Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-13 / 289. szám

1969. december 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 1944. december 13. I. fvfolvav. 1. nini. Stfriln \ ' / 1944. december 13. D0LG0ZÚKLAPJA ('Beköszönik’■ Zivataros időid Huni, tulyot mag- Utóbállalósohal visitllünh dl az tlmull 25 év ahlt ét még. további mtgprú- hallatátok várnak ránk. Huttonöl év óla most áll májunk­ban tfűsiör, hogy a nyilvánosig tlill Sáliunk egymáshoz. Munkát a munkát hoz.''A Dolgozók Lapja ma! eiu tzámdbaa tizei programmal It kívánunk adni. Munkás tzól a Munkáikat! A maga megszokott Itmétztltf hangián sióivá telezi ki mondanivalóit. .Feliárja -pa itat tail a nyilvánosig eláll és ezzel igyekszik tevékenyén köirtmüködnl ú kötóiség Mikéinek Védelmében. A ' Dolgozók Lapfa o Ithiláeégiinkhet méri szerény terelek kár611 Indul aljára. Kéi'olda- fon, hetinkén! tgysiáf jelenik ■ meg. Atonbm ttok .váltunk dolgozókon ipullk a H támogatásotoktól függ. Itégy napilap lest e Mólt. melynek hángfál az egén országban meghall- fák ét tokból haltkonyuhbun t tudja iidigBim a minimuméit, au >uü. uhI kell minden -hy,gázának, hegy a létért tuti k fcyórtelen küzdelemben min- dink* a talál erejére van Utalva. Ezt Sr érti MM szervezettséggel, egységes ftllépéttel sokszorosára tudjuk növelni és tUrfilk azt, hogy a munkás nem len Utzolgállalua a munkaadó Unté- nyénik. Termelt mankójáért nein kő- nyőradományt fog kopni, hanem á wiatkája értékének megfeleli bérlA . Mi amikor dolgozókról, vagy 'mun­kátokról beszélünk nem csak Hitkai munkátokat ériünk alalia. A bépnim- kál végzi szellemi munkásoknak liszt- vitelüknek be kell lálnlok, hogy hely­űién voll at az ul melyen eddig ha­ladlak. Bf kell lálnlok, bogy érdekük egy u termelő munkál végző fizikai munkátok érdekeivel és minden ember annyit ér amennyi értékű munkál vé­géten közösség érdekében.- Ál kell hidalni ez fizikai és szellemi munkáé kft6111 áthidalhatatlannak látszó űrt, kvunnl at tlmull ttomorutmlékü 25 ép tanulságait. Az tlmall Idák szelle­mének még at emlékéi Is ki kell ir­tani I Az öntudatos magyar munkás- tágnak szervezettségén kérésziül meg fe lest a kellő ertfe ennek a kiirtásáral A rendőrkord át estndirtturony lényégéit árnyékában 'Is szervezkedő fijldmankátpk ét szegény parasztok az anlátyönludalos Ipart munkássággal együtt műkődbe tudják kötelességükéi. A stábod szakszervezetekben löméiül- a$ könyörtelen hurcol. Indilonak a Uolgték szabad Magyarootzága felé- , a falusi földmunkásaknak és poroszlóknak földel fulloló Áfa és ne ßjlnap! Tedd emit at id6 parancsol. Vas'köfetkcaeteatéggel jön a ter­mésadat fejlődét aljén sk élet által előirt követelmény. Hueaunőt évvel etélőtt tudatára ébredt a magyar munkásság, hogy kitaaailott éa kizsákmányolt, megmol.lult, hogy jogát éa szabadságát kivívnia, de akkor be!iő éa külső ellenségei letörték. Huszanötévi laörnyfi szentedé« és megalázással fiaetrtt • szervezetlenlég 6a ositályöntudat hiányáért. .... Ma, amikor a nagy demokráciák döntő harcukat vívják nekünk ia ki kell venni a részünket a hagy harcból! Mert minden ami földtekén kidomborodik a begyek kivételével mind a proletár keaek munkáját és teremtő erejét hirdeti. A bűnös tőke felhalmozás, a Mtrasoá tőke hátalma őrfdt ha­talmi tébolyában éa gőgjében, a nyomor tanyák bfizbödt odúiba szorította a proletár dolgozók millióit, hogy saját kőlön életük erkölcstelenségét leplezve kínai fal mögött éljék jraraaila életüket. Da most, amikor a fasizmus álarcába bujt fenevad a proletári- fmá acél ökle alatt darabokra szakadt éa vele együtt a biírzsuáziá is utolsó óráit éli nekünk ia elő kell jönni a föld alól, hogy helyet kérjünk magunknak a nagy harcban, hogy építő és szervező mun­kánkkal felépítsük azt az államot, mely a munkásság egyenjogú­ságát van hivatva biatoaitani. Kemény munka Iraa, de hiszen mi edzettek vagyunk, man évezredek g'glezi ereje rejlik millió éa mil­lió proletár ök$lb*h b agyban. , * Testvérek itt aa idő. hogy összehoztuk éa felvilágosítsuk a po- iítíkkl izcfcnrtéjicft "i o u ükSnSgül.‘A^líu». t< >iií»" í»' öntudatra ébredés nem jön magától. At öntudatos munkás tanító Szavának kell odahatni, hogy an öntudatraébiredéa helye* legyen, mert csak osztálytudatot munkás érti meg az i'hivatottaág gondola­tit él a munkás jog, a szabadság szükségét • Itt • cselekvés reggele. Dolgotzunk, hogy SntodkU»* hareoe tártaink legyenek, akiket aemiféle tévhit, becsvágy, vagy propaganda nem tud eltántóritani a szabadság megvalósításától. Ki ke 1*1 tisztítani a migot, amit el akarunk vetni, hogy:a ter­més egészsége* legyen .ée ■ munkiaegységet teremje meg: akkor (éltünk jó magvetők. 1 >• e ’* Céltudatos akarattal törjünk magunknak utat a’világégés vorn- balfaszain keresztül, bogy fölépíthessük magunknak • már máshol régen valórtváltott munkái államot. • Dolgozd Szervezz! Hív a kötelességI Előtted a megvalósulás! P. A. észszerű, egészségei földreformért. An­nak a kezébe kell adnia föl­det aki azl megmunkáljál A magyar földbirtok jövedelmét nem lehel egy uralkodó Osztály érdekeinek szolgálatába állítani, mert akkor újra az 'elnyomás eszközévé rálik'. A ma­gyar földbirtoknak az egész nép jólé­téi kelt, bjzlesliani. jövedelmiből a fa­lutI ifjúság tudásvágyát kielégíteni és lanulásál lehetővé lenni. A magyar Ifjúság leikéi a fastizmus megmérge-Je., A levente és mát egyesületekben (i munkdsgyölölet fs a milila>izmus stel lemét igyekezett bele ottani. Hu­szonöt éven át folyt tt u lélek mérge­sét t A szabad szakszervezetekben tö­mörüli öntudatos munkásságnak hole- lesfége, hogy at Ifjúságot felkarolja, neveléséi, Irányilását kesébe vegye, mert csak erős. gerinces, töntudatos munkást ffuság tudja osztályának jövő­jét biztosítani. « A magyar dolgozó nőkre Is halai- mos feladatot, rá ez a tilludalos munka, ő az aki legtöbbel lúd lenni r tél érdekében azzal, hogy már kicsi korában helyet Irányba tereli gyerme­ke érdeklődésit, gondolkozását Éppen ezért mindenm magyar dolgozó nőnek olt van a helyt szabad szakszerveze­tekben. hogy velünk együtt dolgozva segítségünkre legyen egy szabad. Magyarország felépítésiben,. ahol a férfival egyenlő foga lest: ■ azonban ne felejtsük el, hogy mindenkinek annyi a joga, amennyi kötelességei lel- fesil. e. c. ivayavartwivvvviaivvvwwweeenMnsamaasaaaaasasmaaam „A tsocialisták a munkátntslálynnk köttet lenül égető céljaiért és érdekeiért küzdenek, de egyben a jelen mozgalmai közepette kép­viselik a mozgalom jövendőjétMarx. Ara 2 0 fillér. icrcnlsQiik rcilcl • városházán! Városunk pénz és közellátási problémáit még a mai napig sem ol­dották meg, pedig már öt hét lelt el a felszabadító orosz csapatok be­vonulása óta. Ezen idő átall-á szolnoki mun­kásság nemre" való tekintet nélkül végzi a munkáját; segiti a vörös hadsereget., hogy a lassizmus elleni háborúját mielőbb győzelmesen be­fejezze. . 1 . . Azóta a közösség részéröl sem­miféle támogatásban sem részesült, sőt komolyabb, intézkedések sem történtek azirányban, bogy városunk dolgozói legalább puszta' létüket áttudják menteni a mai kivételes időkön. A városnak van egy intéző bizottsága, amely minden nap ősz- szeül, hogy yárosunk pénz és köz­ellátási ügyeit intézze. Vitatkoznak határozatokat hoznak anélkül, hogy ezek a határozatok gyakorlati’érték­kel bíriiáiiaKT'Azt kell kérdeznem a sokat szenvedett Szolnok * város dolgozói nevébe,U, ennek a bizott­ságnak van-e olyan hatásköre, Eój{y szociális intézkedéseinek gyakorlat) érféket tudjon szerezni, vágy függj! viszonyban van a jelenlegi helyettes Polgármestertől 7 , Mert az eddigi irlézkedésck niocsennek összhang* bán í mai válságos helyzettel. Szüks*2 van arra, hogy a várói vezetősége a legsürgősebben oldja meg azokat a szociális problémákat, amelyek 'a normális í'et előfeltételeit teremtik meg, mert ez, a tanácsta­lanság, nemtörődömség a legborzel- masabb nyomorba döntette városunk dolgozóit. R. Ai • • ft Ehhdz'a cikkhez a szerkesztőség­nek is van nehány megjegyzése: Felvetődött a városi tanács egyik ülésén, hogy a város vezetősége a városban található elhagyott javakat mentse meg a pusztulástól, vegya tulajdonába és juttassa ti a fo­gyasztókhoz. Heteken keresztül lát­tuk, hogy az, oly szűkösen található közszükségleti cikkék mint mennek veszendőbe. Nap nap után 'láttuk, hol egyik, hol másik üzletben tur­kálni, keresgélni civileket, katonákat, tapostak a mai szűkös viazonyok között felbecsülhetetlen, értékű áru­kon' . . j Ehhez a város vezetőségének nem volt bútorséga.mcrt bizonyára Jabbóf az e1g9ndolásból indult kishegy a .vé- rosbóí elmenekült fasiszták íilbagyott értékeit a várót dolgozói maid tálcán Mindig csak a szabályozók ? Az emberi cselekvés fő mozgatórugója az érdek. Kö­vetkezésképpen társadalmunk és gazdaságunk tömeges je­lenségei, fejlődésének ten­denciái — akár kedvezőek azok, akár kedvezőtlenek — az érdekviszonyok közvetlen és áttételes hatásaira vezet­hetők vissza. Így vagyunk a reform különböző jelenségei­vel is. Örülünk, hogy *” ked­vezőbben alakul az orsszás külkereskedelmi helyzete, mint előzőleg tervutasításra, köziponti direktívára bármi­kor. Közben azonban a tava­lyihoz képest egyes területe­ken romlott a hazai áruel­látás. Örülünk, hogy végre csökkent a népgazdaság készletnövekedésének üteme. De nem örülünk, hogy az üzletek készlete s főleg a ke­resett cikkek választéka is lényegesen csökkent. A bá- zásibérszabályozással is kissé túlsóztuk a levest A válla­latokat olyannyira sikerült a foglakoztatás növelésében érdekeltté tenni (a reform bevezetése előtt a munka- nélküliségtől féltünk), hog.* jelenleg számos területen munkaerőhiány okoz gondot és nem kis veszteséget. A felsorolt eredmények éppen úgy, mint a hibák, lényegében az új mechaniz­mus szabályozó- és érdek- rendszerében lévő pontatlan­ságok tükröződései. A alap­elvek, sőt a fő szabályok is kiállták a gyakorlat próbáját, a részletek azortban finomí­tásra szorulnak. Ez tarroé- szefeJs és senki ti nem ért váratlanül. Bonyolult gépezet a gazdaság, beszabályozása nem is sikerülhetett egy- szuszra. De vajon több lép­csőben, sorozatos finomítá­sokká! elképzelhető-e olyan szabályozás, amely minden vállalat valamennyi döntésé­nek megannyi vonatkozását közvetlenül a legcélszerűbb irányba befolyásolja? Ezt ugyanolyan naivitás várni, mint azt hinni, hogy az elektrónikus agy valaha is feleslegessé teszi az emberi gondolkodást Az ilyen, mechanikus né­zetekkel azért szükséges fog­lalkozni, mert (mostanában divatos minden ' hiba láttán kizárólag a szabályozásit okol­ni. Gyakran a közgazdaság­hoz értő és a hibát vétő vezetők is élnek ezzel a módszerrel. Kevés a szén és a cement a TÜZÉP telepe­ken? Nincs elég olaj kályha és olcsó télikabát? Leválik a gyerekcipő talpa? Csak drágább WC-papírt vagy fla­nelt lehet kapná? Ilyenkor gyakran a szabályozásra há­rítanak a szakemberek, s a reformot emlegetik a kárval­lott fogyasztók. Pedig nincs olyan mechanizmus vág: szabályozó rendszer, amely a vállalatok piackutató szerve­zetéi helyett képes lehetne pontosan számba venni a várható szükségleteket. A szabályozó rendszer fi­nomításától joggal várhatjuk, hogy elejét veszi néhány, a helytelen ösztönzésből adódó gyakori hibának, például a kereskedelem indokolatlan készletcsökikentésá törekvésé­nek. De nem várhatjuk, hogy sokágú, összetett feladatok esetén a vezetők helyett igent vagy nemet mond, számba veszd valamennyi lehetőséget és kiválasztja a legjobb meg­oldást A jelen és a jövő, a vállalat és a népgazdaság, a kollektíva vélt és tényleges érdeked kisebb-nagyobb mér­tékben az új mechanizmus­ban ig ütköznek. Az elem­zés, a döntés jogát és fele­lősségét nem lehet tehát a vezetőktől edvitatni. Nem szabad elfelejteni, hogy vannak vezetők, akik szakmailag irányító, szervező és elemző képességek dolga ban vagy éppen morálisan nem képesek felzárkózni a nagyobb vállalati önállóság­gal és rs új helyzettel járó feladatokhoz. Ügy döntenek például, mintha az új hatás­kor korlátlan/ szabadságot jelentene — a gazdasági cél­szerűségtől függetlenül — s ezt is és akár az ellenkező­jét is határozhatják. Valójá­ban pedig a sokféle lehető­ség közül — minél megbíz­hatóbbak a döntést előkészítő módszerek, annál inkább — csak egyféle megoldás lehet optimális, igazán célravezető és hasznos. S a minden szempontból rátermett veze­tő képes megtalálni ezt, és kiállni érte altkor is, ha az népszerűtlen; ha ma csupán befektetést áldozatot igé­nyel, s holnap-hodnapután fizet. Vagyis a hibák, a nega­tív jelenségek okainak meg­oldásához néha kevés az egy- ismeretienű egyenlet. Mert nem mindig a szabályozd eszközökkel van baj. Előfor­dulhat, hogv a hiba a vezető „készülékében” van. Lehet is kell fa a gazdasági sza­bályozás, a reform esetleges fogyatékosságait bírálni, de ha szükséges, nem szabad félni a személyi konzekven­ciák levonásától sem. Végül is a gazdasági reform sikere emberektől, nem utolsósor­ban hozzáértő vezetőktől függ. Kovács József „Tedd amit az idő parancsol!” Beszélgetés a Dolgozók Lapja főszerkesztőjével Talán érződik a cikken egy parányi irigység. A kí- vánkozás annak a kivételes helyzetnek szól, amely az újságíró életében oly ritkán adódik, hogy egy nagy tör­ténelmi sorsfordulókor ott lehessen és segítkezzék az új születésének. Zsemlye Ferenc elvtárs- nak, a Dolgozók Lapja fő- szerkesztőjének bőven jutott ebből a lehetőségből. A lap, amelyet szerkesztett. 25 év­vel ezelőtt, 1944. december 13-án jelent meg először. — November 16-án tartot­tuk a párt szolnoki szerveze­tének alakuló ülését, a régi Mária »teán, a mai megyei művelődési központ Ady termében. Elhatároztuk, hogy mielőbb megjelentetjük a párt helyi lapját. Tudja mi­vel kellett kezdeni? Mire gondoljon a króni­kás, — mai fejjel. „Újság­írókat kellett verbuválni, le­kötni a nyomdai kapacitást, megteremteni a telex-össze­köttetést, gépírómőket szer­ződtetni...” Biztos vagyok abban, hogy akkor nem így lehetett. De Zsemlye elvtárs válasza mégis meg'epett. — A gyermekeinkkel, az ifjúmunkásokkal össze kel­lett szedetni a betűket. De szó szerint értse ám! A sárból, a hóból gyűjtögették össze a szétrombolt nyom­dák kiszórt ólombetűit. Vol­tak napok, amikor már úgy hittük, lehetetlenség összeál­lítanunk a betűkollekciót. Nagy nehezen sikerült. A beköszöntő vezércikket én írtam. A legjobb segítőtár­sam dr. Molnár László me­gyei bíró, Halász Sándor fiatal jogász és Gyenes Sán­dor — a kiadó — voltak. Hihetetlenül nehéz helyzet­ben dolgoztunk. Furcsa ezt ma már elképzelni. A rádió programozású nyomdai automatikák korá­ban már tényleg nem nagy ügy egy városi lap megjelen­tetése. De akkor... Szolnok még frontváros volt. Nyu­gatról és északról vöröske­resztes autókaravánok, re­pülőgépek convojai hordták a sebesülteket. A városban mindenütt frontkórház mű­ködött Budapest bekerítése ezekben a napokban fejező­dött be. Az utánpótlási vo­nalak Szolnokon futottak keresztül. A német gépek ál­landóan lőtték, bombázták a tiszai átkelőhelyeket. — Még december 22-én is, 24-én is német bombatáma­dás érte a várost. Szerencsé­re a szovjet légelhárítás erős volt. nartvr-bb kárt nem tudtak csinálni. De az em­berekben tovább növelték a szenvedést, az aléltságot. Ügy kellett őket felcsalogat­ni a pincékből, a rejtekhe­lyekről,< hogy tessék, ássátok ki szeretteitek holttestét a romok alól tessék egy da­rab kenyér, mert az élők­nek élni kell és dolgozni. Egy nagy halott volt az első napokban a város. Novem­ber második hetében nép- számlálást végeztünk: Szol­noknak mindössze három- ezemégyszáz lakosa volt. Nagy részük még kábult a háború szörnyűségeitől, a félelemtől. Ezért kellett a lap; szólni hozzájuk, hogy kezdjék el újra az életet, dolgozzanak. — A Dolgozók Lapját a Magyar Kommunista Párt szolnoki kerületi csoportja adta ki. Kik írták? — Majdhogy azt mondom, a szükség! Tengernyi más dolgunk közepette a szolnoki pártszervezet vezetői, tagjai írták a cikkeket. Volt olyan lapszám is, amelybe öt cik­ket én írtam. Mondanivaló volt elég, — tennivaló még több! — A lap első számának el­ső oldalán Marx idézet. — Az első szám kimondot­tan kommunista eszmeiségű. Később szót adtunk a fel­éledő polgári pártoknak is. Mit, hogy szót adtunk! Kér­tük őket, hogy szólaljanak meg, kezdjenek dolgozni. Ambicionálni kellett őket, hiszen a legszélesebb nem­zeti összefogásra volt szük­ség, hogy új élet kezdődjék a romok felett. Illés Béla is erre biztatott bennünket, ö akkor frontújságot szerkesz­tett Szolnokon, hármat is egyszerre. A lap *— ezt a történelem igazolja — jól betöltötte hiva­tását. Nagy része volt ab­ban. hogy az emberek kilá- boltak kábultságukból. újra reménykedni és dolgozni kezdtek, s a meginduló üze­mekkel párhuzamosan lá­bon takozott a politikai élet is. Az 1919-ben megjelent Szolnoki Munkás utódjának tekintjük a Dolgozók Lap­ját. — és mindkettőt lapunk sokatérő. nehéz időkben is helytállt elődjének.-.fir-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom