Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-09 / 285. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. december 9, • • Öveges professzor csodát m... Százezrek, milliók ismerik. Könyveit, őt magát, hangját, gesztusait rádióból, tv-bői. Névtelen elismerő leveleket kap, gratulálnak egy-egy elő­adásához, vagy névnapjára. Az utcán felnőttek, gyerekek ismeretlenül megszólítják. — Csókolom öveges bácsi! — lépett hozzá a Krúdy ut­A professzor kincsei Pedig az öveges-műsorok aligha lehetnének jobbak. Érdekesek, pergők, közvetle­nek, szellemesek. — Az embereket csak az érdekli, ami közel áll hozzá­juk és amit megértenek. — Nincs a fizikának olyan je­lensége, ^mit ne lehetne úgy magyarázni, hogy az óvodás is megértse. És a kísérleti eszközeim? — a szemétdomb­ról valók. Azért kísérletezek így, hogy bármelyik gyerek utánam csinálhassa. Szobája tele könyvvel, fo­lyóirattal, lim-lommal. — Semmit se dobok el, konzervdoboz, üres golyós- toll-betét, celofánpapír gyu- fásdoboz, — a kincseim. Az ablakon besüt a nap, látni az eget. Legalább egy mikroszkópot a kocsmába cában egy kislány. — Láttam tegnap a 100 kérdést a tv- ben. — Hányadikba jársz? — érdeklődtem. — Harmadikba. — És tetszik a műsor? — Hát lehetne jobb is, — hangzott a kritikus válasz. — És most, jöjjön ide, fiacskám, csodát mutatok, csodát! Kezembe ad egy üvegdara­bot. Kitárja az ablakot. — Nézze az ablaküvegen a tükröződést. Most forgassuk el a kézben tartott üvegla­pot, és... — Eltűnt a tükröződés — mondom. — Ugye. hát nem csodála­tos? — aztán elmagyarázza, mit jelent a sarkított fény. Hat egymásra tett üvegla­pon nézek át az íróasztallap­ról visszaverődő fény felé. Színes lesz a sugarak útjába tartott műanyag vonalzó, a csillám-lemez darab. Együtt örülünk a színeknek. — Az kellene, hogy min­den kocsma mellé nyissanak egy természettudományos be­mutatót, — szenvedélyes a hangja. 20 éve szorgalmazza — egyelőre legalább a főváros­ban — egy bemutatóterem megnyitását. Ahol gyerekek, felnőttek, egyszerű eszközök­kel maguk kísérletezhetné­nek magyarázatát adva egy- egy fizikai jelenségnek és egyént tapasztalatok alapján ismerhetnék meg a tudo­mány mai csodáit. — Volna akkora népszerű­sége, mint egy kocsmának. A kocsmákra nagyon mér­ges. És komolyan ajánlotta, „menjünk előadásokat tar­tani, az italboltokba, ott mindig van közönség. Te­gyünk az italboltokba leg­alább egy mikroszkópot. Mi­nél gyakrabban néznek be­le, annál inkább felébred a szellemi szomjúság”. — ön szerint mit jelent ma az általános műveltség? — Mondok egy példát. — Előadásomon megkérdeztem, A szellem és a ló Mint mindenről, erről is van egy története. — A Pedagógiai Főiskolán tanítottam akkor. Felmerült az óriási probléma: másod­percenként milliószor szakít­suk meg az elektronok útját a rádiócsőben. Küldjünk a csőbe egy szellemet — mondtam — a feladat elvég­zésére. Néhány perc múlva Két kis történet — Amikor fiatal voltam — mesél! magáról Louis Armst­rong, a híres néger énekes — nem volt órám. Ha éjszaka tudni akartam, hány óra van, egy feltétlenül megbízható mód­szerhez folyamodtam: trombi­tálni kezdtem. — S mi történt ezután? — kíváncsiskodtak a barátai. — Alig fújtam bele néhány­szor a trombitába, az álmából felriadt szomszéd máris a falat verte mérgében és magából ki­kelve kiáltotta: „Nem szégyellt magát ilyen lármát csapni haj­nali háromkor?! ☆ Egyszer egy színész, aki Ed­mond Rostand „Cyrano de Ber­gerac” című darabjában a cím­szerepet kapta, megkérdezte a szerzőt, vajon feltétlenül hosz- szú orral kell-e megjelennie a színen. A szerző így válaszolt: — Annak, aki ebben a darab- kan a főszerepet játssza, vagy nagy tehetséggel, vagy nagy or­ral kell rendelkeznie. Azt hi­szem, hogy önnek nagy orral kell fellépnie. A híres írónak ez a mondása Idővel feledésbe merült, de Cy­rano szerepében minden színész­nek nagy orral kell fellépnie. műveletlen embernek tart­ják-e azt, aki nem ismeri Dante nevét? A válasz egy­hangú — műveletlennek. — Akkor megkérdeztem. mit adnának oda az életükből — Dante összes műveit, vagy az angol WC-t? — Némj fe­szengés után úgy döntöttek, hogy a WC-t tartanák meg Feltettem a kérdést — tud- ják-e ki találta fel az angol WC-t? — Nem tudták. — Akkor beszélhetünk majd általános műveltségről, ha a humán mellett a termé­szettudományos műveltség is legalább ötvenszázalékos he­lyet és értékelést kap! Újabb üveglap, újabb csoda. — El tudná fordítani a fény rezgések síkját? Ugye lehetetlennek látszik. — De mégsem kell megidéznünk a fizika szellemét, egy darab­ka celofán is elvégzi. Kicsoda Tyitov? Természe­tesen űrhajós. Vagy mégsem? Hiszen a magyarországi szov­jet nagykövetet is Tyitovnak hívják. Mikor születtek, mit tettek addig, míg nevük a hírekbe került? Kíváncsi­ság? Természetesen az is. Am nemcsak az. Információ­éhség is. Többet tudni, is­merni, eligazodni. Tény: az információéhséget a közéleti érdeklődés növekedése ter­meli ki. Közönyös emberek nem törődnek sem a világ, sem szűkebb pátriájuk dol­gaival, eseményeinek szerep­lőivel. Ha így nézzük, a ma­gyar nyelven először — s a szocialista országok közül is nálunk elsőként — megje­lentetett ilyen természetű mű önmagában is eredmény. Hétezer névről szóltunk. Közülük mintegy 1300 név viselője hazánk fia. Sok? A kérdéssel máris a szerkesztő­ket — Fonó Györgyné és Kis Tamás — fog'alkoztató gondok sűrűjébe vágtunk. Mert az világos elv. hogy csakis élő személyiségekről nyújt felvilágosítást a kézi­könyv. Ezen belül azonban rájöttünk hogy nekünk is sikerül egy rács segítségével. A vezetőség fülébe' jutott az eset. Szóvá tették: ma­terialisták vagyunk, ne em­legesd a szellemet! _ •> — A következő órámat így kezdtem: „Kedves kartársak! A íelsőbbség kifogásolta, hogy szellemet ..idéztem”. — Legközelebb majd egy lovat küldök a rádiócsőbe, hogy patájával másodpercenként milliószor szakítsa meg az elektronok útját... — Ló, apropo kutya —, és már meséli az újabb szto­rit. A juhász és kutyája — A Kunfehértó nádja, sása között üldögéltem. A közelben juhnyáj legelészett. Ott volt a juhász is, kutyá­ja is. Egyszer csak a kutya odajön hozzám, néz, néz egy darabig, ugat, visszaszalad a gazdájához és felém intve ugat, ugat. Jön a juhász is, megáll előttem és megkér­dezi: „Nem akarok hinni a szememnek, ön itt? Jól lá­tunk?” — int fejével a ku­tya felé. — Igen, az vagyok, akinek gondolnak. De hogy ismert meg a kutyája? — „Együtt szoktuk nézni estén­ként a televíziót!” Ellen történet. Az „angyalok öregapja" — Lehajolok az utcai tra­fik ablakán bélyegért. Az idős trafikosnő: „Jaj, de bol­dog vagyok, hogy ilyen kö­zelről láthatom Rózsahegyi művész urat”. Hat éves kislány, műsorai­nak lelkes nézője, elnevezte az angyalok öregapjának. Ismeretlen férfi az utcán: „Azért szeretem az Ön elő­adásait, mert nemcsak fizika van bennük, hanem szív is”. írt fizika tankönyvet. 29 könyvet — most készül a harmincadik. Megkapta a Kossuth-díjat, hivatalos és nem hivatalos elismerést. A neve — fogalom. mi legyen az arány? Hol vonható meg a határ szük­séges és fölösleges között? Teljességre törekedni képte­lenség, minél többet nyújta­ni kötelesség, mi legyen te­hát a mérce? Nehéz kérdé­sek, s a szerkesztők becsü­letére válik, hogy túlnyomó többségében helyes feleletet adnak, természetesen a mű­vel, a műben. Ami a kiin­dulópontot, az 1300 magyar személyiség szerepeltetését illeti: nem sok. Tükrözője an­nak a furcsa helyzetnek, hogy sok esetben többet tudtunk távoli országok egyik vagy másik politikusáról, közéleti személyiségéről, tudósáról, minit azokról, akik hazánk határai között élnek. Brigitte Bardot, Sophia Lo­ren neve hallatán aligha kell felütni a könyvet, hacsak szü­letési évszámukért nem... Ám az olaszországi párthar­cokról szóló hírek olvasása­kor rövid keresés után már­is tudjuk, hogy Lelio Basso vagy Bernardo Mattareila kicsoda. Mint ahogy a hazai hírek szereplőiről is gyorsan megtudhatjuk a legszük­Szomorú rekord Japánban szinte nincs olyan másodperc, hogy vala­hol ne lobbanna lángra tűz­vész. Ez az oka, hogy a ja­pán tűzoltók egész nap el­foglaltak. A tavalyi évre vonatkozó adatok amelyeket a japán belügyminisztérium most ho­zott nyilvánosságra, arról tanúskodnak, hogy a tűzese­tek valóságos nemzeti csa­pássá váltak. 1968-ban több mint ezer ember halt meg a tűzesetek miatt, s mintegy 9 ezren szenvedtek égési sé­rüléseket. Több mint 2 millió négyzetméter alapterületű különböző épület lett a lán­gok martalékává, s 54 mil­liárd jen érték vált hamuvá. A japán szigetek lakóit kü­lönösen az a körülmény ag­gasztja, hogy a tűz évről év­re „falánkabbá” válik. Tíz év alatt a tűzesetek száma másfélszeresére a halálos áldozatok száma pedig csak­nem kétszeresére emelkedett. A tűzesetek számának emelkedéséhez lényegesen hozzájárul, hogy a kormány nyilvánvalóan nem utal ki elegendő pénzt a tűzoltók megfelelő technikával törté­nő felszerelésére. Ez pedig annyit jelent, hogy könnyen törvényszerűséggé válhat az a tendencia, amelyet a bel­ügyminisztérium igy fogal­mazott meg: „Ahány év, any- nyi rekord”. ŐSÁLLAT Egy ausztráliai kutatócso­port Üjdél-Wales és Queens­land államok területén 200 millió évvel ezelőtt élt hül­lők, kétéltűek és halak meg­kövült maradványait tárta fel. Dr. A. Ritchy, a Sidney Múzeum tudományos munka­társa, az expedíció egyik részvevője úgy véli. hogy az a történelem előtti hüllő, amelynek megkövült lenyo­mat-, napvilágra került, az Ausztráliában körülbelül 100 millió évvel később megje­lent dinoszauruszok őse volt. Hátsó lábaira támaszkodva felemelkedhetett és két lá­bon is járhatott. A tudósok érdeklődését kiváltképpen felkeltette egy nagy, lapos kerek organizmus, amelyet azonban egyelőre még beso­rolni sem tudtak. ségesebbeket, azt pél­dául, hogy Mátrai-Gottwald Gyula, a Iparterv fő­mérnöke miért kapott két­szer Kossuth-díjat. melyek Mikus Sándor szobrászmű­vész legfőbb alkotásai, mi­kor lett a közgazdaságtudo­mányok doktora Tímár Má­tyás, a Minisztertanács el­nökhelyettese. Az elmondot­takból következik, hogy a Ki kicsoda? nem értékelést nyújt, hanem adatokat, té­nyeket közöl. Lehetőleg a leg­frissebbeket is, 1969. július 31-ig bezárólag. Ami a hazai könyvkiadási és nyomdai „átfutási időt” tekintve ön­magában sem kicsiség. Friss adatokkal szolgáló, a lehetőségek szerint teljes ké­pet adó kötetet sikerült te­hát produkáln'a a kiadónak. Mi az, ami kritikát érde­mel? A szép kötés, a mutatós nyomdai munka értékét csök­kentő sajtóhibák, főként év­számok esetében. Jónéhány esetben a főbb művek hosz- szas felsorolása, ami nem ilyen természetű munka fel­adata. A következetlenség, amellyel egyeseknél eltekin­tettek a művek említésétől, miközben másoknál túlzott bőkezűséggel adták erre a helyet. Úttörő vállalkozáshoz mérten: kis hibák. Az olva­sóval feledteti a mű hasznos­sága. A szerkesztőkkel ne fe­ledtesse. Mert a Ki kicsoda? minden bizonnyal könyvsiker lesz. Tehát: készülhetnek az újabb, javított, bővített ki­adásra. (ni) Kádár Márta Hétezerszer — ki kicsoda? Nevek. Thor Heyerdahl, Jevgenyij Jevtusenko. Major Tamás, Julius Nyerere, Talcett Parsons, Rákosi Mátyás, Mikisz Theodorakisz — néprajztudós és világutazó, köl­tő, színész, államfő, szociológus, politikus, zeneszerző. Hétezer név az újsághasábokon tomboló névforgatagból, a rádiók híradásaiban elhangzó események szereplői kö­zül, a képernyőn fölbukkanó arcok tulajdonosainak tábo­rából. Az információ áradásának korát éljük, a világ min­den pontján történik valami, s a történések nevekhez, személyekhez kötődnek.,Ki kicsoda, kérdezzük sűrűn, a hírek s nevek hallatán. Valós, s egyre nagyobb igényt elégít ki tehát az a vaskos kötet, melyet, a Kossuth Könyvkiadó bocsátott közre, címül is a kérdést .választ­va: Ki kicsoda? Lesz-e mesterséges szív? 1958-ban, a brüsszeli vi­lágkiállításon a sok kiállí­tott tárgy között bemutattak egy szintetikus hártyát, — az ún. „mesterséges izmot”, amelyet egy svéd professzor állított elő. Vlagyimir Engel- hart akadémikus, az ismert szovjet biológus, már a há­ború előtt feltárta a mozgás vegyi jellegét, miután bemu­tatta a kísérleti „izmot”, az „élő” polimerekből készült, rövidülő fonalat. A svéd tu­dós azonban olyan szinteti­kus rendszert hozott létre, amelyik képes megrövidülni és a vegyi összetétel meg­változásakor mechanikai munkát kifejteni... Csak savval kellett hatni az átlátszó hártyára, és megrövidült, a lúg viszont azonnal megnyúlásra kész­tette. Ez lényegében nem más, mint a kémiai energia mechanikai energiává való egyenes átalakulása. — Akkor jutott eszembe, — mondja Rjadomir Belja- kov, a műszaki tudományok kandidátusa — mi történne, ha egy ilyen átalakulásra képes hártyát önszabályozó rendszerben helyeznénk el? Ilymódon egy automatikusan dolgozó lüktető polimerhajtómű keletkezne... — A laboratóriumban elő­állított első hártyák véko­nyak és törékenyek voltak, s mindössze húszegynéhány grammos terhelést bírtak ki. Most viszont még néhány kilós terhet is képesek tar­tani. Ilyen, néhány centimé­ter szélességű hártyákat he­lyeztünk el függőleges hely­zetben egy folyadékkal teli edényben. Ahhoz, hogy a berende­zést 'működésbe helyezzük, már csak ki kellett egyen­súlyozni, az egyik szelepet kinyitni és a lúgoldatot be­ereszteni. A lúg hatására a hártya megnyúlik, a súly kezd „átbillenni” és műkö­désbe lép a szabályozó eme­lőkar. Elzárja a lúgot be­engedő szelepet, miközben a savszelepet nyitja meg. Ami­kor azonban a sav olyan mértékben húzza össze a hártyát, hogy az egyensúly ismét felbomlik, a hártya az emelőkaron keresztül ismét elzárja a savszelepet. A to­vábbiakban a generátor önmaga dolgozik, sajátos gyakoriságú lüktetés­sel. Megtörtént tehát a visz- szacsatolás. — Hamarosan sikerült lét­rehoznunk a műizom egy új, tökéletesebb változatát. Az új modellben a folyadék már nem a nehézségi erő hatására áramlik, hanem magának az „izomnak” a munkája következtében. Most már önállóan szabá­lyozta nemcsak az áramlást, de a sűrítést is. Minél több idő telt el, annál gyakrab­ban gondolunk a mestersé­ges szív létrehozására. Az, ami régen áloriínak, fantá­ziának tűnt, most valóságos talajt nyert. Hiszen elvben a szív, nem más, mint egy izomzsák, illetve pontosab­ban egy izomszivattyú. Amit sikerült megvalósítani egy különálló izomdarabon, moát meg lehet próbálni egy rendszeren? Egy burokba, amely szim­bolikusan a szívet jelezte, két hajlékony szifonkamrába zárt „izmot” helyeztek, ame­lyek a burkot két részre osz­tották, a szív két kamrájá­nak megfelelően. Az „izmok­ra” merőlegesen választófa­lat helyeztek el, úgy, hogy a kamra belseje most hat részre oszlott: két dolgozó „mesterséges izomra” és négy, az oldatok befogadá­sára szolgáló rekeszre. A szelepekkel ellátott hajlé­kony gumicsövek a kis és nagyvérkör mintájára ölelték körül a burkot. A jobb kamrában lúgos, a bal kamrában pedig sa­vas oldat volt. Csak a kezdő impulzust kellett megadni a válaszfalnak és a rendszer mozgásba jött. A négy fo­lyadékkal teli kamra nagy­sága változott, kettő meg­nagyobbodott, kettő pedig kisebb le'tt. A sav és a lúg automatikusan bepréselő- dött a „mesterséges izmok” kamráiba, a kisebbé váló kamrákból. Ezzel egyidejű­leg a megnagyobbodó kam­rákba új adag folyadék szí­vódott. A kamrákat úgy kapcsolták össze, hogy mindegyik mesterséges iz­mot hol lúg, hol sav áztatta. Az izmok antagonisztikusak- ká váltak és ez szabályozta a válaszfal helyzetét, a sze­lepek munkáját és ezzel aa egész rendszer működését. „A világon elsőnek dolgoz­ták ki egy mechanikai-vegyi rezgésen alapuló generátort, amelyben megvalósul a me­chanikai-vegyi visszacsatolás. Ez a prototípusa a jövő po­limer-motorjainak.” Ez volt a szakvéleménye Akszel Berg akadémikusnak, a kiber­netika egyik legjelentősebb szakértőjének. — A létrehozott modell — mondja befejezésül Radomir Beljakov, — segít az orvo­soknak néhány szívelégte­lenség modelljének elkészíté­sében és tanulmányozásában, különösen azokéban, amelye­ket lehetetlen előidézni, mi­vel elkerülhetetlenül a kísér­leti élőlény pusztulását okozzák. Szvetlána Vinokurova Újfajta aktív folyamatok a Napban —- A Nap mélyében újfaj­ta mágneses kitöréseket fe­deztek fel. Nagyteljesítmé­nyű műszerek segítségével a Napot megfigyelő Usszuri Obszervatórium vezetőjének (Távol-Kelet, Szovjetunió) sikerült megállapítania, hogy a mágneses kitörések a kro- moszférában lezajló kitöré­sek után keletkeznek. A mágneses kitörések tanul­mányozása fontos a napfol­tok keletkezésének és ter­mészetének megértéséhez. Kemence — fűtőanyag nélkül Szovjet feltalálók egy cso­portja újtípusú, aerodinami- kus előmelegítő kemencét szerkesztett, amely elektro­mos áram vagy bármiféle fűtőanyag felhasználása nél­kül is képes hőt fejleszteni. A kemence alkalmas arra, hogy vele alumíniumötvöze- teket hevítsenek fel az edzéshez szükséges hőfokra, nagyszilárdságú szerkezeti elemeket melegítsenek fel hegesztés előtt, biztosítani tudják a gumi és üveg egyenletes melegítését és el­végezzék az autódugattyúk megmunkálását. Egy zárt rendszerben működő közön­séges ventillátor a meghajtá­sára felhasznált teljes me­chanikai energiát hőenergiá­vá alakítja át. Minél több energiát használ fel a ven­tillátor. annál magasabb a zárt rendszer belsejében uralkodó hőmérséklet. A ke­mencéhez nincs szükség elektromos berendezésre, tü­zelőtérre, kürtőre, s az ily­módon végzett előmelegítés nem jár füsttel és korommal. Az új eljárás segítségével kétszer olyan gyorsan elvé­gezhető a fémek előmelegí­tése, mint a legmodernebb elektromos kemencékben. Angliából, Franciaország­ból, Olaszországból és Bel­giumból máris szabadalom­igényt jelentettek be az új berendezéssel kapcsolatban, I

Next

/
Oldalképek
Tartalom