Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-04 / 281. szám

1969. december 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP •» TÉVEDÉSEK VÍG HATÉRA A partbiztosításhoz hétezerkHszáz négyzetméter rőzsepokrócot és hatezerötszáz tonna terméskövet használta^ fel. ezenkívül korszerű burkolási módszert is alkalmaztak. A híd alatt és környékén betonrámákkal rakták ki a partosait. Ezt az új pari biztosítá­si módszert Karcagi Gábor főmérnök vezetésével a vízügyi igazgatóság háromtagú kollektívája dolgozta ki és kísérletképpen itt alkalmazták elsőízben. A Zagyva épülő árvízvédelmi rendszerének befejező szakaszaként Szolnokon a Zagyva tiszai torkolatánál nagyarányú rendezési munkál végez a Középtiszai Vízügyi Igazga­tóság. mwm A Tévedések vígjátéka nem tartozik az érett, nagy Shakesoeare-drámák közé. Több még benn» a klasszi­kus el.dtől — Plautus vett kölcsönanyag, mint az eredetien shakespeare-i. A mai néző számára kissé ért­hetetlen félreértések soroza­tából álló komédia bemuta­tása mint művészi feladat is, más jellegű nehézségeket és örömöket jelent egy együt­tes számára, mint akár a Hamlet, a Lear, vagy a III. Richárd színrevitele. A véres tragédiák bemutatásá­ban a színliáznak már van­nak hagyományai, még hoz­zá jók. Az említett drámák bemutatói bizonyították, hogy a Szigligeti Színház nem­csak tiszteli és szereti a szín­pad géniuszát, de érti is. Shakespeare vígjátékainak előadásában már korántsem rendelkezik hasonló, a sike­rek útján szerzett gyakor­lattal. Székely Gábor te­hát bátran új utat keresett Sha'^S’V'n '-p.hr>-.' pq ■-> és nevettető színpadi szer­zőt választotta, hogy bemu­tassa a Tisza-parti város közönségének. A Tévedésekkel jól válasz­tott. hiszen ha e komédia kezdeti is — a drámaíró ko­rai műve —, semmiképpen nem kezdetleges. Karcsú, mesterien felépített, fiatalos derűt árasztó játék. Az utób­bi időben alaposan megfia­talodott együttes profiljának és a jelenlegi erőviszonyok­nak a legjobban megfelelő, testhez álló feladat. Az együttes szinte kilubickol­hatta magát benne. Mert já­ték ez a javából. Az egyre inkább önmagára ismerő és öntudatára ébredő reneszánsz ember felnőtt játéka. És nem felhőtlen játszadozás. Hi­szen a jókedvű komédia hát­terében mindvégig ott kí­sért a komor tragédia eshe­tősége is. A félreértéseken alaouló. má^-^ár a-* őw;1*- segig fokozódó bolondozás mögött ott komorlik a vált- ságot fizetni nem tudó apa esetleges halálbüntetése. De mint kiderül, nem szabad semmit túl komolyan ven­nünk a Tévedésekben, még a halált sem. Hisz mire a nap lemegv, helyére kerül min­den. Az a^a rátalál fiaira és elveszett feleségére, s a test­vérek is meglelik egvmást, sőt az egyiknek még szere­lem is akad. A iá*zv t»v>át általános feloldódással végző­dik. S mindez rendkívül szó­rakoztató. De mert Shakes­peare játéka, egyben-másban tanulságos is. Nem csupán azt szívle’herifik meg haló- le, amit Adriáim, az ephe- susi Antipholus felesége mond ki, hogy tudniillik ide­je volna a férfiéval egyenlő jogot biztosítani a nőnek is a házasságon belül. Sokkal többet jelenthet nekünk, mai nézőknek az a derű, jobb szó hfián optimizmus, ami a játék láttán ébred bennünk. Az tudniillik, hogv a küzdő ember — ha tévedések, fél­reértések buktatóin át is, de mégis eléri kitűzött célját. Nem választott tehát rosz- szul a színház, az időben egy napba sűrített és jófor­mán egy színhelyen játszó­dó históriát páratlan lelke­sedéssel is vitte színpadra: lendületes, fiatalos előadás­ban. Az együttes szinte egyetlen nekifutással vette az akadályt, s ez minden­képpen dicséretére válik. Még akkor is, ha a sodró len­dületben el-elhalványodott a vígjáték egy-egy részletének szépsége, vagy a feltörő vi­dámság közepette a kor társadalmát jellemző figurák némelyikének egyéni arcu­lata nem domborodott ki eléggé. A fiatalok fiatalos előadá­sán még a deszkák is bele- porzottak a játékba. Sőt Vajda László fergeteges be­viharzására a színpadi lépcső deszkája is leszakadt, de ez mit se ártott, Vajda kezé­ben egyszeriben karddá vált a silány deszka. (A fiatal színész kitűnő lélekjelenléte, s ötletes találékonysága nyil­vánult meg benne.) A für­gébb észjárású Urom.o — Szombathy Gyula pedig egyenesen akrobatikus mu- tatványoKra ragadtatta ma­gát a felszabadult játék he­vében. Természetesen a tempós, ritmusos játék elképzelhetet­len lett volna Fehér Miklós stílusos és rendkívül gazda­ságos teret biztosító díszletei nélkül. Kitűnő ötlettel nem­csak a folyamatos színvál­tós nélküli játékot tet­te lehetővé, de még a Shakespeare-korabeli színpadból is ízelítőt adott. A lent és a fent l«zi- kai megteremtésével — vár­szerű, emeletes építmény — a játék szellemi lehetőségeit tágította ki. Néhány Shakes- peare-előadás díszletével már eddig is bizonyította kivéte­les színpadi érzékét és tehet­ségét; most, a Tévedések díszleteivel újabb bravúrt hajtott végre. S ez nem is maradt hatás nélkül Szé­kely Gábor rendezői elkép­zeléseire sem. A kitűnő já­téktér magával ragadta al­kotó fantáziáját: jobbnál jobb ötletekkel dúsítja a já­tékot. V psntvin fpiiHZmi a rendkívül hangulatosan in­dító néma játékot, majd az álmából ébredő Ephesus szellemes megelevenítését a színpadon. Ahogyan például a rt kötélen leeresz­kedő csábító a reggel jöttére kereket old a felszarvazott férj bosszúja elől, nemcsak érzékletes látvány, hanem beszédes előjel is: ebben a városban bizony nem lehet minden a legnagyobb rend­ben. Különösképpen pedig, ami az erkölcsöket illeti. Hogy ez » temn^c látók r1”- kor egysíkúvá vált és „lég­üres térben” folyt, hogy nem mindig éreztük a lüktető vá­rost zsugori kereskedőivel, áldozatra éhes kurtizánjai­val a kort magát az adott körülmények között, ahol a statisztéria jószerivel is csak látvány szerepét töltöt­te be. nem írhatiuk teljes mértékben a rendező szám­lájára. A tévedések alanyai közül elsőnek Szombathy Gyula Dromióját kell említeni. Szol­gája vérbeli alak, az előadás nyeresége. Talán 6 érezte meg leginkább, mennyire nincs határ a bohózatnak is beillő komédiában, termé­szetesen akkor, ha valakiben igazán ott él a mulattatás ősi vágya. Amikor a színen van, mindig történik valami. Derekasan állja a sarat. Pe­dig a vele kapcsolatos poé­nek nagy része vagy a feién, vagy az alsó felén csattan. Néha már az az érzésünk, hogy ebben a megkergült, meckavarodott vi'ágban ő a játékmester. Ikertestvére, a másik Dromio valamivel las­súbb és nehézkesebb. Vajda László alakítja, és ha nem is ér fel az előbbi hatásával, mégis erőssége az előadás­nak. Az íkerszolgák gazdáit Kránitz Lajos és Áts Gyula alakítiák. Az előbbi meggyő­zőbb erővel és kimunkáltabb játékkal, s bár hangbeli in- diszoozíciója gátolta szere­pe teljes megformálásában, így is jól érzékeltette a há­zából kizárt férj lelkében egyre magasabbra csapó vi­hart. eljutva szinte az őrü­let határáig. Áts Antipholu- sában inkább a gyemgédebb vonások kaptak hangsúlyt; érzelmes pillanataiban jól érvényesült szépen zengő orgánuma.A vígjáték női sze­replői közül a rokonszenves feladatát magabiztosan meg­oldó Hegedűs Ágnesen kí­vül Bókái Mária dacosan ha­ragos Adriánája hívta ma­Shakespeare bemutató a Szigligeti Színházban gára a figyelmet. Szerepében jól mutatta meg a férfiúi zsarnokság ellen támadó asz- szony és ugyanakkor a fér­jét elveszíteni nem akaró nő összetett lelki játékát, sőt a hitves házsártos féltékeny­kedését is. Baranyai Ibolya Luciánája kellemes jelenség volt, s példa a női beletörő­désre. Vaszy Bori kurtizán­jában a könnyelmű nő rá- menőssége kapott l'őhang- súlyt. A játék többi sze­replői is megtették a magu­két; Huszár László tekinté­lyes és jószívű hercegével, Papp László volponés arany­művesével, és hogy el ne fe­lejtsük, Forgács Tibort az apa keretfunkciót betöltő szerepében, szavaiból egy ha­jótörött család tragédiája tá­rult fel, gyötrő fájdalomtól kísérve. A színház tehetsé­ges együttesének igyekezetén túl a sikerben Jánoskuti Márta színekben gazdag, ki­állításában már nem mindig pompázó jelmezeinek is ré­szük van. A két ikertestvér ruházata például lehetett volna díszesebb is. mert ez­zel talán nőtt volna a játék méltósága és eleganciája is. Ezt a kis többletet még meg­érdemelte volna a kétségte­len helyes szándékú, kama- szos aránytalanságai ég ki­növései ellenére is kellemes estét jelentő előadás. Valkó Mihály Ha jogról beszélünk sokan a hivatalokra, vagy éppen a rendőrségi, bírósági ügyek­re gondolnak, mivel a jog­szolgáltatás fogalma általá­ban ezekhez az intézmények­hez kapcsolódik. Annyira elterjedt ez a nézet, hogy a munkáját becsületesen vég­ző, családjának élő embe­rek büszkén mondják: még sohasem volt dolguk a tör­vénnyel. Ez azonban — a szó valódi értelmében — nem lehet igaz. A törvény, a jog minden társadalomban elkísérj az embert az élet első pillanatától az utolsóig. Jogszabály vonatkozik a még meg sem született magzatra, aztán a csecsemőre, s min­denkire, akármilyen életkor­ban van is, egészen a sírig, pontosabban még azután is. Természetesen mindez nem­csak szocialista rendszerben van így. Már a történelem előtti kor embere is igyeke­zett szabályozni a törzs, vagy a nagycsalád életét, az ókor­ban pedig — a rómaiaknál éppúgy, mint a keleti népek­nél — írott és íratlan törvé­nyek határozták meg a csa­ládi kapcsolatokat is. (Hogy csak egyetlen helyenként máig fennálló családi jogsza­bályról beszéljünk, a példa kedvéért; a mohamedánok szent törvénykönyve, a Ko­rán előírja, hogy egy férfi­nek négy törvényes felesége lehet.) Korszerű, haladó szellemű családjogi törvény azonban mégis csak a szocialista or­szágokban van, jóllehet, a családi élet számos vonatko­zásáról szólnak jogszabályok kapitalista országokban is. A tőkés társadalomban mindig, minden vonatkozásban az anyagiakból indulnak ki, ezért a jogi szabályozás is elsősorban a vagyoni kérdé­sekkel foglalkozik, az embe­rek közti jogi problémákat csak mintegy ennek függvé­nyeként tárgyalja. A első olyan törvény Magyarországon, amely a családdal részletesen foglal­kozik 1952-ben jelent meg. (Teljes, kissé hosszú címe: A házasságról, a családról és a gyámságról szólói 1952, évi IV. törvény, röviden Csa­ládjogi törvény.) Az élet kö­vetelményei szerint azóta en­nek a törvénynek néhány Tőrös István, a kisújszál­lási veterán súlyos betegsé­géből lábadozik. Felesége az alacsony, szemüveges, még mindig friss mozgású ász- szony. szerető féltő gondos­sággal ápolja, hogy mielőbb meggyógyuljon és együtt él­degélhessenek csendes kis otthonukban. Együtt, ahogyan az élet­útját is járták, ahogyan küz­döttek — egymást is báto­rendelkezését módosították, lényege azonban máig is vál­tozatlanul érvényben van. — Külföldi jogászok megállapí­tása szerint Európa egyik legjobb családjogi törvénye a miénk. Mint a ríme is mutatja, a törvény három fő részre ta­golódik; szól a házasságról, mint a család alpjáról, ez­után magával a családdal foglaalkozik részletesen, vé­gül a gyámság kérdéseit tár­gyalja. A továbbiakban mind­ezt részletesen ismertetjük. Bevezetőként még arról, hogy milyen elvekre épült a magyar családjogi törvény és egészében a család jogi hely­zetének rendezése. A jogal­kotók természetesen a szo­cializmus alapelveiből indul­tak ki, amely szerint min­den ember, nemére nemzeti­ségére, vallására stb. való te­kintet nélkül — egyenlő. (Hogy ez mennyire fontos a családjogban, arra igen sok példát lehetne felsorolni. Az idősebbek emlékeznek arra, hogy a felszabadulás előtt az asszony és a gyermekek mennyire, — szinte korlátla­nul — kivoltak szolgáltatva a férj, illetve apa akaratá­nak, elsősorban vagyonjogi ügyekben. Voltak — és egyes országokban, például Rhodé- siában. a Dél-afrikai Köz­társaságban ma is vannak — olyan törvények, amelyek azt is előírják, hogy ki kivel köthet házasságot stb.) A szocialista magyar csa­ládi jog alapelvei, röviden, szinte csak címszavakban összefoglalva: a házasság ön­kéntességének és szabadsá­gának elve; a házastársak egyenjogúságának elve; az anya és a gyermek védelmé­nek az elve; a szülői jogok­nak a gyermek érdekében történő gyakorlásának elve; a házasságból és a házassá­gon kívül született gyermek közötti különbségek mellőzé­sének elve és végül, de nem utolsó sorban az állam és az egyház elválasztásának elve. Mit jelentenek ezek az el­vek, hogyan érvényesülnek a gyakorlatban és a törvény betűje szerint? Hogyan védi a Magyar Népköztársaság a családot jogszolgáltatásával — erről lesz szó a továbbiak­ban. Várkonyi Endre rítva — előbb ösztönösen, majd egyre tudatosabban a kizsákmányoló, embert pusz­tító rendszer ellen. Regény­be illő, harcos életük egy- egy epizódját felvillantja a múltat idéző beszélgetés. — Az első világháború idején gyereklány voltam. Apámat a frontra vitték. Mi meg anyámmal ingyen dol­goztunk Pólya Illés város­gazdának. es^hon't jön a tanyáján. Alig látszot­tam ki a földből, és 108 birkát őriztem. Másik évben meg a hasas disznókat gon­doztam. ígért ugyan a gaz­da bárányt, malacot is, de nem adta meg. Becsapott, pedig hűségesen dolgoztam. A fagyos, hideg novemberi napokon is kihajtottam le­gelni a nyájat. S hogy egy kis enyhet leljek, belefeküd­tem a barázdába. Mi lett a következménye? Az, hogy megfáztam, s megmeredtem mint egy darab fa. Hat hé­tig lepedőben forgatott a jóanyám. Ma is benne az ízületeimben az akkor szer­zett kór — sorolta Tőrös néni. — Keserű tapasztalataim voltak, s ezek még csak sza­porodtak, amikor az uram­mal összekötöttem a sorsom, k tovább cselédeskedtünk. Magunkban lázadoztunk, töp­rengtünk, mit lehetne tenni. Aztán 1926-ban arról hallot­tunk, hogy a hozzánk hason­lók közül néhányon a föld­munkás szakszervezet helyi csoportjának szervezésén fá­radoznak. Később, amikor már a Tapasztó Zsiga tanyá­ján laktunk, azzal állított be hozzánk Turbacs Mihály, és Szentpéteri Balázs — az öreg kubikos —, hogy ala­pítsuk meg a Szociáldemok­rata Pártot. — Ettől kezdve már tud­tuk, hol a helyünk, mi a dolgunk. Rendszeresen olvas­tuk a Képszavát, hozzájutot­tunk illegális kiadványokhoz, sajtótermékekhez is. Nem egyszer az uram mellett bal­lagtam a barázdában, s úgy olvastam hangosan a fonto­sabb írásokat. Turbacs Mi­hállyal gyakran felkerestem a cselédeket, buzdítottam az asszonyokat, ne fogadják el kommencióba a zsizsikes bor­sót, babot, a kükacos sza­lonnát. — A 30-as évek elején már többször bekísértek ben­nünket a rendőrségre. Egy­szer tiltott gyűlés tartása cí­mén 10 napi elzárást sóztak mindannyiunkra, akik ott voltunk a Váróczi Áronék la­kásán. Akkor már csak úgy találkozhattunk, hogy hol az egyik, hol a másik családnál jöttünk össze névnap, szüle­tésnap ürügyén. Ilyen élmények, hatások kö-heri tanulta meg a har­cot s vált elvhű párttaggá az egyszerű parasztasszony, aki­nek párttagsági körűmében — csakúgy mint a férjéében — a belépés dátuma: 1928. Ta­valy nagy öröm érte Tőrös Istvánnét — a ma, is tevé­keny asszonyt — november 7-én megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet. •ár Az idén november 7-én egy másik kisújszállási asszony, Bakó Kálmánná is birtoko­sa lett a Szocialista Hazáért Érdemrendnek. A kitüntetés átvétele után peregtek könnyei, s vallottak küzdel­mes életéről. — Fiatal éveim valóban küzdelemben, rettegésben teltek, A férjem a nincstelen napszámos, kubikos itt Kis­újszálláson alapító tagja volt a pártnak. Vígh Elek, Janó János, Földi István, Turbacs Mihály és még mások szin­tén vele együtt vállalták, ami ezzel járt. Én egy szóval sem elleneztem a férjem el­határozását. Együtt éreztem vele, s mindig mellette sze­rettem volna lenni. Eljártam a gyűlésekre is. Nem egyszer karomon a kisfiámmal. Majd kisebb megbízatásokat telje­sítettem: átadtam az üzene­tet az elvtársaknak, hol lesz a találka, vagy amikor a mi házunkban találkoztak őr­ködtem. Gyakran sok-sok ki­lométert gyalogoltam, vit­tem az ebédet az uramnak mikor kubikoltak. s az ebéd­del együtt az újságot is. — Nem tagadom, sokszor rettegtem, féltettem az ura­mat és a többieket. Még a rokonságom előtt is titkol­tam. mit csinál az én párom, Ügy is kitudódott, amikor már a csendőrök tartották szemmel a házunkat. Hány­szor feldúlták a lakásunkat, kirángatták a gyerekeinket éjnek idején az ágyukból. Pártkiadványok, illegális saj­tó után kutattak. Sokszor el­vitték az uramat. S, ha ilyen­kor messziről sírva kísér­tem, volt, aki az arcomba vágta: minek kommunistás- kodik! — Amikor 1944 áprilisában internálták a férjemet, is­mét magam maradtam a két gyerekkel, a sok munkával, bajjal. Bármennyire aggód­tam, tépelődtem, nem hagy­hattam el magam. Eleiem, ruha kellett a gyerekeknek, dolgoztam tehát kettőnk helyett is. — A felszabadulás utáni évek cmorsan elszálltak. Nem volt idő a tétlenségre. Az uramnak, s nekem is volt mit csinálnom és szívesen is dolgoztunk, hiszen most már a volt cselédek, a kisemmi­zettek, az üldözöttek javára történt minden. Ma is dol­goznék én, mint amikor egészséges voltam, csakhogy most már jó. ha a ház kö­rüli tennivalókat el tudom végezni — mondta Bakó néni. Bakó Kálmánná vállalta az új eszméért, az igazibb, emberibb életért harcoló fér­je sorsát. Osztozott vele a munkában, a k'w','»’emben. Ennek elismeréseként kapta meg a kisújszállásiak közül tizedikként a magas kor­mánykitüntetést. Nagy Katalin Jogról mindenkinek 1. A jog a családban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom