Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-19 / 42. szám

1970. február 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 „Tobzódott" az A-2 Otvenhatezer influenzás — Vezet a tüdőgyulladás — Újabb rekord a megyében A Szolnok megyei Közegész­ségügyi Járványügyi Állomás­tól tegnap a következő felvilá­gosítást kaptuk: az év 7. naptá­ri hetében — febr. 8-tól 14-ig — újabb tömeges influenzás megbetegedések történtek. Szám szerint újabb 21 324 em­ber betegedett meg megyénk­ben az A—2 vírus fertőzése következtében. Ezzel szükebb hazánkban a járvány kezdeté­től összesen 56 ezerre nőtt az influenzás megbetegedések szá­ma. Sok a táppénzes Ez a szám sajnos rekordnak számít. Meghaladja ugyanis a korábbi járványokét és ugyan­akkor még mindig újabb meg. betegedések várhatók. Bár né­mi vigasztalással szogálhat az a tény, hogy az emelkedés mér­téke valamelyest csökkent. Ez azt jelenti, hogy amíg a hatodik héten 55 százalékkal, addig a hetedik héten már csak 15 szá­zalékkal nőtt a betegek száma. Ugrásszerűen emelkedett vi­szont a táppénzre vettek között az influenzások. A hatodik hé­ten a megyében az összes táp­pénzes betegnek a 40 százalé­ka, az elmúlt héten már 67 szá­zaléka került betegállományba influenza miatt. Szerencse szerencsétlenségben Ami a korosztályokat illeti: a megbetegedettek egyharmada 1 —14 év között van. A 0 évesek részaránya 2,6 százalék, a 60 éven felülieké 7,1 százalék. Ez bizonyos fokig szerencse a sze­rencsétlenségben, mivel éppen az e korúakra a legveszélye­sebb a járvány. Sajnos sok a szövődményes megbetegedés. Ezek között is a tüdőgyulladás vezet, majd sorban következnek a homlok­üreg-, a középfülgyulladás és a hörghurut. ló az a C-vitamin Reméljük, most már lassan kilábolunk a nagy járványból. Ám véleményünk szerint to­vábbra sem árt, ha nagyobb mennyiségű C-vitamint fo­gyasztunk. Ez megtalálható a hordóskáposztában (főként nyersen fogyasztva), a narancs­ban, a citromban, a mandarin­ban, a csipkebogyó szörpben, a petrezselyem zöldjében és a spenótban. Kitűnő C-vitamin források a savanyúságok épp úgy, mint a gyorsfagyasztott zöldségek és gyümölcsök. Arra azonban vigyázzunk, hogy a zöldségeket mindjárt főni te­gyük, mihelyt megtisztítottuk, s fedett edényben főzzük. Ne melegítsük fel az ételt, s ne is tartsuk melegen. így kevesebb C-vitamin (aszkorbinsav) vész el. Saláta gyerekeknek, felnőtteknek Végezetül nagyon finom, fő­ként gyorsan elkészíthető salá­tát ajánlunk, amely gyerme­keknek, felnőtteknek egyaránt kedvence lehet. Két citromot, két narancsot és két almát meghámozunk, kockákra vág­juk. Egy üvegtálra lerakjuk: egy sor alma, rá porcukor, majd egy sor narancs cukor­ral, egy sor citrom cukorral. Ezt váltakoztatjuk. Lehetőleg elkészítés után azonnal fo­gyassza el a család. A rendkívüli helyzet A raj éleslövészetre ké­szült Szinte bénító izgalom telepedett valamennyiökre. A véletlen úgy hozta- hogy egyikük sem lőtt még ka­tonai fegyverrel. Feküdtek a lövészárokban, mellettük a fegyver. Méregették a távol­ságot a cél és az árok kö­zött. Kicsinek tűnt a cél. Hogy lehet azt eltalálni? — Raj, fegyvert fogj! — hallatszott a vezényszó. — Tolta. Cél az előttünk állá alak, három egyes, lövés, tüüüz! Eltávozás helyett fenyítés * * Üzemi balesetekről Döntött a Leofelsőbb Bírösácv A balesetté! oksági kapcso­latban levő, a munkahe­lyen munkaidő alatt tanúsí­tott óvórendszabály sértés­ből eredő kár nem zárható ki a vállalat működési kö­réből, a munkáltató felelős­sége ay. elháríthatóság kér­désére tekintet nélkül fenn­áll. A MÁV-nak tehát nem si­került magát kimenteni a munkaügyi kártérítési fele­lősség alól, mert a dolgozó munkaviszonya keretében szenvedte el a balesetet A munkáltató megbízottja hosszabb időn át elnézte, hegy a kártokozó munkatárs ,-éretlen játékával* a biz­tonságos munka végzését akadályozza, amely végül is a balesethez vezetett Dr. V. N. Sípos honvéd, Mezőtúrról bevonult újonc már teljesí­tette feladatát. Megtapogat­ta jobb vállát Nem nézett a cél felé. Gondolatai ott­hon jártak. Látta a szépen rendbe tartott családi há­zat az udvaron nyüzsgő ál­latokat, amelyeknek gömbö- lyödő felesége szór eledelt Egy éve nősült. Azt hitte már nem hívják be kato­nának. Háromszor volt soro­záson és mindig otthon hagyták. Ügy gondolta, rá már nem kerül sor Megnő­sült. Feleségén látszott, hogy anyai örömök elé néz, ami­kor megkapta a behívót. Nem kérvényezte, hogy ott­hon maradhasson. — Mi az Sípos, maga nem kíváncsi hogyan célzott? — riasztotta fel rajparancsnoka hangja. A többiek már a cél felé tartattak, amikor ő is utá­nuk eredt A célhoz érve hallotta, amint társai öröm­mel vagy éppen lehangoltan olvasták n találatokat — No, Sípos, maga ugyan­csak beleadta minden ha­ragját a lövésbe. Tudja, hogy egyedül magának van három találata — hallotta a parancsnok hangját. — Ezért kimenő jár, sőt eltávozás. Síposssal alig lehetett bír. ni, Várta, számolgatta a napokat, mikor lesz szom­bat. Ez elvonta a figyelmét mindentől. Nem egyszer a mellette ülő, vagy álló társa lökte oldalba, ha szólt hoz­zá a parancsnok. Végül a lö­vészet utáni dicséretből fe­nyítés lett és az eltávozást is megvonta a szakaszpa­rancsnok. Sipos honvédet hívatják A raj úgy döntött, hogy közbej árnak, megpróbálják megmagyarázni Sípos visel­kedéséit. Erre azonban nem került sor. Éppen teremfog­lalkozás volt, amikor a na­pos váratlanul belépett a terembe. — Sípos honvéd azonnal jelentkezzen az ügyeletén — jelentette a foglalkozásveze­tőnek. Mindenki meglepődött Még maga a foglalkozásve­zető is. e— Hát menjen Sípos és aztán jelentse, miért hívat­ták. A foglalkozás folyt to­vább. Rövid idő múlva ki- vágódott az ajtó és Sípos robbant be a terembe. — Fiam -született... meg­született... — hadarta bol­dog izgalommal. A foglalkozásvezető gratu­lált elsőnek» majd társai szorongatták a kezét. — Folytatjuk a foglalko­zást — mondta a szakasz­parancsnok — Sípos, maga pedig öltözzön ái. Az esti vonatot még eléri. Negy­vennyolc óra múlva jelent­kezik, — Hazamehetek hadnagy elvtárs? És a büntetés? — A rendkívüli helyzetre való tekintettel elengedem „ büntetést. Virág és mackó A foglalkozásnak gyorsan vége lett A rajparancsnok javasolta, hogy vegyenek ajándékot. A többiek öröm­mel egyeztek bele és már adták is a forintokat. Ügy döntöttek, hogy virágot és egy kis macit vesznek. — Baj van. A kantinban nincs se virág, se maci. Hol vegyük meg? _ mondta egyikük. A hadnagy hallotta az utolsó szavakat — A városbav. Aki vállallco-t zik a bevásárlására, azon. nal kap kimenőt. Vállalko­zik Sugár? Maga már ve­zette a gépkocsimat, kime­het vele és siessen vissza^ még itt éri Sípost. _ Mire Sípos kimenőbe öl­tözött és aláíratta a szabad- ságos levelet Sugár is visz­ázáért a városból. — Hadnagy elvtárs jelen­tem, a századparancsnok elvtárs még két nappal meg­toldotta a szabadságot. Ké­rek engedélyt távozni. Sze­retnék ajándékot is venni. — Arra már ne legyen gondod — állt fel Sugár. — Siess az állomásra, vidd el a mi üdvözletünket és és ezt a szerény ajándékot a kismamának meg a kis Sí­posnak, — n»j « . ZORD TELEK Az egy évszázadra vissza­tekintő rendszeres meteoro­lógiai feljegyzések azt mutatják, hogy a nagy telek nem tartoznak kizáró­lagosan a régi idők sajátos­ságai közé, hanem — bizo­nyos periódusok szerint cso­portosulva — váltakoznak az enyhe és hóban szegényebb telekkeL Rendszerint a nap­folt minimumok körüli telek hoznak kemény fagyokat és sok havat de akadnak sza­bályerősítő kivételek is, mint például az idei, amely az 1967-es maximum-évhez még eléggé közel van. A nagy telek sorában leg­régebbi az 1879-es, amikor — a feljegyzések szerint —már decemberben szekerekkel, szánokkal közlekedtek á Duna jegén. Hasonlóan szi­gorú tél több is akadt az 1870—1890 közötti két évti­zedben. Viszont ezt 1900—• 1928 között a rendkívül eny­he telek periódusa követte. Jellemző, hogy a csaknem három évtized alatt csupán az 1915/16-os tél ütötte meg a normálszintet, de akikor is csupán mínusz 1,8 fok volt a három téli hónap hőmér­sékleti átlaga, vagyis 2—2,5 fokkal elmaradt a szigorú te­lek hidegszintjétől. 1920 no­vemberének hőmérsékleti át­laga például plusz 0,5. a decemberé plusz 2,7, az 1921 januárjáé plusz 4,5 fok volt Az enyhe periódust váltó újabb hideg-sorozat rögtön ,az évszázad telével* kö­szöntött be. Az 1923/29-es telet a december végétől március végéig tartó nagy havazások, óriási hótorla­szok és a februári tartós, kemény fagyok jellemezték. Egyes vidékeken, a falusi házakat teljssn betemették a hófúvatok, s — a fel­jegyzések szerint — az ut­cai kutakra vízért alaguta­kon jártak ki a benmszorul- tak. A Dunát 1929. január 10-től március 15-ig vastag jégpáncél borította. Számos vidéken 30—32 fokos fa­gyok voltak. Jadviga ftutkvrszkaja : MOZI A MOZIBAN Miután kialudt a fény és peregni kezdett a film, a feleség oldalba bökte a férjét: — Látod? — Persze, hogy látom — hümmögött vissza a férj. — De ne a vásznat nézd, hanem azokat ott ni, akik előttünk ülnek! Felhábo­rító! — Kérem, legyenek csendben, — szólt vala­ki a sor jobb szélén. — Bocsánat, — vála­szolta a férj, majd az asszony füléhez hajolt és belesúgta: — Mondd, kér­lek, miért sért téged, ha azok ott csókolóznak? — Pssz! Csend legyen már! Mért beszélnek ott?! — zengte immár szinte az egész kórus. — Látod. Zoszja, ez mind temiattad van. Fe­jezzük be a beszélgetést! — kezdett ingerültté vál­ni a férj. — Akkor mondd meg nekik, hogy ne borulja­nak annyira össze, ha­nem húzzák szét a fejü­ket, mert semmit sem le­het tőlük látni. — Hajolj hozzám köze­lebb, vagy tessék, ülj te az én székemre, úgy jobban látsz. — Hogyisne! Még ezek miatt a szégyentelenek mi­att fogok én itt két óra hosszán keresztül nyomo­rogni! — Nem lenne szíves be* fogni végre a száját?! — fújta dühösen hátulról va­laki. — Szemtelen! — sziszeg­te vissza az asszony. — Arcátlan pimasz! — Most már aztán elég legyen! — mordult rá a férje. — Tudhatnád, hegy a fiatalok a földkerekség minden mozijában csóko- lőzni szoktak. Mi ebben a kivetni való?!! Valami­kor... még fiatal korom­ban... én magam is... — Hong mondod?! — érdeklődött élénken az asszony. — Hogy fiatal­korodban te is... mint ezek... érdekes, én egyáltar Ián nem emlékszem rá! Tedeusz! Kivel csókolóztál te fiatal korodban a mo­ziban?! Kivel?! — Kivel, kivel... Bizto­san nem valamelyik utca­seprővel, képzelheted. — Szóval így?! És ne­kem ezt csak most kell megtudnom! És itt!... Ér­tem már, miért nem há­borodsz te fel az effajta viselkedésen!... — Senki sem tudja már ott annak a szószátyárnak befogni a pampulláját?! —r méltatlankodott is­mét erőteljesen valaki. — Ezt sosem fogom magának megbocsátani! — fújta feléje epésen az asszony. — Nyugodj már, Zoszja! Miért nem hallgatsz? — Légy nyugodt, én nem hagyom magam! Elég nem szép, hogy te eltűröd, hogy így sértegessék a nejedet! — Lehetetlen veled mo­ziba járni! Csak mennénk már innen minél hama­tnondja?! Úgy veszem ész­re, még ettől a tejfelesszá­jútól is begazolsz! Hé, fia­talember! Sokáig fognak még ott csókolózni? — Valami baj van? — fordult hátra a megszólí­tott fiatalember. — Kér­dezni akar valamit? — Azt akarom, hogy vi­selkedjenek tisztességesen! Mit csinál ott azzal a lány­nyal!? Eljön az ember moziba és nem tudja néz­ni az ilyenek miatt a fil­met! Az efféle intim dol­gokat otthon szokták elin­tézni, ahol senki sem látja! — Milyen igaza van!— szólt ismét, hátra a fia­talember. — Csakhogy mi diákotthonban lakunk... Esetleg, ha kölcsönadná a lakását, amíg a filmet nézi... — Szemtelen sihederl... Ezek azt hiszik, hogy övéké... Mondott volna még töb­bet is, de a jegykezelő kézen- fogta és kivezette rt néző­térről. A férje szégyen­kezve kullogott utána. Egyébként semmit sem vesztettek. A film rettenetesen unalmns vnlf és senki sem értett belőle semmH. rabbi — És ezt egy férfi (Krecsmáry László fordítása) Több Szolnok megyei vál­lalat, vonatkozásában hozott dönést a Legfelsőbb Bíróság, melyek a dolgozóikat ért üzemi balesetekkel kapcso­latosak. Az adott esetekben a vállalat igazgatója, a munkaügyi döntőbizottság és a járásbíróság azzal utasí­totta el a dolgozók kártérí­tési igényét, hogy az üze­mi baleset a vállalat műkö­dési körén kívül esik, me­lyet nem volt módjában a vállalatnak elhárítani^ Visszapörgött a kormánykerék A 7-es számú Autóközle­kedési Vállalat egyik gép­kocsivezetője Szandaszőllős- ről homokot szállított a szol­noki Kertvárosba magánfu- varoztatok részére. Amikor az egyik udvarba a megra­kott tehergépkocsival be akart tolatni, a gépkocsi megsüllyedt. A gépkocsive­zető a továbbhaladás végett a tolatásból előremenetbe, majd ismét tolatásba kap­csolta a gépkocsit Tolatás­kor azonban az első kerék megakadt a kormánykerék ennek következtében vissza­pörgött és a gépkocsivezető balkezének egyik ujját meg­ütötte. A dolgozó munkál­tatójától kártérítésként: a táppénze és az átlagkerese­te közötti különbözet meg­térítését kérte. Végső fokon a járásbíró­ság a felperes panaszát el­utasította és tényként álla­pította meg. hogy a károso­dást előidéző ok a vállalat működési körén, kívül esett, és az objektiven elhárítha­tatlan volt. A közút karban­tartása, annak felügyelete ugyanis nem tartozik az AKÖV működési körébe és az ott előforduló hiányosság a részéről nem volt elhárít­ható. Törvényességi óvás foly­tán a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy adott esetben a baleset munka­végzés közben keletkezett. A dolog természete szerint a tehergépkocsi kormányának kezelése a gépkocsivezető munkaköri kötelessége volt, következésképpen a baleset oka a vállalat által a dolgo­zónak a feladatai teljesítése érdekében átadott és hasz­nált jármű működéséből eredt, az tehát nem zárható ki- a vállalat működési kö­réből. Ilyen helyzetben vi­szont közömbös, hogy a bal­eset oka a vállalat részéről objektiven elhárítható volt-e vagy sem. A kifejtettekből követke­zően tévedett és ezáltal jog­szabályt sértett a járásbíró­ság, amikor arra a jogi ál­láspontra helyezkedett, hogy a munkáltatónak — műkö­dési körén kívül eső elhárít­hatatlan ok bizonyításával — sikerült magát kimentenie a jogszabályban meghatározott kártérítési felelősség alól. Társa kalapját célozta — bal szemét találta A MÁV alkalmazásában álló kőműves-segédmunkást a munkatársa munkavégzés közben úgy akarta megtré­fálni, hogy annak kalapját leüti. Ebből a célból egy marék homokba hengerge- tett meszet vett a kezébe és a beszélgetés után távozni készülő munkatársa kalap­jára célozva, eldobta a mészcsomót A mész a visz- szaíorduló dolgozó bal sze­mét találta el, és olyan sé­rüléseket szenvedett, minek következtében látását el­vesztette. A balesetből származó ká­rának megtérítése iránti igényét a munkaügyi döntő- bizottság és a járásbíróság is elutasította. A járásbíró­ság álláspontja szerint bár a baleset a ipunkaviszony keretén bélül történt, a kár­okozás a dolgozó játszadozá­sára vezethető vissza. Ezért a munkáltató a munkajogi szabályok szerint nem tarto­zik felelősséggel, a dolgo­zónak módjában áll közvet- lehül a neki kárt okozó munkatársa ellen fordulni, aki a polgári jog kártérítési szabályai szerint köteles a kárt megtéríteni. A Legfelsőbb Bíróság ha­tározatában rámutatott arra. hogy a járásbíróság jogi ál­láspontja helytelen, mert a munkáltató felelősségének elbírá’ása szempontjából nem hagyható figyelmen kí­vül az ővórendszabály azon előírása, mely szerint a munkáltató köteles gondos­kodni arról, hogy a munka­helyen rend és fegyelem le­gyen. Munkahelyen tilos minden olyan magatartás (fegyelme­zetlenség. játék stb.) amely az egészséges és biztonságos munkavégzést akadályoEza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom