Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-22 / 69. szám
A kontinensek évente két centit csúsznak — Ha ez így van, akkor miért töri magát Amerika« hogy eltávolodjon Ázsiától? REKLÁM Lélektani pillanat szakemberek nemzetközi tanácskozására, de előbb még átvesd az öröklakást, és Wartburg személygépkocsit, melyet a lottó tárgynyereménysorsolásán nyert. Csigainak tehát minden sikerült az utóbbi időben, így nem lehet vitás, hogy a legalkalmasabb pillanatban toppanok be hozzá. Megdöbbenésem éppen ezért határtalan volt, amikor Csigái nem ájult el aa örömtől látogatásom lenyűgöző perceiben, sőt a leggorombább hangon értésemre adta, hogy 6 nem jótékonysági intézmény, nem ér rá ilyen piszlicsári ügyek* kel foglalkozni, de ha netán mégis összetéveszteném a Róbert bácsival, úgy szörnyű tévedés áldozata vagyok, és egyben megkér, hogy a jövőben messze kerüljem el a hivatalát, különben kézcsókját küldi a feleségemnek és reméli, jól megvagyunk... Másnap természetesen rögtön elpanaszoltam eredménytelen látogatásom történetét Pandavec Karcsinak — aki mint mindent —, Csigái viselkedését is rögtön megmagyarázta. — Persze öregem, azt elfelejtettem mondani neked, hogy akinek túl jól megy a sora, annál éppen olyan rossz lélektani pillanatban kopogtatsz, mint annál, akit Igazságtalanság ért vagy bánata van. Az ilyen emberek mind csak saját magukkal törődnek} De hát Pandaveckám az istenszerelmére, mondd meg végül, ki foglalkozik ezek szerint az ember dolgaival, ki intéz el valamit készségesen, jószívvel!? — Hát ahhoz bizony eü ken kapni a kellő lélektani pillanatot... — közölte Pandavec Karcsi meglehetős rideg és fölényes modorban, majd szó nélkül bele- " hamuzott a kávémba, zsebre tette az újságomat. rám hagyta; a kifizetetlen cehhét és köszönés nélkül távozott, mert nyilván nála sem fogtam ki aznap a kellő lélektani pillanatot. Ágh Tihamér Pandavec Karcsi összeráncolta dús szemöldökét és mintegy megfallebezhetetlen kinyilatkoztatást próbálta as agyamba vésni: — öregem, az embereknél ki keü várni a kellő lélektani piUanatot. Mert például hiába megyek én be reggel jókedvűen az osztályve- zetőmhöz, ha az előző este történetesen rajta kapta nejét a Papmdekii utcában egy maszek zöldségessel, mégis engem fog kirúgni, nem a kedves feleségét. Eg ezen még csodálkozni sem lehet. Igazán nem lehet elvárni ilyen szituációban, hogy valaki rózsás hangulatban legyen. Vagy akár nézd meg ezt a pincért. Az istennek s«n jönne ide az asztalhoz. És mit gondolsz miért!? Mert tudatalattijában éppen a sanyarú gyermekkorára emlékezik, amikor nemhogy borravaló, de még zsíros kenyér sem volt az osztályrésze. De figyeld meg ha majd bejön az öreg Szederjes! és közli vele az eheti ügető csalhatatlan befutóit, egyszerre ki fog virulni, visz- szatér az életkedve és igyekszik még a gondolatodat is kitalálni... ha majd akkor kéred tőié a feketét, garantálom, pillanatok alatt megkapod, mert akkor érkezett el nála a kellő lélektani pillanat! Megfogadtam Pandavec Karcsi tanácsát és másnap felkerestem hivatalában Csigái Kázmért, a bumitálfelon- gyártás főelőadóját, hogy intézze el végre a hatáskörébe tartozó régen húzódó ügyemet. Szinte biztosra mentem. Tudtam, hogy Csigái &hg egy hete kapott magasösszegű pénzjutalmat hervadhatatlan munkásságáért, a közeljövőben pedig Párizsba küldik a bumitáifelon £\ Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklet® 461. csípés Végre! (talán beköszöntött a tavass) Két kis bosszúság Vettem egy olaj kályhát a tél elején. Alapos ember vagyok, az utasításokat szeretem végrehajtani. A kályhám használati utasításában van egy szép mondat: „Felügyelet nélkül üzemeltetni tilos!” Begyújtottam. Felügyeltem. Ültem, néztem este, délután, kora regei. Elaludtam, 10 perc múlva felugrottam. Aztán felügyeltem míg a szemem le nem ragadt. — Vendégem jött. kisegítő felügyeletet bíztam rá. Kioltottam, hogy ne kelljen felügyelnem. Hideg lett. Begyújtottam, ültem mellette. Benne van az utasításban. — Felügyelet nélkül... Uramisten! De most mindjárt ebben a pillanatban... Pokolgép ez, vagy kályha? Azért mondom, -végre! Nem kell tüzelnem, hiszen lassan nyitott ablaknál is alhatok, ft i Hideg is volt, tél is volt, Jászberényből a vonat indul 16,04 h-kor. A vonathoz indul a busz a Petőfi térről 15.35 h-kor. öt perc alatt kiér a vasútra, utána helyNézőpont Végre esett * termelés, nem kell magasra másznom... benjárás, míg a vonat be nem jön. Eddig a tényeket. Vegyük csak szépen sorjába ezt az egészet. Az a helyzet ezek szerint, hogy ha van bőven időm, illetve mondhatnám úgy is, hogy ha időmilliomos vagyok, akkor mehetek busszal. De ha van időm akkor éppen úgy gyalog is kiérek. Nemde? Ha pedig nincs időm, tehát mondhatnám úgy is, hogy a fene essen bele, már megint rohannom kell, akkor...? Na? Mehetek gyalog. De hogyan? Mint az őrült! Lélekszakadva. — (Igaz, nem túl messze az állomás. Cca. két kilométer). Miért nem lehet ezt az egészet megfordítani. Szisztémám lényege, hogy a busznak mindegy, hogy hol áll. Állhat az még vagy tíz percet a Petőfi téren is. Nem? Így egyszerű lenne az egész. Akinek van ideje, sétálni is szeret, az ha akar ballaghat gyalog is, meg várhat a buszra is. Azért mondom, VÉGRE! Mivel tavasszal sétálni is jó, meg busszal is utazni. De szaladni? — d — Szemészeten — Köszönöm doktor úr, most már jól látok,.. Tizenévesek nyelve Tanítják i a középiskolai tízpereekben — egymást — Szi! Add egy momentre a tetűvakaródat! Csóró vagy, nincs még az se? Olyan a toliam, hogy nem merek ráköszönni az osztályfő hapsira! — Pihentesd a csőröd, szűzikecske, mert csak tátogsz gógyi nélkül, mint a brekeke... — Jó ez a veres fuszekli, s a topogó is oltárt. Állati, fejek, mecsoda lábcsónakot láttam tegnap! Majd leütöttem érte a krapekot, de arra gondoltam. B teremtő atyusom kukorékolna, ha az én kezdőbetűimet látná a bírósági hírekben. A flrká- 6'zak lihegnek a kéjtől, ha fiatalkorú csórékról véshetnek. — Tegnap kismenők én ig pislantottaih valamit: inas- egyetemistákkal balhézott egy nyanya a négykerekű csigabuszon. Nem adták neki az ülőkéjüket, a nyanya meg nyomta az oltári reszketős sódert, viszketett a tapsim, de nagyon! Akkor odament egy fej. s aszongya: Ifjúság, ez cSunya duma! Kaptok néhány taslit. s lerepültök még édesanyátok selyemvánkos válláról is! Süljön ki tt csipátok! — öreg így nem hadovái.' Lódítsz Göthös! — Majd mószerolok nektek, dögdarvak! Kopjatok le! — Csengette!*. Mi a meló magyarból? — Kazinczy, meg a nyelvújítás. — Haláli! — *6 — Pilátus úr, itt van 2 millió Sestertius. Semmi mást nem kell mondania, csak azt: „Camea szappannal mosom kezeimet”. Skót tüzérség
