Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-12 / 36. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. február 12. GYILKOSSÁG A MONONGAHELA- VÖLGYBEN 2. FEGYVER A FOLYÓBA1X W. A. Boyle-nak, az Egyesült Bányamunkások (UMW) elnökének minden oka megvolt arra, hogy ne a munkások, hanem a tulajdonosok érdekeivel törődjék. Minden jel arra mutat, hogy az évi 50 ezer dolláros mammutfizetést élvező szak- szervezeti vezető — maga is bányatulajdonos! Néhány esztendeje ugyanis Montana államban bányát vásárolt egy Jack Boyle nevű úr. Néhányan — köztük Yab- lonski — könnyen megállapították. hogy az új tulajdonos ,-Tony” bátyja, aki soha nem állt úgy anyagilag, hog[y ilyen vásárlásba bocsátkozhatott volna. További bizonyíték, ami ezután történt. Az UMW funkcionáriusai Montana többi bányáiban elviselhetetlen feltételeket teremtettek a konkurrencia számára, ugyanakkor — micsoda véletlen ! — a családi vállalkozásnál hosszú esztendőkön át egyetlen sztrájkra BÉLYEGSAROK A legnagyobb magyar gyűjtemény Beszámoltunk arról, — hogy Svájcban elárverezték Levey, chicagói bankár gyűjteményét, amelyből egyetlen vevő 275 ezer frankért vásárolt. A páratlan különlegességeket tartalmazó gyűjtemény egyik legértékesebb darabja az 1871. évi kőnyomatos 2 krajcáros nyolc bélyegből álló blokkja volt, amelyet 25 ezer frank kikiáltási árról 34 ezer frankra vertek fel. Megoszlanak a vélemények a 25 ezer frankért elkelt trieszti levélről. Ezt sokan egyedülálló ritkaságnak tartják, mert 2 krajcáros osztrák és 3 krajcáros magyar réznyomatos bélyeget együtt használtak bérmentesítésre akkor, amikor a posta rendelete már 6 hónapja tilalmazta a vegyes felhasználást, illetve osztrák bélyeg elfogadását. Hazai szakértők egy része viszont kétkedéssel tekint erre a levélre, mert Triesztben postai rendelkezések szerint soha sem lehetett magyar bélyeggel bérmentesíteni. A teljes kőnyomatos sor (6 érték) használatlanul 9 ezer frankért cserélt gazdát. Az ár nem túl magas, ha a bélyegek állapota a leírásnak megfelelően kifogástalan. Egyesült Nemzetek sem került sor. Sőt: a szak- szervezet segített a tulajdonosnak, vagyis saját vezetőjének. hogy ideiében megA milyen ritka — még Amerikában is — az olyan szakszervezeti vezető, aki egyben munkáltató is, olyan egyedülálló az UMW esete egy másik vonatkozásban is. Az USA-ban sok szakszervezet viseli szívén « monopóliumok érdekeit, de az UMW az ország viharos történetében az egyetlen szak- szervezet, amely éllen jogerős ítéletet hoztak — a trösztellenes törvény megsértéséért! Az UMW ugyanis nemcsak jelentős politikai apparátusával, hanem komoly összegekkel is segítséget nyújtott a Kentucky Coal Companynak. hogy monopolizálja Tennessee Valley térségében az egész szén- businessit és kiszorítsa a kisebb vállalatokat. Ezek után nem csoda, ha nemcsak Boyle magánvagyona, hanem az UMW kasszája is szüntelenül nőtt. A pennsylvaniai Washington város (nem azonos a fővárossal) tőkéjének kétharmad részét a szakszervezet ellenőrzi és csak ez a summa mintegy- 67 millió dollár. Ezenkívül még ott van a rengeteg ellenőrizhetetlen, a Boyle-família magánrdekelt- ségeivel néha a felismerhe- tetlenségig összefonódott, befektetés és pénzügyi tranzakció. A vezetőségnek egyszerűen eszébe sem jut, hogy ennek a pénznek legalább egy töredékét arra fordítsa, amire való: a tagság érdekképviseletére. Hiszen annyi jövedelmező vállalkozás van, amibe belehet fektetni az így felszabadult pénzt... EGY AUTÓ FELROBBAN Joseph Yablonski mindezt tudta és az igazsághoz tartozik, hogy hosszú esztendőkön át tűrte is. Egészen tavaly decemberig, a szakszervezeti elnökválasztásokig. Kortes-körútjai során olyan megjegyzéseket tett, aneszabaduljom az elégedetlenkedőiktől. A többiek hamar megértették a leckét és csendben maradtak. lyékből a szakszervezet ügyvitelének néhány kulissza- titka is kiderült. Ekkor felrobbant a kocsija. Véletlen, hogy azon az estén egy kollegája vitte haza. Yablonski rendőri védelmet kért, de — Boyle keze messzire nyúlik — visz- szautasí tóttá k. A választási csatát természetesen, hiszen az ő kezében van az UMW sokmilliós kasszája, „Tony” nyerte. de „Jock” 45 872 voksot szerzett és ez Boyle számára idegesítően soknak tűnt Ráadásul Yablonski szabályosan megóvta a választásokat vizsgálatot kért és 87 pontba szedett vádiratában világosan megmondta, hogy a bíróság előtt beszámol Boyle viselt dolgairól. így érkezett el az az éjszaka. amikor hívatlan vendégek érkeztek a clarksvil- lei kőház elé. Elvágták a telefonvezetéket leeresztették a család mindkét kocsijának gumijait azután másodperceik alatt végeztek alvó áldozataikkal. „Vérbeli profi munka volt” — nyilatkozta az FBI nyomozó, aki a helyszíni szemlét vezette. ☆ Január közepén a gyilkosság alapos gyanújával őrizetbe vették a 36 éves Paul E. Gillyt, a 26 éves Claude E. Vealeyt és a 23 éves Aubran W. Martint. Január 25-én a rendőrség búvárai kihalászták a Monongahela folyóból azt a 30 kaliberes, M—1 típusú fegyvert- amellyel az egyik gyilkos lőtt. Január 28-án őrizetbe vettek egy negyedik embert, akit nem neveztek meg és akit „a saját biztonsága érdekében” tartanak fogva. Hitelesnek tűnő értesülések szerint az ismeretlen az UMW és a bérgyilkosságokat végrehajtó Maffia kapcsolatairól tájékoztatta az FBI-t. Harmat Endre Kezdetben volt 20 000 lovas A mindenkori népszámlálásoknak a sokféle és sokoldalúan hasznosítható adatok tömege mellett minden esetben van egy „végösszege”, azaz a tervezésben, igazgatásban jól hasznosítható részmegállapítások mellett egy-egy népszámlálás felméri hazánk pillanatnyi lé- lekszámát is. A korábbi népszámlálások adataival összevetve a mostani lélekszámot — egyetlen visszaeséstől eltekintve — folyamatos, bár nem egyenletes emelkedést látunk. A száz év előtti, első szabványos népszámlálás, az ország mai területére átszámítva 5 011310, az 1880-as 5 329 191, az 1890-es 6 009 351, az 1900- as 6 845 414, az első világháború előtti 7 612 114, a háborút követő 7 986 875, az 1930- as 8 685 109, a 41-es 9 316 074, a 49-es viszont csak 9 204 799, az 1960-as pedig 9 961 044 lakost talált. A következő évben lépte át a lélekszám a bűvös 10 milliós határt, — megduplázva a száz év előtti kiinduló létszámot. Vannak persze adataink régebbről is. II. József 1784- ben megkezdett, évekig elhúzódó összeírása szerint — az ország mai területére átszámítva — 2 681 595 ember élt Magyarországon. Ez a legkorábbi, viszonylag pontos adat. A legeslegrégibb népesség „felmérésünk” viszont kereken 1100 éves! Dzsajháni arab szerző ugyanis 870 körül feljegyezte, hogy az etel- közi magyar fejedelem 20 000 lovassal vonul hadba. Ebből a számból történészeink — (lásd: Győrffy György Magyarország népessége a honfoglalástól a XIV. századig című munkáját), ki tudiák mutatni, hogy az akkori társadalmi szerkezetet figyelembe véve 500 000 lélekszámúnak kellett lenni a magyarságnak, ha 20 000 emlőért tudott adni a lovashadseregnek. A honfoglalás utáni idők legbecsesebb statisztikai adata III. Béla király jövedelemösszeírása. Ebből következtetve a dézsmát fizetők számából megállapítható, — hogy a XJI. század végén az ország lakossága 1 800 000 lehetett. A tatárjárás miatti vérveszteséget, részben telepítések, részben szaporulat útján a XIV. század első felére pótolta az ország, sőt a mohácsi vészig 3,5—4 millióra emelkedett a lélekszám. A török hódoltság viszontagságai miatt a népesség száma 2,5 millióra esett vissza, de a XVII. században hor- vát. szerb, román bevándorlás révén elérte a három milliót. 1945-ben San Franciscóban öt- ven állam önkéntes együttműködést vállalt a nemzetközi béke és biztonság fenntartására, tgy alakult meg az Egyesült Nemzetek Szervezete, amelynek negyedszázados működése a kor filatelista történelmét is gazdagította. Számos ország emlékezett meg bélyeggel különböző intézményei (Egészségügyi, Nevelésügyi, Munkaügyi Világszervezet) munkájáról, adott ki emlékbélyeget különböző évfordulók, illetve a szervezetbe történt felvétele alkalmából. Az Egyesült Nemzetek Szervezete saját levelezési céljaira önállóan bocsát ki bélyeget, amelyet magánszemélyek is használhatnak, ha a szervezet new- yorki postahivatalánál adják fel küldeményeiket. Az első bélyeget 195.1-ben adták ki, amelyet jelképnek tekinthetünk. Az 1 cent névértékű bélyegen a Földön éld különböző népfajok képviselői reménykedve tekintenek az ENSZ jelvénye felé, amely a szeretet és a megértés fényét sugározza a háború szenvedéseitől akkor szabadult emberiségnek. — A nemzetek feletti együttműködést e bélyegek azzal is kifejezik, hogy a tervezőket és kivitelezőket — minden nemzet fiai közül választják, az IVa cente« értéket kiváló grafikusművészünk, Vertei József terve alapján készítették. Ez az „állm” bélyegkiadásában rokonszenvesen mértéktartó, eddig . lig több mint 200 értéket hoz- 'ak forgalomba, amelyek általiban mérsékelt áron megszerezhetők. kivéve a ritkaságnak tekinthető. tízéves jubileumra, — 1955-ben kiadott blokkot. A Bernben működő európai irodák különböző felülnyomással ellátott svájci bélyegeket használtak. 1909-ben svájci frank névértékre szólóan. változatlan rajzzal kiadták a New-Yorkban használt cent, illetve dollár névértékű bélyegeket. Az ENSZ bélyegek különlegessége, hogy a legtöbb érték felirata ötnyelvű, a hivatalosnak étimért angol, francia, kínai, orosz és spanyol megnevezés egyaránt olvasható. A világszervezet jubileumát számos ország köszönti majd az év folyamán bélyeggel. A 135. és 136. között Miközben a vezető nagyhatalmak a nemzetközi élet mindenkit érintő, döntő kérdéseiről tárgyalnak — a háttérben a tőkés világ első számú hatalma, az Egyesült Államok újra felvette a titkos érintkezés fonalát Kínával. A Kínai Népköztársaság sajtójában ezt az érintkezésfelvételt amerikaellenes kommentárok és cikkek tucatjai leplezik a hatalmas ország lakosságának ama része előtt, amely egyáltalában fogékony a nemzetközi élet eseményei iránt. Ezt a taktikát azonban a külvilág számára két dolog is szinte gyermekien átlátszóvá teszi. Az egyik az, hogy e cikkekkel párhuzamosan egyre élesebb és útszélibb hangú támadások jelennek meg a Szovjetunió politikája és vezetőinek személye ellen — mégpedig olyan időpontban, amikor Pekingben szovjet—kínai tárgyalások folynak. Ezeknek célja a két szocialista ország viszonyának fokozatos normalizálása lenne. A másik dolog, ami leleplezi a pekingi ködösítő taktikát; maga az amerikai diplomácia és az amerikai sajtó. Washingtonban, ahol más a stílus mint Pekingben és mások a politikai taktikai módszerek is — egyáltalán nem csinálnak titkot abból, hogy a Kínával folytatott megbeszéléseket messzemenően ki akarják használni az Egyesült Államok távol-keleti hatalmi céljai érdekében Sőt: egy távolabbi stratégiai elgondolás szerint arra is, hogy a pekingi vezetők magatartását felhasználva minél mélyebbé és visszavonhatatlanabbá tegyék a Szovjetunió és Kína közötti szakadást, s ezzel növeljék az Egyesült Államok világhegemóniára törő politikájának esélyeit. Bizonyos amerikai gesztusok félreérthetetlenül erre mutattak. így például a tajvani szorosban korlátozták az amerikai 7. flotta hadihajóinak járőrtevékenységét. A közismerten ultra-jobboldali Agnew alelnökkel pedig éppen Tajvan szigetén mondatták el azt a néhány jelentőségteljes szót, hogy „800 millió kínait nem lehet egyszerűen nem tudomásul venni. Nem kétséges hogy Kína — ha gazdaságilag elmaradott és atomfegyverzete a szuper- hatalmakéhoz képest viszonylag kezdetleges is — már tömegénél fogva potenciálisan elsőrendű hatalom. Ezért hosszabb időszakra a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Kína kölcsönös kapcsolata meghatározó tényezője lesz a világhelyzetnek. Éppen ez teszi oly mélységesen felelőtlenné és károssá a Kínai Népköz- társaság vezetőinek szovjetellenes politikai vonalát, s ez kelt jogos bizalmatlanságot és gyanakvást a kínai—amerikai tárgyalássorozat újrafelvételével szemben. George Kennan, az amerikai diplomácia hajdani „szürke eminenciása” és intellektuális mozgatója ,már 1964-ben felhívta a figyelmet: „Ostobaság lenne ölhetett kézzel ülni, figyelmen kívül hagyni a kínai—szovjet konfliktust és ki nem használni a benne lévő kedvező lehetőségeket.” A nagyköveti szinten tartott kínai—amerikai tárgyalások sorozata ugyan már 1955-ben elkezdődött Genfben. Igazi jelentőségre azonban akkor tett szert, amikor a vietnami agresszió kibontakoztatásának időszakában Varsóban tovább folytatódtak a megbeszélések. Ilyen előzmények után a közelmúltban (ugyancsak teljes titokban), lezajlott a 135. kínai—amerikai nagyköveti megbeszélés. Az ese. mények légköréhez szorosan hozzátartozik, hogy ezúttal a két tárgyaló fél tüntető módon visszautasította a lengyel külügyminisztérium áftal eddig rendelkezésre bocsátott kastély igénybevételét. Ehelyett úgy döntöttek: felváltva az amerikai és a kínai nagykövetség épületében folytatják megbeszéléseiket. Sőt: történtek olyan, nem kevésbé demonstratív jellegű célzások is, hogy a szocialista Lengyelország fővárosából „átköltöztetik” a tárgyalásokat egy — úgymond — megfelelőbb helyre. Ez a megfelelőbb hely a dolgok jellegénél fogva csakis tőkés ország lehet! —te— Még mindig veszélyes foglalkozás Angliában a múlt évben majdnem 10 ezer baleset történt a mezőgazdaságban és ebből 131 halálos kimenetelű volt. A balesetek elhárításával foglalkozó angol királyi társaság megállapítás® szerint Angliában ma a mező- gazdasági munka a harmadik legveszélyesebb foglalkozás, a bányászat és az építőipari szakma után. 1956 óta mező- gazdasági balesetekből kifolyólag több mint 1600 ember halt meg, noha az utóbbi években nagy erőfeszítések történnek a biztonság javítására. Törvényeket hoznak például a mezőgazdasági gépek biztonsági felszerelésére vonatkozóan. A végzetes balesetek legfőbb oka a traktorok felborulása. Évente 30—50 gazda és mezőgazdasági munkás hal meg ilyen baleset következtében. A svédországi tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy a kellőképp megtervezett és felszerelt biztonsági vezetőfülke megakadályozhatja, hogy az ilyen balesetek során komoly sérülés vagy halálos baleset következzék be. Szeptembertől Angliában az összes új, forgalomba kerülő gépet kötelező biztonsági berendezéssel ellátni. Az egyik gyártó cég, a John Deere ennél is tovább ment, és biztonsági övékkel szereli fel a traktorokat. De a biztonsági vezetőfülkének van egy hátránya: a zaj. S ez sokat számít, mert a Loughborough Egyetem legutóbbi kimutatása szerint a traktorvezetőknek nagyjából a fele szenved bizonyos fokú, zaj okozta hallási zavartól. Az Országos Mező- gazdasági Gépészeti Intézet tanulmányai szerencsére azt mutatják, hogy az akusztikailag helyesen megtervezett biztonsági fülke a leghatékonyabb módja annak, hogy csökkentsék a zajt A traktortervezésnél ma már komoly figyelmet szentelnek arra, hogy javítsák mind a biztonságot, mind a vezetők kényelmét, s e szempontok bizonyos mértékig összefüggnek. A gyártócégek az utóbbi időben arra összpontosítják erőfeszítésüket, hogy a mezőgazdasági gépeket jobb fékkel lássák el. John Deere összes modelljét hidraulikus „nedves tárcsás” fékkel szerelik fel, amely aranyérmet nyert a múlt évi Royal kiállításon. Az az ülés, amelyet ma a legtöbb traktorra felszerelnek, ergonómiai kutatások eredménye, s óriási javulást jelent a régi acélülcsekkel szemben. A Massey—Ferguson például most különleges függesztett ülésekkel látja el három legnagyobb modelljét. De különböző felmérések mégis azt mutatják, hogy a traktorvezetőknél az átlagosnál nagyobb mérvű a hátdeformáció és a gyomorpanasz, mert még a legjobb ülés sem szünteti meg a rázkódást és a traktorvezetőknek az idő nagy részében figyelniük kell a hátuk mögötti munka- folyamatot. A traktorbaleseteken és egyéb gépi baleseteken kívül a mezőgazdaságban igen gyakori a rakodás közbeni és az állatok okozta sérülés. Rozstermés és kereskedelem Az elmúlt években a Föld országainak rozstermelése csökkenő tendenciát mutatott, Hasonló jelenségek észlelhetők a szóbanforgó ga- bonaféieség világpiacán is. Sok országban a rozsot már csak mint takarmányt hasznosítják. 1969-ben a világ rozstermése 29,8 millió tonna volt, ami 7 százalékkal kevesebb, mint a megelőző évben. (32,2 millió tonna.) Európa rozstermése 5 millió tonna volt, az 1968. évi 5,6 millió tonnával szemben. A Német Szövetségi Köztársaságban a rozstermelés csaknem 400 tonnával esett, s 2,95 millió tonna volt az 1968. évi 3,34 millió tonnával szemben. — Mindezek ellenére Nyugat- Európa rozsimportja a feltételezések szerint nem növekszik, mivel az említett országok rozsfogyasztása tovább csökken. Az USA-ban és Kanadában nagymértékben nőtt a rozstermelés, — egyrészt a vetésterület növeléséből, másrészt a terméshozam emeléséből kifolyólag. 1968—70-ben az Egyesült Államok rozskészletei mintegy 170 ezer tonnával növekednek. Előreláthatólag növekszik a rozsfogyasztás is, elsősorban takarmányozási cé" lókra. Várható az USA rozsexportjának kismértékű növekedése. A mostani szezonban Kanada rozskészletei csaknem 100 ezer tonnával növekedtek, a termés, valamint az átmenő készletek növekedéséből kifolyólag. Minthogy a belső fogyasztás csökkenő tendenciát mutat, s az exportlehetőségek sem kedvezőek. a feltételezések szerint az új szezon kezdetére az átmenő készlet ismét növekedni fog. A szakemberek véleménye szerint a rozs jelentősége az élelmezésben a jövőben tovább csökken, aminek következtében csökken termesztése és a kivitele is. A kanadai gabonaexport közel 39 százalékkal csökkent a jelenlegi piaci időszak első négy hónapjában, az ausztráliai azonban csaknem 57 százalékkal, a francia pedig 15 százalékkal nőtt. A gabonaexport összetételében figyelemreméltó változást jeleznek azok az adatok, amelyeket az Egyesült Államok földművelésügyi minisztériumának külföldi mezőgazdasági szolgálata tett közzé. Az argentin gabonaexport 2,5 százalékkal, az Egyesült Államoké pedig 3,5 százalékkal esett. Egészében véve az öt fő gabonaexportáló ország kivitele az 1969-es év július—októberi szakaszában 500 ezer tonnával, azaz az előző év hasonló időszakához képest 11,9 millió tonnáról 11,4 millió tonnára esett vissza. Az ausztráliai gabonaexport óriási növekedése mögött a Japánba és Kínába számított gabona mennyisegének jelentékeny emelkedése áll. Kanada veszteségét elsősorban az ázsiai szállítások csökkenésében kell keresni. Az argentin export csökkenése főként Brazília, Peruéá Olaszország, a francia gabonaexport növekedése főként európai országok és az Egyesült Arab Köztársaság számlájára írható. Az Európába és Ázsiába irányuló amerikai szállítások mennyisége jelentékenyen csökkent. A Közös Piac-i országokba irányuló export csekély mértékben növekedett, de Nyu- gat-Európa egészét tekintve kevés a változás. Kelet-Európába csaknem 500 ezer tonnával kevesebb gabonát szállítottak. MIRE KELL A PÉNZ? Kanadát érzékenyen érinti a gabonaexport csökkenése
