Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

1970. február 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 Vérfagyasztó helységnevek nyomában „Vérfagyasztó” helységne­vek múltja, eredete, kiala­kulásának körülményei után nyomoztak — nem is ered­ménytelenül — a közelmúlt­ban a nyelvtudomány szak­emberei. Legmeghökkentőbb neve minden bizonnyal annak a bihari községnek van, amely a térképen, helységnévtárak­ban Vércsorog néven talál­ható (az egykori élesdi já­rásban). A hátborzongató ti­tulus származásának felderí­téséhez nem kellett túlságo­san légi krónikákat fella- pozniok az etimológia mű­velőinek. a XIX. században Ugyanis a falut Vircsalognak hívták. Alighanem a kör­nyékbeliek szóhasználatában formálódott, „csiszolódott” azután az ártalmatlan — és sokak szerint értelmetlen — elnevezés Vércsoroggá. Egy másik „véres” hely­ségnév Vérvölgy — az egy­kori Szilágy megyében ta­lálható. Származása, kelet­kezése arról tanúskodik* hogy itt is n köznyelv tré­fálta meg az etimológuso­kat, akik eredetileg valami véres esemény helyszínét sejtették a községben, illet­ve környékén, A magyará­zatot végül is az „üver” szó adta, amely ugyan ma már nem használatos, valamikor azonban *, kiszáradt patak­medret jelölte. A szóbanfor- gó községben ilyen patak­meder húzódott át, s ezért a századokkal korábbi név­adók joggal keresztelték el a helységet Üvervölgynek. Ebből származott — az ü elhagyásával — a Vervölgy, majd a Vérvölgy elnevezés. Baranya egyik községé­nek lakói hosszú évtizedeken át sérelmezték szülőfalujuk nevét. A nvelvészek ha­marosan megfejtették a kü­lönös név eredetét. A köz­séget ugyanis a XV. század­ban, Vidosfalvának hívták, valószínűleg azért, mert egy Vidos nevű birtokos alapí­totta. feltehetően a XIII. században. A Vidosfalva az­után Videsfalvára, majd Bi- desfalvává, végül Büdösfává változott Felnőttek lesznek... „Édesapám szereli a szak­máját ...” „Jó otthon, de unatkozom.” „Anyu altkor is dolgozik, mikor beteg ...” Tizenkét éves gyéreitek nyilatkozataiból idéztem. — Negyvenöt véleményt őrzök, ígéretem szerinti titoktartás­sal. Nem árulhatom el ne­vüket, iskolájukat, városu­kat így vallottak csak azzal az őszinteséggel, amelynek ígéretével ez a cikk is íródik. Szavaik belülről jönnek, gyermeki félelmektől szűrve, és reménykedve. Értő szem­mel nézik maguk körül a családot, az őket körülvevő szűk világot. Nehéz feladatot kaptak: szüléikről, otthonuk­ról kérdezgettem őket, azok­ról, akik legközelebb állnak hozzájuk és felettük. Példaképem-e édesapám ? „Igen. Szeretnék olyan jól számolni, mint ő.” „Igen. Csak rossz, hogy so­kat dolgozik, elfárad, és na­gyon mérges, amikor haza­jön .. Hódító kannabiszok A fiatalok némán ülnek a félhomályos nyugat-berlini teaházban. A felületes szem­lélő csupán a sötét színű, gőzölgő teát láthatja az elegáns porcelán csészékben, s nem érti, mi az a réve- teg kifejezés az arcokon? A párizsi Quartier Latin egyik eldugott beat-klubjá- ban szakállas ifjak, elvadult külsejű lányok guggolnak a pislákoló gyertyafény körül — a conga dobok és elekt­romos orgonák sztereofonikus zenéje betölti a kicsiny he­lyiséget. édes- kesernyés. — a templomok tömjénszagához hasonló — illat száll a leve­gőben. A társaság tagjai vá­rakozásteljesen figyelik a kö­zépen ülő férfit, aki meg­szokott, lassú mozdulatokkal cigarettát sodor, majd sor­ra odanyújtja a mellette ülőknek. Hódít a „has" Az új járvány egyre na­gyobb rémületet okoz Nyuga­tom. Az ősi, gyönyörszerző kábítószer, a hasis, amit a beavatottak most egyszerű­en „has”-nak, vagy egysze­rűen „anyag”-naJc neveznek, riasztó gyorsasággal hódít az Egyesült Államokban és az utóbbi hónapokban átterjedt Nyugat-Európára, elsősorban az NSZK-ra. „Kábítószer-la­vina fenyegeti Németorszá­got!” „Egész iskolák fo­gyasztanak hasist!” Ilyen és hasonló jelentések látnak napvilágot a nyugatnémet lapokban. A hábítószereik eladása pe­dig zavartalanul folyik to­vább. A müncheni pop-palo­ta ban. a Citta 2000-ben, a kereskedők halkan tudakol­ják; „Kell valakinek?” Aki­nek szüksége vám rá, meg­nevezi a kívánt mennyiséget és találkahelyet beszél meg egy félreeső utcasarkon. Ha­sonlóan megy az üzlet Ham­burg, Frankfurt és Nyugat- Berlin kiszemelt pontjain is. Átlagár, közepes minőségnél: grammonként ö márka. Mit mond a lexikon a kannabiszok, e két veszélyes, kábítószer eredetéről? A kendert már 5000 év óta is­meri az emberiség: „ por- zós növény rostjaiból fona­lat készítenek, a termős vi­rágai és levélvégződései él­vezeti szerként szolgálnak. A mámort előidéző ható­anyag (tetrahidrocannabisol) csak az indiai kenderből nyerhető, amely a szubtró­pusi klímában, Mexikóban, Észak-Afrikában, Törökor­szágban. Pakisztánban és In­diában terem. Kábítószerként két változatban használiák. Marihuána, a levelek és a virágok kiszárított keveré­ke. Mexikóban és az USA- ban pinákban, vagy saiát készítésű cigarettákban szív­ják. Hasis. A felső levelek mi­rigyfejecskéiből nyert gyan­ít különleges pipákban ci­garettákban, vagy italokban, ételekhez kévéivé fogyaszt­ják. A hasis és a marihuána el­terjedésével két. egymásnak ellentmondó nézet alakult ki: a tudósok egy része az el­lenük való harc fokozását, a kábítószer kereskedők és fo­gyasztók szigorú megbünte­tését követeli. Azzal érvel­nek, hogy a kannabisz-szár- mazékok. bár kevésbé veszé­lyesek, mint az ópium, hero­in. vagy mint az LSD, még­is félelmi depressziókat, ül- döztetési mániáikat, dedíriu- mokat okoznak, általános egykedvűséget váltanak ki és lépcsőfokot jelentenek az egészségre a még ártalma­sabb kábítószerek fogyasztá­sa felé. Mások veszélytelnebbnek tartják e szereket és egye­nesen élvezetük és kereske­delmük engedélyezését ajánl­ják, ettől remélve népszerű­ségük csökkenését Egy kü­lön e célra alakult brit kor­mánybizottság azzal indo­kolja a kannabiszok hasz­nálatának engedélyezését mert úgy vélik —, minél inkább tiltják e kábítószere­ket. megszerzésük érdekében annál kockázatosabb és a társadalomra nézve egyre veszélyesebb bűntettekre ra­gadtatják magukat élvezetük rabjai. Egyes üzleti körök vérszemet kaptak az új ha­szonszerzési lehetőségtől: amerikai cigarettagyárak máris üzemen belüli tanul­mányokat készítettek a ma­rihuánás cigaretták piaci értékesítésének módszereiről. Megindult a lavina Akárhogy is döntenek a nyugati törvényhozók, nincs sok remény rá, hogy a meg­indult lavinát megállítsák. Az USA-ban a legutolsó fel­mérések szerint legalább tlz- millióan próbálták ki a til­tott gyümölcsöt, sőt a kollé­giumokban rpinden ötödik diák találkozott már a kábí­tószerekkel. Egyedül múlt évben 1200 tonna marihuánát vittek be Mexikón keresz­tül az országba. Tavaly augusztusban a woodstocki beat-fesztiválón a 400 ezer résztvevő kilencven százalé­ka teljesen nyíltan szívta a marihuánát Tény. hogy e divat irány­zat, mozgalom, vagy bármi­nek is nevezzük, elsősorban a középiskolai és az egyete­mi diákok között terjed. A Times című amerikai új­ság ír ja, a fiatalok elmenekül-, nek a mai amerikai valóság­tól és visszahozatalukra nincs is remény, amíg világuk a bizonytalan háborúk, az egyenlőtlen esélyek és jöve­delmek, az elavult intézmé­nyek világa marad. Hirschler Richárd „Édesapám jó. Amit anyu rábíz, mindent megcsinál. Kedves és becsületes. Bíznak benne az emberek.” „Én annak örülök, hogy nem iszik, mint öt évvel ez­előtt .. „Mindig időben jön haza, szereti a szakmáját, és min­ket is..t Végűi egy egészen kedves válasz; „Mindenben szeretnék rá hasonlítani, mert jókedvű, és szokott velem játszani.. Miért nem ? „Cigarettázik...” „Hafcnar üt...” „Nem szereti, ha egyest viszek haza...” „Saj­nos, egy kicsit hirtelen hara­gú, és nem tudja elfelejteni, ha rosszat csinálunk”. A gyermek fogalmaz így: sajnos. „Kicsit lusta.” „Néha el­maradozik esténként, ilyen­kor anyukám sokat sír. Ezt nem szeretném átvenni tő­le ...” „Édesapám nagyon ideges ...” „Hirtelen harag- vó, nehéz természetű ...” Miért szeretem édesanyámat? „Anyu akkor is dolgozik, mikor beteg.” „A munkahe­lyén megállja a helyét, sze­retik ..„Csak jóra tanít. Nem engedi meg, hogy olyan­nal játszam, amiből bajom lehet..„A legnagyobb erőssége a tisztaság.” „Édes­anyámat az emberek szere­tik, mert ahol tud, segít.. „Édesanyámtól azt szeretném örökölni, hogy nagyon sze­ret dolgozni.. „Anyukám­nak a legszebb tulajdonsága az, hogy nem szeret másokról illetlenül beszélni .. Igen, anyukák. A legutolsó mondat szerint, nem szívesen hallgatják a 12 évesek, ami­kor otthon valakiről „illetle­nül” beszélnek. De ennél sok­kal többet mond az a véle­mény, hogy a gyerekek ész­reveszik, mennyit dolgozik az édesanyjuk. Ha anyu haragszik... Egyetlen gyerek se mond­ta: nem szeretem édesanyá­mat. De azt nagyon sokan fájlalták, hogy: „Anyu ide­ges.” „Hamar adja a fülest, ha nem jó a lecke.” „Édes­anyám veszekedős.” „Hamar kiabál..„Apunál is gyor­sabban mérges.” „Ha ideges, magába fojtja a sírást. Ebben nem szeretnék rá hasonlí­tani ...” „Szeret egy kicsit haragba lenni édesapám­mal .. Az otthon Az első kérdésem: miért szeretek otthon lenni? A fe­lelet a 12 éveseké: „Van televízió.” „Ha a szüleim hazajönnek, mindig hoznak valamit. Nem nagyot, de hoznak ...” Ehetünk min­dig, amit akarunk ..„Mert barkácsolhatok ...” „Akkor szeretek otthon lenni, amikor anyu nincs otthon, mert nem enged játszani a kutyával.” „Egyedül vagyok gyedek a pusztán, mégis nagyon jól érzem magam, mindig talá­lok valami játékot, vagy se­gítek édesanyámnak ...” „Nagyon jó a szüleim és test­véreim társaságában...” „Szeretek otthon lenni, mert a szüleim megértik egy­mást .. Unatkozom „Csak akkor szeretek ott­hon lenni, amikor nem ve­szekednek a szüleim ...” „Édesanyám sokat dolgozik, és otthon már csendre vágy ...” „Bizony, anyukám már ótthon fáradt és ha va­lami nincs rendben, néha ki­kapunk ...” 4,Anyukám ide­ges, mert az egész napi zaj után jól esne neki a csend...” A legtöbben megértik a szülők fáradtságát, érződik a válaszokból, hogy sokat hal­lották: ne idegesítsd édes­anyádat, fáradt. „Van sok játékom, de egyedül nem jó játszani.” „Nem szeretek otthon len­ni, mert unatkozom ...” „Nem tudok semmit csinálni, mert nem jönnek barátok...” „Jó otthon, de unatko­zom ...” „Nincs testvérem, és otthon mindig unatko­zom ...” „Ha egyedül va­gyok, szeretnék hirtelen el­repülni a nagymamához, de úgy, hogy mire apuék haza­jönnek, otthon legyek...” — Színezgeti a valóságot a gyerekfantázia. Vasárnap „Vasárnap, amikor együtt van a család, örülök...” „Ügy szeretem a vasárnapot. Jó meleg van ...” „Vasárnap kapok cukrot, és csokit...” „Vasárnap édesapám kikér­dezi a leckét, aztán szoktunk sakkozni...” „Mi vasárnap hármasban játszunk a szüle­immel. Én nagyon szeretem a szüléimét...” Ismétlődnek a válaszok. Szeretik a szüleiket, felnőt­teknek már-már érthetetlen gyengédséggel mentik ma­gukban őket, ha bírálják is. őszinték, mert tudják, ezért nem jár fenyítés. Vágyódnak a megértésre. Hihetetlenül fontos nekik az otthon, a nyugodt légííbr... Sablonos szavak? Sema­tikus mondatok? Gyermek­szájból, azzal a tudattal, hogy milyen sokat számít a véle­ményük, hatalmas erőt ad­nak, ők a holnap felnőttéi. Moldován Ibolya A „négy páncéxos és a kutya" ötYenhatezer rajongója Lengyelországban a gyer­mekek körében (de a fel­nőttek között is) rendidvül népszerű lett a ,-Négy pán­célos és a kutya” c. TV- filmsorozat. a „Páncélosok­nak” országszerte hatalmas, lelkes tábora van. és tet­tekkel igyekszik bebizonyí­tani, hogy a „Négy páncé­lost” tekinti mintaképének. A filmsorozat vetítése három évvé; ezelőtt kezdődött. s ezután egyre-másra jöttek létre az ifjúsági „Pánélos Klubok”, amelyek „vezér­kara” a TV Páncélos Klub. Az ország minden részén működő ifjúsági N klubok, azaz „páncélos osztagok” sok figyelemre méltó, szép kez­deményezéssel' léptek fel. A klubok száma jelenleg 14 000, a ,’legénység” össz­létszámú mintegy’ 56 000 Vannak közöttük felnőttek is — így pl. az egyik „osz­tag” parancsnoka harckocsi irányzója volt a második világháborúban. „Alárendelt, jei” ma 6—13 évesek... A páncélos osztagok le­génységének egyik feladata a lakóhelyük környékén lévő régi várak, védfalak* erődök stb. összeírása, leraj­zolása vagy lefényképezése volt. A „vezérkarhoz” közel 1000 jelentés érkezett, ame­lyek, nem egy remekbeké- szült rajzot tartalmaztak. A „Jég” jelszóval szerve­zett akcióban az idei ke­mény tél idején P páncélos klubok kiskatonái homok­kal szórják fel a járdákat és ösvényeket. E feladat el­végzéséről már 1500 jelen­tés érkezett a TV Páncélos- klubjához. Minden páncélos osztag „hadműveleti naplót” vezet* ahol feltünteti a vezérkar által kijelölt feladatokat s a saját kezdeményezéseiket. A legjobb ötleteket, eredmé­nyeket a TV páncélos klub­ja nyilvánosan értékeli. A klasszikus lengő Geliei Pityu, a népszerű Bivaly, szavakkal alig kifejezhető mérték­ben unatkozott. Már mindent meg­próbált Icukára gondolt, a tegnapi detektívregényre, gyufásskatulyát egyensúlyozott az orrán, tízfillére- seket kapott el jobb. majd balkéz­zel* azután hidegvágóvai a cipője talpát feszegette. Az unalom azon­ban maradt. Sőt, nagyon úgy né­zett ki, hogy eltart a munkaidő végéig. És ekkor váratlanul, szokatlan esemény következett be: kipattant az isteni szikra. Az ötlet, mely ha csak percekre is, de megölheti az unalmat és fényt, derűt, felszaba­dult kacagást hozhat Geliei Pityu (a népszerű Bivaly) sivár életébe: Gordos célzás, egy könnyed csuk­lómozdulat. majd...! A felfüggesz­tett féligkész munkadarab úgy vágta hátba Cérna Emil ipari tanu­lót, hogy az átbukfencezett a meg­mászhatatlannak hitt ócskavas dom­bon, két és fél métert csúszott a hullámos betonon, s a produkció sikeres befejezéseként derékig el­tűnt a műhely sarkában összehor­dott évtizedes törmelékben. Kacag a műhely... A népszerű Bivaly viszi a prímet; műemlék­nek számító pókhálók hullnak a plafonról a harsány örömkitörések következtében. Csak ketten maradnak komolyak: Cérna Emil ipari tanuló — aki pil­lanatnyilag egy kis levegővel is be­érné vidámkodás helyett — és az Öreg. Az öreg, aki ötvennyolc évét meghazudtoló fürgeséggel, és egy kecses szökkenéssel a népszerű Bi­valy előtt terem: kicsit ágaskodik, kicsi* céloz, aztán puff... Halálos csend a műhelyben. Két okból egyrészt mivel a pofon min­den kétséget kizáróan a klasszikus lengőütések közé tartozik, másrészt* mert a népszerű Bivaly százkilenc- venkét centiméter magasan hordott bal orcáján végződik... Feszült várakozás, némi fejszá­molással egybekötve: a Bivaly cirka 104 kiló és egyszer, kifica­modott vállal, egyedül hajigálta ki az aJsókecsmegi Spartacus teljes birkózó szakosztályát a „Kispintyő- ke” étteremből. Az öreg 158 centi lehet és süblerrel a köpenykédé­ben 51 kiló. A viadal végső kime­netele aligha kétséges: Hetymegj Oszkár, betanított segédmunkás a telefon felé indul, hogy egy súlyos agyrázkódásos művezetőhelyettes alig pihegő testéhez mentőket ren­deljen. De nicsak... a telefon korai: a viadal egyelőre elmarad. Az öreg a klasszikus lengővei lezártnak te­kinti az ügyet- visszaballag a gé­péhez. míg a népszerű Bivalyt lát­szólag teljesen lefoglalja szépen dagadó bal orcájának tapogatása. Félelmetes jobbja mozdulatlanul csüng farmernadrágja mellett. Az unalom viszont elszállt. — Te ezt tűröd? — susogja a Bivalynak Bramcsák Józsi, a Ra­gyás. — Majd... Majd a meló után... Az utcán... Ott megkapja... Ott nézd meg... Nullás lisztet csinálok belőle... Nem — élőbb fasírozottat, és csak azután nulláslisztet... És a vé| ér. egy pocsolyában csiriznek keverem ki az egészet... — sziszegi vissza a Bivaly, és közben ,*S” be­tűket haj líégat egy három collos vascsőből. Fé: tíz. Az öreg utolsónak balla­gott ki a műhelyből: előbb gondo­san letörölgette a gépet elrakos­gatta a szerszámait. Kisétált a ka­pun, nekivágott a térnek. Ahol a legsötétebb: a templom mellett megy az 52-eshez. Hirtelen meg­áll. Mögötte négy-öt lépéssel a Bi­valy is. Nem tudja, most mit csi­náljon, másszon rá rögtön, vagy csak odébb, a bokrok mellett. — Na! Mi lesz — szól rá az öreg. — Csak nem félsz? A Bivaly mozdul, megáll. Zseb“ revágja a két kezét* vagányosan felhúzza a vállait: “• Szégyte®! * Sutád, dg aaárS taea& próbálja ki, öreg, mert tóég rossz vege lesz! — Mi az isten! Még egy pofont akarsz? — Mit képzel? — hörgíti tisztes távolból a Bivaly. — Magának min­dent eltűrök? — Gyere ide! — a hang paran- csolóan cseng, a türelmetlen moz­dulat nem hagy kétséget: menni kell. — Nem, nem csinált fasírozottat belőle — meséli másnap a mű­helyben Ragyás. Nulláslisztet se... Sőt a csirízke- verés is kimaradt... Leültek egy padra. az öreg dumált. Csak any- nyit hallottam: „ilyen szép nagy­darab marha...” meg, hogy »„..azért még lehet normális ember belő­led...” A Bivaly? Nagyon csendes­nek látszott. Kikísérte az ötven- ketteshez az öreget. Lejattolt vele, aztán ott ácsorgott még vagy egy félórát a téren. Mitől szelídülhetett meg? Halvány lila dunsztom... Tény az. hogy ezt követően nem sokkal elvette Icukát. és reggelen - kén* titokzatos, boldog (egyese K szorint kifejezetten bamba) vigvor- ra) állt oda a gépéhez. Később aztán oda fajult a do­log, hogy egyik reggel a műhely egyik csendes pillanatában atyaian megsimogatta Cérna Emil ipari ta­nuló busa fejecskéjét. tm4 »-»

Next

/
Oldalképek
Tartalom