Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-08 / 33. szám
1970. jTC .fir *. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 E zerkilencszáz hatvanöt februárjában házasodtak össze. Cili úgy érezte, ő a legboldogabb lány a világon. Alig másfél esztendeje jött fel faluról Budapestre. Hat hónapja, hogy megismerkedett Eleikkel. A munkásszállóról a szép lőrinci kis házba költözött, övé lett a szoba, a konyha, a kert és ami mindennél fontosabb — a fiú. De néhány hónappal később már rés nyílt a meny- ország égszínkék falán és ezen benyomakodak az előre nem sejtett bajok. Cili kalauz volt a hatvannyolcas villamoson. Elek meg kocsivezető. Magas, - forgatható széken ült Cili, ahányszor előrenézett látta széles hátát» sima, erős nyaltát és dús barna haját, amit hetenként egyszer ő mosott meg, s amibe nagy szakértelemmel és gyönyörűséggel hullámot is nyomott. De mindezt mások is látták rajta kívül. A vezető ülésnél, a forgatható szék körül állandóan nők szorongtak. Csakis nők, mert a férfiakat Cili nem vette észre. A legtöbb közülük mindenféle ürüggyel megszólította a vezetőt. Nevettek, ső viháncol- tak, villogtatták n szemüket. Olyan is akadt köztük, aki netoidőlt Eleknek, karját a karjához nyomta. A szégyentelenebbek, ha egy-egy hirtelen fékezésénél előrelódultak. azután is ottmaradtak a vezető hátán, nyakában. Cili nem hitte volna soha, hogy a vénasszonyok is mennyire szemtelenek, a maga húsz esztendejével úgy harmincöttől kezdve már minden nőt öregnek tartott- ebben alig-alig különböztetett meg fokozatokat. Ellenségesen hallgatta őket, hogyan kedveskednek az urával. — Ha már ilyen csinos a vezető, hát ittmaradok mellette — ilyesféléket mondogattak. — Ma szerencsém van, jól kezdődik a napom — kaca- rászott némelyik, ha Elek odanyújtja a kezét, hogy felsegítse a lépcsőn. Az ilyen nehézmozgású, vagy kövér teremtés alig kapott levegőt, kínnal szedte a lélegzetet, de ahhoz mégis volt kedve, hogy enyelegjen az ő urával. Cili friss arca ilyenkor még pirosabb lett, a szíve meglódult, torkát elszorította a méreg és a keserűség, a féltés egyformán kínozta, akár fiatal- akár koros nők hízelegtek az urának. Napjában többször is áttört az utasok masszáján és előrenyomult — Ne zavarjuk munka közben a vezetőt! — figyelmeztette zordul a nőket. —- Váltsuk meg jegyeinket! Mutassuk fel bérleteinket! — ripakodot rá nyersen az ártatlanokra is Oldaltáskájával, amint visszafelé hatolt irgalmatlanul, az osztó igazság keménységével lök- döste szét ez útját akadályozó fiatal lányokat asszonyokat Este azután otthon, kiengedte a hangját: — Persze, amíg vőlegény voltál, megjátszottad magadat Nem mutattad ki, hogy ilyen csapodár a természeted. Ha én ezt tudom, rád se nézek, szóba se állok veled. Hiszen te... te egy igazi királytigris vagy! Minden nőre fened a fogadat! Cili maga sem tudta, miért éppen a tigris vált számára a nőhódító férfi jelképévé. Talán azért mert szállásbeli ágya fölött a korábbi lakó egy szép filmszínész és egy cirkuszi tigiis színes fényképét ragasztotta ki. Mindkettő a fogait mutogatta. A két fotográfia alá valaki ceruzával ezt írta oda; a két király tigris. — Méghogy én... én fenem a fogam a nőkre? Rá se nézek én egyikre se. Bihari Klára: Eleknek meglepetésében valósággal elakadt a lélegzete. Tenyerét a mellére nyomta. Cili meg még haragosabb lett* miért is örült annyira, hogy az urának olyan ragyogó „ szeme. Most is, ahogy csodálkozásában tágranyitja, csak úgy tündököl. Mások is észreveszik ezt, nemcsak ő. Meg azt a dús haját. Csapkodni kezdett az asztalon a tányérokkal és még hangosabban kiabálta: — Igenis, tigris vagy! Királytigris! Ha nőt látsz, mindjárt széthúzódik a szád, vigyorogsz, kilátszik mind a harminckét fogad. — Nekem? Elek még jobban csodálkozott. Tenyerét ismét és az iméntinél is erősebben csapta a szolgálati vászon- zubbonyra. csak úgy dongó# a mellkasa. — Mit beszélsz te itt ösz- sze-vissza? Az utassal kedves legyen az ember, akkor nincs idegesség, meg veszekedés a kocsin. — Ügy. Szóval nem is tagadod. — Cili megint odébblökött egy tányért. — Kedves vagy velük. Hát csak legyél, ha jólesik. De nem énelőttem. Azt én el nem tűröm, hogy bolondot csinálj belőlem. Meg ne lássam többet, hogy a nőkre vigyorogsz. Elek hiába erősítgette, hogy ő sohasem mosolyog rá senkire. Ez nem is volt igaz. Ha segített a felszállásnál öregasszonynak, gyermekes anyának, későn és veszélyes könnyelműséggel felkapaszkodó lánynak, vagy ha szólt hozzá valaki, tüstént széthúzódott a szája <5 maga nem tudott énről. A barátságos természete diktálta így. Arról sejtelme sem volt, milyen tökéletes a fogsora, milyen kedves a mosoiya és a tekintete. Az idősebb nők, hálásan a se- gítckészségért, az erős kéz szotításáéirt, gyengéden és egy kis belső izgalommal tréfálkoztak vele. A fiatalok közül meg sokan vissza- vlsszanevettek rá. Mindenfélét kérdezgettek tőle és kihívóan vihogtak a háta mögött. Cili számára gyötrelemmé vált az a kedvezés, hogy a házastársak azonos időszakban- ugyanazon a kocsin dolgozhtnak. Szétterpesztett, száras cipőbe fűzött izmos lábain egyensúlyozva magát, amikor csak lehetett az urát figyelte. A megállókban teljes indulattal kiabált a felszállókra: — Igyekezzünk! Menjünk be a kocsi belsejébe! Ne álljunk meg, ne tömörüljünk odakinn! Beljebb! Beljebb! Olykor, ha hely volt hozzá, hátát az ura hátának vetette és úgy hajtotta befelé az embereket Különösen a fiatal nőket, akik szívesebben ácsorogtak a peronon, nem törték magukat az ülőhelyeikért. Az utasok a kocsiban szinte ijedten kapkodták elő a pénzt, meg a bérletet. Cilivel nem lehetett tréfáin-. Pufók, turns arca. összerántott szemöldöke, még rövid hegyes kis orra is megbántoittságot és hivatalos szigort mutatott. Egy napon azután szörnyű dolog történt. Cili- akit a fogantyúba kapaszkodók közt nyíló kis rések már figyelmeztették a veszélyre, könyökével, vállával dolgozva odatörte magát az urához. Eleik oldalánál húsz— huszonkétéves nő állt. Telt és formás volt, mindene átdomborodott a vékony, trikóselyem ruhán. A mellével Elek karjához ért és a fülébe beszélt Cili ezeket a szavakat kapta el: —... ha arra jár. Az uram éjszakás. A csengőt háromszor... Szerencse, hogy épp a megállóba értek. Cili lökdös- mi kezdte a formás nőt lefelé és tele torokkal kiabálta: — Pusztuljon innen! Szé* gyentelen! Szemérmetlen! Ha jönne egy rendőr azonnal átadnám! Ilyet, mint maga, nem szállítok a kocsimon! A műszak után. alig értek haza, mindjárt nekiesett Eleknek. Az csak állt, a szemét ki mereszt ette a csodálkozásól és csapkodva tenyerével a mellét Ciliből meg ömlött a szó, a méreg, a vád: — Az a szemét nő biztosan azért hívott a lakására, mert rávigyorogtál. Mutogattad mind a harminckét fogadat! Akár a király- tigris. Ne is tagadd, te gyalázatos. Pedig ha az a nő tudná, hogy állva félfejjel kisebb vagy nála- nem is kellenél neki. Kék csakugyan nem volt magas. Széles válla, zömöksége miatt alig látsizott középtermetűnek. De ez sem csökkentette a vonzerejét, a felesége pedig legalább három ujjnyival kisebb volt nála. úgy, hogy a vágás nem sebezte meg az önbizalmát Végül Cili, amint az ura ijedt, álmélgkodó arcába nézett, és felfogta, hogy az teljesen ártatlan abban, mennyire tetszik öregnek, fiatalnak, s hogy erről még csak sejtelme sincs — elrémült. Ha ilyen ostoba, nagyon könnyű lesz megszédíteni, mert tudtán kívül sétál be a nők csapdájába. A kétségbeesés még feljebb emelte a hangját: — Megvert éngem az Isten teveled! Miért is mentem hozzá es?v ilyenhez! A könnyei végigfolytak kigyulladt arcán. Kétoldalt megtűzött sapkája, amiről megfeledikezatt, hátracsúszott a kontyára. Miközben Elek simogatta és védekezőn dadogott, ő férje mellének támasztotta a homlokát. A méreg, meg a köny- nyék mögött már nevetni támadt kedve, mert agyában felbukkant a minden bajt, bánatot megoldó gondolat. — Te! Mit szólnál ahhoz, ha trolira kérnénk magunkat? Nagyobb kedvem van hozzá, mint a villamoshoz. Szebb is meg kényelmesebb. — Bánom s én, nekem mindegy — válaszolt Elek gyanútlanul. Cili három nap alatt elintézte, hogy autóvezető tanfolyamra' küldjék az urát. Kitartással és szemtelen feleseléssel tört le mindenféle ellenállásit. Néhány hónappal később áthelyezték őket a hetvenhetes járatra — Na. szerbusz — mondta Cili ellágyultan. az urának, mielőtt felszálltak a trolibuszra, hogy megkezdjék rajta az első kört. Már a kocsi belsejéből, kis pultja mellől nézte, hogyan kapaszkodik fel és bújik be Elek a vezetőfülke szűk ketrecébe. Amikor leült, visszafordult és válla fölött rámo- solyodott. Szeme, hibátlanul szép fogsora, az üveg és a védőrácsozat mgül ragyogott elő. — Akár egy tigris. Egy királytigris a ketrec beír — gondolta Cili elérzékenyül- ten és boldogan. De amikor újra odanézett, már nem látott belőle semmit. A rúdon Végi grántott vászoníüggöny teljesen eltakarta előle és az utasok elől az urát. — Frissebben mozogjunk! Váltsuk meg jegyeinket, mutassuk fel a bérleteit! — kiabálta Cili hivatalos szigorral. de vidáman és elégedetten. Gyurkó Gésa: SZESZMUZEUM De oda vannak..de oda vannak: szeszmúzeum nyílik Észtországban. Most, És még ezt csodálkozva meg is írják a lapok. Bezzeg arról nem imák hogy nálunk már régen van szeszmúzeum, sőt nálunk minden valamire való városban és községben van ilyen szeszkulturális intézmény, amely egyetlen helyen, jól áttekinthető módón mutatja be a szeszt, mint olyat, s az olyat, aki mint szeszmuzeológus járul hozzá eme intézmény fenntartásához. Itt van például a 4567-es számú „Verd az anyját meg a lányát és idd el a másik pálinkáját” nevezetű Skanzen, amelyet a múzeumlátogatók csak „Az- anyja” talponállónak becéznek. Már ez a meghitt és bensőséges elnevezés is igazolja, hogy itt nem ájuldozó sznobok, legfeljebb a gyönyörűségtől tántorgó snapszerek teszik tiszteletüket a múzeum nagy eszméje, sőt eszméletlensége előtt. Aki itt belép azonnal észreveszi a nagy szagértelemmel elrendezett tárókat, amelyek a még oly tájékozatlanok számára is köznyelvi értelemben dadogják el: szeszmúzeum ez, pontosabban: „sz ez muzehuk...” Balra fenn égetett italok sorakoznak, balra lent leégett muzeunjisták, elől egy hatalmas vitrinben a bor és a víz ősi keresztelői áldozatát mutatják be a keresztelésben jártas tudományos asszisztensek, míg a vitrin előtt támaszkodó figurák — mintha éltek volna egykor — azt példázzák, hogy a legvizesebb bortól is be lehet rúgni, mert semmi a minőség, minden a mennyiség. Jobboldalt lent, a fal melletti polcon sorba rojtos könyökök helyezkednek el, látszik, hogy hozzáértő, szakavatott kéz nyúlik ki belőlük, s a kezek végén ujjak, az ujjakban poharak, a poharakban szeszek. A laikus előtt is nyilvánvaló tehát, hogy a homo snapszienzisz a talpnál kezdődik és egy pohárban végződik. Ami közötte van, az a tartály. Közepén, egészen közepén és egészen lent annak szemléltető bemutatása folyik, hogy az ember egykor teljesen lejött a fáról és a magasból, teljesen le a föld színére. Illetőleg, hogy nem lejött, hanem leitta magát a sárga kőig. És egyben annak is bemutatója folyik, hogy az ember, ha homo snap- szienzisznek vallja magát, fél liter rummal is megbirkózik, s ha a rumot beveszi, az ugyan a lábáról leveszi, de a térd és a könyökhajlat továbbra is alkalmas a csúszásra, mászásra. Ebből is kiviláglik, hogy az ember is állati származású, közös őse lehet a homo snap- szienzisznek a csúszó-mászókkal. Ebben a múzeumban nincs szükség magnetofonra, mert az be van építve a kiállított emberhez hasonló tárgyakba. Csak ezek a tárgyak nem tranzisztorral és diódával, legfeljebb diópálinkával működnek. Megmondom őszintén, mikor elolvastam a hírt erről az észtországi szeszmúzeumról nagyon mérges lettem: miért kell nekünk hasra esnünk a külföldi előtt? S miért akkor, amikor az már nálunk is van, olyannyira van, hogy aki ott belép,' dehogyis hagy fel minden reménnyel, s ki onnan kilép, hasra esik, magától is, anélkül, hogy hallott volna e távoli szeszmúzeum híréről. Ef fel — Kukrinikszi — Refreger A Szovjet Békebizottság világszerte nagy érdeklődést kiváltó nemzetközi karikatúra-kiállítást rendezett. A Herluf Bidstrup vezette nemzetközi zsűri több díjat és jutalmat osztott ki a kiállítás résztvevői között. Az első díjakat Anton Refreger amerikai. Stefan Velgus lengyel, Harald Krechmar keletnémet művész, valamint leningrádi ka- rikatúristák „Harcos ceruza” nevű kollektívája és a Vietnami Demokratikus Köztársaság Művészszövetsége kapta. Bemutatunk három rajzot a politikai szatíra mestereinek alkotásai közül. Jean Effel (Franciaország): Kép szöveg nélkül Kukrinikszi (Szovjetunió): Menetelés a mocsárban Anton Refreger (USA): Napalm Kalász Mái ton: Halkan, érzelmesen 1. Régi négysoros Eszternek, szeretettel Lapul, settenkedik nvnr «-■ 'mn, nem téveszt szeir. elől a bánat. Ily hűségért, kölyökkoromban, összerugdostam a kutyámat. 2 Dőlt ég árad Dőlt ég árad a fasoron. Jön a kedvesség, fölragyog, Magányon s ily eszeveszett csöndességen könnyen kifog. II HlilSIlfiBIS
