Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 51. szám

1970. március Is SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP * 9 A berl párbeszéd előtt Az európai politikai helyzet az utóbbi hetekben mozgásba jött — mégpedig azon a ponton, amely föld­részünk biztonságának legfontosabb kulcsterülete: a két Németország kö­zötti kapcsolatok terén. Március 2-án Berlinben az NSZK és az NDK kor­mányának megbízottai technikai szin­tű megbeszélést tartanak. Ennek egyet­len célja, hogy végleg megállapítsák annak a megbeszélésnek az időpontját, amelyet Stoph, az NDK miniszterel­nöke és Brandt nyugatnémet kancel­lár tartanak majd. E lépésnek természetszerűen meg­vannak az előzményei. Willy Brandt január 22-én levelet intézett az NDK kormányához, amelyben javaslatot tett az egyenjogúságon és a megkülönböz­tetések mellőzésén alapuló tárgyalások megindítására. E levél és a szociálde­mokrata kancellár egyéb nyilatkozatai­nak értékelése után az NDK minisz­terelnökségi államtitkára február 12-én Stoph NDK-miniszterelnök levelét jut­tatta el Bonnba. Ebben az NDK mi-- niszterelnöke személyes megbeszélést javasolt a nyugatnémet kancellárnak — mégpedig Berlinben, február 19-én, vagy 26-án. öl nap múlva Brandt vá­laszolt. A válasz pozitív eleme az volt, hogy a nyugatnémet kancellár elfogad­ta Stoph meghívását, mindössze azt kérte, hogy a találkozó időpontját már­cius második vagy harmadik hetére halasszák. Természetesen már ez is rendkívüli jelentőségű esemény. Hiszen a két né­met állam megalakulása óta nemhogy ilyen magas szintű találkozóról nem le­hetett szó, — hanem lényegében véve nem folyt politikai eszmecsere a két állam képviselői között. A változás ebből a szempontból az NSZK maga­tartásában következett be, hiszen az NDK a maga részéről mindig készen állott a magasszintű politikai találko­zókra. Az a tény, hogy a Brandt— Stoph találkozó elérhető közelségbe ke­rült, jelzi: a nemzetközi erőviszonyok változása és az európai valóság tényei mind kényszerítőbb erővel hatnak a nyugatnémet uralkodó körökre és kényszerű kompromisszumok felé so­dorják őket. E kompromisszumok elsösor­ban formai jellegűek és a két német állam véleménye a legdöntőbb kérdé­sekben még igen távol van egymástól. Annak idején a Stoph-levélben a mi­niszterelnök hangsúlyozta, hogy a tár­gyalásokon a hét országnak jogilag kölcsönösen el kell ismernie egymást. Ugyanakkor Willy Brandt Stoph leve­lét kommentálva célzott arra, hogy í Nyugat-Németország továbbra sem kí- I vánja jogilag elismerni a Német De- | mokratikus Köztársaságot. E lényeges ♦ kérdés helyett valószínűleg a két ál- í lám közeledésének másodrendű prob­lémáit akarja előtérbe helyezni a tár­gyalásokon. Erre mutat az is, hegy a február 17-i Brandt-levél nem említi m'-zg az NDK államszerződés-terveze­tét, amelyet pedig Walter Ulbricht ál­lamfői szinten még tavaly december­ben eljuttatott Heinemannhoz, az NSZK elnökéhez. Bármilyen nagy esemény is az eu­rópai politikában a Brandt—Stoph ta­lálkozó előkészítése és „érinthető kö­zelségbe” kerülése — a politikai lénye­get tekintve az első érintkezés kilátá­sait illúzióktól mentesen kell szem­lélni. Rendkívül határozott illúziómen­tességet mutat Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bi­zottsága tagjának legutóbbi beszéde, amelyet a Neues Deutschland ismertet. Honecker határozottan kijelenti, hogy a két kormányfő közti találkozásnak csak akkor van valóban értelme, ha olyan megállapodásra vezet, amilyet az NDK államszerződés-tervezetében java­sol. Az erőszakmentességre vonatkozó nyugatnémet javaslatot Honecker ér­téktelennek minősítette, ha azt nem előzi meg az NDK nemzetközi jogi el­ismerése. Így hát a Brandt—Stoph találkozó előtt erőteljes diplomáciai tevékenység folyt. Ami a szocialista oldalt illeti, ebből a szempontból a leglényegesebb­nek Gromiko szovjet külügyminiszter elmúlt heti berlini hivatalos látogatá­sát kell tekinteni. A másik oldalon Brandt és kormánya alighanem két csatatéren is kénytelen harcolni, a keresztényde­mokrata ellenzék várható módon a kö­vetkező hetekben egyre élesebb és he­vesebb támadásokat intéz a szociálde­mokrata kancellár külpolitikája és mindenekelőtt az NDK-val és a Szov­jetunióval történő tárgyalások tovább­folytatása ellen. Ezeket a támadásokat Brandtnak úgy kell visszavernie, hogy miközben igyekszik megtartani kormá­nyának politikai karakterét — tovább­ra is megtagadja az NDK jogi elisme­rését. Ilymödon a Brandt-kormány egyszerre küzd a jobboldali nyomás és az európai valóság ellen. Ez pedig eny­hén szólva nem könnyű politikai fel­adat. Ilyen előzmények után telje­sen lehetetlen találgatásokba és jóslá­sokba bocsátkozni. Mindössze annyit lehet leszögezni, hogy a Brandt—Stoph találkozó létrejötte önmagában is po­zitív esemény. Arra azonban aligha le­het számítani, hogy ez a találkozó meg­oldja a két német állam viszonyának kardinális kérdéseit. A legvalószí­nűbbnek az tekinthető, hogy ez az el­ső, magasszintű tanácskozás egy szí­vós politikai harc közepette lezajló megbeszéléssorozat kezdete lehet. A Bundeswehr fokozza felderítő tevékenységét Napjainkban az európai biztonság kérdése azért központi fontosságú, mert az európai földrészen működik a NATO, a jelenkori im­perializmus legnagyobb ag­resszív csoportosulása s e paktumon beiül egyre na­gyobb szerepet játszik az NSZK. Á nyugatnémet hadsereg napjainkban már a legna­gyobb az európai tőkésorszá­gok hadseregei között, a bonni tábornokok pedig kulcspozíciót töltenek be a NATO-ban. Európa népei várakozással tekintettek a választások utáni, az új nyugatnémet kormány intézkedéseire, mérlegelve, hogy ezek meny­nyiben térnek el a régi ad­minisztráció politikai vonal- vezetésétől, hozzájárulunk-e valamiképpen az európai fe­szültség csökkentéséhez. Je­lentőségének megfelelő mér­tékben üdvözölhettük, hogy az NSZK kormánya végre aláírta az atoms'-'rompó- szerzódést, hogy Brandt­kancellár és kormánya a realitások tudomásul vétele iránti nagyobb készséggel rendelkezik — de változat­lanul nem szabadulhatnak a nyugtalanság érzésétől. Brandt-kancellár 1970. ja­nuár 14-én elhangzott par­lamenti beszéde nem hagyott kétséget afelől, hogy Bonn­ban továbbra is kétségbe vonják az európai status quót és megváltoztatására tö­rekszenek. Ha az NSZK új kormányának a régi kor­mány által jóváhagyott kato­nai programhoz való viszo­nyát vesszük szemügyre, le­szögezhetjük: a Brandt-kor­mány is folytatja elődei fegyverkezési politikáját. Alig vette át hivatalát Helmut Scmidt, az NSZK új hadügyminisztere, máris intézkedéseket tett a Lü- becktöl egészen a Bajor-er­dőig terjedő vonal mentén a lehallgató és elektronikus- felderítés fokozására. A katonai köte­lezettségüknek eleget tett és a továbbszolgáló katonák körében toboroz a hadügy­minisztérium lapja, hogy utánpótlásként jelentkezze­nek fiatalok a távközlési és az elektronikus felderítő szolgálathoz. „Ez — írta a Stern című nyugatnémet lap a közel­múltban — hozzásegítené a Bundeswehrt, hogy eddig még nem kielégítő felderítő hálózatát messzebb kiter­jessze keletre. Az ellenség megfigyelésének lényeges feladatai: — radar impulzusok véte­le, hogy azokból következte­téseket vonhassanak le a ke­leti radar-övezetre vonatko- zan; — katonai járművek és a másik fél központjai kö­zötti rádió-beszélgetések le­hallgatása és megfejtése, hogy a repülőtereket és más ka­tonai objektumokat, vala­mint a csapatmozdulatokat felderítsék; — a keleti frekvenciák megállapítása, hogy szük­ség esetén zavarhassák az adást.” A Bundeswehrben mind a három haderőnem — a szárazföldi haderő, a hadi- tengerészet és a légierő — részt vesz az éter-háború­ban. K. J. Nyitás előtt az Expo 70 Nyolcvan ország — szimbolikus pavilonok — világszépe választás — művészeti bemutatták <— fuggővasút — SO millió látogatót várnak Fehér kesztyűs építőmun­kások, óriásgépek, daruk, állványerdő és vasúton, te­herkocsikon érkező áruk — ilyen most, néhány héttel a megnyitó előtt a világkiállí­itt az Ex|xy—70. A gála ce­remónia március 14-én kezdődik — 10 ezer hagyományos öltözetű japán táncos, 'zenész és énekes fel­vonulásával. 15-én a 80 kából magas gyorsforgalmi úton juthatnak a kiállítás színhelyére, az út keresztezi a Nagoya—Kobe gyorsfor­galmi utat. A kiállítás belső forgalmát a 2 és fél percen­Az épülő világkiállítás. Előtérben a kolumbiai és a tanzániai pavilon, középen az Expo-torony tás színhelye^ Japán az Expo lázában ég. Már hó­napok óta készülnek a kele­ti kontinens első világkiál­lítására. Oszakától 10 mér- földnyire jelölték ki az Expo — 30 városiigetnyi — 3 millió négyzetméteres terü­letét, hegyektől övezett, fes­tői környezetű völgyben. Nyolcvan ország, provin­cia és város, több világszer­vezet jelentette be részvé­telét önálló kiállítási csar­nokkal. A pavilonok mind a jövő • építészeti stílusát idézik. Több kiállítási hall szimbolikus formájú. A szovjet pavilon hatalmas vörös zászlót mintáz. Auszt­rália kiállítási épülete ken­guru, Bulgáriáé üveg és alu­mínium falu piramis. Olasz­ország sokoldalú üvegpriz­ma, a Fülöp-szigetek kagy­ló, Szaúd-Arábia mecset formájú pavilonban állít ki; Ott lesz a világ seregszem­lén Kanada, az USA, Hol­landia, Svájc. Franciaország, Kuwait, Lengyelország, Ku­ba, Mexikó. Csehszlovákia, India. Az Expo központi pavi­lonja az emberiség fejlődé­sét szimbolizálja. Három szinten, a föld alatt a múl­tat, a felszínen a jelent és az emeleten a jövőt idézi. A technika szédületes fejlődé­sével, a kultúra változásával ismerkedhet itt a látogató. E pavilonban és a hozzá csat­lakozó hatalmas fedett téren bonyolódnak le az Expo eseményei: nemzeti napok, fesztiválok, a különböző versenyek, a világszépe vá­lasztás. (Csak ez a fér, amely a világ legnagyobb — 100 méter széles, 300 mé­ter hosszú — fedett tere, 10 ezer embert fogad be) Az Expo Múzeumban a középkori mesterek művei­től a kortárs művészetig 200 reprezentatív festmény, szo­bor rajz képviseli a világ művészetét. Olyan távoli galériák és múzeumok is kölcsönöznek anyagot a ki­állításra. mint a londoni Tate Galery, „ Royal Mú­zeum Antverpenből. Láthat­ja a közönség Van Dyck Pietáját, Rubens kereszt- refeszítését vagy Henry Moor család című kompo- zíc!óját. Kiállítják Turner. Joshua Revnolds. John Constable, Ben Nicholson, Roser Van der Weyden mű­veit. Március 15-től szeptem­ber 13-ig havonta változó témakörben rendezik az Expo programjait. Március A szovjet pavilon modellje tivál hónapja, a műsorok­ban olyan táncok szerepel­nek. amelyeknek témája a virág. Májusban a gyerekek élomvilága címet kapta a program 5 ezer zászlót von­nak fel a Fesztivál Téren, autós akadályversennyel, akrobata mutatványokkal, delfin cirkusszal szórakoztat­ják a gyermekeket. Június a fény- és a hang-fantázia jegyében telik el. Tragikus görög drámák és különböző irányzatú iskolák japán tán­cai elevenednek meg a mes­terség« tavon úszó színpa­don. Júniusban választják meg a világszépét is. Július — piacok a világon: az el­adási formákat mutatják be — a bazár utcáktól, a mar­ketingig, az önkiszolgáló for­máig Augusztusban tartják a Nyári Fesztivált, amelyen népi-nemzeti táncokkal, ze­nével szerepelnek a részt­vevő Országok. Szeptember — Viszontlátásra Expo! — a záró parádé hónapja. Különös gonddal tervezték a Világkiállítás külső és belső közlekedéséit. Osza­kából két — e célra épített — vasútvonallal és földalat­tival közelíthető meg az Expo, A gépkocsik Osza­szállít 7 állomással, 50 per­ces menetidővel. Kádár Mária nemzet egyenruhás rendőrei vesznek részt a parádén. Április — „ világ-virág fesz­ként induló, 4 kocsiból álló egysínű vasút bonyolítja le, amely egyszerre 540 utast

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom