Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-25 / 21. szám

1970. Január 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 MÓDIG­LIAINI Félszázada, 1920 január 24- én halt meg Amadeo Modig­liani, a század egyik legna­gyobb képzőművészé. A pári­zsi Charité kórházban halt meg, a szegények kórházá­ban. Néhány nappal előtte részegen megfázott egy pá­don és egy nappal később várandós felesége levetette magát az ablakból — e szen­záción jobb túllenni mindjárt az elején, mert a szenzáció eltakarja az életművet, ami­óta népszerű téma lett „Modigliani szenvedélyes élete”. Modigliani élete művekből áll. A remekművek előtti biográfiájáról nincs sok ír- nivaló, nem túlságosan ér­dekes, hogy Livomoban szü­letett 1884-ben egy tönkre­ment1 polgárcsaládban, csu­pán filológiai adat, hogy a firenzei és a velencei akadé­mián végzett stúdiumokat. Ifjúkori tüdőbaja fontosabb művészettörténeti adalék, mert gyógyulást kereső uta­zásai során, Firenzéből Ró­ma, Nápoly, Capri felé ha­ladva ismerte meg *az itáliai reneszánsz — Simone Mar­tini, Pisanello, Botticelli — alkotásait, leendő érett kor­szakának ihletéit. Ez a klasz- szikus művészet volt egyik mestere, a másik egy éppen elhunyt klasszikus Cézanne művészete: a fiatal festő 1906-ban Párizsba költözött. Egyébként még ifjúkori al­kotásai sem különösen feltű­nőek. Toulouse—Lauirec, Gauguin, Matisse, Picasso kék korszakának nagyon te­hetséges, de meglehetősen önállótlan követői. Az első vi­lágháború kezdetekor azonban megjelenik s alig fél évtized alatt remekművek tömegében ölt testet a semmihez sem hasonlítható, senki által nem utánozható érett Mo- digliani-stílus. Előtte egy so­rozat szobrot farag a művész — a század plasztikájának nem kevésbé remekeit —, ezek a bálványszemű asz- 6zonyfejek, légiesen karcsú, éles arcok fogadják be az életműbe a harmadik hatást, a kubizmus és a kubizmust la ihlető afrikai néger szob­rászat tanulságait. Az érett művek nem rene- szánszosak, nem Cézanne kö­vetők és nem is kubisták: az 1914-től festett portrékat, ak­tokat máig nem tudja sem­miféle kategóriába szorítani a művészettudomány. Vala­hol, titokzatos megfoghatat­lansággal ott lappanganak bennük a tanulságok, de jel­lemzőjük a nem hasonlítha­tó törékeny körvonal, a raj­zosán tiszta, áttetsző forma- adás, a meleg vörös-rózsaszí­nek, meg a hideg vízszínek, oldott kékek álmatag és ra­finált ellentéte. Jellemzőjük a kristályosán egyszerű kom­pozíció, jellemzőjük a téma, amely 362 megmaradt mű közül 359 esetben ember­alak, jellemzőjük a csaknem testetlen embertest, a szinte síkszerű alakok légiessége. Jellemző vonásuk az a tiszta, fájdalmas, megrendí­tő humánum és líra, amely- lyel Modigliani az életet mindvégig szemlélte. Kor­társ szellemóriásokat ábrá­zolt — Cocteaut, Picassot, Blaiso Cendrar-t, meg pá­rizsi modelleket, szolgálókat és cigányasszonyokat, s min­den figuráját bevonta azzal a remegő, félénk harmóniá­val, amellyel oly keveset ta­lálkozott saját életében. Nagy korszakával egyszerre kezdő­dött nagy pusztu’ása, nyomo­ra és elemésztődése; mind­kettő öt évig tartott, s mind­kettő a Charitében ért véget ötven éve. De élete mint tudjuk, mű­vekből áll. Tehát lart ma is. Vendégszereplés a kiállítóiéi em Hét nyelvű űrhajózási szótár A csehszlovák tudomány nagy jelentőségű kiadvány­nyal járult hozzá az űr meg­hódításáért folyó küzdelem­hez. A Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémia kiadásában 4000 példányban hét nyelvű Űrhajózási Szótár jelent meg, amelynek tudományos szer­kesztője R. Pesek professzor, a Csehszlovák Tudományos Akadémia levelező tagja. A szótár szerkesztési munkájá­val J. Vlach mérnököt bíz­ták meg. Ez nem tévedés: nem asztronómiáról, hanem asztronautikáról vagy inkább kozmonautikáról van szó, ez utóbbi kifejezés gyakrabban fordul elő Csehszlovákiában, bár Csehszlovákia nem te­kinthető űrhajózási nagyha­talomnak. A csehszlovák Űrhajózási Szótárt az említett két főszer­kesztő természetesen nem egyedül készítette, Ez a szó­tár több tucat európai és tengerentúli ország tudósának őt éves megfeszí­tett munkája „eredménye­képpen jött létre. Az Űrha­józási Szótár alapjául az „űrhajózási nyelv” szolgált, amely az amerikai rakétaki­lövő támaszpontokon fejlő­dött ki. Csaknem hatezer ki­fejezés szerepel ebben a szó­tárban, beleértve az „űrjog­gal” kapcsolatos 800 kifeje­zést is. Ezeket a kifejezéseket fordították le orosz, német, francia, olasz, spanyol és cseh nyelvre. A laikus nehezen tudja el­képzelni, milyen nehézségek­MEGGYES LÁSZLÓ: HÁZAK kel járt ez a fordítói mun­ka. Számos kifejezés az amerikai slangból származik, ezeket szabályo­san lehetetlen lefordítani; más kifejezések az angolban több jelentésűek. Pesek pro­fesszor a szótár megjelenése alkalmából rendezett sajtó- konferencián kijelentette, hogy a szótár a különböző nemzetek munkakollektívái rendkívül szoros együttműkö­désének köszönhető és egyik célja az, hogy elősegítse a nemzetközi barátságot. A szótár megjelenésére vo­natkozó végleges döntés 1961- ben történt a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia kongresszusán, ahol rendkí­vül nagy visszhangot keltett a csehszlovák csillagászati szótár. E szótár figyelembe­vételével döntötte el az Aka­démia, hogy az Űrhajózási Szótár megszerkesztésével Csehszlovákiát bízza meg. A többnyelvű Űrhajózási Szótár a világon egyedülálló mű. A nemzetközi sikereken túl más jelentősége is van Cseh­szlovákia számára. Nemcsak az, hogy a cseh nyelv új, je­lentős nemzetközi területek­re hatol be, hanem az is, hogy megmutatja, milyen eredményekre képes a tu­domány és a technika ösz- szefogása. Az Űrhajózási Szó­tár esetében ugyanis a brnoi nyomda munkáját világszín­vonalon végezte. (Ford.: Ilary Judit) Fiatalító égetés Leningrádi orvos-kozmeti­kusok egy csoportja kidolgo­zott és átültetett a gyakor­latba egy olyan módszert, amely a ráncokat enyhe ége­téssel tünteti el. Egy külön­leges készülékkel leégetik a bőr felső rétegének a ráncok között kiemelkedő részét. Így a bőr ismét síma lesz. A mű­tét előtt a bőrt érzéstelenítik, így a kis műtét fájdalom és vérzés nélkül megy végbe. Mivel a bőrnek csak a leg­felső rétegét távolítják el, semmiféle seb vagy forradás nem marad hátra. A műtét után nyolc vagy tíz nap kell ahhoz, hogy a bőr a mangán-maszk alatt behegedjen. Amikor ezt a bo­rítást leveszik, már ott van az új, sima bőr. Ez a „gyógyégetés” legalább nyolc-tíz évvel fiatalítja meg az arcot. Vakeina a gyermekkori fertőzések ellen A moszkvai Vírustani Ku­tató Intézet munkatársai, le­ningrádi szakemberekkel együttműködve, új vakcinát állítottak elő, amely a gyer­mekkori járványos fültőmi- rigy-gyulladás (mumsz) meg­előzésére szolgál. A vakcina nagy védőhatású. Az intézet üzemében meg­kezdték a vakcina kísérleti szériájának kibocsátását. A gyermekorvosok és a jár- ványtani szakemberek 1970 elején megkapják az új ké­szítményt Százezer küiül volt Vasarely-kiálHtás nézőszá­ma, ezrek nézték meg ugya n­akkor Nyugat-Berlin Buda­pestre hozott vendégtárlatait, szovjet alkotásokat mut.,t be az Ernst Múzeum, lengyel fotóművészt, bolgár képző­művészeket fogad a Műcsar­nok — négy világtáj, két világrendszer, több tucat ország művészete találkozik a magyar kiállítótermekben. És ez csak a közeli néhány hét programjából vett példa. Ha távolabbra nézünk visz- szafelé, Picassótól a brit Henry Moore-ig, Amerigo Tóttól a szovjet Dejnekáig, Uitz Bélától a francia Fer­nand Léger-ig tart a század modern mestereinek névso­ra, akiknek műveit pesti vagy magyarországi kiállítá­son bemutatták. Láttunk modern belga válogatást és Csehszlovákig mai művésze­tének keresztmetszetét, talál­koztunk élő jugoszláv grafi­kával és egymásután sok francia kiállítócsoporttal, nyugat-berlini pop-art mű­vészeket éppúgy megismerhet­tünk a közelmúltban, mint bukaresti absztrakt-festőket — a külföldi képzőművészet hazai vendégszereplése kiter­jedt és állandó. Mindez ma már természe­tes, megszokott, sőt elvárt program, a különböző orszá­gokból érkező kiállítások épp úgy hozzátartoznak kép­zőművészeti életünkhöz, mint a saját művészeink be­mutatkozásai. Kiállítótermeink, nyitva állnak a mai egyetemes kép­zőművészet minden alkotója, minden alkotása számára — fogalmazta meg a minap ép­pen egy külföldről jött ki­állítás katalógus előszavában a nemzetközi művészeti csere egyik hazai irányítója. S, hogy ez nem jelent elvtelen- séget, sem provinciális has- raesést, lihegő külfö'.dimáda- tot, vagy saját művészeti, művészpolitikai normáink feladását — azt megint csak többéves gyakorlat bizonyít­ja már. Egyszerűen a fel­nőttség, a magabiztosság, éppen szellemi határozott­ságunk jele az, hogy kiállí­tótermeink fenntartás nél­kül, szívesen Jogadják a tá- vo'ról érkező, esetleg szelle­mileg is távoli kiállító ven­dégszereplőket. Azt jelenti: közönségünket felnőttnek te­kintjük, bízunk ítélőképessé­gében, nem féltjük az idegen „csábításoktól”. Azt jelenti: waivészeti életünkét, művé­szeinket magabiztosnak is­merjük, tudjuk, hogy nem ke'l adminisztratív módon óvni őket távoli példáktól. Azt jelenti: kritikánkat, esz­tétikánkat szellemüeg-esz- me’ieg határozottnak tudivk. behatunk következetes ítéle­tében. Egyszóval azt jelenti, hogy saját művészeti-ideoló­giai céljainkat okkal érezzük olyan erősnek, amit egy-egy ellentétes példa nem om- laszthat össze. Naív önáltatás persze ebből arra következtetni, hogy mozs már tízmillió em­ber fogadja valóban felnőtt érettséggel, fejlett kritikai érzékkel és kitörő lelkesedés­sel a kü.földi vendék állítá­sokat. Hogy ismét a közön­ségnél kezdjük, 'nem titok sem az illetékesek, sem a nem illetékesek előtt, hogy a tárlat',átogatók igen tekin­télyes része értetlenül, tehát ingerülten áll a külföldről jött modernista szobor, el­vont festmény, nehezen ért­hető grafika előtt. Ingerül­ten áll és ingerültségét — nagyon természetesen — ki is fejezi. Az egészséges kritikai szel­lem és a türelmetlen idegen­kedés e különös — de érthe­tő — keveredése mellett nem ritka a teljesen behó­doló, lelkendező-hasraeső — tárlatlátogató sem. Hogyne lenne mindkét véglet erős a közönség körében. amikor hasonló végletek a művészek, sőt a kritikusok tábo óban is megtalálhatók. A Picasso- kiállítás után hónapokon át jelentkező törpe-Picossók, a Léger-tárlatolc kísérői hazai ál-Léger képek, a minden külföldi k'állítást lihegve di­csérő méltatás egyfelől, s a mindenben gyanús bomlást gyanító művész-vélemények, a merev-fensőségesen min­dent elutasító kritikád más­felől a „szakma” berkeiből is fölhangzanak. A hangokra oda keli figyelni, de nem azért, hogy a külföldi kiállítások soró.t megszakítsuk, Oda. hell fi­gyelni, hogy mindazt, ami igaz és jogos bennük, tudo­másul vegyük, s am! téves, igazságtalan, azzal vitatkoz­zunk. A kiál’ítások sora pe­dig azért folytatódik, mert az elzárkózás, a visszavonu­lás — korábbi esztendők rossz tapasztalatai bizonyít­ják — nem oldja fel az el­lentéteket. Itt azonban álljunk meg egy pillanatra, a gondolatme­net így egy kissé egyoldalú. Azt a látszatot kelti, mint­ha a nyugatról érkező ki- álHtások mind valamiféle idegen szellemiség, tőlünk nagyon távol álló ideológiai és esztétikai' hirdetői volná­nak. Holott a fenti névsor is az ellenkezőjét bizonyítja, azt, hogy a kapitalista orszá­gokból érkezett kiállítások és kiállítók legnagyobb ré­sze is szellem<, vi'ágszemlé- leti normáinkhoz közel áll. R. Gy. Európa legnagyobb szállodája Európa legnagyobb szállodáját, a moszkvai „Rosszija”-t már rég átadták a vendégeknek. A „Rosszija” szálló belső mun­kálatainak befejezése és a nem­rég elkészült 20 emeletes torony­rész azonban még elég munkát ad az építőknek. — Az alsó három emeletet a műszaki berendezések foglalják el — mondja Dmitrij Csecsulin tervező. — A hatodik emelettől a tizenhetedikig 108 kényelmes szobát, illetve többszobás lakosz­tályt alakítottak ki. A műanya­gokon kívül, alumíniumot, üve­get, márványt és ritka faanya­gokat is felhasználtak. A szobá­kat különleges rajzolatű fából készült bútorokkal rendezték be, a falakat mosható tapétával bo­rították, a padlókat pedig vas­tag, süppedő műanyag szőnye­gekkel fedték be. Az egyszobás lakrészek köny- nyen átalakíthatok kétszobások­ká, a négyszobás luxuslakosztá- lyokból pedig könnyen három­szobás és egyszobás szekciókat lehet elválasztani, a teljes hang­szigetelés megtartásával. A félemeleten bár és bankett terem kap helyet, az első emele­ten a különféle szolgáltatások, majd felfelé haladva az igazga­tóság, a diszpécserszolgálat és a szálloda-komplexum rádióstú­diója következnek. , A „Rosszijá”-ban működő ét­termek rendkívül népszerűek a moszkvaiak körében. A legízlé­sesebb közülük a toronyépület üvegfalú étterme. A több mint hetven méter magas szórakozó­helyről csodálatos kilátás nyílik a Vörös-térre. Ha felmegyünk a gyorsan suhanó liften a torony­kilátóba a áros teljes szépségé­ben tárul elénk. A torony gal­vanizált alumínium ötvözettel bo­rított árboccal folytatódik. — A toronyépület üzemelteté­sével — mondja Dmitrij Csecsu­lin, — még mindig nem fejeződik be az építészek munkája. Sok munkát ad a mozi4erem befeje­zése. Férőhelyek számában (3000) csak a Kongresszusi Palota előzi tásnapjára adják át a közönség- Arkav IJ tgorjev nek. (APN) meg Moszkvában. Ügy tervezik, hogy ezt Lenin századik szüle­R. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom