Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-08 / 6. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. január 8. Banja Lukát nem hagyják magára atmf&i Elektronikus számítógépek az amerikai mezőgazdaságban Hetekkel ezelőtt Lenin- grádban ért a Banja Luka-i földrengés híre. Ott is min­denki nagy együttérzéssel és mély részvéttel tárgyalta azt az újabb természeti katasz­trófáit, amely Skopje után Bt esztendő leforgása alatt Jugoszláviát már másodszor sújtja. Mint hamarosan meg­tudtuk: a pusztulás a várt­nál is lesúj több: 750 épü­letet kellett sürgős lebon­tásra ítélni, mert bármikor összeomolhat, 1860 ház ka­pott vörösjelet, vagyis álla­potukat pontosabban ellen­őrizni kell, hogy eldöntsék, hányat lehet közülük meg­menteni... Néhány héttel ezután már (Banja Lukában járhattam. Autóbusszal tettem meg a kb. 4 kilométeres utalt a vasútállomástól a város köz­pontjába. Dusán, önkéntes kísérőm és tolmácsom út­A többség maradt Dusán közreműködésével szót váltok az autóbusz ka­lauzával. — Sokan menekültek el a városból? A kalauz a fejét rázza: — Néhány család elment, de a többség itt maradt. — A félelem, a rettegés nem űzte el az embereket? — Hová mehetnénk? Nem akarjuk elhagyni az ottho­nunkat Folyik az újjépítés. Igaz nehezen, de tavaszra majd felgyorsul a munka. Addig úgy élünk, ahogy tu­dunk mondja a kalauz. A város központjában el­indultam körülnézni. A te­reken, a parkokban hólepte lakókocsik és sátrak. Tíz­Sátrakban húzódnak Őszintén szólva nem kissé viszolyogtam attól, hogy meglátogassam a szükség- lakásokban tengődő családo­kat, Arra gondoltam; em­bertelen dolog belebámulni mások nyomorúságába és kíméletlen dolog arról fag­gatni őket amit magam is látok. Csak altkor könnyeb­bültem meg, amikor észre­vettem, hogy érdeklődésemet nem tekintik tolakodásnak, hanem az együttérzés és ro- konszenv megnyilvánulásá­nak. A Marsala Tito utca közben elmondta: Banja Lu­ka volt Bosznia legszebb, legtisztább városa. Lakói vendégszerető, szívélyes és mindig jókedvű emberek. Dusán múltidőben beszélt a városról és annak lakóiról. Hallgattam őt s elviselhe­tetlen szorongást éreztem. Mégha nyár lenne. De tél van. Napok óta szünet nél­kül havazik, a hegyekben az utak egy része járhatatlan, vagy nehezen járható. Kiné­zek az autóbusz ablakán és látom: didergő emberek szá­zai topognak a járdán. Ban­ja Lukában az utca, a jár­da a legbiztonságosabb. A hó, a hideg, százszorosán megkeseríti az emberek éle­tét. Kiskocsikon tüzelőanya­got, másutt kályhát cipelnek. Még az a szerencse, hogy az iskolás korú gyerekeket no­vemberben a tél, a várható megpróbáltatás elől más vá­rosokba menekítették. ezernél több család él im­már hetek óta lakókocsiban, autóbuszban, vasúti kocsi­ban garázsban, pajtában. A lakóházakon repedések ék­telenkednek, az üres szobák­ban törött csillárok lógnak. Később a város hivatalos emberei elmondták: a lát­szólag épségben lévő lakó­házak többségét le kell bon­tani, mert kimozdultak alap­jukból és bármikor összedől­hetnek. A lakóházak stati­kailag nincsenek biztonság­ban. Rengeteg az átfázott, in­fluenzás ember. Az egészség- ügyi intézmények éjjel-nap­pal szakadásig dolgoznak. meg végébem közel a Titanic ház­hoz megfordultam néhány sátorlakáslban. Nyáron, ví- kendháznak mindegyik meg­tenné, de télen nem kívánom senkinek lakóhelyül ezeket a sátrakat. Törökös feketekávéval kí­náltak és elmondták: a ka­tasztrófa utáni napokban jó­részt az adta vissza az em­berek életkedvét, hogy min­den országból érkeztek az élelmiszerszállítmányok. a gyógyszer küldemények, a takarók. a lakókocsik, a Stratton, amerikai író. Két lánya van. Monica Dickens fiatalságát Londonban töltötte és pályá­ját egész szokatlanul, cseléd­ként kezdte. Két év alatt hússzor változtatott állást, volt szakácsnő, takarítónő és nevelőnő is. Őszinte, nyílt viselkedése miatt munkaadói mindig kedvelték. Később megismerkedett egy fiatal­emberrel, aki arra ösztönözte, írja meg élményeit. Ez a fér­fi később vállalta regényei kiadását, annak ellenére, hogy a család nem örült a vállalkozásnak. az örökös. Férje, az edin­burghi orvos is így nyilatko­zott: „A legkedvesebb képek számomra hétéves kislányom festményei”. A londoni Agnew műke-- reskedésnek azonban nyil­vánvalóan egészen más vé­leménye volt a XV. század­ban élt Hans Fal dung-Grien „Éva megkísérlése” c. fest­ményéről, amely a -ég egy képviselőjének szavai sze­rint „nemcsak csodálatos műalkotás, hanem szinte hi­bátlanul maradt is meg . az évszázadok folyamán’!, meleg holmik. Magyarország­ról gyors segélyként 5 vagon építőanyag érkezett. — Nagyon jó érzés, tudni, hogy a világon mindenütt aggódnak értünk és segíte­nek minket — mondta a posta egyik tisztviselőnője. Beszélgettem kőművesek­kel, bolti eladókkal, rend­őrökkel. háziasszonyokkal, tisztviselőkkel, mindegyik azt mondta: a földrengés utáni kétségbeesésből, ájulásból a várost azok a hírek térítet­ték „eszméletre”, amelyek tudtul adták: Jugoszlávia és a világ népei Banja Lukát nem hagyják magára. Az élet nem áll meg Milyen a város külső ké­pe? A hóesés ellenére a la­kosság — amíg ott voltam — reggeltől késő estig az utcán tartózkodott. S mintha örökké figyelnének, hallga­tóznának. Kétségtelen, hogy a lakosság többségét az iszo­nyatos élmény, a recsegés, a ropogás élete végéig el­kíséri. Dehát az életet nem lehet legyőzni, a centrum­ban, az üveg falú Lottériá- ban görnyedt hátú öregasz- szony hajol a lottószelvény fölé. Ki tudja? Lehet, hogy éppen most mosolyog rá majd a szerencse. A szom­szédban a hírlapárus a világ­lapokból kivágta a földren­gés sújtotta Banja Lukáról készült fotókat és fakasz­totta az ablakba. A Snack bárban a magas székeken hordárok. diákok ülnek, s isszák az erős pálinkát. Té­pett plakátok s bedeszkázott kirakatok, az üzletek ajtajá­ban nézelődő szoborarcú főnökök. Helyenként dolgozgatnak ugyan, de ennek a munká­nak egyelőre nem sok a lát­szatja. Amíg nem múlik el a tél, a bő, addig igazi mun­kát aligha lehet végezni a megrokkant házakon Beme­gyek egy trafikba. A szokás hatalma; üdvözlőlapot kérek. A trafikos készséges, három tucat színes levelezőlapot rak elém és bíztat, hogy válasz­szák. Egyik szebb, mint a másik, a nyáron még ilyen volt Banja Luka. — Jövőre újból szép lesz, — mondja a trafikos mély S okat töprengtem már, hogyan és milyen ta­lálmányokkal szolgálhatnám legjobban önmagam és az emberiség jólétét és meg kell mondanom, nem egy pompás és korszakalkotó öt­let fogant meg a megfoga- násra oly termékeny agyam­ban. Eszembe jutott a Be- hring-tengeri zárógát terve, jelentős előrehaladást értem el a fotonrakéták hajtómű­veinek kidolgozásában, nem beszélve arról, hogy sikerült olyan légycsapót konstruál­nom. amely a reaktorokban csellengő mezonokat egysze­rűen odakeni a falhoz... Tőlem származik az az öt­let is. hogy az éjszakai és rengeteg energiát fogyasztó közvilágítást a nappal kellene pótolni, nem beszélve a szá­razság elleni vizes védekezés ötletétől. Ám mindig és mos- tanig éreztem, hogy ezek a találmányok lehetnek ugyan hasznosak, érdekesek és ta­lán még számomra erkölcsi sikert hozók is. de mégsem ilyenekre van szüksége az emberiségnek. Többre, na­gyobbra, hasznosabbra. Mígnem: olvastam, hogy baj van a cipőkkel, mert le­válik a talpuk, bár a gyár esküszik, hogy nincs baj a cipőkkel. nem válik le a tal­puk. És ez adta a bomba­ötletet. Cipőgyáraink térje­nek át a levált talpú cipők gyártására és a selejt az, amelyiknek nem fog leválni Télen fáznak a jegesmedvék Már sokan csodálkoztak azon, hogy az állatkertben a jegesmedvék a kánikulában lustán heverésznek és sütte- tik bundájukat a Nappal. Azt hinnénk, hogy a jeges­medvének, mint a Sarkvidék lakójának, tulajdonképpen a legámyékosabb helyen kelle­ne meghúzódnia. Hát nem! Szereti a Napot és télen víz­iszonya lesz, mert túl hi­degnek találja az úszóme­dencéjét! Az északi félteke legna­gyobb ragadozói a medvék. A kodiák, vagy alaszkai óriás medve a legerősebb és leg­nagyobb, felágaskodva eléri a három méter magasságot is. Védett állat. Tudjuk róla, hogy a téli álom megkezdése előtt nagy gyomor- és bél­tisztítást végez, hogy a hosz- szú álom alatt meg ne bete­gedjék. Kilószámra pusztítja a vörös áfonyát, utána tűle­veleket és a fatörzsekről gyantás kérgeket tarol le, hogy ezzel a keverékkel el­zárja a bélkijáratot. A nőstény jegesmedve té­len mély hótorlaszban ren­dezi be a „gyerekszobát”, és két-három esetlen bocsival csak akkor bújik ki belőle, ha már megjelenik a Nap a Sarkvidék fölött. Nyugat-Európában a bar­namedve volt honos, a hatal­mas barlangi medvének az utóda. A bamamedve váll­magassága elérheti a két mé­tert, súlya pádig a 350 kg-ot. Az utolsó barnamedvék a Harz-hegységben és a felsö- bajorországi erdőkben éltek. Száz évvel ezelőtt ezek is eltűntek, mert az erdők túl kicsivé váltak, a városok, és falvak pedig kiterjeszkedtek. Aki most bamamedvét akar látni, annak a Kárpátokba, vagy Eszak-Svédországba és Finnországba kell utaznia, ahol az ember nem lakta er­dőkben találtak végső mene­déket. A Pyreneusokban és a távoli Szibériában is va­dásznak még medvére. A Rocky-Mountainsben él a grizzly (szürkemedve), — Észak-Nyugat-Amerika er­deiben pedig a barátságos feketemedve. A Himalája hegységben is vannak med­vék, a világos izabellamed- vék, amelyeknek a hóban hagyott talpnyomát a havasi ősemberének vélték! a talpa. így aztán a cipők gyárai nyugodtan áttérhet­nek a selejt gyártására. Nem lebecsülendő az ál­landóan folyó golyóstollak gyártása sem, mert ha a ve­vő tudja, hogy a golyóstoll, amit vesz, az már gyárilag állandóan folyik, egyszerűen oda lesz az ámulattól és a gyönyörtől, ha amit vett még­sem folyik. És minden bi­zonnyal nem fog levelet írni a szerkesztőségek panaszro­vatainak. H elyes lenne nem gépe­ket, hanem csak alkat­részeket gyártani. így aztán senkinek sem volna oka, sőt joga sem, hogy az alkatrész- hiányra panaszkodjék. Pa­naszkodjanak a géphiányra. De az sem lenne igaz> mert ha lenne elég alkatrész. ak­kor azokból otthon mindenki összeállíthatná a kedvére való legszükségesebb gépe­ket. A mozilátogatók csökkené­se tárgyában több ízben be­nyújtott MOKÉP- és kultu­rális panasz megoldása is kézenfekvő. Nem a. közönség kevés, hanem a mozik szá­ma sok és a sok mozi közül is sok a nagy mozi. Be­csukni a mozik felét, a meg­maradtokul átalakítani 20— 25 személyes kamaramozik­ká. Az így felszabaduló he­lyiségekben mego'dást nyer­ne a magyar filmgyártás krónikus helyhiánya... Gyurkó Géza Az elektronikus számító­gépek kifejlesztése lehetővé teszi e gépek használatát az átlagos amerikai farmer számára is. A helyi számítógép-köz­pontban betáplálják az üzem nagyságáról, felszereléséről, állatállományáról, a rendel­kezésre álló munkaerőről szóló adatokat. A gép néhány perc alatt megvizsgálja az összes számításbavehető üzemágakat és kiválasztja azoknak a jelenlegi viszo­nyok között legjövedelmezőbb kombinációját. A gép meg­mutatja az üzem szűk ke­resztmetszeteit, megmondja, hogy mit kell tenni és mi­kor, hogy optimális termést érjenek el. Kiszámítja a leg­jövedelmezőbb összetételű takarmányadagokat, a terü­letegységre eső kukoricatövek optimális számát, vagy a legjobb gépi beruházást a burgonya betakarításához. A farmer a számítógépet másokkal közösen használ­hatja. Ez azt jelenti, hogy a költségek is megoszlanak. A számítógépek jelenlegi típu­sai egyszerre 60 csator­nán dolgoznak, tehát több- százan is igénybevehetiik. Egy nagy számítógép havi bérleti díja 25 000 dollárnál kezdődik, a közös használat azonban ezt a költséget meg­osztja. Egy másik újítás, amely a farmerek részére a számí­tógép használatát előnyössé teszk a hozzákapcsolódó táv­közlő berendezés, amely közvetlen érintkezést teremt a gazdaság és a számítóköz­pont között. Az információ­Gyorstraktor A Volgrográdi Traktorgyár géptervezői a nemrégiben konstruált 4 ütemű, 150 ló­erős „Ja MZ—238-as” Diesel­motorukkal, amelyet DT—75- ös traktoralvázra szereltek, új, gyorsjáratú „E—151” erő­géptípust alakítottak ki. Az ország különböző me­zőgazdasági nagyüzemeiben 25 ilyen gépet próbáltak ki. A szakértők megállapítása szerint az „E—151”-es trak­torok munkateljesítménye szántásnál, további tarlóhán­A szikesek dohánya A Szovjetunióban most el­ső ízben nemesítettek ki olyan növényt, amelynek minden egyes sejtje ellenáll a sziksónak. Egy dohánytő­ről van szó, amely jelenleg Moszkvában a mesterséges klíma-állomás egyik kémcsö­vében tenyészik. Az érdekes biológiai kísérletről Taskent- ben, az Üzbég Köztársaság Tudományos Akadémiája nö­vénybiológiai intézetében számoltak be, ahol nemrégi­ben össz-szövetségi konferen­ciát tartottak a sziksótűrő növényekkel kapcsolatos sze­lekciós tapasztalatokról. Egyetlen sejtből fejlődött ki ez a dohánypalánta. Az Festék teából Az élelmiszeriparban je­lenleg használatos festék­anyagokat a különféle gyü­mölcsökből és egyéb növé­nyekből — szőlőből, ribisz­kéből, vörösrépából — nye­rik. A margarin készítésé­nél például a sütőtökből és a paradicsomból kivont festé­ket használják sikerrel. E szerves festékanyagok azon­ban nem elég tartósak. Számos ország tudósai ku­tatnak olyan szerves festé­kek után, amelyek teljes mértékben kielégíthetik az élelmiszeripar igényeit, s nem változtatják színüket a különböző cukrászati és egyéb készítmények alap­anyagaival történő kölcsön­hatás során sem. Nemrégiben ilyen festéket fedeztek fel a Szovjetunió­ban. Az említett festékanya­got teából vonják ki. Festék­gyártásra nem a jóminőségű, hanem a teacserjék alján elhelyezkedő durva leveleket kát kódolva, bérelt telefon- vonalon táplálják be a szá­mítógépbe, amely az ered­ményt telexen, vagy televí­zióhoz hasonló készüléken közli. A legegyszerűbb táv­közlési mód a kétirányú te­lefon. A számítógépek használa­tának feltétele, hogy a gép­be a felvetett probléma elemzéséhez szükséges ada­tokat helyesen táplálják be. Eléggé bonyolult például egy kukoricatermesztési problé­ma összes tényezőinek fel­mérése. Hogyan befolyásolja a talajművelés rendszere a gyomnövények elleni védeke­zést és az érést Milyen ha­tása lesz az időjárás alaku­lásának? A műtrágyázás ha­tásait is figyelembe kell ven­ni stb. A kérdések helyes feltevéséhez és a gép vála­szának értelmezéséhez ' bo­nyolultabb esetben üzem­szervező szakember alkalma­zására lehet szükség. Egy ilyen távközléssel kap­csolt számítógép-központot az USA szaktanácsadó szol­gálata és Virginia állam mű­szaki főiskolája jelenleg Vir­giniában próbál. Más szak- tanácsadó központok is dol­goznak hasonló programo­kon. Néhány mezőgazdasági szövetkezet máris használja a számítógépet. Rövidesen eljön az az idő, amikor a számítógépi köz­pont számláját a farmer minden hónapban ugyan­olyan természetesen fizeti majd, mint a villanyszámlát, azzal a meggyőződéssel, hogy gazdasága számára ez a ki­adás ugyanolyan fontos. tás és kultivátorozás esetén körülbelül kétszer, vetésnél pedig 1,58-szor nagyobb, mint a DT—75-ösöké. Az új traktortípus munka­sebessége eléri az óránkénti 15 kilométert, és a sebessé­gét a vonóerőmegterheléstől függően, automatikusan vál­toztatja. Ez utóbbi révén a motor élettartama, vagyis használati ideje a másfél- szeresére, erőátviteli beren­dezéseié pedig körülbelül kétszeresére növekszik. élő szövetek és szervezetek tenyésztési módszere adott lehetőséget a parányi sejt el­szaporodására különleges tápoldatban. Klórnátriumos kezeléssel a kísérlet során minden nem ellenálló sejtet elpusztítottak, majd a stimu­láló anyaggal kiegészített tápoldatba helyezett ellen­álló növényrészecskéből ki­fejlődött a gyökeres, leveles dohánypalánta. Ezeknek a kísérleteknek különösen nagy gyakorlati jelentőségük van Közép- Ázsia viszonylatában, ahol a termőföldeknek mintegy fele szikes. használják fel, amelyek még préselt zöldtea készítésére sem alkalmasak. A szakemberek megállapí­tották, hogy az új festékféle a különböző színárnyalatok egész skáláját szolgáltatja — a feketétől a vörös változa­tain át egészen az aranysár­gáig. A szolnoki Járműjavító üzem LAKATOS HEGESZTŐ KAZANKOVÄCS szakmunkásokat és FÉRFI SEGÉD­MUNKÁSOKAT keres felvételre. Jelentkezni lehet: az üzem munkaügyi osztá­lyán. Monica Dickens angol író­nő, Charles Dickens ükuno­kája már évek óta az Egye­sült Államokban él. Kapcso­latait nem szakította meg szülővárosával Londonnal, — évente többször felkeresi, be­vásárol az angol fővárosban, megteltinti a legújabb szín­darabokat és tárgyal kiadói­val. Cap Cod-i vidéki házában naponta hat órát tölt írógép mellett, többi idejét lovai­nak, kutyáinak és macskái­nak szenteli, s kerüli a léha társasági életet. Férje, Roy A kép, amely senkinek sem kellett A híres londoni Sothebys műkereskedés aukcióján Ro­semary Cattrell leírhatatlan meglepetéssel vette át a 224 000 font sterilngről szóló csekket. Mint később bevallotta, csak annyi pénzre számított, ami­ből éppen egy autót vehet. Senki nem volt a Cattrell családban, aki legalább gya­nította volna, hogy az a kép. amelyet másfél évtizede örö­költek, Hans Baldung-Grien- től, Dürer tanítványától szár­mazik. „Soha nem szerettem ezt a képet”, mondta Cattreliné, meggyőződéssel. Sz. P. Hogyan él Dickens ükunokája? Korszakalkotó találmányaim \

Next

/
Oldalképek
Tartalom