Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. Január t, jRéfA kaleidoszkóp TABI LÁSZLÓ: MÉRLEG bámul kifelé. Körülötte ta­nakodnak a srácok: — Hű, de nagy kutya! Hogy került ez vajon a ko­csiba? — Biztosan kölyök korá­ban oda ültették és most nem tud kijönni... BUDAPEST Szilveszter hajnaltájban egy alaposan becsiccsentett férfiú megszólít az utcán egy másik dülöngélőt: — Mondja uram, hukk, maga nem a Kvaszvicsek Közért-boltvezető testvére a Tyukodi utcából? — Nem, uram. Én vagyok Kvaszvicsek, a boltvezető. — Mö-mö-most már ér­tem, hukk, hogy miért ha­sonlít ennyire hozzá. _ MILÁNÓ A férj alaposan megkésve érkezik haza. — Hol voltál, Luigi? — támad rá a felesége. — Hat kérlek, Antonella... jövök az úton, egyszercsak észreveszem, hogy az irodá­ban felejtettem az ernyőmet Luigi nyugtalanul figyeli az asszonyt, aztán homlokát törölgetve: — Ha ismered, Antonella szólj, hogy ne mondjam to­vább... BERN Két pszichiáter beszélget — Hogy mennek az ügyeid? — kérdi az egyik. — Kitűnően. Ván egy gaz­dag kliensem, aki tudatha­sadásban szenved. — Mi ebben a kitűnő? — Az, kollegám, hogy mind a két tudatán behaj­tom a honoráriumót... (r. t> vumért Közállapotaink ug­rásszerű javulását bízvást te­kinthetem a saját tevékeny­ségem gyümölcsének, csak­úgy, mint a társadalmi mo­rál szép fejlődését Tudomá­som van róla, hogy a hűtlen férjekről írott emlékezetes szatírám eredményeképpen százharminchat férj állt el hazasságtörési szándékától, s vett helyette értékes ajándé­kot hitvesének. Amikor le­füleltek egy sikkasztó pénz­tárost, éles és gúnyos glosz- szát írtam a társadalmi tu­lajdon hűtlen kezelése ellen. Írásom hatására több ezer tisztességes pénztáros fogad­ta meg, hogy ezután sem sikkaszt. Több karcolatban szenvedélyesen ostoroztam az alkohol mértéktelen fogyasz­tását. Nem eredmény nélkül. Száznál is többre tehető a száma azoknak, akik) ma letlen gondo­latok Egy olvadói ankéton kér­dette valaki: hogyan írnak az újságírók? Elmondjuk: van, aki golyóstollal, van aki ceruzával, megint más író­géppel. És olyan is akad, aki néha jól ír. V Könnyű, a kibicnek. A saj­tónapon igy élcelódött valaki: Az újságíró — ugye — min­dig hisz annak az igazában, amit leír. A „jó” újságíró viszont abban is hisz amikor — kellő kioktatás után — másnap az ellenkezőjét írja. Válaszunk: nem az újságíró tehet róla, ha az igazság ilyen gyorsan változik, V Ez az aranymondas nem az újságírókról szól: A gyáva ember és a bátor kö­zött csak annyi a különbség, hogy a BVáva előre ijed meg mindentől, a bátor meg utó­lag. •ír A jó újságíró is — akár a jó pap — holtig tanul. E szakmának is vannak dilet­tánsai. Ezek holtig másokat akarnak tanítani. ■ir Ma már új világot élünk. Valamikor télviz idején meg­fáztunk, náthásak lettünk, esetleg influenzások. Ma? küzdünk az A—2 virus ellen. •ár ' Hallgatni arany — tartja a közmondás. Kellő tapasz­talat után inkább azt mon­dom; hallgatni olykor szé­gyen. * Az még soha nem vezetett jóra, ha az írók nem meg­írni, hanem csinálni akarták korunk történelmet. Még rosszabb, ha az arra hiva­tottak nem csinálják a tör­ténelmet, hanem csak írnak róla. ár Egy színésznőről mondják: annyira megszokta, hogy nyilvánosan, az emberek szá­zai előtt csőkolózzon, vagy éppen agyba feküdjön, hogy ha kettesben marad egy fér­fivel, gátlásai vannak. Ez egy tisztes polgárasszonnyal nem fordulhat elő. ■ár Némely nő a combjával is kilábal a nehézségekből. ■ir Sok mindent elmondtak már a szerelemről. Ezt talán még nem: Van olyan szere­lem, amelyet a hűtlenség megront $ van olyan is, amelynek meg nélkülözhetet­len feltétele. 1 ár > Sohase mondd azt egy nő­nek: szeress engem. Erre már az Isten is hiába kérte őket. ár Addig nem ismersz egy nőt, amíg nem vagy képes megfojtani. ■S’ ' Égy agglegény boldogan mesélte: Jó nekem. Akár­hány szép nővel találkozom, nem kell azon keseregnem, bezzeg milyen csúnya az én feleségem ár Végül egy kérdés: Jó az. ha évenként ismétlődően boldog új évet kívánunk azoknak, akiket szere.tünk. holott tudjuk hogy e kíván­ság teljesülésének nem sok valószínűsége van? PÁRIZS A szépen berendezett la­kásban megszólal* a telefon. Az asszony felveszi a kagy­lót, megértőén bólogat, majd halkan megszólal: — Igen, igen, értem, rend­ben van — s ezzel leteszi a kagylót. A férfi megkérdi: — Ki telefonált, szivecs­kém? — A férjem — feleli a nő —, azt mondta, hogy ma ké­sőbb jön haza, mert veled vari fontos megbeszélni va­lója ... PRÄGA Sápadtarcú férfi panaszko­dik orvosának: — Doktor úr, tíz éve va­gyunk házasok és mégsincs gyermekünk. Mindent meg­próbáltunk és hiába. Az orvos elkomorodik: — Ha jól emlékszem, a múltkor a feleségének hat­hetes üdülést javasoltam a Tátrába — dönnyögi. A férfi megadóan tárja szét karjait: — El Is mentünk, ponto­san hat hetet töltöttünk ott! A doktor arca felderül: — Pedig én ezt az üdülést csak a feleségének ajánlot­tam ... MOSZKVA Cseng a telefon. A nagy­mama felveszi a hallgatót : — Az unokám nincs ide­haza... Szilveszter küszöbén az ember mérleget csinál. A humorista is ember. Én hu­morista vagyok. A végkövet­keztetés tehát felettébb egy­szerű: az esztendő végén én is mérleget csinálok. Már hosz- szabb idő óta, minden év vé­gén. Sőt Már abban az idő­ben is mérleget csináltam szilveszter küszöbén, amikor még nem is voltam humorista. Nem tartom kizártnak, hogy éppen ezektől a mérlegektől lettem azzá. Két fő rovata van az én év végi mérlegemnek. Az el­sőben magánügyeimet szok­tam áttekinteni, a második­ban a közügyeimet. Magán­ügyeim mérlegével nem kí­vánom untatni önöket, any- nyit azonban talán a sze­rénytelenség kockázata nél­kül megállapíthatok, hogy magánügyeim mérlege mód­felett passzív. Ez idén is. Ta­valy ilyenkor elhatároztam, hogy lészokom a dohányzás­ról, de nem szoktam le, mert éppen a legutóbbi évben túl­ságosan kevés újságcikk jelent meg a nikotin káros hatásá­ról. Tavaly ilyenkor elhatá­roztam, hogy erélyes lépése­ket teszek a korral járó el- nehezedés ellen, de nem fogytam le, mert ugyanazt a nyolcvanhét kilót, amelyről december végén azt tartot­tam, hogy sok, január ele­jén már inkább kevésnek találtam Tavaly ilyenkor el­határoztam, hogy kevesebbet. • fogok dolgozni, mert az élet úgyis rövid. és nincs neme­sebb időtöltés, mint a nyu­galmas szemlélődés. Ezzel ellentétben nem dol­goztam kevesebbet, mert rá­jöttem, hogy az élet még rö- videbb, mint gondoltam vol­na, s nincs nemesebb Időtöl­tés, mint á munka. Azt is megfogadtam tavaly ilyen­kor, hogy az új évben nem írok színdarabot, mert miért kell nekem bosszankodnom a kritikusok fanyalgásán, s ezzel ellentétben ebben az évben is írtam egy színdara­bot, hadd szórakozzam a kritikusok fanyalgásán. A munkát egyébként nem ok nélkül említem. Magánügye­imből a közügyeimbe tudniil­— Legyen szíves, írja fel akkor, hogy Malov keres­te őt. — Nem értem, leikecs­kém ... — Betűzöm: Mihail, Alek- szej, Leonyid, Oleg, Vaszilij. Tetszett érteni? — Igen, leikecském, a keresztnevét értettem, de most legyen szíves betűzni a vezetéknevét is... NEW YORK Két hajótörött csónakját dobálják a hullámok. Sem­mi mást nem tudtak meg­menteni a hajóról, csak egy tranzisztoros rádiót Há­romnapi hányódás után vég­re egy kis szigetre vetődnek. A sziget kopár, lakatlan, se­hol egy állat, amelyét el­ejthetnének, gyümölcs, amely- lyel csillapíthatnák kínzó éhségüket — Éhhalálra vagyunk ítélve — nyöszörgi az egyik, majd kimerültén mély álom­ba merül. Két óra múlva a társa felrázza: — Ébredj, Jim! Meg va­gyunk mentve! — Miért? Mentőhajó köze­ledik? — Nem. Egy New York-i vendéglő reklámját hallot­tam most a rádión: Ebédet vacsorát kívánságra házhoz szállítunk!. LIPCSE A Trabant hátsó ablakán hatalmas bernáthegyi kutya Uk ezen a hídon keresztül vezet az út Ami most már közügyeim mérlegét illeti, itt sokkal kedvezőbb a mérleg. Leg­alábbis ami a fő rovat egyik alrovatát illeti. Közügyeim­nek ugyanit két alrovata van. Éspedig: 1. a közügyek­ben folytatott tevékenységem hatása jómagam társadalmi helyzetére, és 2. nevezett te­vékenység hatása magára a közügyekre. Az előbbi alro- vattal röviden végezhetünk. Az elmúlt, évben 183 új ha­ragost szereztem magamnak. Hogy ez az eredmény ked­vező-e ''agy sem, eldönteni nem tudom. A „haragos" ki- íejezés egyébként is tág fo­galom. Helyet talál ebben a fogalomban már az Is, aki csupán enyhe ellenszenvet táplál irántam, s az is, aki a legszívesebben megfojtana egy kanál vízben. A rendel­kezésemre álló, de nem vég­leges adatok szerint új hara­gosaimnak egyharmada beéri azzal, ‘ hogy nem köszön vissza, — második harmada ezenfelül még át is megy az utca túloldalára, ha meglát, harmadik — harmada pedig mindezeken felül még rossz híremet is költi, részben ko­holt, részben valóságos té­nyek alapján. Am, ami a legfontosabb: humoros-szatirikus írói mun­kásságom a közügyekre pom­pás hatással volt. s ez kár­pótol minden egyéb negatí­már fele annyi szesztől épp­úgy be tudnak rúgni, mint írásom megjelenése előtt. Tudomásomra jutott, egy alkalommal, hogy illetékes szervek fővárosunkban telje­sen meg akarják szüntetni a közlekedést. Tollat ragadván, kemény szavakkal bélyegez- t tem meg azokat, akik kellő megfontoltság nélkül hoznak intézkedéseket közérdekű ügyekben. Írásom célba ta­lált, a közlekedés megma­radt, csak néhány tucat meg­állóhelyet szüntettek meg. Sorolhatnám az eredménye­ket napestig, de úgy vélem, ennyi is cleg. Talán monda­nom sem kell, hogy az ered­mények nerc tesznek elbiza- kodottá. Tudom, van még javítani való elég. az új esz­tendő ad még feladatot bő­ven. De talán nem veszik őrültségnek, ha most. új év küszöbén, a tükör elé állok, s emelt fővel azt mondom magamnak, csak így tovább! Kiváncsi kamera a maga módján búcfúzik az óesztendőtől: végigpásziázta a Glóbusz derűsebb oldalát. Egyelőre a hölgyek ilyen vetélkedőkön állják meg job­ban a helyüket; ez a hölgy az idei Miss Bacon, magya­rul Miss Szalonna. Jaj, ne tessék félreérteni: az angol szalonna-nagykereskedők jutalmazzák ezzel-a címmel a legjobb eladónőt. A kábítószerről érdekes módon a. Rolling Stones jut eszünkbe. Kameránk Keith Richards londoni lakásába tolakodott be az együttes amerikai vendegszereplése után. A hölgy Anita Pallenberg nyugatnémet színésznő, aki véletlenül éppen ott tartózkodott. Azok között, akik eltalálják, milyen célból, kolostori történeteket sorso­lunk ki. Ez a karneválra kAsz&lő nizzai lány húszéves. Mint lát­ható, kedveli a nem is olyan absztrakt, festészetet. Ügy véli, így jobban kidomborodik nemének minden rokon­szenves sajátossága Igaza van.„ K (Endrődl István rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom