Szolnok Megyei Néplap, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
»70, április é. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az országgyűlés ülése hazánk felszabadu 25. évfordulója alkalmából Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából pénteken ünnepi ülést tartott az országgyűlés. A parlament folyosói és az ülésterem körüli társalgók már jóval az ünnepi esemény kezdete előtt benépesültek; megjelentek' az országgyűlés tagjai és a meghívott vendégek, köztük a munkásmozgalom sok régi harcosa, a negyedszázad előtti képviselők és közéleti személyek, továbbá élepjáró fizikai dolgosék, szellemi munkások, a társadalmi és tömegszervezetek rezetői. Ünnepi fényárban űszott a parlament üléstertme, amelynek páholyait és karzatait délután 3 órára zsúfolásig megtöltötték az ünneplőbe öltözött vendégek, akik — ésakúgy, mint az országgyűlés tagjai — a kivételes alkalomra feltüzték kitüntetéseiket. Részt vett az ülésen Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magvar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Bisz- ku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A földszinti páholyokban helyet foglaltak a felszabadulási ünnepségekre hazánkba érkezett küldöttségek: L. I. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára vezetésével a szovjet, Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke és Willi Stoph, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, az NDK miniszterelnöke vezetésével az NDK, dr. Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának első tit ára vezetésével a csehszlovák, Józef Cy- rankiewicz, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke vezetésével a lengyel, Ivan Mihajlov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnökhelyettese, hadseregtábornok vezetésével a bolgár párt- és kormányküldöttség; Fadilj Hodzsa, a szövetség tanácsának, a JKSZ elnöksége végrehajtó irodájának tagja vezetésével a jugoszláv küldöttség; Emil Bodnaras, a román KP Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának és állandó elnökségének tagja vezetésével a román párt és kormányküldöttség; Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt elnökének vezetésével az osztrák pártküldöttség. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja. Az ünnepi ülést — a Himnusz hangjai után — Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke nyitotta meg Ezután hosszantartó, nagy taps közben Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra. Kádár János ünnepi beszéde veinek létrehozását, az ideiglenes nemzetgyűlés, az ideig- *enes kormány, a nemzeti bizottságok megalakítását. Az építő munkához azonban biztosítani kellett a külső, nemzetközi feltételeket is. Az uralkodó, osztályok a tömegek tudatál negyedszázadon át módszeresen fertőzték a nacionalista, soviniszta métellyel, és a „rokontalan nép”, az „egyedül vagyunk” csüggesztő érzését plántálták beléjük. A gondolkodásában és érzelmeiben amúgyis megzavart tömegekben nagy, létfontosságú kérdés volt, hogy a magyar fasiszta rezsim háborús bűnei után, nemzetközileg hol és kiben talál barátot, támasz Az élet újrakezdése Kedves Elvtársak! Volt már vezető erő, amely az építő munka élére állott, volt már egy nagy és önzetlen barátunk, akire számíthattunk az élet újrakezdésében. Népünk hozzáfoghatott és a párt hívó szavára hozzá is fogott az ország újjáépítéséhez, az új társadalmi rend felépítéséhez. Az újjászületés vezető és lendítő ereje a munkásosztály forradalmi élcsapata, a Magyar Kommunista Párt volt. Fontos szerepet töltött be a kommunista pártot, a szociáldemokrata pártot, a nemzeti parasztpártot tömörítő baloldali blokk, amely a magva és összetartó ereje volt a legszélesebb demokratikus összefogást megvalósító — a kisgazda pártot és a polgári demokrata pártot is magába foglaló — Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontnak. Ez a politikai szövetség adott 1948-ig kormányzást az Negyedszázad vívmányai az a nép, amelynek országa a szövetséges hatalmak szemeben még tegnap Hitler III. birodalmának csatlósa volt. Hazánk, népünk annyi megpróbáltatás és csalódás után a Szovjetunióban és népében végre igaz barátra talált. A Szovjetunió a magyar népet felszabadította, és segítette Magyarországot a békekötésre irányuló törekvéseiben, abban, hogy a legyőzött ország rövid időn belül visszanyerje szuverenitását. A Szovjetunió volt a magyar nép történetében az első nagyhatalom, amely a mi kis országunkat egyenjogúként kezelte, barátságába fogadta, majd szövetségeseként szerződést kötött veleországnak. — Egyidejűleg együttműködést biztosított a pártok között, és éles harc terepe is volt a forradalmi fejlődés alapvető kérdéseiben. Az első évek harcainak legnagyobb eredménye azonban a munkásegység megteremtése, a parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalmának, a proletárdiktatúrának kivívása volt. Teljes joggal mondta ki akkor pártunk, hogy a hatalomért vívott harc eldőlt: 1948 a fordulat éve, a nép önmagának dolgozik, magának építi az országot. A munkásosztály hatalma széles demokratikus alapokon nyugszik. A hatalom gyakorlásába a munkásosztály bevonta, és bevonja mindenekelőtt a legfőbb szövetségesét, a parasztságot, továbbá az értelmiség és minden dolgozó kategória hivatott képviselőjét. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Kivételes alkalomból, ünnepi ülésre jöttünk ma össze. Mindenekelőtt, engedjék meg, hogy ebben az ünnepi órában én ig köszöntsem legfelső törvényhozó testületünk, az országgyűlés tagjait, kedves külföldi vendégeinket. az ülés minden részvevőjét. Innen, az ország hátóból köszöntőm népünk minden fiát és leányát; minden honfitársunkat. Külön köszöntőm, túl határainkon, a nagy szovjet népet, a szocializmust építő népeket, a nemzetközi munkásosztályt, a testvérpártokat, a népi Magyarország minden barátját. Huszonöt évvel ezelőtt, a felszabadulás napján, 1945. április 4-én új lap nyílt a magyar nép történelmében; népünk visszanyerte nemzeti függetlenségét és megnyílt előtte a fejlődés, a társadalmi felszabadulás lehetősége. A felszabadulás népünk szár mára felér egy új, második honfoglalással, s április 4 méltán létt népünk legnagyobb nemzeti ünnepe. Népünk több mint ezer éve, a honfoglaló Árpád fejedelem. az államalapító István kirány korától itt él, a népek tengerében, itt a Duna —Tisza partján, ahol birodalmak süllyedtek el. Sokszor járt a hadak útján a lélek- stómban kis magyar nemzet, sokszor dúlt a harc, hullott a vér a megmaradásért. Ezen a napon gondolunk azokra, akik egykor Hunyadi, Rákóczi, Kossuth zászlai alatt harcoltak a hatóért; azokra, akik Dózsa, Petőfi, Táncsics követőiként síkrastólltak a népszabadságért. A századok egymást követték, míg az új kor hajnalán új osztály született, a munkásosztály, amely az urak. a polgárok után, mind nagyobb mértékben és felelősséggel vette magára a nép, a nemzet szabadságának, boldogulásának ügyét. Ma gondolunk azokra a munkástestvéreinkre, honfi - társainkra, akik az idő hivő szavát megértve Oroszországban részt vettek a Nagy Októbéri Szocialista Forradalom harcaiban, s a polgárháború idején a fiatal szovjet hatalom oldálán küzdöttek. Gondolunk azokra, akik elsőként követve orosz testvéreik példáját, hatónkban ki- tontolták a nemzetközi munkásosztály vörös.zászlaját, és Harcoltak a Magyar Tanács- köztársaságért egy új, szabadabb világért Századokon át folyt váltakozó szerencsével a harc a nemzeti függetlenségért. a Habsburg elnyomás, a német imperializmus és más hódítók állandó fenyegetései ellen. Saját erőnk mégis kevésnek bizonyult ahhoz, hogy hazánkat és népünket végleg megszabadítsuk az idegen elnyomástól. Negyedszázaddal ezelőtt a népek szabadságának legkövetkezetesebb harcosai, Lenin fiai, a Szovjetunió Vörös Hadseregének katonái jöttek el hozzánk, s áldozatos harcolóban űzték ki hazánk földjéről népünk le- igázóit, a megszálló fasiszta erőket. Sok szovjet harcos öntözte vérével a magyar Kedves Elvtársak! A magyar nép felszabadulását nem sokkal követte 1945. május 9-e, a Hitler és Mussolini fasiszta erői felett aratott világtörténelmi győzelem napja, az a nap, amikor Európa csataterein végre elhallgattak az ágyúk, s eljött a- béke csendjének első napja. Az első világháború, mint ismeretes, az imperialisták egymásközötti harca volt a világ újrafelosztásáért. A második világháború, a szövetségesek harca a fasizmus erői ellen, a népek felszabadító háborújává vált. Azért válhatott azzá, mert a fasizmus elleni világméretű küzdelemben a szövetségesek között ott volt. és a háború fő terhét viselte a világ első munkás—paraszt állama, a szocialista világhatalom, a Szovjetunió. A második világháborúból, a reakció csalódására. a Szovjetunió politikailag, morálisan és katonailag hatalmasan megerősödve került ki. A fasiszták elleni hősies harcban minden órszágban megnövekedett a kommunista pártok befolyása és ereje, fellendült a különböző antifasiszta és demokratikus erők harca, az elnyomott, gyarmati népek felszabadító mozgalma az egész világon. Mindez jelezte hogy a fasizmus elleni háború győzelmes befejezése után a világ nem térhet és nem tér vissza a háború előtti állapotokhoz, az emberiségnek előbbre kell lépnie. Kedves Elvtársak! A magyar nép a hátráló Hitler-fasiszták vereségeinek idején, a fasizmus feletti végföldet s adta életét népünk szabadságáért. Mély és el nem múló hálát érzünk a szovjet nép iránt a hallatlan áldozatokért. Soha nem feledjük: felszabadítónk a Szovjetunió! A szovjet hadsereg oldalán küzdöttek már felszabadult más népek fiai is. Kegyelettel gondolunk azokra a bolgár, jugoszláv, román harcosokra, akik vérüket ontották, életüket áldozták Magyarország felszabadításáért Kegyelettel emlékezünk azokra az angol, amerikai és más nemzetiségű katonákra, akik ugyancsak harcoltak és elestek Magyarország területén a fasizmus ellen vívott hősi küzdelemben. ső győzelem közeledtével, egy viszonylag kedvező világ- helyzet érlelődésének időszakában szabadult fel. De a magyar kommunistákra és más haladó erőkre, a népre hatalmas feladatok vártak, mert a helyzet hazánkban elképzelhetetlenül súlyos volt. A letűnt uralkodó osztályok és fasiszta rendszerük a végső pusztulás szélére sodorta az országot, nemzetünket, A sivár, vigasztalannak tűnő kép láttán, amit az összeomlott állam, az atomjaira hullott 'társadalom anarchikus helyzete, s a romokban heverő ország mutatott, sokan hitüket vesztették, s nem láttak kiutat maguk előtt. A kishitűség leküzdésére, a tömegek mozgósításához világos utat mutató vezető erőre volt szükség. Ezt a politikai erőt társadalmunkban a fasizmus negyedszázada alatt betiltott és üldözött, de mindvégig elszántan harcoló kommunista párt képviselte, amely az összes hazafias erő tömörülését, a társadalom demokratikus átalakításának szükségességét hirdette. Arra hívott fel, hogy a nép összefogásával, aktív harcával és munkájával, a reakciós erők szétzúzásával teremtsünk új hazát. Vallotta: Mohács óta nem volt ilyen súlyos helyzetben az ország, mindennek ellenére — . „lesz magyar újjászületés”. A kommunisták pártja kezdeményezte a magyar nemzeti függetlenségi front zászlóbontását, létrehozta a pártok koalícióját, szorgalmazta az új demokratikus allam első intézkedő szerElvtársak! Barátaink! A negyedszázad alatt megtett utat áttekintve, hazánk akkori és mai helyzetét egybevetve, a harc és a munka eredményeit számbavéve, a Magyar Népköztársaság olyan vívmányokat mutathat fel, amelyek méltán váltanak ki elismerést. Hazánk gazdasága, termelésének jellege gyökeresen megváltozott. Az egykori elmaradott, nagybirtokos-tőkés gazdaságú ország ipari-agrár i országgá vált, szocialista iparral, szocialista, szövetkezeti mezőgazdasággal, kisipari és szolgáltató szövetkezetekkel. Népünk a romokból nemcsak újjáépítette az országot, hanem teljesen új, szocialista népgazdaságot teremtettA magyar munkásosztály, a hosszantartó politikai harcok időszakában, önfeláldozó munkával megteremtette és kiterjesztette a szocialista nagyipart, amely ma hét és félszer annyit termel mint a kapitalista Magyarország ipara 1938-ban. A létszámában is megnövekedett magyar munkásosztály öntudata, felelősségérzete nagyot fejlődött; számára a munka nem egyszerűen termelési folyamat, hanem mindinkább a szocializmus tudatos építése. Mezőgazdaságunk fejlődésének feltételeit megváltoztatta és forradalmi lépést jelentett előre a földreform, amely 1945-ben megszüntette a félfeudális nagybirtokrendszert. Üjabb forradalmi lépés volt előre, amikor parasztságunk tíz évvel ezelőtt a temel őszövetkezetek létrehozásával a szocialista fejlődés útjára lépett. A magyar parasztság szorgalmáról. tehetségéről, a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fölényéről tanúskodnak szövetkezeteink, állami gazdaságaink eredményei. Hazánkban az elmúlt 25 év alatt nemcsak a gazdaságban, hanem a kultúra területén is kiemelkedő eredmények születtek. A kulturális forrdalom nyomán a műveltségből korábban kirekesztett dolgozó tömegek előtt megnyílt a tanulás, a művelődés lehetősége. Az iskoláztatás, a tudományos képzés, a könyvkiadás, a színház-kultúra a művészetek fejlődése mutatta népünk törekvéseit növekvő igényét a művelődésre. — A fejlődés egyúttal bizonyítja a magyar értelmiségiek, a tudományok művelőinek, a pedagógusoknak, a művészeknek, általában az alkotó értelmiségieknek az eredményes munkásságát, a szocializmus, a nép iránti odaadását. Kedves Elvtársak! Amikor számot vetünk eredményeinkkel, joggal megállapíthatjuk, hogy munkás- osztályunk minden áldozatot vállalva, még a legnehezebb körülmények között is helytállt. Eleget tett mindazon történelmi kötelezettségének, amely az elmúlt 25 évben reá, mint a társadalom, a nemzet vezető osztályára hárult. A munkásosztály forradalmi élcsapata, a párt tiszta lelkiismerettel állhat a nép elé, mert eleget tett nagy küldetésének, a párt vezetésével munkásosztályunk, népünk teljes győzelmet aratott az osztály ellenség felett; a kapitalista világból egy rövid emberöltő alatt eljutott a magasabb- rendű, a kizsákmányolástól Az elmúlt huszonöt év alatt munkásosztályunk, népünk a párt vezetésével hatalmas utat tett meg. A munka minden területén olyan eredmények születtek, amelyekre büszkén hivatkozhatunk. A harc történelmi tapasztalatai arra tanítanak, hógy az előrehaladás nélkülözhetetlen feltétele a szocialista építés céljainak helyes és világos kijelölése, a párt és a nép egysége, összefor- rottsága, a szocialista célok eléréséhez szükséges együttes cselekvés. Amikor mindez megvolt, lendületesen haladtunk előre, amikor ezek hiányoztak, megtorpantunk. Történelmünk úgy alakult, hogy a munkásosztály, a nép hatalma, mint éz ismeretes, 1956-ban súlyos veszélybe került. Az 1948-as évet követően az ország a munkásosztály, a párt vezetésével a szocializmus útján fejlődött, s a lendületes munka nagy eredményeket hozott. A fejlődés menetében azonban jelentkeztek és évről évre súlyosbodtak azok a szektás és jobboldali hibák is, amelyek végül mély társadalmi krízishez, az 1956-on ellenforradalmi felkeléshez vezettek. A párt, az ország vezetésére akkor döntő befolyással bíró személyek fokozatosan letértek a marxizmus—leni- nizmus útjáról, a gyakorlatban hatályon kívül helyezték a pártéletre, a párt és a munkásosztály, a párt és a tömegek kapcsolatára vonat, kozó lenini elveket. Ez mind nagyobb hibákhoz, végül súlyos torzulásokhoz vezetett a belpolitikában, a gazdaságpolitikában, a kultúrpolitikában, szétrombolta a párt belső erőit és kapcsolatait a tömeggekkel, s mindez együtt törést idézett elő a szocialista fejlődésben. A szocializmus elszánt ellenségei kihasználták az adott alkalmat, az elhatalmasodó revizionista áramlatot és a nemzetközi reakció, az imperialisták teljes támogatását élvezve, rohamot intéztek a munkáshatalom, a népi demokratikus rendszerünk ellen. A súlyos helyzetben a magyar kommunisták, támaszkodva rendszerünk, a szocializmus szilárd híveire, bízva a munkásosztály, a nép tömegeiben, kéi^ve és élvezve a Szovjetunió, a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom s haladó emberek támogatását, véget vetettek az ellenforradalom tombolásának. Mindenkinek tudomásul kellett vennie, hogy a Magyar Népköztársaság alkotmányos, törvényes rendje, a magyar nép szocialista vívmányai sérthetetlenek. mentes, szocialista társadalmi rendszerbe. Pártunkat, a Magyar Szocialista Munkáspártot a marxizmus—leninizmus elmélete vezérli. Állandó feladatunknak tekintjük annqk tnegakalályozását, hogy a marxizmus—leninizmus t harcunk, tevékenységünk vezérfonalát dogmává merevítsék, vagy revizionista módra meghamisítsák. megfosszák forradalmi lényegétől. Pártunk Lenin tanításainak szellemében dolgozik, amikor azt vallja, hogy kerülnünk kell munkánkban mindenkor a sablonokat, a bonyolult valóság • leegyszerűsítését. Pártunk forradalmi nió* (Folytatás a 4. oldalonJ Igaz barátunk a Szovjetunió A párt és a munkásosztály történelmi küldetése
