Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-22 / 69. szám

I

r

1970. március 22.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

7

Hogy is

volt...?

Muzsikáról röviden

A Szimfónia [8]

Irta: Gál György Sándor

A műfaj és a kor, mely ezt a műfajt kifejlesztette, a zenetörténet hegyláncolatának egyik csúcsa. Erre az oromra a leggyakorlottabb vándor sem pattanhat fel egyetlen ugrással. A hegy alján kell kezdenünk. Már a XVII. században sőt előtt is, ismeretesek voltak olyan művek, amelyeket ciklikusnak, sorozatosnak (több tételből állónak) mondhatunK. A ciklus úgy tevődött össze, hogy a muzsikusok kedvelt táncokat fűztek Össze, s így lassabb— gyorsabb, ábrándosabb, szenvedélyesebb táncformák váltakoztak. Ahogy a nagymesterek kézbevettek ezt a — mai szóval élve — „táncegyveleget”, mindinkább kialakult a gyakorlat, hogy a ciklust, a sorozatot bevezetés, preludium előzi meg. Ezután következnek a táncok, megszakítva egy áriával, a mi szókincsünk szerint: dallamos zenekari tétellel, a táncok végén pedig afféle finale szólal, mely tempójával, vidám sodrával, életteljes ritmusával mintegy megkoronázza a művet. Innen már csak egy lépés, hogy a táncdallamok, ezek a könnyű zenei ihletésű melódiák „kikopjanak” a ciklusból, de megmaradjon a bevezető, erőteljes I. tétel, aztán — a régi ária mintájára — egy lágy, dallamos II. tétel, erre következzék a régi táncsorozatból megmaradt menüett, és az egészet betetőzze az a bizonyos finale, mely diadalmasan fejezi be a zenekari művet, amelyet immáron Szimfóniának neveztek. A műfaj úgyszólván kész, mire a nagy bécsi klasszikusok (Haydn, Mozart, Beethoven) megjelennek a színen. Készen van tehát a nemesen metszett kristályedény, csak zamatos, pezsdítő, gondolat- és érzelemébresztő italt kell betölteni. A bécsi klasszikusok munkája nyomán a hajdani táncsorozat — immáron szimfónia— telítődik a legnagyobb, legemelkedettebb ér-, zésekkel, a legmagvasabb zenei gondolatokkal. Túlzás nélkül mondhatjuk: a XVIII— XIX. századi' a szimfónia a kor legteljesebb foglalata. Tudnunk keE azt is, hogy a szimfónia virágzásának kora bizonyos zeneszerzői módszerek kibontását is jelenti. Az

I. tétel, majd mindig, legalább három dallamra épül: a hősies, férfias főtémára, a nőiesebb, álmodozó melléktémára, s a tömören fogalmar

zott zárótémára. _ Ezt követi az I. téted — egyben az egész szimfónia, legdrámaibb fejezete: a három dallam elemzése. tovább-bonyolítása, szembeállítása, merész kifejlesztése. Aztán visszatér a három uralkodó dallam, mintegy lecsitulva, egymás mellé sorakozva ismét. A II. lassú tétel mindig gazdag dallammal ajándékoz meg bennünket. Ha f ölkattant- juk a rádiót, jól figyeljük meg a III., V., VI.. vagy a IX. Beethoven szimfónia lassú tételét. A harmadik — majd azt mondtam felvonás — helyesebben: zenei tétel, a már említett tánctétel. Beethovennél már ez is kikopik a (szimfóniából, s helyébe jő a Scherzo. A jókedv, a mámoros öröm, a kicsattanó erő, zenei jelképe, a Finale, a zárótétel olykor az első tétel építkezésének mása. (félreértés ne essék: nem a dallamkincs, csak az építésmód egyezik) máskor úgynevezett Rondo. Rondó, tehát kör. Egy bizonyos daliam mint a körbejáró óramutató, újra meg újra visszatér. Közben más dallamok is előbukkannak, de a Randó-me- lódia az uralkodó, ezen van a . hangsúly, ennek már szinte várjuk visszacsengését. A szimfónia mintegy a zenei műfajok királyává lesz a beetho- veni életműben, aztán, a regényes-romantikus század nagyjai más irányba terelik e műfaj fejlődését. Schubert, Schumann, Mendelssohn még a beethoveni mezsgyén jár, de a rrp Liszt Ferencünk már megteremti a szimfonikus költemény műfaját. Elveti az egyes tételeket, s egyvégté- ben, egyetlen lendülettel, a dallamok szakadatlan mozgásával, visszatérésével, másmás színben, fényben, hangulatban való bemutatásával tölti ki remekműveit. A beethoveni szimfónia a klasszikus zenei korszak mesterműve volt. Liszt szimfonikus költeményei a romantikus kor szellemét tükrözik. Beethoven — Goethét tartja mintaképének. Liszt előtt a nagy romantikus festő: Delacroix, a lángoló, romantikus költők: Hugo, Byron, Lamartine példája lebeg. Liszt szimfonikus költeménye átvezet jelenünkbe. A modern zenét jósolja, sőt. készíti elő. Modem korunk új hangot csendít és új műformákkal kísérletezik. De a szimfónia a mai hallgató számára is az alkotó ember csodálatos, titáni erőfeszítésének jelképe. Nagy műfaj, mely óriásoknak szolgált szócsövük

A Magyar Néphadsereg Művész- együttesének új műsora

Felszabadulásunk negyed- százados évfordulójára új zenés színpadi játékot mutat be a Nagyar Néphadsereg Művészegyüttese. A játék írói, Molnár Gál Péter és Balogh Géza Korabeli dokumentumok, újságcikkek, riportok slágerek alapján állították össze a kétrészes, vidám „em- lékezetgyakorlatot”. A felszabadulástól az infláció íeKeté- zőiig, az államosítástól az ötvenes évek munkaverseny- lázáig, az ellenforradalomtól a konszolidációig és jelenünk generációs problémáiig nyomon kisérik az alkotók az elmúlt huszonöt év bonyolult küzdelmeit, lázas útkereséseit, eredményeit és buKtatóit.

Az előadás rendezője — Mezei Éva — és koreográfusa — Novák Ferenc — most is, mint aa együttes korábbi színpadi kompozícióiban, a totális színház elvét vallják, ahol a próza, a zene. a tánc és a pantomim együttesen fejezik ki az alkotói szándékot. Az együttes több mint száz tagja vesz részt a produkcióban; A Közreműködő színészek — Bodó Györgyi, Dömötör Erika, Falvay Klára, Beszterczei Pál. Kis Gábor, Kristóf Tibor, Hetenyi Pál és mások, a táncdaléne- kesek. a tánckar és’a szimfonikus zenekar mellett. egy vendégművész is bemutatkozik a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese közönségének: Benkő Gyula, aki a mai „negyvenévesek” nevében emlékezik és emlékeztet az elmúlt huszonöt év eseményeire.

A produkció alkotói és közreműködői március 19-én mutatják be a Hogy is volt?- ot a budapesti közönségnek. Az Állami Népi Együttes székhazában tartandó szakmai bemutató után, április 2- án a Nemzeti Színházban tartják következő előadásukat. Hidas Frigyes zenéjét, illetve az együttes szimfonikus zenekarát Pödör Béla és Kühmer György vezényli. A múlt történelmi eseményeinek színpadra állítása után — az .. .És állt a bál! és a John Reed híres riportkönyve nyomán készült Tíz nap, amely megrengette a világot 1967-es vagy az Egy matróz meg a többiek 1969-es bemutatót követően — a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese először jelentKezik olyan műsorral amely jelenünk problémáit és eseményeit tárgyalja az ének, a tánc és a próza összetett nyelvén,

(KS)

S

| Mátyás Ferenc:

MÁRCIUSBAN

r. fcj

1 A kunhalmok alatt s mindenütt

U a porban,

p eltaposva is kivirágza/nak

az álmok, kínok, mindenütt robot | van,

s hová jutsz? — Holnap nem vagy | csak sálak.

p Szüntelen munkál föld és értelem,

| hogy menny legyen egy kicsit

| idelenn.

Emberfeletti tettek, roncs idők zápora hullt a szélfútta homokra, itta a kvarcos anyaföld, mert tudta, hogy múlandó minden itt s majd

| különb

az lesz, mi még jön, — oh ki fekszik tárt

| öledben bölcső és halotti ágy?

Kísértet, árny, szétmáló, csákány ag

a csók is, mint az eszme s változó; börtönt, szabadságot egyként hozó,

| megcsillogtatva a nap-aranyat,, —

a hajnalit, a vérvörös lenyugvót, hogy elhiggyük; a kevésből is sok volt.

S

De ok nélkül nincs s nem is volt | soha 1

egyetlen egy mag, ^ az a láncolat: |

erdők, vizek, eszmék, — dehogy |

csoda, ■ |

mi márciusban dong a föld alatt, |

s virágba tör, Plátonnal szórja szét ~

a mag-gyökér s agy-értelem szívét.

S értünk folyik a küzdelem, a lét jobbításáért, minden március |

nedvet, fényt ád és ereidben vért, hogy a télvég mocsáréból kijuss,

■mert a mozgó föld, fű, gyökér, az agy

teérted éled, hogy tovább haladj. |

Nem lezárt a koporsó se, kezünk gyökér a földben, s fölél a bogár, f

anyag s lélekként szerte tévedünk; |

Lenin fejében, egy fa ágbogán. Földalatti és földöntúli kép, |

amit a vér visz szét emberiség, — s rajtad áll, bukik, az is, hogy miképp!

Néprajz

a modern társadalomban

Irta: Oriuiay Gyula okadémikus, a TIT elnöke

1 Vitára ingerlő téma: már a cím is mintha " belső ellentmondást kínálna. Évtizedekkel ezelőtt Nordénskjöld azt írta a latin-amerikai törzsi kultúrákról, hogy azok kihalóban vannak: a cserépedény kultúrát felváltja a konzervdoboz ipari célszerűsége és az öreg mesemondót, a mitikus történetek, a törzsi hagyomány tudósát vállrándítva hagyják ott a fiatalok — nem érdeklik őket többé ezek a hagyományok. Több mint harminc éve írta még nagy epikus költeményét Radnóti Miklós a „négerről, aki a városba ment” — kilépve a homályos törzsi múltból, hogy az ipari forradalom proletárjai közt harcoljon a felszabadulásért, a méltó emberi létért. Azóta — jól tudjuk, mai nyugtalan,, forrongó világunkban — csak növekedett a felszabadulásukért harcoló s a törzsi múlt kötöttségeiből kilépni szándékozó forradalmárok száma. A felszabadult .népek száma növekszik s nőnek problémáik: hogyan kell a hatalmat megtartani, gyakorolni, hogyan kell megszervezniük gazdasági, művelődési rendszereiket, hogyan illeszkedhetnek be a modern ipari társadalmak, a szocializmus és az imperializmus Világméretű küzdelmei közé. S a még fel nem szabadult népek, néptöredékek! A gerillaharc módszereit tanulják s nem . a mágikus varázsok. mitikus történetek törvényeit — kiléptek a régi létük föltételei közül, vagy épp ki akarnak törni közülük: mindazzal szemben,

amit a néprajz, az etnológia, a folklór kutat, eleve szembefordulnak, hiszen saját múltjukat kívánják felszámolni. Portugál-Angolában éppúgy, mint Mozambik erdőségeiben, Latin-Ameriká- ban is, Délkelet-Ázsiában is, Bomeó szigetén s a rejtező újg'uineai—ausztráliai törzsek elzárt titkos völgyeiben. S mit mondjunk az európai, az Európán kívüli paraszttársa- dalmakról, mit mondjunk a I magyar parasztság jelenkori fejlődéstörténetéről, társdal' mi, kulturális törekvéseiről? Ha különböző fokozatokon keresztül is, elmaradásokkal, fejlődési nekiugrásokkal — ezek a paraszti társadalmak, osztályok épp most vetkőzik le végképp a múltat, erre tanít minden politikai tapasztalat, minden szociológiai, szociográfiai jellemzés. Mit keresne itt a néprajz, a folklór? Van-e felszabadulni, kiemelkedni vágyó népek, vagy a modern ipari társadalmak körében keresnivalója?

2 A legkézenfekvőbbnek tűnő válasz, mondjuk " is elégszer, hogy egy tudománynak sem kell félnie, marad-e mondanivalója, különösen, ha annyi problémára nem felelt meg, mint a néprajz. Hiszen a néprajz — világszerte — egy sor kérdést most tesz, fel először, most kísérli meg pl. matematikai módszerekkel, modellalkotásokkal megközelíteni a népköltészet, népi vallásos, mitikus gondolkodás alapformáit. Másrészt a paraszti munka eszközeinek, tárgyainak vizsgálata közelít a régészeti leírás és történeti összehasonlítás módszereihez: úgy vizsgáljuk

majd a paraszti gazdálkodás eszközeit, munkamódszereit, i ahogy a régész kutatja a többezer éves társadalmak anyagi eszközeit, építkezését, domesztikációs, föld- mívelő munkáját. Legfeljebb nem adatik meg a néprajzi kutatónak az a szabadság, mint a régésznek, mert jóval több s többször leírti megőrzött anyagi emlék áll rendelkezésére. Különben is a néprajz egyre több ponton érintkezik a régésszel, hiszen a néprajz, folklór analógiáinak a segítsége nélkül a jó régész már évtizedek óta nem boldogulhat. S a folkloristának sem kell aggódnia: ha az antik irodalmak kutatói még mindig tudnak —- és

tudnak! — újat mondani Homeros, Vergilius és Horatius költészetéről, az egyiptomi paraszt évezredes panaszairól, Herodotos elbeszéléseiről, a görög regény kezdeteiről, — ne folytassuk a felsorolást, — akkor elég munka várhat még a népköltészet kutatóira. Hiszen a nemzeti népköltészetek benső természetét sem tártuk fel teljesen, a költői alkotás folyamatainak a titkait is alig- alig ismerjük, s olyan értelemben, ahogy a vilagirockr lomról beszélnek már Goethe óta, csak mostanában merészel szólni egy-egy nagytehetségű és nagyralátó fiatal, a „világ folklór” szavát és fogalmi gazdagságát kóstolgatva. Elég hát mondogatjuk, ha az eddig gyűjtött anyagot rendszerezzük és értelmezni igyekszünk, évtizedekre való feladatokat ád majd ez is. Mindez azonban csak arra válasz, hogy a kutatók nem maradnak munka nélkül s nem felel a címben feltett kérdésre: van-e helye a néprajz adta tanulságnak, a népköltészet, népművészet kincseinek az urbanizáció, az ipari társadalmak (s akár szocialista, akár kapitalista legyen is az!) most egyre inkább kibontakozó korszakában? Vagy csak valaminő fölösleges díszítmény, egy-egy költemény fordulata, a lakás külső dísze, egy-egy belső építész, dekorátor ötletének anyaga csupán?

3 Először is azt kell mon- m dánunk, hogy nem kell temetnünk mindennapi, gyűjtő, kérdező-kutató feladatainkat sem. Magam folklorista vagyok s elég, ha arra gondolok, — hogy az UNESCO statisztikái szerint kb. 850 millió felnőtt analfabéta él a világon. Nyilvánvaló, hogy közöttük még as ősi szóbeli, nemzedékről- nemzedékre hagyományozott és újraalkotott költői formák és mondanivalók élnek. S ezeknek a költészeti alkotásoknak, „élettörténetüknek” vizsgálata nemcsak arra felelhet, hogyan születik a mítosz, a mesei történet, az elbeszélés (minden regény, novella kezdete!), hanpm arra is, hogyan született a homéroszi epika, hogyan a népballadák, népdalok világa. S mindennapi tapasztalatunk, hogy ma is. Budapesten is gyűjthetünk nép- költészeti alkotásokat, él az Öregek hagyományos előadásmódján s csak mondjuk meg bátran: egy-egy anek- dotizáló, tréfacsináló városi is a régi mese- tréfamondók módján adja elő történeteit — s az se baj, ha Háry János módján megtoldja egy vaskos hazugsággal, a Paraszti prózai elbeszélők rokona ez a városi viccmester. históriázó. S ugyanígy világszerte mód van a hiedelemszerű gondolkodás adatainak feljegyzésére (néha Sajnálatos városi jelenségként valósággal üzleti módon terjesztik az elmúlt évszázadok ponyva-mágiáját s elkeveredik ez laikus, paraszti vallásos-. hiedelemképzetekkel). S a paraszti munka módszereinek, eszközeinek gyűjtésére, eleven használatának megfigyelésére is van mód;

Tehát a modern, modernné, alakuló társadalmakban, szinte közöttünk, mellettünk elevenen él még ^ hagyomány. Pedig vagy egy évszázada temetjük. Kriza János is, Erdélyi is temette. Igaz. ez csak a hagyomány szívósságát bizonyítja, hátrálása, szerintem, kétségtelen, ha bizonyos műfaiok, mint épo a tréfás elbeszélés, vicc beláthatatlan időkig elevenen él, mint szájhagyományozott forma.

4

' A modem társadalmi tudat elválaszthatatlan a történeti gondolkodástól A tudatos történelemszemlélet caiátocan eSV- szerre lén fel a korai természettudományos gondolkodással, hogy a kettő együtt

kapjon oly kiemelt hangsúlyt Marx és Engels elméletében. Már pedig a valóságos történeti-társadalmi folyamatokat rendező szemlélet nem nélkülözheti a néprajz, az etnológia adta tapasztalatokat. Nem véletlen, hogy Marxék a történeti fejlődés egyetemes fokozatainak felismeréséhez annyira igénybe vették koruk etnológiai ismereteit. Nem is lehet az emberiség őstörténetéből kiindulva az emberi lót alapjait, fejlődésének gazdasági-társadalmi folyamatait megérteni. a kultúra kibontakozásának, megteremtésének folyamatait megérteni tudományunk általánosításai, részeredményei nélkül. Minden történeti* társadalmi elemzés csonka és elhibázott etnológiai alapok, minden esztétikai, irodalmi. művészelj munka szemlélete hibás a folklór tapasztalatai, tételei nélkül. Nem elfogultság: fundamentális tudomány a miénk.

Mindez azonban még nem a modern társadalom, legfeljebb egy- egy _ modem társadalom-* történelemtudomány. A néprajz és a folklór azonban visel társadalmi funkciót a modern társadalom, a modern kultúra eleven élétében is. Emlékeztetek arra a vitára, amely a népdal élete körül forgott. Él-e még, van-e valóságos szerepe a nép évszázadok őrizte dallamainak, szövegeinek? A vitában sok kérdést rosszul tettek fel s így rosszul ia válaszoltak rá. Nyilvánvaló, hogyha ma még él is sokhelyütt a népdal. a mögötte lévő, meghatározó társadalmi, kulturális háttér alapjaiban változott meg. A régi* kis törzsi, falusi közösségekben születő, alakuló népköltészet élete nem hosszabbítható meg, de maga a népdal maradandó s társadalmi hatékonyságát mi magunk „őrizzük. Kodály nevelő munkája révén hazánkban az oktatás elemi fokán felhangzik a népdal s erősíti az iskola, a rádió, a tévé műsorainak. a vetélkedőknek sorozata — egész művelődés- politikánk szerves részévé teszi mai modern műveltségnek a népköltészet minden éltekét (Ne térjünk ki arra. hogy ez az álláspont nem egyértelműen, nem ellenmondások nélkül alakult ki.) Ez a fogamat ihás-más erősségi fokon nemcsak hazánkban jellemzi a népköltészet, a népi táncok, díszítő művészeti formák felhasználását Annyi bizonyos, egyre inkább ez lesz a népköltészet. néptánc, népművészet modem élete: az iskola, a könyvkiadás, az alkalmazott művészetek használják fel, tudatosan épül bele, immár meghatározott, nem változatokban, spontán alakuló formákban — egy újabb szintézisben. Ez nem azonos a romantikus elképzelésekkel, de eleven, teljes funkció, a nemzet hagyományainak ötvöződése a születő újjal. Köztudott, nem kell róla bővebben szólni, hogy az irodalom, a zeneművészet és a képzőművészet újra meg újra merít a népköltészet alkotásaiból. Él formáival, tartalmaival egyaránt. Azt hisszük, ez nem kevés és nem is elhanyagolható.

Mindaz, ami ebből a körből kimarad, az a tudományos feltárás és feldolgozás munkája, de anyaga szintúgy

beleépül a modern társadalmi tudatba, mert a történelem. a gazdaságföldrajz

nem tanítható „ néprajz

anyaga nélkül. Tudományunk így lesz része a korszerű társadalmi tudatnak, önismeretnek. Ha a parasztság létszáma, munkamódszerei, tulajdonviszonyai mind meg is változnak, a dolgozó osztályok történetét meghatározó szerepe éppen a mi kutatásaink révén megmarad a szocialista nemzet öntudatában.