Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-04 / 281. szám
1969. december 4, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Jó fa!atok nyomában Ezentúl kevesebb gondban £ő a feje a háziasszonyoknak, bővül a reggeli és vacsoraválaszték húsféleségekből. Legalábbis ezt ígéri a Szolnok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, amely a harmadik negyedévben csak füstölt áruféleségből hetente 80—100 mázsát forgalmaz. Több sós hátaszalonna kerül majd a fogyasztókhoz, amely eddig hetekre el-eltünt az üzletekből. (Októberben háromszáztizenkét mázsa kelt el belőle. Emellett nagyobb mennyiségű töltelékárut dolgoznak fel. A háromnapos ünnep előkészületeinek jegyében nemcsak a mennyiséget növelik, hanem a választék is bővülni fog. Kapható lesz hurka, kolbász, bácskai és kenőmájas. Számítanak arra is, hogy szilveszter előtt többen keresik a virslit. A hagyományos szilveszteri virslihez — amelyből 20—30 mázsát forgalmaznak hetenként a megyében — már kiválasztották azokat a bikákat, amelyeket a vágóhídra visznek I Szállításra, feldolgozásra várnak a sertések Készül a finom disznótoros A 7-es út felszabadult - a vasútnál sincs hóakadály A Közlekedés és Postaügyi Minisztérium szerda reggeli jelentése szerint a Dunától keletre a főútvonalakon nincs hóakadály. A közlekedés zavartalan, A Dunántúlon sok hóakadályt sikerült az éjjel elhárítani, a főútvonalak közül a 7-gs teljes hosszában felszabadult. A 8-as út viszont csak Enyingig, illetve Jánoshalmán túl járható, Márkó térségében, továbbá Somlóvásárhely és Tüskevár között még torlaszok akadályozzák a közlekedést. A 61-es út Tamásincehely és Nagytárkány között, a 64-es Enyingnél, a 71-es Akaii— Badacsony—Tördemic között, míg a 75-ös út Bak és Zala- támok között járhatatlan. — Ezeken a helyeken teljes erővel folyik az utak tisztíA MÁV hálózatán hóakadály nincs. A Dunántúl egyes részein a hófúvások miatt a helyi vonatok késéssel közlekedtek míg a Tiszántúlon, az ország déli-délkeleti részein váltóállítási nehézségek késleltetik a vasúti közlekedést ☆ Szerdára virradó éjjel megszűnt a kétnapos bakonyi hóvihar, amely a hét elején Veszprém megye nagyrészén megbénította a közúti forgalmát. A mentőszolgálatnak, ez idő alatt négy esetben kellett áldozatkész munkára vállalkoznia. Kedden este két gyermeket akik közül egyik életveszélyes állapotban volt, csak nagy ügy- gyel-bajjai tudtak beszállítani a veszprémi kórházba. Valamennyi sérült állapota Javul A komlói Zobák-aknán hétfőn történt bányaszerencsétlenség sérültjeiről biztató hírt közölt a szerda reggeli orvosi jelentés. A pécsi 3-as számú honvédkórház égési osztályán ápolt valamennyi beteg jobban van, a baleset legsúlyosabb sérültje, Orsós János is túljutott az életveszélyen. Öt közepesen vagy könnyebben sérült dolgozó elhagyta ágyát. Az egész megye aggódó együttérzése mellett több intézmény ajánlotta fel segítségét a gyógyító tevékenységhez. Állandó kapcsolatban van a kórházzal a Mecseki Szénbányák Igazgatósága is. A komlói kórház öt ápoltja közül négyen kedden délután hazatértek otthonaikba, egy beteg további kezelésre szorul. Háború hadüzenet nélkül A hadüzenet nélküli háború színtere a zagyvarékasi Temető utca. A szereplők sem ismeretlenek, a Rácz família, a Bogdán család. A Rácz família ezúttal nem saját családjával, hanem a Burai házaspárral verekedett össze. Színhely a kocsma Kovács Béla alezredes, a Szolnok megyei főkapitányság igazgatásrendészeti alosztályának vezetője tartott néhány nappal ezelőtt helyszíni tárgyalást a tömegverekedés ügyében. Elsőként Burai Zoltánt szólította. A fiatalember — véletlenül — ebben az ügyben mint tanú és sértett szerepelt. Nemsokára bevonul a börtönbe. Amint magyarázott látszott, hogy egyik ujja kacska, friss a sérülés, — Ez még a múlt péntek; verekedés nyoma, nem a mostani — mondta. Öt és feleségét november 22-én a zagyvarékasi kisvendéglőben Bogdánék in- zultálták, majd a Rácz családdal karöltve megverték, összerugdosták. A mozinál tovább folytatódott a garázdaság-sorozat. A verekedésbe ezúttal beavatkoztak az asszonyok is kinn az utcán Rácz Ferenc ólmoisbottal is megütötte Burait. Végigkergették a házaspárt az utcán, ösz- szeverték őket, és a védelmezőiket. A rendőrség beavatkozása vetett véget a verekedésnek. Csak a csecsemők nem A helybéli körzeti megbízott rendőrnek valamennyi vádlott és sértett személyes ismerőse. Ha tőle így köszönnek el, — viszontlátásra — nem csodálandó. A Temető utcaiak közül talán csak a csecsszopók bűntelenek. A hadüzenet nélküli háború most is elevenen folyik, tüzeli őket a bosszúvágy és a gyűlölködés. Amíg benn, a helyiségben az alezredes az ítéleteket hirdette ki, a kinn várakozók majdnem összeverekedtek. Ugyanis megérkeztek az idősebb családtagok és újra felszították ä gyűlölködést. A rendőröknek kellett közbeavatkozniok. Az igazgatásrendészeti alosztály vezetője Bogdán Józsefet 800 forintra feleségét 400 forint pénzbírságra ítélte. Bogdán Jánost 20 napi elzárással, Rácz Ferencet 15, Rácz Sándort szintén 15 napi elzárással sújtotta. K gy. «*» Iskoladzsungel A laikus nem könnyen igazodik el a megszűnőben levő technikumi és az újonnan szervezett szakközépiskolai osztályok rengetegében. A szolnoki, Vásárhelyi Pál közgazdasági szakközépiskolájának épületében működik a dolgozók közgazdasági szakközépiskolája. Jelenleg éppen az átalakulás félidejében van. Harmadik és negyedik osztályai még technikumi osztályok, az első és második osztályokban viszont már a szakközépiskolai anyagot tanítják. A közgazdasági technikumi és szakközépiskolai osztályok mellett van még egy kereskedelmi technikumi osztály, amelynek tanulói ebben az A technikumból szakközépiskolává váló intézet iránt a felnőttek érdeklődése sem csíókkent, hiszen az új szak- középiskola többet ad, mint a technikum. A szaktárgyak azonos szintje mellett a közismereti tárgyakat a gimnáziumi oktatás szintjére emelték. Sok jelentkezőt vissza kell utasítania az iskolának. „Mi vagyunk a dolgozók gimnáziumának legjobb beiskolázol” — mondotta dr. Száz János igazgató. — „Akiket valamilyen okból Az utóbbi egy-két évben a vállalatok általában merevebben értelmezik a dolgozók továbbtanulását szabályozó rendelkezéseket, mint korábban. Ez nem hat előévben érettségiznek. Ezenkívül két kereskedelmi szakközépiskolai tanulócsoport is működik. Ez utóbbitkat indítják a következő években is. Vaai még egy vendéglátóipari szakközépiskolai osztályuk, amelyet inkább csak a megyei igények kielégítésére indítanak, általában négy- évenként. A SZÖVOSZ fennhatósága alatt áll a még meglévő két kereskedelmi technikumi osztály. amely a következő két évben végleg megszűnik. Gimnáziumi érettségivel rendelkezők számára indult a kétéves, úgynevezett kiegészítő képesítő előkészítő, amelynek két osztályában százharminchárman tanulnak. Ez jelenleg az egyik legkeresettebb oktatási forma. nem tudunk felvenni, átirányítjuk a gimnáziumba”. A visszautasítás gyakori oka, hogy a jelentkezők előzőleg nem töltöttek el 18 hónapod az illető szakterületen. Az érettségizetteknél ez nem nagy gond, őket alkalmazzák a vállalatok, aki azonban csak nyolc általánost végzett, nehezen tud bekerülni az isko’ába. Nem szívesen veszik fel olyan munkakörbe, ahol eltölthetné a felvétel előtt szükséges 18 hónapot. nyösen a jelentkezésre. A vállalatok büszkék jó eredményt elérő dolgozóikra, az iskola értesítése nyomán gyakran megjutalmazzák őket, a gyengébbekkel azonban, akik pedig leginkább rászorulnának, általában kevesebbet törődnek. Vannak természetesen kivételek, a mészöv, a fűszert, a Tisza Cipőgyár vagy a honvédség. rendszeresen érdeklődik a hozzájuk tartozó továbbtanulók eredményei iránt. Az átszervezés gondjai A tankömyvgondok okozzák a legtöbb kellemetlenséget. Az iskola májusban feladta a rendeléseket, de kilencféle tankönyv még most is hiányzik a különböző tagozatokon. Néhányból csak nyomdai levonatok érkeztek a tanároknak, a tanulók csak az előadásra támaszkodhatnak a tanulásban. A régi könyveket itt ritkán lehet felhasználni. Talán ez az iskola kapcsolódik a legszorosabban az élet mindennapi gyakorlatához. Az új gazdasági mechanizmusban bekövetkezett változások ebben az iskolában hatnak leggyorsabban és legerősebben. Az iskola létszáma az utóbbi években nem változott lényegesen, a lemorzsolódás viszont növekedett. Az elmúlt évek 15 százaléka helyett tavaly 21 százalék volt. Dr. Száz János igazgató véleménye szerint a lemorzsolódás növekedése összefügg a tanulók fiatalodásával. Az átlag életkor alacsonyabb lett, és a fiatalokban, úgv látszik, kevesebb kitartás van. mint az idősebbekben. Gyorsabban elveszítik a kedvüket, különösen az első osztályban hagyják abba sokan a tanulást. B. A. Az érdeklődés nem csökkent A vállalatok és az iskola Bistey András: ÉJSZAKAI ÜGYELET Az asztalon régi újság hevert, a nappali ügyeletes hagyta itt. Felvette és az utolsó oldalra lapozott. „Letartóztatták a kémkedő klinikai főorvost”. — Már olvasott az esetről, de most újra átfutotta. Ajtónyitás riasztotta fel. Szélesváilú, kövér törzsőrmester állt a küszöbön. Kezével a sapkája felé bökött, inkább csak jelezte a tisztelgést. — Jelentem, egy gyereket hoztam. — Miért? A törzsőrmester köhintett. — Azt mondta hozzam be. Egy pillanatig mindketten hallgattak. A törzsőrmester bizonytalanul rézett rá, zavartan hunyorgott. Lassúbeszédű, komótos mozgású émber volt, az a típus, amelyik nehezen ért meg valamit, de ha megértette, egész életére az agyába vésődik. — Miért akarta a gyerek, hogy behozza? — Nem tudom. Azt mondta, betöri a kirakatot, ha nem hozom be. — Hol van most? — A folyosón. Egy pádon ült és bóbiskolt. Amikor megálltak melette, felriadt A gyenge világítás összemosta az- arcvonásait, közel kellett hajolni hozzá, Tizenhat—tizenhét évesnek látszott. — Hogy hívják? — Kiss Árpád. — Hány éves? — Tizennyolc. — Foglalkozása? — Most érettségiztem. — Miért jött ide? Megvonta a válát. — Ivott? — Nem. A fiatalember nyugodtan, türelmesen ült a pádon, mintha várna valamire. Az alhadnagynak föl sem tűnt, hogy nem állt fel, amikor szólt hozzá. A törzsőrmester az ajtófélfának dőlt és mosolygott. Elégtételt érzett, amikor látta az alhadnagy tanácstalanságát. — Hol lakik? — Nagykátán. — Minek jött ide? — Dolgozni. — Hol dolgozik? — Nincs munka. — Hogyhogy nincs munka? — Nekem nincs. — Miért? A fiú felállt lépett néhányat. Erősen sántított, minden lépésnél nehézkesen oldalra dőlt. Néhányszor megtett vagy öt métert oda-vissza, azután szótlanul megállt. — Itt a városban hol lakik? — A nagybátyáméknál. — Ügy gondolta, hogy mi szerzünk munkát magának? — Nem tudom. — Hát mit akar? Beszélgetni jött ide? — Nem akartam hazamenni. Akkor láttam meg... A törzsőrmester felé mutatott. — Miért nem akart hazamenni? — Ma se találtam munkát. — Fél a nagybátyjától? — Nem. — Itt nem maradhat. A törzsőrmesterhez fordult. — Megnézte a személyi igazolványát? — Igen Rendben. A fiú köszönt és döcögve elindult az ajtó felé. — Jóéjszakát. Visszament a szobába, de nem ült le az asztalhoz. A törzsőrmester lekísérte a fiút a kapuhoz és a pihenőbe akart menni. Az ajtó nyitva volt, az alhadnagy hangja megállította az előszobában. — Törzsőrmester elvtárs! Megállt a nyitott ajtóban. — Tessék. — Mit gondol, miért kísértette be magát a fiú? — Nem tudom. Nem szívesen beszélt, látszott, hogy feszélyezi a közöttük levő korkülönbség. Magában nem fogadta el felettesének az alhadnagyot, aki a fia lehetett volna. Minden mozdulatával hangsúlyozta, hogy csupán a szolgálati fegyelem miatt fogadja el ezt a viszonyt — Mégis.,, miről beszéltek, amíg jöttek befelé? — Nem beszéltünk. — Nagyon magányos lehetett.., A törzsőrmester nem válaszolt. Az alhadnagy hirtelen úgy érezte, hogy valami ostobaságot mondott, és elvörösödött. — Beszélni akart valakivel... azt gondolhatta, hogy ki fogják hallgatni... A törzsőrmester egy darabig várt még, de az alhadnagy nem mondott mást, hát összeütötte a sarkát. — Kérek engedélyt a távozásra!
