Szolnok Megyei Néplap, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-30 / 100. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. április 30. Utitatéfyia és valóság r Időszerű gondolatok a munka mítoszáról ) Szisziiphosz Albert Camus görög mitológiai példázattal bizonygatja; a világ végzetesein ellentmondásos, az ember pedig azáltal válik hőssé, hogy ebben a világban küzdeni tud reménytelenül és értelmetlenül is. Az istenek arra ítélték Sziszüphöszt, hogy egy sziklát görgessen a hegy tetejére Felérve Sziszüphosz a csúcsra, megpillantja villanásnyi időre a követ és a kő máris legördül a hegy túlsó oldalán. Sziszüphosznak ismét fel kell hoznia. Így megyen ez időtlen időkön át. mégsem jelent szenvedést és unalmat a munkát végző számára, mert tudja: ez az ember végzete, abszurd helyzete. És éppen azáltal, hogy vállalja e siker nélküli munkát. fejti ki és fejleszti egyéniségét. Miért elevenedik fel a mai tőkés viszonyok, a gépi nagyüzem és a fejlett technika világában ez az ősi mítosz? ,A mai munkás élete minden napján ugyanazon a jel- adaton fáradozik, és ez a sors nem kevésbé abszurd” — vallja Camus. Sziszüphosz ezt a végzetes emberi sorsot lelke mélyén megveti, de önmaga kiteljesítése érdekében, — hogy ne vállalkozzon a reménytelenre — belenyugszik. Nem nehéz felismerni; a lélektelen, az embertől és az emberi mivolttól elidegenült munkának kritikája ez. A szalagon. a tömegcikkeket gyártó gépsorokon lélekte- lenül munkát végző ember mitológikus ábrázolása. Az alkotó emberi munka száműzetett, a legracionálisabban szervezett tőkés üzemben az ember a gép alkatrészeként dolgozik. Sem a társadalmi termelés, sem a társadalom egész életének menetébe nincs — és a tőkés érdekek szerint ne is legyen — betekintése. Vesd meg a fennálló társadalmi viszonyokat, az embertől idegenné váló, lélektelen rutin-munkát! De ne szólj ellene semmit, a dolgok és a végzet hatalma úgyis 'megváltoztathatatlan! Gyűlölheted azokat, akik ezt végeztetik veled, de a munka — annak lényegéből eredően — mindenkor abszurd, lélektelen emberi tevékenység. Ez az egzisztencialisták egyik csoportjának munka- felfogása. És övék a tanítás is: gyűlölve a végzetét, lázadás nélkül végezzük a sziszifuszi munkát, ami reánk szabatott normaként. Ez pedig már az egzisztencialisták. Albert Camus tévedése, vagy éppen félrevezető, hazug életelve. téneti munkájában. A szabadság példája éppen azért — vallja — az erotika és a művészei embere: Orfeusz. A normák, a követelmény és a minden társadalmi kötelezettség nélkül. csupán „az egyén gyönyörűségére” végzett munkának eszményét hirdeti. Az olyan munkáért, amely nem jár kockázat vállalásával, csupán „játékos és felszabadult emberi vállalkozás” minden különösebb értelem és tudatos közösségi cél nélkül. A lét — tanítja Marcuse — legyen a szépség és a szemlélődés! Az ember ..erotikus és esztétikus” lény. eredendően az, csak a technika és a tudomány fejlődése nyomorította el. Ismét olyanná kell tehát válnia. hogy minden társadalmi korlát, kötelezettség nélkül élhessen. Minden társadalmi igény mellőzésével csupán a maga gyönyörűségére végezhesse munkáját, „játszva és szeretkezve” változtassa széppé életét. A felszabadulni vágyó és a munkásosztály tudományos világnézetétől csak megérintett. de a világnézet lényegét meg nem értő. vagy azt vállalni nem tudó kisember romantikus antikapitalizmusa ez. Illúzióktól terhes szabadságvágy, mely az egyéni vágyak gátlástalan kiélésében véli a forradalmi magatartást testesülni. Orfeusz eszményének kritikájára azonban éppen Orfeusz példája figyelmeztet. Orfeusz boldoggá lett ugyanis életelveinek birtokában, de akit legjobban szeretett, azért nem volt képes semmiféle áldozatot vállalni. Biz okozta szer-elmének, Euridi- kének végzetét. Orfeusztól annyira távol állt a felelősség vállalása, hogy nem tudta megállni. a túlvilágról visszatérő Euridikének ne tekintsen az arcába mindaddig. míg vissza nem érkeznek az emberek közé. (Ez lett volna vállalt kötelezettsége, hógy szerelme visszatérhessen az élők sorába.) Az individualista lázadás és az önző egyéni boldogság hajhászás. a látszatforradal- rniság és az ilyen tiltakozás — előbb vagy utóbb vagy önpusztítássá, vagy mások értelmetlen cél nélküli pusztulásává változik. Prometheusz Ki te hát. — megmaradva a mitológiák példázatának körében — a mai ember eszményképe? Petőfi. — kinek újszerűségét napjainkban ismételten felfedezzük —. Kazinczy Gáborhoz írott versében Frométheusz alakját idézi. De Marx is „a sanyarú nyúlfiák’’ siránkozásával és a sors végzetébe beletörődőkkel szemben a Prométheusz szavait éneklő Aeschylust idézi. És nem titkolja véleményét; ,-a filozófiai kalendárium legjelesebb szent je és mártírja” a bölcsen előrelátó és az embereknek fényt, valamint tüzet hozó mitológiai hős. Prométheusz — ellentétben testvérével, Epíméthe- usszal, ki mindig utólag gondolkodott „nagy szivére hallgatván” — értelmesen szerette az embereket. Tudta, a tűz veszedelmes. Az emberiség tragédiájává is válhat a láng, a tűzzel kiolvasztott fém. a tudás és a technika, mely majdan a tűz nyomán megfogan. Elhozta mégis a tüzet; világosságot lobbantott! És tanítani kezdte az embereket a természettől és istenektől elrabolt tűz használata mellett arra is, amit már az istenek sem tudtak és ismerhettek, a társasélet tudományára. az értelmes emberi élet törvényeire. A technika és a -társadalom' fejlődésének nagy, történelmi folyamata, a munka. a meg-megújuló kockázat és egyben felelősségvállalás. a tévedések és bukások útvesztőin át is győzedelmeskedő küzdelem, az értelmes áldozat, a fáradozás és az alkotó munka teremti, sőt teszi naggyá az embert. így lett a társadalomban az emberi közösség javára végzett munka nagyszerű példájává Prométheusz. Ma is ő a reális ellenpárja mind a sziszifuszi, embert nyomorító rutin-tevékenységnek. mind az álforradalmi, kispolgári — Orfeusz példájával igazolni kísérelt — individualista lázadásnak. Császtvai István Foglalkoznak 1 velem... 18 éves vagyok...- Ettől, szerény elképzelésem szerint is vagy ötmillió ember azt hiszi, hogy foglalkozni kell velem... Bemegyek dolgozni és ne adj isten, egy kicsikét sápadtabb, vagy pirosabb, elegánsabb, vagy topisabb, jókedvűbb, vagy szomorúbb vagyok a szokottnál és ettől egy pillanat alatt megvadulnak a „felnőttekSzeretném elmagyarázni, mert kérdezik, hogy nincs semmi bajom, nem égett le a házunk, nagyapám sem ugrott a Dunába, én se forgatok disszidálása terveket a fejemben, meg amúgy is. ahhoz képest, hogy hétfő van, viszonylag kiváló a közérzetem... Nem, az istennek sem. Ha itt helyben a tubarózsák hajtanak ki a fülemből. akkor sem fogják elhinni, hogy semmi balhé nincs velem. Elhatározták, ezen semmi sem változtathat. Foglalkozni fognak velem. Humanizmusból, vagy egyszerűen azért, mert olvasták a Népszabadságban: ,.az ifjúságot nevelni kell...” 18 éves vagyok, az idegeim, mint a hajókötél, de ettől kikészülök. Mert amíg csak az osztályon kérdezgetnek, addig valahogy ki" bekkelem az ügyet. De aztán megkeres a KISZ-tit- kár, a szakszervezeti, az o. v. s ha kis szerencsém van a fő-ov. is. „Hallom valami probléma van magával. Igazán. Szeretnénk segiteni, ez a dolgunk, meg hát az emberszeretet is kötelez. — Mondja csak el bátran, mi történt ne féljen, nem hagyjuk magára...” Mit lehet mondani? Mondjam azt, hogy összesen annyi bajom van. hogy azt hiszik, valami bajom van? Mondjam azt, hogy mutassák be nekem az uszodából azt p két méteres. vállas szőke srácot? Mondjam azt, hogy nem értem ezt a Jancsó-filmet? Hogy szeretnék Varsóba utazni, de lehet, hogy azóta már megnősült az a piszok Janek? Mi a fenét mondjak nekik? Valami problémát fel kell dobni, ez világos. Foglalkozni akarnak velem... — Fáj a fejem... — nyöszörgőm, majd széthasad. Mindenki megnyugszik. „Beteg a gyerek” hallom a hátam mögött. Megúsztam. Senki se akarja megváltani a telkemet. Öt perc pihenő. Holnap kezdődik elölről... L. M. Nehéz idők a kínai falvakban Kínában előkészülnek a tavaszi vetésre. Néhány, a Huanhe folyó mentén elterülő vidéken már megkezdődött Q tavaszi búza és a rozs vetése. Pekingben nemrégiben fejeződött be a gyapottermelő vidékek forradalmi bizottságai képviselőinek tanácskozása. A fővárosi sajtó kiemelte, hogy a gyapot „az egyik legfontosabb stratégiai nyersanyag”. A sajtóorgánumok ugyanakkor beismerték, hogy az ország tavalyi gyapottermése kisebb volt mint 1968-ban. Nyilvánvalóan, ez a magyarázata annak, hogy Peking különleges figyelmet, szentel a gyapotkérdésnek. Kína legélesebb problémája azonban továbbra ip a gabonatermelés. Az ország számos vidékén a kenyérjegyekre gyakran batátát, vagy burgonyát adnak. A városokban folytatódik a kenyér- fogyasztás „önkéntes? csökkentésére irányuló kampány. A rádió egyik adásában nemrég mindenki számára követendő példaként állította az Anydun városban folyó gabonatakarékossági kampányt. A helyi üzemek vezetői korábban úgy vélték, hogy „ha a munkás több kenyeret kap. jobban dolgozik”. Az anyduni „forradalmi bizottságok” munkatársai leleplezték az effajta nézetek „káros és hibás mivoltát”, és a fogyasztás „ellenőrzésére különleges csoporto. kát” szerveztek, s mindezek eredményeképp jelentősen növelték a kenyérmegtakarítást. A hosszantartó és rendkívül szigorú gabonatakarékossági kampányt a kínai propaganda azzal magyarázza, hogy háború esetére tartalékokat kell létrehozni. Jelen körülmények között azonban a hatóságok csak úgy tudnak tartalékolni, ha tovább csökkentik a városi fogyasztást és még jobban megnyirbálják a parasztok amúgy is igen sovány gabonaadagját. Ez pedig további elégedetlenséget szül. úgy városon, mint falun. A parasztság elégedetlensége azáltal is nő, hogy egyre több diákot, volt párt és szakkádert küldenek a városokból falura „fizikai munkával való átnevelésre”, valamint, „hogy ne feleslegesen egyék a kenyeret” a városban. A parasztoknak saját fejadagjaikat kell csökkenteni, hogy az újonnan érkezőknek is jusson. Ez annál is súlyosabb, mivel a kommunák nem szenvednek munkaerő-hiányban. A tavaszi vetés kapcsán a sajtó és a rádió aggodalmát fejezi ki a mezőgazdasági vezetők körében uralkodó hangulat miatt a „kulturális forradalom” idején a kommunákban és a brigádokban a tapasztelt szervezők jelentős részét „Mao eszméiért rajongó” személyekkel váltották fel. A har- bini rádió például azt pana. szolja, hogy a falusi vezetők „csak nagyhangon prédikálnak Mao útmutatásainak megvalósításáról, de szólamaikat tettek nem követik, mert semmit sem tudnak megvalósítani — mások pedig. ha tesznek is valamit az ügy érdekében, azt olyan lassan és körülményesen csinálják, hogy semmiféle eredmény nem látható”. Más cikkírók arról panaszkodnak, hogy a ..kritikának” alávetett régi párt és szakkáderek jelenleg nem mernek kezdeményezőleg fel. lépni,' s csupán arra törekednek. hogy |,átvészeljék a nehéz időket”. A „Hu- nany Zsibao” újság nemrégiben azt írta, hogy az „embereket rettegés kerítette hatalmába”, nem tesznek semmit, attól való félelmükben, hogy valamilyen hibát követnek el. Az újság felszólított arra, hogy oszlassák szét ezt a „bénító rettegést”. Az emberek valóban meg vannak félemlítve, azonban a maoista propaganda nem segíti elő a félelem eloszlatását. Ellenkezőleg, a mezőgazdasággal kapcsolatos cik. keket olyan felhívások tarkítják, hogy le kell számolni „azzal a veszélyes tévhittel, amely szerint a kom- j0” muna egy nagy család” és a falukban „kíméletlen osztályharcot” kell indítani a Liu Sao-csi, Pen De-hua, Bo I-bo és más 'elmozdított vezető „ellenforradalmi • irányzatának” követői ellen. Pekingi politikai zsargonról lefordítva ez annyit jelent, hogy folytatni kell a hajszát azok ellen, akik a falu átalakításában a szocia. lista elveket védelmezték, akik felléptek a parasztság anyagi érdekeltségének növeléséért a mezőgazdasági termelés fejlesztésében, akik azt követelték, hogy a falu tervszerű technikai ellátásban részesüljön az ország iparosítása alapján. A maoista „teoretikusok” még 100 évig szándékoznak „elkeseredett osztályharcot vívni a kommunákon belül”, s ennek során „a szecénvparasztokra és az alsó közéoparasztság- ra” kívánnak „támaszkodni”. Orfeusz NEGYVENÖTÖSÖK Olvasom Herbert Marcuse — úgy tűnik, lassan divatját veszíteni kezdő — tanulmányait. Ezek az írások is a görög mitológia példázatával fejtik ki nemegyszer, mi ma Marcuse professzor véleménye az emberi életről és a munkáról. Herbert Marcuse látszólag tiltakozik az embert nyomorító munka ellen. Nem titkolja, . hogy elutasítja a munkavégzés sziszifuszi végzetét. Hirdeti; .,szabaddá és széppé” kell változtatni az emberek életét! Marcuse is látja, hogy az áüammonooóliumok „nagy társadalma” és „jóléti világa” elrabolta az emberektől a munka szépségét és örömét. Mindennek okát azonban nem a tőkés viszonyokban. a tőkés viszonyok mélységesen embertelenné vált voltában, hanem a tudomány és a technika fejlődésében véli felismerni. A tudomány és a technika fejődése rabbá, kiszolgál*a- *”‘tá tette az ember*. — fogalmazza meg nézetéi társadalom- és művelödeslorNevem: Guzsi János „Nevem Guzsi János> születtem Kőtelken 1913, év július 17-én. Anyám -j- Goda Anna, apám -)- Guzsi János, foglalkozása mezőgazdasági munkás és kubikos volt. Sajnos nem nagyon ismertem, mert 5 éves voltam, amikor elhalálozott...” — düledező, reszkető betűk a fehér árkus papíron. Itt. ott foltokban feketéllik a kékszínű tinta; látszik minden vonáson, hogy aki ezt az önéletrajzot írta. életében sokkal inkább az ásó nyelével került közeleb- bi ismeretségbe, mint a betűvető tollal. Mit hagyott örökül a feleségére. meg - kisgyerekekre néhai Guzsi János? Az első világháború lövészárkában — amikor egy kósza golyó örök álomra szén derítette — a magán lévő kincstári ruháién, felszerelésén kívül nem volt egyebe, mint a bicskája, meg a borotvája. No. meg odahaza a faluban az asszony, a kis öreg házban. A gyerek, néhány szegényes holmi, meg a talicska. A kenyeret szűkén adó szerszám! A gyerek pedig, ahogy felcseperedett. maga fogta kézbe az örökül kapott talicska Ivét szarvát, aztán járta az országot. Élni kellett! Amikor a tokodi szénbányánál kubikolt, jónéhány falubelijével együtt, nagy bányász sztráik tört ki. A bányaigaz. gatóság gondolt egyet: ezek a nincstelenek, ezek a földet túró parasztok majd dolgoznak a föld mélyén is, aztán a bányászok csinálhatnak, amit akarnak. Csakhogy nem számított a munkásszolidaritásra: Guzsi János, meg a többi nincstelen, a sztráüroló bányászok oldalára állt. És gvőztek. Aztán tovább — dolgozni fillérekért p dŐrizi vpoitopóő„„ől A felszabadulás a faluiéban érte. Hamar megértette: új rend született, elkövetkezett a magafajta emberek honalapítása. Ott volt a földosztásnál, huszonötöd magával alapítója lett a faluban a kommunista pártnak. A „polgári körben” gyűltek össze a nagy eseményre, amelynek híre bejárta a falut. És 1945. május elsején ez á huszonöt kommunista már tevékeny részese volt a felvonulási ünnepségnek. Felszalagozott kubikos talicskákkal, vörös és nemzetiszín zászló alatt meneteltek. Mesélik, hogy még a talicska kereke is vidáman nyikorgóit a szegények első szabad ünnepén. Nehéz esztendők következtek: sok munka, küzdelem. Guzsi János alapító tagja lett a falu első szövetkezetének: rizzsel kezdték 49ben. Volt két pár rossz lovuk. meff 200 hold szántójuk szétszórva a határban. De volt hitük, bizodalmuk a jövőben. És arra nagy szükségük volt! Álmatlan éjszakák, töprengések, néhány forintnyi fizetségért — így teltek az első esztendők. Aztán egyszer csak könnyebb lett. De jött még egy vihar: 1956 pusztítása. A régi kubikosok újra csatasorba álltak, s az 1957-es május elsején — a munkásoknak az ellenforradalmárok felett aratott győzelmének szimbólumaként — ismét felszalagozott kubikos talicskákkal jelentek meg a felvonuláson. Guzsi János Volt tsz-el- nök, párttitkar. s most a nagy szövetkezetnek, az Adv_ npk ellenőrző bizottsági elnöke. alapszervi párttitkára. Feleségével — Ungvári An- nuska nénivel — tisztességgel felnevelték gyerekeiket. Ember lett mind a háromból. igaz. becsületes, igyekvő. lelkiismeretes ember — mint az apjuk, meg az anyjuk. <5 nem végezhetett iskolákat. de kiiárta a legnehezebbet: az élet iskoláiét. És ott nagyszerűen vizsgázott, öt- venhőt esztendős „feüel ma is fáradhatatlanul dolgozik a közösség és a maga boldogulásáért. Ha az ideje engedj, kapálgat néhány négyszögöles szőlőjében, s ha úgy hozza n sor és ünnepség van a szövetkezetben, ő kezdi a táncot és ő is járja az utolsó csárdást. A felszabadulási ünnepségen Guzsi Jánost nagy tisztesség érte: egyike volt azok. nak. akik munkájukért, a párthoz, a munkáshatalomhoz való hűségükért, áldozatvállalásaikért kitüntetésben részesültek, ö a Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta és tulajdonosa lett a felszabadulási jubileumi emlékplakettnek 'is. Most, amikor ismét virágba borultak a fák. amikor a 25. szabad május elsejét köszöntjük, tudom, hogy Guzsi János ismét ott menetel majd könnyű szívvel, egy életen át igaz tisztességgel végzett munka tudatában a felvonuló sokadalomban. • yars* Vaktom
