Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-25 / 21. szám
Mulatságos történetek Malmőben a 77 éves Arne Lundberg feleségül vette a 69 éves Maria Svendsent, aki csaknem 50 éve a házvezetőnője. tz őszhajú vőlegény egy riporiemek kije’entette: „meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt. Mindazonáltal először mégis meg kellett szoknunk egymást”. („Dagbladet”, Stockholm) a három embernek, aki érti a relativitás elméletét”. Látva Eddington kétkedő arcki- fejezésát, Silberstein profesz- szor hozzáfűzte: „De Eddington professzor úr, ön túlságosan szerény”, — „Egyáltalán nem, szó sincs szerénységről” válaszolta Eddington, „csak nagyon szeretném tudni, ki a harmadik”. Egy kereskedő Deni- sónban (USA) a pénzét számolva felfedezett egy 20 dolláros bankjegyet, amelyen a következő jegyzet volt olvasható: „Ez az utolsó pénzem. Most vagy felköthetem magam, vagy feleségül vehetem a vén satrafát. Paul Turner.” A bankjegyet a kereskedő a lányának adta. A hölgy azonnal beadta a válókeresetet. Paul Turner volt az a férfiú, aki őt néhány héttel azelőtt feleségül vette. („A Herald”, New York) „Mi egy opera?” kérdezte Los Angelesben a játékvezető egy vetélkedőn. Egy fiatal hölgy, néhány pillanatnyi gondolkodás után, így fogalmazta meg a választ: „Az opera az, amikor valakinek tőrt döfnek a hátába, és az áldozat nem vérzik, hanem énekel”. ☆ Egy beszélgetés alkalmával a lengyel Si’berstein profesz- szor így s 'ólt Eddington angol csi”a-'ászhoz: „Eddington profé szór úr, ön az egyike („Unsere Zeit”, Essen) (E. R.) A közlekedési eszközök fejlődése Tűzhányó Szerintem.,, A barátom nagy tettre szánta el magát. Belekötött egy nagyon csinos kis nőbe. Nyomta neki a szokásos sódert, milyen szép a szeme, a füle, a lába, nyaka és a bal kisujja. Egyszóval végigleltározta tetőtől talpig. A nő unhatta a dolgot, az órájára nézett és közölte: — Most nem érek rá, fel kell mennem átöltözni. Erre gerjedt csak be a haver. — Felmegyek én is. Segítek átöltözni. Maid spanyolfalat állok. Nekem már az is elég, ha láthatom a gyönyörű testét. Ha kell, letérdelek és megcsókolom a tyúkszemét. Tévednek, ha azt hiszik, hogy erre meghatódott a kis pipi. Faképnél hagyta és másnap az összes ismerőseinek elmesélte a szerelmi roham legapróbb részletét is. Tanulság: Jobb lett volna süketnéma nővel kezdeni, mert az legalább nem tudja másnap elmesélni; ☆ A főnököm feldagadt képpel állított be a hivatalba. Olyan keserves és siralmas arcot vágott, hogy tiszteletből mi is könnyezni kezdtünk. Pár perc múlva a száját balfelé csücsörítve elmesélte. hogy volt egy lyukas bölcsességfoga. azt hú- zatta ki. A fog beletörött, vésni kellett, majd a seb helyét összevarrták,. Szörnyű fájdalmai voltak és vannak. Tanulság: ha egy főnöknek van egy bölcsességfoga, ne azt húzássá ki, hanem inkább három méregfogát — vass — Bridzsporti A helyszín: vidéki szálloda, közel a fővároshoz. Kilenc óra, a vendégek lassan szállingóznak lefelé a lépcsőn a reggelihez. Barczelo- nay Attila, nős, budapesti lakos, kéz a kézben egy ifjú hölggyel ugyanezt teszi, s a lépcsőház kanyarulatában szembetalálkozik főnökével és annak féleségével. Nem lehet kitérni: Mi sem természetesebb, mint, hogy a főnök ezen szavakkal fordul hozzájuk: — Nohát, micsoda meglepetés! Mikor érkeztek? — Ho-og-gy mi? Izé... — tegnap... — Hát ez igazán kitűnő... őszintén szólva, Barczelonay kartárs, már nagyon régen szerettem volna megismerni a kedves feleségét... Sejtettem, hogy jó ízlése van... Most már a főnökné asz- szony is beleavatkozik a beszélgetésbe: — Mondd, kedvesem, tudtok bridzselni?... Mert ha férjecskédnek nincs ellene kifogása, boldogok lennénk, ha este a szobánkban, vagy a ti szobátokban... Persze a „férjecske” nem vallhatja be, hogy nekik nincs közös szobájuk. A bridzsparti jól sikerül. A főnök és felesége el van ragadtatva Barczelonaytól és annak feleségétől, illetve a hölgytől, akit annak tartanak. Igen, meg is kell ígérniük, hogy ez a véletlen hozta kapcsolat nem szakad meg, odahaza Pesten okvetlenül ellátogatnak a főnökékhez. ra megkedveli a „házaspárt”, hogy ragaszkodik a rendszeres találkozáshoz. Nem kis fejtörést okoz barátunknak, hogy igazi feleségét (akit eleddig mindenüvé magával vitt), csak és kizárólag e napokon felcserélje az álfeleséggel, s nejét ugyanezeken az estéken visz- szatartsa a társadalmi élettől. Közben jó sok idő telik el, egy esztendő, vagy talán annál is több, Barczelonay már régen szakított ezzel az üggyel, sőt az ifjú hölgy már férjhez is ment azóta, de két-három havonta Atíiia felhívja; „Segíts rajtam, könyörgöm! Az ördög vigye el, már megint meg vagyunk híva...” S a hölgy merő irgalmasságból kimenőt kér férjétől. Nem is lenne semmi baj, ha történetesen Barczelonay egy szép őszi vikendet megint nem egy vidéki szállodában töltene. De most már az igazi, hites feleségével. Megint reggelizni indul, — megint kéz a kézben, s ismét szembetalálkozik a lépcsőhajlatban főhökével és annak feleségével. Nem lehet kitérni. Attila zavartan rebegi: — Engedjék meg... a... fe- fe-leségem... A főnökék egymásra néznek. hűvösen biccentenek és továbbállnak. A főnök: „Azt hiszi, hogy hülyék vagyunk...” A felesége: „Micsoda alak! Ezzel az öreg nővel csalja a j csinos kis feleségét...!” — novo — * la az történet — ... igen ... és akkor történt, hogy egy Ilyen óriási hal akadt a horgomra. MÉRTÉK VÉTEL Barczelonay azt reméli, hogy a fogadkozás feledésbe merül. De nem így történik. Alig két hét múlva a főnök a folyosón megszólítja beosztottját: — Szombat estére okvetlenül várunk benneteket... Mit lehet tenni? Barczelonay szombat este beállít a feleségdublőzzel. A visszahívás veszélyét Barczelonay ügvesen elhárítja rossz lakás- viszonyaira hivatkozva; inkább úgy egyeznek meg, hogy legközelebb egy vendéglőben látják vacsorán a főnökéket. Ez is megtörténik. ámde Barczelonay legnagyobb kétségbeesésére a főnökné addigra már annyiModern mű — Nagyon érdekes... De mielőtt tovább nézem, nem kaphatnék egy fájdalomcsillapítót? Az öröklakás utolsó részlete Abszolút fafejű diák (Kép szöveg nélkül!) Vakmerő csábítá— Kisasszony. Jöjjön el velem kocsikázni! — No, apus, most miénk a világ! — (Brenner)
