Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-24 / 46. szám
1970. íebruár 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A Szolnok megyei Biztosítási Napok programja gjg FEBRUÁR 24., 25., 26., 27., 28., Itt. 1.: m Két csoportban 160 fó részvételével „Három nap Budapesten" címmel társasutazást rendezünk fővárosunk megtekintésére. Az utazásban résztvevők részére gazdag program biztosítja a kulturált szórakozást A csoportok tagjai fiatal költőkkel és írókkal találkoznak, divatbemutató, városnézés, színházi este, mú- U zeum látogatás. 3j FEBRUÁR 25-érc Munkás—paraszt CSÉB tagok találkozója Mezőtúron. Este 19 órakor a CSÉB színház, a művelődési ház színháztermében. A műsor: ONeül: §§§ „Hosszú út az éjszakába'* a szolnoki Szigligeti Színház előodásaL jj FEBRUÁR 26-6m Szolnokon, a Súgván Endre Művelődési Ház színháztermében du. 15 órakor mintegy 300 általános Iskolás úttörő részvételével: „KI TUD TÖBBET A BIZTOSÍTÁSRÓL?” vidám gyermekvetélkedő. A vetélkedőt vezeti: Gálfi János, a televízióból jól ismert budapesti művész. ■ MÁRCIUS 2-án: MÁRCIUS 5-én: Este 19.00 órakor CSÉB színház Tiszafüreden a művelődési házban. A műsor: Tóth Miklós: „Férj a kutyaszorítóban" c. zenés vígjáték, a szolnoki Szigligeti Színház előadásában. m MÁRCIUS 2-án; Du. 17 órakor KRESZ—BIZTOSÍTÁSI vetélkedő a Tisza Szállóban. A vetélkedő második részét a Magyar Rádió szolnoki stúdiója is közvetíti. A vetélkedő elődöntői február 9-23. között hétfői napokon o Magyar Rádió szolnoki adásának műsorában elhangzott kérdésekre adott válaszok alapján folynak. „GYARTÖ-ELADO-VEVO" CSÉB tagok szakmai találkozója a Tisza Cipőgyárban. A találkozóra megyénk városaiból és községeiből CSÉB tagok utaznak Martfűre, ahol a Tisza Cipőgyár megtekintése mellett baráti találkozót is rendeznek a vendégek részére. Du. 15.00 órakor és este 19 órakor CSÉB színház a martfűi Tisza Cipőgyár művelődési házában. A műsort Maugham: „Imádok férjhez menni" c. zenés vígjátéka 3 felvonásban, a szolnoki Szigligeti Színház előadásában. MÁRCIUS 7-éme Munkás—paraszt fiatal CSÉB tagok találkozója Szolnokon. Az fjúsági nap alkalmával a fiatalok üzemlátogatáson, városnézésen vesznek részt A megye különböző helyeiről mintegy 300 fiatal CSÉB tag részére du. a Tisza Szállóban klubdélután. Az ifjúsági találkozó résztvevői este 19.00 órakor CSÉB színhát keretében megtekintik a szolnoki Szigligeti Színház műsorát MÁRCIUS 8-áme Munkás-paraszt nőnapi CSÉB találkozó Szolnokon. A találkozóra a megye különböző területeiről állami gazdasági dogozók, tsz-asszonyok, lányok érkeznek Szolnokra, ahol városnézésen vesznek részt majd du. baráti találkozó a szolnoki asszonyokkal. A találkozó résztvevői részt- vesznek a színházban rendezett záróünnepségen. 19.00 órakor nőnapi megemlékezés a szolnoki Szigligeti Színházban. Beszédet mond: Gál Gyula elvtárs, a Hazafias Népfront Szolnok megyei Bizottságának elnöke. 19.30 órakor zenés zóróműsor a színház művészeinek közreműködésével. Vezényel: Nádor László. Rendező: Bor József. A záróünnepség színfoltja, hogy a színházba érkező nődolgozókat virággal köszöntik. A Biztosítási Napok rendezvényeire a meghívókat, résztvételi jegyeket az üzemi, intézményi, termelőszövetkezeti Biztosítási és önsegélyző Csoport Intézőjg^ottsága adja. A Szolnok megyei Biztosítási Napok a szocialista biztosítás- ügy elmúlt, közel két évtizedes fejlődésének nagyszerű demonstrációja. n Főurak és pikoló fiúk Jő házigazda nélkül nincs kellemes vendéglátás. A vendéglőkben a pincérek — hivatalosan : felszolgálók — személyesítik meg a házigazdát. Nekik van közvetlen kapcsolatuk a vendéggel. Milyenek a házigazdák? Jók, rosszak? Az általánosítás félrevezető, így célszerűtlen lenne. Csupán a körülményekből adódó következtetésekről írhatunk, éd egyéni tapasztalatokról, de ebben rengeteg lehet a szubjektív ítélet. Feltűnik és bosszantó, ha a pincér csak egyszer is a borospohárba önti a sört, hidegen hozza az ételt, „lezserül” beszél... Nem igen tesszük szóvák mert természetesnek tartjuk, ha a felszolgáló megelégedésünkre végzi munkáját. Pedig az esetek túlnyomó többségében így történik. Ki a „főur"? A pincér — bocsánat: felszolgáló — vendéglátóipari szakképzett dolgozó. A „főurak”, a fiaetőpincérek A Szolnok és Vidéke Vendéglátóipari Vállalatnál a felszolgálók többsége 40 éven aluli, nyolc általános iskolát (nagyon kevesen középiskolát) és kereskedő tanuló iskolát végzett, három vagy másfél év után „szabadult” szakember. A régi „pincérkirályok” kiöregedtek nyugdíjba mentek, eljárt felettük az idő. A felszolgálók munkája igen nehéz, fárasztó. A vállalat szakembereinek értő becslése szerint napi 10—15 kilométert gyalogolnak erőltetett menetnél is gyorsabb tempóban, 2—8 kilogramm teherrel. A nagyobb kerthelyiségekben 20—25 kilométert is talpal egy műszak alatt a felszolgáló. Az eresebb je, az ügyesebbje, ha nagyon hajtja a vendég, 15—20 korsó vagy üveg sört is „kihoz” egy fordulóban. Az alapbérük nagyon alacsony, havi 6—800 forint, eh” hez jön a forgalom utáni 2 —4 százalékos jutalék Az átlagkeresetük 1800—1900 forint körül van. A borravaló? Kinek hogy, mennyi, s ki mennyit „vall be”. Naponta átlagosan 30— 80 forint lehet a mellékes. Jólkereső szakma tehát, de az utánpótlás mégis csak nehezen, minőségileg kifogásolhatóan biztosítható. Nem mind arany... Nem hittem a fülemnek; a fiatalok csak kényszer helyzetben mennek el pincértanulónak, akiket már sehová sem vettek fel, — tisztelet a kivételnek. Miért nem „cikk” manapság — a viszonylagos magas jövedelem ellenére sem — erre a pályára lépni? Mit mondanak azok a fiatal felszolgálók, akik mégis felvették a fehér kabátot? „A sok éjszakázás a családi élet rovására megy... Szombat, vasárnap, amikor mindenki pihen, szórakozik, mi talpalunk ... Nincs se mozi, se színház, se televízió... Tönkremennek az ember lábai... Bárki, ringy-rongy valakinek tűrni kell a rigolyáit... stb.”. Ez a szakma is „nőiesedik”, pedig a vendéglátóipari vezetők ennek nem nagyon örülnek. A tapasztalat az, hogy a szakvizsgát tett lányok fele, kétharmada előbb-utóbb más foglalkozás után néz. A régi előítélet talán? A két világháború között még nagyon is egyértelmű jelentése volt a „pincémő” szónak. Ez persze nem jelenti azt, hogy az akkori pincérnők kivétel nélkül hajlandók voltak egyéb szolgáltatásokra is. Sajnos közülük sokakat „megett a lét” — ahogy a költő írta. Új kifejezést használunk: felszolgálónő. Megváltozott a kifejezés jelentéstartalma: a vendéglátóiparban dolgozó nőt értjük alatta ma már, a szó legjobb értelmében, minden mellékzönge nélkül. Nem a régi fogalomra találtunk új kifejezést, hanem a foglalkozás belső jelentéstartalmát változtattuk meg. Az éjszakázásban való elfáradás és a családi élet féltése miatt keresnek más foglalkozást a felszolgálónők,— hiszen annyi könnyebb lehetőségük van. Magyarosan, de nem csak magyarul Keserves annak, aki úgy téved be „tsárdá”-inkba, hogy „egy kicsit se beszélni magyar”. Mert a felszolgálók közül alig néhányan beszélnek kielégítően idegen nyelven. Sajnos az alapfokú, szakmai nyelvtudással is nagyon rosszul állnak. Érdeklődtem szolnoki felszolgálóktól, ismerik-e a különböző, német—magyar, orosz —magyar stb. nyelvű vendéglátóipari szakkönyveket? Alig-alig néhányan. A kereskedelmi tanuló iskolában egyidőben kötelező volt egy európai világnyelv tanulása. Az idén ez már fakultatív, a tanulóknak csupán fele él ezzal a lehetőséggel. A vállalat szervezett nyelvtanfolyamot, de a lemorzsolódás miatt sikertelenségbe fulladnak. Egy alföldi mammutválla- lat munkaidő kedvezményt ad azoknak, akik nyelvtanfolyamra jelentkeztek, fizeti az oktatás költségeit is, — de ha az illető dolgozó „lemorzsolódik”, kötelezik a juttatás megtérítésére. A példát a kőolajiparból vettem. A vendéglátásban legalább ennyire szükséges egy európai világnyelv ismerete. Arcok, fehér kendő nélkül — Kérem, a konyhától függünk. Kérem, én néha bizonyisten, hogy szégyellem magam, — nagyon kérem, ki ne írja a nevemet, mert engem úgy kirúgnak, hogy a lábam se éri a földet — olyan adagokat ad ki a konyha, hogy az már szégyen. Ki húzza aztán a rövidebbet? Csak én! Éppen tegnap este volt egy esetem. Bécsi szeletet szolgáltam fel. Kérem, az kopogott, mert ujjnyi vastag összeégett prézli volt. Prézli, kérem! A vendég nekem verte ki a balhét, hogy ne nézzem őt palinak. Dehogy nézem, kérem, nekem az a jó, ha a vendég úr elégedett. Jobban a zsebébe nyúl, kérem. Ez nem! Lehet régimódi ember vagyok, de én nem szeretem az olyasmit, hogy az isten tudja hány napos valamiből csinálunk megint ezt, azt. De hát hiába szól az ember — mert szólhatunk, de mindig az húzza a rövidebbet, akinek igaza van. A konyha, meg a vezetés megmagyarázza. Nem szabad elmenni kérem a becsület mellett. Eszembe jut az egykori pincérkirály ismerősöm üzleti fogása. A szakácsnál mindig így rendelt: „egy flekken, futó, egy hagymás, egy bélszín, törzs.’’ A szatócs értette. A törzsvendégek nem panaszkodtak, áld meg csak alkalmilag tért be, legközelebb máshol keresett szerencsét. — Amit ad a vendég, elfogadom, de sose vágom meg. Lelkiismeret kérdése ez, tisztelettel. Bejönnek a munkásemberek fizetés tájt. prémiumkor. Isznak valamit, aztán semmi se drága. Rendelnék a világ italát. Csití- tom őke, elég már. Magam ellen dolgozom, de tudom, hogy másnap mór megbánja; megbánja, hogy elitta a kis pénzt a család elöl. Rögtön megtudja azt az ember, hogy ki miféle. Meglátom rajtuk, hogy vékonypénzű melósok, nincs lelkem hagyni, hogy leégjenek. Vagy hallgatnak rám, vagy sem. 1— De sok mindent el kell tűrnünk, a pénzünkért! Jön a vendég, rögtön meg kell látni a „színvonalát", azonnal fel kell mérnünk az igényét. Mosolyogni kell. ha van hozzá kedvünk, ha nincs. Amikor felvesszük a munkát, rögtön el kell hagynunk az otthon minden gond- ját-baját, mert a vendég szórakozni akar, jól akarja magát érezni. Értem én ezt, így kell, dehát sokszor nehéz. Higgyék el, nagyon meg kell dolgoznunk azért a két és fél, háromezer forintért. Ez sem biztos, hogy megvan, — nem mindegy az se, hol dolgozik az ember: rosszhírű kocsmában, ahol még le is üthetik, vagy valami tiszta helyen. Még ha kevesebb is a pénz... Nincs sok becsülete a szakmának, tudjuk. Mink is tehetünk erről, meg az egykori hivatalos álláspont is. Valamikor kérem, művészet volt pincérnek lenni, — elgépiesedtünk. Az igaz. egyre több a vérbeli vendéglős, aki nem hivatalnok üzletvezető, hanem szakember, s örömét leli a munkájában. Az ilyen ember keze alatt, egy ilyen étteremben öröm dolgozni. Én mindig azt mondom a fiataloknak, gyerekek, művészet a mi szakmánk. Az egyik elhiszi, aztán megpróbálja úgy csinálni. a másik meg nem. Hát, az' ujjunk sem egyforma. Tiszai Lajos Szállítómunkásokat felvesz a 7. sz. Autóközlekedési Vállalat. Bérezés teljesítménybérben 2500—3500.— Ft-ig. (Munkakör: darabáru és kereskedelmi áru- szállítás). Jelentkezés: Szolnok, József Attila üt 91. szám. KPM vizsgával rendelkező hajógépészeket, hajóvezetőket és uszálykormányosokat felveszünk. Jó kereseti lehetőség. Jelentkezni lehet: Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat, Szeged, Dózsa György u. 5. sz. Levélcím: Postafiók 150. Útiköltséget felvétel esetén térítünk.
