Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-11 / 35. szám

1970. február 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 motor Az utak rémei Évek áta hivatalos he­lyeken és magánbeszélgeté­sekben egyaránt visszatérő téma a kerékpárosok közle­kedése. Rémei ők esti -szür­kületben az országú taknak, a városok, falvak nappali köz­lekedésének egyaránt. Ki ne emlékezne az újságokban olvasható rendőri hírekre, amikor kivilágítatlain kerék­párok okoztak súlyos, nem egyszer halálos biesetet. Az elmúlt években sokszor elhangzott a követelés; az üzletekből csalás megfelelő világítóberendezéssel felsze­relt kerékpárokat adjanak ki. Sajnos a mai napig sem sikerült törvényerőre emel­ni ezt a logikus követelést. És amint a gyakorlat bizo­nyítja, a kerékpáron levő vi­lágítóberendezés legtöbbször csak dísz. Nem kapcsolják be a dinamót, mert az meg­nehezíti a pedál hajtásál Persze, ha jön a rendőr, ak­kor- azonnal kigyulladnak a fények. És ha váratlanul lepi meg a kerékpárost az ellen­őrzés? Akkor figyelmeztetik a szabálytalanul közlekedőt, esetleg még büntetést is ki­látásba helyeznék. Aztán minden marad a régiben, folytatódik a „világít nem világít” játék- S hogy az folytatódhat abban hibásak a közlekedés ellenőrei is, akik igen humánusak a ke­rékpárosokkal szemben, pe­dig ők tudják a legjobban mennyire rémei az ország- titakriak a kivilágítatlan ke­rékpárok. Ez azonban csak a dolog egyik oldala. Vannak ugyan­is olyan esetek, amikor a kerékpárosok tudtúkon kívül is szabálytalanul közleked­nek. Rémeivé válnak a vá­rosi. falusi közlekedésnek — ártatlanul Ki ne látott vol­na egyirányú utcában tilos irányból behajtó kerékpá­rost? Ká ne látott volna kö­telező megállásit elsőbbség­adást elrendelő tábla mel­lett ügy elhaladni kerékpá­rost. hogy még csak nem is lassított? Vagy ki ne ismer­né azokat a merész kerékpá­rosokat, akik a járda mel­lől nagy ívben balra keresz­tezik az utat kétségbeejtő helyzetbe hozva a mögöttük haladó autókat, motorkerék­párokat? Rémei ők is az utaknak, de nem szándéko­san azok. Ki tanította meg őket a közlekedési táblák ismereté­re? Ki kérte számon tőlük kerékpárra ülés előtt a köz­lekedés rendjének ismeretét? A tizenéves gyerektől kezd­ve a hetvenéves bácsikáig bárki vásárolhat az üzletben kerékpárt, azon nyomban felülhet rá és anélkül, hogy hallott volna KRESZ-ről, közlekedési etikáról, nyugod­tan behajtat a legnagyobb forgalomba. Körülötte autók, motorok száguldanak, előtte gyalogosok haladnak keresz­tül az úton és fogalma sincs a közlekedés rendjéről. Nyu­godtan behajt abba az ut­cába. ahova figyelmeztető tábla tiltja a behajtást. Be­hajt. mert nem ismeri a tábla jelzését, ezt nem is kívánja meg tőle senki. Jó­hiszeműen kerékpározik te­hát és a következő pillanat­ban egy vele szembe szágul­dó gépkocsi elüti, vagy a jobbik esetben az orra előtt hirtelen lefékez és így meg­menekül. Legfeljebb a szem­bejövő gépkocsiba rohan há­túiról egy másik, hiszen arra igazán nem számítha­tott a vezető, hogy tilos irányból előbukkan egy ke­rékpáros. Az egyre növekvő közúti forgalom kulturált közleke­dést kíván. S ha helyet biz­tosítunk útjainkon a kerék­párosoknak, követeljük meg tőlük is a közlekedés rend­jének alapvető ismeretét. Ne bonyolult KRESZ vizsgát írjunk elő, de azt igenis, hogy a kerékpáros is ismer­je a legfontosabb közúti jel­zőtáblákat. A közlekedés rendjének alapvető követel­ményeit Egy kis papírlapra elfér a legfontosabb táblák rajza, a legalapvetőbb követelmé­nyek. A Közúti Balesetelhá­rítási Tanács bizonyára szí­vesen adna ilyet minden ke­rékpárosnak. minden kerék­párhoz. És akkor már szá­mon lehet leérni a helyes közlekedést a kerékpárosok­tól is. ☆ A Merkur autószalon je­lentése a gépkocsi sorszá­mofc állásáról; Trabant Limousine 25 788 Trabant Kombi 2 588 Wartburg Limousine 10 954 Wartburg de Luxe 7170 Moszkvics 17 787 Skoda 1000 MB 12 578 Skoda Oktávia 1 243 Volga 797 Polski Fiait 1300-as 726 Polski Fiat 1500-as 429 Fiat 500-as 1 291 Zasztava 937 Renault 4-es 818 Renault 16-os 202 Volkswagen 805 Egy olvasónk P. B.-né, Szolnok aláírasd levelében reklamálja, hogy a Moszk­vics sorszáma lapunkban he­tek óta 17 787, az Autó-mo­tor című szaklapban viszont 17 487. Ügy véli. hogy a té­vedést lapunk követte el, ezért figyelmeztet bennün­ket Szerkesztőségünk a sorszá­mokat minden hétfőn dél­után közvetlenül a Merkur vállalat központjától kapja, s ők legutóbb meg is erősí­tették, hogy a Moszkvics sorszáma 17 787. Ez a szám azonos a jelenleg kiértesí­tésre kerülő igénylők sorszá­mával. A Í7 487-es szám vi­szont (amit az Autó-motor közöl és az autószalonokban is látható) megegyezik a már kocsi átvételre berendeltek sorszámával. Innen, adódik te­hát az eltérés, s levélírónkat megnyugtatjuk; a Moszkvi­csot igénylőket a 17 787-es sorszámig értesítették ki a vételár befizetésére. / így képzeltem — Majd meglátjuk Néhány hónappal ezelőtt mintegy nyolcvanan jelentkez­tek az Állami Biztosító Szol­nok megyei Igazgatóságának szervezői tanfolyamára. Előze­tes alkalmassági vizsga után végülis húsz hallgatóval indult a három hónapos tanfolyam, amely az országban az első volt. Elérkezett a számonkérés, miután belekóstoltak a szakmá­ba, miként vélekednek a hall­gatók? — Így képzeltem. Meggyő­ződtem, hogy a pálya nekem való. — Nem mindenütt fogadják kitörő örömmel a biztosítást szervezőt. Ilyenkor mit csinál? — Ha az ember ügyes, le tud­ja szerelni a leggorombább ügyfelet is. Több mint száz biz­tosítást kötöttem a gyakorlat ideje alatt. Ha így megy to­vább, meg lesz havonta a 3500 forintom. Van aki óvatosabb. — Eddig nem találtam meg a számításomat. Emberekkel foglalkozni — ez mindig jókora bizonytalansági tényezővel jár. Idegesítő, hogy nemcsak az én jó munkámtól függ mennyit keresek, hanem az ügyféltől. És ő kiszámíthatatlan. Ügy tűnik nincs oka aggoda­lomra a középkorú férfinek. Eddig ő kötötte a legtöbb biz­tosítást. — A családja mit szól a pá­lyaválasztáshoz, fiatalasszony? — Egyelőre örülnek a sok pénznek, hiszen háromezret is megkerestem. Nagymama veze­ti a háztartást. Aztán majd meglátjuk... A tanfolyamot Morvái György és Juhász Ferenc szer­vezési előadó vezették. Véle­ményük szerint nagyon kellett ez a három hónap ahhoz, hogy otthonosan mozogjanak a szak­mában a pályakezdők. Minden esetre ha még egy tanfolyamot indítanak kétszer annyi elméle­ti órát fognak tartani. — Mit várhatnak a végzet­tek? — Két, háromezer forint jö­vedelmet — a munkájuktól függően. Óvatoskodnak, mér­legelnek az embereink, de ed­dig senki nem gondolta meg magát. — Veres Zoltán — mutat­kozott be, s restelkedve húz­ta vissza félig kinyújtott olajos kezét. Szabadkozott. Nem tud ő semmi különöset mondani. Leszerelt a honvédségtől, — munkára jelentkezett, felvet­ték és azóta dolgozik. Isme­rősnek tűnt az arca. Amikor ezt * említettem, mosolyogva jegyezte meg. — Igen emlékszem. Be­szélgettünk már egyszer, — amikor a sorozáson voltam. Jó három éve ennek. Gyors emlékezet felfrissí­tés és máris közösen mond­tuk, miről is volt akkor szó. Vállvonogatva válaszolt ak­kor a kérdésekre. „Majd lesz valahogy a honvédségnél is”. Aztán megkérdezte, hogy lehet-e ott tanulni valamit. A kérdésre adott válasz nem lehetett valami meggyőző, mert azzal búcsúzott: majd meglátiuk. — Két év nagy idő. Ha valaki akart, az szedhetett magára egyet s mást. Én szakmát tanultam, géplaka­tos lettem. — Két év után könnyen el tudtam helyez­kedni, jó fizetésem van. As ók&rban ezer esz­tendő is eltelt, míg elavult va­lamely kezdetleges technikai is­meret. A fiatalok a termelés­ben lényegében ugyanazt a tu­dásanyagot alkalmazták, mint apáik, nagyapáik is hajdanánt. Mivel lassan avultak a tech­nikai és tudományos ismere­tek és egymást követő nemze­dékek csaknem ugyanazt tanul­ták az életbelépés idejére, így az idősebb kor életbölcsesség­gel gazdagodó tudásnak birto­kát jelentette. Ebben a helyzetben az élet­kori többlet egy-egy szakmá­ban vagy mesterségben az. is­meretek feltételezhető többle­tének garanciája volt. Először az első ipari forradalom gyor­sította a szaktudás elévülésének folyamatát úgy, hogy az egy szakmában tevékenykedő há­rom nemzedék közül nem bizo­nyosan a nagyapa tudott most már legtöbbet. Vagy legalábbis nem volt feltétlenül képzettebb, mint a szakmáját frissen elsa­játító unoka. Azután jött a XX. század; felgyorsult a műszaki-, a ter­mészet- és a társadalomtudo­mányos ismeretek halmozódá­sának tempója. De még évtize­deken át nem lépte túl az is­meretek elavdlásának üteme a nemzedékváltásnak ritmusát. Egy-egy szakmában a szakmun­kás, a technikus vagy a mér­nök, ha megszerezte oklevelét, ez papírfedezetet jelentett. Hi­telesített biztosítékot; hogy egy emberéleten át abban a szak­mában a papírnak megfelelő szinten el tudja látni feladatát tulajdonosa. Azután tovább gyorsult és egyre gyorsul az idő napjaink­Tegnap délelőtt szó sze­rint „zsebbe nyúló” és izgal­mas vita zajlott a megyei nőtanács és a Fogyasztok Országos Tanácsának rende­zésében a szolnoki TIT elő­adótermében. A megye házi­asszonyait, sőt mindenkit, aki piacról él, az országos szerv negyven megyei leve­lezője és tíz nőtanácsi aktí­va képviselte. Természetesen ott voltak a kereskedelem szakemberei is. Az ankét bevezetőjéül La­katos István, a Szolnok me­gyei tanács vb kereskedelmi osztályának helyettes veze­tője tájékoztatta az asszo­nyokat a gazdasági irányítá­si rendszer, az árak és az áruforgalom alakulásáról me­gyénkben. Hallgattam, nem akartam rákérdezni. Észrevette, hogy többet akarok tudni, így hát folytatta. — Alig múlt el fél év, amikor először hallottam otthon, hogy megváltoztam. Apám szerint felborzolták a véremet a honvédségnél. El­találta az öreg. Valóban a honvédségnél ébresztettek arra, hogy mindig tenni kell valamit, mert különben le­marad az ember a többiek­től. Logikusain . szőtte a gondo­latokat. Példákat említett arra, hogyan győzték mea örmagukat: csakis együtt, közösen képesek a siker el­érésére. Éjszakai gyakorlat­ról beszélt, amikor rajának egyik tagja először lőtt jó eredménnyel és sírt örömé­ben. Aztán egy felejthetetlen élményt említett. Az alegy­ség előtt a parancsnok szólí­totta: „Veras Zoltán őrveze­tőt kiváló munkájáért sza­kaszvezetővé léptetem elő és a Néphadsereg Kiváló Kato­nája címmel tüntetem ki”. — Hogyan fogadták szülei a hírt? — Meglepetést akartam ban is — mint Marx György professzor írja egyik közismert­té vált és sokat idézett tanul­mányában. A műszaki világ­ban 8—10 esztendő alatt fele­ződik a szakismereteknek a tá­ra. Tizennyolc-húsz esztedő le­forgása során nemcsak az okle­vél papírja kezd sárgulni, ha­nem annak tényleges értéke is. Az az ismeret, aminek meg­szerzését a papír igazolta: va­lójában történelmi, muzeális jellegűvé válik. (Ha nem ké­pezte szüntelen a 18—20 esz­tendő alatt magát a szakma egykori jó ismerője, nem ta- .nult önszorgalomból, munkahe­lyén bizony alig tudnak kezde­ni vele már valamit.) Az iskolai bizonyítvány így most már egyre inkább nem egy egész életre elegendő, meg­szerzett tudást garantál. Csu­pán annak biztosítása; tulajdo­nosa „beléphet a ringbe”. És egyre inkább növekszik az iskola nevelő tevékenységének az a szerepe; készítse fel a fia­talt arra, hogy ha munkába lép, egy életre szólóan éljen benne az igény és képezze magát szüntelen. Ne engedje, hogy „átlépje” szakmájában az idő, fél életére fél emberré váljon a társadalomban. Ha egy elektromérnök kitűnő minősítésű oklevelet szerzett — szokás példaként említeni — de valahol megállt az elektron­csövek, a régi rádióhullám-tar­tományokkal kapcsolatos isme­retek világánál, bizony megfa­kult szaktudásának értéke. Ugyanígy a vállalati jogász, aki úgy akar vállalatának továbbra is kiváló és megbecsült jogta­nácsosa maradni, hogy éppen az utóbbi két-három esztendő tör­A Fogyasztók Országos Ta­nácsának munkamódszeréről, szervezeti működéséről és tevékenységének eredményei­ről dr. Lányi Erzsébet szólt Hangsúlyozta, a Szabvány- ügyi Hivatal keretében mű­ködő társadalmi szervezet a megyék levelezői hálózatára támaszkodva szűri le a reá­lis fogyasztói igényeket, s továbbítja azokat az illeté­kes gyártó, illetve forgalma­zó cégekhez. Négy bizottsá­ga az árucikkek megfelelő árát, minőségét és a válasz­ték biztosítását ellenőrzi. Az élelmiszer és vegyi cik­kekkel foglalkozó bizottság ténykedésének eredménye például, hogy a kenyér mi­nőségét kifogásoló rengeteg szerzeni. Én szerettem volna megmondani, de amikor sza­badságra hazajöttem, már az utcában elkaptak az ismerő­sök, szorongatták a kezemet. Meghívtak egy KISZ gyűlés­re és ott kellett beszámol­nom a sikerről. Észre sem vettük, hogy már több mint egy órája be­szélgettünk és a máról még alig esett szó. Pedig arról is lett volna mit mondania, hiszen alig három hónapos munkaviszony után egy ifjú­sági brigádnak lett a veze­tője. Beneveztek a felszaba­dulási munkaversenybe s mint megtudtam a műhely vezetőiétől, ők állnak az élen. Egy kiváló katona ve­zeti a tíz tagú „hadat”. Tiz hónappal előbb nagyszerűen vizsgázott katonai ismeretek­ből, úgv látszik most civil­ben is bizonyít, — Ha már ismét találkoz­tunk. kérem említse meg a két év alatti legszebb élmé­nyemet. A honvédségnél let­tem párttag. Aiánlóm a köz­vetlen parancsnokom volt és hatvanhárom fiatal társam, a KISZ szervezet. — mi — vényeit, rendeletéit, határoza­tait nem ismeri alaposan, lehet nevetséges, vagy szánalmas, esetleg támogatásra szoruló. De szaktekintély így már sem­miképpen. Mert szemünk előtt gyorsul a társadalomtudományok fejlődé­se és a társadalomra vonatkozó ismeretek halmozódásának fo­lyamata is. Korábban korszerű­nek számító ismeret-mennyisé­gek avulnak el, ha nem vonza­nak magukhoz elegendő újabb tudásanyagot. Tudományos tár­sadalomismereteket is csak szüntelen és szorgalmas, — időt és türelmet kívánó — önképzés sei tud birtokában tartani ko­runk embere. A világot — mu­tatott rá Engels annak idején — a tudományos világnézettel bírók „nem mint kész dolgok­nak összességét, hanem mint folyatnátok összességét’’ fogják fel. Hiszen minden változás — végső soron a fejlődés — fo­lyamatát éli. És figyelmeztet Engels idézett tanulmányában arra is, hogy „más mindezt szavakban elismerni, és ismét más a valóságban, a vizsgálat minden területén részleteiben alkalmazni”. Ax iskolai képzés új fel­adata napjainkban így éppen ez; a szüntelenül gyorsuló idő­ben helytállni tudó nemzedékek nevelése. Képességek és kész­ségek kibontakoztatása a fiata­lokban; 30—40—50 éves koruk­ban is nyugtalan türelmetlen­séggel képezzék magukat. Elő, eleven szellemű emberek le­gyenek, míg csak élnek. Az örök jövendőnek emberei. panaszra szabványosították annak minőségét. Frissnek csak a 36 óránál nem régeb­bi sütésű kenyér számít és mindegyiken címkével kell feltüntetni forgalomba hoza­talának időpontját. Teljesült az a fogyasztói kívánság is, hogy higiénikus műanyag csomagolásban árusítsák a tejfölt. Jelenleg a mosóporok mi­nőségét vizsgálják. A ren­geteg új és szinte áttekint­hetetlen fajta mosópor haté­konysága. ára és használata nem mindig egyértelmű és Világos. A cél az, hogy le­gyen kevesebb márka, de meghatározott minőségű és célú, s lehetőleg műanyag csomagolásban, amelyen min­dig feltüntetik majd az árát, a súlyát és a használati uta­sítást. A bútor, pontosabban az olcsó és praktikus bútor még jó darabig hiába kere­sett cikk lesz az üzletekben. A hiány enyhítésére azonban olyan kezdeményezések szü­lettek, hogy különálló, kis bútorok is kerüljenek forga­lomba, mivel azok a komp­lett berendezéseknél jóval keresettebbek és olcsóbbak. De sorolhatnánk mennyi köz­hasznú apróság szerepel még a Fogyasztók Országos Ta­nácsának elintézendői között, amelyek mint a levelekből kiderül jelenleg megannyi bosszúságot okoznak a vá­sárlóknak. H. M. Szolnok megyei Gabona­felvásárló központi mű­helye felvesz 2 esztergályost, 4 laka­tost, 6 kőműves segéd­munkást. Heti 44 órás munkaidő. Külszolgálatos munkakör. Bér megegyezés szerint. Jelentkezési cím: Török- szentmiklós, Bethlen u. 45—49. A Jászsági Építőipari Szövetkezet felvételre keres 6 Via toronydarura könnyűgépkezelői jogosítvánnyal rendelkező személyt Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni: Jászberény, Ady E. u. 36. — pb — Szakaszvezető a brigád élén (CS> r Ar, minőség, választék — A pult egyik oldalán — Kereskedők és fogyasztók ankétja Az idő egyre növekvő értéke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom