Szolnok Megyei Néplap, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-19 / 91. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP tam éprSKs tffc SUHA ANDOR: EQY DONOR. VÉGRENDELETE FALICZ JÓZSEF RAJZA ILYEN EZ A KRÓNIKA... Az orvos mosolyogva né­zett a szemembe. Pontosan úgy, ahogyan én szokjam ha­zudni, mosolyogva, erősen szemébe nézve embertársaim­nak, az orvos is mosolyogva a szemembe nézve a követ­kezőket mondotta: — Semmi komoly baj, fiam — ezzel a kezembe nyo­mott egy borítékot, vigyem el ide és ide a leleteimet. Kimentem az utcára, tava­szi eső pásztázott, finom il­latok szálltak, istenem* de szép az élet. Befordultam a sarkon és a borítékot azonnal felbontottam. .»Leukémia »JJ* Kis hülyém — gondoltam* sőt hangosan ki is mondtam, hiszen ezt én már régen tu­dom. Bár, hogy őszinte le­gyek, az orvosi verdikt* az abszolút tudatosság azért a szűmig mart. Na, mindegy, doktor úr, kár a benzinért. Apropó, benzin. Beültem a taxiba és kértem a pilótát, repítsen haza. Bementem a fürdőszobába* levetkőztem, felvettem a meleg fürdőkö­penyemet, pedig igazán nem volt hideg, csak én borzong­tam. Megnéztem magam a tükörben. Legalább tíz percig farkassEemet néztem leuké­miás magammal. Amikor el- unttam, akkor megnéztem a profilomat jobbról és balról. A nyakamat külön vizsgál­tam. Azután közelről a póru­saimat. Szemem alatt az arcbőrömet lehúztam, na néz­zük, mi van a szememen be­lül. Normális — állapítottam meg, aztán hangosan ennyit mondtam: — Alma vagyok, kívül pi­ros, belül rothadok. Na, néz­zük, mennyi időm van még hátra? Leültem az íróaszta­lomhoz, konyakot töltöttem, ittam, azután megint töltöt­tem. Kicsi ez a pohár, nem esik jól belőle a konyak. Új­ra töltöttem, most már a vi­zespohárba. — Vérrák, na iám. *. Szó­val valahol számolják a nap­jaimat. Kár, pedig szép volt-.; Lehet, hogy három hónapom van, de az is lehet, hogy három évem még. Leg­valószínűbb a félév. Az a mosoly nagyon vigasztaló és baráti volt. Papírt vettem elő és e gondolatnál írni kezdtem a végrendeletemet. Mim is van nekem, mit oszthatok én szét az emberek között? Ro­konaim nincsenek. Tehát a lakásomat a tanácsra ha­gyom, ez világos. Veszeked­jenek velük, haragudjanak a tanácsra az emberek, ne rám. Személyi holmijaim? Jórészével semmit sem érnek, és már írom is: ,,Égessék el őket, mind egy szálig..; Azám, elégetni, hamvaszta­ni... de nem lehet, én do­nor szeretnék lenni, nagy kincs, érték, megfizethetet­len érték. Emberek, vegyétek szeretettel a testemet, hadd éljek bennetek tovább. Égjen hát a bútorom, a ru­hám, de maradjak én, boldo­gítsam, az emberiséget. És a testemben mi az ér­ték? Vegyük számba. Minde­nekelőtt a nemes részek, a pej síi és a zsigerek. Tehát a szívem, a májam, a tüdőm, a Vesém, talán a szemem sza­ruhártyája és a gerincemben a mész, amely segített egye­nesen tartani ezt a csigolyás csontcsövet. Kinek adjam a szívemet? Becsületes, jó munkát vég­zett eddig, ki érdemelné meg? Kiben dobogjon to­vább? Mindenkinek nem adom, hiszen a rosszaság mellett a jóság is megfér benne. Talán hasznát venné új gazdája is. És már rovom a sorokat: „Szívemet Barnard profesz- szorra hagyom”. Be mivel indokoljam a hagyatékot? Semmivel, hi­szen mindenki olvas újságot, lassan a professzornak is el­kel majd egy új szív. „A tüdőm tulajdonjoga szálljon a barátomra, X. Y.- ra és feleségére, X. Y.-néra. Vágják ketté és osztozzanak testvériesen rajta. Tiszta, becsületes, dolgos embereit, nagyon szeretem őket és ők is egymást Szanatóriumi szerelem. Egyébként éplelkű emberek. Csupán az én fél­tüdőm hiányzik mindkettő­jükből. lm, itt van hát, sze­retettel adom. A májam, a májam, mit is csináljak vele? Drága ember­társaim, kinek kell egy jó máj? Teljesen épen nyújtom át és jó a májam így is és amúgy is. Megvan. Az utolsó kívánságom halljátok meg emberek, megkövetelem... májamat halálom után azonnal ültessék át Kincste- len Eta kolleganőmbe, aki legutóbb még a vállalati computerre is ráfogta, hogy egy ravasz disznó, csak egy ravasz disznó, mondotta a mi aranyos Etánk, csak egy ravasz disznó képes ilyesmi­re, mint ez a computer. Re­mélem, a májam nagyban hozzájárul majd ahhoz, hogy hivatalunkba visszatér a régi* Eta előtti hangulat És Eta máját azonnal vi­gyék ki a Kőbányai Gyógy­szergyárba, ahol az alkimis­ta vegyészek készítsenek be­lőle szivtrombózis elleni me­dicinát. És mindkét vesémet, gon­dolkodás nélkül Jóskának adom. Neki fölöttébb nagy szüksége van mind a kettő­re. Évek óta azzal bosszan­tott engem és a többi kájr- tyapartnerét, hogy játék közben megivott két üveg sört és ettől kezdve állan­dó jelleggel a toilette ajtó felé tartott. Azt mondta, is­ten bizony csak Kezet mosni* De a másik két partnere ate­ista volt és cinikus. Azt mondották, hogy egy tanú, az nem tanú. főleg nem, ha isten. Szóval itt van Józsi­kám, tiéd mind a két ve­sém, használd őket egészség­gel, ezután isten bizony négy üveg sört is ihatsz és nem köll hamisan esküdnöd.. No, mim is van még? A fejem? ;ÍA koponyacsomtomat vi­gyék Egerbe, a vár kazama­tájába, ahová már száz és száz koponyát raktak gúlába. Annyi heg és forradás van az én koponyámon isi, hogy remélem, nem keltek majd ott feltűnést, a koponyám nem lóg ki a sorból, jól meg­lapul majd a török és a magyar harcosok több, mint négyszáz éves koponyái kö­zött. ; :i . • Kezemben megállt a toll és hangosan elröhögtem ma­gam. Ez jó hecc lesz. A muzeológusok és történészek kezükbe veszik majd, ha egy-egy külföldi csoport ér­kezik a várba, hosszan el­nézik, fehér koponyámat, el­gondolkozva forgatják, a világosság felé tartják és azt mondják: „Egy török közkatona koponyája a XVI. századból...” És akkor szét­néznek hogy mit szól hozzá a kedves külföldi elvtárs, mennyire ápoljuk mi a tör­ténelmi hagyományainkat, lám, ez a koponya is egy di­cső korból ittmaradt emlék. Bizony. De 3 tolmács töri az oroszt. És ezért mindössze ennyit fordít a professzori szövegből a szájtáti hallga­tóságnak: — Janicsár koponya. Itt ezt a forradást a homlok­csonton egy Dobó Katica ütötte egy faaprító baltával. Előre is megbocsátom a fiúnak, a bohóságát. Végülis, szép halállal rakott a közös katonasírba* Mim maradt még. amire igényt tartotok, emberek? No igen, agyamban a nuk­Teinsav. A gondolkodásnak ez a tömény mérges esszenciá­ja, amit odafent, ,a mennyor­szág boszorkánykonyháján kotyvasztanak az istenek, s aki ha jól helyezkedett, tolako­dott és szerencséje is volt, kapott belőle egy-két kupicá­val. No persze, Newton töb­bet mint ón, de talán az enyémet is tudná használni egy bomlott lelkű embertár­sam ott fenn , sárgaházban. *,A nukleinsavaimat a sár­gaház arra legrászorultabb lakóir^ hagyom.. .a És végül: ;A porhüvelye­met a nemes szervek eltávo­lítása után égessék el és szórják szét, tetszés szerint.’ A nevem még nem írtam alá. Mielőtt ezt megteszem, öntök még magamnak negy­ven cseppet a poharamba, negyven csepp napfényt. Megiszom, átolvasom a vég­rendeletemet. meg vagyok elégedve magammal. Egy kissé el is érzókenyülök, hogy milyen jó is vagyok én, az­után elvesztem a fejemet. És mindent megváltoztatok. Ahogyan egy végrendelkező­höz illik. Ä nuMeínsavamaí nem adom; azt nem is adhatom. Az én vagyok, az én voltam és belőlem nem kell több* belőlem ne legyen senki mást Ä pisztoly hideg csövét a halántékomhoz illesztem. De ez nem jó. Hogy kerül akkor a vár kazamatájába, ha szét repítem af koponyám, néz­zük csak azt a papírt. — De hiszen ezzel évekig lehet élni és nem is biztos.:? és mi lesz, ha közben fölta­lálnak valamit, egy csoda­szert a rák ellen.:. Talán éppen a mi jó öreg Szent- györgyink odaát, a tengeren túl. És nekem még bokros teendőim vannak itt a föl­dön.' Semmit sem Marad a helyén a szívem, a tüdőm, a májam, a vesém. Dolgoz­zatok aranyos neme» szerve­im. szolgáljátok tisztesség­gel, becsülettel gazdátokat és cserében majd én vigyázok rátok. Negyven esepp napfény, he, he, he.*: Rohanok Etához, nagy darab vérmes nő, ő biztosan nem sajnál majd néhány liter vért tőlem. Emberek, de szeretek élni. Sipos Gyula, A Senki Földjén című regény írója, költő. Most prózával jelent­kezett, de a sorok között, a gondolatokban és a regény színeiben ott találjuk a köl­tőt is. Ez nem mindig eré­nye a prózának, de ez eset­ben határozottan az. Igényes és igazságot kereső könyv a Senki Földjén, olvasása­kor hamar „hazatalál’’ az a korosztály, amely 1944—45- ben maga is élt a senki földjén. Ezen a terepen vo­nultatja fel a szerző vá­lasztott korszakának társa, dalmát — persze csak egy- egy típus erejéig — halál­veszedelemben, ahol saját környezetén és emberségén túl nincs más támasza az életnek. Egy szigetre sodró­dott kis közösséget talál az olvasó, amelynek sorsa az események alakulása során mérlegre tétetik, méghozzá a történelem mérlegére. A kis- pap, katona, az értelmiségi, a politikus, a paraszt és a többiek ugyanis, amikor ma­gukról beszélnek, a magyar történelemről szólnak. Azt DICSÉRŐ INTÉZET Diethard Plett filológus* abból a megállapításból ki­indulja, hogy az emberek elégedettek és boldogok ha megdicsérik őket, Majna- Frankfurtban megnyitotta a világ első *,dicsérő intéze­tét”. A különös intézetet fel­keresheti bárki, aki elége­detlen a mindennapi élettel. Plett professzor páciensei tel­jesen normális emberek, de úgy érzik, hogy nem kapnak annyi dicséretet, amennyit megérdemelnek. Diethard Plett gyonsan megvigasztal mindenkit* A tekintélyes honorárium elle­nében tartott félórás ^ülé­sen” a mester olyan sok di­csérettel halmozza el „bete­geit”, hogy azok elégedetten, kiegyensúlyozottan és maga­biztosan távoznak intéze­téből. INDISZKRÉCIÓ A Schweitzer Illustrierte interjút közöl Nixon elnök idősebb leányával* Triciával. A beszélgetésben a lány el­mondotta: — A ám a televízióban úgy néz ki, mint egy futbal­lista. Beszéd közben soha nem néz a nézőre, illetve a felvevőgép lencséjébe. John­son dolgozószobájában há­rom televíziós készülék volt, apám egyiket sem nézi, le- takartatta őket, jobban sze­reti a kandallót. Ö gyújt be* szeret a tűzzel játszani... Óvatos menyasszony Graham Lowell bristoli fia­talember menyasszonya na­gyon érdekes feltételekhez kötötte házasságra lépését* A vőlegénynek írásban kellett mutatják be az egyetemtől a tanyáig, a főúri szalontól a bérházig, a polgári életstí­lustól a hadifogolytáborig, hogy miért alakult tragiku­san ez a történelem és sze­replőinek mit kell vállalniok ahhoz, hogy ez a történelem többé ne vezessen tragédiá­hoz. A regény cselekményében a mához vezet, de nem a máig és eseményei sodrában végigkísérhetjük egy nagy szerelem történetét Bertha Btilcsu Tűz­gömbök című regényének egy 9 éves kisfiú a fősze­replője. Nem volna ebben semmi különös, ha írása nem lenne háborús regény. Mindenekelőtt lélekben éli át a háborút a 9 éves Amb­rus, de indítékai a valóság­ból származnak. Szülei ugyanis a fővárosból vidékre viszik, a nagyszülőkhöz, de a háború ott sem kíméli. Ott is vannak bombázások, a szörnyű élmények ott is kísértik. Kísértük, mert nem köteleznie magát, hogy soha­sem repül a világűrbe, nem lép más, bolygó talajára, nem köt ismeretséget más boly­góról származó hölggyel. Lowell aláírásával pecsé­telte meg ígéretét, g aztán frigyre lépett —* előrelátó menyasszonyával. Mr. Lowell egyébként — ablaktisztító.­REAKCIÓS PAPAGÁJ Az Állatok Világa «m3 párizsi lapban jelent meg a következő hirdetés: *,Elvesztettem értékes pa­pagájomat. Címem és nevem a madár lábán levő gyűrűn van feltüntetve. P* S. A pa­pagáj — politikai nézeteiért nem vagyok felelősig CSUPA MÜLLER Nehéz helyzetben vannak azok, akik Zürichben Müller nevű ismerősük számát sze­retnék megtalálni a telefon­könyvben. A vaskos kötet­ben ugyanis kilenc teljes ol­dalon 2509 Müller nevű elő­fizető sorakozik. Csupán egyetlen vigaszuk lehet: ugyanis a nyugat-ber­lini telefonkönyvben 18 olda­lon több mint ötezer Müller- név köpött keresgélhetnek. VETÉLKEDŐ A délkelet-perui eanas fa­luban a hagyomány szerint minden évben megrendezik a nősülendő fiatalok vetél­kedőjét* Az évszázados múlt­ra visszatekintő játék szabá­lyai szerint a két csoportra osztott „ellenfelek” lóhátról köveket dobálnak egymásra. minden szörnyűség valóságos élmény. A megpróbáltatások nyomán a gyerekfej és a gyermeki idegrendszer sajá­tos összefüggésekkel és kép­zetekkel követi az eseménye­ket. Képzeletvilágába zárkó­zik, hogy gyermeki naivitás­sal, mégis koravénen dolgoz, za fel maga számára a tör­ténteket Gyermeki humor és tragikus körülmények szövődnek egymásba és ez egészein sajátos lélekrajz ki. alakítására teremt lehetősé­get. Az író maga így nyilat­kozott művéről: „Könyvem az ember belső felszabadu­lásának regénye, és úgy ér­zem, inkább a hangulatában van mindaz a szörnyűség, ami akkor népünket is érte itt Európa közepén...’* Thiery Árpád Évsza­kok című regénye a létnek egy sorsdöntő pillanatát ra­gadja meg, <* azt teszi a regény alapjául. Az írás ti­zennégy évet emel ki egy ember életéből, a legszebb éveket, attól a pillanattól, amikor az ember arira a szi­gorú valósáéra ébred; belé­pett az önálló cselekedetek és döntések szférájába, felel­A győztesek jutalma pedig az, hogy elnyerik szerelme­sük kezét. A Chearaje-nak nevezett vetélkedő-ünnepségen az idén is sok fiatal viaskodott a helybeli indián törzsfőnök és az egybegyűlt tömeg előtt. Miután nem kímélték egy­mást, a versengés tragikusan végződött Egy 25 éves fiatal­embert két kő halálra se­bezte. Ez azonban nem gátolta a törzsfőnököt abban, hogy el­mondja hagyományos beszé­dét, megdicsérje a győztesek ».erőnlétét” és méltass® a há­zasság jótéteményeit* MINI FOLYÓIRAT Az indiai Kalkuttában meg­jelent a világ legkisebb formá­tumú havi irodalmi folyóiratá­nak az első száma. A folyóirat címe Kismagazin* nagysága egy cigarettáé dobozé és lap­jain elbeszélések, versek lát­tak napvilágot bengáli nyeti ven. LELEMÉNYESSÉG Az olasz haditengerészei gazdag magántulajdonosok­nak eladja a Földközi-tenger partvidékén lévő erődítmé­nyeit és támaszpontjait* — ahonnan festői látvány nyí­lik az olasz Riviéra hegyei­re és a tenger hullámaira. Az olasz hivatalok ezt az elhatározást azzal indokolják* hogy ezek az erődítmények katonai szempontból felesle­gessé váltak és fenntartásuk pazarlás lenne. Szakemberek szerint az erődítményeket át lehet építeni villákká és szál­lodákká* nie kell tetteiért. Erre per­sze nem egyformán döbbe­nünk rá, ki előbb, ki ké­sőbb, f, regény hőse, Máté, 14 évről felnőtt múltjáról készít leltárt. amikor egy Don-menti tábori-kórház ágyán, a halálveszedelemben világosodik meg előtte, hogy az embernek utolsó lehelle- téig ragaszkodnia kell em­berségéhez. Máté számára egy életre szól ez a pillanat. És ez a felejthetetlen él­mény, amely életét a továb­biakban meghatározza. A lecke: hallgass lelkiismere­tedre és tedd meg, amit pa­rancsa szerint meg kell ten­ned. így lesz kommunista és az is marad jóban--rosszban, mepróbálta tások és siker közepette. Kommunista ma­rad, mert azt vallja, hogy az ember válhat olykor kül­ső körülmények foglyává, de gondolataiért, érzéseiért ilyenkor is maga felel. A kezét megköthetik, — a lel­kiismeretét nem. Erről szól e szépen megírt és drámaian tanulságos írás. Mindhárom regény díjat nveri 3 Szépirodalmi Könyv­kiadó felszabadulási pályá­ztán. .............. H árom díjnyertes regény

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom