Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-27 / 73. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. március 27: Nixon parancsára A gyorsan terjedő amerikai postás-sztrájk megfékezésére Nixon elnök paran­csot adott a katonaságnak a sztrájktörésre. Képünkön: New Jersey állam Dix nevű katonai bázisán a katonák teherautókra szállnak, hogy a sztrájkoló New York i postások kézbesítő munkáját elvégezzék. — (Teléfotó — AP—MTI—KS) Délszláv temető­művészet Összegyűjtik a magyaror­szági délszláv temetőművé­szet ma még fellelhető érté­kes emlékeit Sarosácz György mohácsi muzeológus vállalko­zott az emlékek felkutatásá­ra. Elsőként az egyik legna­gyobb délszlávlakta megye — Baranya — szerb, horvát és bosnyák falvainak teme­tőit vizsgálta meg. Kiderült, hogy a legérdekesebb díszítő szokás, a kendő díszítés még ma is él egyes Mohács-kör­nyéki és Drávamenti sokác falvakban, valamint a Pécs- környéki bosnyák falvak­ban. A sírkeresztre díszes kendőt függesztenek fel, — amely az elhunyt korát is jelzi minél idősebb volt valaki, annál egyszerűbb — a legörgebbek tiszta fehér — kendőt kaptak, a fiatalok sírját viszont rendkívül szí­nes, gyakran többréteges kendődísz jelzi. Helyenként most van fellendülőben a sírfeliratok költészete. Né­hány temetőben a halottbú­csúztatás különös emlékére bukkant Sarosácz György. A halotti tor után ételt visznek az elhunyt sírjára. Bővülnek kapcsolataink Afrikában Nemzetközi gyermek­kórus találkozó A Magyar Rádió- és Tele­vízió március 31. és április 5. között nemzetközi gyer­mekkórus találkozót rendez, kapcsolódva a felszabadulás negyedszázados évfordulójá­nak ünnepségeihez Tíz kül­földi együttes érkezését vár­ják. A hat napos művészi program kiemelkedő esemé­nyének ígérkezik a március 31-i hangverseny, amelyet a Magyar Rádió- és Televízió gyermekkórusa ad 17 órai kezdettel a Zeneakadémián. Április 1-én az Erkel Szín­házban rendezik meg a ta­lálkozón részvevő kórusok ünnepi gálaestjét. A 19,30 órakor kezdődő programot a rádió egyenesbe közvetíti, a televízió pedig szalagra veszd és a későbbiek során két alkalommal is sugározza. A résztvevő külföldi vendég­együttesek egy-egy nemzeti programot mutatnak be, majd az egyesített énekkar, Csányi László vezetésével előadja Kodály—Jankovich: Jelige című művét (A kül­földi kórusok már napokkal előbb megkapják a kottát és szöveget, s az összkar a Jeligé-t magyar nyelven énekli majd). Az eseménysorozatot ápri­lis 5-én búcsútalálkozó zárja. Hazánk külpolitikájának alapvető törekvései közé tar­tozik kapcsolataink kiépítése a fejlődő országokkal gazda­sági és politikai független­ségük megszilárdítása érde­kében. E törekvések jegyé­ben vettük fel most diplo­máciai kapcsoltainkat három közép-afrikai országgal: a Közép-afrikai Köztársaság­gal, Egyenlítői Guineával és a brazzavillei Kongóval. Az említett országok közül, a Közép-afrikai Köztársaság (területe 622 984 km2, lakos­sága 1,48 millió fő) és a brazzavillei Kongó (Kongói Népi Köztársaság, területe 342 000 km2, lakossága 870 ezer fő) 1960-ban nyerte el függetlenségét Franciaország­tól, míg az Egyenlítői Gui­nea (területe 28 051 km2, la­kossága 281 ezer fő), a ko­rábban autonómiával rendel­kező spanyol tengeren túli terület 1968-ban vált önál­lóvá. Mindhárom fejlődő, mező- gazdasági ország a trópusi őserdők övezetében fekszik, csupán a Közép-afrikai Köz­társaság északi részére hú­zódnak be szavannák. Ennek következtében az érintett1 or­szágoknak csak kisebb részén folytatnak monokulturális jellegű, mezőgazdasági ter­melést. A Közép-afrikai Köz­társaság például Frenciaor- szág egyik legnagyobb gya­potszállítója, az Egyenlítői Guinea legfontosabb termé­ke a Fernando Póo szigetén termelt kakaó és kávé, míg a brazzavillei Kongóban föl­dimogyoró, kávé, kakaó ter­melése folyik a külkereske­delem számára. (KS) Az operatőr egészen közel hozta kamerájával az asztalkát a képer­nyőn. Az esti szórakoztató ifjúsági műsor elbűvölően csinos riporter- nője elmosolyodott, a televízió nézői pedig így közelről csodálhatták a ■mellette ülő szemüveges fiatalem­bert is, aki éppen egy csésze ká­véval foglalatoskodott. — Vaszilij Eduárdovics — kezdte a riporternő — meséljen kérem szenvedélyéről, hogy úgy mondjam a hobbyjáról, ahogy ezt népi nyel­ven nevezik. Igen, kedves tv-nézök, elnézésüket kérem, de elfelejtettem bemutatni önöknek a mi vendégün­ket: Vaszilij Eduárdovicsot. A szemüveges meghajolt és mondta: i — Az én hobbym — a könyvek. Nekem több mint kétezer kötetes könyvtáram van. — És ön ezt mind el is olvasta? — csapta össze a kezét a riporternö. — Igen. Azazhogy nem olvastam, hanem megolvastam. Így ahogy mondom. Megolvastam! Az én szen­vedélyem ugyanis nem mindennapi. Én a szavak mennyiségét számolom össze a könyvekben, — Ez nagyön érdekes! — kiáltott fel őszinte elragadtatással a ri- portemő. — Még valamit! Tudja-e Ön, hogy például Szemjon Silcov köny­vében, a „Muslicák'’-ban 165 274 szó van? — Mennyit mondott? — csodál­kozott rá a riportemő. — Pontosan annyi. Mérget vehet rá. De ami még attól is érdekesebb: az, hgy Oleg Dalmatovszkij regé­nyében, a Dongó fulánkjai-ban mindössze ISO 000 szó van, meg há­rom vesszővel több... — ön a mai irodalom kedvelője vagy a klasszikusokat is szereli? — A klasszikusokat különös öröm­mel olvasom, a magam módján... — Természetes, az ön hobbyja nagyon sok időt vesz igénybe? — Igen. Áhhoz, hogy összeszámol­jak egy kisregényt, nekem öt-hat nap kell. Lev Nyikolájevics Tolsztoj regényén. Háború és Béké-n majd­nem két hónapig dolgoztam. — És mi ösztönzi önt erre a szen­vedélyre — kérdezte tapintatosan a műsor csinos vezetője. — Kezdjük azzal, hogy én vagyok az első ember hazánkban, de hatá­rainkon túl is, aki ezzel a rend­kívüli és fontos dologgal foglal­kozik. Ez szélesíti a látókört és erősíti az idegrendszert. Éjjel elég összeszámolni egy két oldalt, és az ember máris mély álomba szen- derült. — ön csak prózát számol? — Nem. Amikor lírai hangulat­ban vagyok, akkor különös elősze­retettel foglalkozom versekkel is. Szeretem számolni Lermontovot. Puskint, Blokot. A maiak közül Aszádov valamennyi költeményét feldolgoztam'. Némely oldalt kétszer is megszámoltam. — Mik az ön alkotói tervei? — Ami azt illeti, tervem az sok van... Szeretném össze számlálni or­szágunk különböző köztársaságai nyelvén megjelent valamennyi je­lentős könyvet. Azután hozzálátnék a föld népei irodalmának szavan­kénti összeszámlálásához. Amint ön látja, a különböző nyelvek nem tu­dása nekem nem akadály. Remélem, hogy hamarosan csatlakozik hoz­zám sok „könyvszámoló’’, és íny a közeljövőben meg is tarthatmk a könyv számlálók konferenciáját. — Hálás köszönet, Vaszilij Edu­árdovics a felele kért. Még egy utolsó kérdés: Segíti e önt ez a hobbyja a tanulásban? — Természetes: matematikusnak készítők Fordította: Sigér Imre Jósnők spanyolhonban A hivatásos szemfényvesz­tők céhe túlélte Spanyolor­szágban a harmincéves de­konjunktúrát, sőt, minden jel arra mutat, hogy „lema­radását'’ a legrövidebb időn belül be fogja hozni. Míg ré­gebben a cigányasszonyok csak titokban tevékenyked­hettek, most a teljes nyilvá­nosság előtt folyik a jóslás. A madridi Serrano utca nap­lopóinak még jól is jön az az újabb időtöltés, hogy a „Café Róma” előtt kiolvas­tathatják tenyerükből a jö­vőt. Az ABC című lap „Mar dam Leila” jósnőt magasz­talja, aki „telefonon történő találkozó-megbeszélés” után a Hotel „Rex”-ben, jó pén­zért bárkinek megmondja a jövőt. De nem ő az egyedü­li: a „Pueblo” szervezet a magán és az üzleti élet terü­letén hisz horoszkópjainak el­hivatottságában, a német asztrológusnővel, Frau Dann- werth-tel pedig bárki talál­kozót beszélhet meg, aki 11 és 15 óra között felhívja a madridi 273 97 42 telefonszá­mot. Ki tilthatja meg ma már a cigányasszonyoknak a te­nyérjóslást, amikor nem pil­lanthatunk az újságokba anélkül, hogy „egy világhírű asztrológus” horoszkópjaiba ne ütköznénk. Az „Aojado”, a „szemmelverés” hiedelme újból felbukkant, s a régen halottnak hitt „álmosköny­vek” is felébredtek poraik­ból. Ismét nagy választékban kaphatók horoszkópkönyvek, melyek minden igényt, min­den állatóvet kielégítenek, és nem is jövedelmeznek rosz- szul. Okoskodók, álmodozók és profik A holnap autósát nem hoz­za zavarba egy kis gumide­fekt —, ha minden úgy megy, ahogyan azt Georg Hildisch feltaláló gondolja. Mellényzsebéből kihúzza és kibontja a műanyagból ké­szült kocsiemelőt és miután kicserélte a kereket, kienge­di a műanyag kocsiemelőből a levegőt, összeköti azt és be­teszi a kesztyűtartóba. Hildisch csak egyike az ötletgyárosok sokaságának az NSZK-ban. Okoskodók és álmodozók, szobatudósok és profik, doktorok és apróállat tenyésztők, minden rendű és rangú ötletgyárosok, mind­nyájan meggyőződtek arról, hogy feltalálták Kolumbusz tojását. Egy Enderson nevű fel­találó Münchenből olyan napszemüveget szerkesztett, melyet hangulatától függően mindenki a tetszés szerinti színre állíthat be a citrom­sárgától a rózsás/? ínig. Felső-Baj orországban egy szabó egy kicserélhető gomb­tól várja a nagy szerencsét. A gombot egy kézmozdulat­tal lehet felerősíteni, vagy eltávolítani. Válás iráni módra A teheráni bíróság helyt adott Abdullah Ranjbar te­heráni lakos követelésének és az asszony hibájából ki­mondta a válást, „minthogy felesége nem tett eleget há­zastársi kötelességének és nem volt hajlandó több gyermeket szülni”. A most már elvált asz- szony, a 42 éves Sekineh ki­jelentette: — Tizennyolc szülés után már elegem volt... Külön­ben is annyit hallani a rá­dióban és olvasni az újsá­gokban a családtervezésr ről... Nem igaz? Az elvált férj, a 86 éves Ranjbar pedig így sóhajtott fel az újságírók előtt: ... most pedig nézhetek egy csinos új feleség után, aki hajlandó lesz nekem újabb gyerekeket szülni...! Válás dán módra Lars Larson koppenhágai borbély már tíz éve volt há­zas. Boldog házasságban élt — legalábbis az emberek azt mmmmmm mmammmmmm tartották. De tévedtek. Házassága 10. évfordulójá­nak napján ugyanis Larson- né azzal kereste fel ügyvéd- ját, hogy válni kíván. — De miért? — csodálko­zott az ügyvéd. — A férjem a becsületem­be gázolt... — sírta el az asszony panaszát. — Undorí­tó sértő ajándékot adott ne­kem a 10. házassági évfor­dulónkra! A „sértő” ajándék valóban különös volt: egy nyaklánc, amelyre 224 különböző nagy­ságú és színű gombot fűz­tek fel. A válóperi tárgyaláson Lars Larson a bíróság előtt kijelentette: — Tíz éven keresztül nem volt hajlandó felvarmi a fe­leségem a leszakadt gombo­kat sem az ingeimre, sem az öltönyeimre... Én meg csak gyűjtöttem, gyűjtöttem eze­ket a gombokat és most, há­zassági évfordulónkon meg­kapta őket ajándékba . A koppenhágai bíróság vé­leménye szerint ez volt 1969. legkülönösebb válóperi esete A döntést 1970-re halasztot­ták. Részeges medvék Az amerikai Massachusetts állam nyugati részén, a szo­kásos medvevadászat előbb ért véget, mint az elmúlt években. Az állami Vadásza­ti- és Halászati Hivatal igaz­gatójának, > Shephardnak in­dokolása felettébb szokatlan volt. Ezt mondta: „Megfi­gyelték, hogy néhány med­ve nyilvánvalóan részeg. — Igazán nem volna méltá­nyos:, ha ezeket az állato­kat most lelőnénk”. A medvék e különös vi­selkedésének az lehet az oka, hogy ebben az évben külö­nösen sok vadalmát ettek, ami azután gyomrukban megerjedt, s ez váltotta ki a részegség tüneteit. Tavak Különböző számítások se­gítségével kimutatták, hogy a Szovjetunió területén két­millió 800 ezer tó és mintegy 3 millió folyó van. Ezek jegyzéke külön könyvben je­lenik meg. ☆ A Türkmén Szovjet Szo­cialista Köztársaságban, As- habadtól 130 kilor.’ternyire, 300 méterrel a föld alatt van egy tó, amelynek 37 fo­kos vize gyógyhatású. A tóban eddig csak a barlang- kutatók fürödtek. Újabban a turisták számára is megnyi­tották. , ☆ Az Antarktiszon Novola* zarjevszkaja szovjet sarkku­tató állomás közelében van egy jégmentes „oázis”, ahol szokatlanul enyhe mikroklí­ma uralkodik. A kis tó vi­zének hőmérséklete decem­berben plusz 15 fokos. Ez a sarkkutatók „fürdőhelye”. ☆ A Vörös-tenger közelében van egy különös tó, amely — úgy látszik — fittyet hány a fizika törvényeinek. A víz felszínének hőmérséklete plusz 16 fok, másfél méter mélységben viszont már plusz 41 C fog. A legérdeke­sebb a dologban az, hogy eb­ben a körzetben nincs sem­miféle olyan sugárzási for­rás, amelynek energiája a vizet melegíthetné. A tudó­sok most próbálják megfej­teni ezt a különös titkot. ☆ A líbiai Kufra oázis körze­tében hatalmas földalatti édesvizű tóra bukkantak. A tó vize ivásra alkalmas. Az új vízforrás már most 150 000 hektoliter vizet szolgáltat naponta és a készlet még sok évtizedig elegendő. — Most azt tervezik, hogy a Kufra oázisban hatalmas mezőgazdasági központot hoznak létre. A geológusok véleménye szerint a Szahará­ban még sok hasonló föld­alatti tó lehet. JURIJ RICHTER: Hobby

Next

/
Oldalképek
Tartalom