Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-24 / 298. szám
t969. december 24, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP it Közös erővel a közművelődésért •« • Ülést tartott a megyei népművelési tanács Kedden délelőtt tartottá meg idei második ülését a »megyei népművelési tanács. Báídi Imre, a népművelési tanács elnöke nyitotta meg az ülést, majd Elek Lajos, a megyei tanács vb művelődés- ügyi osztályának helyettes vezetője ismertette a negyedik ötéves tervidőszak főbb közművelődési feladatait. A népművelés — mondotta — segítse hatékonyan a szocialista szellemű közélet és demokratizmus fejlődését. Tart. son lépést az ideológiai életben folyó leglényegesebb vitákkal. A szakismeretek folyamatos terjesztése mellett a közgazdasági, a munkalélektani s a vezetési ismereteknek terjesztésére is fordítson gondot a jövőben. A művészeti nevelésben, ízlésfejlesztésben a ' kiscsoportos formák lehetőségei várnak hatékonyabb kiaknázásra. Javítani szükséges az állami közművelődési intézményhálózat személyi, tárgyi, anyagi feltételeit Minden háromezer lakoson felüli községben például függetlenített művelődési otthon' igazgató és könyvtáros beállítása válik szükségessé. A városi peremkerületek ellátásának javítása érdekében új klubkönyvtárak alapjait kell megvetni. Az előterjesztett javaslat szerint a könyvállomány megfelelő ütemű gyarapítása Is biztosítandó. Évente lakosonként 5—7 forint álljon rendelkezésre, — elsősorban költségvetésből, továbbá községfejlesztési alapból és más szervek támogatásából. A megyei népművelési tanács egyetértett azzal, amit az ülés elé terjesztett referátum így fogalmazott: „A népművelés növekvő követelményeinek megvalósítására, a népművelés többszek- torúsága szükségessé teszi a népművelési szervek és intézmények céltudatosabb tartalmi, illetve anyagi együttműködését az e nuinkában közvetlenül vágy közvetve érdekelt gazdasági és társadalmi szerveknek. Ebben jelentős segítséget tudnak nyújtani a népművelési tanácsok. A negyedik ötéves terv időszakában minden szinten- összehangoltabbá kell válnia a tervező munkának és a közös feladatok gyakorlati végrehajtásának egyaránt”. A napirendi pont vitájában felszólalt: Kaposvári Gyula, Pápai Mihály, Mészáros Ferenc, dr. Császtvai István, Tari Kálmán, Kovács Béla és Berényi Gábor. Az eszmecsere tanulságait Bárdi Imre, a megyei népművelési tanács elnöke összegezte. — Hangsúlyozta: „Á különböző szektorok önálló arculata folyamatosan erősödik. Ez örvendetes. Minden szerv, szervezet és intézmény felelős a saját területén végzett népművelési munkáért. A megyei népművelési tanács nem veheti át e munka felelősségét, de sokat tehet a munka hatékony összehangolásáért. Az egyes szervek, szervezetek a saját felsőbb szerveik ide vonatkozó határozatainak végrehajtásáért felelősek, de ez a munka/csak akkor llehet hatékony, ha a közös célok érdekében együttműködés bontakozik ki minden szinten”. Ezt követően az 1969-es esztendő főbb népművelési eredményeit értékelte a tanács. Elismeréssel adózott és nagyra értékelte a Szolnoki Kulturális Hetek, a jászberényi Székely Mihály zenei napok, a törökszentmiklósi kulturális hetek, a tiszaföld- vári mezőgazdasági napok megszervezését és sikerét. Sok új javaslat, elképzelés született a tanácskozás során olyan, mely gazdagítani fogja az 1970-es esztendő munkáját. Végezetül Széplaki Katalin, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának csoportvezetője a „Száz falu — száz könyvtár” mozgalom megyei tapasztalatairól tájékoztatta a népművelési tanács tagjait, DÍSZPOLGÁROK EGYKOR ÉS MA A Sdsújszá’lási képviselő testület 1935-ben Gömbös Gyulát választotta a város díszpolgárává. A képviselőknek csak egyharmada jelent meg a választáson. A szavazás akkor felállással történt Csak tizennyolcán álltak fel. A szociáldemokrata párt képviselői ülve maradtak. Nemmel szavaztak. Gömbös Gyula megválasztásakor Turbacs Mihály, az egyik képviselő a következőket mondta: * ,,Űgy véljük, hogy a kisújszállási dolgozó társadalomnak előbb kenyérre, lakásra, ruhára, közszabadságra és kultúrára van szüksége és csak azután díszpolgárra”, 1969. december 22-én ismét díszpolgárokat választott a város. A tanácsháza nagytermében Bakó Ká’mánt, Daku Istvánt és Vígh Eleket tüntették ki e megtisztelő ranggal. A választáson teljes volt a lét-' szám, a szavazáskor egyöntetű a vélemény: igen. A három idős ember kitüntetése az egész város helyeslésével és egyetértésével történt □ Bakó Kálmán legfrissebb élményével fogadott: részt vett az Ideiglenes Nemzet- gyűlés 25. évfordulójára rendezett debreceni ünnepségen, s ott az elnökségbe választották. Találkozott az egykori harcostársakkal. Kállai Gyulával és a többiekkel. Majd a nagy eseményre, díszpolgárrá választására fordult a szó: — Szinte gyerekfejjel ke-, lü’tem a mozgalomba. A Tanácsköztársaság Idején vörösőr voltam, ezért a fehér terror alatt itthon nem kaptam munkát.- Pestre mentem dolgozni, ott ismerkedtem meg rév régi szervezett munkással. Csordás Jánossal. Neki, és később itthon Szentpéteri Balázsnak — akivel együtt dói «óztam — sokat köszönhetek, 1928-ban együtt szerveztük a szociáldemokrata pártot. ■Esv évtizeddel később Bali Kálmán lett a párt helyi f »ryezetének elnöke. Harcos- fúgát. helytállását bizonyítja, egy levelének néhány sora, melyet 1939 őszén küldött a pártközpontnak: „Tovább folytatjuk a küzdelmet egy becsületesebb társadalmi rendért, hol majd 'ember lesz az ember, ahol lesz joga és szabadsága, emberi megélhetése és be:sülete a dolgozó munkásnak.” Amíg ez az idő eljött, rengeteget kellett szenvednie Bakó Kálmánnak és társainak. Kitiltották a munkából, rendőri felügyelet alá helyezték, ütötték- verték, s 1944-ben internálták. A város felszabadulása után még dörögtek a fegyverek a határban, amikor ő és néhány társa kezdeményezésére megalakult az ideiglenes városi tanács. Maid po’gárőrséget szerveztek, mezőgazdasági szakbizottságot alakítottak a termés betakar ítására. Szervezték a rom eltakarítást, az újjáépítést. Mindennek irányítója, vezetője volt Bakó Kálmán, aki ma sem tétlen. Hetvenedik éves, mégis példamutató társadalmi munkás, egymás után háromszor nyerte el a megyei tanács arany jelvénvét. Mindenhol ott van. ahol tenni lehet a városért. Reméljük még sokáig számíthatunk Kisúiszállás első számú díszpolgárának kifogyhatatlan energiájára. / a A nyolcvanéves Daku István bácsi Sallai-telepi otthona kisebb munkásmozgalmi kiállításnak is beillenék. A falakon a családi fényképek mellett bekeretezett oklevelek. emléklapok, elismerések. Daku néni a szek- rénvhez lépett s elém rakja férje kitüntetéseit. Köztük; a legújabbat, a város címerét ábrázoló plakettet a felírat*al; „Kisújszállás város díszpolgárának”. — Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy én is a Ttrrom között vagyok. Megvallom arra is gondoltam, megérdemlem-e én ezt. Mások talán jobban rászolgáltak, hiszen nem , tettem én soha semmi különlegeset. Mindig azt végeztem, amit rambíztak, ami éppen a I«(7- íontosabb volt, amit a köz érdeke kívánt — mondta István bácsi. A díszpolgárok anyakönyvében róla többek között ez olvasható: Nincstelen agrárproletárként kapcsolódott a mozgalmi munkába. Jelentős érdemeket szerzett a földreform végrehajtásában. Alakulásaitól kezdve tagja volt a helyi földosztó bizottságnak, majd 1946-tól annak elnöke. Később a tsz szervezésnek lett egyik agitátora. Az 1950-ben alakított Új Élet Tsz-nek két évig volt elnöke. Daku István 1957-ben már 67 éves volt, mégis elsők között lett munkásőr. Hetvennégy éves koráig nem adta ki kezéből a fegyvert a század legidősebb munkásőre. A pártnak 1945 óta tagja. Tizenhat évig volt tanácstag, dolgozott a népfront elnökségében, s társadalmi munkájáért két alkalommal is kitüntették.Vígh .Elekkel, a kitüntetés napján a szünetben váltottam néhány szót. Öröme, meg- hatódottsága semmivel sem volt kisebb, mint két társáé. S érdemei sem, melyekért e megtiszteltetés érte. A már említett anyakönyv ró’a szóló lapja többek . között ezeket tartalmazza: A mozgalomban 1020, óta vesz részt. 1930 óta párttag. A felszabadulás után az ideiglenes városi tanács tagja, s így az élet megindításának akfiv harcosa volt. Később, hosszú éveken keresztül tagja volt a városi tanács és a párt végrehajtó bizottságának. Jelenleg is pártbizottsági tag. Nagy érdemei vannak a gépállomás megszervezésében. A földmű. vesszövetkezet vezetőjeként sokáig dolgozott. Tudom, senki előtt sem kétséges. hogy az anyakönyv e tömör megállapításai mögött mennyi harc, mennyi munka van. S ménv- nyi odaadó fáradozás a városért, amely most így juttatta kifejezésre háláját. Ilyen díszpolgárokra szüksége van Kisújszállásnak, minél többre. Sipőcz László Javulnak a közlekedési viszonyok Magyarlengyel árucsere December 23-án Varsóban aláírták az 1970-re szóló magyar—lengyel árucsereforgalmi ‘és fizetési jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv az ideihez viszonyítva jövőre a forgalom 15* százalékos emelkedését irányozza elő. Az 1970-es lengyel gép- és berendezéskivitel legfontosabb tételei a személygépkocsik, szállítógépkocsik, gépjármű alkatrészek, bányagépek, építő-, útépítő- és papíripari gépek, ipari automatikai berendezések, vasúti járműfelszerelések, nagy- és kisfeszültségű készülékek. Az 1970. évre Magyarország autóbuszok, üzemanyag és tejszállító tartálykocsik, gépjárfnű. alkatrészek, Diesel-mozdonyok és motorkocsik, fémmegmunkáló szerszámgépek, elektromos átfor- gógépek, vendéglátóipari — és hűtőberendezések, villamos és nukleáris mérőműszerek, anyagvizsgáló berendezések, szerszámok és csiszoló eszközök, olajtermékek, bauxit, alumínium félgyártmányok, műbőr, valamint egy külön hosszúlejáratú megállapodás alapján timföld szállítását vállalta. (Folytatás az 1• oldalról) me. A peremartoni ipari robbanóanyaggyár: a készáru elszállítás azonban még mindig szünetel. 16 000 vagon műtrágya van már a gyár raktáraiban, s ez veszélyezteti a termelés folyamatosságát A Magyar Államvasutak leküzdve az utolsó napok különösen viharosra fordult téli időjárását, a szokatlanul nagymértékű liávazást, az egész országban fenntartja a vasúti, fővonalakon a menet- rendszerű közlekedést. A főváros és a megyeszékhelyek között a vasúti közlekedés menetrendszerint bonyolódik zavartalanul. Szerdára várható a Fécsvárad—Bátaszék közötti vasútvonal felszabadítása. Egyelőre szünetel a forgalom Bicske és Székesfehérvár között. Néhány esettől eltekintve ugyanazok az erők dolgoznak a vasúti forgalom helyreállítása, amelyeknek az utolsó napokban tanúsított helytállása eredményeképt — ma országosan biztosított a menterendszerű vasúti forgalom. Amennyiben az időjárás nem fordul rosszabbra a néhány kivételes vonalszakaszon is hamarosan megindul az eredeti forgalom, A rendkívüli időjárás viszontagságai között csekély késésekkel azért ■ kell számolni az utazóközönségnek, mért a helyenként megismétlődő havazásra való tekintettel, a közlekedés biztonsága érdekében csökkent sebességgel kell haladniok a szerelvényeknek. . Az autóbuszközlekedés kedd estére a hóeltakarílási munkálatok előrehaladásával elérte a főútvonalakon a forgalom 90 százalékának menetrendszerű biztosítását. A Budapest—Pápa viszonylat kivételével szerdára valamennyi Budapestről induló távo’ságj járat üzemel. A dunántúli mellék- és bekötő- u tataiak mintegy 60, százalékán már megindultak, az autóbuszok. A Ferihegyi repülőtér forgalma zavartalan. A positavezérigazgatóság által vasárnap dél éta elrendelt rendkívüli . szolgálat szerint dolgoznak országszerte a postásók. Az utolsó napokban beállott közlekedési akadályok miatt megháromszorozódott telefon- forgalmat az országos távbeszélő hálózat biztonságosan lebonyolítja. A bejáró munkás Állsz a vasútállomáson, mérgelődsz: a vonat — most mondták be — 120 percet késik. A váróterem átjáróház, hideg és huzatos, a resti dehogy nyit ki hajnalban. A ködös hideg belémar csontjaidba, kicsalja könnyeidet. Dideregsz. Már bánod, hogy útra szántad magad. Aztán a ködben gőzölögve becammog néhány sötét vonat Lépcsőin csak úgy zúdul le az embersokaság. Férfiak, nők, fiatalok, öregek. Kis táskával, vagy szatyorral jönijek, nem ünneplőben. Ahogyan lelépnek a vonatról, már fütnak is — a buszmegállóhoz. Ott dideregnek, majd egy állóhelyért csatáznak. A járműjavító, a vegyiművek, a papír-, és cukorgyár felé utaznak. Megszokott, mindennapos kép ez a szolnoki vasútállomáson hajnalonta. Sokezer bejáró munkás érkezik Szolnokra reggel, s indul haza a korai sötétedésben. Nekik nem nyolc óra a munkaidő. A napokban egy abonyi kislány mérges-könnyekkel szemében mesélte: 300 percet késett a vonatja. Abony 14—15 kilométer tőlünk — s ez a húszéves gépíró, mióta ránktört a zimankó sokszáz abonyi bejáró társával együtt naponta 12 órát van távol otthonától. S közben ez az én kislányom retteg is: mit szól a munkahely, a főnök, ha reggel nyolc helyett tizenegykor kezd a vonatkésés miatt? És elgémberedett kicsi kezével hogyan is száguldoznék gyors Iramban akkor is az írógép billentyűin? A martfűi Tisza Cipőgyárban ötezer bejáró munkás dolgozik. A környező falvakból jönnek, 5—10—15, esetleg 20—25 kilométeres körzetből. A legtöbb községből csak autóbusz, jön, vonat nincs. És kevés, alig van autóbuszváróterem, a buszok még jóidőben is sokszor késnek. A bejárónák azonban éppúgy dudál a gyár, mint a . helyben lakónak. És jönnek. A gyár két—három műszakos munkarendje szerint, heti váltásban. Ha reggel hatkor kezd a műhelyük, a bejáró munkás hajnali négy órakor ugrik ki ágyából* s pontosan délután négy—öt óra mire otthonába érkezik. — Már persze akkor,-- ha aznap pines semmi gyári rendezvény, „csak” a munka; a sok kézügyességet, pihent fejet, szakmai rutint, gyorsaságot megkövetelő futószalagon. A Tiszában a munkások 62 százaléka nő — kb. ez az arány a bejárókra is érvényes. Asszonyok — fiatal menyecskék, kismamák, megfáradt idős nénikék — s csitri miniszoknyás tizenévesek, hosszúhajú, bajszos, beatet imádó legénykék, komoly férfiak — minden bejáró sokat szenved ilyenkor, a téli hónapokban. A gyár kunszentmártoni telepén a múltkorában az esti műszakhoz, 22 órakor hiába várták autóbuszukat az Öcsödről bejáró munkásasszonyok. Aztán nekivágtak gyalog az éjszakának. Otthon várta őket a család. És hajnalban azárt éppúgy kelni keli — a ház körül is van mit tenni. Nem lehet a reggelit, ebédet váró gyereknek azt mondani: kisfiam, gyalog jöttem haza az éjjel, ma a délutáni-műszakba indulásig ágyban maradok. Próbára tesz mindenkit, kivétel nélkül a rég így nem tomboló téL Sokszor félórát várunk egy-egy városi autóbuszra, s csúszkálunk a megyeszékhely útjain. Nem jön menetrendszerint vonat, le-lerobban egy-egy tömött autóbusz — mint például a 2-eg a minap a dohánybeváltónál. Mégis, én a bejáró munkásra gondolok sokat. Amit a „bejáró” csinál minden nap, az több, mint hősiesség, az becsületes munkás-helytállás. Élete, egészsége, munkája függvénye időnek, percei vonatokhoz, autóbuszokhoz, műszakokhoz igazo dók. Szolnokra napjában 10—15 ezer, Martfűre ötezer munkás utazik. A munkásvonatok és buszok gyakran sötétek, fűtet- lenek, s féllábnyj állóhely jut sok műn- kába indulónak, munkából fáradtan áiaza- utazónak Sóskúti Júlia A napokban nyílt meg Jászberényben a Pannónia bár. Az első osztályú szórakozóhely délután 15 órától hajnali 3 óráig tart nyitva, A keddi szünnapot kivéve minden este a Csóka-trió szolgáltatja a zenei
