Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-25 / 71. szám

1970; március '25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 175 ÉVE SZÜLETETT: Vásárhelyi Pál A Tisza-szabályozás hőse és mártírja Gondolatok a falusi népművelésről Hős volt, mert eszméi vol­tak és küzdött értük. Már­tír lett, mert az arányta­lan túlerő leterítette. Hő­siessége, mártíromsága, esz­méi, tervei, mind-mind az emberi haladás szolgálatá­ban állottak, s annyira iránytmutatók, hogy ma is nyugodtan haladunk az ál­tala kijelölt úton és még ma sem tudtuk mindazt megvalósítani, amit ő sze­retett volna.” Ezeket írta róla Sárközy Imre, amikor „Régebbi vízi mérnökeink életéből” című szerény, de tartalmas köny­vében összefoglalta hazánk kiváló vízi mérnökeinek hosszú sorát, hogy egyenként és egyénenként méltassa tu­lajdonságaikat, jellemüket, munkásságukat. Mindezt a múlt század végén. S bár innen-onnan elérkezünk en­nek a szájadnak a végéhez is, az utolsó mondatot ma is változatlanul leírhatjuk: Saj­nos még mindig sok minden nem valósult meg hatalmas terveiből. Széchenyi István ezt mond- ; ta róla: „A magyart, ha i hazafi, nem kell inteni, hogy kötelességét teljesít- ! se, hanem hogy lelkiisme­retes munkálkodásával túl­zásba ne menjen!” Mindezt nem dicsérő elis­merésképp, hanem akkor, amikor Vásárhelyi Pál az al- dunai szabályozásnál lázasan sem hagyta abba tevékeny­ségét, mert naponta 100 bányász robbantását és 1000 ember munkáját kellett irá­nyítania: megküzd ve a ke­mény sziklaóriásokkal, a sod­ró életveszélyes árral és a miazmás levegőn kívül, az acsarkodó, lövöldöző török komitácsik kellemetlenkedé­seivel. A Tisza-völgyi vízszabályozás megszervezése Vásárhelyi Pál 1844-ben került közvetlen kapcsolatba a Tiszával. Megbízást kapott Egyre több utat építenek — javítgatnak Szolnokon. — Sajnos még mindig keveset; Jónéhány út szinte járhatat­lan. Buktatók, gödrök és mérhetetlen sártenger borít nem egy „belvárosi” utat a megyeszékhelyen. Kire tarto­zik az utak karbantartása, felújítása? Az Ütügyi Igaz­gatóság, a Megyei Rendőrfő­kapitányság és a városi ta­nács vb közösen határoz az utak javításának sorrendjé­ről. Közülük a legfontosabb szerv a városi tanács vb, hiszen annak kell az anyagi fedezetet biztosítania. Az utak állapotát ismerve nem dúskálhatnak a pénzben. A munkát az Ütügyi Igazgató­ság emberei végzik a közle­kedésrendészet jóváhagyása után, akik a terelőforgalom biztosítását, az ideiglenes út­jelző táblák elhelyezését el­lenőrzik. Ök ellenőrzik, il­letve hagyják jóvá az épít­kezések miatti útelzárásokat is. Sajnos az a tapasztala­tunk, hogy jónéhány esetben indokolatlanul hosszú ideig zárva tartanait útszakaszo­kat, utakat félszélességben. Építőknek, javítóknak nyo­ma sincs, az utak pedig hasz­nálhatatlanok. Ütjavításba kezdtek Szol­nok központjában is. A sérült utab javítják, majd a gyalo­gos átkelő helyeket festik fel. Remélhetően rövid idő alatt befejezik a munkát, hiszen itt alaposan megtorlódik a forgalom a félszélesség le* szabályozás terveinek elké­szítésére. Szeptember és ok­tóber hónapokban végigutaz­ta a folyót, bár már a tér- képfelvételek idejéből ismer­te. Ugyanakkor tárgyalásokat folytatott az egyes megyék köldötteivel a kivitelezés mi­kéntje felől. A szabályozás nem állami feladatnak indult, hanem a különböző társulatokba tö­mörült birtokosoknak a költ­ségén kellett megoldani. Vá­sárhelyi a megyei küldöttek­kel történt tárgyalás után — 22 vármegye volt érdekelt akkor — azonnal látta, hogy a megyei autonómia felleg­váraiba húzódó erőkkel nem tud megbirkózni. A 22 me­gye területén alakult külön­böző társulatokat egy orszá­gost szervbe, a Tisza-völgyi Társulatba tömörítették, ahol a megyei ellenállás nem ér­vényesülhetett. Vásárhelyi Pál 1845-ben el­készítette „előleges tervét”, amelynek külföldi szakértők véleménye alapján jóvá­hagyott eredménye után, — már 1846. március 25-én, 51. születése napán letette a tár­sulat asztalára a végleges tervezetet. A Tisza-völgyi szabályozás terve Néhány adat a méltán mo­numentális munkából. 2000 szelvény rajz, a Tisza különböző szakaszáról. Pon­tos vázlatok az új meder és a tervezett 3555 km töltés­ről. Ezek a számok még laikus számára is elképzel­hetővé teszik ennek a mun­kának külnölegesen nagy arányait — A folyó hossza ugyanis 1419 km-ről egy- h armadával 966 km-re csök­kent! De ebből az új Tisza hosszból is 166 km teljesen új meder, tehát a régi fo­lyóból mindössze 800 km ma­radt meg. A töltések 4.5 millió km-t ármentesítettek és a vízsza­bályozással nyert szűz föld területe is meghaladta a há­rom millió kh-t. És ezzel az adattal el is zárása miatt. Mindenesetre jó lenne a javítás idejére forgalomirányító rendőrt is biztosítani. ' A gépkocsivezetők és gya­logosok túlnyomó többsége megszokta már a megyeszék­hely forgalomirányító beren­dezését. A lámpás közleke­dés biztonságosabbá, zökke­nőmentesebbé tette az itteni átjárást. A téli hónapokban nem működtek a berendezé­sek, de a szakemberek el­mondása szerint semmi aka­dálya annak, hogy az út meg­javítása és az átkelők felfes­tése után bekapcsolják a pi* ros-sárga-zöld fényt. Előre­láthatólag tehát egy héten belül újra a forgalomirányí­tó automata jelzéseire közle­kedhetünk ennél a kereszte­ződésnél. A Merkur jelentése a gép­kocsisorszámok állásáról: Trabant Limousine 25 997 Trabant Kombi 2 616 Wartburg Limousine 11 135 Wartburg de Luxe 7 549 Moszkvics 18 390 Skoda 1000 MB 12 316 Skoda Oktávia 1 244 Volga 797 Polski Fiat 1300-ais 1 409 Polski FSat 1500-as 501 Fiat 500-as 1 291 Zasztava 1 114 Renault 4-es 821 Volkswagen 1 025 Fiat 850-es Limousine 4 137 Fial 850-es Sport 47 jutottunk a probléma gyö­keréig. 1846. április 8-án a Tisza- völgyi Társulat központi bi­zottsága a ma is álló Káro­lyi palotában az Egyetem té­ren ülést tartott a Tisza sza­bályozásnál követendő gya­korlati teendőkről. Vásárhelyi ekkor a társu­lat „elválasztott technical főigazgatója” volt. Ezen az ülésen kellett a nagyobbára nemesi és gentry többséggel szemben megvédenie terve „egységes” elgondolásait, iga­zi vízszabályozó lényegét, a földéhes kapzsisággal szem­ben. A hanyatló feudális tár­sadalom, mint utolsó szalma­szálba, a vízszabályozás út­ján nyerhető új földre ve­tette magát. A még „élő” Werbőczy féle Tripartitum szellemében a lecsapolt fo­lyó medre a parti birtokost illette és a számtalan pánt­lika, bugyor és köre átvágá­sa után jócskán jutott szűz föld a régi kopott címerek megaranyozására. Vásárhelyi Pál teljes erő­vel, sőt nyugodtan mondhat­juk: erejét meghaladó ener­giával küzdött ez ellen a szemlélet ellen. A beteg (az aldunai váltó- lázt soha nem heverte ki) és agyon dolgozott, szang- nikus Vásárhelyi az ostoba érvek elleni vitában annyira elragadtatta magát, hogy a tárgyalóasztal mellett guta­ütés érte, és este 11 órakor, anélkül hogy magára tért volna a szomszéd terem ka­napéján kimúlt. Ami ellen Vásárhelyi küz­dött, azt többé semmi sem akadályozhatta meg. Eszte­len átvágások, ide-oda he- lyezgetett és mindig a tu­lajdonos érdekeit szolgáló töltésrendszer, vagyis teljes anarchia következett ezután. 23 éven. kérészül folyt ez a szennyes üzletelés, mígnem a Tisja 1879. évi áradása, mely Szeged teljes elpusztu­lásával járt, végre úgy ahogy „helyes mederbe terelte” a Tisza-szabályozás kérdését is. Dr. Magyarka Ferenc 25 év magyar bélyegei így hirdette a plakát a tegnap este zárult kiállítást s a látogató kellemesein csa­lódott. ha végigjárta a há­rom. termet, a felszabadulás óta kiadott bélyegsorozatokon kívül láthatott ezüstpénzeket, jelvényeket, kitüntetéseket, gyufacímkéket és a dohány­ipar különféle termékeit. Egy asztalon pedig emlékeket — ha nem is kellemeseket — ébresztett az inflációs pa­pírpénzek sorozata azokból az időkből, amikor mindenki többszörös milliárdos volt. s amellett mégis felkopott az álla. Dohányos embernek szív­fa jditó látvány volt a sok­sok cigaretta. Szívesen rá­gyújtottam volna egy „Or­szágos Mezőgazdasági Ki- állítás”-ra, vagy egy ,,Hajdú­sági Iparművek”-re. Mert ilyen cigaretták is vannak, vagy voltak s miközben le­szakítom a Fecske zárósza­lagját. irigykedve gondolok azokra, akik a „20 éves a kis­állattenyésztő Devecseri- Ál­lami Gazdaság”-ot szívhat­ták. De félre a tréfával. Ezek- ' nek a furcsa nevű ritka da­raboknak az összegyűjtése és kiállítása a szolnoki gyűj­tők szorgalmát, ügyességét dicséri. Szemtől szembe Dobozy Imre és Várkonyi Zoltán filmje Film készült Dobozy Im­re Eljött a tavasz című drá­májából. Jó film? Különös film, a fáradt vagy kellően oda nem figyelő néző számá­ra talán egy kicsit kuszáit is... Elnézést a filmismertető­be talán nem is illj kifeje­zésért: „összegubancolt” is. — Nehezen találja az ember „szálát”, de ha megtalálta kibomlik a film gondolatisá­ga. Olyan összefüggésekig, felismerésekig juthat a né­ző, amiért nagyon is megér­te megnézni ezt a filmet. A film két időben játszó­dik: 1945 tavaszán és ma, amikor az egykori század túlélő tagjai találkoznak a régi harcok helyén, hogy fel­avassák mártírhalált halt két bajtársuk emléktábláját. Eljönnek a század volt tag­jai: a mai miniszterhelyettes, a maszek vendéglős, a fő­pincér stb. Nyomozás a film, hogy miért pusztult el hatvanhárom magyar katona és még több szovjet harcos. Százak, tíz­ezrek, milliók értelmetlen halála fölötti vizsgálódás a film. Miért következett be a tragédia, ezt boncolgatják a túlélők; Kibontakozik az akkori cselekmény szála. Mindez ott a helyszínen, ottani tör­ténésnek látszik, de valójában jóval több ennél. Jelkép, hogy mi is történt akkor, — és ez az akkor a második vi­lágháború — népünkkel. Rideg valóságot kapunk, nem hízelgőt, a mondaniva­ló sokszor csak nagyon át­tételesen válik érthetővé. Bonyolult jelképrendszerrel operálnak az alkotók. Csak egyetlen példa: a századnak döntenie kell, hogy men­nek-e' tovább a németek ol­dalán, elhagyják-e az orszá­got? Nem, nem lépik át a magyar határt. De akkor mit csináljanak? Gondoljunk csak Horthy félutas, oda-vissza táncoló kiugrási kísérleteire. Mit csináljanak hőseink, a század, ott akkor a magyar határon? Egyikük azt java­solja; énekeljék el a Him­nuszt. Nem mennek tehát to­vább a németek oldalán, nem lépik át a magyar határt, el* éneklik a Himnuszt. Minden tisztelet a nemzeti áhitatnak, Himnuszunknak, de akkor ez nem segített, nem segíthe­tett, akkor ez kevés volt. Amíg mi — vagy akik — a Himnuszt énekeltük, vagy énekelték, — az alatt jött Szálasi.-. Én így értem a filmnek ezt a jelképrendszerét. Igaz, szókimondó alkotás: senkit sem ment fel a nem­zeti felelősség alól, persze nem kisebbíti az úgynevezett történelmi osztályok bűnös szerepét. Az elkésők filmje? A történelmi „elkésőkre” gon­dolok. A végkövetkeztetés ugyanis ez: a század tragé­diája azért következett be, mert elkéstek egy fölisme­réssel, hogy mit kell csele­kedniük, nem ismerték föl a környezet mozgásjelenségeit. Nem tudtak határozni, ezért nem tudtak időben csele­kedni. A tíz túlélő: Básti Lajos, Sinkovits Imre, Benkő Gyu­la, Szabó Gyula, Szirtes Adám, Bitskey Tibor, Koltai János, Latinovits Zoltán, Horváth József és Agárdi Gábor remekebbnél, reme- kebb alakítást nyújtott. — ti A kulturális forradalom nem ösztönös és nem auto­matikus folyamat. A prole­tárdiktatúra államában a párt irányításával és az ál­lam kulturális szervező te­vékenysége nyomán bontako­zik ki, érződik mindinkább hatása falun is, a városok­tól távoleső vidékeken'. □ Hazánkban 1945 előtt — mint a tőkés társadalmak­ban általában — az anyagi, termelési eszközök magán- tulajdona és a piaci ver­seny feltételei között a kul­turális javak is — kivéve az elemi oktatást — a ke­reslet és kínálat törvényei szerint „kerültek forga­lomba”. Ennek az objektív helyzet­nek következményei jól is­mertek; 1910-ben megyénk lakosságának 20, 1930-ban 12,8 százaléka nem tudott írni és olvasni, a megye községeinek egynegyedében a lakosság 15—17 százaléka volt teljesen analfabéta. A mezővárosokban sem volt a helyzet sokkal kedvezőbb; Jászberényben a lakosság­nak 16, Karcagon 11, Túrke- vén 10 százaléka nem tudott ími-olvasni. Még 1920-ban valaki, a .keresztény-nemzeti” rend­szer helyi vezetői közül így vélekedett: „az analfabétiz­must úgysem lehet eltüntet­ni, a mezőgazdasági munká­sok és cselédek között min­dig is lesznek olyanok, akik­nek gyermekeit az örökös vándorlás miatt nem lehet iskoláztatni.” A lakosiság jelentős há­nyada élt tanyán. 1930-ban Szolnak megye összlakossá­gának csaknem 30 százaléka pusztán, tanyán, külterületen lakott. Még 1934/35-ben is egy tanerőre a megyében át­lagosan 51,4 tanuló okta­tása várt feladatként. Az egyik korabeli tanügyigazga- tási beszámoló megjegyzi: „ez nem is mondható sok­nak, csupán átlagos megosz­lást jelent, hiszen van olyan hely is, ahol az egy tan­erőre jutó tanulólétszám meg­haladja a 80-as létszámot.” Ez volt a Horthy-rer.dszer által oly sokszor emlegetett „kultúrfölény” tényleges tar­talma. E3 A felszabaduláskor Jász- Nagykun-Szolnok vármegye községeinek csupán 47 szá­zalékában volt villany, a néphatalom a hároméves és az első ötéves terv időszaká­ban 34 községbe vezettette be, a művelődési forradalom egyik feltételét biztosítva — a villanyt Az általános iskola intéz­ményének, majd pedig az ál­talános iskolai hálózat kiépí­tésének egész folyamata tu­lajdonképpen „szellemi föld­osztás” volt. Felmérhetetlen jelentőségű hazánk közéle­tének demokratizálásában. Megyénkben 1946/47-re lé­nyegében kiéoült az új isko­lának. az általános iskolák­nak a rendszere. A megye mintegy 55 000 főnyi tankö­teles korú gyermekéből már 50 ezer ekkor az új, általá­nos iskolai tanterv szerint részesült oktatásban. (De még mindig maradt 83 egy tan­erős állandó vagy vándoris­kola.) A Földbirtokrendező Ta­nács kilenc nagyobb épületet juttatott iskolai célokra. Ezekben az épületekben in- temátussal egybekötött kör­zeti általános iskolák kezd­ték meg később működé­süket. 0 A népjólét növekedése nem csupán az anyagi javak­ban való részesülés lehetősé­geinek és tényleges részesü­lésének feltételeit biztosítja. Szerves részét képezi az élet- színvonal emelkedésének a műveltség kincseiben való részesülés, e részesü­lés lehetőségeinek ki­bontakozása. Valamint az, hogy a lakosság tömegei tud­janak élni az adott lehető­ségekkel. Hogy mekkora utat tettünk meg csak tíz—tizenkét esz­tendő alatt is, ezt sejteti töb­bek között egyetlen adat: 1958/59-ban már 10 és fél ezerrel több gyermek tanult általános iskolában és még­is — az egy tanerőre jutó átlagos tanulólétszám 24 volt! Ekkorra már a felső- tagozatos tanulók 83,1 száza­léka részesült szakrendszerű oktatásban. 0 A lakosság általános mű­veltségi szintjének emelését évről-évre mind jobb tár­gyi és személyi feltételekkel sikerül biztosítani. Ma már 857 tanyai ta­nuló folytathatja tanulmá­nyait általános iskolai tanu­lóotthonban, 1300 iskolás pe­dig naponta jár be autó­busszal községi, városi isko­lába. A megyében 28 közép­iskola működik, ezek közül 13 községben. Ez is nagy lé­pés a város és a falu kö­zötti műveltségbeli különb­ségek fokozatos megszünte­tése tekintetében. Jelentős eredményeink szü­lettek a lakosság könyvvel való ellátásában,: ma már a megye minden lakosára, 1,8 kötet könyv jut! a művelő­dési autók 35—40 tanyai te­lepülési bázisra jurt-^-ik el rendszeresen könyvet, és biz­tosítják a könyvtári kölcsön­zés lehetőségét. 0 Felszabadulásunk jubileu­mi évfordulója a számvetés kötelezettségét róla reánk. A tudás, a műveltség ter­jesztése a szocialista műve­lődési forradalom fő fel­adatai közé tartozik. Jelentős hatással van ez a folyamat a termelékenység növelésére, a korszerű termelési folyama­tok kibontakozására is egyben. Tisztelettel és becsülettel emlékezünk mindazokról, akiknek küzdelmes munkája nyomán idáig eljutottunk. S nem ünneprontás, ha — át­tekintve eredményeinket — már előre is tekintünk. Űjabb feladatok bontakoznak ki szemünk előtt. Megyénkben a tanköteleseknek ma még 92 százaléka végzi el az ál­talános iskolát. A jövőben a hiányzó 8 százalék oktatá­sáért is meg kell küzde- nünk. ☆ Lenin írja egyik cikkében: „A kulturális feladatot nem lehet olyan gyorsan megol­dani. mint a politikai és ka­tonai tennivalókat. Az elő­rehaladás feltételei itt má­sók. Háborúban lehet győzni néhány hónap alatt, kulturá­lis győzelmet aratni azonban nem lehet. A dolgok lénye­génél fogva hosszabb időre van szükség. Éppen ezért terveznünk kell a munkát, és a lehető legkitartóbban, a legállhatatosabban és a le­hető legrendszeresebben kell végeznünk azt, ami e téren reánk vár.” Éppen ezért negyedszázad alatt elért eredményeink, — olykor számottevő sikereink — most, a jubileumi számve­tések időszakában újabb tet­tekre buzdítanak Elek Lajos a Tisza-völgyi folyó és víz­Útjavítások

Next

/
Oldalképek
Tartalom