Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

MW. december a SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 7 VIRÁGYASÁRNAP SIMON PAP BALLADÁJA A forradalmár Uránusz tanító és az álmodozó, az emberi jót megváltószerűen hívő Simon pap tragédiája bontakozik ki Gyöngyössy t Imre Virág vasárnap című filmjében." Az eseménysor 1919-ben Játszódik, de egy napjaink­ban is időszerű ideológiai vitát is illusztrál: az erő- szakmentes és a cselekvő forradalom vitáját A filmet a nagy történelmi esemény, az 1919-es prole­tár forradalom ihlette: a ren­dező egy ötven évvel ezelőtt született népdal motivációt komponált filmmé A népdal ma is éh Egy kommunista papról szóL Képzeletbeli alakja — ballada! homály •— egyes pontokon azonosul Uránusz tanítóval, aki tu­datos forradalmár. A ren­dező felteszi a kérdést: két ember volt-e tulajdonkép­pen? A filmen kettős alak­ban jelennék meg. Simon pap az új világ születésének, szebbé tételé­nek. erőszak nélküli útját járja, a halála előtti felis­merésig csak ezt tudja el­képzelni. Szeretetet mindenki iránt, elkerülni az összeüt­közést, fenntartás nélkül hin­ni az emberi jóeselekedei belső igényében. A tanító alakja a tudomá­nyos szocializmus talajából fakad. így cselekvő hős, míg Simon oaP jóindulatúságá- ban is csak önmagát sodor­tató tragikus hős. Részese ugyan a történelemnek, de tevőlegesen nem alakítója. A tűzbe veti a fegyvereket, vi­rágot ad az emberek kezé­be, — ezzel akaratlanul is kiszolgáltatja őket. Nagy jelkép, örök érvé­nyű: a gyengét, a védtelent, a helyzetet rosszul felismerőt eltiporják! Simon pap ezt az Igazsá­got csak elkésve ismeri fel, de akkor vállalja az erőszak elleni erőszakot és vértanú­ságában azonosul flvéréveL Gyönyörű líra Gyöngyössy Imre filmje. Érződik ugyan a már jobban kiteljesedett kortársak, Jancsó, Kása és Sára művészi hatása, kicsit talán a Kazantzaki regény filmváltozatának passió íze is — „Akinek meg kell hal­nia” — de mindez sokkal m- kább csak erősíti a rendező önálló, sajátos hangját Több, 1919 emlékéhez mél­tó film született már. de ilyen döbbenetesen szép — ez pereze szubjektív értékíté­let — még nem. .Simon papot Frantisek Ve- Icefep gránitba mintázta; egyaránt visszaadja a huszi­tizmus • mártírjainak és pa­rasztmozgalmunk papjainak arcélét Alakításának " nagy­sága sajnos másodlagossá teszi Urénusz tanító alakját akit Tóth Benedek nagy tehetség­gel formál ugyan, de Ve- leckyhez képest gyengébb át­ütőerővel. Kitűnő a filmben Kőmű­ves Sándor, Gelley Kornél és Tomanek Nándor. W. « _ AZ ELSŐ ÉS /\ HUSZONÖTÖDIK Azóta már Sebestyén Györgynének hívják Túróczi Etelkát. Akkor még Túróczi lány volt. Az első lány Tú­róczi György, ■ a szatmári káptalan tanyásának öttagú családjában. Édesanyját Ilo- ’nának hívják. Talán őt is annak keresztelik, ha... Hideg tél pustolt akkor is. A kislányt a meleg kuckó­ban tartotta a család. Jó gyerek volt, egész nap fel se sírt — Papa dájtye mnye gyé- vusku — mondta a katona. Magyarázta, hogy ő elviszi a kislányt magával Túróczi ék­től nem messze lakott egy katonaasszony. Telefonista volt úgy mondják. Kará­csony járta, nágyon egyedül érezte magát. 1944 karácso­nyán történt ez. Azt kérte, nevezzék Etelkának a kis­lányt, mivel magyarul az ő neve is az. Két szem szaloncukor ju­tott akkor a gyerekeknek Túrócziéknál. Az is úgy, hogy Etelka nagybátyja Szolnokon járt, ott szerzett házilag ké­szített szaloncukrot. Otthon csomagolta a család. Fenyő még egy gallynyi se. Túróczi néni Szolnokra uta­zott busszal bevásárolni a mostani karácsonyra. Férje szerint: — Annyi pízf elköltött egy­szerre, hogy a régi világban egész esztendőben sem. Mi­vel kínálhatom az elvtársat, a bort, vagy a mustot sze réti? Szaladj csak fiam. nézd me-, a zsírt, le ve. süljön. Tudja, tegnap vágtuk le a disznót Az 1951-ben épült hiz alsó konyhájában barnára pirulva forgolódik a töpörtyű a for­tyogó zsírban. Csák Túróczi néni van gondban. •— Nem tudom, jót vet­tem-e? Mert ma nem is tud­ja az ember, mit vegyen az unokáinak, hiszen mindenük megvan, •ár A tiszapüspöki kis bolt mellett lakik Túróczi Etelka, Sebestyén Györgyné. A gáz­tűzhely fölött ebéd párolog — A huszonötödik kará­csony — emlékeztetem. Férjére nevet. — El is költöttünk annyi pénzt, hogy még soha. Négy­ezer forinttal mentünk be a párommal Tgrökszentmiklós- ra. Én kaptam egy porszí­vót, ő egy öltöny ruhát. A kislányom... Katikám eredj már ki szánkózzál egy kicsit. Katika az ötéves óvodis- ta maga után, rántja a ródlit. Karácsonyi ajándék az is, Két esztendeje kapta. Ahogy elhalkul csizmája a hóban, anyja mindjárt közlékenyebb. — A gyerek nagy kará­csonyfát kap, ruhákat, pi­zsamát. játékokat. Most még lehet neki, útban a második­Ismét férjére néz. Sebes­tyén György traktoros a ti­szapüspöki tsz-ben. Novem­berben kombájnolt, rizst csé­pelt. Nem sokkal karácsony előtt kapta kézhez a 3220 fo­rintot — Melyik volt a legemlé­kezetesebb karácsonya a hu­szonöt közül Etelka? — Az ötvenegyes. Apám alapitó tagja volt az itteni tsz-nek. Akkor nagyon rosz- szul ment a szövetkezet. Édesanyám mondta, ne vár­juk a karácsonyt, mert nin­csen pénz. De csak lett ka­rácsonyfa is, ajándékok is. Aztán mindig jobban, jobban ment. Tiszapüspökiben az a szo­kás. karácsony estére hurkát sütnék, másnapján töltöttká­posztával fogadják a ven­dégeket. — összegyűjtöttünk négy­ezer forintot hízóra — mondja a fiata1 asszony — de már csak januárban vá­gunk. Kevesebb lesz a gazdasz- szony baja karácsony esté­jén. Nem is bánja, mert a tv-ben jó műsor ígérkezik. — Jönnek tv-nézők? — Eleinte, mikor megvet­tük, még jöttek. De most már van a szomszédoknak, van a szüléinknek, a testvé­reinknek is. Sebestyén Györgyné gépe­sített háztartást vezet. A házat a férje kapta, a bú­tort, amit neki vettek szülei még esküvő előtt elhozták házukba. ☆ Régi karácsonyok, mosta­niak. Túróczi György tele­önti a poharat — Mondok én valamit ma­gának elvtárs. Hagyjuk azo- kat a régieket. Emlegetni se jó. Koccintsunk a mostanira. — borzák — Mini -mese múltidőről Egy régesrégi karácsonyt készülődésről, mesélek iga­zat, kedves kis öregek. Ma­guknak. Nem azért, mintha nem tudnák — dehogy felejt az, ki átélt sok nehéz időket. Mama, drága, üveglapon fagyasztotta a melaszos-sza- loncukrot, s olyan nehezen kötött a massza. Mamóka melaszos tortát varázsolt — kicsit vakargatni kellett a tortasütőből. Micsoda lisztek voltak akkor... írtat Tahi Lásxló — Rajxokt Mikéi# Telefon Tegnap felszerelték^ a tele­fonomat, s amikor a szerelő tlmenh gondoltam mindjárt felhívom Weiszkuthyt, az 1, nokaöcsémet Felvettem a kagylót, jelentkezett Zugló, kértem vonalat. Búgott a vonal. Tárcsáztam. Tovább búgott. Üjra tárcsáztam. To­vább búgott. Letettem. Fel­vettem. Jelentkezett Zugló. Kértem vonalat. Nem búgott. T envomtam a tárcsát. Elen­gedtem a tárcsát. Búgott. Tárcsáztam. Tovább búgott. Cjra tárcsáztam. Elhallga­tott egészen. Letettem. Fel­vettem. Búgott. Tárcsáz*am. Elhallgatott. Letettem. Fel­vettem. Búgott. Tárcsáztam. Elhallgatott. Letettem. Fél­vettem. Búgott. Tárcsáztam. Tovább búgott. Üjra tárcsáz­tam. Elhallgatott. Letettem. Felvettem. Jelentkezett Zug­ló. Kértem vonalat. Adott vonalat. Nem búgott. Pö- työgtettem. Búgott. Tárcsáz­tam. Tovább búgott. Letet-- tem. Csöngetett Felvettem. Búgott Tárcsáztam. Elhall­gatott Üjra tárcsáztam. Bú­gott Letettem. Felvettem. Je­lentkezett Zugló. Kértem vonalat Csengetett. Letet­tem. Elhallgatott Felvettem. Búgott Tárcsáztam. Tovább búgott Pötyögtettem. Csön­getett Letettem. Felvettem. Hallgatott. Megrúgtam. Csön­getett. Letettem a kagy­lót Felvettem a kagylót Hallgatott Pötyögtettem. Csöngetett Letettem. Fel­vettem. Hallgatott Leköp­tem. Csöngetett Letettem. Felvettem. Jelentkezett Zug­ló. Kértem vona’at Búgott. Tárcsáztam. Tovább búgott Üjra tárcsáztam. Tovább bú­gott. Üjra tárcsáztam. To­vább búgott. Tárcsáztam. Kapcsolt! Kiment a esőm- gefcé«! “ — Halló! Kérem Weiszv- kuthy Attilát! — Itt a Liliom-Cukrászat! — Kérem, küldjenek ne­kem egv hetvenötsteméives pacaltortát a Fül utca hétbe. Tegnap estére itt lehet?-w Hogyne! fiérem. Tegnap estére ott lesz. Sül utca? — Fűi utca hót De, hogy lebet az kérem, hogy haj­íandők velem Ilyen hülyesé­geket beszélni? — Mi is örülünk, hogy működik a telefonunk. I97 dolgozz a közért A Kősó utca 8-ban, ahol lakom, fontos lakógyűlés volt a múlt héten. Megjelentem. Kiderült, hogy új házmegbí­zottat kell választani, mert a régi megörült Ügy volt hogy szavazunk, de a sza­vazás elmaradt mert valaki elkiáltotta magát: — Éljen Spacek Jenő! Viharos éljenzés követke­zett Pirulva. szemlesütve álltam ott. Nem számítot­tam az osztatlan szeretetnek ez impozáns megnyilvánulá­sára. Azonnal szólásra emel­kedtem. — Köszönöm — mondtam. — Sajnos, olyannyira el­foglalt ember vagyok, hogy nem vállalhatom a dolgot. A házmegbízott tisztség egész embert kíván. •— öh egész ember — mondta Krakovics. a háziúr lelkesen, — ön az egyetlen, aki böl-s körübekin*ése. de­mokratikus múltja és megfe­lelő erélye folytán alkalmas erre a pozícióra. A ház lakói becsülik és tisztelik önt, nincs közöttünk senki, aki ne könnyes meghatottsággal em­lítené e házban Spacek Jenő nevét. Én tehát csak azt mondom, éljen Spacek Jenő! Viharos éljenzés követte. Most már nem szabadkoz­hattam tovább. Bólintottam, hogy vállalom és átvettem elődöm irattárát, amit a házmester egv ruháskosárban kihozott az udvarra. — Mi lesz a gőzfűtéssé? — kurjantotta valaki. — Uraim, — mondtam — mindennek utána fogok nézni. Még ma este bebú­jok a kazánba és bejárom az összes radiátorokat. — A mosókonyhában csö­pög a plafón! — Utánanézek. — A padláson nagyon me­leg van! — Utánanézek. A lakógyűlés ezután fel­oszlott. Mindenki nyugovóra , tért. Én pedig nekiláttam, hogy átnézzem a közmunka- bevallásokat Három nappal utóbb fur­csa pletyka jutott el a fü­lemhez. Az a hír járja, — mondta informátorom —, hogv én százalékot kanok a kazánjavítótól. A Pol'ákék vécéjét pedig azért nem csi­náltatom meg, mert szerel­mes vagyok a Polláknéba és azt akarom, hogy átjárjon hoznám. Nagyon elkeseredtem. Éjt- nanot egybeszőve dolgoztam a közért, és íme! Micsoda rút há'átlanság! Elhatároztam, hogy még többet dolgozom. Hirdetményt szögeztem, ki a lépcsőházban, amelyben közöltem, hogy a kazánjaví­tást a saját költségemen vé­geztetem el, Pol’ákéknak pe­dig repülőgépen Prágából ho­zattam egy szerelő-specialis­tát Kapuzárás előtt felmos­tam a lépcsőházat éjféltáj­ban pedig minden lakásba becsöngettem és figyelmez­tettem a lakókat, hogy ne feledjék antennájukat föl­delni. További három nap múl­va azt beszélték a házban, hogv azért hozattam szerelőt Prágából, mert jutalékot ka­pok a légiforgalmitól és azért fizetem a kazán ja vitás költségét, mert nagyobb mennyiségű hamispénzt tar­togatok és ki akarom adni. Beszélték továbbá, hogy vi­szonyt kezdtem a vicinével. s azért mosom fel magam a lépcsőházat, hogy szerelme­met kíméljem. Ezt már nem tűrhettem. Soronkívüli lakógyűlést hí­vattam össze. Ám, mielőtt be­szélni kezdtem volna, va­laki felkiáltott: — Dögöljön meg Spacek Jenő! Zengett a ház a helyeslés­től. Pirulva, szemlesütve áll­tam a helyemen. — Panamista! Korrupt fráter! — kiáltotta valaki. — De uraim, — hebegtem — nem én akartam. hogv megválasszanak! Krakovics úr azt mondta, hogv én va­gyok a becsület mintaképe. — Mert lepénzelte! Lemondtam és megválasz­tották helvettem _ Nyava- lyek Gusztáv to1)kere«kedőt. Most három nania már ő a házmegbízott. * Azt mondják, rendes ember. De én tudom, hogy pénz* fogad el közmunkamentesí­tésért. (Folyt, köv.) És az apu ki tudja honnan — nem is kérdeztük akkori­ban, az nem volt illő — néhány megtépázott kará­csonyfa-gallyat szerzett. S hogy összedrótozta, nagy ég! Büszkék voltunk rá, mi a két gyerek! Másra aligha — nem volt akkoriban ajándék a fa alatt, s nem volt dessert szaloncu­kor. Villany vasútnak mi külvárosi gyerekek még a hírét sem hallottuk, s ha a romos műhelyben kisikere dett egy .,kelj-fel-jancsi!H- funérból, — hűh, de szép is volt az. A huszonöt év előtti kará­csonyon már nem volt front — és nem volt még kenyér, de csend honolt ezen a kis, szegény Szolnokon. És bom­batölcsérek, mindenfelé — kékpapír az ablakokon — már az épeken; s jaj, min­den gyerek kinőtt kabátban, új cipőről álmodott, mert a régiben bizony megfagyott az ujja. Az anyák sok csodára vál­lalkoztak. varázslatra. — Há­rom harisnyából, lyukasból CQV jó pár. — egy kislány kinőtt rakottszoknyájából egy aoyonvasalt fiúnadrág, — s két vadonatúj, féltvcőrzött lepedőért faluról egy pár mpi — hogv ünnep legyen, ünnepi ebéddel, A mostani ' gyerekeknek mindez már csak mese. Saj­nos, nekünk valóság volt. Mc~s~iröl indultunk. nagy út van mögöttünk! S. J. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom