Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-17 / 14. szám
1970. január It SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Galambos Lajos; Tizenhét süldő Kötött kabát, , sál Végre mír meg kellett oldani a bajt, hisz a raktár tíz esztendeje krónikus betegségben szenvedett. A szövetkezet vezetősége először is egy volt vincellért tett oda, Horváth Mózes bácsit; de már az első hónapban eltűnt a keze alatt ötven liter bor. A vén Mózsi fegyelmit kapott és maradt. Aztán eltűnt néhány zsák ocsu. Üjabb fegyelmivel ezt is megoldották s annyira lehordták az öreget, hogy a tárgyaláson elsírta magát. — Elfolyik az a bor, elv- társak, észre se veszi az ember. Az ocsut kát pofára tubáivá viszik ezek a mocskos egerek, akikből annyi tan a raktárban, hogy számuktól az úristen is megrémül, Nem váltották le, mert nagyon szépen vezette a raktár könyvet; ilyen szép írása a gimnáziumot végzett gépírónőnek sem volt. De n mikor már két mázsa árpa is hiányzott s ráadásul a lyukas zsákokból kifolyt árpa egy hajnalon végig megmutatta az utat a raktártól r gebines kocsmáig, Mózsi bácsit nem lehetett tovább tartani; letették a növény- termesztő brigádba. Gombos Karcsi került & helyére. — Majd ö rendet tart itt — mondták, Karcsinak azonban a krumpli volt a mindene. Disznai etetéséhez már előbb ís cefrét kapott a pálinkául ősziéből, miért ne szállított volna hát oda egy ízben két vagon burgonyát? A krumplit kifőzték, a kilencvenhat fokos szeszen megosztoztak. Egy év múlva Gombos Karcsi is lekerült a übövénytermesztési brigádba. Aztán persze jöttek még mások a tíz esztendő qlait, legalább öten; s ki a búzát szerette jobban, ki a napraforgómagot, ki az állatok étkeztetésére meghozatott lucerna-tápszert. Olyasmi is előfordult, hogy a péti tóval kereskedtek, sőt az egyik raktáros a dughagy- ma-lopásból házat épített magának. Nem) tudták ugyan rábizonyítani, — ezek a mocskos egerek megzabálják még a dughagymát is —, de mégis csak le kellett tenni a növénytermesztő brigádba. Már lassan a növénytermesztők, az asszonyokat kivéve, csupán leváltott raktárosokból álltuk. S már csak arról volt szó a vezetőségben meg a tanácsnál, de még az egyházközség képviselőtestületi ülésén is, hogy hát nincs ebben a faluban egy ember, aki tiszta, mint az arany g akinek a kezéhez nem) ragad oda semmi? —• Van ilyen ember — montta Kralovánszky Milos, a szövetkezet főagronó- musa. — Ki az? — Fekete Sámuel. Fekete Samu? Hát igen. Csakhogy eddig még semmiféle funkciót nem vállalt a szövetkezetben. Tizennyolc holdas, aranykalászos gazda volt, felajánlották neki annak idején az elnökhelyettesi posztot, nem vállalta el. Felajánlották a tanácstagságot, nem kellett neki. Egyedül csak a római katolikus egyház- község kurátorsága kellett neki. Minden munkát elvégzett a szövetkezetben tisztességesen, rábízhatták a kertészet ellenőrzését, a cukorrépa-szállítást, a vagonok berakását, sőt aratáskor a kaszás-munkát is, olyan helyen, ahová a gép nem tudott bemenni. Nagyon jó kaszás volt és még tulajdonképpen fiatal ember, mindössze negyvenöt éves. Volt egy tízéves fiú gyermeke. meg egy tizenhét éves, gyönyörű lánya. — Éppen ö keU nekünk? — kérdezte az elnök. — Csakis 6 — mondotta Kralovánszky Milos. — Ha az egyháznak megfelel, miért ne felelne meg nekünk? Minden hónapban győnik. álAozik. Az ilyen nem vesz a > lelkére bűnt. — Es ha őneki mi még most sem kellünkZ — Az én dolgom — mondta Kralovánszky Milos. — Mennyi a garantált fizetése a raktárosnak? — Ezernégy. Meg az alapszabály szerint a többi. — Ezerhatot javaslok, meg az alapszabály-szerinti töb bit — mondta Králavánsz- ky Milos. S egyszeresük azt látták a népek, hogy mintha Fekete Samu már hétköznap is ünneplőben járna. A tekintélyt szabó görbepálcával ment végig a soron, mint valaha a törvénybíró. Fekete kalapját a köszörűikre alig mozdította. A nőkre pláne. Pedig a jókedvű menyecskék meg a lányok csak most fedezték fel igazán, micsoda szép ember ő. Arányos kar- trály-orra uralkodatt az arcán. Majd’ kétméteres testét a lábai délcegen vitték. — Nagy, szigorú világ kezdődik itt — mondták a népek. — Még csak hagyján lenne, ha szigorú, de ha egy összemarék csirketápot se lehet hazavinni? Mi lesz belőlünk? Féltek azontúl a. raktárostól a szövetkezetiek. Vasárnaponként még a templomba se igen kívánkozott az ember, akinek valami égette a nyakát. Hiszen a kurátori székben ott ült Fekete Samu s a nagy szeme különbül vágott, mint a papé gyóntatáskor, — Hogyan vállaltattad el vele a roktárossígot? — kérdezték a vezetőségben Kralovánszky MilostóL — Semmi az felelte a főagronómus —» szóból ért az ember. — Vajon neki is nem lesz-e egy idő után hiánya? — Neki? Soha. ősszel észrevették a népek, hogy Fekete Samuhoz a szövetkezet kocsija tizenhét süldőt vitt- ki hizlalásra. Mások csak két-három darabot kaptak s azoknak az élelméből vajon mit lehet elcsenni? Tizenhét mellett azonban már fel lehet nevelni akár két sajátot is. Ahol tizenhétnek van ennivaló, van tizenkilencnek is, vagy húsznak. Ki néz oda? Meglegyen a hízók súlya időre, ennyi az egész. S a Fekete Samué megvolt. Sőt, a legkülönb hízókat ő odta vissza a szövetkezetnek. , — Nincs a raktárban hiány? — kérdezték a vezetőségben Kralovánszky Mi- lostól. — Egy gramm se. — Fekete Samu a műit' héten két saját hízót adott el nyolcezerért — Az ő dolga. Rábízhatnánk aJc&é « pálinka-osztást is? — Nyugodtan. De akkor már a népek valahogyan nem féltek any- nyira Fekete Samutól. A pálinka oszlásnál meg merték kínálni egy pofa itallal: — Ugyan, fogadd már ét, mi van abban? — Igyon már egy kortyot, Samu bácsi, csak nem viszem haza szűzen ezt az üveget. Estére hatalmasul jól érezte magát Fekete Sámuel, bement a kocsmába, megevett egy kiló kolbászt s megivott vagy öt korsó sört. Tehette, nála volt a fizetése. Éjféltájban egy vasutas szedte ki az utca árkából s a bicikli vázára fektetve vitte haza. A kertkapu culáp- jánál kénytelen volt megkönnyebbülni Fekete Samu, s ennek csak a hitvány kutyája örült igazán. Az áldástól berúgva hevert el hamarosan a nagy eperfa alatt. Hát persze a vasutas elmondta az esetet a feleségének mindjárt, ahogni haza- ért. Az asszony pedig másnap a szomszédnak. Este mír néhány suhanc úté naugatott Fekete Sámuelnek. A raktáros nem értette. Csinálta a donnát mi-den hiány nélkül. Nem lopott. Amit adtak, elfogadta. Ha két bikát ak^rt hizlalni a szövetkezet részére, annyit kapott, MeUetío felnőveken dett a borjú. Ha húsz libára kötött szerződést, lett belőle harminc. Hisz miért van otthon az asszony? Nem azért, hogy dolgozzon? Ha fizetett neki valaki agy féldecit, csak szólt Kra- lovonszky Milosna.k, hogy ennek meg ennek az embernek ne három disznót adjatok hizlalásra, legalább négyet. Megérdemli. Kralovánszky mosolygott. A raktárban hiány nem volt. Csak a raktáros ment haza esténként gyakran részegen. S akkor megállt a kertkapu culápjánál... Már egy idő után a népek csak azt lesték, milyen állapotban van a kutya? Fekszik-e részegen az eperfa alatt, vagy felébredvén a vályúból nyelveli-e befelé a vizet? Amikor megértette Fekete Samu, miről van szó, metz- szire rúgta magától a hitvány kutyát. Égi i vasárnap már a templomba is részegen ment a kurátor és a pap kérdezgette: — Mi lett ezzel tsz emy berrel? Pedig hát mi lett volna? A raktárban nem volt hiány. A többi meg mindenkinek a saját ügye, nem? — A többi_ mindenkinek a saját ügye — mondta a vezetőség előtt Kralovánszky Milos. A Magyarország e heti száma a szokásosnál is tartalmasabb: külpolitikai részében eligazít a biaírai és a kongói történések dolgában, felvázolja Jeruzsálem helyzetét és elemzi Franciaország kapcsolatait a közel-keleti országokkal Űj sorozatok indulnak: egyikük a rakétaelhárító rendszerek rejtelmeivel ismerteti meg az olvasóit, a másik pedig Christine Keelernek, a hírhedt Profumo-ügy hősnőjének emlékirataiból idéz. Érdeklődésre tarthat számot az „Állami illem” című, kétoldalas írás: valóságos etikett-biblia ez, nemzetközi viszonylatban sorolja fel, hogy hol, mi illik. A tudományos rovat egyik cikke a ho- moszexualitással foglalkozik. Olvashatunk a Fiaiy—128-asról is, ezt a gépkocsit nyilvánította a nemzetközi zsűri az „év autójának”. A patent-rész egy sima, egy fordított a kabát és a sapka mintája: 1. sor: végig sima, 2. sor: 1 sima, 1 fordított, 3. és 4. sor: aminek látszik, 5. sor: végig sima, 6. sor: 1 fordított, 1 sima, 7. és 8. sor: aminek látszik. Szabásminta szerint dolgozunk, s a szükséges kezdő szemszámot, valamint a fejbőségnek megfelelő szem- számot kötésmintával állapítjuk meg. Sál Egy sima. egy fordított kötéssel készül. Tíz szemre kezdjük, a második sornál minden szemből két szemel, a negyedik sornál ismét minden szemből két szemet kötünk, így lesz 40 szemünk,, ezt kötjük végig. A sál másik végét ugyanúgy fejezzük be, ahogy kezdtük: két-két szemet összekötve, amíg marad 10 szemünk. A sál két végét körbefogva, bojtot varrunk rá. Sapka, öt tűvel kötjük, egy sima, egy íorditottal kezdünk, utána a kabát mintája következik. A fogyasztás minden soron 3—6 szemet elosztva történik. A 20 szemre lefogyasztott munkánkat tűre fűzve összevarrjuk és pompont varrunk rá. Szegedy Bélánr Mii. „ főzzünk holvap,J^2 ZÖLDSÉGLEVES FRANCIA FELSÁL TÖPÖRTYÜS POGÁCSA Francia felsál: A hosszúfelsálból vékony szeleteket vágunk: tenyérnyi darabokra szabjuk, vékonyra kiverjük és mindegyik szelet húst megtűzdeljük füstölt szalonna, főtt füstölt sonka és savanyú uboríkadarabkák- kal. 5 deka vajat megforró- sítunk, megforgatjuk rajta a hússzeleteket: melléreszeSönk egy közepes nagyságú sárgarépát és azzal együtt pirítjuk. Végül aláöntünk egy pohár fehérbort, mellédobunk egy kis gerezd fokhagymát és lassú tűzön jó puhára pároljuk, vízzel pótolva a párolgó levet. A tálon burgonyafánkkal kerítsük és tetejét hintsük meg finomra vágott petrezselyemzölddel. Töpörtyűs pogácsa hajtogatva. 35 dikg hideg töpör- tyűt finomra megvagdalunk, esetileg húsdarálón átdarálunk A gyúródeszkán hozzáteszünk 35 dkg lisztet, 1 egész tojást, egy-egy evőkanál tejfölt és bort, iya dkg evőkanálnyi tejben feloldott élesztőt, kevés sót és törött borsot ízlés szerint. Jól ösz- szegyúrjuk, vékonyra kisodorjuk. mint a vajas tésztát. háromszor összehajtjuk, fel óráig pihenni hagyjuk. Ezután újra kisodorjuk, kisebb pogácsaszaggatóval kiszúrjuk, tepsibe tesszük, jól megkelesztjük, tetejüket tojássárgájával megkenjük és aranyijain ára sütjük»* Bana Pista hajaszála Az ablakból végig lehetett látni a K aiserstrassén. Századelői, szürke épülettömbök határolták a 6zük úttestet. Bana Pista megcsóválta a fejét. — Doktor úr, hogy cserélhette fel azt az otthoni utcát, azt a gyönyörű nagy kertet ezzel a részszel? — Hagyjuk ezt. kedves Bana, ez már politika. Beszéljünk inkább a hajáróL — A hajamról? De hiszen arról nincs mit mondani! — Hogyne volna. Már megbocsásson, de amikor legutóbb találkoztunk, akkor olyan kopasz volt, mint a Mari néni feneke. Most meg dús az üsitöke. Természetesnek tartja, hogy jó tízévi kopaszság után az ember haja csak ú-nr ukmukfukk kinő? — Nem, nem tartom természetesnek. — Hát akkor mitől nőtt ki? Mit csinált vele? — Doktor úr, mondtam már. hogy semmik Egyszer csak elkezdett tokosodul a fejem. Akkor mondta az asz- ssxmy. hogy most már nem játszunk kisborjúsat Éjszakánként azt álmodtam, hogy libává változók, de aztán kinőtt a hajam. —• De valami csak közrejátszott ebben? — Biztosan közrejátszott — Árulja már el, hogy micsoda. Látja, én is kopasz vagyok. Van egy fiatal barátnőm, s mégis más lenne, ha göndör volna a hajam — Nem a haj fontos a nőknek. — Jó. jó, kedves Bana. Beszéljünk akkor nyütan. Ez a szabad lehetőségek hazája, nem úgy van. mint otthon. Társuljunk. Közösen növesztjük a gazdagok haját, közösen vágjuk zsebre a dohányt. Magának csak azt kell elmondani, mitől szűnik meg a kopaszság. Itt lehet üzletelni, nem úgy, mint otthon. — Otthon is lehet. doktor úr! A SSyárOE *1 art tant aa almát nyolcvan fillérért, fél óra múlva négy forintért árulta a MÉK. S közben még állami támogatást is kap. — Szóval nem kötünk egyezséget? — Nincs mire. Pedig jól jönne egy kis valuta kiegészítés. — Lehet róla szó, csak őszintén feleljen. Tételezzük fel, tényleg nem tudja, hogy mitől nőtt ki a haja. Majd rájövünk. Mondja, mit szokott enni? — Ami jön. Nem vagyok válogatós. De vasárnap mindig babot. Egyszer babgulyást, másszor babfőzeléket. Pirított hagymás zsírral a tetején. Ügy a jó. — Hát igen, a szegény ember sok babot megeszik. — Nálunk ugyan nem. Nem tudja megfizetni. Drágább, mit a hús. — Lehetséges, hogy hormonzavar miatt nőtt ki a haja? Ügy mint néhány nőnek a szakálla? — De nekem a hajam nőtt ki. nem a, szakállárat. J kállain sose hullajtott — Milyen a szek- szuális élete? — Milyen életem? —- Hogy áll a nőkkel? — öregszem, doktor úr. Már csak két szeretőt tartok. De az egyik azt mondta; nekem nagydíjat kellene adni, ha kiállítanának Pesten, mint a szomszédék kaniiát — Mit gv^nít? — Hát azt hogy meg volt elégedve •— Nem úgy értem. Sütői nőhetett ki a haja? — A nyavalya tudja. De már megyek, doktor úr, indul vissza az IBUSZ csoport — Maradion itt Bana, megfejtjük a rejtvényt. Addig is eldolgozgat a házban. — Doktor űr, én a hajamat már egyszer elvesztettem, de az eszemet még soha. Az ajtóban esetlenül meghajolt, s elment. Kopasz fejét simogatva kétségbeesve nézett utána az orvos. . ____£, 9» V iktor Medvegyev; Téma építkezésen Vagyim barátom költeményeket írt. Költő akart lenni, csak költő. A tizedik osztály elvégzése után nem ment dolgozni, hanem a szer- kes: ősegekben csetlett- botlott. Ritkán találkoztam vele. — Hogy éldegélsz? — Megvagyok. Egy vasam sincs. Keveset fizetnek egy sorért. — írj hosszabb verseket. — Ráálltam az elbeszélő költeményekre. Egy ötöst nem adnál kölcsön? Két hónap múlva ismét találkoztunk: — Mi van az elbeszélő költeménnyel? — Lényegtelen. Csak töredékek vannak meg belőlek A szerkesztőm elküldött egy építkezésre, hogy keressek témát. — És te? — Járok. Érdekes egyéniségek vannak. Különösen a magasépítő-hegesztők. Csoda fickók: tanulónak fogadtak. Egyelőre még hallgatok, nehogy megtudják, hogy tanulmányozom őket. Az embereket a foglalkozásuk alapján értem meg. Nem löknél ide egy hármast? Egy félév múlva ismét összehozott a sorsunk: — Na, hogy vagy? — Kitűnően. Kettő- száz biztosan megvan egy hónapban. Ne adjak két tízest? — Mi az, megjelentek a verseid? — Miféle versek? Lánahe"°sztő lettem egy építkezésen. Molnár Sándor tdrditáss
