Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-15 / 12. szám

1970, Január 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Három földrész fenyővilága a Gerecsében Tizennégy évvel ezelőtt egy lelkes erdőmérnök érdekes kísérletbe kezdett a Gerecse egyik legszebb zugában. Egy 1 ti hektárnyi, úgynevezett „rontott” erdőterületen távo­li, főleg tengerentúli földré­szek faíajtáit elsősorban fe­nyőféléit igyekezett megho­nosítani. A próbálkozás si­kerrel járt: ma már az or­szág egyik legfiatalabb, de legváltozatosabb botanikus kertjeként tartják nyilván az agostyáni arborétumot. A sajátos mikroklímával rendelkező területen gyors fejlődésnek indultak az at­lanti és .a libanoni cédrusok, az óriástuják és a hazánk­ban már kiveszettnek számí­tó örökzöld tiszafafélék. Az aprólevelű libanoni cédrus­ból, amelyből — az ittenie­ken kívül — Magyarországon mindössze két darab találha­tó, ebben az arborétumban kétszáz fa növekszik. Egész domboldalakat foglalnak el az úgynevezett hamis cipru­sok, amelyek meghonosodása tudományos értékükön kívül gazdasági haszonnal is ke­csegtet. Az Erdészeti Tudo­mányos Intézet a betelepítés után kilenc évvel megállapí­totta, hogy a hamis ciprus hektáronként hatszor annyi fát ad, mint a hagyományos erdő. Az arborétumban 400 fa- -fajta — zömében fenyő — díszük, s közöttük számos ritkaság is akad,. Különlege­sen szépek a mélybordó lom­bozató óriástuják a babértöl­gyek, Uliomfák és vérbük- kölc. Az egzotikus fák közül soknak külön története van. A kínai mammutfenyőt pél­dául cserépbe ültetve köz­vetlenül a Humboldt Egye­temről, repülőgépen szállí­tották Agostyánba* Bérelt repülőgép A. C$ongrad megyébe ki­helyezett 9 növényvédő re­pülőgép közül az egyik /új­szerű megállapodás alapján dolgozott az elmúlt évben. Ezt a gépet a pankotai Álla­mi' Gazdaság egész idényre kibérelte 350 levegőben eltöl­tött órára, s ezért előre meg­határozott légitarifát fizetett. Az újszerű megállapodás elő­nye, hogy a gazdaság szaba­don rendelkezett a repülő­géppel. Nemcsak saját terü­letén vette igénybe, hanem: —- környékbeli termelőszö­vetkezeteknek is átadta meg­határozott díj ellenében. A' légitarifás rendszer nagyon jól bevált és az idén már a hódmezővásárhelyi, a gorzsai és a felgyői Állami Gazda­ság, valamint a székkutasi Oj Elet és a fábiánsebestyéni Kinizsi Tsz is követi a pan- kotaiak példáját. Egész évre lekötnek egy-egy repülőgé­pet, amit szinte a sajátjuk­ként használnak, Dél-dunántúli népművészeti hét Baranya, Tolna, Somogy és Zala megyék, valamint me­gyeszékhelyeik tanácsai el­határozták, hogy ez évtől kezdődően, évenként más­más megyeszékhelyen meg­rendezik a déldunántúli nép- művészeti hetet. Első alka­lommal ez év októberében Somogy megye, valamint Ka­posvár város tanácsa lesz a rendező. A cél a négy dél- dunantúli megye gazdag nép­művészeti — néprajzi érté­keinek széleskörű ismer­tetése. Az egy hetes rendezvény­sorozat alkalmat ad arra is, hogy a MTA népzenei és nép­rajzi kutatócsoportja, a Mű­velődésügyi Minisztérium, a Néprajzi Múzeum és a Nép­művelési Intézet támogatá­sával országos és nemzetközi jellegű tudományos tanács­kozásokat- rendezzenek a nép­művészet egyes ágazatainak helyzetéről és jövőjéről­Óriás hordók birodafmában Ha valóban borban az igazság, akkor bízvást a bí­róságon képzelheti magát az ember, annyi az „igazság” a Magyar Állami Pincegazda-' ság Csongrád—Szolnok vidé­ki üzemének tisza kürti pin­cészetében. Már az első lá­tásra meggyőződhettünk róla. hogy nem az antialkoholiz- mus fellegvárába csöppen­tünk, az .óriási számokat azonban mégis meglepetéssel hallgattuk. Mintegy 38 ezer hektoliter bor érik a pincé­ben. A pincészetben valóban csinálják a bort. Mégpedig szőlőből. Szürettájt több mim ötvenezer mázsát vásároltak fel és préseltek musttá. És hogy a seprő se menjen ve­szendőbe, a sötétszínű masz- szából egy olasz rendszerű A legszűkebb halasesztendő a Dunán Szűkmarkú volt a Duna a mohácsi halászokhoz: a múlj; évben minden' erőfeszíté­sük ellenére — többször volt üres, mint tele a hálójuk. A Halászati Szövetkezet zsák- mánykrónikájának tanúsága szerint 1947 óta nem volt ilyen sovány esztendő. Mind­össze 450 mázsa hal került a hálóba, feleannyi, mint az előző években. Ezzel kapcso­latban érdekes megfigyelést tettek a mohácsi halászok: Árvizek után mindig bő a termés, az alacsony vízállású években pedig, mint amilyen a tavalyi is volt, többnyire üresek a hálók. Ennek az a magyarázata, hogy amikor a Duna kiterjeszkedik az ár­területekre, nagy mennyisé­gű táplálék jut a folyóba, s a halak szívesebben ívnak a sekélyebb és melegebb vi­zekben, viszont kevés víz sem a szaporodásuknak, sem a fejlődésüknek nem kedvez. „.Padován” gép szorítja ki az aranytiszta bort, m’g a szilárd anyag nem egyéb, mint száraz pogácsa. Ebben a földalatti borkom­binátban kezelik szűrik a 'bőrű mindaddig, míg alkal­massá nem válik arra, hogy Szőregen palackba zárják. A fal mellett sorakozó hordók valóságos látványosság-szám­ba mennek. A kisebbekben nyugodtan ellakhatna egy néhánytagú család, a legna­gyobb pedig egyenesen tánc­teremnek tűnik. A százezer literes tartály tartalmában Vígan elpólózhatnának az úszópalánták. Persze nemhogy úszkálni, de még inni sem szabad az itt dolgozóknak a borból. Szigorúan tiltják ezt a mun­kavédelmi előírások. A képen látható két pince­mester — Péterfi György ós Kollár Kálmán — is csak a fotoriporter kedvéért raga­dott lopót, hogy megörökít­hessük a pincemesteri koc­cintást. Molnár Károly a szűrőgép­nél viszont csak nézi a bort. Szeme előtt elvonul mind a 38 ezer hektoliter, mivel a szűrőben mindaddig kóvá­lyog a nedű, míg a megvilá­gított üveg kalitkájában — aranytisztának nem látszik. A szűrőmester a bolti borok közül behunyt szemmel is megmondja, melyik került ki ebből a pincészetből. Hogy honnan tudja ilyen jól,' ha nem szabad innia? Hát ugy-e borilletmény is van a vilá­gon. Így hát otthon iszik, mivel itt a „nyomtató lónak bekötik a száját”. — pb — Játék­újdonságok A tatabányai Mikrolin Mechanikai Játékgyártó Ktsz az idén tíz újfajta játékkal bővíti választékát. Többek között újtípusú foci- és út­vesztő játékok, építőkockák, láncra fűzhető miniatűr dísz­játékok gyártására készül­nek. Itt állok jégeralsó nélkül Ehatároztam, hogy alkotó gondolatokkal kezdem az új esztendőt. Már csak azért is, mivel hogy ilyen szép kerek: 1970; Felserkenve e sikerekben remélhetőleg gazdag, s anyagiakban nem különben bőkezű év. első hajnalára, azt a zavarbaejtő kérdést tettem fel magamnak: mi lenne, ha akasztani vinnének? Azaz, kevésbé 'allegorikusán: mi lenne, ha most valaki engem mint újságírót in­terjúvolna meg. Nosza, nyilatkozzon csak az elvtárs, mit vár az új esztendőtől? Sosem veszem komolyabban feladatomat, mint mikor viccelek. Most is így álltam a kérdéshez. Megköszörültem a torkomat, s ru­tinos nyilatkozók módján így szóltam. — Hát ugye... Majd — mint pikáns helyzetben mindig — leesett az én 20 filléresem is —, így magabiz­tosan folytattam. — Mit is kívánhatna egy magamfajta, fá­zékony természetű férfi egyén? Azt szeretném teljes szívemből, ha 1970-ben lehetne jégeral- sót kapni az üzletekben. Mert tudják, minden évben ez a probléma. Már jópár esztendeje. Sose tud meglepni az asszony ezzel az igen hasznos, bár intim fehérneművel. Mert nincs. Most karácsonyra is térdrepesve (az a ré­szem a legreszketösebb) vártam, majd felruház legalább a Jézuska jégeralsóval. De a csillag­szórós fenyő alatt észrevettem, baj van. Hit­vesem kámpicsoros képpel nyújtotta át a cí­memre adresszált ajándékcsomagot, amelynek nagyságán is azonnal láttam: nem lehet benne jégeralsó. Ekkor már tájékoztatott is kedves párom. — Ne haragudj, szívem, amit szerettél volna, az idén is hiánycikk volt... Ezért mondhatom el, hogy — megfürödve bár, —, de jégeralsó nélkül állok itt — télvíz idején. Mikor elmúltak a békeest hangíógós órái, mégiscsak hozzáláttunk a jégeralsóhiány kielemzéséhez. Megtudtam, hogy nőm nerp kis szenvedéllyel szállt vitába az áruházak el­adóival, akik közül ketten is hasonlóan érvel­tek: „Miért nem tetszett megvenni a kedves vevő a kedves férjurának a jégeralsót a nyá­ron?. .. Ezek maguk, kedves vevők. Mikor ott penészedett az özön jégeralsó a raktárainkban, a kutya se kereste őket. Júliusban már a MÉS-uek adtuk §1 a rengeteg, nyakunkba sza­kadt alsónernűt, mert az alkalmai kiárusítás­kor se kellettek.? Miért nem gondolkoznak a kedves vevők logikusan? Ha nyáron beszerez­nék a téli alsót, ilyenkor a fejük se fájna. Csak minket nyaggatnak. Mint a szánkóért is, amit szintén ott esz a fene, meg szív a nap egész nyáron. De a kedves vevők mintha be­hunyt szemmel járnának; észre se veszik, hogy nyáron lehet kapni legbiztosabban téli hol­mikat.” No persze, az eladó ■ kartársak okfejtése tárgyilagos volt. Ezt nem is vitatja senki. Mi, kedves vevők lehetnénk előrelátóbbak. De míg ezt belátjuk, tehetne a kedvünkre is a ke­reskedelem. Esendőek vagyunk, ugyebár, nem megy a javulás egyik évről a másikra, pláne, ha ilyen észbeli tehetségről van szó. A múlt év decemberének elején — megír­tam azt is — tapasztaltam, hogy nőtársaink hasonló csónakban eveznek téli alsó dolgában, mint mi férfiak. Már ami a harisnyanadrágot illeti. Megjártam nejemmel Budapesten is a „Canossa”-t egy betevő falat harisnyanadrá­gért, míg aztán sikerült egy színtől és embert nagyságtól elrugaszkodott példányt felkutatni. Innen ered újévi alktó ötletem. Mivelhogy ilyen nagy a zri mindkét nembeli alsó dolgá­ban, egy kompromisszumos megoldást ajánla­nék iparnak, kereskedelemnek egyaránt. Ha már a harisnyanadrág gyártásával azért álltak le télvíz előtt, mert egyre-másra kilyukadtak a legkényelmetlenebb alkalmakkor és helyeken, okuljon ebből az ipar radikálisan. Harisnya- nadrág helyett hozza divatba nők számára is a jégeralsót. Az erős. megbízható, strapabíró fe­hérnemű. Nem szaladna le a szeme a nők lá­bán, csípőjén, mint a harisnyanadrágé, egy­ben mi férfiak is bebiztosítottak lennénk, hogy a fehérneműipar elég jégeralsót készít. Mert nehez volna elképzelni, hogy az eddigi­hez hasonló flegmával kezelnék a gyártó cé­gek a jegeralgó ügyet, ha abban mindkét nem­beli társadalom érdekelt. Hogy eleinte viszolyognának a hölgyek? Három napig tartana ez a csoda is. Bízzák csak ránk, férfiakra. Felfedezzük mi a női formák szépségét jégeralsók alatt is — egy­kettőre. Tóth Iáivá» Kamarazenei hangverseny Szolnokon A „Beethoven”-quartett, négy kitűnően képzett olasz hangszeres művésze élmény­gazdag hangversennyel aján­dékozott meg bennünket ked­den este. A négy kiváló mu­zsikus — Carlo Bruno, Felix Ayo, Alfonso Ghedin és En- zo Altobelli — három, lé­nyegében különböző stílus- korszakokat idéző, zongora- négyest adott elő átél ten, szí­nesen és szinte hibátlanná érlelten. Mozart Esz-dúr zon­goranégyes klasszikus ki­egyensúlyozottsággal, napsu­garas ragyogással szólalt meg remek tolmácsolásukban. Az elfogódottan előadott első té­tel után a lírai fogantatása lassú tétel és a művet záró sziporkázóan szellemes rondó remekül sikerült. Elismerés­sel állapíthatjuk meg, hogy eszményi Mozart tolmácsolást hallottunk. A romantika érzésgazdag mesterének, F. B.. Mendels­sohnnak c-moll zongorané­gyese következett ezután. A Mozart művel teremtett nagy­szerű hangulatba virtuózán robbant be . a mendelssohni romantikus áradás hangja. Az igényes szólamokat az előadók az önfegyelmezés séges alkotássá a remekmű­magas fokán formálták egy- vet. Szinte feledhetetlen él­ménnyé énekelték a viráger­dőbe fonódó dallamfüzéreket. Fölényes hangszertudás, iz- zóan átélt előadás jellemezte a hangversenyt záró Brahms :c-moll zongoranégyest is. A rapszodikusan csapongó, na - gyón igényes zenei anyagot, annak széles dallamíveit, bo­nyolult ritmikáját, problema­tikus építkezését kiemelkedő színvonalon tolmácsolták. A melegen éneklő lassú tétel ländleres hangulata, a scherzo és zárótétel brilliáns megszó­laltatása szintén maradékta­lan élményünk marad. Kár, hogy a nézőtéren ke­vesen voltunk, mert az Or­szágos Filharmónia jóvoltá­ból az ihletett, igazi művé­szettel találkoztunk. K. A. Az idén tovább szélesedik a magyar szovjet diákcseie A Művelődésügyi Miniszté­riumban befejezték a ma­gyar és a szovjet egyetemeit, főiskolák, valamint szakkö­zépiskolák termelési gyakor­lat-cseréjéről folytatott tár­gyalásokat. A két ország szakemberei megállapodást ír­tak alá az 1970-re szóló cse­réről, s ennek értelmében a magyarországi felsőokta­tási intézményekből mint­egy 1000 hallgató tanulhat a Szovjetunióban. Az idén először öt-öt szak- középiskola fiataljai is be­kapcsolódnak a termelési gya­korlat cseréjébe. Hazánkból Nyíregyházáról, Balatonfü- redről és budapesti szakkö­zépiskolákból kiutazó tanu­lók folytatnak majd — álta­lában 3—í hetes — termelési gyakorlatot a Szovjetunió­ban. Ez év nyarán folytató­dik a középiskolások már ha­Lapunk tavalyi, október 30-1 számában cikket közölt a törökszentmiklósi Strand vendéglő biztonságáról, „Ta­nuljon könnyen, gyorsan be­tömi” — címmel. A cikk megjelenésének időpontjá­ban már a második betörő járt az üzletben, ezért ir­tunk arról a felelőtlenségről, melyet az illetékesek tanú­sítanak a többszázezer fo­rint értékű társadalmi tu­lajdon iránt. Október óta új vezetője van az üzletinek Molnár László személyében. És egy új lakat is került a kerthe­lyiség kapujára, egyebekben valóban nem változott ott semmi. Mi erről a vélemé­nye atz új üzletvezetőnek? — Itt. ahol a madár sem jár, nem lenne szabad meg­feledkezni a vagyonvédelem­ről. Megpróbálom láncokkal belülről bekötözni az ajtó­kat, de a hatalmas üvegab­lakok nem nyújtanak, elég biztonságot. Én is szeretném ha történne valamilyen in­tézkedés a biztonság érdeké­ben. Szilágyi Lajos, a török­szentmiklósi ÁFÉSZ elnöke úgy tudta, hogy a megren­delést elküldték az építő- és szerelői nari ktsz-nek. Az­tán telefonon meggyőződött róla. hogy mégsem. — Hallatlan! — kiáltott fel meglepetten. Kovács Gyula, az ÁFÉSZ gyományos cseréje, amiben tíz magyarországi gimnázium és tíz szovjet középiskola diákjai vesznek részt, egymás életével, országával való is­merkedés és nyelvtanulás céljából. Egy másik megállapodás alapján a Szovjetunió további 200 magyar középiskolásnak biztosít nyelvtanulási lehe­tőséget, különböző nyári tá­borokban. Ide elsősorban orosz tagozat tos osztályokba járó fiatalok mehetnek, egy hónapos idő­tartamra. A tanárképző főiskolák egy hónapos nyelvtanoiyamra utazó orosz szakos hallgatóit is figyelembe véve, az idén nyáron összesen 1500 magyar fiatal ismerkedhet a Szovjet­unió életével, gyarapíthatja szakmái ismereteit, tökélete­sítheti orosz nyelvtudását. vendéglátó részlegének osz- táirvezetője is tud róla, hogy a védőrácsok hiányoz­nak a Strand vendéglő épü­letéről. Mikor szándékoznak azok elkészítését megren­delni? — Tőlünk néni is lesznek megrendelve a rácsok. Szól­tunk nekik (a ktsz-nek, a szerit.) és ők vállalták, a kivitelezést. A felelősség az övék. És a kör újra bezárult, mivel a törökszentmiklósi járási Építő- és Szerelőipari Ktsz műszaki vezetője Sze­mes Bálint megint nem mondhatott mást, mint leg­utóbb: — Nálunk nincs írá­sos megrendelés, tehát a munkát nem is végezhet­jük el. Lenne néhány szavunk. Annakidején is megkérdez­tük. vajon kik teszik meg a következő lépést a felelőt­lenség sakkjátszmájában: azok. akiknek kötelessége lenne a társadalmi tulaidon védelme, avagy a betörők'' Ügy látszik, fegyvemyugvás Van. mivel egyik fél sem lé­pett azóta, amióta az esetről írtunk. Illetve belépett a játsz­mába a harmadik: tudomá­sunk szerint a BM Szolnok megyei Rendőrfőkap'tánvság társadalmi tulajdon Védelmi osztálva intézkedik az ügy­ben. Reméljük, ők majd „be­adják a mattot”. 7- »b — Csak a lakat új

Next

/
Oldalképek
Tartalom