Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-20 / 16. szám
Í970. január 20, SZOLN0S MEGYEI StTLAf 7 Árad a Száva — Sabácot elöntés fenyegeti Ablak az égre A Csillagászat kedvelői valamikor a szolnoki cukorgyár 1 akótelep érői kémlelhették távcsővel az eget. Aztán beépítették előttük a horizontot, egy lakóházat húztak a lencsék látóterébe. Ekkor a berendezést leszerelték, ösz- szecsomagolták, most így várják a csillagászati eszközök, hogy valahol otthonra leljenek. Az új vizsgáló tervei már elkészültek. A Thököly út és a Csokonai út sarkán egy 33 szintes lakóépület emelkedik majd, melynek tetején lesz a szolnoki csillagda. Társalgó, előadó terem, illetve vetítő helyiség kap benne helyet. És természetesen a kupola, melynek az átmérője meghaladja a hét métert. Két nagy teherbírású lift bonyolítja majd a látogatók forgalmát. Lehetőség lesz itt az amatőr „ég- benézésen” kívül a tudományos megfigyelések végzésére vagy akár tanítási órák tartására is. A csillagvizsgáló felépítése nines csillagászati távolságra; előreláthatólag 1972-ben elkezdődik. Felépítése után pedig a szolnokiak a vidék legmodernebb csillagvizsgálóján at pillanthatnak be a világmindenségbe. A Száva vízállása vasárnap Boszanszki Samacnál emberemlékezet óta a legmagasabb volt a boszniai Száva- melléken. A 783 centiméteres vízállás 22 centiméterrel magasabb az 1940. évinél, amikor ezt a vidéket katasztrofális árvíz sújtotta. A legválságosabb helyzet a Bo:zansz- ki Samac meTetti Grebenica és Bazika községben volt. ahol a Száva másfélkilométer területen kilépett medréből. A veszélyeztetett területen félméteres gátat emeltek. — Súlyosbítják a helyzetet a szél-okozta hullámok, ameA művelődésügyi miniszter utasítása alapján megkezdte működését az új Magyar Központi Levéltár. A levéltár rendeltetésszerűen és kizárólagosan veszi át az országos hatáskörű államhatalmi, államigazgatási és jogszolgáltatási szerveknek, valamint az országos jelentőségű intézményeknek, testületeknek és egyesületeknek a felszabadulás után keletkezett levéltári anyagát, az országos jelentőségű állami gazdasági szerveknek a felszabadulás, illetve államosításuk utáni levéltári anyagát, a felszabadulás után hozott törvények és törvényerejű rendeletek lyek a töltéseket rongálják. Rendkívül válságos a helyzet Orasje község területén is, ahol a folyó vízszintje már a töltés magasságával egyenlő. Várható, hogy a víz áthágja a gátat és elönt három boszniai falut. A brcskni kommuna területén tíz falu és mintegy 8000 hektárnyi terület már víz alá került. Sábáénál a Száva már szombat óta árad és várható, hogy elönti Sabácot és környékét. Sábáénál elrendelték a legszigorúbb árvízvédelmi intézkedéseket. Zvorniknál a Drina is árad. eredeti példányait, valamint az 1945. január 1-e utáni konzuli anyakönyvek másodpéldányait. Ez alól a rendelkezés alól csak az a levéltári anyag kivétel, amelyet a művelődésügyi miniszter engedélyé alapjan tanácsi, vagy szaklevéltárban őriznek. A levéltár ezenkívül gyűjti a felszabadulás után országos szerepet játszott családok és személyek levéltári anyagát, az ugyanebben az időben keletkezett országos történeti vonatkozású egyes levéltári iratokat, továbbá mindezt az anyagot, amelyet a művelődésügyi miniszter külön jogszabályban, vagy esetenként gyűjtőkörébe utal. Megkezdte működését az új magyar központi levéltár Huza-vona a térd ígérő vízben A hó olvadásakor, minden évben visszatérő o-na'-z '- orvoslásáért fordultak szerkesztőségünkhöz végső elkeseredésükben a szolnoki M ed gyesi telep Zöldfa utcájának háztulajdonosai. Igaz, még csak január közepén janink, de a hirtelen beköve - kezelt enyhülés, hóolvadás és az utca mélyebb fekvésű részein összegyűlt belvíz malmost a tavaszi gondokat idézte elő. A helyenként tér- tíigérő, összefüggő víztükör vagy a sá-tonger miatt az utca hosszú szakaszokon járhatatlanná vált. Kevés kivétellel az udvarokon is 30— 40 centiméter magas a víz, s a régi, alacsony épületeknél még a lakásokba is befolyik. Például a 38. számú ház annyira megrongálódott, hogy hamarosan le kell bontani. s. o. s. Az utca lakói az elmúlt években és már az idén is „minden követ megmozgattak’’ a 1>h*Ttetlo>n helyzet megjavítására. Jártak a városi tanácsnál, a tűzoltóságon, sőt a Hazafias Népfront városi bizottságénál is. A segítségüket kérték. Fodor Menyhért; —- 1960- ban épült a házunk, de á 1 víz tönkreteszi. Tavaly kértem a tanácsiakat, jöijenek ki. nézzék meg hogyan élünk és tegyenek va'amit. Három napig szivattyúzták a k-~~’-kről a vizet, majd elmentek. Nem emberhez méltó körülmények Ruesaí Sándorté: —- Az utca végén megépült vasúti töltés elzárja az árkokban elfolyó víz útját. A vizesárkok * szántóföldre vezették él a vizet, ami most szinte visszafelé folyik, rá az útra és a házakra. Megteltek a W. C -k, s a szenny az udvaron áll. Meskó EroŐ: — Az utca fakói nem várják tétlenül a ,kgÖtäiiÄfcol Tavalyelőtt például egy hétig ástuk mi is az elvezető árkot, csakhogy javuljon a helyzet. Molnár Istvánná: — Sokszor alig tudunk a vizen átvergődni. amikor dolgozni, vagy vásárolni indulunk. Nem emberhez méltó körülmények között élünk. Meg az a rengeteg hiábavaló ki- lincselós, könyörgés. Az anyagi káron túl idegileg is kikészülünk. Baláti József: — Szinte mindennap bemegyünk a tanácshoz. Kérjük, hogy az ígéretek helyett, intézkedjenek. Hiszen mi is fizetjük a községfejlesztést. Kozák Jánost, a szolnoki városi tanács vb elnökhelyettesét kértük meg, válaszoljon a lakók panaszára: — A belvíz nemcsak Szolnok mélyebb fekvésű területén okoz problémát, hanem az egész országban. A csatornázást, amit a tulajdonosok annyira sürgetnek, csak a negyedik ötéves terv idő- sm’-ában tudjuk mégvalósí—- Es addig mi lesz? — Nem hanyagoljuk eladdig sem azt a részt. Jártak már kint műszakiak és keresik a megoldást, hová lehet a végi*«“s r-T'd~*ési'* elvezetni a belvizet. Szombaton tizenkét embert küldtünk ki a Zöldfa utcába árkot ásni és szivattyúzni. — Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy az építési-közlekedési osztály többször felhívta a lakosság figyelmét a belvízkárok megelőzésére. Kértük, legalább a saját házuk előtt tartsák karban a vizesárkokat. Ezt a munkát azonban túl későre hagytak a házak gazdái, ■ ■ ■ÓT Kinek van igaza; a tanácsiak vaev a lakóknak? Hosszadalmas és nem is túlságosan fonW ezt kibogozni. A mihaszna szócséplés helyett a bajbajutott embereknek azonnali, hathatós segítségre. az embertelen körülmények megjavításá’-a van szükségük. —- horváti — Legyen-e ára a versnek, a zenének és a színházbérletnek ? A múltkoriban egy fiatal népművelővel beszélgettem. Bosszankodva újságolta; a községben, ahol él és dolgozik. egy esztendő alatt alig gyarapodott a könyvtár. — (Nem jutott pénz új könyvek beszerzésere.) Csökkent áz egy főre eső könyvvásárlásnak átlaga is. — Miért kell áruba bocsátani a kultúra értékeit? Nem lehetne ezeket a kincseket közvetlenül, a kereskedelem Csatornáit kikapcsolva juttatni el á dolgozókhoz? —- kérdezte nem titkolt méltatlankodással. Mennyit érnek az örökbecsű klasszikusok? A kultúra kincsei valóban az égész emberiségnek vagy Cgy-egy nemzet közműveltségének örökbecsű szellemi értékei. Valójában ez az érték forintban, dollárban, márkában ki sem fejezhető. Igaza van a kiváló marxista esztétának és bölcselőnek; nincs olyan közgazdász széles e világon, aki képes lenne kimutatni; társadalmilag mennyi hasznos munka szükséges á Faust, a Rómeó és Júlia — vágj- éppen egy ma divatos lektűr megírásához. A kultúra értékei mégis — éppenséggel nem véletlenül és valakinek vagy valakiknek döntése folytán — jobbára áru formájában jutnak el a „fogyasztókhoz”; a kultúra értékeivel ismerkedni és élni kívánókhoz. Vajon ki lehetne-e vonni a kultúra kincseinek elosztását tömeghez való juttatásának módját abból a közegből, amely az egész társadalomra jellemző? •*- Hogyan tudnánk megoldani azt, hogy az alkotó művészek és a műveket tolmácsoló és közAz ilyen utópisztikus elképzelések helyett annak útjait kell inkább kimunkálnunk napjainkban, hogyan segíthetnénk mind hatékonyabban közgazdasági eszközök alkalmazásával is művelődési céljaink megvalósítását. Milyen ösztönzőkkel lehetne érdekeltté tenni többek közt a kultúrát ismertető, terjesztő apparátust is — abban, hogy a nép köz- kincsévé tegyék az egyetemes és nemzeti kultúra értékeit. Ha ingyenessé válna minden kulturális szolgáltatás, akkor a dolgok valóságos rendiéből eredőén az ösztö- nösség lenne úrrá kulturális életünkben. — Lássunk csak egy jól ismert példát! Az egyik hivatalban a szakszervezeti bizottság minden évben 8 színházi berietet vásárol. A jelentkezések sorrendiében. térítés nélkül bárki igénybe veheti. Van olyan produkció, — amelyet egy-egy este tíz, tizenöten is meg kívánnának nézni az ingyen bérlettel. (A legnagyobb érdeklődés például az iránt mutatkozott legutóbb is, mely produkcióra kulturális járulékot vetett ki a Művelődésügyi Minisztévetitő egész apparátus mentes legyen a piaci —, az áru- és a pénzviszonyoknak a hatásától? Hogyan volna lehetséges, hogy a társadalomban számukra már most a fejlett kommunizmusba megvalósítható elosztási viszonyokat biztosítsanak? De ha valami módon ingyenessé is tehetnénk a mozit, a színházat, a könyvek és a hanglemezek beszerzését, a képzőművészeti és ioar- rhűvészeti alkotások tulajdonba vagy birtokbavételének módját, akkor segítené-e mindez közművelődési céljaink elérését? — Mondjuk meg őszintén; jelen viszonyaink közepette aligha. — Hiszen a kulturális javak elosztásának egész folyamata ilyen módon vagy kikerülne az állami irányításnak, e’lenőrzésnek köréből, vagy pedig olyan elosztó apparátus működtetését kívánná, mely csakis bürokratikus elvek szerint és Ilyen eszközökkel tevékenyedrium.) És volt olyan este, amikor „senki sem ért rá” színházba menni. A kuRúr- felelőg kartárs hiába járta végig a folyosókat kopogtatott be a szobákba, hét iegy a fiókban maradt. (Ekkor még egy külön is premizált, később nívódíjjal jutalmazott előadás megtekintésének lehetőségét mulasztották el sokán.) Érdemes elgondolkozni, — mit ér ilyen esetekben az ingyenesség? A dolgozók nem áru formájában jutottak. hozzá. Ezzel szemben, ha az egyéni bérletet vásárlóknak nyújtanának vállalati vagy szakszervezeti forrásból hozzájárulást, akkor a bérlettulajdonosok „nem engednék meg maguknak azt a luxust”, hogy egész évben csak három zenés vígiátékot vagy operettet tekintsenek meg. A közhangulatban ma is él azonban még e kérdésben valamiféle egyenlősdiségnek át elve. Egyéni juttatásnak érzik az egyénileg váltott bérletekhez való hozzáiáru- lásit, de jogosnak és erkölcsösnek tartják, ha vállalati vagy egyéb közpénzből, aki csak teheti, ingyen nézi meg a Csárdáskirálynőt, vagy a moziban — a Cicababákat... Mindenütt e’lenőiizzük, mit támogatunk közpénzből! Az árt- és a pénzviszo- nyok létévé! tehát nemcsak számolnunk kell á közművelődés egész folyamatában, hanem még jobban, pontosabban kell tudnunk számot vetni e helyzet minden követelményével. „Fent és ,,lent” egyaránt meg kell tanulnunk hogyan ériünk a közgazdasági szabályzók eszközeivel, úgy hogy azok mind hatékonyabban szolgálják művelődési céljainkat E célok közelítésének jó! működő eszközeivé válthassanak. Így például nagyon fontos az, hogy minden állami, tanácsi. szövetkezeti, vállalati támogatás, kulturá’is alap világosan áttekinthető legven mind a tervezés, mind a fi- nioszfrozás mind ned'g á hvilvártartAs és végelszámolás időszakában. A2 adott területen működő párt- és szakszervezeti vagy szövetkezeti választott testület könnyen és folyamatosan ellenőrizhesse, milyen meggondolásból, milyen céloknak érdekében rnely akciók és kezdeményezések részesültek — közpénzből dotációban. Valóban kulturális értékek születését és törlesztését szolgálták-e az államnak, a szakszervezetnek — vágj' a kisebb kollektívának a célra hivatott forintjai7 Fel kell figyelnünk minden olyan, jelenségre — és „jelezni” kötelességünk — mely arra enged következtetni; valamely közgazdasági szabályzó nem a várt vagy a kívánt irányban kezd hatni. (Így pé'dául többen vitariák némáinkban — lapunkban például néhány hónappal ezelőtt egy kereskedelmi szakember mutatott rá; a falusi könyvtertosztés fejlődését visszafogni látszik az, hogy az egyes áruk forgási sebességének normája azonos. így azonos például az ölük értékeket képviselő klasszikusok, valamint a gyorsan romló gyümölcsök számára kötelezően megállapított forgási sebesség.) Arra vonatkozón azonban, hogy egy-egy szövetkezet vágj’ vallalat kulturális alapjait, céljait szolgálni hivatott forintjait, — hogyan, milyen megfontolásból és bölcsességnek birtokában — kik, mire használják fel, a puszta „jelzés” már hatástalan. Hiszen mindenütt a helyszínen kell felelősséggel dönteni tudni. És az ellenőrzésnek, a beszámoltatásnak is az adott kollektíván belül megvalósítható, sőt — megvalósítandó — módszereit kell kimunkálni. A gazdasági szabályozók céljaink elérését szolgáló eszközök Szemmel leéli tehát tartani tudni egy-egy munkahelyen, termelőszövetkezetben, üzemben a pénzügyi eszközök és dotációk hogyan közvetítik és szolgálják közművelődési céljainkat. Ha ezt elmulasztjuk, egy- egy kollektíván belüj hosz- szabb vagy rövidebb időn át felülkerekedhet az ösztönös- ség. Ilyenkor viszonylag elkülönült és önállósult életet kezdenek élni az eredetileg eszközként alkalmazott gazdasági szabályozók. Közművelődési kérdésekben a hivatásos műsorprooagandis- ták, az árukat eladásra kínáló terjesztők veszik ét lassan a kritikusok, sót utóbb már a művelődésügyi kérdésekben dönteni hivatottaknak is a szerepkörét, vagy legalább is ilyen igényekkel jelentkeznek. Egy-egy időre — éppen a helyi szerveknek vagy pedig a vállalati önállóságnak lehetőségével élve — kialakulhat! ilyen állapot. Mesélik például; egyik porcelángyárunkban, — mely gyárnak termékeit éveken át elmarasztalta a művészeti kritika — alig várták a gazdasági reformnak bevezetését. „Most már írhat, mondhat bárki bármit!” — dörzsölték kezükéi. A vállalati nyereség a fontos, az egyetlen szempont, — vélekedtek. És sorozatban kezdték gyártani termékeiket Aztán ép- pén ennek a gyárnak portékáira vetették ki hazánké bán először a kulturális járulék — (köznapi nyelven; gicesadó) fizetésének kötelezettségét. A közművelődési célokat szolgáló gazdasági szabályzók így egyszerre — „meggyőzően” hatották a közérdektől a megengedhetőnél^ nagyobb mértékben elkülönülő, saiátos vállalati érdekkel szemben., És hogy mindenütt így hassanak és hathassanak ezek a gazdasági szabályzók, szükséges minden szinten folyamatosan és következetesen ellenőrizni; az országos méretekben volumenében egyre növekvő azon ösz- szegeket, melyek a kultúra értékeinek a tömegekhez való eljuttatását hivatottak dotálni és biztosítani —hogyan használják fel? Mert hogy rendjén menjenek e téren Is a dolgok, erre mindenütt ügyelnünk kell. Mindenütt, ahol személy szerint felelősek vagyunk azért, ami a közművelődés érdekében — vagy egy-egy alkatommal éppen ellenére történik. Császtval Isti ác Mi lenne, ha ingyenessé tennék a kultúrát?
