Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-26 / 72. szám

1970. március 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Díjnyertes hangjátékok Egyszemélyes kutató laboratórium A Magyar Rádió hangjáték, pályázatának újabb két díj­nyertes drámáját hallhatjuk a közeli napokban. Március 29-én Mesterháza Lajos: Tetemrehívág című drámáját mutatják be Török Tamás rendezésében. parádés szereposztással. Darvas Ivánt, Káldi Nórát, Inke Lászlót, Bessenyei Ferencet. Ajtay Andort és Pécsi Sándort hallhatjuk a főbb szerepek­ben. Érdekes, kicsit bizarr té­ma. Mesterházi új hangjáté­ka. A temetőben találkozik néhány ember, hogy megem­lékezzenek elhunyt építész barátjukról. Beszélgetnek a halottról, kiderül, hogy rend­kívül tehetséges ember volt, maradandót még sem alko­tott. Mindig halogatott, tar­togatta a képességeit, az ere­jét. Túltaktikázta az életét, — hamarosan a sírja helyén is új házak épülnek. Hubay Miklós Magnificat című drámájában két maga­tartást áUit szembe. A tu­lajdonképpen főhős szemé­lyesen meg sem jelenik a Egyetlen napot töltött Szol­nokon március 24-én, de ba­rátságos, kellemes modora, műveltsége, szellemessége így is sok barátot szerzett neki —■ és tegyük hozzá — Bul­gáriának. Nino Nikolov leg­személyesebb szavai mögött is ott bújkált Bulgária, és elsősorban a bolgár kultúra megismertetésének és meg­szerettetésének vágya. A Budapesten működő Bol­gár Kulturális Központ igaz­gatója, neves költő és műfor­dító. Először a két nép kul­turális kapcsolatait erősítő inunkájáról kérdezem. — A Bolgár Kulturális Központ az elmúlt évben költözött a Népköztársaság útja 14. számú épületbe. Itt szép, modern, kényelmes helyiségek állnak rendelke­zésünkre, jobban tudunk ki­állításokat, hangversenyeket, előadásokat, tanfolyamokat rendezni. Van körülbelül há­romszáz filmünk és húsz na­gyobb fotókiállításunk. Eze­ket szívesen kölcsönözzük az ország bármely részébe. — Könyvtárunk egyelőre nem nagy, de szeretnénk bővíte­ni. írásos propagandánkat is fejleszteni akarjuk. Elsősor­ban olyan kiadványokra van szükség, amelyek rendszere­sen tájékoztatnák a magyar szakembereket és minden érdeklődő barátunkat a bol­gár élet legkülönfélébb terü­letei rőL Jó kapcsolatunk van a Ha­zafias Népfronttal. Gyakran hívnak bennünket előadáso­kat tartani. A jó kapcsolatok eredményeként jutottunk el ebbe a rohamosan fejlődő városba is, amelyen látszik lakóinak nagy szeretete, és szándéka, hogy mindig szeb­bé, modernebbé tegyék. Saj­darabban, csak mások mon­dataiból, emlékezéseiből is­merjük meg, de olyan eleve­nen, mintha ő szólna hoz­zánk. Az egyik ember életét ál­dozza egy eszméért, melyet fenntartások nélkül elfoga­dott. A mápik szeretne kitérni a történelem sodra elől, de si­kertelenül. A halálraítélttel folytatott beszélgetése meg­győzi arról, hogy az igaz ügy mellett a helye, — s folytatja a kivégzett munkáját. A rádiódrámát Barlay Gusztáv rendezte, főszerep­lők: Básti Lajos, Somogy vári Rudolf, Szirtes Ádám. Vass Éva és Győri Ilona. A Magnificat-ot a magyar- országi bemutatóval egyidő- ben tűzte műsorra a prágai rádió is, Gál István rendezé­sében. A Kossuth rádió áp­rilis 3-i ünnepi műsorának egyik kiemelkedő bemutató­ja lesz Hubay Miklós drá­nálom, hogy nem hoztunk olyan kiállítást, amely be­mutatná, hogy a bolgár em­berek ugyanúgy szeretik szű- kebb hazájukat, városaikat, ahogyan ezt Szolnokon lát­tam a magyaroktól. — Néhány tucat képből álló fotókiállításuk a régi bolgár építészetet mutatja be. Mondana valamit erről a ki­állításról? — A Barátság klubban kifüggesztett képek Koprivs- tdcával, ezzel a régi bolgár várossal ismertetik meg a látogatókat Koprivstica a bolgár nemzeti megújhodás központja, sok neves forra­dalmárunknak, írónknak, művészünknek szőkébb ha­zája volt Kiállításunk első­sorban a sajátos koprivsticai építőiművészetet mutatja be, amelyre a fa és a kő egyéni kombinációja jellemző. Az épületek fafaragásos meny- nyezete különösen szép. — Kikkek állnak kapcso­latban, kik látogatják első­sorban a Bolgár Kulturális Központot? — A társadalom legkülön­bözőbb rétegeiből érdeklőd­nek monkánk — és a bolgár kultúra — iránt. Egyszerű érdeklődőktől egészen azokig, akiknek mindennapi mun­kája a bolgár kultúrával van kapcsolatban. Jönnek hoz­zánk közgazdászok, nyelvé­szek, történészek. kritiku­sok és még sokáig folytat­hatnám a felsorolást. Kö­zelebbi barátaink közé tar­tozik Nagy László, aki több, niint tízezer sornyi bolgár verset ültetett át magyar nyelvre, de Fodor Andrást is említhetném, aid a közel­múltban fejezte be Javorov bolgár költő verseinek for­dítását. Érdekességként em­Miskolci filmfesztivál A május 18—23. között megrendezendő XI. Miskolci Filmfesztiválon ötvennyolc rövidfilm és a Magyar Tele­vízió huszonnégy verseny­filmje kerül közönség elé. A filmfesztivál kiemelkedő eseménye lesz a Lenin cente­nárium alkalmából rendezett ünnepi műsor, amelyen Lenin filmekből készült összeállí­tást vetítenek. A korábbi évekhez hason­lóan az idén is négy helyen tartanak „kihelyezett” vetí­tést: Saj észen tpéteren, Bor- sodnádasdon. Sárospatakon és Tarcalon. A fesztivál során több nemzetközi tanácskozásra is sor kerül. Miskolcon tartják ülésüket az A. I. C. S. nem­zetközi tudományos stúdió igazgatói ég szekcióvezetői. A díjak kiosztására a má­jus 23-i záróünnepélyen ke­rül sor. A SZOT fődíján kí­vül átadják Miskolc megyei jogú város és Borsod megye tanácsának 1500—1500 forin­tos díjait. Továbbá a tizen­egy kategória-díjat a legjobb rendezőnek, illetve operatőr­nek ítélt díjakat továbbá a TIT díját. Títem. hogy hamarosan meg­jelenik Botev összes versei­nek kiadása, melyben min­den költemény két magyar nyelvű fordításában, Képes Géza és Nagy László átül­tetésében szerepel. Barátaink köre azonban nem korlátozódik Budapest­re. Szinte minden megyében élnek lelkes támogatóink. — Szolnok megyét hová sorolná ilyen szempontból? — Itt is van néhány ba­rátunk, de azt hiszem, még sokféle lehetőség van a kapcsolatok fejlesztésére. — Tudjuk, hogy Ön nem­csak a bolgár kultúra lelkes magyarországi képviselője, de egyúttal költő és műfordító. Kérem, mondjon valamit sa­ját irodalmi tevékenységéről. — Budapesten végeztem az egyetemet 1955-ben, magyar­újságíró szakon. Ez év janu­árjától vezetem a Bolgár Kulturális Központot, az­előtt a Literaturen Front cí­mű folyóirat munkatársa vol­tam. , Klasszikus és mai magyar költők verseit fordítom bol­gárra és jelenleg a Kalevala fordításán is dolgozom. Ha­marosan megjelenik Bulgá­riában negyedik versesköte- tem Téli repülőterek címmel. Távolabbi terveim között pedig egy újabb kötet szere­pel. amelyben magyar nép­balladákat és műballadákat szeretnék kiadni bolgár nyel­ven. A szobába behallatszik a Barátság klubban gyülekező közönség zaja. Befejezzük a beszélgetést. Nino Nikolov- nak indulnia kell, hogy meg­tartsa előadását a mai bol­gár irodalomról. A szolnoki Damjanich Já­nos Múzeúm épületének má­sodik emeletén az egyik aj­tón két kis tábla szerényke­dik. A felsőn; „MTA Tisza- kutató Laboratórium’’. Az alsón: „Dr Uherkovics Gá­bor, a biológiai, tudományok kandidátusa, MTA tudomá­nyos főmunkatársa.” A laboratóriumot ne úgy képzeljék el, ahogyan a la­boratóriumok általában kép­zeletünkben élnek. Nincse­nek különböző lombikok, kémcsövek pipetták egy hosszú asztalon. Ehelyett rengeteg idegennyelvű könyv sorakozik a kis szöbácskából tekintélyes részt elfoglaló polcon s csak egy-két műszer n könyvespolc mellett. A könyvek egy részének szer­zője: dr. Uherkovich Gábor. — Több mint harminc éve foglalkozom hidrobiológiái (vízbiológiai) kutatásokkal és tizenkét éve a Magyar Tudományos Akadémia ke­retéiben. végzem e munkát, mint az Akadémia tudomá­nyos főmunkatársa. Ezt az időt a Tisza moszaítainak és általában hidrobiológiái vi­szonyainak kutatására fordí­tottam és nemcsak a folyó magyarországi szakaszán, hanem az országhatáron túl js E tevékenységem megkí­vánta, hogy a Dunán, és a Dráván is elvégezzem ilyen irányú kutatásaimat, termé­szetesen csak olyan mérték­ben, amilyen mértékben a három folyó vizének össze­hasonlítása ezt megkövetelte. De folytattam alapkutatáso­kat Lengyelország. Finnor­szág és Svédország nagyobb folyóin s az említett orszá­gok egyetemein felkérésre előadássorozatokat is tartot­tam. — Az egész világon soka­sodnak a gondok, mert a városiasodás és az iparoso­dás előrehaladásával állan­dóan nőnek a vízigények, melyeket egyre inkább a felszíni vizekből lehet csak kielégíteni, de ugyanakkor folyóvizeink éppen az emlí­tett két ok miatt egyre job­ban szennyeződnek. A folyó­vizek felhasználásának lehe­Két érdekes előadás és há­rom korreferátum hangzott el tegnap az egész napos pe­dagógiai tudományos ülés­szakon, amelyet Szolnokon, a Ságvári Endre megyei Műve­lődési Központban rendeztek. Délelőtt Simon Gyula, a Magyar Pedagógiai Társaság főtitkára tartott előadást „Társadalmi, gazdasági és tu­dományos-technikai fejlődé­sünk várható követelményei a nevelésüggyel szemben” címmel. A főleg pedagógusokból álló hallgatóság 11 órakor részt vett a rajztanárok és pedagógus képzőművészek kiállításának megnyitóján a tőségét vízminőség-vizsgála­tokkal kell eldönteni, s e vizsgálatok részben kémiai, részben biológiai természe- tlüek. Közvetlen gyakorlati igényekeit is kielégítenek vizsgálataim, annak ellenére — mint már említettem —, hogy alap, nem pedig rutin­kutatást végzek. Egyes la­boratóriumok e munkát ru­tinszerűen csinálják, én az elvi alapokat próbálom tisz­tázni. Természetesen a gya­korlati élettől a tudományos kutatás soha nem szakadhat el, s ezért nem ritka, hogy tanácsokat, ötleteket adok a laboratóriumoknak. — Tudtommal eddig Sze­geden végezte kutató mun­káját. Minek köszönhetjük, hogy Szolnokra költözött, hogy városunkban tudhatunk egy Európa szerte ismert és megbecsült hidrobiológiái szaktekintélyt? — A Tisza kutatása Szol­nokról földrajzilag és közle- kedésileg jobban, megoldha­tó, különös tekintettel a kis­körei Tisza II. vízlépcső me­derszakaszára Saját kezde­ményezésemre és a MTA hozzájárulásával áttelepítet­tem a labort Szolnokra. Ka­posvári Gyula múzeumigaz­gató, nyugodtan mondhatom, hogy az egyik leglelkesebb lokálpatrióta felismerte an­nak a jelentőségét, hogy — ha egyelőre szerény keretek között is — mit jelent a város életében egy kutató laboratórium letelepedése. A vízügyi igazgatóság kere­tében működő vízvédelmi bizottság munkájába is be­kapcsolódtam. s elvállaltam e társadalmi szervben a Ti­sza' II- munkabizottság elnö­ki tisztét. — Talán egy társadalmi tisztség sem lenne nagyobb összhangban tudományos te­vékenységével, mint amelyet „ vízvédelmi bizottságban fog ellátni. Azt hiszem, egyetért velem kedves Uher- kovich doktor. S még egyet: Hogyan foglalná össze a Tisza II. vízlépcsőre és tározóra vonatkozó vízbiológiai elkép­zeléseit? Pontosabban: mi­lyen vízbiológiai állapotra Szigligeti Színház előcsarno­kában. A délutáni ülés előadója Miklósvári Sándor, a Műve­lődésügyi Minisztérium osz­tályvezetője volt. A téma: „A pedagógus hivatás”, nap­jaink egyik legtöbbet vita­tott kérdése. Miklósvári Sándor a peda­gógus hivatás tartalmának meghatározásakor a követ­kezőket mondotta: Világné­zeti meggyőződés, tudomá­nyos felkészültség, huma­nizmus, testi és lelki ráter­mettség, ezek a legfontosabb feltételek ahhoz, hogy a Pe­dagógus munkája hivatássá válhasson. A valóságban ezek a feltételek nem egyenlő mértékben vannak jelen. El kell mondanunk, hogy rész­ben a kiválasztás hibái, rész­ben egyéb kényszerítő kö­rülmények miatt jelenleg nem tudjuk kellő súllyal érvényesíteni azt az igényt, hogy a pedagógus szakember legyen, sőt kénytelenek va­gyunk eltűrni, hogy kéoesí- tés nélkül is dolgozhassa­nak ezen a Dályán. A pedagógus társadalmi helyzete nem mentes az el­lentmondásoktól. Egyrészt a társadalom mindig újabb, magasabb követelményeket állít eléje, ugyanakkor az iskolák jelenlegi helyzetében a feltételek sok helyen hiá­nyoznak ezeknek a követel­ményeknek a teliesitésébez. A pedagógusok ma sokkal Jobban közéleti emberek. — mint valaha. Ez néha azzal a veszéllyel jár, hogy a tár­sadalom olyan munkát is ieénvel tőlük, amelvnek el­végzése nem az ő feladatuk volna. A pedagógus etikáról szól­va elmondotta az előadó, lehet majd számítani a nagy építészeti munka befejezté­vel? — Az előbbire válaszolva azt kell mondanom, hogy örülök a megtiszteltetésnek, bizalomnak. A bizottság­ban végzendő munka teljes egészében egybevág tudomá­nyos kutató tevékenységem­mel, de eredményes csak akkor lesz ha az érdekelt intézmények, hivatalok fel­ismerik ennek az egész nép­gazdaság érdekeit szolgáló munkának a fontosságát, s általában „ vízlépcső elké­szülte után kialakuló vízmi­nőségi problémáknak a je­lentőségét. A Tisza II. mun­kabizottság feladata lesz ki­dolgozni, előre jelezni azt: milyen víz fog rendelkezé­sünkre állni a 400 millió köb­méteres tározóban, s milyen problémák adódhatnak ott. Előre fel kell mérni s a következő évek várható gond­jainak kiküszöbölésére is meg kell találni a módsze­reket A Tisza II. vízlépcsőt a Sajón érkező, valamint Tiszapalkonya és Tiszasze- derkény vegyi üzemeiből ki­kerülő szennyeződés közvet­lenül fogja érinteni, ezért e szennyező anyagokat külö­nös figyelemmel kell kísérni és várható hatásukat a tá­rozó vizére eleve számítás­ba kell venni. — Köszönöm, hogy olva­sóinkat tájékoztatta arról a tudományos kutató munká­ról, melyet most már — ta­valy ősztől — egy kicsit Szolnok megye „színeiben” is végez. Egyidejűleg enged­je meg, hogy annak „ remé­nyemnek adjak kifejezési, hogy a Tisza II. víztározó­nak köszönhető öntözőrend­szer vize, mely a magyar mezőgazdaság egy részének arculatát jótékonyan meg fogja változtatni, olyan le­gyen, mint amilyennek ön szeretné. Reméljük, minden­ki megérti ennek az óhaj­nak a fontosságát, s a Tisza II. munkabizottságot úgy tá­mogatják, hogy évek múlva senkit se érjen majd csaló­dás.- bj ­hogy ennek a tantestületek­ben fokozottabb mértékben kellene érvényesülnie. So­kan ugyanis nem az alacsony fizetés, de az iskolájukban uralkodó rossz légkör miatt hagyják el a pályát. Részletesen beszélt a pe­dagógusok és a sajtó viszo­nyáról. Megjegyezte, hogy a sajtóban a jószándék ellené­re is sok a félreértés az is­kolai munka megítélésében. Ugyanakkor a pedagógusok egy része betegesen érzékeny a legenyhébb, jogos bírála­tokkal szemben is. Befejezésül a pedagógus pálya elnőiesedésének, és e folyamat várható következ­ményeinek kérdésével foglal­kozott. Az előadás után három korreferátum hangzott el, amelyeket Balogh János, a jászberényi Lehel Vezér Gim­názium igazgatója, — Lázár Barna, a törökszentmiklósi Hunyadi úti iskola igazga­tója és Gledura Lajos, a jász­berényi Tanítóképző Intézet tanára tartott. HIRDETMÉNY Szolnok Városi Tanács meg­bízásából a Megyei Beruhá­zási Vállalat — a következő épületek lebontási munkála­taira helyszíni nyilvános ver­senytárgyalást hirdet. 1970. márc. 27-én 8.30 óra­kor a Jászkürt u. 9. és 15. számú épületeket, 1970. márc 27-én 10 órakor a Liget u. 59. sz. épületet, 1970. márc. 27-én 11.3Ó óra­kor Török utca 15. sz. alat­ti épületet árvereztetjük. Találkozása megjelölt épü­letek előtt a fenti időpon­tokban. Bistey András E. UszpenszkSj: Aranyat érő kezek — Amit ebben a lakásban találsz, — szólt hozzám leendő anyósom — az utolsó darabig családunk tagjai készí­tették. Ebben a családban mindenki­nek aranyat érő keze van. Nézd meg ezt a televíziót! Látod? A férjem fab­rikálta. Persze, már régebben. Amikor még a televízió- és rádiógyárban dol­gozott. öt éve kapcsolgatjuk, tekerget­jük ezt a masinái, de még egyetlen eg]/szer sem romlott el!... És mit szólsz ehhez a pianínóhoz? Ilyet aztán nem kapnál a boltokban, ha térdig járnád a lábad, akkor sem. Az effajtákat csakis exportra gyártották és egyetlen belföldinek sem adtak el ilyet. De a férjem abban az időben volt éjjeliőr a hangszergyárban... Vagy itt van ez a mosó- és szárítógép! Iván fiunk kc­zemunkáját dicséri ez, aranyoskám. A háztartási gépek gyárában volt raktá­ros, amikor készítette. — És az ott? — kérdeztem kimutat­va az ablakon, az udvar sarkában álló kis kertitraktor felé pillantva. — Az is a férje munkája? — Á, nem — felelte leendő anyó­som. — Az nem az ő művé. Az ipa­ritanuló unokámé. Aranykezű gyer­mek! Akkor barkácsolta össze, ami­kor meg-meglátogatta az apját a szovhozban. aki ott gyakorlati okta­tást tartott a fiataloknak... De tekints már be ebbe a szobába is! Látod ezt a mesebeli bútort? Ilyet is csak ex­portra gyártanak. — És ezt ki készítette? Csak nem béna? — kérdeztem elhűlve. — Nem, dehogy! A kisebbik lányom, bjuszja. — Hát Ljuszja az asztalos mester­séghez is ért? — Nem ért az. Hanem titkárnő a bútorgyárban. Igaz, mindent megtett ezért a bútorért, de megszerezte. És tessék már mondani — hüledez- tem tovább. — Lena ilyen... izé, ilyen aranykezű?... — Neem, — mondta büszkén leendő anyósom. — Lena nem miránk ütött. Lena — az igazat megvallva nem is a mi faitánk. Egyáltalán nem az. Ö amolyan jövevény-féle, no... Fiatal vol­tam még kis butuska, amikor a szü­lészeti klinikán dolgoztam, mint ápolónő... Nagy kő esett le a szivemről. Hála az égnek, hogy Lena nem olyan. Kü­lönben fuccs lett volna a.z esküvőnk­nek. Már tudniillik a foglalkozásom miatt. Én ugyanis technikus vagyok. A kígyótenyésztő telepen dolgozom. Fordította: Krecsmáry László maja. Magyar költők fordítója Beszélgetés Nino Nikolov bolgár költő és műfordítóval Az V. Nevelésügyi Kongresszus jegyében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom