Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-12 / 288. szám

1969. december 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 KÉT ÉVTIZED :::: Jubilál a gabona felvásárló és feldolgozó vállalat Holnap nagy ünnepet ül­nek Törökszntmikl' son a Szolnok megyei Gabonafel­vásárló és Feldolgozó Válla­lat munkásai, alka’mazottai, vezetői. Húsz évvel ezelőtt alakult me? a nia nagyvál­lalatának két elődje, az ak­kori állami terményfelvásár­ló és az állami malomipari vállalat. A vállalat két év­tizedes története kicsit né­pi demokráciánk, szocialista társadalmunk történelme is. Egy szocialista cég útkere­sésének kétszer tíz éve, nem kanyarulatok, nem is ká­tyúk nélkül, de mindig a cél felé haladva. Hat malom9 két raktár Szolnok megye első álla­mi tulajdonba vett malma, a törökszentmiklósi MOKTÁR banki érdekeltségű részvény- társasági malom volt. 1948. április 21-én került a nép tulajdonába. Még abban az évben az ugyancsak török­szentmiklósi Galambos malom a törökszent­miklósi gőz- és vámma­lom, a karcagi Hungária részvénytársasági malom, a túrkeved Vay malom, a zagyvarékasi Viszlay malom és a fegyverneki gőzfűrész malom mondott búcsút tőkés gazdájának. 1949. január 1-én a me­gye hat állami malmából lét­rejött a Malomipari Nemzeti Vállalat. A párt egy csepeli vasmunkást. Havas Gábort küldte le Törökszentmiklós- ra, ő lett a vállalat első munkásigazgatója. A prole­tárdiktatúra győzelme után elkezdődött a magánkézben levő tőkés érdekeltségű rak­tárak, magtárak állami tu­lajdonba vétele is. A megyé­ben elsőnek a szolnoki száz vagonos Futura és a 110 va- gomos mezőtúri ugyancsak Futura magtár államosításá­val alakult meg a Termény­forgalmi Nemzeti Vállalat. Ennek Szolnok lett a szék­helye az egykori Nerfékí­ti áz. a mai Centrum áruház elődje. A vállalat élére egy tíévaványai parasztembert, Szarka Ferencet nevezték ki, aki mindössze néhány hó­napig viselte e nagy tisztsé­get, s őt a párt régi harco­sa a kunszentmártoni ku­bikos Zsidó Péter váltotta, aki nyugdíjba vonulásig 1967. december 31-ig nagy tiszte­letben, közmegbecsülésben töltötte be a vállalatigazga­tói megbízatást. Ahogy a proletárdiktatúra erősödött, úgy folytatódott a magántőke társadalmasítása. Kemény osztályösszecsapás volt ez. A tőkések igyekez­tek gépeiket leszerelni, hasz­nálhatatlanná tenni. A mun­kások nagy szeretettel fo­gadták és segítették az álla­mosítási biztosokat Köztük Bana Imrét, aki ma is a vállalat dolgozója. Szép em­lékei között őrzi azt a pil­lanatot, amikor a cibakházi malom államosításakor az ott dolgozó adminisztrátor a fiókból előhúzott 10 ezer fo­rintot, hogy ezt is vegyék leltárba. A törökszentmiklósi ma­lom öt munkásából lett vál­lalatigazgató. A megye álla­mosított malmai élére hu­szonnégy munkásigazgatót neveztek M. 1952-ben 89 ma­lom állami tulajdonba véte­lével beferjezőtött a szakma társadalmasításának folya­mata. Az állami terményfél- vásárlási hálózat 1954-re épült ki. Több mint 430 rak­tár képezte a vállalat tulaj­donát. de csupán 6500 vagon befogadóképességgel. időben befogadótér bővítése­ket végeztek, ahogy lehetett, gépesítették a nehéz fizikai munkát. Már 1950-ben meg­épültek az első 100 vago­nos magtárak Jászberényben, Mezőtúron. Túrkevén és máshol. 1952-ben 200 vago­nos magtár épült Jászapá- tin. Kunhegyesen, Túrkevén. De csak jóval később, a vál­lalat anyagi megerősödésé­vel. az ország gazdasági te­herbíróképességének megnö­vekedésével épülhettek az első igazán korszerű, nagy­teljesítményű raktárak. 1963- ban készült el a 600 vago­nos újszászi tárház, 1968- ban épült meg a törökszent­Dicsőségtábla az épület homlokzatán. A magas kitüntetéseket 1968-i eredményeik ntán kapta a vállalat kollektívája. miklósi 800 vagonos gabona­siló, 1965-ben indult a vas­vázas színek programja, s ebből már 5 ezer vagon ter­ményt befogadó raktárháló­zata van a megyében a vál­lalatnak. A lótáptól a keverékgyárakig Tornatermek és tárházak Az állami gabonaipari vál­lalatok kezdetben — helyü­ket is keresve — szinte min­dennel foglalkoztak. A fel­vásárló vállalat például nem­csak gabonát, hanem vető­magvakat, a kistételű nyúl­szapukától cirokig mindent vásárolt. Sőt szalma felvá­sárlással és préseléssel is foglalkozott. 1958-ban indult Karcagon a szakma új ipari tevékenysége, legalább is annak elődje, a lótápgyártás. Mindössze néhányszáz vagon készült belőle. A vállalat története min­denben jól jellemzi a ma­gyar mezőgazdaság történel­mét is. Ahogy kialakult a szocialista mezőgazdaság, egyre inkább a gépek jelle­mezték a termelőüzemeket, s a lótáp helyett keverék ta­karmányokat igényelt a ter­melőüzem. A megyei gabo- nafelvásárló és feldolgozó vállalat már 1961-ben el­kezdte a keverék takarmány gyártását. Kéz üzemben in­dult Törökszentmi klóson és Karcagon. Még 1961-ben ki­épült a kunszentmártoni, túrkevei, majd 1962-ben a szolnoki, a jászberényi és a jászkiséri takarmánykeverő üzem. 1968-ban pedig Kun- szentmártonban és Kunhe­gyesen létesült nagy teljesít­ményű takarmánykeverő gyár. Ma évente több mint 11 ezer vagon keverékta­karmányt állít elő a vállalat. A vállalat műszaki fejlő­désére jellemző, hogy 1949- ben a Malomipari Nemzeti Vállalat éves őrlési teljesít­ménye nem érte el a 4 ezer va­gont s 1969-ben a tíz ma­lomban — Törökszentmdk- lós. Mezőtúr, Tiszafüred, Karcag, Szolnok, Kunhegyes, Jászberény, Kunszentmárton, Jászjákóhalma és Jászladány — 14 ezer vagonos az őrlési teljesítmény. A törökszent­miklósi malom teljesítménye államosításkor napi 720 má­zsa volt, ma 1500 mázsa. A vállalat évi termelési értéke majdnem másfél milliárd forint. Az állami malomipar és a terményfelvásárlás indulása nagyon hasonlított a sze­gény ember életkezdéséhez. Még az 1950-es évek első fe­lében is mintegy 800 szük­malmok kerültek hozzájuk. Volt olyan, amelynek a napi őrlő teljesítménye 10 mázsa volt mindössze, s a vállalatnál ma is emlegetik azt a jászsági kis malmot, A rizshántolás gazdái Hazánk rizstermelésének féle Szolnok megyére esik. Az ország rizstermésének •.v/:v:-.v.vÄÄ«wWi hHS A vállalat új törökszentmiklósi székhaza, amelyet 1961-ben építettek. ségraktár igénybevételével idták csak a terményeket ! helyezni. Tároltak , . isko­lákban, tornatermekben, gaz- lakörökben, olvasókörökben, ■űvelődési házakban, kasté- /okban>. Gabonával volt tömve akkoriban a mai tü­dőszanatórium, az újszászi Orczy kastély. Jászberény­ben 70 padláson, raktároztak, noha egy-egy padlásra 40— 50 mázsa csöves kukoricánál több nem fért. A vállalat munkásai akkor még tyúk­létrákon. zsákokban hord­ták a padlásokra a ter­ményt. S novemberben nem egyszer sürgették az Isko­lák a tornatermek kiüríté­sét. a terményfelvásárló vál­lalat akkor a Besvű.itési Mi­nisztériumhoz tartozott. Hasonlóan indult a ma­lomipar is. Korszerűtlen kis amelynek személyzete össze­sen a molnárból és a lányá­ból állt. A szocialista állami vállalat indulásától kezdve azon fáradozott, hogy kor­szerűsítse telepeit, könnyítse munkásai fáradozását, s be­csületet, bizalmat szerezzen az állami kereskedelemnek. Már 1950-ben elkezdték a kunhegyes! Erzsébet malom felszerelését új, nagyteljesít­ményű gépekkel. S már ugyancsak 1950-ben elkezdő­dött a malmok villamosítá­sa. Elsőnek a karcagi ma­lomból dobták ki az addigi gőz- és robbanómotoros gé­peket. A városban azóta is villanymalom néven isme­rik a karcagi naffv malmot. A malmok villamosítása aránylag rövid időn belül be is fejeződött. A korszerűt1 en kis magtárakban ezzel egy­kótharmadát a megyei ga­bonaipari vállalat dolgozza fel. 1949—50-ben Tiszaszent- imrén. Túrkevén, Kunszent­márton ban működtetett rizs- hántolót, 1954-ben épült meg a karcagi, 1955-ben a törökszentmiklósi. Az utóbbi 1965 óta borsóhántolással foglalkozik, évi ezer vagonos termékének felét exportálja. A vállalat termelésében azonban továbbra is a gabo­nafeldolgozás. forgalmazás az elsőrendű tétel. A mező- gazdaság fejlődése, megerő­södése következtében 1967 óta nagy mennyiségű gabo­nát tudnak felvásárolni és exportálni. 1969-ben 25 ezer A vállalat fejlődésének nagy lendületet adott, hogy 1962-ben egyesült az addigi terményforgalmi és malom­ipari vállalat. A terményfor­galmi vállalat központja ki­költözött Törökszentmiklósra Szolnokról. Az egységes nagy vállalat vezetőjévé is Zsidó Pétert nevezték ki, aki hosz- stzú ideje a párt megyei bi­zottságának is tagja. Nyugdíjba vonulása után, 1968-tól Cselleng János a vállalat igazgatója. A három igazgatóhelyettes Tárnoki Lajos, Herolt Károly és Ga- rai Ernő. A vállalat aránylag egye­nes fejlődésére jellemző az is. hogy a húsz év alatt ke­vésszer változott a vezetők személye. A malomipari vál­lalatnak az egyesülésig mind­össze négy igazgatója volt, a már említett Havas Gáboron kívül Vágréti László, Ignácz Flórián és Herolt Károly. Kollektív és egyéni dicsőség Az állami gabonaipar mun­kásai kezdettől odaadással, derekasan dolgoztak. Büsz­kék arra, hogy náluk az 1956-os eUemforradalmd zűr­zavarban is fennakadás nél­kül ment a munka, őrölteit a majmok, dolgoztak a fel­vásárló telepek. A társada­lom többször jutalmazta kol- iektív és egyéni kitüntetések­kel az odaadó munkát Fenn­állásuk óta nyolcszor nyerték el az élüzem rímet, 1956-ban és 1967-ben a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándor­zászlaját birtokolták. 1968- ban pedig elnyerték a Kiváló Vállalat és a Szocialista Munka Kiváló Vállalata cí­met. A vállalat dolgozói közül többen kaptak magas kor­mánykitüntetéseket. Zsidó Péter nyugdíjas igazgató, a Munka Érdemérem és a Munka Érdemrend arany fokozatának tulajdonosa. — Cselleng János Munka Ér­demrendet, Kecskés Bálint Munka Érdemérmet, Kovács Pál Munka Érdemrendet, Dénes József ugyancsak Mun­ka Érdemrendet kapott. A sikerekben a vállalat minden munkásának, alkal­mazottjának, vezetőjének szorgalma, tehetsége fejező­dik ki. De legtöbbet az ala­pítók adtak. Hetvenketten, akik az első lépéstől hűsé­gesen kitartottak munkaadó-, juk mellett. vagon kenyérgabonát vásá­rolt a vállalat a megyében. Munkások és vezetők Megalakulásakor a két vál­lalat együttes létszáma, nem tett ki többet háromszáznál. Ma ezerháromszáz embernek ad kenyeret. A húsz év alatt nagyot nőttek a vállalat munkásai, alkalmazottai. Több mint háromszázan fe­jezték be általános-, közép­iskolai, vagy felsőfokú ok­tatási intézményben tanul­mányaikat. Volt olyan esz­tendő — 1963-ban — amikor százhúszan tanultak esti-, és levelező oktatáson. Még 1969- ben is harmincán tanulnak a vállalatnál. 1960 óta alapí­tott ösztöndíjat a cég, s en­nek segítségével elsősorban . munkásaik gyermekeit ké­pezik az élelmiszeripari is­kolákban. A vállalat büszke arra, hogy már 1945 elején Török- szentmiklóson a kommunista párt második üzemi szerve­zete, a törökszentmiklósi ma­lomban alakult meg. A kar­cagi malom ugyancsak erős bázisa volt a kommunista pártnak. Ma hét önálló párt- szervezete van a vállalatnak, a törökszentmiklósi malom­ban, Karcagon, Tiszafüreden, Szolnokon. Kunszentmárton- ban, Mezőtúron és a vállalat központjában. Ugyancsak hét önálló szakszervezeti bi­zottság vezeti a vállalat 97 százalékban szervezett mun­kásságát. — Önálló szak­szervezeti bizottság működik Szolnokon, Túrkevén, Kun- szentmártonban, Karcagon, Jászberényben, a törökszent­miklósi üzemben és a vál­lalat központiéban. Karca­gon. Jászberényben, a török- szenf-mík'iósi üzemben és a vállalat központiéban KISZ szervezet dolgozik. Alapítók hetvenketten Törökszentmiklósi malom: Annus Mihályné hivatalse­géd, Bana Imre üzemvezető, Fodor István főraktáros, Erdei János őrlemény kiadó, Hajnal Ferenc aimoinár, Herczegh József vezető ad­minisztrátor, Lőrinczi Sán-' dór aimoinár, Ladányi Sán­dor csoportvezető, Matuz László főkoptatós, Molnár Pál lakatos, Papp György silós, Zagyi Antal silós. Jászberény: Mozsár József raktáros, Nagy Péter keverő­mester, EJudás László almol- nár, Nagy L. István henger­őr, Kisnémefh Teréz meós. Szolnok: CSsépe Sándor üzemvezető helyettes, Szép- kiss Balázs műszaki vezető. Munkácsi Ferenc bérelszá­moló, Kiss Mátyás raktáros, Nagy Dezső raktáros, Sza­bados Tibor raktáros, Kele­men Ferenc rakodómunkás, Tisza István rakodómunkás, Szálai Imréné raktári mun­kás, Datnyi Béla üzemvezető, Herbály Lajos üzemvezető, Muhi Kálmánná meós, Deme Zoltán üzemvezető. Karcag: Kovács Pál mű­szaki vezető, B. Tóth Elek főmolnár, Patak Gyula mol­nár, Simon István molnár, Mucsi István raktáros. Bo­kor János meós, Papp Mik- lósné adminisztrátor, Lá­bon ez Mihály raktáros, Gu­lyás László ügyintéző. Túrkeve: Kun István be­tanított munkás. Tiszafüred: Barna Béla molnár, Bereznai Ferenc fő­molnár, Molnár István mű­szaki vezető. Mezőtúr: Sarkai Imre üzemvezető, Szűcs István raktáros, Sőrés István rak­táros, Szűcs Gergely raktá­ros. Törökszentmi klós körzeti üzem: Pusztai János üzem­vezető, Veres István ügyin­téző, Bakondi Mihály raktá­ros, Banka Ferenc keverő­mester, Diós András ügyin­téző, Nyeső Imréné takarító. Papp Bálint raktáros. Kunhegyes! malom: Czine- ge Albert csoportvezető. Kunszentmárton: Dóba La­jos áruforgalmi helyettes, Gogolyák István fomolnál, Szabó Kálmán molnár. Javítóműhely: Mezei Imre lakatos. Központ: Banka József meós, Bombák György előadó, Dóra Boldizisár osztályveze­tő, Herolt Károly műszaki igazgatóhelyettes, Horinka Géza technológus, Király János vevőszolgálati előadó. Ónodi Károlyné nyilvántartó. Rédei Ferenc ellenőr. Sá­ros Béla ellenőr, Strauss László osztályvezető, Szabó László osztályvezető, Szabó József ellenőr. Szilágyi Sán­dor osztályvezető, Tárnoki Lajos áruforgalmi igazgató- helyettes, Garai Ernő fő­könyvelő, Gál Béla osztály­vezető helyettes, Stoklász István energetikus. Szívós Antal előadó. (x)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom