Szolnok Megyei Néplap, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-15 / 87. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. április 15. Az Ukrán SZSZK egyik bányájának íöld feletti irányító központjában „UM—1” típusú elektronikus számítógép ügyel a termelés folyamatosságára és a tárnákban tartózkodó bányászok biztonságára. A korszerű berendezés nyilvántartja és folyamatosan figyelemmel kiséri, hogy mennyien szálltak le a bányába, melyik munkafronton hányán tartózkodnak és milyen munkafolyamatokat végeznek. Jelzi a működésben lévő bányagépek számát és azok esetleges üzemzavarait. Ha baleset történik, a számítógép azonnal választ ad rá, hogy melyik az a legrövidebb út, amelyen a munkások elhagyhatják a veszélyztetett területet. A bányászok számára biztonság- érzetet nyújt az a tudat, hogy nehéz munkájuk minden mozzanatát állandó figyelemmel kiséri az irányító központ, és szükség esetén a menekülésükhöz is segítséget nyújt. Baptista szószéktől — az amerikai munkás katedráig Előre kell bocsá tanom, hogy találkozásunkban nem volt semmiféle romantika, semmi sorsszerűség, vagy véletlen. A Magyarok Világ- szövetségének jubileumi fogadásán ültem Grósz László mellett. Keresetlen egyszerűséggel öltözködik, határozott arcij, intellektuális külsejű. Föltűnt nekem, hogy ez az ember minden bizonynyal idősebb, mint amennyinek látszik, de nagyon-na- gyon fáradt lehet. Valahol a terem elején egy színész szavalt, 6 pedig égetett zománcdíszítésű, apró ezüstszelencét vett elő a zsebéből. Abból egy pilulát küldött le egy korty szürkebaráttal. Akkor már tudtam róla. hogy az Amerikai Egyesült Államok polgára, immár negyven esztendeje. Hivatalos címe: reverend Grósz. Azért ment külföldre 1930-ban, hogy baptista lelkészi hivatásra készüljön. Mire végzett, Európa már a fasizmust rettegte. Ott maradt. Az interjúra készségesen vállalkozott. Elvonultunk egy csöndes kis szobába. Ott már alig ismertem rá. A korábbi fáradt ember helyett egy villogó szemű, magyarul gyönyörűen beszélő, riposztokra mindig kész, kialakult élet- szemléletű vitapartner ült velem szemben. — Nem akarom megsérteni, kedves reverend Grósz, de először azt kérdezném, hogy ön ott, az Óceán túlsó partján milyen színvonalon él. Amerikai mértékkel mér* be milyen színvonalon? — Ha én megmaradtam volna eredeti hivatásom mellett, akkor ma tűrhető középosztálybeli életkörülményeknek örvendezhetnék. Azonban később feltámadt érdeklődésem, emberi meggyőződésem hatására döntenem kellett: a templomi szószékről akarom-e hirdetni az igét, vagy munkásotthonok katedráiról. Mivel a kettőt párhuzamosan nem lehetett, és az utóbbi mellett döntöttem. Azonban az amerikai magyar munkás- mozgalom és újságírás legfeljebb egy-két embernek képes megélhetést nyújtani, én eleinte az amerikai életszínvonalnak még az alsó rétegét sem értem él. Kénytelen voltam állást vállalni. Egy kereskedelmi világcég alkalmazottja vagyok, ez a megélhetési bázisom. Emellett azonban — itthoni szóhasználattal élve — társadalmi munkában az amerikai magyar munkásmozgalom lapjaiba írok, hirdetem meggyőződésemet Észak-Ka- nadától Kaliforniáig. Kedves Grósz honfitárs, milyen érzés Amerikában magyarnak lenni? — A válasz kettős. Az az ember, aki Magyarország alatt nem csupán „ rónákat és dombokat, nemcsak a tájat érti, hanem „ népet, az soha nem tud meggyökerezni Amerikában. Én 40 éve élek odakint, de még mindig idegennek érzem magam. Pedig vannak amerikai barátaim, akik magukltal egyenrangúnak ismernek el. Ha n televízióban idéznek egy magyar nevet, ha egy zenei műsorban magyar dallamot isme. rek fel, olyan izgatott leszek, hogy családom egyszerűen nem érti. mi történt velem. Én ugyanis született amerikai nőt vettem feleségül. Nem valamiféle minden áron való magyarkodás ez. Én ezzel bizonyára így lennék akkor is. ha a magyar nép n Góbi sivatagban élne. Mi ugyanis nem a földrajzi hazához, hanem a magyar néphez ragaszkodunk halálunkig. a másik réteg ennek csaknem az ellenkezője. Aki nem n magyar néppel azonosítja magát, csupán egy osztályt, vagy egy életszínvonalat keres, az nem érzi annyira az óhaza hiányát. Az gyorsan beleilleszkedik az amerikai életformába, ) — Most pedig megfordítanám érdeklődésem irányát. Azt kérdezem, milyent érzés itthon, s látogatások során — amerikainak lenni? — Én praktikus és őszinte ember vagyok. Elmondom a saját szubjektív véleményemet. Most vagyok itthon harmadszor látogatóban. — Aráikor először jöttem, 1960- ban, és befelé indultunk a Ferihegyi repülőtérről, gyönyörködtem az új lakónegyed házaiban. játszótereiben. De amint Budapest szivébe értünk, nagy szomorúság fogott el. Láttam ugyanis a régebbi, ám ma vakolatlan, vagy vakolathibás épületeket. Megmagyarázták persze, hogy ez miért van. öt év múlva jöttem újra. Akkor már „ régi házak között is láttam olyanokat. amelyeket rendbe hoztak, de ettől még szomorúbbak lettek a továbbra is elhanyagolt épületek. Arra gondoltam, milyen érzés lehet egy ilyen házba hazaérni? Most a nagyon szép Budapest szállóban lakom. Ablakom n szomszédos utcá. ra nyílik. Van ott egy ház, építészetileg igen szép lenne. Mégis rosszul esik ránézni, olyan elhanyagolt. Én nem tagadom az önök nagyszerű eredményeit. De ezt a jelenséget nem tudom megérteni! — Ön megelőzött engem, mister Grósz. Azt akartam ugyanis kérni, mondjon valami olyat is Magyarországról, amit nem az udvariasság diktál. Ez megtörtént. Befejezésül tehát csupán azt kérném, mondja el. mi a véleménye azokról az emberekről, akikkel nálunk találkozik? — Ezt viszont nemcsak itthon, hanem „odaát” is így mondom. A kivándorolt m,a- gyar nagyon jól emlékszik arra, mit hagyott itthon. Az összehasonlítás bázisa pedig semmiképpen nem lehet az. hogy mi van Amerikában és mi van Magyarországon, csupán az, hogy mi volt itthon és mi van itthon. Azelőtt Magyarországon a lakosság 10 százaléka 'dúskált a jólétben, 90 százaléka nélkülözött, sőt nyomorgott. Ma a 90 százalék életlehetőségei kedvezőek és lehet, hogy van 10 százalék, aki boldogtalan, áldozatnak tartja magát. Ez a változás mindenképpen tiszteletre méltó! — Elnézést, hogy ilyen sokáig lefoglaltam, köszönöm a beszélgetést. _ Szívesen vállalkoztam, ö römmel válaszoltam, sok sikert kívánok! 50 éves a Spanyol Kommunista A spanyol Kommunista Párt ma ünnepli fennállásának félévszázados évfordulóját A párt kezdettől fogva következetes harcot folytatott a munkásosztály és a haladó erők egységéért, a demokráciáért. E harcnak kiemelkedő fejezetei vannak, amelyek közül a legdicsőbb a párt egységpolitikája nyomán 1936 februárjában győzedelmeskedő népfront. E győzelmet megelőző tömegmunka eredményeként a népfront választási harcban született: a parlamentben a demokratikus erők kerültek többségbe. A pár t a választások után mozgósította a nép erőit. — megerősítette a tömegek bizalmát a demokráciában, — majd mikor a nemzetközi imperializmus és fasizmus támogatásával a franeóisták rátörtek a fiatal, a nép akaratából született köztársaságra, a párt harcra mozgósította a tömegeket egy nemzeti forradalmi háborúra. Ebben a háborúban a kommunisták a legnagyobb hősiességről tettek tanúbizonyságot. Velük együtt harcoltak a nemzetközi brigádok tagjai — köztük a magyar nép sok hős fia —, hogy feltartóztassák a legsötétebb reakció támadását. A Spanyol Köztársaság a belső árulások, aknamunkák és a külső túlerő nyomása alatt sajnos összeomlott. A köztársaság bukása után a spanyol kommunisták és más haladó erők osztályrésze az üldözés és a kegyetlen megtorlás lett. A fasizmus véres terrorja sem tudott azonban leszámolni a kommunistákkal, a demokratikus érzelmű antifasiszta tömegekkel. A Spanyol Kommunista Pártnak a pótolhatatlan veszteségek és a mély illegalitás ellenére is sikerült újra felemelnie a haladás, a demokrácia Zászlaját és új harcot kezdenie a nemzeti összefogásért. Szembeszállva Franco terrorjával, a párt nem szűnt meg harcolni, szervezetten működni a munkahelyeken, a szakszervezetekben a dolgozók alapvető követeléseiért. A párt volt és maradt ma is a lelkesítő (erő a munkások és a parasztok harcaiban. A párt a francoista uralom több mint 30 éve alatt jelentős erőket toborzott és nyert meg a változásokért folyó harc számára. Minden nehézség ellenére mozgósitani tudta a munkásosztályt, a parasztságot, a haladó értelmiséget, az ifjúságot. Spanyolországban törvények tiltják a sztrájkot, a tüntetést, mégis egymást érik az ilyen jellegű tömegmegmozdulások. A franeóisták még hatalmon vannak, elnyomó gépezetük mind több nehézséggel még biztosítja a hatalmat, de már képtelen megakadályozni a tömegek változásért folyó harcát. S ebben döntő része van a félévszázados fennállását ünneplő, az egész nemzetközi kommunista & munkásmozgalom által forrón üdvözölt Spanyol Kommunista Pártnak. ÍK4 Szövetkezetünk országos szinten mint erre kijelölt szövetkezet a bolgár és magyar gyártmányú DEMAG rendszerű villamos futómacskák (emelőgépek) rendszeres karbantartását, javítását, valamint felújítását végzi. Amennyiben a fenti munkálatokra igény merül fel, úgy megrendeléseikkel szövetkezetünket szívesteőlenek megkeresni. Óbudai Gépipari Szövetkezet, III. Bogdáni u. 3. Ügyintéző: Hábér János. T.: 688—652. KÉPERNYŐJE Mostanában gyakran megesik. hogy egy-egy tévéfilm vagy tévéjáték színvonala elmarad a nézők várakozásától. sőt alatta marad az utóbbi idők közepes átlagának is. Jó szándékkal megírt művek hullanak ki a nézők rostájából; tartalmas — magvas gondolatokat hordozó alkotások peregnek le a képernyőn igazi hatás nélkül, mert hiányzik belőlük valami. Ez a valami általában az igazi értelemben vett alkotói munka hiánya, amit nem pótolhat sem drámaírói ügyeskedés, sem más, a televíziós szakmában szerzett jártasság. A rutinmunka a képernyőn is szürke marad és élettelen. Lásd a Péntek-esti bemutatót, a Szántó Erika forgatókönyvéből készült tévéfilmet. Az író, akinek egyébként a dramaturgia a szakmája, szinte leckefel- adatkónt oldotta meg vállalt feladatát, hogy egy szűkszavú, dokumentális eseményből. a kis olasz városkában. Marxa bottó ban , lezajlott különös népszavazásból drámát írjon. Ügy gondolta, hogy az érdekes esemény jó alkalmat ad neki, hogy tanulságképpen kimondjon valami általánosan fontosat, ami nemcsak megfontolandó, hanem meg is szívlelendő. Történetesen: az emberiség jobbik felének állandóan ébren kell őrködnie, mert soha nem lehet tudni, a farkas mikor bújik elő és honnan. Lám Marzabottóban is akadt — igaz csak egy —, aki kész lett volna felejteni és megbocsátani egy háborús bűnösnek, aki megbocsáthatatlan vétket követett el a városka ellen. Az éberség tehát egyáltalán nem felesleges. Mindez tisztán és egyértelműen fogalmazódik meg a ELŐTT filmben is, de éppen ez2el a tisztasággal és egyértelműséggel van a baj. A népszavazásban megnyilvánuló eszmei bátorság túlságosan, is rányomta a bélyegét az írói munkára, az írói megoldásokra. Főképpen az alakok, a dráma szereplőinek rajzára. A tévéfilm figurái így nagyon sterilre sikerültek; valamennyien — akár negatívok, akár pozitivek — az általuk képviselt eszme — jó vagy rossz — két lábon járó megtestesítői. Mintha vér helyett eszme folyna az ereikben. vagy semmi. Sematizmus ez a javából. A valóság ennél jóval bonyolultabb; színesebb és gazdagabb is. Egy dráma attól még nem jó. ha a konfliktus körül sokan tesznek, vesznek, mint a Beismerő vallomásban is. De attól igen, hogy a központi1 alakok jellemeinek milyen mélységeit tárja fel. Ebből a fajta mélységből csak Páger Antal játéka villantott fel valamit. Továbbá arra is rávilágított kivételes emberábrázolási ösztönével, hogy egy hitelesebb, meggyőzőbb dráma érdekében a drámaírói munkának merre kellett volna irányulnia. Így marad a keserű tanulság: ami 1967 júliusában Marzabottóban zajlott, sokkal érdekesebb lehetett, mint az, ami művi úton előállíttatott belőle. Talán kárpótol majd ben- nünket az ugyancsak dokumentumokra épülő, többszörösen beharangozott és alapos nézői előkészítések után sorra kerülő négy részes film a 0416-os szökevény. Az előjelek biztatóak; a felvonultatott dokumentumok láttán az alapossághoz sem férhet kétség. Most már csak a film is olyan legyen, mint az ötletes bevezetés. A költészet hete Az élő magyar költészet kétségtelen sokat köszönhet a televíziónak. A versek és a költők népszerűsítésében döntő szerepe van, s ezt a szerepet szívesen is vállalja. Mint most is, a költészet minden évben visszatérő ünnepén. Egész hetet szentelt a nemes ügynek, s szinte felhasznált minden lehetőséget. hogy eleget tegyen hivatásának; Kedden áz Írók, könyvek, kritikusok rovatában Dorogi Zsigmond hívta fel a nézők figyelmét a megjelenő kiadványokra, amelyek az ünnepi alkalomra látnak napvilágot, majd esténként lírai riportokkal kedveskedett a költészet rajongóinak. Csak nekik, ugyanis — s ez a sorozatnak egyetlen szépséghibája — csak ők tudtak várni a késő esti órákra, napi fáradtság után, hogy megnézzék az egyébként színvonalasan elkészített riportokat Igaz, nem erre az alkalomra készültek, de így összehozva egy sorozatba szemléletesen tükrözték költészetünk rendkívüli gazdagságát. Épp ezért kissé csalódva hallgathattuk a Nemzeti Galéria kongó csarnokából az eléggé elegyes költői műsort, amely bizony nélkülözött nemcsak alapvető szerkesztői gondolatot, de híjával volt az igazán kiemelkedő verstolmácsolásnak is. Maga a környezet sem hatott inspirálóan, s a beállításokban sem mutatkozott különösebb lelemény. Ha mégis előadókat kellene megnevezni, elsősorban Berek Katalint Mensáros Lászlót említhetnénk. Mindent egybevéve azonban a televízió dicséretesen szorgoskodik abban, hogy a költészet eljusson mindenkihez, hogy a magyar költészet ne legyen „félszárnyú madár” — Nagy László beveztőben mondott szavaival. Szórakoztató szombat Már a délután programja is tartalmas volt, de az esti kifejezetten kellemes. Kezdődött Frédi és Béni újbóli jelentkezésével. Alighogy Mézgáék kitették a lábukat, már feltűnt a két kőkorszak- beli szaki. Közkívánatra érkeztek. amiben az is benne foglaltatik, hogy kitűnő magyar hangjaik vannak. A Flinstone család szinkronja egyszerűen remek. Aztán Gu- gyerák kartárs következett, akinek a népszerűsége lassan vetekszik az immár halhatatlan Hacsek—Sajó páros hírnevével. Szellemes, ötletes bemutatkozó volt és igen jó ritmusban. (Palásthy György rendezte.) V. M. Szolnoki Sütőipari Vállalat sütőipari szakmunkást és betanításra segédmunkást keres. Magas kereseti lehetőség, 44 órás munkahét. —■ Érdeklődőknek részletes tájékoztatást küldünk. Munkásszállás biztosítva. Jelentkezni lehet: a munkaügyi osztályon Szolnok, Csarnok u. 4. szám*-------------------------------------------------------------------------J F. B»
