Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-25 / 21. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. Január SS. H ajnalban találták meg a testet. A helyszínelés délelőtt kilencre befejeződött. Boncolás csak holnap lesz. Vasárnap a boncolok nem dolgoznak. Gyengén adagolta a gázt Berecz. inkább gondolkozni szeretett. Már délre vagy tíz haragosát találták meg Dubának. Négyen osztoztak a neveken. Tapodit ketten ismerték. — Majd én — mondta Berecz. Előbb azt hitte ott lakik H. kornyékén. De a nyilvántartás másképpen mutatta. Azóta már Sz. alatt a Tisza- parton. A Pannóniának kétszer félóra különbség. Berecz kímélte a gázt, úgy gondolta, inkább szemlélődik. Még a betonút is száraz és poros volt, augusztusi s éppen ezért legalább tíz kilométerrel elébb megérezte a folyót. Ezért is jól választott. A villát a holtág mellett találta meg. Nem gondoltai hogy ilyen elegáns házba jut. És az is látszott, saját ház. Elszomorodott Berecz. A munkát ez nem könnyűit de nem is nehezíti meg. Fürdőszobás ház, s az udvaron semmi ól vagy ilyesmi. hanem külön, épített garázs. Helyes. Talán még fűteni is lehet. Ennek most semmi jelentősége. Kapu előtt támasztotta fel a Pannóniát — az úttesten és csengetni kellett. Időbe telt, míg egy szőke nő jött. Ezeknek nincs cselédjük? Elébb nem akart még a kapuhoz sem jönni, de amint meghallotta, mintha megijedt volna, visszament a kulcsért. Mikor nyitotta az ajtót, hosszú köntös volt már rajta, s a kaput nem zárta kulcsra. A házat megkerülték. — Férjem a fürdőszobában van éppen. Fiatal, ruganyos nő, biztos még gyereke sincs. Gondolatban megtapogatta a csípejét. A ház mögött a kertben, cemenkockás placcon piros vászonernyö alatt fonott székek, egymás hegyén hátán. Az asszony gyorsan elrendezte őket, hellyel kínálta Bereczet. Távolabb maga is leült, mintha hosz- szán akarna hallgatni valami beszámolót, de még azt se kérdezte, mi járatban. Az időjárásról beszéltek mégis néhány szót. Szép barna lábát térdből előre nyújtotta a pongyola alól. Nem Berecznek mutatta, csak magának. Tapodi nem mindjárt jött, csak megmutatta előbb az ajtóban felsőtestét. — Egy pillanat türelmet — úgy tett, mintha nem ismerné meg. Atlétatrikó volt rajta. De aztán gyorsan elkészült. Ingujjban, puplin- ingben jött elő. — Az erdőgazdaságtól jött? — kérdezte közben az asszony. — Dehogy. A rendőrségtől. Közben a férfi is kezdte mondani az időjárást, s az asszomi fürgén eltűnt. — Állok rendelkezésére — tárta ki aztán a karját. Maga is leült. Nyúlfárk bajszát és vastag szemö’dökét jól ismerte Berecz. Piszok. Mindig átnéztél rajtam. — Fontos lehet, ha így vasárnap. Igaz? Őrmester úr? Berecz mégegyszer felállt, kissé ingerülten bemutatkozott. Tapodi mosolyán, melyet finoman elnyomott, láthatta, fölöslegesen. — Saját há*? — tett most egy másik fölösleges mozdulatot Berecz. Tapodi egyszerre türelmetlenné vált, csak biccentett. — Rendelkezzék vélem. — Szép ez a vasrács. Kovácsmunka? A lakásból az asszony pisszentett valamiért. A férfi odafigyelt. — Természetes — mondta s az újabb pisszegésre bosz- szúsan — ne pisszegj! Mondd meg, ha akarsz valamit. Az asszony az ajtóban, — Cigarettát hozzak? — Nem dohányzom. — Miről lenne szó, főhadnagy elvtárs. — Haragban van ön Du- ba Gergellyel? — Nem ismerem. — Nem ismeri, vagy nem emlékszik rá. — Nem rémlik. Az asszony teljes utcai öltözetben kijött, bent nem tud hallgatódzni. — Nem zavarok? — leült. — Duba, Duba. Honnan is? Talán a lovak? — Lehet. — Igen. igen. Megharagudott, mert lovat vettem tőle és utóbb rájött, hogy az állat belső értéke nagyobb a kialkudott árnál, és elcserélte a járlat-levelet. Berecz ezt nem értette, de hallgatott. Az asszony nagyon diszkréten pisszentett. — De pörre nem ment a dolog — mélázott Tapodi,— legtöbben megharagszanak, akikkel, akiktől... szóval sokan neheztelnek, hogy a lovakhoz értek, s hogy ebből profitálni is tudok. Ne értsen félre. Valami morális előítélettel viseltetünk még a lovak iránt, no persze nem magamra értem, hanem társadalmunkra, amely a lóhúst megveti. Mert a lő szent állat. Igaz. Ha akarja, elmagyarázom a szisztémámat. Nemcsak azért, mert most már utána vagyunk a lókunjunktúrának, hanem aki nem tanulta meg gyakorlatból, az a rendszerrel, a lóismével, mitsem tud kezdeni. — Haragban voltak? — Én? Miért lettünk volna haragban? Nem barátkoztunk mi, — Az ember csak barátaival tarthat haragot — magyarázta az asszony, s egy ásítást nyomott eL Délután? — Bocsásson meg, de miért érdekli ez önt, főhadnagy elvtárs. — Az éjjel meggyilkolták Dubát. A házastársak elhallgattak. összenéztek, aztán ki a kertbe. — Milyen gyártmányú a kocsijuk? — Simca, — Majd szeretném megnézni. — Mi köze ennek hozzám, hozzánk? — A holttest mellett a homokos dűlőúton gépkocsi nyomait találtuk, a nyomoknak határozott közük volt az esethez. Tapodi arcán fehéren futott végig a riadalom — Mikor törént? — Éjfél körül. Hajnali négykor fedezték fel. A házastársak megint összenéztek, melyikük szóljon. — Kérem — kezdte az asszony — mi hajnalban feküdtünk le. Egész éjjel vendégeink voltak. Egész éjjel fenn voltunk. Talán éppen négykor mentek el. — Elhiszem — mondta közömbösen Berecz. — Hányán voltak? — Egy tíztagú társaság. Nagyon elhajoltunk. Tíz tanunk van, hogy én egész éjjel... — Tehát tizenketten voltak, — Nem kérem, tizen, — Ez esetben csak nyolc tanúja van. — Ja úgy. persze. Dehát nyolc is elég. — Éppen öv állítja, hogy nagyon elhajoltak és olyan állapotban. A házastársak teljesen megnémultak. — El tudná ön mondani. ki mit csnált az éjjel és mit mondott? — Nem. — És azt sem, hogy milcor ki tűnt el ötperce, negyedórára, Esetleg... — Nem. — És az is érdekli, kivel? ‘— Engem csak az érdekel, amit az ön férje mond. — Nagyon kérem, ne önözzön. — Azért ülök itt, vasárnap... Dubának ugyanis semmi köze a lovakhoz. — Szivem, nem főznél egy jó feketét? Az asszony lustán felkelt, mozgásán nem látszott a félsz. Berecz azon töprengett, milyen állatra hasonlít. Milyen szép állatra, — Kérem — hajolt feléje a házigazda — egy félreértésről van szó. Én az állami gazdaságnál voltam akkor odaát. Érkezett egy revizor Pestről. Ősz volt, talán tél eleje. Alighanem a bort ellenőrizte, vagy a mustot. Munka végeztével szabad esténk volt. Nem tudtunk semmi érdemleges szórakozást prezentálni neki. Immel-ámmal kortyolgattuk a bort, a kártya sem ízlett, a viccekből kifogytunk. Nő kéne, azt mondta a revizor. De már akkor nyomás volt benne is, bennünk is. Az éjjeliőrt, András bácsit elküldtük egy konyhalány után. Az üzemi étkezdén dolgozott, addig én nem is nagyon figyeltem fel rá, csak aztán... Akkor este, hogy hivattuk szendvicseket készíteni, mert meg is éheztünk. És úgy terveztük, hogy megkínáljuk valami édes pálinkával, aztán lekapjuk a tíz körméről, — És lekapták? — De le ám, mind « húszról. — Simán boldogultak vele? Tapodit elkapta a férfikar land heve. — Rúgott, harapott, de mi hárman voltunk, meg a konyak, meg a likőr. Mielőtt Berecz még valamit kérdezhetett volna, elkészült a kávé. A férj szemöldökével magyarázta az asszony feje fölött, hogy őelőtte egy szót sem az előbbi témáról. És folytatta az elbeszélést ugyanolyan diszkrét fojtott hangon: — És ez kérem azért van, abból adódik, hogy én nagyon jól ismerem a régi nagymenő lovak családfáját, pedigréjét. S ami fontos az egyes tenyésztörzsek fajtajegyeit, billogait is. Vagyis bélyegeit. No mármost abban a nagy lovatlanításban meg tudtam tenni, ami eddig képtelenség lett volna, ha gondoltam is rá én személy szerint. Igen, g^n/’oltani rá előbb is, de kétmillió udvarba nem nyithat be az ember. És most a virslitől mentettem meg őket. Annak a bizonyos morálnak még eleget is tehettem. A vásártéren felhajtott állományra csak rátekintek, felismerem. ha közte vannak. fjiesi a tévedési százalékom!... No persze, fejben kell vinni a miegymást, a szabályokat, hogy csak egy példát mondjak, többek között mit: a klasszikus négy testtáj leayen hosszú: nyak, mar, váll, comb. Berecz az asszony testét nézte, Tapodi meg a ce- rmenflanoknak beszélt. — Négy testtáj legyen rövid: fül. csüd. ágyék, farok- kocsány. Négy meg legyen széles: homlok, szügy, farcsont, szárkapocs. Na kérem — sóhajtott fel diadalmasan. s beleivott kávéjába. Eleinte úgy elkapott a láz, szerettem volna egész ménest megszervezni magamnak, vagy akár a gazdaságnak. A gazdaságnak? Hol él maga ember! Ez nem a mi profilunk! A gebéket mégis megvettem, kipofoztam. felhizlaltam, azaz feltápláltam és a Külker Vállalat útján...! Érti főhadnagy elvtársi Ütján. Külföldi tenyésztésbe! — Ötszörös áron? Az asszony is, az ember is tett egy sokalló fejmozdulatot. De el is hárították a további kérdezősködést. Berecz engedett. — Nem Dubának hívták azt az embert, aki drótkötelet feszített ki az ön motorkerékpárja útjába? — Persze neked volt motorkerékpárod is — kacagott fel és hallgatott el mélyen az asszony, — legénykorodban. — Várjon csak — töprengett Tapodi, — lehet. De hiába pereltem, nem tudtam semmit megvenni rajta. Csóró alak volt. De hogy ne felejtsem. Itt vannak például a Kincsem utódai. Hallott a Kincsemről? Nem? A csodakanca. A hatvanas években. Ötvennégy versenyben verhetetlen volt! Annak az ivadékai! — Ennek a Dubának talán életében nem volt lova. — Mondtam is kérem, csóró alak volt. — Miért csinálta azt a dolgot a drótkötéllel? — Erre soha nem tudtam rájönni. — Nem volt időm sajnos, csak futólag néztem bele abba a régi aktába a járás- bíróságon. Valami menyasszonyféléje volt a fickónak. — Fickó? — ámült az asszony. — Hát Duba, természetesen. Valami Anna nevű lány az állami gazdaságból. Kérem annyi emberrel van bajom naponta, már nem emlékszem, Lehetséges, Miért fontos ez önnek? — Bocsásson meg. És bocsássanak meg, de a Simcát még megnézem. Átsétáltak a garázshoz. Tapodi komótosan kinyitotta a zöld vasszárnyakat. Az asszony már nem követte őket. Berecz csak a kerekekre nézett. Szabad szemmel megállapította, a méretek nem egyeznek. Duba teste mellett más kocsi járt. És amint becsukják ismét a garázsajtót, Tapodi biztonsága egyszerre visszatért, búcsúzáskor nem nyújtott kezet. Berecz visszafordult. Emiatt. — Hogy hívják azt a konyhalányt? Ezt már az asszonynak is hallani kellett. — Fogalmam sincs. — Miféle konyhnlAnyt? — úgy állt a napon, hogy a fény átsütött szoknvóián a combjai közt, — hiszen nem volt szó semmiféle konyhalányról. — Ez egy másik ügit, fiam, még a motorkerékpáros időkből. — Ja, persze, akkor nem izgatom magam — mosolygott az asszony, biccentett, s bement a házba. — Tehát? — m^karsko- dott Berecz. — Biztos, hogy nem emlékszik annak a kanyhalnnynak a nevére? — Várjon cs^k ln-o. megvan. Anna. r7alami Anna. Berecz már a motorral bajlódott, csak biccentett. CSERES TIBOR: Diszkrét pisszentés KISS ATTILA rajza S1MONYI IMRE: Bihari nóta Legény mondja: Hej, dereked ringasd meg, hét szoknyádat lengesd meg, vagy énnekem, vagy másnak, vagy a falu szájának! Leány mondja: Pocsétában nincs hattyú, bocskorszíjon sarkantyú, az kell ahhoz: — csizmaszár, s abba legény, nem fattyú. — Ketten mondják: A főtéren gangosán, járd a szérűn boglyasán, kopogósán Húshagyón, bánatosan Hamvazón... * SIMON LAJOS: Kecske szabó Kecske szabó, a jó öreg, midőn a nap még fel se kélt, szakállát megfésülte és a műhelyébe mendegélt. Mert hajtotta a szűk idő — egy mester nem tespedhet el —, hosszú kabátot kért az óz, a nyúlnak kurta lajbi kell Szürke dolmány a varjúnak, rókának ködmön: jó meleg, tehénnek selymes pongyola, libának frakk, mert bálba megy. Kecske szabó, a jó öreg, napestig elvarrogatott, s mikor töklámpaként a hold felfénylett — hazaballagott. S midőn a friss alomra dőlt fárasztó munkája után: álmában kilenc elefánt átbújt a varrótű fokán.
