Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

1968. december 25, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 13 K'n voltam a legszebb és legbájosabb angyal a mennyekben, csak úgy hí­vott az atyaúristen is, hogy Gábriska. A szárnyaim min­dig hófehérre fényesítve, nem úgy, mint jó néhány fegyelmezetlen arkangyalé, akiknek még a tegnapi sár is ott díszelgett a szárnyu­kon; fogat soha nem akar­tak mosni, és ha őrizni küldték őket, mindig nyafog­tak: nekik ezért veszélyes­ségi pótlék is jár. Ha nekem azt mondta valamelyik Há­romság, hogy rohanjak, mert Kajevácnét ott lenn a földön kísérti az ördög egy férfi képében, rám lehetett számí­tani, mert tudtam, hogy me­lyik pillanatban kell csön­getni az ajtón, s aztán huss, elrepülni..,' Nem véletlen tehát, hogy az atyaúristen engem bízott meg, vigyem a karácsonyfát Povázsaiékhoz a Jó utca 4/B alá. mert tudták, hogy szép angyali üdvözlettel, lágy csengetyűszóvál, égó gyertyával és szikrázó csil­lagszóróval éppen akkor ér­kezem majd, amikorra kisül az utolsó tepsi beigli is és Povázsai Pityut már har­madszor pofozza meg az ap­ja, hogy ne kukucskáljon, mert bandzsa lesz és a háta mögött keresi majd az aján­dékot. Nem rajtam múlt„ ftoföí nem íny történt. Amikor leszálltam a főtá­vé, rögtön szaladnom kel­lett a csittogó-villogó jócs­kával, fehér tngecskémben, mert sikoltva mutogatott rám egy öregasszony: — Te jó úristen, itt ' a repülő csészealj! ...és ez a sikoltás sokak­nak feltűnt. <Többek között három férfinek is, akik vi­hogva kapkodtak először fe­GYURKÓ GÉZA: hér ingecském alá, hogy utána akkora pofont adja­nak. hogy a kis fán meg­gyulladtak tőle a csillagszó­rók... — Tűz van! kiáltotta valaki, és mire magamhoz tértem, már vijjogva rohan­tak a tűzoltók, hogy alig volt időm felugrani egy autó­buszra... — Mi van?... angyalosdit játszunk? Ezzel a csengős izével itten nem lehet utaz­ni! — förmedt rám a ka­lauz, — Kérem szépen, én an- ffífal vagyok és most viszem a karácsonyfát... — próbál­tam mondani, de a kalauz közbevágott. — Persze, hogy as... Re­pülni is fog — mondta és kirúgott fástól-csengőstSl a buszról, miközben bőven em­legette barátaimat és ba­rátnőimet ott fenn a meny- nyekben. Ekkor taxiba akar­tam ülni, de a taxis kis- anyámnak szólított, úgy lát­szik, aranyhajam és ingecs­kém miatt és megkérdezte, miért pont a karácsonyfát loptam el a palitól. — Kérem szépen, én an­gyal vagyok és most vi­szem a karácsonyfát — pró­báltam mondani, de a ta­xis közbevágott és azt mond­ta. hogy neki is karácsony­estje van. ilyenkor fogadal­ma tiltja, hogy ledér tolva­jokat fuvarozzoná — Elmész a pokolba, kis- enyám — kiáltott rám és nagyon megijedtem. Még, hogy én, a pokolba. Ott áll­tam az út mentén és hal­lottam is, hogyan kongat a harang hatot, pedig nekem már fél hatra ott kellett vol­na lennem Povázsaiéknál m Jó utca 4/B alatt. Megkér­deztem tehát egy rendőrt. hogy merre van az az utca? A rendőr először eltátotta a száját, úgy bámult, majd el­fogta a nevetőgörcs és úgy nyöszörögte: — Atyaég. hogy mit ki nem talál ez a boy szolgálat... Na. gyere, kisöreg. elkísérlek, nincs messze — mondta a rendőr és én mentem mel­lette, miközben 6 állandóan valami bognak hívott és ne­vetett. Negyed hétkor ott álltam az ajtó előtt és becsönget­tem, aztán csingilingizni kezdtem a kis ezüst csen- getyűmmel és hallottam, amint Povázsai papa ezt üvölti a fiának: — Ne ordíts már, mert akkora pofont kapsz, hogy a csillagszórót is meteorithul­lásnak látod... Nem hallod, itt az angyalka! Várj! Aztán kinyílt az ajtó, egy férfi állt mögötte, rám né­zett és nagyot üvöltött: — A fene egyen meg... Most van fél hat? Feljelen- tele1' te csirkefogó... Micso­da boyszólgálat ez... — ki­kapta a fát a kezemből, be­csapta az ajtót, hogy az in­gecském beszorult és fakép­nél hagyott. És én ott áll­tam az ajtó előtt ingben és a hónom alatt a glóriával azon tűnődve: Atyaúristen, mi lehet az « boyszólgálat, amivel egy rendes angyalt itt mindig összetévesztenek, az­tán káromkodtam egy na­gyot, mert szelíd angyal lé­temre ezt is megtanultam. ANQYALKA VOLTAM Karáeseaf s filcsfóliábcsst A béke és & szeretet ön­képének jelentőségéről már s&agyon sokat írtak. A mo­dern világ tükre, a bélyeg gyűjti és összefoglalja mind­azt, amit korunk társadal­mát foglalkoztatja. Minden esztendőben több filatelista objektum jelenik meg, róluk leolvashatjuk, hogy az egyes népek milyen tartalmat ad­nak &z ünnepnek, milyen he­lyi szokásokkal színesítik és talán elvezetnek ahhoz, hogy e napokban mi ad olyan erőt, amely még az emberek pusz­tító háborúját is — bár saj­nos csak órákra — megálljt parancsolhat­Filatelista utazásunkat itt­hon kell kezdenünk, mert a világ első karácsonyi bélye­gét a magyar posta hozta forgalomba. 1943-ban három értékű sorozat jelent meg, amelyet Tóth Gyula grafikus művész tervezett. A bélye­gek rajza féldomborműszerű ábrázolásban betlehemi je­lenetet mutat be magyar vi­seletbe öltözött pászorokkal, illetve I. István hódolatát. A fenyő ünnepéről a Szov­jetunió először 1963 végén emlékezett meg az újévi jó­kívánságokkal együtt, mert ott az űj esztendő első napján szokásos az ajándékozás. E témakörben világhírű művészek számos alkotásá­nak reprodukciójával talál­kozunk, mégis az ünnep leg­boldogabb percét Ausztria bélyegrajzolója 1953-ban tár­ja elénk. A karácsonyfát álmélkodva csodáló gyermek szemében az égő gyertyák, csillagszoró szikrái tükrö­ződnek. a kis kezek tétován rezzennek a látvány szépsé­gétől. A bélyeg olyan álta­lános sikert aratott, hogy a következő karácsonyra az eredeti sötétzöld helyett. BáStezatlan rajzzal kék szí­tod változatban jelenntette meg az osztrák posta. 1963- ban, majd 1966-tól évente egyházi tárgyú szobrok, fa­faragások, az idén festmény bemutatásával köszönti nyu­gati szomszédunk az ünne­pet. A Német Demokratikus Köztársaság 3 bélyegen is­merteti a Lausitz-i szorb népszokásokat, amelyből az első értéket a karácsonyi tészta sütőformájű ismerte­tésének szentelik. Anglia 1966-ban űj színnel jelentkezett 6, illetve 9 éves gyermek rajzát, háromkirá- .lyokat és hóembert, hozta forgalomba. Ezután nagy mesterek képei, majd 1968- ban Rosa Dease tervei sze­rint babával hintalóval és vonattal játszó gyermekek (köztük a művésznő kisleá­nya) kerültek bélyegre. Az idei sor 8 színű nyomtatá­sával, modern felfogású raj­zával, amelyen a régi bizánci művészet hatása is feltűnik, keresett bélyeg. Málta mo­dern grafikai megoldású so­rait különleges formákkal emeli ki. Nem sorolhatunk fel min­den karácsonyi bélyeget, hi­szen. egyedül ebben az év­ben mintegy ötven országból várható ilyen kiadás megje­lenése. Sok tengerentúli or­szág (Burundi, Jemen, stb.) olyan festmény bélyegekkel hivalkodik, amely az ottani kulturális igényt messze meg­haladja- Botswana a gyerme­két karién tartó néger anya csillag felé tekintő rajzával jelképezi, hogy az ország la­kossága támogatást, segítsé­get vár. Kedves raizokon gondol a gyermekekre Korea °ho] 1P57-ben egv karácsony­fát őrző kutya ábrázolásával kezdték meg az e témakörbe vágó kiadásokat, Ünnepi sáSyUUmasi «Dopet Egy kis ATYAI JOT AN ÁCS — Sohase feledd el, fiam, hogy az életben a becsüle­tesség és a bölcseség a leg­fontosabb. — Mit értesz becsületessé­gen, papa? — Azt, hogyha valakinek megígérsz valamit, akkor azt minden körülmények között teljesítsed. — S mit értesz bölcsessé­gen? — Azt, hogy soha senkinek semmit ne ígérj!-ie ŰTRAVALÖ Az'ifjú pár nászúira indul a Tátárába. Beülnek az üj humor kocsijukba és szívélyes bú­csút vesznek a szülőktől. A mama könnyező szemmel int nekik búcsút és utánuk ki­áltja: — Térjetek ha» egészsé­gesen, e — együtt! * A RENDELŐBEN Lucia kisasszony ismét fel­kereste rendelőjében a csi­nos fiatal orvost — Még mindig nagyon sá­padt, — jegyzi meg az or­vos. — ö, doktor űr, legalább mondjon valamit, amitől el­pirulhatnék, SZÍNÉSZEK, BOHÉMEK Ä régi szinészvilág emlékeiből Nagyon régen Miskolcon a „,III. Richard” került színre. Amikor Richard kétségbe­esve felkiáltott: — „Egy or­szágot egy lóért!” — valaki leszólt a karzatról: — Szamár is jó lesz ma­gának! A színész szemrebbenés nélkül válaszolt a kedélyes- kedőnek: — Igaza van, jöjjön le! ☆ Karmath Imre színpadi szerző benyújtotta darabját az egyik színház igazgatójá­hoz akiről köztudomású volt. hogy nem az ő véleménye a döntő, hanem amit a felesé­ge mond. A darabot a színház nem fogadta el előadásra, mire Karma th a következő távira­tot intézte az igazgatóhoz: A fúria ítéletét megfelleb­bezem! A régi idők népszerű ka­barékomikusa, Szenes Ernő, akit a kövér Szenes néven ismertek, állandó pénzzavar­ral küzdött. A Lánchídon ment át egy barátjával. — Látod — szólt Szenes, — ha ez a királyi vár az enyém lenne, azonnal rend­be tudnék jönni anyagilag. — Mit érnél vele, ha a királyi vár a tiéd lenne?, Szenes csodálkozva vála­szolta: — Mit?! Hát egy húszast csak kapnék érte? ☆ Az első világháború alatt Föld Aurél igazgató rendel­/ KERESZTREJTVÉNY Á BEKÉRŐL f­“ !e r* n □ n n P Fj n ffi“ nr s 5 iJ­í J m a □ m T* IS 16 EE n 18­t. J [*r — r 0 23 24 Ü 26 V n 18 0 29 5T­n E 1J~ 34 ! íi 3ä | 1 34 * ST" A * ■ 0 39 & 41 s L 42 43 Ü '11 z 45 46 • 47 48 0 49 0 56 51 VT 53 0 54 ; ] 0 SS $4 m ST" Z * ti z ”*| m 60 $ íT* tz 3 T 63 Ll E Bi 1 Wk t.C/Á 66 67 ét 3 69 70 71 H 71 0 n~ *1 VT 75 j i 77 L_j 0 78 0 79” * 80 , B 55” ü 83 84 u b5~ 86­S7T 88 lL * /, 90 95 w 93 "n1 LU Hu m L a a Radnóti Miklós egyik ve»*Mfc két sorét rejtettük « a vitasdn- tes 1. és a függőleges 12. széni alatt. . Vízszintes: is. Üldözésre Ido­mított kutya. 14. Ilyen iram Is van. 15. Kiejtett mássalhangzó. 17. Iparos. 14. Amerikai hírügy­nökség. 20. Lángol <—■). aU Kiabál <+’)• SS. „A" varróéra köz. 25. Lehetőség. 24. Shakes* peace királya. 22. Régi rangrik vidltés. 29. Helyrag. to. Főséi­hez kell. 32. Hangtalan tflzl 22. Vétő. 25. Ki rámol. ST. Tiltó *6. 29. Menekül. 49. Szúnyog teád. 42. Kellemetlenség, Idegen sió­val. 44. Betegség. 49. Fiú, német tül. 48. Csendes. 49. Folyadék. 90. Srtékjelzés. 82. Juhlakia. S3. Oratórium réssé. 54. Kém­lel. 55. Ábra. VT. Házikó. 58. Szél- 11 tóoszlop. 4L iskola, zsargon, ban. 92. Vissza: aroma. <5. fntm rag. 96. kktelenül sír. 94. Igen, oroszul. 64. Kötőszó. 79. Női név (+). 72. Kavics. 72. Nem való­di. 75. Sport. TT. Néma dátum! 78. Latyak. 79. szakit. H. sérü­lés. 42. Kicsinyítő képsó. 42. Dal, dallam, franciául. 48. Laány- are dísze. «T. Ibolya kezdete. 99. Boldogsága. 96. Mielőtt mag­halt. 92. Kagynéní, méBaettU. Függőleges: 2. Nemzeti Válla­lat. 2. Irodai munkát végző hők. 4. Strázsáját. 5. Végtelen sekk! «. Hangtalan Zab! 7. Római hat. í. Becézett szülő. 9. Adnak-e neki» io. Női név. 31. Gyakori névvégződés. 16. Érzé­kel. 18. Közlekedési terület 26. Vélin része. 22. Mint vízszintes 88. számú. 23. ...poetica. &L Majdnem gyűrű. 2«. Kötőszó. Z3. Mulatság. 39. Fej része. 34. Heg. 38. Tanintézet rövidítése. 38. Vi­rágok sajátja. 39. Állóvíz. 4L Csomag, zsargonban. 63. Kevert ara! 91. Vágóeszköz. 95. Viziál- kt 47. Óriáskígyó. 49. Ipari nő. vény. 51. Hasadás. 54. lyuk. 56. Orosz súlymérték. 59. Női bece­név. 68. Meleg. «2. Régi súly- mérték. 84. Bizalmas, latinul. 88. Testet fedi. 87. Akadály. 69. Dí­szeit 71. Néma, hangtalanul. 72. Veszteség. 74. Jár. 76. Kiejtett mássalhangzó. 78. Téli sportot «*. 80. Sütemény (+1 83. „Az* alkotás. 84. Női hangnem. 88, Rámol. 88. CY. 60. Hibátlan. 4L Varróeszköz. 93. Mint vízszintes VT. számú. Beküldendő: a vomldéaet, a vízszintes 1. és a függőleges 12. számú sorok megfejtése, decent bér a-íg, kezese szerint, az akkori Vá­rosi Színház csak szombat­vasárnap tartott előadást. A színészek természetesen he­tenként csak két napra kap­tak fizetést­Amikor egymást követték a katonai behívások, az egyik színész keserűen megjegyez­te: „Most már csupán az ké­ne, hogy Föld Aurélt is be­hívják katonának, s akkor csak szombat-vasárnap lenne háború!’* # Egy népszerű vidéki tán­coskomikus nem kapott al­bérleti lakást, s kénytelen volt felkeresni a városka szállodáját. A színészt a portás nagy örömmel üdvözölte: —- Miben lehetek szolgála­tára, kedves művész úr? — Mibe kerül* egy szoba az első emeleten? — kér­dezte a színész. — Hat pengő. ■— A másodikon? «=? öt pengő. —- fis a harmadikon? — Ott csak 3 pengő. A színész köszönt és elin­dult. A portás utánaszólt: — Hát nem veszi ki a szo­bát? — Nem elég magas nekem ez a szálloda! * Honthy Hanna mesélte az alábbi történetet. A fiatal házaspár az állat­kertbe készült kicsi gyere­kükkel. Mielőtt elindultak volna megnvu gtatták a gye­reket: ne féljen az állatok­tól mivel azok senkit nem bántanak. Kiértek az állatkertbe. a gyerek bátran, magabiztosan köszöntötte a ketrecekben lévő állatokat: — Szeivusz majom, szej- vusz kígyó... Amikor a hatalmas elefánt ketrecéhez értek, a gyerek metánt Rácban, nagv sze­mekkel nézte az á’latot, majd «weoeyv«» megszólalt: — Kejiteőtolom! Sebestyén Mihály i

Next

/
Oldalképek
Tartalom