Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-15 / 63. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. március 15. A Parlament épületében működő Országgyűlési Könyvtár — 1952 óta nyilvános köz­gyűjtemény -1-. új olvasóteremmel bővült, melyet a napokban adtak át rendeltetésének. Egyidejűleg kiállítást rendeztek a felszabadulással kapcsolatos könyvanyagból: hatszáz- nál több kötetet mutatnak be a 25 évvel ezelőtti időről, s mintegy 160 féle újság, sajtó­termék is a közönség rendelkezésére áll. (MTI foto — Pálfai G. íelv.) Nyolc vállalat fúr Vízkutatás az Alfoldön Bővül a fúrási tevékenység Az Alföldön nagy múltra tekint vissza a vízkutatás. Ez két irányú tevékenység a geológiai adottságok alapján: ivó és melegvíz kutatás. Az ivóvízkutak közül nagyobb érdeklődésre ma is az artézi kutak tarthatnak számot, de az utóbbi időben nagyon sok sekély mélységű csőkút is lé­tesült a mezőgazdasági nagy­üzemek és falvak egészséges ivóvízellátására. A kutak fú­rását nyolc nagyobb válla­lat végzi, 39 berendezéssel. Ezek között legnagyobb a ceglédi Vízkutató- és Fúró Vállalat 14 berendezéssel. Víz helyett olaj Az új fúrások engedélye­zésénél azt is megvizsgálják, hogy az adott területen nincs-e már ismert túlnyomá­sos, vagy gázos réteg. A kitö- rósveszély miatt az ilyen te­rületeken csak sekély fúráso­kat szabad mélyíteni, ame­lyek a veszélyes rétegeket még nem érik eL A szegedi olajmező első nagyhozamú kútját is Tápé—I. jelzéssel a ceglédi Vízkutató- és Fúró Vállalat mélyítette melegvíz­re. A bizonytalanul megadott perforációk az olajos szinte­ket is nyitották és így a kút kitört. A kitörés ugyan alig egy napig tartott, mégis több­milliós kárt okozott. Energia az árokban Á mumio újjászületése A múlt év végén Adil Sa- kirov taskeiyü orthopéd se­bész megvédte doktori disz- szertációját, amelynek a té­mája ez volt: ,.A mumio ha­tása a csontszövet regenerá­lódására töréseknél”. A mun­ka lényegében a tudós egész életének gyümölcse. Még a harmincas években, hozzáfo­gott a törések és ficamok né­pi gyógymódjainak tanulmá­nyozásához a Keleten, az a szer érdekelte, amelyet a helyi vajákosok adtak bete­geiknek, hogy meggyorsítsák felgyógyulásukat. Most már széles körben ismerik ezt, mumio, vagy helyesebben mumio aszil néven. A mumio történetét érint­ve Sakirov a következőket mondotta: A mumioról az első említéseket a régi iro­dalmi forrásokban is megta­láljuk. A régi szerzők azt ál­lítják, hogy maga a mumio elnevezés „a szervezet védő­jét” jelenti és a görög junon szóból származik. A közelmúltban az volt a vélemény, hogy a mumiot csupán Tibetben, Afganisz­tánban, Iránban, indiában és néhány más külföldi ország­ban lehet fellelni. Sakirov azonban a háború után ta­lált mumiot a Szovetunió te­rületén is, Közép-Ázsiában. 1956-ban a tudós megszer­vezte az első expedíciót a Csatka hegyekbe. Jelenleg pedig már az ország terüle­tén több mint 50 lelőhely is­meretes: a Csatka, a Tur- kesztáni, a Tien-san, a Pa­mir hegyekben. A helyi mu­mio vegyi elemzése kimutat­ta, hogy' semmibe sem marad el a külföldi anyag gyógyító natása mögött. — Hogyan néz ki a mu­mio? Mit lehet mondani ere­detéről? — A mumio tulajdonkép­pen egy, a sárgásbarnától a feketéig változó színű, fé­nyes felületű, szilárd anyag, íze keserű. Hevítéskor, vala­mint a levegő hőmérsékleté­nek csökkenésekor meglá­gyul. Rendszerint mély bar­langokban, magaslatokon ta­lálható. A mumio eredetéről számps hipotézis szól. Pél­dául néhány keleti tudós fel­tételezte, hogy a mumio a föld méhéből a hegyi sziklák repedésein kiáramló és a fel­színen lecsapódott pára ered­ménye. A mai tudósok a leg­különfélébb találgatásokba bocsátkoznak: egyesek a mu­mio képződését vulkanikus tevékenységgel kapcsolják ösz- sze, mások úgy vélik, hogy természetes olajból képző­dött. Vannak olyan feltevé­sek is. hogy a mUmio megkö­vesedett mész, természetét tekintve élő organizmus, a vad mézhordó méh váladé­kának a produktuma, mások szerint a mumio szederfa, zuzmó, borókafenyő nedve. — Elegendő készletek áll- nak-c rendelkezésre a Szov­jetunióban ebből az értékes anyagból ahhoz, hogy bizto­sítsák az egész ország szük­séglétéit? — Igen, most már nyugod­tan állíthatuk, hogy csupán a Közép-Azsiában található ipari készletek teljes egészé­ben képesek biztosítani az egész ország gyógyászati szükségleteit, figyelembe vé­ve a balzsam alkalmazásá­nak kis dózisait. Sajnos azon­ban, ennek a rendkívül ha­tásos gyógyanyagnak a feltá­rása mind ez ideig kézműve­sek, vadászok, helyi vajáko­sok kezében van. A mumio ipari feltárásának kérdését a köztársaság egészségügyi mi­nisztériuma először néhány évvel ezelőtt vetette fel. — Most, doktori disszertációm megvédése után a Legfelső Gyógyszertani Tanács jóvá­hagyta és ajánlotta a mumio alkalmazását a csontösszenö­vések meggyorsításához. Ügy vélem, hogy rövid időn belül a mumiot orvosi receptre bármely gyógyszertárban meg lehet kapni. — Hallhatnánk néhány szót doktori disszertációjá­ról: milyen megfigyelések alapján jutott ezekre a rend­kívül érdekes következte­tésekre? — Sokoldalúan ellenőrizni kellett, hogyan hat a mumio a beteg szervezetére. A pre­parátum általános és mérge­ző hatását 150 fehér egéren és nyúlon ellenőriztük. En­nek eredményeképp megál­lapítottuk a mumio mérgező hatásának dózisát: 1 kilo­gramm súlyra 60 milligramm alatti mumio. További állat- kísérletek segítettek kiderí­teni, milyen hatással van a mumio a vér biokémiai vál­tozásaira az üreges csontok törésénél, a születési arány­számra, a magzat feljődési rendellenességeire, a szív- véredényrendszerre és meg­állapítani a mumio antibak- teriális sajátosságait, stb. A mumiot csupán ezután alkalmaztuk az üzbég trau­matológiai és ortopédiai tu­dományos kutató intézet traumatológiai klinikáján. — Százhatvanöt betegen végez­tünk megfigyelést, akiket al­kar-, váll-, comb- és lábszár­csonttöréssel kezeltek. A kuta­tások bebizonyították, hogy a mumio-készítmény nemcsak megjavította a megváltozott vérképet az operáció után, hanem normalizálta is azt. Ezenkvül a mumiot kapott betegek közérzete jelentősen nxegjavuit, jobban aludtak, nőtt az étvagyuk, csökkentek fájdalmaik a törés helyén. — korábban nyerték vissza munkaképességüket. — Alkalmazták-e a mu­miot az ország más klini­káin is? — Igen, a központi trau­matológiai és ortopédiai in­tézetből annak idején azzal a kéréssel fordultak hozzánk, küldjünk ilyen „csodabalzsa­mot”, hogy azt a klinikán kipróbálhassák. Mumiot adtak például Va- lerij Brumelnek, a híres ma­gasugrónak is, amikor eltör­te a lábát. — Ki foglalkozik még en­nek a balzsamnak a tanul­mányozásával? — A mumio nagyszerű tu­lajdonságairól már sokan több ízben meggyőződtek és most a Szovjetunióban szá­mos olyan lelkes híve van, akik számára a mumio gyűj­tése, felkutatása — sajátos sporttá, szórakozássá vált, — pedig az önmagában komoly tudományos kutatások tár­gya. L. Hamagajeva Az Utóbbi időben egyre több mezőgazdasági nagy­üzem figyelme terelődik a nagyobb mélységű thermál- kutak felé, amelyeknél első­sorban a melegenergiát hasz­nosítják. Sok alföldi fürdő is úgy jött létre, hogy az érté­kes ásványi anyagok kutatá­sára lefúrt kutakból nyert melegvizet az orvosi véle­mény gyógyhatásúnak minő­sítette. Az ilyen kutak nagy hátránya volt hosszú ideig, hogy a forró vízből kiváló aragonit, vagy egyszerűbb néven vízkő, a kút termelő csövét és a vezetékrendszert fokozatosan elzárta. Ma már számos új és hatásos megol­dás ismeretes a vízkő kiválás teljes megszüntetésére is. Így a fúróberendezéssel végezhe­tő, nagyon költséges kútkar- bantartási munkákra nincs többé szükség. A nagy mélységű kutakból nyert melegvizet jelenleg még csak üvegházak fűtésére használják, emiatt a kihasz­nálása is csak szezonjellegű. A kút nyári termelése legtöbb helyen haszontalanul vész el, mert leállításuk után az új­raindítás meglehetősen kö­rülményes. Berekfürdőn, Karcagon, Zagyvarékason is sok meleg­víz ömlik haszontalanul az árokba, pedig a föld alatti készlet a legtöbb esetben nem korlátlan. Csak annyinak a kitermelését lenne szabad megengedni, ami hasznosí­tásra is kerül. A kutak ter­melését egy bizonyos határon belül hozamkorlátozó szűkí­tővei Is lehet csökkenteni a kút leállásának veszélye nél* kük — Fekete —< Az információk áruháza Információéhség..Való igaz, úgyszólván alig múlik el tudományos vagy műszaki, gazdasági tanácskozás, hogy az előadók ne hivatkoznának rá; meg kell adni. az utóbbi években valóban nagy gyor­sasággal hódít teret ez a fo­galom, illetve az, amit takar. Az is tény, hogy a gazdasági reform tovább növelte az adatéhséget, hiszen a haté­konyabb termelés, az „élet­képesebb” tervezés érdekében nélkülözhetetlen bizonyos al­ternatívák kidolgozása a vál­laltoknál, amelyek sokkalta kevesebb direktívát kapnak fölülről, mint korábban. S mégis: mintha kevéssé lennének kiváncsiak a szak­emberek a legfejlettebb álla­mok kutatási jelentései iránt! Legalábbis ezt mondják az információk legfőbb Áruhá­zában. az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központban. Sőt azt is hozzá­teszik: mivel a világpiacon egyre drágulnak a könyvek és folyóiratok, meggondolan­dó és főként megrostálandó, mit vásárolnak meg a közel­jövőben. 283 ezer kötet könyv Külsőre hasonlít a Vígszín­házra a központ épülete; nem véletlenül, hiszen Ká­rolyi István gróf egykori pa­lotáját ugyanazok emelték, akik a Vígszínházát. Belül azonban minden a tudományt, a műszaki fejlődést szolgálja: nem kevesebb, mint 283 ezer kötet könyv, 344 ezer fordí­tás tartozik a könyvtár állo­mányába. Tavaly 5109 folyó­iratot járattak a világ min­den részéből — ugyan hány millió és millió információ sokasodik e folyóiratok ha­sábjain? S főként: ki győzné e töméntelen áradatot akár csak hozzávetőleg is figye­lemmel kisérni? Ilyen kutató nincs, de nem is kell. hogy legyen. Azért vannak az úgynevezett tartal ­mi kivonatok, hogy elkalau­zoljanak az adatdzsungelben. íme. ismét egy statisztikai számsor: 1969-ben 2200 kül­földi szakfolyóiratból, 100 magyar folyóiratból, továbbá kutatási jelentésekből, szab­ványokból, kongresszusi be­számolókból és monográfiák­ból 83 795 magyar nyelvű re­ferátumot és 41 033 címfordí­tást készített a majd 400 bel­ső és a két és félezer külső munkatárs. Impozáns méretek, kétség­telen, s ezek már igényt je­leznek. hiszen jobbára meg­rendelésre dolgoznak. így a különféle üzemek fölkérésére I 308 000 oldal fordításmáso­latot küldtek szét az ország minden részébe, hiszen az OMKDK tevékenységével be­hálózza az egész magyar ipart. Ha tehát valamely vál­lalat levélben megkér egy könyvet — megkapja. Ügy-, nevezett könyvtárközi kap­csolatban állnak valamennyi megyei könyvtárral. A fej­lesztési igazgatóság az üze­mek műszaki könyvtárait módszertani körlevelekkel, tanácsadással, oktatással se­gíti. Gyorsindex S ha valaki néni könyvre, hanem folyóiratra, pontosab­ban valamely cikkre kíván­csi? Megindították „Gyorsin­dex” szolgáltatásaikat, még­hozzá négy témában: a szá­mítástechnika. az automatizá­lás, a korrózió^ károk, vala­mint az ellenük való védeke­zés, továbbá az építésterve­zés témakörében. A havonta, vagy kéthetente megjelenő négy sorozat elektronikus adatfeldolgozó berendezések segítségével készül. A szegedi tudományegyetem Minszki 22 típusú számítógépét hasz­nálják föl e célra; költséges utaztatásról van szó tehát, computer-kapacitás azonban pillanatnyilag csak Szegeden van. Mi a lényege a „Gyors- index”-nek? Az, hogy a szak­ember közvetlenül oda lapoz­hat benne, ahol betűrendben a munkájához szükséges fo­galom megtalálható! A szö­vegkörnyezetből meg tudja ítélni, hogy valamely témát, a kérdéses közlemény való­ban abból a szempontból tár­gyal-e, amire kiváncsi. Ha igen: az index-sor végén ta­lálható kód segítségével a kiválasztott cikk már minden további nélkül beszerezhető, lefordíttatható. Évente 12 ezer új könyv A csereforgalmon kívül 6,5 millió forint értékű munkát vásárolt 1969-ben az OMKDK — amelynek csupán a könyv­tárát 110 ezer ember — fő­ként mérnök és technikus — kereste föl. Évről-évre átlag 12 ezer új könyvvel gyarapo­dik az állomány — tavaly en­nél is többet, 13 és félezer műszaki könyvet vásároltak. Sajátos „ága” a szolgáltatá­soknak a Budapesti Francia Műszaki és Tudományos Tá­jékoztatási Központ létre­hívása. Itt Franciaország mű­szaki kultúrájáról nyerhet Képet, szerezhet információt az érdeklődő. Hagyományos éa a legmo­dernebb utak: van tehát mi­ből válogatni, egyszóval ama sokat hangoztatott adatéhség csillapítására bőséges a le­hetőség. Igaz, drágulnak a beszerzendő könyvek, * en­nek megfelelően az informá­ció-igény kielégítésének mód­jai, mégis rákényszerül vala­mennyi szakember és vállalat, hogy lépést tartson a leghala- dottabb technikával. Keresztényi Nándor Az elektronikus tolmács Az elektronikus számító­gépek az elmúlt két évtized során szédületes karriert fu­tottak be. Sokirányú alkal­mazhatóságukat már idejeko­rán felismerték, s ennek sok látványos, hasznos eredményt köszönhetünk. Többek között arra is gondoltak, hogy eset­leg fel lehetne használni e rendszereket a fordítás, a tolmácsolás „gépesítése” szol­gálatában is. E témában a kezdeti próbálkozások nem sok eredményt hoztak, így a kutatók egy időre elkedvet­lenedtek. Egyedül a japánok nem adták fel a reményt, s szívós munkájuk nem is volt eredménytelen. Mintegy hat évvel ezelőtt a Kyoto Egyetem kutatólabo­ratóriumában kezdték meg azokat a kísérleteket, ame­lyek az elektronikus számító­gépek fordítási feladatok el­végzésére történő átalaiutásá- ra irányultak. Egy professzor vezetésével folytak a kutatá­sok. amelyek eredményeként négy év alatt sikerült olyan típust kialakítani, ami az írott angol szöveget — a betáplált programozás értelmében — japánra tudta fordítani. A gép memóriaegysége több mint 10 000 angol szót és az ennek megfelelő japán jelen­tést programozták be, s „meg­tanították” a legfontosabb nyelvtani kapcsolatokat, s sza­bályokat is. A gép egyes pél­dányait kifejezetten egy-egy műszaki szakterület szaksza­vaival programozták be, s így az hasznos segítséget nyújtott a műszaki-tudomá­nyos információcsere során. Felmerült a kérdés, hogy nem lehetne-e olyan megol­dást találni, amelynél a gép nemcsak az írott szöve­get ismeri fel, hanem a beol­vasott vagy bediktált szöve­get is fel tudja dolgozni. Hosszú ideig az késleltette a megoldást, hogy a beszélők többsége nem a gépbe táp­lált programnak megfelelően használta az angol vagy japán nyelvtant. Itt derült ki, hogy az élő nyelvben milyen ko­moly nyelvtani hibákat kö­vetnek el még azok is, akiit úgy hiszik, hogy anyanyelvű­ket jól beszélik. A japán kutatók még ez­után sem adták fel a reményt, ennek köszönhető, hogy nem­régiben sikerült kialakítani­uk az első olyan elektroni­kus rendszert, amely az an­gol szövegeket nemcsak le­fordítja, hanem kívánságra nyomban be is olvassa a ja­pán nyelvű változatot egy magnetofonba. Ez már való­ban bámulatos eredmény! Magát a fordítógépet elek­tronikus számítógépből és ún. olvasórendszerből építet­ték fel. Az olvasórendszer a lyukszalagra vett angol szö­veget a gép számára „érthe­tőbb” jelekké alakítja át, majd betáplálja a számító­gépbe. A fordítógép egy húsz sza­vas angol mondatot 30 má­sodperc alatt fordít le japán nyelvre. Ma már több tökéle­tesítéssel elérték azt is, hogy a gép mintegy 900 fontosabb angol nyelvben használatos nyelvtani szabályt ismer és alkalmaz. Ugyancsak mint­egy 500 japán nyelvtani sza­bályt programozva be, meg­kísérelték a visszafelé, azaz japánról angolra történő for­dítást is. Ezzel egy ún. szink­ron tolmácsot akartak kiala­kítani, amely egyenletes biz­tonsággal végzi feladatát, nem „fárad el”, s kívánságra fordítás közben jegyzi mind­azt, amit hali s amit fordít. Ez a kombináció meg csak most halad a tökéletesedés felé. Az ilyen rendszer végleges kialakítása forradalmasítaná a nemzetközi tudományos érintkezést. A gép a külön­böző szavakat, hangokat egy előre betáplált magnetofon szalag megfelelő elemének kiválasztásával, vagy az ép­pen aktuális sző, kifejezés mondat megkeresésével közli. N. P. j

Next

/
Oldalképek
Tartalom