Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
1969. december 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Á tudomány jövő évtizede Az új évtized küszöbén azt a kérdést tette fel szerkesztőségünk néhány vezető tudósunknak, hogy az 1970—80. évek között mit várnak saját szakterületük fejlődésétől? JANOSSY LAJOS akadémikus, a Központi Fizikai Kutató Intézet igazgatója, egyetemi tanár, az MTA alelnöke Egy évvel ezelőtt egy kör- interjú során engem is megkerestek egy kérdéssel: „Miként változtatja meg a technika fejlődése az emberiség egészének életét, sorsát a kétezredik év beköszöntőig?” Ekkor elmondtam, hogy erre a kérdésre nehéz lenne a tényleges valóságot éppen csak megközelítő választ is adni, hiszen tapasztalataink egyre inkább azt mutatják, hogy a tudomány, a technika fejlődése legtöbb esetben a várttól eltérő eredményeket produkál. Amit egy évvel ezelőtt 3 évtizedre előrevetítve elgondoltam, most az elkövetkező egy évtizedre vonatkoztatva is igaznak tartom. A fejlődés várható legérdekesebb kérdései egyikének tartom, mennyiben sikerül az elkövetkező évtizedben megoldani az eddig csak bombákban felhasznált fúziós energia békés célú alkalmazását, vagy gyakorlatban és széles körben hasznosítható módszereket kidolgozni a nagy tömegben feltalálható tórium hasadási energiájának felhasználására. A technika fejlődésének ezek a remélt eredményei — vagy közülük akár csak egyik is — óriási, ma még nem ismert és várhatóan rendkívül olcsó energiaforrásokat szabadítanának fel és adnának az emberiség rendelkezésére. Milyen technikai újítások és mikorra váltják valóra ezeket az — elméletileg már mindenképpen megalapozott — elképzeléseket, még nem tudjuk. Egy dologra azonban — és nemcsak a fúziós energiával kapcsolatban — a kérdés felmerültekor és a továbbiakban is állandóan figyelmeztetnünk kell. Sokakban él a tévhit, hogy a jövőben majd korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló és olcsó energia az emberiség problémáinak döntő többségét megoldja. De ez nem így van — az energia nem minden. Az ipari költségeknek az energiafogyasztás csak kisebb része és ha ezt a részt igen jelentősen csökkenthetnénk is, csak annyit jelentene, hogy a rendelkezésre álló munkaerő kisebb hányadát kellene fűtőanyagok előállítására használni és így több terméket és olcsóbban tudnánk előállítani. Ennek kihatása azonban lényegileg azonos lenne bármely más, a munka hatásfokát növelő felfedezéssel. Az olcsó, vagy akár ingyen energia még nem jelenti a földi paradicsomot. Nagy segítség az árubőség megteremtésére, és az kedvező a társadalom szempontjából, de önmagában még nem jelenti az emberiség boldogságát. Az USA-ban például, ahol az egy főre eső fogyasztás jelentősen meghaladja bármely más ország fogyasztását, az emberek milliói sokat szenvednek politikai és társadalmi problémáktól. A vietnami háború milliók számára jelenti a rettegést, a faji megkülönböztetés a lakosság jelentős százalékát tölti el elkeseredéssel, de mindezen túl a hihetetlenül kiélezett kapitalista konkur- rencia miatt mindenki egzisztenciális problémákkal küzd. A technika robbanásszerű , fejlődése mellett elengedhetetlen, hogy a politikai és társadalmi fejlődés lépést tarthasson ezzel, mert csak ez teremtheti meg az előfeltételét annak, hogy az emberiség nyugodtan élvezhesse munkájának gyümölcseit. Sokszor már közhelynek tűnik, de ez marad az emberiség sorsdöntő kérdése a technika és tudomány sokszor fantasztikusnak tűnő eredményei évtizedeiben is: hogyan lehet a háború veszélyét elhárítani az emberiség feje felől? Amíg ez a veszély nem szűnt meg, a termelés igen nagy részét foglalja le, vonja el az élelmiszert, ruhát, lakást, vagy akár nagyobb értékű fogyasztási javakat váró emberektől az agresz- szióra, vagy agresszió elleni védelemre történő felkészülés, és ez köti le nagymértékben a tudományos erőfeszítéseket. Nem ismeretlenek azok a milliárdos nagyságrendű számok, amelyek önmagukban megmutatják, hogy a gazdaságilag fejletlen országok embertelen nyomorát szinte egycsapásra meg lehetne szüntetni a fegyverkezésre fordított kiadások egy részével. Mindezen túl azonban az emberiségnek viszonylagos anyagi jólétben élő', része sem élhet mindaddig nyugodtan, amíg a háború veszélye fenyeget. Reméljük — és nem tartom túlzott optimizmusnak — hogy a következő évtized a tudományok fejlődésének eredményeként is, amelytől elválaszthatatlan a szocializmus építésének várható további fejlődése — segít közelebb • hozni az emberiség nagy álmának megvalósulását és a tudomány' eredményei az egész világon a békés építés céljait szolgálhatják. DR. STRAUB F. BRÚNÓ biokémikus, akadémikus. egyetemi tanár, az MTA alelnöke Az elmúlt évtized egyik legnagyobb változása az volt, hogy gyakorlatilag minden tőkés állam rátért a tudomány hosszútávú tervezésére, felismerve annak jelentőségét az élet minden te-, rületén és egyúttal elismerve a szocialista államok tervszerű tudományos fejlődésének eredményeit. A tervezés egyik előfeltétele az elérhető célok kijelölése, mielőtt az erők és eszközök mozgósítását elvégezzük. Az elérhető célok kijelölése azonban egyre nehezebb lesz, éppen a gyorsuló haladás miatt. Ha visszatekintek arra, hogy tíz évvel ezelőtt mit jósolhattam volna meg szűkebb tudományterületem fejlődéséről, egyértelműen azt mondhatom, hogy meg tudtam volna jósolni annak ■ elérését, aminek tudományos elvi alapjai mór rendelkezésre álltak. Azt pl., hogy a fehérjék szerkezetének fel- - derítésére megismert módszerek , alkalmazásával nemcsak több fehérje szerkezetét, hanem a szerkezet elvi lényegét megismerjük és lehetővé vált fehérje mesterséges előállítása. Meg lehetett volna jósolni, és be is következett, hogy a nüklein- savak' szerepének fő vonásait megismerjük, s most az évtized végén sikerült is egy gént (egy dezoxiribonuklein- savat) tisztán előállítani. Ugyanígy, most meg tudom jelölni azt, hogy a ma rendelkezésre álló elvi és módszertani alapokon a 70- es évek során meg fogjuk ismerni a magasabb rendű sejtek oszlása és Specializálódása alapját képező biokémiai, molekuláris biológiai folyamatokat El fogjuk tudni érni, hogy bizonyos tulajdonságokat ala- csonyabbrendű, talán még növényi szervezetekben is, kémiailag szintetizált gének bevitelével kívánatra be tudunk vinni. Meg fogjuk ismerni a gyógyszerhatások alapját képező sejthártyák szerkezetét és működését. Talán teljes mértékben meg fogjuk ismerni a növényi fotoszintézis módját és azt utánozni fogjuk tudni laboratóriumi körülmények között. Végül előrelátható az is, hogy a közeli években a hazai kutató tevékenység ugrásszerűen növekedni fog az építés alatt álló új inté- ' zetek (Szeged) segítségével, s így a magyar kutatás részesedése a jövő eredményeiben nagyobb lesz, mint áz elmúlt két évtizedben. A tudomány fejlődése azonban az előrelátható mellett meglepetésekkel is jár, ezt az elmúlt évtized biológiai kutatása is bizonyítja. Nem lehetett 10 évre előre látni, hogy a működések szabályozásának alapelveit (allosztéria, operátor elmélet) felfedezzük; ha előre láttam volna 1959-ben, akkor ezt én fedeztem volna fel 1960-ban, s nem mások később. El kell készülni váratlan még nagyobb jelentőségű dolgokra is, hogy milyen területen, nem tudom. A zseniális, nagy horderejű felfedezések, mint amilyen az uránhasadás, vagy a biológiában a Mendel-törvé- nyek, vagy a penicillin felfedezése volt — nem jósolhatok meg. A biológia az elmúlt időkben a legjobb képességű fiatalokat vonzotta magához, így az megjósolható, hogy több ilyen váratlan felfedezés várható a következő évtizedben. Mit jelent mindez a gyakorlat szempontjából? Azt, hogy pl. ■ rövidesen enzimgyárak fognak létesülni, amelyek nemcsak a mosószerek, hanem számos más ipari folyamat számára fognak enzimeket készíteni (élelmiszeripar, gyógyszeripar stb.). A mezőgazdaság és az állattenyésztés a nemesítés és termesztés új módszereivel hatalmasan növekvő termékenységet fog elérni. Az orvostudományban az egyes örökletes betegségek megnyilvánulását meg tudjuk akadályozni, egyes daganatos betegségek kórokozójának felismerésével tovább fog erősödni a rák kemoterápiái kezelése. Hatalmas fejlődés várható az orvos- tudomány szempontjából azért is, mert ez az évtized meg fogja oldani az ellenanyagok keletkezésének módját, s így eldönthető, hogy a sebészetben mi ültethető át és mi nem. DR. GEGESI KISS PÁL orvos, akadémikus, egyetemi tanár, az MTA elnökségének tagja Az , orvostudományt — úgy vélem — helyesebb lenne egészségtudomány elnevezéssel jelölni. Ma az a kutató korszerű, akinek figyelme döntően a meglevő egészség megvédésére és ezzel együtt a baj,v a betegségek megelőzésére irányul. Mennyi bajt, aggodalmat, szorongást, fájdalmat, menynyi költséget, sőt mennyi idő előtti halált lehetne megelőzni, ha az orvostudományok eddig elért elméleti és gyakorlati eredményeit teljesen át lehetne vinni minden család, minden ember mindennapi életében való folyamatos alkalmazására. Az orvostudományok által elméletileg megoldott kérdések közül csak néhány olyant emelek ki, amelyeknek általános alkalmazását szeretném megvalósítva látni az 1970—1980 közötti évtizedben. A csecsemők és kisgyermekék helyes táplálása, helyes testi és lelki „nevelése”: gondozása, szoktatása, tanítása, oktatása mind a családban, mind a családon kívüli közösségekben, mind a társadalom széles életében. Ugyanígy szeretném megvalósítani a felnőttek mindennapi életében a tudományok által elért eredmények hasznosítását. A megfelelő életritmus beállítását: a munkálkodás, a pihenés, az üdülés, a szórakozás egészséges váltogatódá- sának érvényesítését az emberi életnek mind az egyes napjaira, mind éveire, mind évtizedeire vonatkoztatva. Kell-e itt hangsúlyoznom a túlzott alkoholfogyasztás, a dohányzás, a nem megfelelő táplálkozás, a nem megfelelő pihenés, üdülés, az éjszakai, a hétvégi szórakozásokkal való hajszoltság ártalmait? Azt szeretném, ha a mi „ember-központú” társadalmunkban az 1970—1980 közötti évtizedben e kérdésekben elért orvostudományi ismeretekből minél több véglegesen átmenne az emberek mindennapi élete gyakorlatába. Ami az orvostudományok elméleti jellegű munkáját illeti, a kutatóknak van néhány nagyon súlyos „adóssága” az emberek, az egész világ iránt. Talán első helyre teszem, mint megoldható kérdést, az ún. érelmeszesedés kérdését. Az eddigi kutatások eredményei mintegy előkészítették a következő évtizedre e súlyos és úgyszólván minden idősödő embert fenyegető probléma megoldását E kérdés _ végleges tisztázása sok szívhalál, sok agyi halál, sok szívbaj, sok vesebaj, sok idegrendszeri és érzékszervi betegség megelőzését hozza majd magával. A megoldásra elméletileg előkészített másik kérdés az ún. „vírus-probléma”. Mind a vírusok szaporodására, terjedésére, az élő szervezetben való megtapadására, az ekként megbetegedett szervezet gyógyítására, sőt a megbetegedés megakadályozására irányuló kutatások eddigi eredményei olyan re- ménytkeltők, hogy el tudom képzelni; az 1970—1980 közötti évtizedben a kérdés elméleti általános megoldását. Ide sorolom az interoferon- ra, a sejtekben keletkező általános védő ellenanyagra vonatkozó kutatásokat is. Nem látom ilyen' megnyugtatónak az emberi rák, valamint az emberi fehérvérűség mibenlétére, gyógyítására, keletkezésének megelőzésére irányuló kutatások eddigi eredményeit. Az eddigi eredmények nem azt mutatják, mintha 1970—1980 között az emberi rák és az emberi fehérvérűség kérdése megoldásra kerülne. A végleges megoldáshoz még a további évtizedekben az eddigieknél sokkal nagyobb anyagi, felszereltségi és szervezettségi feltételek biztosítására volna szükség. Talán 1970—1980 között felismeri az emberiség, hogy a katonai kiadásokra, a háborús felkészültségre, a világon levő feszültség fokozására fordított milliárdok hasznosabban volnának felhasználhatóak ilyen célra. Az anyagi ráfordítottságon, a felszereltségen és szervezettségen túl bizonyos fokig a technikai eredmények alkalmazásától is függnek majd az 1970—1980 közötti években az átörökíthető betegségek kérdése kutatásainak eredményei. Ebben az évtizedben az átörökíthető készségek, képességek — ideértve az átörökíthető kóros készségeket — vizsgálataitól, elsősorban a kromoszóma vizsgálatoktól komoly eredmények várhatók az embergyógyászat szempontjából is. Meg vagyok győződve arról is, hogy az orvostudományok felhasználva más tudományágak: az általános biológia, a kémia, a fizika, a technika, műszaki, kibernetikai tudományok eredményeit az orvoskutatók mind a kórismézéshez, mind a gyógyításhoz, mind a betegségek megelőzéséhez, a szervek átültetéséhez sok új gyógyszert, sok új belgyógyászati és sebészeti eljárást fognak kidolgozni. ERDEI FERENC agrárközgazdász, akadémikus, az MTA alelnöke Most vagyunk abban az időszakban, amikor a tudományos-technikai forradalom elég széles fronton betört mezőgazdaságunkba. Törvényszerű, hogy ez a folyamat haladjon tovább a következő években, illetőleg az egész évtizedben. Ennek különösen adott feltétele a mi mezőgazdaságunkban, hogy nemcsak végrehajtottuk a mezőgazdaság szocialista átszervezését, hanem szocialista nagygazdaságaink többségükben már megszilárdultak és a korszerű technika alkalmazásában is alapvető tapasztalatokat szereztek. Objektív törvény- szerűség tehát, hogy ez a folyamat ellenállhatatlanul és viszonylag gyorsan előrehaladjon a magyar mezőgazdaságban. Vannak azonban akadályok, illetőleg nehezítő körülmények is. Az egyik ilyen akadály: egész népgazdaságunk, ezen belül különösen mezőgazdaságunk viszonylag kismérvű akkumulációja. Ez erősen korlátozza mindazoknak az új berendezéseknek a beszerzését, amelyek a korszerűsítéshez nélkülözhetetlenek. Másik hasonló körülmény, hogy a termelőeszközök piaca mind a saját ipari termelésből, mind a behozatalból eléggé szűkre korlátozott. Ezek a tényezők lassítják az egyébként természeténél fogva gyorsan előrehaladó folyamatot. Én személy szerint úgy ítélem, hogy közepesen gyors lesz ez a folyamat, ami az előrevivő és az akadályozó tényezők kölcsönhatása folytán jön létre. Maga a fejlődés szubjektív tényezője nagyon erős. Mind mezőgazdaságunk gazdaságpolitikai irányításában, mind a gazdaságok vezetésében és általában az agrárközvéleményben uralkodnak az előrevivő erők. Mindenütt akarják nagyüzemi mezőgazdaságunk teljes korszerűsítésének a megvalósítását és ezért meg nem szűnő erőfeszítéseket tesznek. Várható azonban az is, hogy a nehezítő tényezők frontján bizonyos javulások bekövetkezhetnek. Így a mezőgazdasági termékek árában és a mezőgazdaság akkumulálóképességének a növekedésében, valamint nem alaptalan az a várakozás sem, hogy a termelőeszközök árában is csökkenés következzék be. Egy évtized alatt lényegében végbement mezőgazdaságunk teljes korszerűsítése. Eddig i megtörtént ez a baromfi- és a kenyérgabonatermelésben, előrehaladt a kukorica esetében, (most bontakozik ki a sertéstenyésztésben, de a többi területek még ezután következnek. S együtt ezzel a folyamattal számos kiegészítő ipari jellegű feldolgozó- és előkészítő tevékenység is ki fog fejlődni nagygazdaságainkban. Ez a mezőgazdaságban érdekelt összes tényezők számára sokoldalú, érdekes és vonzó feladatot jelent. Legnehezebbet mindenesetre gazdaságpolitikánkban e téren ugyanis azt kell elérni, hogy népgazdaságunk növekedésének és egyensúlyának az érdekeihez képest javítani tudja a mezőgazdaság, illetőleg az élelmiszergazdaság közgazdasági feltételeit. Hasonlóképpen sokoldalú és nagy feladatot kell elvégezni e téren az összes mező- gazdasági tudományoknak is. Ezek közül a legbonyolultabbat az agrárgazdaságtannak és az üzemszervezésnek* hogy hozzájárulhasson az előrehaladás közgazdasági és üzemgazdasági feltételeinek a javításához. A technológiai rendszerek fejlesztésében, a kemizálás és a mechanizálás előrevitelében pedig egyaránt sók újat kell produkálnia a mezőgazdasági szaktudományoknak. A várakozásnak megfelelő korszerűsítés előrehaladása sem jelenti azonban azt, hogy mezőgazdaságunkban elveszti jelentőségét a kiegészítő kistermelés a háztáji és egyéb kisegítő gazdaságokban. Egy évtized múlva is lesznek ágazatok, afnelyekben számottevő e kisegítő termelés. Az összes termelésből való hányad csökkenése mellett egészében még tekintélyes lesz az a mennyiség, amit részben önellátásra, részben áruként • termelnek meg a kiegészítő kistermelés keretei között. A kétféle termelés aránya tekintetében is ellentétes erők hatnak. Az életviszonyok átalakulása és általában az urbanizáció előrehaladása olyan irányban hat, hogy gyorsan csökkenjen a kiegészítő kistermelés. Támogatják ezeket a törekvéseket általában a nagygazdaságok vezetői is. Gazdaságpolitikánk azonban __ az eg ész népgazdaság érdekeit nézve — továbbra is védi és támogatja a háztáji és egyéb kisegítő termelést, sőt új ösztönző és támogatási módszereket is kell alkalmaznunk. Valószínűleg úgy alakul a helyzet, hogy az eddigi háztáji termelési formák csökkennek — elsősorban a szarvasmarha-tenyésztésben — egyrészük azonban tartósan fennmarad és e mellett új formák is kifejlődnek. Ezek lényege a bedolgozás, akár a helyi nagygazdaság termelésébe és feldolgozótevékenységébe, akár kereskedelmi, illetőleg ipari vállalatok tevékenységéhez •kapcsolódva. A technológiai korszerűsödés ilyen folyamata a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok belső üzemi szervezetére is kihat. Továbbfejlődik vállalatszerű gazdálkodásuk, s a bennük dolgozók is mindinkább a munkás-szakmunkás pozíciójába kerülnek. És emellett sokféle feldolgozó és kiegészítő ipari tevékenység fog kifejlődni - mezőgazdasági nagyüzemeinkben. Mindez együtt azt jelenti, hogy mezőgazdaságunk határozottan és egyértelműen iparosodik.
