Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-14 / 62. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. március 14. A Budapesti Kalapgyár Gizella úti telepén korszerű olasz és nyugatnémet gépekkel .vi­lágszínvonalra emelték a nyúlszőr tomp és a divatos készáru gyártását. Az idén elő­ször a férfi kalapok mellett női divatkalapok is készülnek az üzemben. A nyúlszőr tomp gyártmányok mintegy 30 százaléka tőkés exportra kerül. Képünkön: a kalap karima formázása. (MTI fotó — Balassa Ferenc felvétele.) Az elpazarolt C vitamin Egyik legnagyobb pazarlá­sunk — különösen influenza- járvány idején, — hogy nem eszünk annyi almát, ameny- nyit lehetne és kellene. Nem is említve tudnillik, azokat az egyéb anyagokat, amelyeknek valóságos gyógyszertára az alma; emésztési zavarok, ke­ringési rendellenességek ese­tén, stb. Szinte felbecsülhe­tetlen az az érték, amit az influenza megelőzése szem­pontjából is annyira fontos C vitamin tartalma képvisel. Hazánkban tavaly több mint 600 000 tonna alma ter­mett. Ez a mennyiség 50— 125 milliárd milligram C vi­tamint tartalmaz. Mivel napi szükségletünk átlag 50 mil­ligramm, a tavalyi termésből az ország minden egyes la­kosára 5000—12 500 milli­gramm jutott volna, a tava­lyi alma tehát egymagában legalább 100, de esetleg 250 napra tudta volna ellátni C vitaminnal minden honfitár­sunkat csecsemőtől aggastyá­nig. Szolnoktól délre Rókóczifalvi epizód a hazánk felszabadításában részt vevő román hadsereg harcaiból Mint ismeretes, hazánk fel­szabadításában, megyénk sza­baddá tételében is hősiesen kivették részüket a szovjet hadsereggel vállvetve, a bol­gár és román antifasiszta hadseregek. A híres Tudor Vladimirescu hadosztály több helyen kitüntette magát vi­tézségével, önfeláldozásával, hazánk területén. Megyénk­ben a déli részen, sok román katona halt hősi halált a Tisza-mente szabadságáért. Emléküket Cserkeszöllőben a Magyar—Román Barátság Tsz neve, s a község határában felállított síremlék is őrzi. A Zrínyi Katonai Könyv­kiadó „Értünk is harcoltak” című, nemrég megjelent ki­adványából adunk közre me­gyénket is érintő epizódokat a román hadsereg magyaror­szági harcai történetéből. A 4. román hadsereg ok­tóber 25-én lépte át a magyar határt, és a hónap végén el­érte a Tisza vonalát Az 1. hadsereg csapatai több irány­ban tevékenykedtek. A lovas­hadtest Debrecen felé vonult előre. Debrecen körzetében vívott harcokban a lovashad­test egységein kívül részt vett a 3. hegyivadász hadosztály és a Tudor Vladimirescu ön­kéntes hadosztály is. A 4. és 7. hadtest a szovjet hadsereg alakulataival együtt hosszú menet után Szentes és Szol­nok körzetében került beve­tésre. A román csapatok a felső­tiszai átkeléssel hozzávetőle­gesen egyidőben, Szolnoktól délre Mindszent, Tiszaug, Tiszainoka körzetében is át­keltek a folyón és folytatták a támadást Budapest irányá­ban. Közben a fasiszták jelentős erőltet vontak össze és tarta­lékokat képeztek, ami — vál­takozó sikerrel — rendkívül szívós harcokat eredménye­zett. Német műszaki alegységek, 6—7 harckocsi és motor- kerékpáros gyalogság fedeze­te mellett Szolnoktól délre, a Tisza-kanyarban megközelí­tették az ott védő román zászlóalj peremvonalát és erős tűz alatt tartva a tám­pontokat, átjárókat nyitottak az aknamezőkön. Reggel 6 óra 30 perckor az ellenség főerői megkezdték a támadást. A német gépkocsi­zó gyalogság rohamát 50—60 harckocsi támogatta. Az itt védő román zászlóalj nagy részét megsemmisítették. A hadosztályparancsnok a zász­lóalj maradványait kénytelen volt visszavonni Rákóczifal- va község szegélyére, ahol az egyetlen tartalékban levő gya- logcszászlóalj rendezkedett be védelemre. Az egyenlőtlen harc rövid ideig tartott. Az ellenség harckocsikat, köz­tük Tigris nehéz harckocsikat vetett a harcba a román gya­logság ellen, amelynek jófor­mán semmiféle páncéltörő eszköze nem volt. Az egyik nehéz légvédelmi üteg, amely­nek az volt a feladata, hogy biztosítsa a tiszai átkelőhelye­ket az ellenség légicsapásai­val szemben, látva a gyalog­ság nehéz helyzetét, tüzet nyi­tott a német harckocsikra és kettőt megsemmisített közü­lük. A küzdelem az erőviszo­nyok miatt eleve reményte­lennek tűnt. Az ellenség egyik tűzcsapásával megsemmisí­tette a románok két légvédel­mi lövegét, Vrinceanu had­nagy ütegparancsnok a két löveg kezelőivel együtt hősi halált halt. A román katonák a közben odaérkezett szovjet harcosok­kal együtt rövid idő alatt rendezték soraikat és ellen- támadásba lendültek. Sikerült visszavetni a fasiszta csapato­kat. A szovjet parancsnokság dicsérő szavakkal emelte ki a román katonák erőfeszíté­seit. A hadműveleti értesítő­ben a következőket közölték a román katonák magatartá­sáról: „Bár az ellenség erős védelmi vonallal, sok ember­rel és nagy mennyiségű hadi­anyaggal rendelkezett, a 19. gyalogoshadosztály egységei egász éjszakán át támadtak. Végű lis megtörték a fasisz­ták ellenállását, a folyópar­tot megtisztították az ellen­ségtől, néhány kilométert elő­renyomultak és igen kedvező hadállásokat foglaltak el”. Hark Zaharov; Az ejtőernyő nem nyílt ki Megrántottam a gyűrűt és rémül­tem vettem észre, hogy az ejtőernyő nem nyílt ki. — Két évvel ezelőtt velem’ is tör­tént egy hasonló eset — mondta nyu­godtan egy ejtőernyős kislány a szom­széd csoportból, miközben elsuhant mellettem. — És hogyan végződött — érdek­lődtem utánaordítva. — Már nem emlékszem pontosan. Ügy tűnik, minden rendbe jött... Már hozzákészültem, hogy megvá­rom azt a pillanatot, mikor minden rendbe jön. de csodálkozva konstatál­tam, hogy az én kis ismerősöm is pon­tosan olyan módszerrel zuhan, mint én. — Idehallgasson, — kiáltottam neki —, ne legyen már olyan szájtáti! Elfe­lejtette kinyitni az ernyőjét. — Késleltetett ugrást hajtok végre! — mosolyodott el. — Nagyszerű! — s most én moso- Ivodtam el. — Egyszóval, egy ideig útitársak leszünk. Fenyegető szünet támadt. — Aztán mondja, sokáig fogunk még tuhanni? — kérdeztem, hogy valami­ként. feloldjam ezt a kellemetlen álla- ootot. — Nem tudom. Először ugróm ebből i magasságból! — mondta kedélyesen sti társnőm. • — És maga meg van arról győződve, hogy pontosan a kijelölt helyre ug­runk? — érdeklődtem meg tőle min­den eshetőségre készen. — Természetesen! Szerintem minden rendben megy! — örvendeztetett meg a barátnőm. — Látja, nézze csak, már itt is van a föld!... — Már? Milyen gyorsan! — jegyez­tem meg szárazon és még egy utolsó pillantást vetettem feléje. — Magának kitűnő alakja van, — mondtam neki búcsúzóul. — Nagyon jól áll magának a kezeslábas és úgy általában... na­gyon szeretnék még tovább... hogy is mondjam csak... lenni magával, ha szabad ezt mondanom, az égben!... — Nekem is tetszik, hocty magával zuhanhatok együtt — vallotta be be­csületesen. — Soha nem felejtem el ezt a napot. — Kár. hogy útjaink most elválnak — jegyeztem meg filozofálva, s férfia­sán szembe néztem a közeledő földdel. — Maga oda megy, én meg visszafelé! — Az égre mutattam. — Ha nem lenne ez a bosszantó félreértés, nem gon­dolkodnék, hanem felajánlanám kezem és szívem. Tartok tőle. hogv ez az aján­lat most kissé könnyelműen hangzik. Természetesen, hivatalos ajánlatot is tehetnék, de mi értelme lenne annak, ha özvegyen érne földet?!. — Valóban el akar venni?!. Akkor mégiscsak próbálja megrántani a ki­oldógyűrűt! — tanácsolta gyorsan a sze­retett lány. — Miért gondolja, hogy még nem próbáltam? — mosolyogtam. — Hiszen láttam, hogy mindent megrángatott, ami csak eszébe jutott, de a kioldógyűrűt nem. Maga túlsá­gosan szórakozott ahhoz, hogy igazi ej­tőernyős legyen! — Miért nem mondta ezt nekem ko­rábban? — háborodtam fel, de nem nyúltam a gyűrűhöz. — Rántsa meg! Ne késlekedjen! — kiáltotta útitársnőm. — Nem, először válaszoljon! — is­mételtem makacsul és rákacsintottam. — Feleljen, vagy összezúzódunk. — Bizonyára más körülmények kö­zött nem is fordított volna rám figyel­met, és a boldogság elkerülte volna! — kiáltotta, ügyesen takarékoskodva minden pillanattal. — Hogy’ meré­szeli?... Azonnal rántsa meg a gyűrűt!... — Ne essen pánikba! Még nincs a földön! — kiáltottam rá szigorúan, az­tán megragadtam a kioldágyűrűt és szörnyű erővel megrántottam. Egy pillanat múlva lágyan földet ér­tünk. Egy csomó rémült ember rohant felénk minden oldalról. — Gyerekek! Ne idegeskedjetek! — kiáltotta nekik örömmel a menyasszo­nyom. — Megegyeztünk hogy a felesé­ge leszek! Minden rendben! Molnár Sándor fordítása A román külkereskedelem 1969—70-ben A román Központi Statisz­tikai Hivatal közleménye szerint az ország külkereske­delmi forgalmának volume­ne 1969-ben körülbelül 8,4 százalékkal volt nagyobb az 1968. évinél. Az export volu­mene 10,4 százalékkal, az importé 6.5 százalékkal emelkedett. Az ipari termékek hánya­da az exportban jelenleg kö­rülbelül 85 százalék. A komp­lett berendezések, gépek és petrolkémiai termékek, a fa­ipari végtermékek és félkész­termékek stb. hányada mint­egy 44 százalékot tett ki az 1968. évi 39 százalékkal szemben. A leggyorsabban fejlődő román iparágak megnöveke­dett nyersanyagigénye foly­tán az e kategóriához tarto­zó termékek hányada az im­port teljes volumenében nagyjából azonos a gépgyártó iparágak termékeivel, azaz körülbelül 45 százalék. Románia jelenleg öt világ­rész 109 országával tart fenn kereskedelmi kapcsolatokat, — az 1965. évi 98 országgal szemben. A partnerek mint­EGK: monetáris pool A „hatok” miniszteri taná­csa jóváhagyta az úgyneve­zett „monetáris pool” létesí­tésére vonatkozó egyezményt A Reuter hangsúlyozza, hogy ez az első nagy lépés „kis Európa” gazdasági és mo­netáris uniójának létrehozá­sa felé. Az EGK hat országa meg­állapodás keretében közös mechanizmust hoz létre, rö­vid lejáratú monetáris segély nyújtására. A megállapodás alapján mindegyik tagország automatikusam a kormányok jóváhagyása nélkül kaphat 1 milliárd dolláros segélyt, amennyiben pénzügyi nehéz­ségekkel küszködik. A fentiekben három hónap­ra szóló deviza segélyről, van szó. A közös alap Franciaor­szág és Nyugat-Németország egyenként 300 millió. Olasz­ország 200 millió, Belgium és Hollandia egyenként 100 millió dolláros betétjeiből alakul. Az egyezmény továb­bi 1 milliárd dolláros közös alap létesítését is előirányoz­egy harmadrészével 3—5 éves hosszúlejáratú kereskedelmi szerződéseket és egyezmé­nyeket kötött, Ugyanúgy, mint az előző években, a román külkeres­kedelmi forgalom volumené­ben a változatlanul első he­lyen álló szocialista országok hányada elérte az 54,4 száza­lékot. A gazdaságilag fejlett nyu­gati országokkal, de ugyan­úgy a fejlődő ázsiai, afrikai és Latin-amerikai országokkal való kapcsolatok is pozitív irányban fejlődtek. A román külkereskedelem volumenének növekedése 1970-ben körülbelül 11,5 szá­zalék, de ezen belül az ex­porté 20,9 százalék lesz. Kö­vetkezésképpen az ország külkereskedelmi mérlege több mint 300 millió deviza-leiaktív egyenleggel fog zárulni. A folyó év végén a külke­reskedelmi árucsere volume­ne az 1965. évinél körülbe­lül 80 százalékkal nagyobb lesz. A folyó ötéves terv ere­detileg 55 százalékot irány­zott elő erre az időszakra. ta. Ennek felhasználását a központi bonkok krományzói- nak egyetértésétől teszik függővé. A „hatok” miniszteri ta­nácsa, gyakorlatilag hármat hagyott jóvá a „kis Európa” monetáris uniójának megte­remtését előirányzó „BAR- terv” négy elve közül. Hang­súlyozzák, hogy a miniszte­reknek ez az állásfoglalása kivételesen politikai színeze­tű, mert megnyitja a ka­put Nyugat-Európa gazda­sági és politikai uniója előtt. A miniszterek úgy döntöt­tek. együtt munkálkodnak az infláció leküzdésében, és egybehangolják az alapvető gazdasági dinamikát az 1971—1975-ös időszakra. Mint jólértesült körök ál­lítják. a gazdaságügyi és pénzügyminiszterek egyetér­tettek abban, hogy a szelep- megszorítás politikájának al­kalmazására lesz szükség az infláció elleni harcban az EGK végrehajtó bizottsága ajánlásainak megfelelően. Az NDK külkereskedelmi kamarájának elnöke, Mur- gott, hosszúlejáratú árucsere­forgalmi egyezményt írt alá Párizsban és Londonban is. Nagy-Britanniával három­éves, Franciaországgal most első ízben ötéves időtartam­ra írtak alá szerződést. Az NDK külkereskedelem össz- tendenciájában a Kelettel folytatott kereskedelem kis mértékű visszaesése és a Nyu­gattal folytatott kereskede­lem kismértékű növekedése figyelhető meg. Moszkvában az NDK és a Szovjetunió együttműködési szerződést írt alá a vegy- j ipar, a kőolajfeldolgozás, a könnyűipar és a kölcsönös hajószállítások fejlesztésére. Építőipari és műanyagfeldol­gozó gépsorokra vonatkozó együttműködési szerződések már korábban létrejöttek. Az NDK iparának elutasító ma­gatartását a szovjet gépek át­vételére vonatkozólag még nem sikerült áthidalni. A kelet-berlini szovjet gép és berendezés kiállítás csak na­gyon keveset változtatott ezen. Az NDK külgazdasági politikájáról A termelés nagyarányú növekedése a szocialista országokban félszeresére emelkedett. — 1969-ben a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság ipara több területen ért el jelentős eredményeket: gyorsult a növekedési ütem, számos fon­tos ipari létesítményt állí­tottak helyre, több új kis és középüzemet építettek. A kedvezőtlen időjárási vi­szonyok ellenére a szocialista országok mezőgazdaságának fejlődése 1969-ben is sikeres­nek mondható. A betakarított gabonatermés az előző három év átlagos szintjén volt, Bul­gáriában, Magyarországon és Júgoszláviában pedig megha­ladta az előző három év át­lagát. A gabonafélék termés­hozama azonos volt az 1968- as évi terméshozammal (hek­táronként 15 métermázsa) vagy ennél valamivel maga­A Szocialista Világgazdasá­gi Intézet adatai szerint 1969-ben a KGST-országok ipari termelésének össznöve- kedése 8,2 százalék volt. A KGST-országok többségében 1969-ben az ipari termelés fejlesztési tervét teljesítették, sőt túlteljesítették. 1968-hoz képest az ipari termelés nö­vekedési üteme különösen magas volt Bulgáriában, az NDK-ban és Lengyelország­ban. A Vietnami Demokratikus Köztársaság ipari termelése — a nehéz feltételek és a bombázások négy esztendeje alatt (1965—1968), az ameri­kai agresszorok által okozott súlyos veszteségek ellenére — ugyancsak növekedett az előző időszakhoz képest, és a legdöntőbb iparág — a gépgyártás — termelése más-

Next

/
Oldalképek
Tartalom