Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-04 / 29. szám
1970. február 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 I Idióta gyerekek, képezhetetlen felnőttek — Bennük is megtalálni a szépséget? — A3 éves és a 96 esztendős — Altruizmus és a lemondás — 110 000 forint ellátmány — Maguk gazdálkodnak — Mit ad az állam? —Felfedezők kerestetnek — Mi is az a SZOMORÚSÁQ HÁZA! PEREK TANULSÁGA Kártérítés méhészeknek ■— Ezekben a gyermekekben is meg lehet találni a szépet és a iát! — vallja Szilágyi Erzsébet a tiszafüredi Református Egészség- ügyi Gyermekotthon vezetője. Érzem a nehéz levegőjű termek szagát. Látom a zsúfoltan egymás mellé tett ágy altat A gyermekeket, akik számára nincs gyógyulás. Kifejezéstelen. szemek, artikulátlan hangok. elsorvadt végtagok, óriásira nőtt fejek. A sajnálattól és az ijtózattól szédülök. Az otthon lakói idióta gyermekek és felnőttek, akik képezhe- tetlenek. Érzéseik? Ösztönösök talán vannak. Látogatáskor, akihez nem érkezik senki, sír! Vinnyogva, ahogyan tud! Van közöttük akit mindig látogatnak, van akit soha. Égy anya ezt írta egyszer az intézet vezetőjének: „Nem megyek, féléik, hogy meg- ijizonyodom a saját gyermekemtől!” Egy életre szóló bánat, keserves kín annak a szülőnek, aki ide hozni kénytelen gyermekéit — Százhatvan ágyunk van. Ebben az otthonban egyaránt ápolunk gyermekeket és felnőtteket A legfiatalabbak, a három éves Valikat Marika és Vilike. A legidősebb gondozottunk a 96 eáztendős Ilona néni. Önem beteg, de egyedül tengődött és, életmentés volt számára, hogy ide kerülhetett — magyarázza Erzsébet nővér, vagy ahogyan itt mondják: testvér. Szilágyi Erzsébet 30 évig vólt diakonissza. A véle egy irodában dolgozó Martha Irén missziósnővéroek készült, de mielőtt a fogadalmat letehette volna. 1951- ben a testvórház feloszlott. Erzsébet tíz-, Irén kilenc éve tevékenykedik a tiszafüredi intézetben. Egyébként nyolc vóit diakonissza dolgozik oj/t Beszélgetésünk alatt meggyőződtem arról, hogy valamennyien altruista elvet vallanak: az ember feladata, hogy önzetlenül szolgálja felebarátait, legyen kész feláldozni saját érdekeit mások érdekeiért. Az az ember boldog, aki megtalálja az étet teljességét Ki miben, az nagyon változó: egyik abban, hogy házakat épít, másik, hogy gyógyít, ismét más, hogy földet művél és van, aki sajátos felfogással lemondásban, áldozatvállalásban. Mint például ezek a volt diakonisszák. Számukra ez a szolgálat jelenti az élet — amely szerintük koránt sem fejeződik be a halállal —• értelmes voltát Lemondás és áldozatválla-, lás! Valóban szükség van ezekre? A református egyház még 1936-ban vette meg Kovási Pál tiszafüredi földbirtokos kúriáját, a kastélyt, a gazdasági épületeket az öt holdas parkot, s alapította meg abban ezt a gyermekotthont Volt akkoriban, a gondozattak között egy leány, akinek gazdag apja, — hálából — tízezer pengőért egy külön épületet emeltetett a súlyos betegeknek. Azóta a maguk erejéből a park helyén gyümölcsöst csináltak. Üjabban az egyház is korszerűsíti az intézetet: Közművesítettek több mint félmilliós költséggel, s egymillió forintból most új épületet csnáltatnak a súlyos betegeknek. Az alkalmazottak közül nyolcam két éve kaptak egyemeletes modem lakóépületet. Am ez nem minden. A százhatvan beteg és az ötvenkilenc alkalmazott havonta 110 000 forint ellátmányt kap az Országos Református Zsinattól. Ebből kell a ruházattól kezdve az élelemig, a gyógyszertől a tisztálkodó szerektől a dolgozók járandóságáig mindent fizetniök. Ennek csak úgy tudnák eleget tenni, ha maguk isi gazdálkodnak. Sertéseket tartanak, galambásza- tuk van, parányi üvegházukból palántákat, virágokat árusítanak. Most felhúztak egy épületet a leendő tyúkfarmnak. Maguk építették. Az ápoltak — akik járni tudnak — hordták a téglákat. — Nyáron könnyű velük boldogulni, mert akkor ők is dolgozhatnak, már amit tudnak. Télen, sokkal nehezebb. A kukoricamorzsolást még csak csinálják valahogy, de a babválogatás már ránk vár. Ilyenkor nehezebb őket lekötni — hallom a gondo- zóktóL Számottevő a különböző gyülekezetek ajándéka is. gyümölcs, konzerv, ruha, házitészta, lekvár és még sok más, amelyeket a szeretet nevében adnak, s ami kiegészíti háztartásukat. — Mennyi a dolgozók fizetése? — Nyolcszáz—ezerkétszáz forint között van... — Megkapják azt a gondozói pótlékot, amit az állami otthonok alkalmazottai rendszeresen felvesznek? — Nem; de mi Önként le is mondunk sok mindenről... Államunk is természetesen hozzájárul az otthon fenntartásához. Ennek fejében a százhatvan helyből százhúszra az állam utal be arra rászorulókat, s csak negyven helyre utal betegeket a református egyház. Az állam minden általa beutalt személy után napi 43 forintot folyósít az egyháznak. Ez, ha utána számolunk havonta mintegy 155 ezer forintot jelent. Ezenkívül ruhákat is ad a gondozottak számára. — Sokat segít nekünk a községi tanács is. Az építkezéshez fuvort adott, meg villanyszerelőt. És segítenek a nagy állami intézetek: a budatétényi, a szolnoki, a lipótmezöi — mondja Erzsébet — Látogatójuk, hivatalos Vendég? ■— Nagyon ritkán jön. Például ön az első újságíró, aki nálunk jár, de máshonnét sem jönnek... Megkopott, rozoga bútorok. agyonmosott viaszosvászon asztalterítők, a „köny- nyebb” betegek „ebédlőjében”. A súlyosak szobájában: az egyik sarokban egy vak kislány ül az éjjeli edénnyel összeépített széken, közben az ágyakon fekvőket ízletes tápláló ételekkel kanállal etetik a gondozónők. Ugyanott a másik sarokban már mosogatják a zomán- cas tálakat amelyekből a gyerekek ettek. És az otthonnak mindössze egy régi típusú 120-as Lehel hűtő- szekrénye van. Kétszáz embernek nyárra egyetlen kis hűtőszekrény... — Több látogató kell ide! Itt az ideje, hogy minden arra illetékes felfedezze ezt azt otthont! A mi emberségünk — emberszeretetünk nevében. A közelmúltban több olyan per fejeződött be jogerősen a Szolnok megyei Bíróságon, amelyet méhészek indítottak a vegyszeres permetezés következtében a A fegyvernek! Vörös Csillag Tsz földjének szomszédságában, illetve közelében lakó Sípos Dezső és még tizennégy fegyvemeki és törökszentmiklósi méhész társa 1968. április 2-án kétségbe esetten észlelték, hogy a méheik tömegesen hullanak el. A szakcsoport vezetője a tsz-be sietett, ahol kiderült, hogy még a közös gazdaság saját méhészetében is pusztulnak a méhek. A tsz gyümölcsösében ugyanis az előző napokban vegyA - méhészek perelték a tszHt, hogy térítse meg a kárukat. A Legfelsőbb Bíróság régebben kimondotta már azt az elveit, hogy a mérgező hatású szerrel végzett növényvédelmi munka — fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősül és ez adja meg — a Polgári Törvénykönyv 345. paragrafusa szerint — a kárfelelősség jogalapját. A Törökszentmiklósi Járásbíróság meg is ítélt összesen 60 002 forint kártérítést a tizenöt Felelős-© a kárért A másik — ugyancsak nemrégiben befejeződött perben arról is vita folyt, hogy lehet-e kártérítésre kötelezni a helyi tanácsot vagy sem. 1968 június hónapjának elején a mezőtúri Űj Reménység Tsz 90 holdas mus- tártáblóját Wofatox nevű méreggel permetezte, a tsz bejelentette a vegyszeres védekezést a mezőtúri városi Tanácsnál- az pedig értesítette erről a mezőtúri méhészeket. A tsz mustártáblája azonban a kétpói és a törökszentmiklósi határrészen van, márpedig az ottani méhészek mit sem tudtak a méhállományukat fenyegető veszélyről, mindaddig, míg a mérgezett területhez röptávolságon belül levő méheik hullani nem kezdtek Juhász Balázs nyolaadmagával •— valamennyien kétpói és törökméhállományukat ért károk megtérítése végett. A perek előzményei még 1968-ra nyúlnak vissza. Érdemes felidézni az eseményeket és a perek tanulságait. szeres permetezést végeztek, olyan időpontban, amikor az aljnövényzet még virágzó állapotban volt. A beküldött mintából az Országos Állategészségügyi Intézet foszfátészter tartalmú, méhekre veszélyes növényvédőszer jelenlétét állapította meg. A tsz a permetezés előtt csak hiányós bejelentést tett a községi tanácshoz, amelyben sem a felhasználni kívánt vegyszert, sem a vegyszeres védekezés helyét stb. nem jelölte meg. méhész javára, ők azonban fellebbeztek, mert állították, hogy jóval több volt a káruk. A megyei bíróság felemelte a kártérítés összegét, 96 739 forintra (és megítélt még közel 11000 forint perköltséget is). A megyei bíróság ugyanis a felperesek kárának tekintette és megítélte javukra a méhek tartásával és kezelésével kapcsolatos viasz- és cukorkárt is, valamint — elmaradt haszonként — a méz- kárt a tanács? szentmiklósi méhészek — pert indítottak az említett, mezőtúri tsz, de még a mezőtúri városi tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya ellen is, kérve, a bíróság kötelezze azokat összesen 30 650 forint kár megtérítésére, A Törökszentmiklósi Járásbíróság I. fokon eljárva, meg is ítélt 26 130 forint kártérítést, de annak megfizetésére csak a tanácsi szervet kötelezte, lényegében azzal az indoklással, hogy a tsz bejelentette a tanácshoz a vegyszeres védekezés idejét, viszont az illetékes osztály elmulasztotta a veszélyességi körzethez tartozó szomszédos községi tanácsok tovább-értesítését, holott erre jogszabály is kötelezi. II. fokon a megyei bíróság megváltoztatta a járásbíróság döntését- akként, hogy a kártérítés megfizetése alól a tanácsi osztályt mentesítette, ellenben a tsz-t kötelezte arra. Elsősorban a tsz kötelessége lett volna — az előírt bejelentés teljesítése mellett is — hogy a veszélykörzet méhészeit értesítse a méhekre veszélyes porzás idejéről és helyéről. (A tanács tovább-értesítési kötelezettségét előíró 43/1968. (XII. 6.) MÉM számú rendelet egyébként is csak félévvel a káreset után lépett hatályba.) Ettől eltekintve kiderült azonban a perben az is. hogy a tsz nem is a tanácsnál bejelentett napon: május 30-án, hanem két nappal későbben: június 1- én végezte a Wofatox-al a beporzást A már említett miniszteri rendelet bevezetett egyébként több szigorítást a vegyszeres növényvédelemben. Kimondja többek közt, ha a vegyszeres védekezés csak méhekre veszélyes növényvédőszerrel végezhető el, porzás vagy porlasztás nem alkalmazható, hanem a védekezést permetezéssel kell végrehajtani, akkor a termelő köteles a védekezés helyének pontos megjelölését »megkezdésének időpontját valamint az alkalmazásra kerülő növényvédőszer megnevezését legkésőbb a védekezés (vegyszerezés) megkezdését megelőző nap 14 órájáig a községi tanácsnál bejelenteni, hogy az az 5 kilométeres ún. veszélyességi körzetben íevő méhesek tulajdonosait kiértesíthesse. Még így is felmerül a kérdés, hogy a szabályszerűen megtett bejelentés esetén vajon elegendő idő áll-e a méhészek rendelkezésére a méheik mentéséhez. Egy most folyó másik perben a szaktekintélyként ismert Faluba Zoltán erről a következőket mondotta a szakértői véleményében: ,«...a gyomirtó az előző nap déli 14 órájáig tartozik bejelenteni a községi tanácsnál a vegyszeres gyomirtást, gyakorlatilag a méhek elszállítását nem lehet végrehajtani, mert ennyi idő túlságosan kevés még azonnali kiértesítés mellett is a méhek elszállítására.” A mérgezési veszély közhírré tételéről szükséges tehát minél előbb gondoskodni: még az elszállítás meghiúsulása esetén is lehetőség van egyébként a méhek átmeneti lezárására. Nemcsak a mi megyénkben. hanem másutt is számos kártérítési per zajlott le. A növénjniédelem és a méhészet érdekeit pedig össze kell egyeztetni, mert aligha vitás, hogy népgazdasági szempontból ezek mindegyike nagyjelentőségű. Az ellentétesnek látszó érdekek összehangolását célozzák az úiabb jogszabályok is a növényvédelemről szóló 1968. évi 32. számú tvr. és az ennek a végrehajtásáról — ugyancsak 1968. december 6-án kiadott egyéb jogszabályok, valamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek 1969. november 6-án kiadott 15/1969. MÉM számú rendelete a méhészetről. Mindezeket azonban — növénytermesz- tőknék és méhészeknek egyaránt — jobban kellene ismerni és betartani ahhoz, hogy a jövőben jelentősen csökkenjen a méh-pusztulá- sok és az ebből származó kártérítési perek száma. a lakosság mézellátása pedig zökkenőmentes lehessen. Dg. r. b. Varga Viktória Életrajz,- hat percben Perselyes járat Az utasok egyesével szállnak fel. A gépkocsivezetőt szemmel láthatóan ismerik már az erre utazók, mindenkihez van egy-két szava. Kölcsönös tréfálkozás, derültség tölti meg az utasteret. — Adakozzunk! Adakozzunk! — No, no! Abból élsz te is! — Menjünk beljebb a vége is odatart, ahová az eleje! Néhányan mégis állva maradnak elöl, úgy várják az indulást A motorzúgástól csak mondatfaszlányokiat lehet hallani a beszélgetésből: „Nem az a hiba...” „Ti hogy csináljátok?” A végállomáson nem szállók ki. Beszélni akarok vele. Észreveszi, ő töri meg a csendet — Szép lesz itt ez az űj telep. Nagyon référ már az AKÖV-re. Nem száll ki? Ezt megnézheti! Így kéne másutt is építkezni, mint itt. Először kiépítik az utat, aztán jöhet az épület. Mindezt kamászos lelkesedéssel mondja, széles gesztusaiban is van valami örök fiatal, pedig már közel járhat az öt- venhez. — Régi szolnoki? — kérdezem. — Nem, dehogy. Csak úgy... Érdekel a város, amilyen majd lesz. Elhallgat. Nem faggatom, mert kíváncsi agyok, hogy csapongó gondolatai hová anyarodnak? Rágyúj*unk. — Sainos ritkán láfha*ó jól szervezett '■tkezés. A sártenger, ami az új lakótokat körülveszi... Ismeri, ugye? Tud- , sokszor úgy összeszorul az emberben valami... Nem tudom, talán a tehetetlenség érzése... Aztán itt van mostanában az a felfogás, hogy „ha nem tetszik, to- vábbállunk”. Ne vegye hősködésnek, de az én munkakönyvem bárki megnézheti. A volán mögött napról napra sokat lát az ember. — Mióta vezet? — Huszonhat éve tanultam meg, de voltam vasöntő, meg hivatalnok is. Szóval vasas vagyok. Látta már a dunaújvárosi vasművet? No, akkor meg fog érteni engem. Aki ott volt, annak az építésénél, azt sosem tudja elfelejteni. Akkoriban készült a Petőfi kohó... Én az M 2-es forgácsoló központi gépműhelyében voltam művezető. Három műszak, kétszáztíz ember, elképzelheti! Aztán, hogy a mezőgazdaságba kellettek a szakemberek, áthelyeztek ide, Szolnok megyébe. — Onnan pedig az AKÖV-hóz? — Én kértem magam ide, mert itt több a fizetésem. Meg aztán az igazat megvallva, szeretem is csinálni és kész. Arcom fürkészi, úgy folytatja: — Ez a munka is felelősséggel jár, higgye el. Ez sem könnyű szellemileg sem, fizikailag sem. Nagyon kell f gyélni. Meg egyébként is... Tudja hányszor nyomja le egy sofőr a kuplungot például az egyes járaton nyolc óra alatt? Több, mint háromezerszer...! Mégis. Láija, ez az... Szeretni kell, amit csinálunk. Itt az indulás ideje. Fölberreg a motor, Varga Ferenc mégegyszer hozzámfordul. Élénk arcán már nyoma sincs a töprengésnek. e Ob ^ Pusztít a méh-halál a törökszenimiklósi határban Mennyit fizessen a tsz? Dőczi Lajos öcsödi postás lóháton hordja naponta a leveleket. újságokat az öcsödi tanyavilágba,
