Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 9. szám

i SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. január 1L Hal, hajó, gém, fából és gyufaszálból A fa életrekeltője Gém család vörösfenyőből — Ha iá 15 ezer szál gyufából Kezén kívül csupán egy zsebkés és lombíűrész a szer­számja. Az egyszerű munka­eszközökkel szinte életre kelt bármilyen fadarabot, legyen az nyár, vörösfenyő, vagy kő­risfa. Kecsesformájú gémcsa­lád, kócsagpár az úszkáló naphalak, a juhász, a sport­emberek figurája mindmeg­annyi kecses vonalú, szép munka. Kubik József a szolnoki cu­korgyár raktárosa még gyer­mek volt, de már szívesen foglalkozott fafaragással. A hobbyt azonban katona-korá­ban kezdte komolyabban venni. Pleksziből, fából for­mált különféle figurákat és azóta végérvényesen rabja lett a nemes szenvedélynek. A faragáson kívül vállal­kozik más ügyességet, szor­galmat igénylő munkára is. Gyufaszálból elkészítette a legendáshírű Santa Maria egyik vitorlás kísérőhajójá­nak hasonmását. Az alig két- arasznyi nagyságú remekmű­vet körülbelül tizenötezer szál gyufából, két hónap alatt formálta meg. — Szeretem a szépet, azért szabad időmet nem sajnálom a faragásra — mondotta az ügyeskezű fiatalember. Ter­vezi, hogy gyufaszálból elké­szíti Szolnok város egyik jel­legzetes utcarészletét, házai­val. Egyelőre csak annyit árult el róla, hogy az új al­kotás két méter hosszú és negyven centi széles lesz. — e. s. — Hírünk Hegyen-völgyön zakatol a páncélvonat 1919 tavaszán Budapesten négy új páncélvonatot építet­tek a Vörös Hadsereg részére. A 12-es számú vonat április közepére készült el, s még abban a hónapban a fővárosból Szolnokra, a keleti hadseregparancsnoksághoz irányították. Négy napig állomásozott a városban. Itt nevezték ki a pa­rancsnokát és a személyzetét, majd újra visszatért Buda­pestre. Májusban Füzesabonyban harcolt. Később résztvett Miskolc felszabadítási hadműveleteiben is. A Tanácsköztár­saság leverésekor Mezőkövesden állt. Augusztus elseje után azonban nyoma veszett és a további sorsáról máig sem ke­rültek elő megbízható dokumentumok. Most ötven év után „feltá­madt” a legendás 12-es szá­mú páncélvonat. Pontosab­ban annak hű mása. A bu­dapesti Hadtörténeti Mú­zeumban őrzött eredeti mű­szaki leírások és a korabeli fényképek alapján készítették el és rendezték be a négy szerelvényből álló egykori harci egységet, a Tanácsköz­társaság kikiáltásának 50. évfordulója emlékére. És a fekete vasmonstrum elindult két évig tartó kőrútjára. Im­már 300 napja járja az or­szágot. Megyénkbe, Tószegre ja­nuár 4-én érkezett. A mindennap továbbha­ladó páncélvonatot Jászapá­tiban „értük utol”. Az állo­más előtt várakozó buszok­ból jásziványi, jászszentand- rási úttörők szállnak ki. De a vonat körül nemerék gye­rekeket, hanem sok felnőttet is látni. A látogatók megilletődött csendben hallgatják a vezető szavait a vonat történetéről, harcairól. Néhányan odaset­tenkednek a vöröskatonák egyenruhájába öltöztetett bá­bukhoz, kíváncsian végigta­pogatják a régi fegyvereket. Aztán a csoportból kiválik egy kéttagú úttörő küldöttség, s megkeresik a vonat pa­rancsnokát, Kővári Jánost. A jásziványi iskolások egy maguk készítette és a pán­célvonatot ábrázoló subasző­nyeget hoztak emlékbe. — Mindenütt ajándékokkal kedveskednek az úttörők — mondja Kővári János. — Szolnok megyében eddig hol látogatták meg légtöbben a páncélvonatot? — Jászberényben egy nap alatt hácomezernégyszázan' jöttek ki megnézni az állo­másra. Legtöbb felnőtt láto­gatónk pedig Jászárokszállá- son volt. — Mennyi út van még a vonat előtt? — Országos kőrútunk 1971 tavaszán fejeződik be. Most Szolnok megyéből Csongrád megyébe indulunk. — Hol lesz a végső állo­más? — A KISZ és a Komszo­mol megegyezése szerint 1971-ben átlátogatunk Kár- pát-Ukr^jnába is. Azután pe­dig, ha nem születik más el­gondolás, múzeumba a páncélvonat. H. M. az országban Erélyesen dörömböltek az ajtómon. Néhány pillánál múlva egy magas, vállas fér­fi állt előttem. Letettem a könyvet, amit olvastam. A kezét nyújtotta: — Bögyörődy vagyok. Bö- györődy Gáspár. — örvendek. — Nevem Szlusnyák. Szlusnyák Mihály. Kíváncsian néztem, mit akgr. Elterpeszkedett egy fotelban, belső zsebéből irat­csomót vont elő és maga elé dobta az asztalra. Azután rágyújtott és kék füstöt ere­getett. Egy ideig eltűnődve néztem. Végül is megkérdez­tem; — Miben lehetek szolgála­tára? — Azonnal megmondom. Arra feleljen — csattant fel a hangja — tudja mi az én nevem? — Ez bolond! — villant ál az agyamon. Minthogy fegy­veremet annak idején be­szól gá’ tatbam, óvatosan fe­leltem: — Tudom. — Tehát hogy hívnak en­gem? — Bögyörődy. Bögyörődy Gáspár. Nem olyan név ez. amit csak úgv hipsz-hopsz elfeleit az ember. — Helyes. Ön pedig Szlus­nyák. — Ügy van. Tehát régeb­ben ismerjük egymást, ön most írásban fogja tanúsíta­ni, hogy régebben ismerjük egymást. Egy szót se! Ha Ön úriember.' akkor amit mond. szentírás. Nem tudtam, mit feleljek. Bólintottam, hogy rendben van tanúsítom. Most újra megszólalt: — Tud ön arról, hogy zsidókat kísértem a Duná­hoz? ’ — Erről nem tudok. — Hát arról tud. hogy há­rom embert agyonlőttem? — Erről sem tudok. — Tud ön arról, hogy én bármilyen szélsőjobboldali mozgalomban részt vettem volna? — Hogy tudhatnék, hiszen nem is... — Ne beszéljen annvit Itl van a töltőtollam, itt ez az ív, írja, ami diktálok. Semmi mást nem kívánok mint azt amit önszántából 'mondott. Tehát... ..Alulírott Szlusnyák Fe­renc tanúsí om. hogy Bögyö- rődv Gáspárral régebben is­merjük egymást, és nem tu­dok arról, hogy nevezett zsi­dókat > ’sért a Dunához, vagy bár<nil”en icbboldali mozga­lomban részt vett volnn — Tisztelettel Szlusnyák Mi­Szolnak megye ipari és mező- gazdasági üzemeinek termelé­séről készített év végi száma­dást a Népszabadság december 9-én „Okosan és szíwel-lélek- kel” című cikkében; azt is vizs­gálva, milyen új eredmények születtek a gazdasági reform jegyében. A Szabad Föld-ben Major Lajos ír dicsérően a jászárokszállási Táncsics Tsz szolgáltató ágazatairól. A lap ismerteti még a karcagi Béke Tsz kertészetét és a mezőhéki Táncsics Tsz gépesített tehené­szetét. A Népszabadság és a Szövetkezet a Szolnok megyei rekord rizstermésről ír; az or­szág rizstermésének egyharma- da származik megyénkből. A nagykunsági termelőszö­vetkezetek brigádvezetőinek karcagi tanácskozásáról szá­mol be a Magyar Mezőgazda­ság. Népművelő a tsz-ben — ezzel a szokatlan címmel kezdi cik­két a Szabad Földben Major Lajos. Érdeklődéssel olvastuk riportját Tóth G. Józsefről, a jászalsószentgyörgyi Petőfi Tsz népművelési ügyintézőjéről. Fő feladata a továbbtanulás és a szakoktatás megszervezése, amellett tartalmas művelődési programokat is állít össze. A MÉSZÖV munkáját összegezi a Szövetkezet december 19-i szá­ma, nem hallgatva el az itt-ott mutatkozó problémákat. Ter­mészeti kincseinkről írva a Ma­gyarország „Magnezit minden mennyiségben” című cikkében a tiszavárkonyi kísérleti mag­nezit üzemet ismerteti. A Nép- szabadság 11-én képes riportban számolt be a szintetikus mag­nezit előállításáról. Hetedikén a Magyar Nemzet és a Népsza­va az 1970-es olajkutató progra­mot ismerteti. Az iparosodó Kunszentmártonról ír 4-én a Tanácsok Lapja. Tizenkilence­dikén a karcagi szakmunkás- utánpólással foglalkozik. Új létesítmények S zolnokon A közelmúltban több jelen­tős létesítménnyel gazdagodott Szolnok. A papírgyárban elké­szült és megkezdte termelését az új feldolgozó üzem. Az im­pozáns üzemrészről készített fényképek december elején minden országos és megyei lapban megjelentek. A Figyelő 24-én a MÁV Járműjavító kor­szerű szerelőcsarnokának üzembe helyezéséről ír. Épül a Tiszamenti Vegyiművek új kénsavgyára, amely az üzem negyedik kénsavgyártó egysége lesz — írja 19-én a Figyelő. Tizenhatpdikán a Népszabad­ság a vegyiművek mosópor­üzemének díjnyertes termékeit, a TOMI mosószercsaládot mu­tatja be. Ugyancsak 16-án ír a Magyar Hírlap az új ötéves tervben létesítendő új megyei kórházról. Városfejlesztés Húszadikán a Népszava és a Pest megyei Hírlap a szolnoki Kisgyep városfejlesztésének ter­veit ismerteti. A Népszabadság képeket hoz a nyolcemeletes MÁV lakóházról. Tizenharma­dikán a Népszava említi elis­merően a MÁV szolnoki lakás- építési akcióját: „Vasutasház Szolnokon” címmel. A Tükör 9-én a Zagyva torkolatát sza­bályozó munkálatokról tájékoz­tatja olvasóit. A Tanácsok Lap­ja elismeréssel nyilatkozik a városi tanács kertszövetkezet akciójáról. Portrék A Mérleg decemberi száma Tolna Károlyt, a Magyar Nem­zeti Bank Szolnok megyei inté­zetének a város közéletében is eredményesen munkálkodó igazgatóját mutatja be. Az Élelmezési Dolgozó Bíró Antal­nak, a szolnoki cukorgyár fő­művezetőjének pályáját ismer­teti. Az Asszonyok ezévi első számában Szolnokról olvas­tunk hosszú cikket, sok fény­képpel illusztrálva. A város múltját és jelenét ismertető be­vezető után olyan szolnoki lá­nyokat és asszonyokat szólalta­tott meg a riporter, akiknek sorsát a felszabadulás közvet­lenül befolyásolta. A túrkevei Autójavító Válla- lalat szocialista brigádjairól ír a Közlekedés. A népi ellenőrzés a tiszafüredi járásban megtar­tott utóvizsgálat tapasztalatait adja közre. Út a taxt7ákról A Népszava cikke 7-én a me­gye tanyai kollégiumainak éle­téről tudósít. Kultúra a vége- ken címmel 26-án, a Magyar Hírlapban a tanyai életről ír Esztergomi László. A felszabadulás évfordulójára A Népszabadság január 1-én Varga Sándor visszaemlékezé­seit közli Tószeg felszabadulá­sáról. A Könyvtáros decemberi száma a felszabadulási évfor­duló könyvtári tapasztalatával foglalkozó szolnoki táj értekez­letről számolt be. A Népszabad­ság 17-én bemutatta a Szolnok­nak készülő felszabadulási em­lékművet. A Szövetkezet 24-én a mezőtúri ünnepségekről írt. Művészet A népművészetéről híres Karcag agyagműveseiről írnak a szomszédos megyék lapjai. Népművészeti cserépkályhákat készítenek, harmincféle motí­vum és figura díszíti a csem­péket. A Művészet novemberi ‘ száma közli Oelmacher Anna művészettörténész bírálatát a közép-magyarországi művészek szolnoki tárlatáról. A Népszava december 10-én, a Pest megyei Hírlap 11-én ad­ja hírül: a Művelődésügyi Mi­nisztérium hívódíjjal jutalmaz­ta a Szigligeti Színház művé­szeit Jókai Anna „Fejünk felől a tetőt” című darabjának elő­adásáért. A Kortárs januári számában Mihályi Gábor nyi­latkozik nagy elismeréssel a darabról és a színészi alakítá­sokról. December 5-én a Nép­szava a Tévedések vígjátéká­nak bemutatóját ismerteti. Sok kisebb közlemény és cikk foglalkozott megyénk mú­zeumainak munkájával. A Népszava, a Pest megyei Hír­lap és a Magyar Hírlap a Ve- zsenynél leletmentéskor fel­tárt kelta női sírról írnak. A Népszabadság és a Képes Új­ság a karcagi Nagykun Mú­zeum néprajzi expedícióját is­mertette. A Népszavában 23-án Rideg Gábor a Damjanich Mú­zeumról írt. Az érdekes cikk foglalkozik a múzeum alapítá­sával, gyűjteményeinek kiala­kulásával. Felsorolja különle­ges, ritka leleteit, végezetül is­merteti a múzeum fejlesztésé­nek távlatait. — Ügy van. — Tehát ismerjük egymást. Mit gondol, egy perce is­merjük egymást? — kérdez­te most és hirtelen előre- hajolva mereven a szemem­be nézett. — Nehi egy perce. Régeb­ben. hály. Epe utca 4.” Ügy... Ön a századik Több nem is kell. Felkelt és köszönés nélkül távozott. Hallom, most cégvezető az Első Magyar Utolsó Művek­nél. (Folyt, köv.) A Ka'evipoeg a szolnoki rádióban Az észt nemzeti irodalom első világirodalmi mértékkel mérhető remekműve, a finn Kalevalához hasonló nagy népi eposz bemutatására vállalkozott a rádió szolnoki stúdiója. A több mint 27 ezer soros mű bemutatása természetesen nem lehet teljes, a műsor összeállítóinak rövidíteni kellett, anélkül azonban, hogy a mű sajátos érzelmi, hangulati ele­meit feláldoznák. Az eposz elmondására a Szigligeti Színház fiatal művé­szei, Cserhalmi Anna, Kránitz Lajos, Papp Zoltán, Vajda László vállalkoztak. A Kalevipoeget hat részben mutatja be a szolnoki rádió. A közvetítés hétfőn kezdődik és péntek kivételével vasár­napig tart. Dr. Kardos Józsefné írta: Tabu László — Raizoh : Gáesi Mihály hegmemeitem Uogyoroay uuspurt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom