Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-21 / 68. szám

1970. március 21. • SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Helyi kezdeményezés — közös tanulságok A közművelődéig hivatásos és társadalmi munkásai kö­rében mind többször kerül szóba mostanában T. Bíró Zoltánnak, a Népszabadság március 17-i számában meg­jelent „Mozgalom és közmű­velődés” című írása. A cikk szerzője feleleve­nít egy olykor már-már hal­ványulni látszó igazságot; a tömegkulturális munka, ter­mészetéből eredően — írja — mozgalmi tevékenység is egyben. A Hazafias Népfront, a szakszervezetek, a falusi fmisz-ek, a KISZ-nek külön­féle szervei és szervezete, a mezőgazdasági és kisipari termelőszövetkezetek, mint emberi közösségek, mind hi­vatottak — és felelősekül — a köziművelődésért. Fel­sőbb és saját választott, ve­zető testületek döntései is erre kötelezik őket. Nélkü­lük és tevékenységük nél­kül az állami intézmények- és a népművelés függetle­nített munkásai igazán haté­konyan dolgozni képtelenek, illetőleg képtelenek lenné­nek. 0 A cikk megjelenését kö­vető reagálások így most ép­penséggel időszerűvé avat­ják, hogy a napi híreken túlmenően ezúttal elemző igénnyel szóljunk lapunk­ban — nevezzük így — „a törökszentmiklósi példá”-ról. Járásaink — városaink kö­rül ugyanis, már jó néhány év óta, itt legszembetűnőbb fi törekvés; az államilag szer­vezett, állami intézkedések­kel szabályozott, az intéz­ményhálózatok és a képzett, függetlenített szakemberek által végzett közművelődési tevékenységet megkíséreljék valami módon egybehangol- fli a tömegszervezetek és pwzgalmak kulturális nevelő munkájával. Már a Tanácsköztársaság félévszázados ünnepségeinek előkészítése megkívánta, hogy a városban, egy asz*ál­hoz üljön a közművelődés­ben érdekelt valamennyi r/erv és szervezet képvise­lője. Ekkor született az öt­let; állandósítani kellene ♦zeket a tanácskozásokat! Létrehozták a népművelési tanácsot Ez a helyi népművelési ta­nács azóta :s koordináló sze­repet tölt be, de egyben kö­tés elemzéseket is végeznek. Lebontják a törökszentmik­lósi kulturális napok prog­ramjából eredő feladataikat fennak alapján, hogy mely résztvevő szerv érvényes ha­tározatai mely feladatok el­vállalására és végzésére ösz­tönöznek. Közösen elemez­ték legutóbb a mezőgazda- sági könyvhónap tanulságait A munkásosztály művelődé­sét szolgáló feladatok igazi felelőseit is együttesen je­lölték ki. A népművelési ta­nács előtt nyilatkoztak az egyes szervek, intézmények képviselői, mely munka vég­zésére jelentkeznek az erköl­csi, önként vállalt kötelezett­ség jegyében. Ugyaniakkor a munka ösz- szeh?" "olását van hivatva szolgálni az is. hogy a járás és a város főhivatású és tisztelétdíjas népművelői, a társadalmi és tömegszerve­zetek, valamint a termelő- szövetkezetek kulturális te­vékenységét irányító vezetői egy esztendő során hat al­kalommal találkoznak. A népművelés szakembereinek előadásait hallgatják meg közösen, (a tervek szerint az idén dr. Karsai Károly kan­didátusnak, a Népművelési Értesítő Szerkesztő jenek, dr. Durkó Mátyásnak, a Kossuth Lajos Tudomány- egyetem docensének, dr. No- vák Józsefnek, a Népműve­lési Intézet főmunkatársának, dr. Radnai Bélának, az ELTE docensének előadását), majd megbeszélik az elhang­zottakból helyileg követke­ző feladatokat. Részt vettem az egyik ilyen élőadáson és az azt követő vitán; öröm volt hallgatni, ahogyan könyv­tárvezető, művelődési ház igazgatója, tsz népműve'ési ügyvezető, valamint az egyik szövetkezet oktatási és kul­turális bizottságának elnöke szólalt fel, vitatkozott egy­mással, hogyan, lehetne még hatékonyabbá tenni az együtt­Ugyanígy a városi tanács vb művelődésügyi osztálya és az idén már a népműve­lési tanács is szervezd a Tö- rökszentmiklóson immár ha­gyományossá váló oktatást, melyet „tsz népművelési akadémiá”-nak nevezhetnénk. A szövetkezetek oktatási és kulturális bizottságainak tag­jai vesznek részt ezen. Éven­te négy-öt alkalommal min­dig más-más szövetkezet központjában, jönnek össze. A programban ilyen előadá­sok és tapasztalatcserék sze­repelnek; a műszaki fejlesz­tés és a műszaki könyvek propagandája, terjesztése, kölcsönzése — a korszerű is­meretterjesztés a szövetke­zetekben — a kirándulások és országjáró túrák helyi tapasztalatai, — a kulturális alapok felhasználásának ta­nulságai. Külön kiemelendő, a já­rási és városi tanács vb mű­velődésügyi, valamint me­zőgazdasági és élelmezési osztályai közösen fáradoz­nak azon, hogy ez az okta­tás is sikerrel záruljon. Ed­dig 120—140 százalékos volt a megjelenés/ Egy-egy szö­vetkezetből többen is eljön­nek, mint akik számára az elsődlegesen erkölcsi kötele­zettséget jelent. 0 A Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsának vezető titkára, Árvái István is nagy­ra értékeli a szakszervezeti munka szempontjából a tö­rökszentmiklósi kezdecméye- zést. Levélben hívta . fel a városban tevékenykedő szak- szervezeti titkároknak a fi- gyeimét; „A SZOT 1968. szeptember 21-i ülésén állást foglalt a szakszervezetek kulturális nevelőmunkája fej­lesztésének kérdéseiben... E munka végzésére fel kell készíteni a reszortfelelősöket. Erre a felkészítésre vállal­kozik az SZMT kulturális bi­zottsága, a törökszentmiklósi városi tanács vb művelődés- ü«Yi osztálya, a városi mű­velődési központ és a szak­maközi bizottság”, amikor a szakszervezeti kultúrfelelő- sok akadémiáját megren­dezi. A levél bizonyára hatha­tós segítséget nyújt a szak­szervezeti aktivisták érdek­lődésének felkeltésében. Ezen kívül a KISZ szervezetek kultúríelelősei és a KISZ klubok vezetői részére is in­dult akadémiai előadásso­rozat. & ■ Természetes, a feladatok elosztása. a munka vállalása és a felkészítő előadássoro­zatok a közös tevékenység­nek csupán feltételei. A munkának kezdete ez, de 1 olyan kezdeményezés, amely nagy lehetőségeket rejt ma­gába». Ezért ígéretes és körvona­laiban már most tanulságos ,-a törökszentmiklósi példa”. Érdemes lesz rá „odafi­gyelni”.» (CS) az árvízvédelem szolgálatában Ipari televízión, kísérleti adás keretében figyelték Debrecenben és Budapesten az árvízvédelem-vezetés központi ügyeletén Szeghalom környékét. A jéglevonulás ugyanié veszélyeztette a hidakat. Az árvíz- és belvízvédekezést irányító szakemberek munkáját könnyíti meg, a vé­dekezést egyszerűsíti, szervezettebbé teszi az a komplex távközlő-rendszer, amelyet a Budapesti Műszaki Egyetem Mikrohullámig Híradástechnikai tanszéke tervezett. E távközlő-rendszerrel a vízgazdálkodás teljes információigénye kielégíthető. Nemcsak beszéd-összeköttetésre alkalmas, hanem a vízállások és egyéb hidrológiai adatok távjel­zésére, gép- és képtáviró átvitelére is. Ipari televízióval helyszíni közvetítést adhat­nak az árvízvédelmi figyelő szolgálatnak a veszélyeztete tt területekről. A Híradástechnikai Tanszék oktatói és hallgatói a tv-kép- atvitclre szolgáló mikrohullám berendezést telepítik Az ipari televízión megjelent a szeghalmi híd Dégen Imre államtitkár (az előtérben) és munkatársai fi­gyelik az adást (MTI fotó — Molnár Edit ésPetrovics László felvételei) Dupla rekamir írta: Sásdi Stándor A közgyűlésre megtelt a tanácsháza. Fiatal ember, a járási vezető. Keresi a szava­kat. köntörfalaz. emlegeti Szokora Antal hatvanöt évét, eredményés munkálkodását, a megérdemelt pihenést, mert áki olyan korán elkezdte a küzdelmes életét, annak meg­jár a verejtékezés kamata: a nyugdíj. Szokora arcát el­lepte a pirosság, gondolta, ha most felállna, elakadna a szava, talán a könny is ki­buggyanna a szemén. Helyet­te Kisgerecz, az állatgondo­zó ugrott fel helyéről. Elein­te kevesen értették a szavát, de egyre jobban nekibátoro­dott. Emlékeztette a tagsá­got, hogy Szokora elnöksége alatt kezdett lábraállni a Dó­zsa Tsz. Mert mit tett Szoko­ra? Sok gondját szaporította a környék három, igein gyen­ge szövetkezetének a gondjá­val: négy Kicsinyből megcsi­nálta a virágzó nagyot. ■ Bagdi, a valamikori húsz­holdas közbeszól: Nyögtük is jódarabig, mert hat forinttal visszament a munkaegység. A dac szólaltatja meg Szo- korát: — Ha a magunk erős gaz­cjaeaőát összekeverem hárem nagyon gyengével, mi mást várhattunk? Ne a múltat hánytorgassuk emberek, ha­nem azt, hogy hová fejlőd­tünk? — Oda fejlődtünk — kezdi Bakos Rozika az állattenyész­tési brigád vezetője — oda fejlődtünk... — ismétli aka­dozva, mert ha tízinéi többen gyűlnek össze, már a torkában ver a szíve és alig várja, hogy leülhessen. Csodálkozva merednek reá, amikor a jól bevált szőlőtelepítést, a har­minchét holdas gyümölcsé- szetet emlegeti, továbbmenő- leg rápirít a járási emberre, mert éppen ő volt az. aki tavaly, amikor Ádám bácsi tíz éves elnökségét ünnepel­ték, nem győzte dicsérni azt, akinek érdeme a Dózsa Tsz felvirágoztatása. Szokora arra gondol, ha hazamegy az ablakon kivág­ja a televíziót amivel tavaly megajándékozták, tűzbedobja a gondosan megőrzött újságo­kat. amelyek a tíz éves jubi­leumkor kinyomtatták á ne­vét úgy emlegetve őt, mint a szocialista mezőgazdaság munkahadseregónek egyik dicsőséges élharcosát. A járási küldött láthat va­lamit az arcán, mert odahajol hozzá: — A határozat ellen felleb­bezhet a megyei tanács me­zőgazdasági osztályához. — Megnyugszom á nyugdí­jazásban. Mondani könnyű, hogy „megnyugszom”, de annál ne­hezebb, megállni a Baliheli- dülőben telepített gyümöl­csös szélén: Isten veled ha­tul. aranyparmen, jonatán... Köszönöm, hogy megháláltá­tok a fáradozásomat, roska­dozott ágatok a gyümölcstől. Nem mondhatjátoK, hogy ke­veset törődtem veletek, fagy­veszélykor éjszakákon átal füstöléssel mentettelek ben­neteket, nem mondhatjátok, hogy valamikor elkéstem a téli ágnyeséssel, a többszöri permetezéssel... Megöreged­tem — így mondják és jövő­re már nem lesem a virágzás- toKat. Indul hazafelé, a téli me­zőben és talán azt se bánná, ha sohase érne haza. Könnyű annak, akit a felesége vár, vigaszos szóval: „Ne .törődj vele. 'Ádám, megleszünk va­lahogyan. .„Könnyű annak akire vigasztalóan ránevet a fia: „Amíg feigem lát. egy szálat.se féljen...” De mire ér haza az, akineK az egyet­lenje odaveszett ' a Don-ka­nyarban? Remegett a levél a felesége kezében: . .Járőrte­vékenység közben, ellenséges golyótól találva..Attól kezdve panaszolta a szívét, fél év múlva elment a fia után. Ül az asztal mellett, előtte darab kolbász, péktől való ke­nyér, de hozzá sem nyúl az ételhez. — A hideget tegye él va­csorára, ebédre hoztam én most főzöttet... Bakos Rozi Kosárból az asz­talra teszi a gőzölgő lábast: — Kóstolja meg. — Minek fogyasztod a ma­gadét, Rozika? — Hiába vártam, hogy az, akinek a kedvéért készítet­tem, benyissa az ajtómat. Mintha mindig ebben a házban élt volna, úgy tudja mindennek a helyét. Tányért, evőeszközt készít, a merőKa- nalat a lábas mellé teszi. Az ember le nem veszi róla a szemét, nézi. mintha életé­ben először látná. Halkan kérdezi: — A feketehajú traktoristát vártad? — Olyat várnék, akinek Somogybán felesége, három gyereke van? Az ilyen gézen­gúz hiába sugdos az én fü­lembe. Rozika arca nyaranta szeplős, ilyenkor, télen, kitisz­tul és fakó haja visszanyeri gesztenyebama színét. Igaz, a nyakát megvastagítja a kez­dődő golyva, a háta hajlott valamicskét, mert, aki korán kezdi a robotolást, azon idő előtt meglátszik a nyomorga-' tása. — Kanalazza a gulyásle­vest, közben nézegeti a lányt, keresgéli a szavakat: — Ha nem sértenélek... vagyis, ha nem akarsz, ne fe­lelj. .. Nem akadt olyan, akit párodként elfogadtál volna? — .. .Akadt. Olyan, aki azzal kezdte, hogy anyámat juttassam a megyei szociális otthonba, mert három darab kenyérnél kevesebb a kettő. — Nem egyeztél bele. — Törvénytelenként nevelt fel anyám, úgy, hogy némely­kor a falatot megvonta a szá­jától. Ilyen anyát dobjak én félre? — Megjön még az igazi. — Negyven leszek húsha­gyó kedden... Kire-mire vár­jak. .. Húst is égyen Ádám bátyám, ne csak a gulyás krumpliját, levét. — Jobban ízlene, ha nem egymagámban ennék. Tányér, evőeszköz kerül az előbbihez közel. Miféléket gondol a férfi? Hol hossza lá­bát, hol rövidebbet sóhajt. Amikor a kezük összeér, a lány arca megpirosodik. — Rozika... — Mondja. Ádám bátyám. — Te mondjad Rozika. — Ha mondanám, ha mer­ném mondani— azzal kez­deném. .. Hármasban is ül­hetnénk az asztalnál... ha csak maga is nem emlegetné a szociális otthont. — Megverne érté az isten, Rozika... Vagyis, ha a sa­vadat úgy érthetném, aho­gyan akarom. A bajuszában néhány ősz szál látszik, a hajában an­nál több. Mintha a falat meg­akadna a torkán, köhécsel. el­kezdi, abból is köhécselés lesz, nagykeservesen szóra fordítja: — Lányom lehetnél... Ki­nevethetsz, ha nerh jói ér­tettem, amit mondtál, „vén bolond”-naK csúfolhatsz, nem fáj annak, akinek ma külön­bet is a fejéhez vágtak. Ha akarod, ennyiből érthetsz. — Értek én, a ki nem mon-i dottból is. — Nem bánod meg. lá­nyom? — Ne „lányom”-o-zzon en­gem Adóm bátyám... vagyis Adám, egyen a rétéből... két­félével töltöttem, a férfiaK inkább a káposztásat szere­tik. — Olyan a mákos, hogy kü­lönb már nem is lehetne. Rozika megvárja, amíg az ember végez az utolsó darab­kával. akKor felkel, a kék nagyfazékban vizet tesz fel a mosogatáshoz. Körülnéz a szobában: — A kombinált, szekré­nyem elfér a két ablak kö­zött. .. Az áqyakat, — mert nekem dupla reKamir.om van — eladhatja,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom