Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-10 / 8. szám

1970. január 10.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

H

Harminchat hónap

otthon a Kicsivel

Mikor csenget a szerelő ?

— Most látjuk mennyi kedves pillanotot vesztettünk el Böbinél. akit bölcsődébe hexrdtunk. Alig jutott idő arra, hogy foglalkozzunk vele. Kora reggel már vittük, s csak késő esta láttuk újra. Pedig talán azok voltak a legszebb évek... — Nem nehéz kitalálni, hogy egy kis— Ennél a gyereknél érzem igazán, hogy anya vagyok. Sok apró örömöt okoz.

mama szavai ezek Balogh Károlyné, a martfűi Tisza Cipőgyárban betanított munkás. Hat hónappal ezelőtt három kiló húsz dekával született a második kislánya, a kékszemű csupamosoly Editke. A család most úgy határozott, hogy az anya három évig otthon marad a gyerekkel. ,

ra ad valami tennivalót Most is ugyanúgy korán kelek, mint amikor dolgozni jártam. Reggelit készítek a férjemnek. meg a nagyobbik kislánynak. Délelőtt kitakarítok, megfőzök, bevásárolok, S mindennap mosok. A délutánom viszont szabad. így van időm Böbivft is foglalkozni Sétálni, vagy szánkózni megyünk, s a férjem otthon marad a kicsivel.

— A nagyobbik kislányt miért járatja most is Óvodába?

— Pici kora óta bölcsődés- illetve óvodás. Megszokta már a közösséget meg aztán az isko’a előtt nem is akarom abból kiszakítani. Jó. ha hozzászokik egv kis fegyelemhez. A kisebbiket is be szeretném majd iratai óvodába.

— Erzsikével is egy évig itthon maradtam, mert egész más lesz az a gyerek, aki az anyja mellett, az anyja szeme előtt fejlődik.

Vincze Antalék szép új családi házban laknak Csé- pán. Négy éve házasodtak össze. Ennyi idő alatt felépíteni és berendezni egy házat, közben egy gyereket nevelni, nem kis dolog. Anti- ka, a kisebbik is már másfél éves. Kedvesen gőgicsél. unja a járókát Addig-addig huncutkodik. míg édesanyja ki nem eméli onnan Cset- lik-botlik. Az egyik pillanatban óriási könnyeket hullat a következőben már mindent elfelejtve navy rik- kantásokkal négykézláb eltű- n k az asztal alatt. A mama nrrnden mozdulatát óvó szemmel kíséri.

ahogy testileg, szellemileg napról napra erősödik, fejlődik. Van azonban problémám is. A községi tanácsnál pénzügyi előadó vagyok. Amióta eljöttem sok 'minden megváltozott, néhány új. a munkámba vágó rendeletet is adtak ki. Félek, hogy nem tudok majd a változásokkal lépést tartani, s szinte mindent elölről kezdhetek, amikor visszamegyek.

Vinczéné szinte magától fogalmazta meg azt a problémát. amiről kérdezni akartam. s ami elsősorban a szellemi foglalkozású nők gondja. A világgal. a munkahellyel, a munkakör követelményeivel való lépéstartás hogvanja egyelőre megoldatlan probléma Nagy Sándorné kunszentmártoni gimnáziumi tanárnőnek is.

— Mivel két kisfiam van, a két és fél éves Sanyika és az egyéves Tibor, kettőtjük után kapok gyermekgondozási segélyt és családi pótlékot. Anyagilag is, nem beszélve a gyerekek érdekéről. jobban jártam, hogy itthon maradiam Még sem biztos azonban, hogy három évig igénybe veszem a segélyt. Nagyon hosszú ez az idő távol az iskolától, munkától. Az új tanterv szerint, amit akkor vezettek be, amikor eljöttem, még nem is tanítottam. Igaz, ha okosan gazdálkodom az időmmel, megmenthetek néhány órát az olvasás. az önművelés, rádióhallgatás számára is.

A hasznos időtöltés minden kismamának érdeke

A hasznos időtöltés nemcsak a pedagógusoknak, orvosoknak. vagy mémöknők- nek fontos Minden nőnek érdeke, hogy ne repüljön el a feje felett kihasználatlanul az otthon töltött 36 hónap. Hasznos, ha az anya „megtanul varrni, s maga készíti a családnak az egyszerűbb ruhadarabokat gyermekholmikat. A téli hónapokban sok helyen szervez a nőtanácS. s a községi művelődési ház, is szabás-varrás tanfolyamot, játékkészítő, horgoló- kötő szakköröket. Kezdő háziasszonyoknak nem haszontalan időtöltés egy háztartási- és főzőtanfolyamon való részvétel. De a három év kiváló lehetőség egy idegen nyelv tanuláséinak a megkezdésére is.

Okos napirend — segítő férj kell csak hozzá.

Horváth Mária

Egyik szolnoki olvasónk panasszal kereste fel szerkesztőségünket. Hétfőn este hiába próbálták begyújtani a parapetkályhát. Azonnal telefonáltak a Tiszántúli Gáz- szolgáltató és Szerelő Vállalathoz és annak rendje, és módja szerint bejelentették a hibát. A javítást szerdára ígérték. Olvasónk beteg gyermeke naphosszat üldögélt

A kérdést azonnal továbbítottuk Nagy Nándornak, a gázszolgáltató vállalat termelési osztályvezetőiének.

— Szolnokon 5800 lakásban 24 ezer készülékünk működik. Ehhez jönnek még a gázmérők, melyek cseréje szinté.n a mi fe1 adatunk. Az új épületek átadására általában az év végén, a fűtési idényben kerül sor. A beruházók a vállalat felszólítása ellenére sem közlik a lakóépületek átadásának várható időpontját. így a bekapcsolásokra nem tudunk felkészülni. A feltorlódott munkákhoz a szakmunkás gárdánk nem elegendő. Ennek ellenére a bejelentéstől számított két-három napon belül mindenhová kimennek a szerelők, jóllehet a 4'1969-es rendelet értelmében a javítások elvégzésére nyolc nap állna rendelkezésünkre.

— Ahol a berendezést csak a műhélyünkben tudjuk rendbehozni, ott a le- és a

— Az egyik fogyasztó naponként keres fel bennünket panaszával. Kattog a gázmérője. — mord’a — c» őt idegesíti, azonnal cseréljük

Ismét rangos kiállítás nyílt a Képcsarnok Vállalat szolnoki bemutató termében. — Bőhm Lipót — művésznevén Poidi — festőművész munkáival Ismerkedhetünk ez alkalommal, aki az elmúlt tíz év anyagából válogatta a szolnoki közönség elé kerülő munkáit. A kiállítás megnyitása .előtt] pillanatokban sikerül a művészt

plédekbe csavarva a hideg lakásban. Szerdán este az egyik házban lakó szerelő megcsinálta a berendezést. (Az igazsághoz tartozik, hogy alig fejezte be a munkát, a szerelő is megérkezett.)

— Hát ez az a beharangozott gázprogram? — kérdezte tőlünk szemrehányóan a panaszos.

néhány mondat erejéig munkásságáról, művészi szándékairól vallatni.

1916-ban született, a Képzőművészeti Főiskolát Sző- nyi István tanítványaként végezte. — Szőnyi István egyengette tehetséges tanítványa útját, utolsó tanulmányi évében tanársegédjének választotta. Abban is segítségére volt, hogy mielőbb külföldre jussön. ahol kiegészítheti tudását. így került negyedmagávál 1946- ban Bécsbe, ahol 'ki' is állított az egyetemi stak székházéban. Innen Óta szerdáéba ment a római Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként Bebarangolja Itáliát.- tanul és közben kiállít. A jó hazai visszhangnak ■ köszönhető. hogy egy évvei meghosszabbítják ösztöndíját. — 1949-től itthon dolgozik, minden jelenős kiállításon szerepel. Tanulmányúton járt Ausztriában. több ízben Franciaországban és ismét Olaszországban. 1959-ben a Fényes Adolf teremben rendezte meg gyűjteményes kiállítását. és most Szolnokra hozta el munkáit. Elképzelése. hogy több jelentős vidéki városban bemutatkozik. s igazán örülhetünk, hogy ezt a tervezett sort Szolnok nyitja meg. Munkái nyugalmat, békét sugároznak, és hitet tesznek a szépség, líra mellett Vallja, ha munkái átadják az embereknek az 6 békevágvát, senki sem gondol többé háborúra Egy-egy bemutatott csendélete. egy színben fogant interieurja fellobbanó, piros életkedvet puha-kék nyugalmat áraszt. Zenével foglalkozó munkái a színeket a formagazdagságot és a zene varázsát ötvözi. „Csendélet a zenéhez” képénél kubisztikus formabontással érzékelteti a zene mozgalmasságát, ellentétként nyugodt előteret, egy-egy torső klasszikus biztonságát

hoz a szerelőnk már kétszer is kiment a lakására.* ö azonban mind a kétszer elküldte, mondván; most nem ér rá vele foglalkozni. Kíváncsiak vagyunk mikor reklamál majd.

— Nagy könnyebbséget jelent az 1970. július 1-től életbelépő rendelet. Ennek értelmében kötelező lesz az évi egyszeri felülvizsgálás. Előfordult, hogy a készülék fe'-üvizsgálását eddig is elvégezte a szerelpnk. ‘több fogyasztó azonban a feltárt hiba javítását nem igényelte, mivel nyáron nincs ilyenre pénz. A fűtési szezon megindulásával aztán elsőnek jelentette a hibát. A megjelent rendelet szerint köteles lesz nyáron is kijavíttatni a hibás készülékét.

A vállalatnál papírral igazolják, hogy a javításokat szinte minden esetben elvégzik két-három nap alatt. Ehhez a szakemberhiány miatt azonban a dolgozók túlmunkájára van szükség. Ennek megszüntetésére azonnal tudnánk alkalmazni gázszerelőket. — Jelentkező azonban nincs, így nem lehet számítani arra. hogy az egyre terebélyesedő szolgáltatással járó sz«reiőhiány egyik napról a másikra megszűnik. A vállalatnak azonban mindent el kell követni, hogy legalább a jelenleg meglévőket megtartsa és képzésüket, — utánpótlásukat a jövőben Is biztosítsa.

Az viszont már egyenesen a fogyasztó érdeke, hogy a készülék-tulajdonos a szerelők munkáját ne érezze alkalmatlankodásnak és a hiba elhárítását ne nehezítse.

— Pb —

komponálja a képhez. Máshol a zenélő nők dekorativ testvonalainak hullámzása, mozdu atainak líráia kelti a zene érzetét Bőhm Lipót úgy fogalmazza meg képalkotói szándékát, hogy;

— A festményt nem sza" bad befejezni, hagyni kell, hogy a néző kövesse a művész gondolatát, és ő fejezze be a képet — A művész anyagában igen sok az archaikus elem. Kedvvel nyúl görög egyiptomi motívumokhoz.

— Mikor külföldön jártam, minden lehe'őséget megragadtam, hogy egyiotomi,

vagy korai görög műveket láthassak. A régi kultúrákat nem szabad másolni, csak élvezni szabad. Ott érzi az ember. hogy a művekhez sem hozzátenni, sem elvenni nem lehet

A kiállított festményeket szemlélve a művész kifejti, hogy egv klasszikus nyugalmú görög hatást mutató torsó a képen, vagy egy egyiptomi fejet idéző arc csak remi- neszcencia, amelyhez a modellt élő alakok, egy presz- szóban ülő lány, egy rajzoló kolleganő, vagy epy éneklő nő élő élménye szolgáltatták. Bőhm Linót úgy alkot, hogy a különböző helyelven, időben talán összefüggőnek alig látszó élmények eggyé érnek benne, s ezek hatása, együttes inspirálója közben alkotja műveit.

— Tudpjdonképpen. mint egy verset. — megírom a képet — S a szeretettel, melegséggel készült művészi alkotások eltalálnak a közönséghez.

A kiállítást Baranyó Sándor festőművész nyitotta meg, aki a főiskolai évfolyamtárs. a barát meleg hangján méltatta Bőhm Lipót munkáit és ajánlotta a szolnoki közönség figyelmébe

Egri Mária

NVÚLVADÁSZAT

A hajtők és a vadászok nagy szemekkel merednek az imént lőtt nyálra. Bö- röcz Sanyi meg az elnökre, Gazsó Lajosra, aki a helyi vadásztársaság elnöki tisztségében néhány szót hebeg a mezei állatok természethez Való alkalmazkodó képességéről. Magában azon füstölög, — s ezt már mint a helyi termelőszövetkezet elnöke teszi — miként utalhatna ki néhány nyaklevest a Böröczék Sanyijának. Mert az tény, hogy rászolgálna, mégpedig a következő indoklással. Azaz, várjunk csak! Hogy megértessük a dolgot, némi magyarázatra szorul a história.

Tavaly ősszel kilenc nyugdíjasa lett egyszerre a Haladásnak. Az első napokban még csak bírták a henyélés fáradalmait a jó öregek, hanem az ötödiken már nem kellett az újság, nem ízlett a pipa se, sehol sem találták helyüket. Óránként térültek fordultak az irodában, tíbláboltak az ólak körül, támasztották az ajtófélfát az istállóban, egyszóval visz- szalopták magukat a tsz-be, csak éppen munkájuk nem akadt. Olyanok voltak, mint gyerek a lakodalmas háznál, aki mindenkinek csak útjában" van. Birizgálta őket az érzés, hogy ők már csak amolyan tessék-lássék tartoznak a tsz-hez. Addig— addig pusmogtak egymás közt, mígnem egyszer megállították az elnököt az udvaron.

— Hát nézd csak, Lajos — kezdte az öreg Szegi, — fenemód nehéz mesterség ez a nyugdíj asság. Olyan se kint, se bent érzi magát az ember. Hanem úgy gondolnánk, te segíthetnél rajtunk. Valami munka kéne. Olyan szerződés-féle, mint az asszonyoknak. Persze, nem a libanevelés, mert hát az mégse férfiembernek való. .. Szóval, no.. majd csak kitalálsz valamit.

Es mivei az öregek később sem hagyták

annyiban a dolgot, az egyik délután e szavakkal fogadta őket az elnök:

— No, ha csakugyan szerződést akarnak, ajánlanék valamit — kezdte ünnepélyesen, hogy elérje a hatást. — Azt gondolnám — bökött a szín alatti ketrecek elé —, hogy szerződjenek nyulakra. Éppenhogy vannak, jóformán senki sem gondozza őket. A háztájiban nagyobb hasznot hajtanának a fülesek... No, áll az alku?

Az öregek gondba mélyedten hallgattak. A csizma orrával a porban turkáltak, forgatták az elnök javaslatát.

— Szóljanak háft, magukon a sor! — sürgette őket Gazsó.

— Hm... Aztán hogy gondolod a fizetséget? — aggályoskodott Szegi, a szószóló.

— Egyszerűen. Felesbe! Takarmányt vihetnek a tsz-ből, meg maguknál is akad hulladék. No csak vigyék őket, aztán jó munkát!

.. .így hát megvolt az alku. Az öregek szívében szűnőfélben volt a számkivetett- ség érzése, az elnök is nyugalommal végezhette dolgát, nem nyaggatták már. Teltek a hetek, a hónapok, s közben szaporodtak a nyulak.

Mindaddig senki sem törődött velük, amíg ezt a háztájiban tették. Hanem, amint egyre gyakrabban szállingóztak vlsz- sza a szín alá a ketrecek, s egyre többet káromkodtak az állatgondozók, amiért már a jászlak alja is tele van fülesekkel, az elnök kezdett megijedni saját javaslatának eredményétől. Erre nem számított! Azt hitte, az öregek majd csak beleunnak a babramunkába. £s még ijesztőbb volt, hogy hiába osztogatta fűnek-fának, hiába ütötték tucatszám nyakon „közős vafesorák”-ra a fránya jószágokat, csak nem akartak fogyni. — Ennek már a fele sem tréfa — vakarta fejét Gazsó. — Valamit tenni kell! De mit!?

Január elején aztán erre is megszületett

az ötlet, amihez egy levél segítette hozzá, éRpen a legjobbkor. A helyi vadásztársaság levelet kapott az egyik nagyüzem vadász- társaságától. A levél lényege: meghívnák-e őket gyakorló vadászatra, nyulakra. A helyzet ugyanis az, hogy az üzem vadász- társasága a közelmúltban alakult, tagjai között sokan vannak, akik még életükben sem voltak vadászaton, hát az ö kedvükért kérnék a szívességet. Feléjük ugyanis csak erdő van, őzek, meg muflonok, de jobb mezei nyállal kezdeni. . — olvasták az okos érvelést. És egy-kettőre meg is született a döntés. „Jöjjenek csak, már miért nem jöhetnének!” így az egyik. — „Írjuk csak a választ máris” — ajánlotta a másik. „Meg aztán van itt nyúl úgyis éppen elég!” — helyeselt Gazsó Lajos, miközben ravaszul hunyorított, arra gondolva, hogy kocavadászoknak aztán édesmindegy.

Este csípte el a fiút, Böröcz Sanyit, a gazdasági épületek között.

— Hallod-e, Sanyó? Tudsz-e titkot tartani? No, ha igen, akkor ma este zargasd ki a nyulakat a mezőre. Ügy hát! Mit mereszted a szemedet. Gyere csak, majd elmagyarázom!

De bármennyire kocavadász legyen Is valaki, azt tudja, hogy belga-szürkék nem tenyésznek a mezőn. Ha pedig nenr tenyésznek, hogy kerültek egyre-rrtásra puskacső elé! Ez biz’ csodálatos! Nem értik. S ez az, amiért az elnöknek paprikás a hangulata. Az elnök nem is várat magára sokáig. Míg a szekéren a vendégrúdra tűzik a nyulakat fülüknél fogva cipelve őket, maga is fiilöncsípi a Sanyi gyereket.

— Megmondtam neked, mihaszna.' hogy szedd ki közülük azt a néhány szürkét?

Sanyi szepeg, rá se néz az elnökra. Érzi, hiába minden szó. De azért megkockáztatja.

— Hát hiszen, ki látta őket a sötétDen? Nyúl. nyúl...

S mit lehet erre a válaszra felelni?

Csala László

Inkább az óvoda, mint a bö1 csődé

— A férjem ugyancsak a cipőgyárban dolgozik segédmunkás. Kétezer forintot keres, nekem 1300 volt a fizetésem. Most 600-at kapok, és a két gyerek után 300 forint családi pótlékot. A papír szerint 300 forinttal kevesebb így a keresetem. A valóságban azonban jobban kijövünk mintha dolgoznék. mert akkor a bölcsődére menne ei ez a pénz. Nem beszélve arról- hogy ráérek minden nap főzni, s a kicsit mind g időben etetem. Ez a kislányom idáig még egyszer sem volt beteg. Böbikével bizonv jóval több bajom volt.

— Ebben a három évben lényegesen megváltozik a fiatal anyák életmódja. Például több szabad idővel rendelkeznek.

— Az anyaság, a háztartás azért majdnem minden órá„Egészen más lesz az a gyerek"

Oláh Lászlóné. aki fenével együtt a tiszasasi Rákóczi Tsz tagja, a szülési szabadság előtt 1200—1500 forintot keresett. Ez a pénz, ha beleszámítjuk a háztáji jövedelmét most is összejön.

— És én nevelhetem Laciikét. akivel azért is van több dolgom, mert a szülés után rögtön ki is vették a fél veséjét, s így szigorúan diétázni kell. Szerencsére az operáció óta még semmi baja nem volt. súlyban is szénen gyarapodik, de sokkal több gondoskodásra van szüksége. mint egy egészséges gyermeknek

Mintha a kisfiú is érezné. hogy őt dicséri a mamája. A kiságv szélébe kapaszkodva feláll, nagyokat nevet, rázz-, magát, elszórakoztatja a környezetét

Lépést tartani a konyhában a munkahellyel

Kevés a szakember, sok a készülék

A fogyasztó sem angyal

Bőbm Up ét kiállítása az Afca-Novák teremben

felszereléssel együtt maximálisan 15 nap az átfutási idő. Hátráltatja a munkánkat az is, hogy az új készülékek műszaki leírása nem é v *.-'v p-" j'- f-v a

szakemberek felkészítése az ilyen készülékek szerelé'éhez elhúzódik. Az alkatrészellátás sem kielégítő. Jelenleg ezek beszerzésének az útja végtelenül szövevényes.

— Sürgetően jelentkezik a több szakember munkába állítása, mivel vállalatunk jó vadászterület azoknak az üzemeknek, akik gázszerelőt igyekeznek szerezni. A közelmúltban több szakemberünk hagyta itt a céget és ment át magasabb fizetést és kevesebb munkát ígérő vállalathoz. Az ő kiesésüket a vállalaton belüli szakmunkásképzéssel igyekszünk pótolni. A februárban beinduló szakmunkásképző tanfolyamunkon előreláthatólag huszonötén vesznek részt.

le. Természetesen a mérőnek

semmi hibája nincs. Az egyik hangosabban, a másik halkabban üzemel.

— Egy másik bejelentőnk-