Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-07 / 56. szám

1970. március % SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A három „Lehel-íiú" Két parlament: ugyanarról Orvosolni kell as ipari tanulók problémáit Hallgattam a Minisztertanács elnökének parla­menti beszámolóját. Benne a következőket: „A mai fiatalok építik a holnap társadalmát, átvéve tőlünk a munka dandárját... A ma ipari tanulója a holnap alkotó szakmunkása, a korszerű technika alkalmazó­ja- • Hallgatom a beszámolót és írom a beszélgetési amit Rácz Gyulával, á szakmunkásképző intézet me­gyei igazgatójával folytattunk. Csak így hívták őket: „A három Lehel-fiú”. A nyú­lánk Nagy Béla. a keskeny bajuszos Hudra János és a szigorú tekintetű Koczka An­tal mindenütt hamar felhív­ta magára a figyelmet A kiváló üteg parancsnoka Farkasdí Lajos őrnagy jó­a jászberényi általános isko­lában. A középenülő Hudra Jancsi, nehezen szokta meg a rendet Hol Nagy Bélát piszkálta, hol meg Koczkát szúrta meg egy gombostű­vel. A tarthatatlan helyzet botrányba fulladt amikor a nyugtalan Hudra fellökte a tintásüveget. Ezen úgy összekaptak, hogy a tanító szétültette őket Másnap reggel nagy meglepetéssel látta, hogy a három gyerek megint egymás mellett ÜL „Kibékültünk ' — mondta Hudra — megvettem a tin­tát” Jót mosolygott a tanító, hiszen nem a tinta miatt ültette szét őket. hanem mert úgy látta, zavarják egy­mást a munkában. Aztán mégis arra gondolt, ha így összetartanak. maradjanak együtt, majd jó irányba te­reli ezt a vihart is kibíró Jött az összeírás, a sorozás és a behívás. Egyesek: sze­rint nem vonultak volna be egyszerre, de aki otthon ma­radt vola. elintézte a kiegé­szítőn. hogy ő is mehessen, így aztán az „újra kezdés­nél” megint együtt volt a három jászberényi fiú. Ta­lán mondanom sem kell, hogy egy üteghez kerültek. Ök már összeszokottan csi­náltak mindent és ki nem örül három ilyen, minden munkára önként és együtt jelentkező újoncnak! Szor­galmukkal, később hozzáér­tésükkel felhívták magukra a figyelmet Az első időszak végén kiváló katonák, majd őrvezetők lettek. De kiváló lett az üteg is. Az elöljáró úgy intézkedett, hogy a ki­váló ütegből tisztesek men­és egyszerre léptek elő őr­mesterré is. És ez volt a harmadik üteg, ahol része­sei voltak a kiváló üteg cím megszerzésének is. A nagy bravúr után be­szélgettem a »Lehel-fiúkkal”, a három jászberényi kiváló katonávaL a siker titkát ku­Az újságokban gyakran je­lenik meg hír arról, hogy Vietnamban pilőtanélküli amerikai felderítő repülőgé­pet lőtt le a légelhárítás. A közelmúltban azonban arról is érkezett hír, hogy a Szov­jetunióban a polgári utasfor­galom repülőgépeihez mini­számítógépes robotpilótát fej­lesztettek ki, tehát ma már a robotgépek által iráyított repülőgépekkel nemcsak a haditechnika arzenáljában találkozunk. A robotpilóta még a legnehezebb időjárási körülmények között is átvál­lalja magára a repülésvezetés bonyolult feladatát. Igen, „repülésvezetés”-ről van szó (nem repülőgépveze­tésről), hiszen ez a ténykedés magába foglalja a repülési helyzet stabilizálását, a repü­lőgépek és az űrhajók irányí­tását, valamint a navigációs feladatként a repülési prog­ramok felállítását. Az auto­matikus repülésvezetés fő feladata a repülési helyzet stabilizálása, azaz a repülő­géphez kötött koordináta- rendszer meghatározott szög- helyzetének egy vonatkozási rendszerhez viszonyított be­tartása. Ha azt kérdezzük, hogy mi volt az oka a robotpilóták ki- fejlesztésének. a felelet az, hogy a pilótát a repülés el­lenőrzése, a hajtóművek el­len őraése és a sok-sok navi eá- Bl Os es egyéb műszer kezeié; részt nekik tulajdonítja, hogy most először kiváló letit az .üteg. De ne vágjunk az esemé­nyek elé. mert a három Lehel-fiúnak története van. Ügy kezdődött, hogy ti­zennégy évvel ezelőtt tatitam. Nagy Béla azt mond­ta: „Nem tettünk mi sem­mi különöset, csak dolgoz­tunk”. Hudra János így nyi­latkozott: „Mi egymást ki­egészítve dolgoztunk. A leg­több helyen az a baj, hogy a tisztesek nem értenek egy nyelven. Egyik szigorú, ko­sé mind jobban megterheli. Pedig ezekre a műszerekre a repülési teljesítmények fo- .kozása és a forgalom sűrűsö­dése miatt okvetlenül szükség van. Űrrepüléseknél az auto­matizálás már elengedhetet­len, mivel az ember a meg­változott környezeti problé­mákat nem tudja egyedül megoldani. A repülésvezetés automati­zálásának a megoldásában lényeges szerepet játszanak majd a jövőben a számítóbe­rendezések. A fejlődés útja pedig az, hogy az egyes rész­feladatok külön-külön számí­tógépes megoldása helyett egyetlen közös fedélzeti szá­mító gépet fognak használni. Ez mind a tömeg, mind a tér tekintetében megtakarítást jelent. De az embert mégsem lehet teljesen kihagyni a repülésvezetésből. A jelenleg rendelkezésre álló számítóbe­rendezésekhez viszonyítva ugyanis jobb a telje­sítménysúlya, de különö­sen alkalmazkodási képessége következtében még nélkülöz­hetetlen. A jövőben az lesz a feladata, hogy ellenőrizze a szabályozási funkciókat és szükség esetén be is avatkoz- hat a repülőgépek szabályo­zási rendszerébe. A start alatt a helymegha­tározást általában a pilóta végzi. Előrehaladott állapot­ban van azonban egy start- ellenőrző rendszer kifejlesztő­I vetel, a másik meg elvtele­nül haverkodik. Néha egy­más ellen is dolgoznak, az összevissza intézkedéssel olyan helyzetet teremtenek, hogy a beosztottak sem tud­ják, mit is akar a rajpa­rancsnok”. Koczka Antal a felelősségről beszélt: „Mii úgy jöttünk ide is. hogy be­csülettel teljesítjük a köte­lességünket. Talán könnyí­tett a helyzeten, hogy is­mertük egymásnak még a gondolatát is”. Eseteket so­roltak. Kapott az üteg egy izgága, fegyelmezetlen em­bert. Megelőzően volt már felderítő, híradó, de sehol nem bírtak vele. A parancs­nok Koczka rajába helyezte. A szakaszvezető szigorúan fogta, a legkisebb fegyelem- sértést sem hagyta büntetés nélkül. És bizony rövid idő alatt sok fenyítést kellett ki­szabni, mert a katona fele­selt, tiszteletlenül viselke­dett Koczka panaszkodott társainak, hátha nem így kellene bánni ezzel az em­berrel. „Majd én megpróbá­lom” — mondta Nagy Béla és a következő héten már az ő rajában szolgált a ka­tona. A megelőzéssel pró­bálkozott. Mindig résen volt és szinte egy pillanatra sem hagyta magára a honvédet. Az időszak végére sikerült nagyjából megváltoztatnia. Nem lett belőle minta-kato­na, de akit korábban már bíróság elé akartak állítani, tevékeny részese lett á ki­váló cím megszerzésének. Hudra János őrmester el­mondta, hogy a korábban flegma, tudálékos K. Imre honvédből hogyan neveltek együttes erővel közösségi embert, majd az időszak végére kiváló ka­tonát. S mikor megkérdez­tem, miért csupa ilyen nega­tív példával hozakodnak elő. Nagy Béla mosolyogva jelen­tette, hogy az ütegnél egy­szerre tíz olyan katona szol-- gálit. alakét különböző dol­gokért bevonulás előtt bírói úton vontak felelősségre. — Az igyekvő, szót értő katonákra alig jutott — időnk — mondta Koczika An­tal. — Inkább még ök se­gítettek nekünk a renitens- kedők megfékezésében. A „három Lehel-fiú” meg­tette kötelességét. Becsület­tel álltak helyt mindenütt, ahova szólította őket a hi­vatás, vagy a parancs. Szü­lővárosuk Jászberény, büszke lehet rájuk. (Megjelent az Igaz Szó 1970. márciusi számában.) Újvári Imre László se és végül a start folyama­tának teljes automatizálása. Sok vonalszakaszon a rendel­kezésre álló navigációs se­gédeszközök lehetőséget ad­nak automatizált repülésve­zetésre. Az automatikának a beve­zetése legnehezebb a repülő­gépek leszállásánál. Itt foko­zatosan igyekeznek elérni az automatizálást, mert a le­szállás a repülésnek az a fá­zisa, amikor legtöbb a sze­rencsétlenség. Ma már-a leg­több légiforgalmi társaság 60 méter döntési magasságot és legalább 800 m-es belátható leszállópályát határoz meg, ez felel meg az atutomatizá- lás első üzemi fokozatának. A második fokozatot 30 m-es döntési magasság és 400 m-es belátható leszállópálya jel­lemzi; ezt igyekeznek jelen­leg elérni. A harmadik üzemi fokozat egészen a leszállópá­lya felületéig terjedő repülő­üzemet és fokozatosan el­érendő 200. 50 és végül 0 m- es látható leszállópályát en­ged meg. A második fokozat­hoz még nem kell teljes au­tomatizálás. de szükség van repülésszabályozó berendezé­sekre és vezénylőberendezé­sekre, ami az automatikával támogatott kézi vezérlésű le­szállást teszi lehetővé. A har­madik fokozatot pedig csak kis lépésekben igyekeznek el­érni a repülés tervezői — ötvenegy szakmának háromezernyi tanulóját kép­viselte az a kilencvenkét fiatal, aki résztvett „ nem­rég lezajlott szakmunkásta­nuló diákparlamenten. Mi­ket mondtak el „ felszóla­lók? — Az érdeklődés közép­pontjában mindenekelőtt a szakmunkásképzésre vonat­kozó törvény részletes is­mertetésének az igénye állt — mondja az igazgató. — Mindenekelőtt az ösztöndíj, a tanulmányi szünet alaku­lása izgatta őket. Mások megfelelő szakoktatók bizto­sítását leérték, éppen szak­mai előmenetelük érdeké­ben. Főleg a kisebb vállala­toknál és a szövetkezeti munkahelyeken tanulók képviseletében. , A fiatalok felszólalásaiból olyan dolgokról is értesül­tünk, amikről egyébként ne­hezen vágy sehogyan sem tudtunk volna tájékozódni. Sokan elmondták azt is, hogy egyes tantárgyakból még mindig nincs mindenkinek tankönyve. Ezen sajnos isko* lai szinten nem tudunk se­gíteni. Egyébként a szak­munkástanulókra vonatkozó törvény végrehajtásának az utasátáisát a napokban is­mertetik a fiatalokkal osz­tályfőnöki órákon. A szakoktató ellátásban is lesz változás, mert végle­ges az az elképzelés, hogy A napokban került ki a nyomdából az a 240 oldalast igényes és esztétikus kiál­lítású kötet,* amely a Szol­nok megyei állami gazdasá­gok húszesztendős fejlődésé­nek tükre. A kötethez Csáki István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára írt előszót. E A Horthy rezsim tőkés­feudális jellegű államának mezőgazdasági birtokai sem­miképpen sem hasonlítanak a mai szocialista állami gaz­daságokhoz. Szolnok megyé­ben 1947-ben kezdjek létre­jönni új típusú állami gaz­daságok. Kis szigetek voltak ezék az egyéni gazdaságok tengerében, öt helyen; a László majorban, Beseny- szögön, Karcagon, Puszta­bánrévén és Túrkevén mű­ködtek, összterületük 1330 katasztrális hold volt. Ma már az állami gazdaságok összesen 97 716 katasztrális hold területen gazdálkodnak. A kötet táblázatok közzé­tételével is illusztrálja a megye állami gazdaságai ter­mésátlagának alakulását. Összeveti ezeket az orszá­gos terméseredményekkel. A búza termésátlaga 1951-től 1968-ig. a különféle intézke­dések eredményeként, hol­danként átlagosan 10,1 má­zsáról 15,7 mázsára, az őszi árpáé 11.3 mázsáról 14,8 má­zsára, a cukorrépáé 102.9 mázsáról 188,8 mázsára emel­kedett. Ez utóbbinak termés­„szórvány” szakoktatókat alkalmazunik. Ez azt jelen­ti, hogy a kisebb vállala­toknál és szövetkezeteknél tanulókat ezek a szakokta­tók időközönként felkeresik, beszélgetnek velük, ellenőr­zik munkájukat. összesítik gondjaikat stb. — Miket mondtak el mun­kahelyeikről a diákok? — Szinte általános panasz volt, hogy a munkahelyei­ken van ahol az ösztöndí­jat sem kapják meg. Máshol nem tudnak megfelelően tisztálkodni. Különösen ne- hézrnénye/.ik ezt azok, akik olajos, vagy más piszkos munkát végeznek. Sok he­lyen hiányzik a meleg víz és nincs megfelelő helyiség ahhoz, hogy tisztálkodhassa­nak. Egyelőre az ilyen és ehhez hasonló panaszokat a saját berkeinkből is el kell fogadnunk. A télen például a diákotthonokban nem tud­tak megfelelően fűteni, sőt mondhatom most sem min­• deniitt biztosított a meleg víz. a legszebb, az 1962-ben épül Zalka Máté sétányon levő kétszázhúsz személyes otthonunkban is egyetlen gázbojler van, ami gyakran elromlik. A gázszolgáltató vállalatnál semmiféle kivé­1 telt nem élvezünk. Bejelen­téseinkre éppúgy várakozási idő elteltével jönnek ki, mint bárhová; 1 • 1 átlaga az országos átlagot is túlszárnyalja ma már. Külön fejezet foglalkozik az állattenyésztés eredmé­nyeivel. Színes táblák szem­léltetik; az 1949-es 919 dara­bos szarvasmarha állomány 1960-ra 18 487-re növeke­dett. A grafikon s az adatok arra is figyelmeztetnek azon­ban, hogy az utóbbi évek során valamelyes csökkenés mutatkozik, 1968-ban már csak 16 988 darabos állo­mánnyal számolhattunk. Ismerteti a kötet azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a surjáni, a, szenttamási, a csorbái gazdaság tesz a jö­vőbeni azért, hogy évente 240 vagon hízottsertést állítsa­nak elő és dolgozzanak fel közös vállalkozás keretében. A juhászat, a baromfi és a ) ótenyésztés mellett a halá­szat eredményeiről is képet ad a kiadvány egy-egy alfe- jezete. Agrártörténészeink számá­ra hasznos a kötetnek a gaz­daságok gépesítésének egész folyamatát felvázoló anyaga. A gazdaságok megalakulása idején . 1949-ben 57 traktor volt megyénk állami gazda­ságaiban, tehergépkocsi pe­dig egyetlen egy sem. Ma 773 a traktorok és 112 a teher­autóknak a száma. A magyar ipar első termékeként a G 35-ösök jelentek meg a földeken. 1950-ben a Kun­ságban pedig feltűntek a szovjet kombájnok. De sokat fe'1 --tott —■ főleg az utóbbi években — az állattenyész­tés gépesítése is. — Eléggé korszerűtlenek a megyeszékhely diákotthonai. — Arra is többen panasz­kodtak a parlamenten, a 4- es számú tanulóotthonban — a Csarnok útiban — pél­dául a 6x4 méteres helyi­ségben csaknem ötvenen tisztálkodnak. Ez az ottho­nunk valóban nagyon el­avult. de az ottani körül­ményeken változtatni nem tudunk, mert az régi, csak szükségből fenntartott épü­let. Egyébként is tanulóink­nak csak 15 százalékát tud­juk diákotthonokban elhe­lyezni. — Az étkeztetésről mit mondtak el a parlamentben a diákok? — Étkeztetési lehetősé­geink is szűkösek az inté­zetnél. A menük lehetnének változatosabbak. Alapvetően azonban mégis az étkezők zsúfoltságára hangzott el legtöbb panasz. A Költői Anna úti kilencven szemé­lyes ebédlőben kétszázötve­nen reggeliznek. Reggel ne­gyed hatkor kezdenek és négy, öt turnusban váltják egymást. Mivel a munkahe­lyeikről nem akarnak elkés­ni, többen inkább reggeli nélkül indulnak el. Ezek nem kizárólag rajtunk mú­ló dolgok. Mindenekelőtt he­lyiség bővítésekkel lehetne ezen változtatni, de az át­szervezések is csak időleges megoldást jelentenének. — Egyelőre csak a József Attila üti új 12 tantermes iskola és tanműhely vala­mint a hozzá csatlakozó 600 személyes étterem megépü­lésének reményével biztat­hatjuk egymást és tanulóin­kat. Mindezek ellenére ha­marosan kézbevesszük a diákparlament jegyzőköny­vét és minden olyan felve­tést, amit lehet orvosolnunk, B. E. Hogyan alakultak az ál­lami gazdaságok területegy­ségei. miként változott egy- egy időszakban a terület- nagyság? Erre is választ ad a kötet Olyan külterjes, „nagy” gazdaságok mellett, mint a Közép*iszai, a Nagy­kunsági és a Tiszasülyi Ál­lami Gazdaság életképes és belterjes „kis gazdaságok” is kialakultak, írja és elemzi munkájukat. A további fejlődés útja pe­dig most már a társulás és a specializálódás tendenciája, így a surjániakra a gyü­mölcstermesztés, a jászsági­akra a szőlőtermelés, a Szenttamás! Állami Gazda­ságra a hibrid üzem, a Pa- lotási Állami Gazdaságra a kacsanevelés, a tiszasülyire a rizstermelés, a szolnoki gazdaságra a cukorrépa ter­melése és a sertéstenyésztés elsősorban a jellemző. Erősödik a vertikális integ­ráció folyamata is; az üze­mek megtartják önállóságu­kat profiljukat bizonyos kész vagy félkész termékek előállítására viszont fejlet­tebb fokon társulnak. A következő fejezetek az egyes állami gazdaságok történetét és jelen helyzetét ismertetik. A helytörténeti és gazda­ságtörténeti kutatás számára is sok hasznos tényanyagot dokumentáló kötetet Varga József szerkesztette. (CS) * 2 évtized. A Szolnok me­gyei állami gazdaságok éle­téből. Kiadja a Szolnők megyei Lapkiadó Vállalat 1969. három rövidnadrágos gyereket egy padba ültettek A három lakatos megint együtt tanult Mindhárman ismét elérték a kiváló címet Robot a repülőgépen barátkozna t. Igaza lett. Egy idő után erre a kis közös­ségre építve' tartott rendet, mert Hudráék mindig együtt léptek fel a rendbontókkal szemben, együtt jelentkeztek, bármilyen munkát kellett el­végezni. A három fiú testi-lelki barátságot kötött. Mikor el­végezték az általánost, egyi­kük sem tudta, milyen szak­mát tanuljon. Nagy Béla egyik nap elmondta barátai­nak, hogy őt a családi ta­nács lakatosnak küldi. A másik kettő bólogatott, de nem szólt. Együtt jártak mindenhova, de a jövőről nem esett szó. De az a szep­tember elseje meghozta a meglepetést. A Mü.M 606-os ipari tanuló iskolájának fo­lyosóján először Nagy Béla jelent meg, majd nevetve beállított a másik két ba­rát is. jenele más helyőrségbe. Kocz­ka Antalt akarták vezényel­ni. Mentek, kérték a pa­rancsnokot, együtt vigyék őket. nem bánják meg. A második időszakot új helyőr­ségben. új ütegnél kezdték. A végén kétszeres kiváló ka­tonaként és tizedesként tá­voztak a harmadik. helyőr­ségbe. Farkasdi Lajos őrnagy bí­zott bennük, s a három két­szeres kiváló katona mun­kához látott Csendesen, han­gyaszorgalommal, a már megszokott módon nevelték a fiatalokat. Az ütegparancs­nok szerint „jó szellemet.” hoztak a tisztesek, akiket hamarosan szakaszvezetővé léptettek elő. És most már hagyományosan — sor ke­rült az újabb kiváló üteg cím átvételére. Állami gazdaságaink a fejlődés útján t '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom