Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-15 / 39. szám
1970. február 15; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Újdonságok a képzőművészet világából Alig egy éve hunyt el Alisa Mellon. Bruce, Mellon volt amerikai pénzügyminiszter leánya, akit az Egyesült Államok egyik legnagyobb műgyűjtőiéként tartottak számon s a washingtoni National Gallery máris kiállítást rendezett glyűjtemányének legszebb festményeiből. A gyűjtemény értékét 500 millió és egy milliárd dollár közötti összegre becsülik. A kiállításon bemutatják Leonardo da Vinci egyetlen, amerikai tulajdoniban levő festményét, Ginevra de Benci arcképét is, amelyért a gyűjtő öt millió dollárt fizetett. A műgyűjtés történetében egyébként ez volt a legnagyobb összeg, amelyet valaha is egy képért kifizettek. ☆ 1970. augusztus 20-án nyílik meg a Szépművészeti Múzeumban a külföldre szakadj magyar és magyar származású képzőművészek kiállítása. A tárlat számos Világhírességet fog bemutatni (Vasarely, Schöffer, Vértes Marcell stlb.)> de természetesen megközelítőleg sem lehet és lesz teljes. ☆ Nagy botrányt okozott Olaszországiban az a felfedezés, hogy a firenzei gótikus templom három üvegablaka — hamisítvány. Az üvegablakot a második világháború alatt leszereltek és sok más műtárggyal együtt a volterrai sóbányában rejtegették. Az eredeti alkotásokat ott cserélték ki a templomban, jelenleg látható másolatokkal. A nyomozás megindult ugyan, de — huszonöt év után — a várható eredmény nagyon is ! kétséges. Az 1972-ben megrendezendő müncheni olimpia első plakátjai — plakátonként 200 számozott példányban — > máris megjelentek. Egyelőre Kokoschka, Marini. La- picque, Poliakoff, Hans Hartung, Fritz Winter és Jan Lenica alkotásait sokszorosították. További negyven művésztől rendeltek még plakátokat, s ezek között a magyar* származású Vidor Vasarely is szerepel Kokoschka szignált plakátjának darabjáért máris 800 márkát űzetnek a gyújtok. ☆ A fiatal művészek hatodik párizsi biennáléja (Musée d’Art Modem®, 1909) elsősorban a szocialista országok fiatal művészeinek hozott sikert. A kritika a lengyel és csehszlovák fiatal művészek alkotásainak politikus-humanista magatartását emelte ki, s a magyar résztvevőket is dicsé- rőleg említette meg. ☆ ; i Tíz évvel ezelőtt halt meg Egon Vietta. a neves színpadi szerző és művészeti kritikus; harmincezer lapot kitevő kézix-ati hagyatékának feldolgozása azóta is folyik és máris sok érékes írást hozott felszínre, amelyek a XX. század művészetének történetéhez számtalan új szempontot és ismeretlen adatokat szolgáltatnak. Manfred Ohl tollából életrajza is befejezés előtt áll. ☆ | A könyvtárat kitevő Breughel-irodalom értékes gyarapodása az a kötet, amely 1969 decemberében Amsterdamban látott napvilágot s a holland és belga tulajdonban levő Breughel festményeket, rajzokat és grafikákat mutatja be. Ha P festményanyag (amelyet a kötet színes reprodukciókban mutat be) nem is vetekedhet a bécsi Kunstchis- orisches Museum Breughel gyűjteményével, a rajz- és grafikai anyag, amely kiállításokon alig szerepel, még a Breughel-szakértőknek is a meglepetés erejével szol- gál. Galambos Ferenc Jékely Zoltán: ALT ATÓCSKA Kukutyinból jöttem, hosszú út mögöttem; Nárittyenbe térek, várnak vőlegénynek. Tarisznyám kaláccsal Tor dán jól megraktam, hátamra hétsinges kolbászt akasztottam, Kovácsné konyháján kappant kopasztottam, rődi rekettyésben nyurga nyulat jogtam — Majd fejem a sáncban álomra hajtottam — Mire felébredtem semmim se volt ottan! Felülök a sáncban, nézek a világba: ott fut egy nagy bolha, hogy porzik a lába! Kolbász a nyakában, kalács a szájában, kappanom is nyulam is a tarisznyájában! Ne fuss el, te tolvaj, az útravalómmal! Kukutyinból jöttem. hosszú út mögöttem; Nárittyenbe térek, várnak vőlegénynek! Hajnal Gábor: LÁBADOZÁS Tűnődve tétovázva csendesen nézem csak hogy múlik el életem. Csillagok kísérnek-e utamon mindegy már az eget sem kutatom. Tudom az áldott semmi befogad loholtam céltalanul be sokat fák közül békaének rámhajol élek még halk öröm cseng valahol. Somoskői Lajos: NÉLKÜLED Magadra hagytalak a világgal, kalitkába zárt szerelmed arany madarával, s magamra, nélküled én maradtam. Te zsörtölődő’ világszép-szerelmű asszony nélküled nem hoz nekem megnyugvást az alkony. S hiába jön meg aranyló-kék nylon ruhában a holnapi hajnal is friss erdei illatokkal a hegyek felől, nem nyílik nekem nyugalom-virág. Néküled hervad nappallá a csillag-margarétás holnapi éj is, csakúgy, miként ez a mai.., Mészáros Lajos : EGER Koroda Miklós:* ALI BASA MEQ A NÉMETEK * Részlet Koroda Miklós: Alvilági színjáték című, a Kossuth kiadónál a közeljövőben megjelenő regényéből, amely a Vörös Brigád partizáncsoportnak állít emléket. A főként ifjú művészekből: színészből, költőből, szobrászból álló vakmerő gárda a Kisegítő Karhatalmi alakulaton — a KISKÁN — belül szervezkedik, s a pesti Városliget széléről, egy ronvQs villa pincéjéből indul portyára, 1944 télutóján a németek és a nyitások ellen. Számos legendás rajtaütés és közelharc után, Budapest felszabadulása előtt szinte néhány órával, az árulás a Gestapo kezére juttatja a. fiúkat, s a velük küzdő két nőt. A Várba hurcolják őket s iszonyú kínvallatás után a Számonkérő Különítmény csendőrei kivégzik Braun Évát, a mozgalom Liliomát, Rónai Ferencet, aki Tiborcként szerepel a regényben s hős társaikat. Kereken huszonöt esztendeje: 1945 legelején. Dupla éjszaka volt, — ahogy a frontkatonák nevezték, a csülagtalan. kétszeresen szorongató sötétséget idegenben, támadást várva vagy arra készülve. Piros József fogatolt vonatos tizedes a montellói ostromra gondolt a cirkuszló nyergében. — Ott volt ilyen átok sötétség. Dupla éccaka. S tán akkor sem fél jobban, mint most a Városligetben, az annyiszor járt úton, az ismerős fák között. Hiába, öreg már a huszár, meg aztán, nem is huszár: trén káplár, akárhogy hívják most s nem huszár ló a híres Ali basa, igaz. hogy betyárosabb, mint azidőben Sári. a csiklandós kanca. Nem indul rohamra, nincs is szolgálatban, haza üget, az asszonyhoz, urasan, okosan, ügyesen. A régimódi karabélyt a nyakába vetette, ördög tudja, hogy került a fogatolt vonatosokhoz! Tán a múzeumból. Mindegy. Nekik az is jó, nem akarnak ők kárt tenni az ellenségben. Inkább a németben, de hát az sem az ő dolga. Bár nem kéne kétszer mondani. Mennének már a fenébe! Űgysem bírnak az orosszal. Most aztán kitetszik. Ali egyenletesen ügetett, kényeskedőn, ahogy megszokta, ahogy megtanították. Legalább valami hang, a férfi majdnem azt mondta magában: emberi hang, megtöri ezt a süket csöndet, amely úgy dobol a fülében, akár a cirkuszi zenekar nagydobja. Jó lenne már odahaza az asszonynál! Még benézne a hadapródékhoz, a furcsa kis- katonákhoz. Még mindig nem tudta: valójában kicsodák? Mariska azt mondta: ne sokat kérdezősködjék a főhadnagy úrtól, még bajba találnának kerülni. Okos asz- szony, hallgatni kell reá, amúgyis megszokta. Meg aztán mindig igaza van. Hiába no, kardos menyecske, nem könnyű mellette a háziszolgálat, majdhogynem nehezebb, sőt bizonyosan az, mint a vonatosoknál. A házicirkusz néha nagyobb port kavar, mint a néma Beke- tow. A magányos lovas már a tó partján' ügetett, amikor felbőgött a sziréna. Ali felhorkant. két lábra ágaskodott. kecsesen, mintha zenére lépkednék. Azt hihette, hogy tust fúj a zenekar. Repülő kötelék húzott a liget felett Vakító sugarak fúródtak a vaskos sötétségbe. Pásztázták az égboltot: fényszórók keresték a gépeket A katona küszködött megbokrosodott lovával, ám nem bírt a paripával. Hirtelen megszólalt a ligeti Körvasúinál a német légelhárító. Torkolattüze megvilágította a légvédelmi tüzéreket. Német vezényszavak harsogtak. Az egyik repülőgép megbillent. tűz csapott ki potrohúból, majd láng festett fáklyát a mennyboltozatra. Valahol, jóval túl az Angol- parkon, lezuhant a gép. A ló hosszú vágtába ugrott. — Azanyátok ne sirasson! — káromkodott a tizedes. — Épp most kellett kezdenetek? Állj meg Ali! A basák istenére! Hó! Piros József nagy üggyel- bajjal megfékezte lovát és csuklójára csavarta a gvep- lőszárat, leugrott a nyeregből. A földre vetette magát. Ali remegő orrcimpával négy lábát megvetve, fülét hegyezve állt, mintha ércből öntötték volna. Akár társait, a hét vezér lovait. Újra sötétség és csend ereszkedett a tájra. Elzúgtak a repülők, csupán holt társuk hamvadt valahol tüzé- ben. öten kúsztak a Körvasút német állása felé. öt kis- kás. Egyikük a légelhárító ágyúhoz közelítve, féltérdre állt, s egy köteg kézigránátot hajított a német tüzérek közé, megcélozva az irányzó katonát, és az irányzó be- bendezést Utána még ketten dobtak kézigránát köteget a német állásra, majd mindannyian hátraarcot csinálva és többször hasravágódva, ügyesen fedezve magukat, eltűntek a vágányok mögött. A Vörös brigád átesett a tűzkeresztségen. A kézigránát kötegek sorra robbantak. Üvöltés, jajveszékelés. német káromlás kí- sérte-követte dörrenésüket: — Herr Gott! Szakrament! A gépágyú irányzója telitalálatot kapott. Két német elterült a földön. Piros József á kopár fűben hasalva, lova kantárszárát markolva, megvárta a légiriadó lefújását. Jó negyedóra vagy félóra is eltelhetett, mire feltápászkodott s lovára zökkenve, folytatta útját. Német járőr bukkant fel a sötétből. Egyikük rákiáltott a lovasra: — Halt machen! Társa előrerohant s megragadta Ali basa kantárszárát. — Absteigen! — Nix dájcs — kiáltotta a káplár és sarkantyúba kapta lovát. Ali basa két lábra állt. lerázva a német katonát, s néhány könnyed tánclépés után egyetlen szökkenéssel rövid vágtába ugrott, elragadva lovasát. Mire a három német észbekapott s géppisztoly sorozatot eresztett utána: valósággal a levegőbe emelkedve, hosszú vágtában úszott a sétány fái között. A golyók célt tévesztettek. Ez volt a cirkuszi mutatvány! Felülmúlta a spanyol magasiskolát. Piros félig megkerülve a ligetet, a Stefánián át vágtatott az Ajtósi Dürer sorra, onnan az Aréna útra fordulva, haza ügetett. A Vörös brigád kisded csapata kanyargós út után, megmászva az angolpark kerítését. megbújt a hullámvasút alatt, s amikor úgy találta, minden elcsendesedett az elhagyott Szalmabáron át kisurrant a Mutatványos térre, majd járőrré alakulva, élükön a hadapród őrmesterrel, elhúzva az Állatkart mellett, a Szépművészeti Múzeum mögött, az Aréna útra tért. A Hősök terénél szembetalálkoztak egy megerősített kisebb német alakulattal, ugyancsak amolyan járőrfélével. Épp-hogy tisztelegtek tessék-lássék módon. A fiúk úgy marko- lászták puskaszíjukat, hogy akár nyomban lekaphassák fegyverüket. Zebu géppisztolya závárzatán nyugtatta kezét. A németek parancsnoka, ugyancsak géppisztolyát szorongatva leplezetlen gyanakvással méregette a magyarokat és megkérdezte: nem találkoztak errefelé, mostanában egy lovassal ? Egy huszárral? —tette hozzá. Spanyol válaszolt, ő tudván németül: — Huszárral? — Magyar huszárral, — erősködött dühösen a német a maga nyelvén. — A magyar huszár már rég leszállt a lóról! — ma- gyarázgatta álmélkodva a színházi titkár. — Manapság már csak filmen látható. —■ Hát az olyan volt! — kiáltotta a járőr parancsnok. — Igazi vörös ördög! — Így nevezték kilenc- száztizennégyben a veresnad- rágos. piros sújtásos nyíregyházi huszárokat. Erre célzott az idősebb német katona vagy mást akart ezzel mondani? Vörös katonának tartotta a lovast? Minthogy nem boldogultak a Spanyollal, még egyszer szemügyre vették a fiúkat s tovább vonultak. Amikor a brigád már jó messze járt, Zebu hátra fordult: — Istenazatyám! Piros bácsi lehetett az a vörös ördög. — Azám! A cirkuszlovon! — vidult Tiborc. — Vágtathatott. hogy hazaérjen vacsorára! — De miért érdeklődtek utána ilyen bőszen a németek? — töprengett Spanyol. — Megrohamozta az állása' kát, egymaga. Hadik — huszár módjára?
