Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-15 / 63. szám

1970. március 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP j 5 150 millió — 100 falu 100 könyvtár Irta: Kiss Jenő, az Országos Népművelési Tanács titkára A felszabadulási év­forduló gazdag kulturális programjából, a bemutatók, fesztiválok, pályázatok és ve­télkedők sorából kiemelke­dik az egész országot átfogó száz falu száz könyvtár moz­galom., Az Országos Népmű­velési Tanács 1969. augusz­tus 20-án hirdette meg és három hónap alatt 261 köz­ség jelentette részvételi szán­dékát a megyei népművelési tanácsoknak. Az ONT február 23-i döntése a jelentkezések elbírálásáról, illetve a köz­ponti támogatás felosztásáról nem az akció lezárását jelen­ti, de alkalom az eddigi ered­mények összegezésére és a további tennivalók számba­vételére. A mozgalom a falvak la­kossága, a társadalmi, állami és gazdasági szervek erejét összefogva, a kis települések művelődési lehetőségeinek javításával, 100 faluban új könyvtár létesítésével kíván­ta méltóan és maradandó módon ünnepelni a 25 éves évfordulót Az összefogás — és ez az egyik legfőbb eredménye — a mozgalom minden szaka­szában érvényesült. A köz­ponti támogatási alapot a tár­sadalmi és tömegszervezetek, a minisztériumok és országos főhatóságok adták össze, kö­zöttük olyan szervek (pl. a SZOT, a Fővárosi Tanács), amelynek „saját” kulturális feladataik is sok gondot ad­nak. Jelentkezett a Déryné Színház, hogy az avatási ün­nepségen előadást ad a mű­ködési területén létesülő in­tézményeknek. A Képzőmű­vészek Szövetségének tagjai pedig műalkotásokat ajánla­nak fel az új klubkönyvtá­raknak. A falvakban a terme­lőszövetkezetek és a tanácsok, a .fogyasztási-, a kisipari szö­vetkezetek és a vállalatok a KISZ és a népfront, a lakos­ság minden rétegének össze­fogása tette lehetővé, hogy 150,5 millió forintot fordít­sanak a tervezett intézmé­nyek létesítésére. A megyék­ben — a népművelési taná­csok szervezésében — megyei alapok születtek (pl Pestben Tolnában) a központi támo­gatásban nem részesülő in­tézmények berendezéssel va­ló segítésére. Hajdúban a megyei szervezetek felhívásá­ra az ÁFÉSZ-ek berendezési tárgyakkal, a kisipari szövet­kezetek az építés soronkívüli és jó minőségű elvégzésével segítik az emlékkönyvtárakat. A jelentkezett közsé­gek több mint a felében ed­dig nem volt művelődési in­tézmény, illetve a meglevő nem volt alkalmas a felada­tok ellátására. A mozgalom tehát a kulturális „fehér fol­tok” felszámolását is segíti, éppen ott, ahol a legtöbb a gond és a legnehezebb az elő­relépés: a művelődési szem­pontból hátrányos helyzetben levő megyékben és az apró falvakban. Több mint 50 köz­ségben eddig más célt szol­gáló helyiséget, épületet (pl. az összevonások folytán meg­szűnt tanácsházat, felesleges­sé vált szolgálati lakásokat, körzetesítés révén megszűnt iskolákat) alakítanak át könyvtárrá, klubkönyvtárrá. Közel 80 község tervezi az eddig korszerűtlen (csupán nagyteremből álló, a célnak meg nem felelő) művelődési intézmény felújítását, jelen­tős korszerűsítését Majdnem 100 a teljesen új, most léte­sülő klubkönyvtár, illetve könyvtár; sok közülük a le­endő nagyobb művelődési in­tézmény első ütemeként épül. Az ONT a központi alapot 100 község intézménye között osztotta fel: berendezésre, felszerelésre, az induló könyv- állomány biztosítására. Ezek 40—200 ezer forintot kapnak berendezésre és 10—70 ezret könyvbeszerzésre; a lakosság számától, az intézmény nagy­ságától, a helyi erőforrások mértékétől függően. Ez az összeg biztosítja, hogy a fel- szabadulási. emlékkönyvtá- r^taiak külsőségükben, mű­ködési feltételeikben is mél­tóan képviseljék az évforduló jelentőségét, például szolgál­janak a hasonló intézmé­nyeknek. Ezért nem lehetett az összeget valamennyi je­lentkező között egyenlő arányban elosztani, ahogy azt több megyében is javasolták. A megyék sem egyenlő arányban részesültek támo­gatásban. Nehéz is lett volna a 100 „támogatott” intéz­ményt a szokásos szempontok (a megye lélekszáma, telepü­lések száma stb.) figyelembe­vételével igazságosan 19 felé osztani. Méltányos, ha a köz­ponti támogatás azokat segí­ti, akik a legnagyobb helyi erőt mozgatták meg. Hogy egy-egy megye három vagy éppen nyolc intézménynek kapott berendezést, abban el­sősorban ez, valamint a hát­rányos helyzetben levő és ap­rófalvas megyék támogatásá­nak — a felhívás céljából kö­vetkező — szándéka fejező­dik ki. A jelentkezett váro­sokat, nagyközségeket sem azért kellett figyelmen kívül hagyni, mintha ott nem len­nének kulturális gondok, vagy közöttük méltó jelent­kezők, hanem azért, mert ez a mozgalom a kis falvak se­gítését tekintette feladatának. A támogatás egyik lé­nyeges feltétele volt, hogy a tervezett új intézmény való­ban korszerű, a mai követel­ményeknek megfelelő, vagy azokat megközelítő legyen. Az előzetes vizsgálatok során több esetben is el kellett te­kinteni egy-egy intézmény javasolásától, mivel nem fe­lelt meg a mai igényeknek. Ha son 1 óképpen kizáró ok volt. ha az építés évekkel ezelőtt kezdődött vagy nem fejeződik be az évforduló esztendejében. Remélhetőleg ezek az intézmények is fel­épülnek, de felszabadulási emlékkönyvtárrá való minő­sítésük az akció hitelét ron­totta volna. A berendezés és felszere­lés költségei hamarosan meg­érkeznek a megyékbe és ez meggyorsíthatja az intézmé­nyek befejezését Egyharma- duknak avatását április 4-re tervezik, a többinek a befe­jezése áthúzódik az év má­sodik felére. A mozgalom­ban résztvevő szervezetek­nek. községeknek most az építés befejezésére kell ösz- szefogniok erejüket. Ismerve az építkezés nehézségeit, ez sem lesz könnyű feladat. Az avatás után pedig követke­zik a munka. A működési költségek folyamatos biztosí­tása. az induló könyvállo­mány rendszeres gyarapítása, az eleven kulturális élet megteremtése ugyanolyan összefogást igényel a jövőre is, mint amilyen a létesítés­ben megnyilvánult. Ma még nem lehet látni, hogy a mozgalom kerefében hány „Felszabadulási Em­lékkönyvtár” épül fel. Száz­nál mindenképpen több. hi­szen a megyei alapokból tá­mogatott és a pusztán helyi erőből épülők is joggal tar­tanak igényt erre a címre. A jubileumi év végéig hát­ralévő 9 és fél hónap még sok lehetőséget nyújt, sok féligkész intézményt juttat­hat el a befejezésig. A mozgalomban résztvevő községek méltó módját választották a nagy történelmi évforduló meg­ünneplésének. Korszerű mű­velődési intézményük min­den használóját, a falu min­den lakosát emlékeztetni fogja az évfordulóra. Meg arra is, hogy ha jó a cél, méltó az alkalom, a köz­ponti helyi elképzelések ta­lálkoznak. van lehetőség az erők összefogására, meg le­het találni a módját, hogy sokféle szervezet együttesen segítse a falu művelődését A közművelődés jövőjét U» letően ez a „Száz falu — száz könyvtár” mozgalom legfőbb tanulsága. Bemutatjuk: új városainkat Földes Ferenc születése 60. évfordulóján Holnap lenne hatvan éves Földes Ferenc, akiről a fia­talabbak közül sokan annyit tudnak csupán, hogy a há­borút előtti Magyarországon tanulmányokat, cikkeket írt a város és a falu dolgozó népének kulturális helyzeté­ről, életkörülményeiről, mű­velődési viszonyairól s ezért azok között tartják őt szá­mon akik a szocialista ne­velés előfutárai voltak ha­zánkban. A fasiszta embertelenség harminckét esztendős korá­ban valamelyik Ukrajnába hajszolt büntetőszázad fe- gyenctelepén oltotta ki éle­tét, annak az emlékezetesen szép megjelenésű, kisportolt, mutatós férfinak. aki ifjú éveiben megszerzett nagy tudásával, fáradhatatlan lettrekészségével, emberségé­vel mindenkire nagy hatás­sal volt, aki csak ismerte. Édesapja a haladó gondolko­dású értelmiségi, 1919-ben a forradalom oldalára állt s fia nevelését úgy irányította, hogy ő is a nép szolgálatá­nak szentelje életét, tudását. A párizsi Sorbonne-on és a bolognai egyetemen tanult, doktorátust szerzett, egy ideig Párizsban élt. Amikor jó oka lett volna rá, hogy kint maradjon, nagyobb biz­tonságban éljen mint itthon, ahol a fasizmus egyre vér­szomjasabban vetette rá ma­gát minden erkölcsi értékre, a demokrácia és „ haladás valamennyi intézményére és szószólójára, hazajött, hogy életét kockáztatva segítsen útját állni a végzetnek. A szovjetellenes háború kitöré­sének évében jelent meg Budapesten „A munkásság és parasztság kulturális helyzete Magyarországon” című kötete. Ezt követően tollal és élőszóval, szervező­képességét latba vetve küz­dött, a függetlenségi moz­galom, a háborúellenes harc élvonalában. Tagja volt a Történelmi Emlékbizottságnak, egyike azoknak a kommunista veze­tőknek. akiknek a népfront­politika vérükké vált. 1942-ben a március 15-i háborúellenes függetlenségi tüntetés után, — melynek sikere nagymértékben volt köszönhető az ő odaadó fá­radhatatlan munkájának is — elhurcolták, a biztos pusz­tulásba taszították. Halálá­val egy olyan életút tört ketté, amely, ha folytatódik, általa népünk és hazánk sok értékes művel, maradandó cselekedettel gazdagodott volna, Y. F. Hogyan lesz a faluból vá­ros? Könnyűnek látszik a fe­lelet erre a kérdésre: — hát úgy, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa határozatot hoz a várossá nyilvánításról. Mégsem ilyen egyszerű mind­ez, hiszen az Elnöki Tanács határozata csupán egy meg­indult folyamatnak adja meg a jóváhagyást. Még csak at­tól sem lesz város egy na­gyobb lakott helységből, — hogy az odavalósiak szeret­nék megkapni a magasabb rangot. Legalább száz hely van az országban, ahol a helybeliek, sőt még a kör­nyékben lakók is úgy mond­ják: „a városba megyek”, —> vagy: „a városban lakom”. Valóságos városaink száma pedig mindeddig összesen 73. Ez év április 1-től ez a szám hárommal emelkedik. — Az „új” városok: Kisvárda, Dom­bóvár és Százhalombatta. (A 73, illetve 76 között van Bu­dapest és a négy megyei jo­gú város: Debrecen, Miskolc, Pécs, Szeged). Valamikor régen, a múlt század közepétől egészen a felszabadulásig — vagyoni rangot jelentett a városban lakás. Nemcsak egyszerűen azért, mert a tehetősebb polgár húzódott városokba, hanem — és elsősorban — azért, mert a városi közigaz­gatás magas költségeit a helybelieknek kellett fizet­niük. Többnyire a képviselő- testületé, városi „rendezett” tanácsé volt a döntés joga: ha vállalták a nagyobb ter­heket, a felsőbb szervek meg­adták nekik a városi jogot, ha nem vállalták — megma­radtak falusiaknak. Elönyohhel jár Városban lakni —r mi ta­gadás — ma előnyökkel jár. Elsősorban azért, mert a me­gyék a hozzájuk tartozó vá­rosokat igyekeznek jobban fejleszteni. Lakásépítkezések­be, közművesítésbe, kulturá­lis jellegű beruházásba szí­vesebben fognak városban, mint falun. Az igazgatás.is megváltozik. A községi, egy­szerű igazgatási szervezet helyére szakágazati feladatok ellátására alkalmas, osztá­lyokra tagozódó szervezet áll. Mindez azonban még min­dig nem ad választ beveze­tőben feltett kérdésünkre: hogyan lesz manapság város a faluból. Amikor egy községnek vá­rosi rangra emelése szóba- kerül, az ezzel foglalkozó hi­vatalokban — a Miniszterta­nács Tanácsszervek Osztá­lyán, az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztériumban, SOPHIA LOREH KISFIÁVAL Szülése óta először hívta meg a sajtót XVI. századbeli, Róma melletti kastélyába Sophia Loren, bogy bemutassa nekik az ifjabbik Carlot. Az alkalom: most kerül sor a Napraforgó című szovjet—olasz kooprodukciós film (ren­dezte: Vittorio de Sica, főszereplők: Loren és Mastroian- ni) világpremierjére a római operaházban. (Telefoto—AP —MTI—KS) a Központi Statisztikai Hiva­talban és számos más he­lyen —. összevetik a legfon­tosabb adatokat. Mennyire városias a szóbakerült tele­pülés, hogyan, milyen arány-« ban növekszik a lakossági mennyire iparosított vagy iparosodó helységről van sz<?>, s az összes kereső köztil mennyien dolgoznak az ipar­ban, mekkora a jövendő vá­ros kereskedelmi, oktatási, és egészségügyi vonzása — az­az: mekkora az egy lakosra jutó évi kiskereskedelmi •for­galom, hányán járnak ott középiskolába és hány bete­get tud befogadni a kórház. Számításba jön még az is, hogy mennyi a leendő város­ban a vízvezeték és a csa­torna, hány kilométernyi burkolt útja van. S mert a megfelelő szántét természe­tesen nem minden nagyköz­ség éri el egyszerre — még csak évtizedben vagy ember­öltőben számolva sem — azért kerül most sor Kisvár­áéra, Dombóvárra és Százha­lombattára. Dombóvár Az ábécé és a lakosság számának sorrendjében első Dombóvár. Jelenleg 15 400 lakosa van, s közülük 3875- en dolgoznak az iparban. En­nél is nagyobb azonban a közlekedésben dolgozók ará­nya: néhány évvel ezelőtti felmérés szerint a közleke­désben a lakosság 20.2, az iparban 19.8 százaléka dol­gozott. Az új város — mint neve is mutatja — ó, azaz régi te­lepülés. A Kapos völgyében, a mai Tolna megye délnyu­gati részén fekszik. A tör­ténelem előtti időkben is él­tek már itt emberek, ezt bi­zonyítják az ásatások során előkerült régészeti kincsek. Az avarok földvárat emeltek ezen a helyen, annak meg­maradt dombjára épült az Árpádházi királyok egyik vára (Domb-óvár). Később török pusztította lakosságát, s mikor végleg eltakarodtak az ozmán hadak, mindössze 278 lelket számláltak a mai Dombóvár helyén állott fa­luban. Fejlődésnek akkor in­dult — a múlt század máso­dik felében —, amikor elér­kezett ide a vasút. Azóta is fontos vasúti csomópont, s mint ilyen, további nagy fej­lődés előtt áll. Ehhez a fej­lődéshez nyújt segítséget a várossá alakulás. Kisvárda Kisvárda a három új vá­ros közül a legvárosiasabb. Emeletes házai, aszfaltozott utcái mellett azzá teszi a most épülő új vízvezetéki és csatornahálózat, a korszerűsí­tett közvilágítás is. De nem kevésbé az is. hogy a 13 800 lakost számláló új város ke­reskedelmi vonzásába több mint 71 ezer fő tartozik — (Dombóváron 24 700), az egv egy főre jutó kiskereskedel­mi forgalom pedig 14 600 fo­rint (Dombóváron 11 500). 42 község tartozik vonzási kö­rébe. Itt is a vár őrzi a legré­gibb emlékeket. A Gut-keled nemzetségből való Várday- család valószínűleg már 1280- ban a mai Kisvárda várában lakott, piacát 1370-ből fenn­maradt írásos emlék ..Forum Werda” néven említi. A re­formáció és ellenreformáció harcaiban többször is elpusz­tult, 1670-ben és 1830-ban tűzvész pusztította, 1944-ben pedig a fasiszta barbárság ritkította meg lakosságát, any- nyira, hogy a II. világháború előtti lélekszámot csak az 1950-es években érte el ismét. A hetvenedik járási jogú városnak először Mátyás ki­rály adta meg a városi ran­got 1469-ben. Ipar híján újra faluvá szürkült, de most új fejlődés indult Kisvárdán. Az öntödei Vállalat 1200 fővel dolgozik, a Bútoripari Vállalat 250-et, a Villamos­szigetelő és Műanyaggyár kisvárdai üzemében pedig 600-an jutnak munkaalka­lomhoz, többségben nők. » Ssáxhalombatta Az új városok közül — névsorban is, lakosságszám­ban is —■ Százhalombatta a harmadik. Nevének első fe­lét Anonymus, III. Béla ki­rály névtelen jegyzője onnan származtatja, hogy — állí­tólag — itt zajlott le a hu­nok és a rómaiak nagy csa­tája, amelyben annyian es­tek el, hogy az életben ma­radottak el sem tudták te­metni a csata áldozatait. Hal­mokba hordták hát, s éppen száz halom emelkedett így hamarosan a csatamezőn. — Ezt a legendát a történelem nem igazolta — s talán azért maradt csak fenn, — mert Százhalombattának ezenkívül semmi nevezetessége nem volt — egészen 1960-ig. Ak­kor kezdődött a felvonulás, a nagy építkezésekhez, azóta ért ide a Barátság olajveze­ték, felépült a Dunai Kőolaj­ipar és a Dunamenti Hő­erőmű két hatalmas üzeme az első lakóteleppel együtt. Jelenleg 7800 lakosa van az új városnak, s a lakosság 51 százaléka dolgozik az ipar­ban. A lakosság száma a következő években az eddi­gieknél is nagyobb ütemben nő, hiszen az elsőt második és további lakótelepek is követik majd az ötéves ter­vek során. Város lesz a szo­cialista magyar vegyi- és energia-ipar egyik legújabb bázisa — amelynek szóra ér­demes, régi múltja nincs, tör­ténelme szinte csak most kezdődik. S a továbbit már városként éli... Várkonyi Endre A debreceni Közúti Epitő Vállalat 5. sz. Építésve­zetősége Szolnok, Ver­seghy u, 7/c Felvételre keres útépítési munkák­ban jártas SEGÉDMUNKÁSOKAT, Szolnok, környéki mun­kahelyre. Jó kereseti lehetőség, 44 órás munkahét. MINDEN SZOMBAT SZABAD. Munkaruhát, védőruhát szükséR szerint, a dolgo­zók hazaszállítását bizto­sítjuk. Jelentkezni lehet- Szol­nok, Verseghy u. Ve. Telefon: 13—147.

Next

/
Oldalképek
Tartalom