Szolnok Megyei Néplap, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára; 1.20 forint XXI. évi. 19. sz. 1970. április 4. szombat, J MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA N egyedszázada, hogy a szovjet fegyveres erők — teljesítve az SZKP és a szovjef kormány parancsát — befejezték hazánk egész területének felszabadítását. Százkilencven- három nap telt el yRatto- nyától Nemesmedvesig” és ebben az időszakban mintegy hatvan-hatvanöt német és csatlós hadosztály vesztette el ■ harcképességét, jórészük teljesen felmorzsolódott. A megmaradt csapatrészek az úri Magyarország képviselőinek egy részével nyugatra távoztak. Legnagyobb gondolkodóink álma. dolgozó népünk évszázados vágya beteljesült; a függetlenség. a szabadság hozzánk is beköszöntött, vagy inkább visszatért, hiszen 1919. március 21-én Kezidődött meg az, aminek folytatásához a feltétetek szovjet barátaink áldozatából megteremtődtek. Mint ahogyan negyedszázaddal ezelőtt 193 napig tartott az ország felszabadítása, most ugyanannyi ideje ünnepelünk. Városról-yárosra, községről-községre — a szabadulás időrendjében — mindenütt bensőségesen köszöntöttük a nagy eseményt, annak küzdőit, résztvevőit és — hálatelt szívvel — áldozatait. Nagy számvetés volt ez az ünnepségsorozat, amelyet most fejezünk be népünk számadásaként. Noha a negyedszázad történelmileg nem hosszú idő, a kezdet és a ma között mérhetetlenül nagy a különbség. Súlyos háborús kárt szenvedett, szegény és gyászoló ország volt hazánk negyed- százada. Mintegy félmillió ember pusztult el a hitleristák oldalán vívott nemzetellenes háborúban. Egyetlen jelentősebb híd épen nem maradt, a vasúti jármű-állománynak 8f), á gépkocsiknak, autóbuszoknak. 90 százaléka pusztult el. Károsodás érte az üzemek 90 százaléKát, az ipari termelőkapacitás fele meg- semmisült. Szép fővárosunk lakásainak egynegyede pusztult eL Fel sem becsülhető károsodás érte nemzeti kincseinket, gyűjteményeinket, a kultúra ősi értékeit. Mezőgazdaságunk valósággal a lehetette- nülés határán állott. Elraboltak a fasiszták, a visszavonulók 1,3 millió szarvasmarhát, 2,2 millió sertést, 1,4 millió juhot, szinte mérés nélkül a terménykészleteket. Már nem is könnyű visszaidézni az akkori állapotokat. De most — az emlékezés időszakában — szükséges és fontos idézni, hogy mérni tudjuk a jelent. Elmúlt.. És nemcsak a bombatölcséreket temettük be negyedszázados küzdelemmel, hanem eltemettük örökre az úri világot, a feudális és ka. pitalista rendszert, bűneivel és elmaradottságával együtt. A mai Magyarország hűen őrzi mindazt, ami népének évezredes történetében emberi és haladó. De örökre elhatárolta magát mindattól, ami az országot és a népet szegénységben, kulturális elmaradottságban tartotta. így — és csak így — testesült es testesülhetett meg szocialista keretekben mindaz, ami ma már megszokott, életünk tartozéka, magunknak és ifjúságunknak természetes életközeg. Jóleső érzés emlékezni azokra az eseményekre, ame- ivek elvezették társadalmunkat mai fejlettségéhez. Emle- Kezni kommunista mozgalmunk ' negyedszázaddal ezelőtti nehéz, bonyolult körülményeire, a „fénye* szellők” időszakára, amiből kite- * obélyesédett a ma és amiben benne gyökerezik mindaz, amihez eltéphetetlenül kapcsolódik a jövő. a holnap. Mert egy és töretlen a cél es út felszabadulásunktól s a jövő feladataiban a kezdés nagy távlatai realizálódnak. Szűkebb pátriánk — Szolnok megye — egész arculata megváltozott a negyedszázad sofán. Egykoron megyénk területén ipari üzem csak elvétve akadt. Ipari termelésűnk a felszabadulás előtt alig érte el az ország egész ipari termelésének egy százalékát. -Miközben az. .ország ipari termelőkapacitása közel nyolcszorosára növekedett, Szolnok megye részaránya az országos egészből 3 százalékra emelkedett. Külön előny, hogy az emelkedés nem az ipar minden ágazatát érinti. A korszerű és fejlett ágazatok alakultak és terebélyesedtek ki megyénkben. Hűtőgép, kénsav, szuperfoszfát festék, mosószer, híradástechnikai eszközök. bútor, lábbeli, papír, élelmiszerek — és még hosz- szú lista — tanúsítja az ipar- politikánk megyei _ sikereit. A felszabadulás előtti mintegy 2400 fő helyett több mint 70 ezer ember dolgozik az ipar, az építőipar és közlekedés különböző ágazataiban. A termelés értéke 1969-ben több mint 12 milliárd forint volt. Már nemcsak a tervek alakultak ki a megye további ipari fejlesztésére, hanem — a párt IX. kongresszusa szellemében — a fejlesztésre kijelölt 7 városban és 4 nagyközségben újabb sikerek születtek. A legutóbbi három esztendőben mintegy 25 ipari üzem telepítése indult meg ezekben a helységekben. Üjabb híradástechnikai termelőkapacitás, szerszámgép- gyártás, bútorgyártás, szőr- mefeldolgozás bontakozik ki rövid idő alatt. Az iparilag elmaradt városok és nagyközségek felzárkóznak a megye átlagos szintjéhez. És ez egymaga is nagy vívmány és előrelépés. A felszabadulás előtti far lusi viszonyok egyre inkább történelmi emlékekké válnak. A 30—40 ezres munKanélküli sereg volt Szolnok megye életének egyik falusi jellemzője, a velejáró nyomorral és nélkülözéssel. Még dörögtek a fegyverek hazánk nyugati felében, amikor 33 ezer igénylő birtokba vett 260 ezer hold földet, a megye területének 26 százalékát. De ez csak az első lépés volt. A második lépés a szocialista átszervezés, amely 1948-ban kezdődött és 11—12 teljes esztendő erőfeszítésével vált országunkban általánossá. Ez is beteljesült és hatása egyre szélesebben érződik; ma már 5,2 milliárd forint a megye szövetkezeteinek közös vagyona, amiből 4,1 milliárd minden tehertől mentes. Több mint 75 ezer forint egy-egy szövetkezeti tag közös vagyona. Olyan anyagi felhalmozás ment végbe az átszervezés utón — különösen a legutóbbi esztendőkben —. hogy a parasztság jövedelmének biztonsága teremtődött meg. Az elemekkel, az időjárás viszontagságaival is biztonságosabban dacolhat a falu lakossága. Mezőgazdaságunk negyed- százados története nemcsak a feudális maradványok felszámolása, nemcsak a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés időszaka, hanem falvainkban a technikai forradalom általánossá válásának kora is. Űj viszonyok jöttek létre falun, a termelésben, a gazdálkodásban. a jövedeleben és az emberek között. A föld magántulajdona a lakosság nagyre- szének kizsákmányolását, a szegénységet és az egymás közötti gyűlölködést hordta magában. A kollektív gazdálkodás mindenfajta kizsákmányolás megszüntetése, az egymásra utaltság megteremyxce, a kollektiv; elet kifejlesztése. Régebben a falusi szegénység körében az egyetlen gondolat az volt, hogy „élni kell”. Ma ezt a nagyon is szegényes életcélt és „életértelmet” már felváltotta az „értelmesen élni” szélesebb és tartalmasabb gondolata. 1968 és 1969 két egymással merőben ellentétes időjárású esztendő volt. 1968-ban aszály sújtotta mezőgazdaságunkat, nagyobb a megszokottnál. Sőt évszázados nagyságrendűnek emlegették a számon- tartók. 1969-ben viszont kedvező volt a csapadékjárás. És a két év eredményeinek kögyénk mezőgazdaságának termelőképessége megkétszereződött. Hektáronként 28 mázsás búzatermés, 40 mázsás1 szemeskukorica, 360 mázsás cukorrépa szép eredmény. A magasan fejlett tőkés országok mezőgazdaságában sein mindenütt tudják ezt produkálni. És nincs megállás e területen sem. A termelőerők egyesítésének magasabb fokon való folytatása az, ami most az egyes termelési ágazatokban, főleg pedig az állattenyésztésben bontakozott ki. Komplett, iparszerű tenyésztelepek épülnek — esetenként több gazdaság összefogásával —, ahol a tudományos kutatások és felfedezések eredményeit, a gépi technikát messzemenően alkalmazni tudják, s az ember nem „kiszolgálója” az állat- állománynak, hanem értelmével, szellemi képességével működik közre és így személyes részvételének eredménye sokszorosára növekszik. Nagyszerű érzés az, hogy parasztságunk a szövetkezeti gazdálkodás keretében megtalálta a felemelkedés, a boldogulás útját. Az pedig különösen, hogy mindez pártunk programja szellemében történik. A falu a szocialista építés szilárd bázisa. A parasztság a munkásosztálynak szervezett, biztos és megingathatatlan szövetségese, úgy ahogyan pártunk negyedszázaddal ezelőtt elérendő célként megjelölte. Ez további előrehaladásunknak is biztos záloga. Mindaz, ami az eltelt negyedszázadban a proletárdiktatúra keretében, az osztályok harcában, az iparosításban. a mezőgazdaság szocialista átszervezésében végbement, átalakította, átformálta az emberek életét és életkörülményét. A nemzet évi jövedelme 3,6-szerese a felszabadulás előttinek. Ebből jut a fejlesztésre és természetesen a lakosság életkörülményeinek rendszeres javítására; 1950 és 1968 között a fogyasztási alap két és félszeresére nőtt hazánkban. Nem a megelégedettség, hanem a tárgyilagosság hangján emlegetjük ezt. Ez már megvan. de nem ez a cél. Ennél többről van sző, s a negyedszázad váltásának időszakában ez a „több” lelkesítő célként áll előttünk. Ma már új tartalmat kapott az olyan szó, mint „társadalombiztosítás”, hiszen az egész lakosságra kiterjed. Míg 1952-ben 280 orvos volt a megyében, jelenleg közel 700. És valamennyinek temérdek az elfoglaltsága. Nem azért, mintha betegebbek lennénk, hanem azért, mert minden állampolgár jogot nyert munkája után az egészségügyi szolgáltatásra. Kelengye, 3 éven keresztül 600 forint havi pótlék a gyermekét nevelő szülőanyának, — vajon „beláttuk-e” mindezt szabad életünk születésének időszakában, az új élet kezdetének bonyolultságában? — Nehéz az egyértelmű „igen” válasz. A vezető politikai erő, marxista-leninista pártunk, tervezte és látta a távlatokat. De mennyi minden volt a romokban heverő ország és 1970 között!? „Megtörni a volt uralkodó osztály műveltségi monopóliumát”, — ez volt pártunk programjának egyik sarkalatos tétele a felszabadulás után. A mai helyzet természetes életközeg mindnyájunknak. Megyénkben évenként többen végzik el a középiskolát, mint a felszabadulás előtt egy teljes évtizedben. Felsőfokú tanintézetekben megközelítően any- nyian tanulnak évente, mint ahányan voltak a megyében a felszabadulás előtti években az ilyen iskolával rendelkezők. De nemcsak az iskolák padjai a tanulásnak helyei. Megyénkben a párt-, állami- és társadalmi szervek tanfolyamain évente mintegy százezer felnőtt vesz részt. Tanulnak az emberek politikát. új szakmai ismereteket, hogy táguljon a látóhatár, szélesedjen az ismeret, hogy még magasabb szinten tudjuk megvalósítani nagyszerű céljainkat; a fejlett szocialista társadalom teljes felépítését. FelszabadulásunKat, nehéz, de szép és hősi időszakot idézünk fel jubileumi ünnepségünkön. Ma élő nemzedékünk hálatelt szívvel áll meg a felszabadító hősök emléke előtt. Szovjet eivtárv saink helytállása, a hősök áldozata, negyedszázados szocialista építőmunkánk minden sikerünk kiindulója, és a kialakult barátság, testvéri kapcsolat a további sikerek záloga. S most, amikor lezárul egy negyedszázad, és ránk köszönt az új, forró szívvel köszöntjük pártunk megyei bizottsága nevében a városok és falvak lakosságát. A munkásokat, a szövetkezeti gazdákat, az értelmiségieket. Mindenkit, aki a negyedszázadban akart és tett szocialista hazánk érdekében. Külön szeretettel és nagy tisztelettel köszöntjük a jubileumi emlékéremmel kitüntetett elvtársaink közel ötezres seregét, a bonyolult és nehéz időszak bátor küzdőit. KívúnunK nekik jó egészséget és hosszú, boldog életet. A jubileumi fordulót felkészülve fogadjuk. Már kialakulóban vannak az új ötéves terv számai. Pártunk ez év őszén kongresszuson ad számot dolgozó népünknek helyzetünkről, jelenünkről, j övünkről. Ügyünknek kedvez a nemzetközi helyzet, a nemzetközi viszonyok alakulása. A Szovjetunió és a vele szövetséges szocialista országok sok mindent Kiharcolták már a békés viszonyok fenntartása érdekében. Európa történetében egyedülálló az immár negyedszázad óta tartó béke. A világ különböző térségeiben _ Távol-Keleten, a KözelK elet térségeiben — dörögnek a fegyverek, az imperializmus erőlködik vesztett hatalmának visszaszerzése, a további veszteségek megaaadá- lyozása érdekében. Erőlködik, de nem teheti azt, amit szeretne. Az imperializmus — különösen az amerikai imperialisták — számára mindennap nehezebb az a teher, ami agresszív politikájuK fenntartásából rájuk nehezediK. Nem lehet az idők kerekét visszaforgatni. A szocializmus — mint társadalom'— egyre szélesebb tömegek előtt válik vonzóvá. A szocialista államok ereje pedig szilárdan őrködik a határok sérthetetlensége felett. De harc és Küzdelem vár ránk a következő időszakban. Más mint negyedszázaddal ezelőtt, de nem könnyebb. A szocializmus teljes felépítésének nagy munkája tárul elénk feladatként. I egyen a mai ünnep j — hazánk felszabadulásának jubileumi ünnepe — harcba hívó szó mindnyájunk számára. Köszöntsük új sikerekkel a jubileumi évet, új sikerekkel pártunk közelgő X. köng- resszusát, sikerekkel és lelkesedéssel a centenáriumot, Lenin elvtárs halhatatlan emlékét. vetkeztetése az, hogy meNegyedszázad fordulóján . irta: CSÁKI ISTVÁIS
