Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-10 / 286. szám

1969. december 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 RIGOLETTO I A Szegedi Nezeti Színház vendégjátéka Szolnokon ) Másfél millió birtokában Telt ház várta türelmesen hétfőn este a Szigligeti Szín­házban, hogy megkezdődjék a szegedi Nemzeti Színház opera-társulatának vendégjá­téka, Verdi — immár 120 éves, de ma is páratlanul népszerű — Rigoletto című operájának előadása. A rossz útviszonyok miatt némi késéssel sikerült csak kezdeni, de hamarosan kide­rült, hogy érdemes volt vár­ni. A vendégek bemutatko­zása nagyon jól sikerült, a közönség sok tapssal jutal­mazta a kidolgozott, gördü­lékeny, igényes előadást. Ez az opera Verdi érett alkotói korszakának első mű­ve. a Trubadúr és a Traviá- ta testvér-darabja. A Rigo­letto kimagaslik a korabeli kortárs-operák közül: Verdi ebben a műben bizonyította be először egyértelműen, hogy egészen kivételes drá­mai tehetség, a legna­gyobb zenei jellemábrázolók, karakter-festők egyike. Han­gulatteremtő, érzelmi válto­zásokat hatalmas megráz­kódtatásokat és finom lelki rezdüléseket egyaránt igen árnyaltan, mégis világosan, magából értetődően megje­lenítő zenei nyelvezete ma­gas szintű egységben olvad össze a bensőséges olasz né­pi dallamossággal, s ötvöző­dik valamilyen utólérhetet- lenül franciás könnyedség­gel, elegáns nagyvonalúság­gal A Rigolettőt nyugodtan ne­vezhetjük zenei drámának, melyben az olasz opera ha­gyományos. és gyakran for­málissá merevedett típusai új, emberi tartalmat nyer­nek: melyben nincs egyet­len olyan dallam-fordulat sem, mely valamilyen mó­don ne válna az emberáb­rázolás, a lélekrajz, a drámai tartalom eszközévé. A szegedi színház előadása éppen ezért elismerésre mél- ítő, mert a figyelmet a zenei tartalom — pontosabban a zenei eszközök által megje­lenített dráma — hangsúlyo­zására fordította, ami egyút­tal azt jelentette, hogy a tartózkodó, a külsődleges esz­közöket kerülő rendezés; elv lehetőséget biztosított az éne­kesek számára is, hogy drá­mai-énekesi készségüket be­bizonyíthassák. (A külsődle­ges eszközökkel kapcsolatban vitatkozhatnánk azon, hogy a záró felvonásban a szélgépet érdemes-e bekapcsolni, nem zavarja-e inkább, mint segí­ti a természeti és lelki viha­rokat csodálatos egységben, szimbolikusan megjelenítő zenei anyagot.) Az előadás legsikerültebb pillanatai azok voltak, ahol a szólisztikus részeket, a zár­tabb, egységesebb zenei for­mákat sikerült zökkenőmen­tesen beolvasztani a drámai történés folyamatába, ahol az énekesek és a zenekar egyaránt alá tudták magu­kat rendelni a drámai szi­tuációnak. (Például ilyen szempontból igen jól sikerült a harmadik felvonás kvar­tettje, Gilda és a herceg szerelmi kettőse, vagy Mad- dalena és Sparafucile párbe­széde a vérfagyasztó kocs­mai jelenetben.) A drámai folyamat hang- súlyozása, a mű egészének, egységének megformálása a legnagyobb felelősséget a karmesterre rótta. Szalatsy István biztos kézzel irányí­totta az előadást, a dirigálás határozott volt, ugyanakkor rugalmasan követte az éne­kes-produkciókat. Az éneke­sek közül a vendégként Gil­da szerepében bemutatkozó Lehoczky Zsuzsa nyújtott ki­emelkedőt, éppen azért, mert szerényen, tartózkodóan in­terpretálta az igen nehéz és olykor öncélú bravúroskodás­ra csábító zenei anyagot, ko- loraturái bámulatos finom­sággal illeszkedtek az egy­séges dallamvonalba, piano-i a nem túl jó színpadi adott­ságok ellenére is lélegzetel- állítóak voltak. Igen szeren­csésen érvényesült Urai ének­hangja, kifinomult dallam­formálási készsége. A drá­mai pillanatok viszont ke­vésbé sikerültek, mintha hangereje a középső és mé­lyebb fekvésekben nem lett volna elegendő. (Például a magavál asz tóttá halálba-in- dulás előtti monológ.) Ugyancsak komoly hang­erő-problémák jelentkeztek Réti Csabánál a herceg sze­repében, pedig elegáns, köny- nyed hangvétel és biztonsá­gos, tiszta, kidolgozott ének­lés jellemezte szereplését. Olykor a zenekar és a kó­rus teljesen eltakarta szóló­énekét, (Szeretnénk itt meg­Megkezdik-e tavasszal a jászberényi szabók új műhelycsarnokának építését ? jegyezni, hogy a fedetlen zsi­nórpadlás feltehetően igen sokat „elnyel” az énekesek hangjából, s ez alaposan árt a produkciónak.) A címszereplő Littay Gyu­la fő erénye, hogy biztonsá­gosan énekel, de helyenként szerencsésen érvényesülő elő­adói stílusa dacára sem tudott egyenértékű partnere lenni Lehoczky Zsuzsának. Az alapvető tévedés, — hogy valahányszor megjelent a színpadon, mindig ugyanazt a hatalmas drámai feszültsé­get akarta hangjával meg­teremteni, amelyre pedig egy-egy kivételes pillanatban lett volna csak szükség. — lehetetlenné tette, hogy tisz­tán zenei eszközökkel visz- szaadja azt a bonyolult, ár­nyalt, sokszínű lélektani fo­lyamatot, melyen a szeren­csétlen apának keresztül kell mennie lánya tragikus ha­láláig. így a mű végén- már nem tudta fokozni a feszült­séget, s nem tehetett mást, mint hogy széles mozdula­tokkal kísérte a zenekarban feljajduló rézfúvós akkordo­kat. Kitűnő volt viszont Tur­ján Vilma Maddaléna szere­pében és mint Sparafucile Sinkó György is jó partner­nek bizonyult. A kisebb sze­repekben Halmi László, Hal- mágyi Mihály, Juhász Jó­zsef, Székelyhídi György, Szabadíts Judit Bálint Ilo­na, Unger Ibolya, Huszár Fe­renc jól, szerényen illeszked­tek a sodró erejű, drámai folyamatba. A kórus olykor pár pilla­natra elvesztette a kontak­tust a zenekarral, de vi­szonylag gyorsan sikerült visszatalálnak; feltétlenül ki kell viszont hangsúlyozni, hogy a kórus-tételek igen karakterisztikusan szólaltak meg, s plasztikusan expo­náltak egy-egy jelenetet, a kórusrészeknek hangula­tuk, világos, határozott jelle­gük volt. Molnár László Közel kétéves cikk a Nép­lapból: Szabók a Pannóniá­ban címmel — a jászberényi Felsőruházati Ktsz helyzeté­ről szól. Mondanivalóját ez a két mondat fejezi ki: „A zsúfoltság egyszerűen elké­pesztő méreteket öltött (már Így jellemezhette tehát ak­kor a krónikás a látottakat. S azóta vajon történt-e ja­vulás, hírt adhat-e a mai szemtanú valamicske jobbra- fordulásról, a munkakörül­mények, a biztonságtechnikai és munkahigiéhés vizsonyok tekintetében? A ktsz elnö­kének egyszavas válasza — amilyeni rövid, éppúgy le­hűti a kíváncsiságot is — „Nem!’« Pedig a cikk óta sok víz lefolyt a Zagyván, sőt az idő rostáján is áthullott pár évszak: előbb 68 tele, tavasza, ősze... sőt, 69 ősze is odavan már; itt az újabb tél, s az időnek az a bizonyos vasfoga megint nagyot harap a iá öreg (egykori hotel) Pannónia elavult „állagán”. Hogy mennyire avitt már az épü­let, arra jellemző, hogy az elmúlt nyárutóm a helyi ha­tóság kimondta róla (pecsétes papíron!), hogy an blokk — életveszélyes! Ez ma is riasztóan hangzik — hát még a hivatalos tár­gyilagossággal és szakszerű indokolással! S minthogy a bekövetkező veszedelem híre jóval megelőző a tényt: már tavasszal nagy riadalmat kel­tett ez a hír — az elnök sza­vak szerint — a ktsz-nek ab­ban a több mint 200 dolgozó­jában, akik e néhai hotel legrozogább szintjén, az eme­leten — szabóollók, tűk, cór­ti. a ktsz alapítási évétől, 1949-től 1968. februárjáig, amikor a cikk megjelent). A munkatermek, raktárak sző­kék, korszerűtlenek, tűzren- dészetileg és vagyonvédelmi szempontból egyaránt kifogá­solhatók”. nák és varrógépek társasá­gában — felsőruházati cik­kek előállításával keresik mindennapi kenyerüket. Tenni kell valamit Az eladdig csak kósza hírt aztán — szeptember 1-i dá­tummal — az elsőfokú ha­tóság írásban is kimondta, amivel végre dokumentálhat­ta a ktsz vezetősége, hogy most már csakugyan tenni kell valamit! Munkatársunk több mint másfél évvel ko­rábbi leírása — ehhez, úgy látszik nem bírt kellő bizo­nyító-meggyőző erővel? (Ja kérem, a hivatalos pecsét, az más. Az az „igazi”!) De azért nem ártana egyszer ,,köz vé­leményt kutatni” arról: va­jon az úgynevezett egyszerű — értsd: be nem avatott — olvasók hányadrészét hábo­rították fel az annak idején így hangzó riport ténymeg­állapításai: A zsúfoltság el­képesztő _ méreteket öltött... Kétszázhúsz munkásnak ösz- szesen egy kis — valaha volt! — szállodai szoba az öltözője. Tizenkét szekrény fér el kenne, noha az összlétszám 60 százaléka nő. Zuhanyozó, egészségügyi pihenőszoba nincs. Néhány hidegvizes mosdó... — van. S az ugyan­csak tárgyilagosan leírt kon­klúzió: i,ilyen tűrhetetlenül rossz... a tagok helyzete” a szövetkezetben. Azoké a ta­goké, akik legszebb elveink szerint gazdái a sövetkezet- nek. S, hogy valóban azok, — íme bizonyság: a szeptember 1-én kiadott „életveszélyes­ségi bizonyítvány” után a Pannónia-beli szabók felettes szerved gyorsan intézkedtek a megoldás tárgyában: amint felépül a jászberényi Felső- ruházati Ktsz új műhely- csarnoka, azonnal birtokba vehetik a fenntartó gazdák, hogy ott az eddiginél is több igyekezettel öregbítsék két évtized alatt kivívott jó hí­rüket. A lehetőség átlőtt A beruházás lehetősége végre tehát e jóhírű és nagy­múltú szövetkezeti kollektíva birtokában van. Rászolgált birtokosok kezében, hisz’ ez idáig két évtizedet dolgoztak az egykori Pannónia emeleti szintjén. Onnan is emeletre költöznek majdan: az alig 150 méternyire lévő, saját telkükön, előregyártott ele­mekből építendő, tágas (mint­egy harmincszor tizenkét mé­ter alapterületű), kétszintes műhelycsarnokuk felső szint­jére. Alul, a földszinten, vég­re a követelményeknek meg­felelő, külön férfi és női — hideg-melegvizes — zuha­nyozó öltözőjük lesz, vala­mint raktár és előkészítő mű­hely létesül — az elnöki tá­jékoztatás szerint. Ám, a kérdésre: mikor? — a válasz még a minap bi­zonytalanul hangzott: Remél­hetőleg tavasszal... A bizo­nyosság - tényét legkésőbb akkor szeretnénk mi is hírül adni! Rügyfakadáskor azon­ban már múltidőben. (m—r—n) Lehűtik az érdeklődőt Az Európa Könyvkiadó újdonságai Gengszterek előretörése Páramentesítő házilag A fekete konzul sorsa — Rokonok meséi Jégország emberei PÁRIZS (MTI) A francia közvéleményt aggodalommal tölti el a gengszterizmus erősödése. A közvélemény aggodalmát fo­kozta a Lyonban a múlt hét végén lejátszódott két inci­dens, amikor két gengszter utcai tűzharcot vívott az őket üldöző detektívekkel, néhány perccel később pedig két bandita agyonlőtte az egyik bank pénztárosát és nagy pénzösszeggel tovább állt. A lyoni bankrablást több vidéki bank ellen végrehaj­tott hasonló támadás követ­te, amelyek során a geng­szterek több mint fél millió frankot zsákmányoltak. A lyoni tűzharcban, — amelyben egy detektív élete érán sikerült leteríteni két, r'góta körözött gengsztert, é'atét vesztette Pierre Rey- n 'nd, akit a farncia alvilág­ban csak „a kancsal” néven ií mertek. A rendőrök három 1 ztolyt és egy kézigránátot tí háltak nála. ,.A kancsal” és társa éle­tükkel fizettek ugyan gaztet­teikért, de aggasztóan sok bűntett elkövetője j ár-kel szabadon Franciaországban. Nem került még rendőrkéz­re az a férfi sem, aki a múlt hónapban egy montmartrei " uan hidegvérrel agyon­lőj _ egy pincérnőt és egy vendéget, majd a bártulaj- ainos 26 éves leányát meg­erőszakolta. A bártulajdonos egyébként maga is a fran­ca rendőrség régi ismerőse, az 53 éves Jo Attia, akinek a háború óta 23 bűntényben volt szerepe, de sohasem sikerült döntő bizonyítékot találni ellene, s így mind­össze egyszer tudták elítélni csalás címén. Még mindig tisztázatlanok Alain Delon filmsztár jugo­szláv származású testőre, — Stefan Markovié playboy halálának körülményei. A rendőrség 14 hónapos nyo­mozással sem tudta kiderí­teni a tettest, sőt e hét ele­jén a bíróság óvadék ellené­ben szabadon bocsátotta a gyilkossággal kapcsolatban bűnrészességgel vádolt Fran­cois Marcontoni korzikai származású gengsztert is. Magyarországon egyedülál­lóan szép, művészien készí­tett török szobaberendezés került a szigetvári vár baráti kör tulajdonába. A Zrínyi vár és a Zrínyi család emlé­két ápoló kör a török vonat­kozású tárgyakat is gyűjti, s ennek során szerzett tudo­mást az értékes bútorok lé­tezéséről. Egy régi kereskedő­család XVIII. századi őse vásárolta a garnitúrát az egyik konstantinápolyi üzleti útja alkalmával, a család a A téli hideg napokon reg­gelenként sok bosszúságot ókoz, hogy az utcán parkoló gépkocsik ablakai befagy­nak. Az első ablakról a fű­tés viszonylag gyorsan leol­vasztja a jeget, a hátsó ab­lak viszont csak a kocsitér teljes felmelegedése után vá­lik használhatóvá. A korlá­tozott hátralátás pedig bi­zonytalanná teszi a közleke­dést. A legtöbb gépkocsi tu­lajdonos úgy segít magán, hogy kis kerek „lőrést” le­hel az ablakra. Persze ez csak ideiglenes megoldás. — Gyárilag ig gondoltak a pá­ramentesítésre, ez azonban nem olcsó dolog. A külföldi ovális alakú maűnyaglap ára több mint 300 forint. Kitűnő, a célnak tökélete­sen megfelelő páramentesítő bútorok borára vonatozóan 190 évet igazol, tehát leg­alább kétszáz esztendővel ez­előtt készülhettek. Az ere­deti, teljesen ép berendezés egy szétnyitható asztalból, négy székből, egy koránt őrző faliszekrényből és egy mécstartóból áll A hajdani konstantinápolyi mester li­banoni cédrusból faragta a bútorokat. A gyöngyházzal díszített garnitúrán török nyelvű feliratok olvashatók. készíthető házilag is. Dr. Dal- los György gépkocsi tulajdo­nos kísérletezte ki és ajánlja a receptet minden gépkocsi­ra. Megtisztítjuk és teljesen szárazra töröljük a hátsó ab­lakot. Langyos vízben zsela­tint oldunk fel, majd az oldatot megszűrjük. A zsela­tinnal vékonyan bekenjük az ablakot, majd a megfelelő méretre vágott, hibátlan ce­lofánt egy pillanatra vízbe mártjuk és a bekent üveg­részre helyezzük. A feltapadt celofánt puha ronggyal el­simítjuk, hogy szorosan ta­padjon az üvegre. Ha vélet­lenül légbuborék marad a celofán és az üveg között, azt gombostűvel kiszúrjuk. Teljes száradás után tökéle­tes átlátszó felület marad az ablakon, amely nem páráso- dik be, Ez a házi készítésű páramentesítő egész télen jó szolgálatot tesz. A gépkocsi kihajtható oldalablakaira is készíthetünk ilyen páramen­tesítőt. ☆ A Merkur autószalon je­lentése a gépkocsi sorszámok állásáról: Trabant Limousine 25 097 Trabant Kombi 2 198 Wartburg Limousine 10 458 Wartburg de Luxe 6 781 Moszkvics 17 487 Skoda 1000 MB 12 578 Skoda Oktávia 1198 Volga 797 Polski Fiat 1300-as 697 Polski Fiat 1500-as 336 Zasztawa/A 497 Zasztawa 366 Volkswagen 797 Fiat 500-as 1010 Renault 4-es 587 A világirodalom hazai patrónusának közel­múltban megjelentetett új­donságai között tallózva szép számmal emelhetünk ki ér­dekességeket, olvasói cseme­géket. Dús ■ képzeletvilágot, nemes érzéseket tár elénk a kiadó nemes vállalkozásának —, a Népek meséi sorozat­nak új kötete. Rokonaink, a finn nép mesevilága nem­csak megkapó egyszerűségé­ben rokon a magyar mese­kinccsel, de figuráiban, ké­peiben, szituációt teremtő erejében is sok hasonlóságot mutat. A Férfiszülte leány címmel megjelent szépkiállí­tású kötet 62 mesét foglal magába, válogatott gyöngy­szemeit annak a füzérnek, melyet a finn mesevilág al­kot. Királylányok, szegény fiúk, ravasz rókák, lusta mackók, végtelen hómezők színes forgatagában, Ortutay Gyula terjedelmében is so­katmondó utószava segít; az olvasó tájékozódását. A fentiekhez hasonlóan romantikus, de jóval reáli­sabb világba vezeti az olva­sót Tyihon Szjomuskin regé­nye az Alitet eltűnik, mely a Zsebkönyvek új darabja. Csukcsföld: jég, tomboló hó­vihar, rozmárok és fókák, prémvadászok, nemes szivek, gyermekes félelem a sámán emlegette szellemektől. Itt. ilyen emberi és földrajzi környezetben játszódik a lí­rai hangvételű regény. Az író egyszerű eszközökkel te­remt hiteles légkört: a hét­köznapok apró eseményeiben rejlő drámai magot bontja ki. Miként találkozik a nem­zetiségi íratlan törvény a fiatal szocialista állam írott törvényeivel, hogyan oszlik el lassan a babonák, hiedel­mek köde, hogy a tiszta ér-te­lem napfényének adjon he­lyet — erről szól a könyv. Romantika és realitás ötvöződik az újdonságok kö­zül kiemelt harmadik kötet­ben is. Anatolij Vinogradov történész és regényíró neve ismert a magyar olvasókö­zönség előtt. A fekete kon­zul címmel most megjelent műve hűen követi e sajátos alkotó módszer hagyomá­nyait. Történelmileg hiteles tények és dokumentumok váltják egymást az írói fan­tázia szülte eseményekkel, miközben az olvasó előtt fel­elevenedik a francig iroda­lom időszaka. Jelen és jövő történelmi ellentmondásait jeleníti meg az író a szerep­lők sorsában, az eseménye­ket elsősorban Toussaint Louverture néger tábornok, a legendáshírű fekete kon­zul alakja köré csoportosít­va. A tábornokot Napóleon üdvözli, amikor a francia forradalom eszméiből táplál­kozva kivívja hazája, Haiti függetlenségét, s Napóleon az, aki pusztulásra ítéli, mert a fekete konzul komo­lyan vette a szabadságot, és a függetlenséget, azt, amit a fehér konzul. Napóleon a legkevésbé tűrt el. Drámai sodrású, történelmi freskót nyújtó könyv Vinogradov műve, sikerre számíthat, akárcsak korábbi munkái. (m.) XVIII. századi művészi török szobaberendezés §M*motar

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom