Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-21 / 296. szám
1069, december 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 „Doktor Juliska” Párizsi levél Maszkok a Szajna pariján Eltemették Farkas Andrást 1939 tavaszán. Az özvegy négy gyerekkel maradt egyedül meg a semmivel. Kijárt továbbra is Gajger Jenő birtokára, dehát a nap- fölkeltétől napnyugtáig kapott 70 filléres napszámból csak tengődni tudtak, nem élni. Sokszor sírtak a gyerekek a szoknyája körül: „édesanyám, éhes vagyok”, „édesanyám adjon egy kis kenyereit”. Egyszer úgy érezte nem bírja tovább. Bement a főjegyzőhöz, Lipták Gézához — 10 pengő segélyt kért. — Tudja mit gondoltam, édes lelkem — nézett végi® rajta a falu nagy ura. — Van még zöld here, vigye ki legelni a gyerekeit, de itt pénzt ne kérjen. Elborult előtte a világ, a kosarát vágta a nagy emberhez. Jöttek a csendőrök: „Farkasné maga megbolondult.” Elvitték. Néhány nap múlva behívatták Szolnokra, az alispáni hivatalba. — Nézze Farkasné, az lesz a legjobb, ha beadja a mérőhelyre a gyerekeit. Ott legalább nem éheznek és megtanulnak írni, olvasni is... Amikor elköszönt a négy kicsitől, száraz volt a szeme, de belül jajongott, zokogott a szíve... * Budapesten a Szent István kórházban Jankovics főorvos magához hívatta az egyik önkéntes vöröskeresztes ápolónőjét; — Farkasné, holnaptól szabadságra megy. — De főorvos úr, hogy hagyjam itt ezeket a szegény sebesülteket, hetvenen fekszenek az osztályon... — Őket is elszállítják innét. Utazzon szépen haza a ■falujába, amíg tud. Nagyon gyorsan közeledik a front felénk... — Igenis főorvos úr. és köszönöm... Már összepakolta holmiját, elköszönt a szállásadónőjétől, amikor megszólaltak a szirénák. Perceket? Órákat töltött a rémült emberekkel együtt? Ügy érezte megindult alattuk a föld, s agyában dübörögnek azok a rémisztő hangok. Amikor végre feljöhettek a pincéből meglátta: bomba találat ért utcájukban sok házat, köztük a szomszédos patika épületét. Ott hevertek a romok között a kötszerek, a drága gyógyszerek. Félzsákra valót tudott összeszedni belőlük. Aztán ameddig vitte a vonat azon, később gyalog, vagy alkalmi szekéren ment hazafelé. & Rákőcziújfalu többször cserélt gazdát 1944 októberében. Akkor ismét a németek uralták a falut. Sáros, latyakos. hideg idő volt. Farkas- né elindult a Tiszához galy- lyat szedni tűzrevalónak. A Varsányi rét után a Bagiak tanyájában németeket látott — ott kiabáltak a ház körül „Loss, loss...” Mi a fene lehet az a lősz? Nem jó ezekhez közel kerülni. Már összeszedett az ártéren egy csomó gallyat, amikor a folyó felől kis csoport katonát látott közeledni. Megdobbant a szíve: „Csak nem az öcsém szökött meg a frontról, hazafelé tart?” Ahogy a csoport közelebb ért. akkor vette észre, oroszok azok. Egytől egyig sebesültek. És már nem félt, amikor meglátta, segítségre szorulnak szegények. A katonák is meglátták az asszonyt Megálltak előtte: — Nyemeckije szoldata jeszty? German?-T- Germán? Van bizony- Ne menjetek arra, mert lesz pu... pu! Érted? A katonák topogtak, az asszony egyre mondta a magáét ,.Ne menjetek arra. .Aztán már csak mutatta kezével amit mondani akart. Gyertek velem, ne menjetek arra, ha meglátnak benneteket agyonlőnek. Óh, ti szegények, hisz mindannyian megsebesültetek. Gyertek velem, én tudok itt egy eldugott kis bunkert, valami juhász csinálhatta magának. A katonák értették is, nem is, mit akar tőlük az asszony. Aztán vezetőjük intett: „menj előre.” ölelte, megcsókolta az asz- szonyt... Huszonöt év telt el azóta. Az özvegy férjhez ment, most Az öltözködés, hajviselet, arcfestés és az emberi egyéniség között sokféle összefüggés van. Az ember kifejezheti, vagy álcázhatja vele magát; különböző maszkokkal különböző szerepeket választhat. Marcel Marcean új programjában többször, több féleképpen kifejezi ezt a jelenséget A pantomim műfaj különben is alkalmas arra, hogy a művész kifejezze az embert belső és a maszk közötti kapcsolatot A „Maszk gyártó” című számában a fehérre mázolt arc villámgyorsan változik: komoly, nevető, haragvó maszkban merevül, s a néző mindig azt érzi, hogy ez az igazi. Másik jelenetében azt is kifejezi mozdulataival, arcjátékával szinte elmeséli, hogy az ember mindenkinek egy másik arcát mutatja, időnként Szerepet cserél. Mert az ember falak között él, mutatja a Kalitka című jelenete, s ebből nem tud kitömi, minden oldalon falaknak ütközik. Ilyen falak között él a párizsi ember is, s hogy változatosabbá tegye életét, váltogatja az arcát. A maszkok sokféleségével találkozunk a mai Párizsban. Egyszínű fehérre, vagy aranyló színűre festett női arc, az arcbőr eredeti minősége megállapíthatatlan. fekete kontúrral hangsúlyozott szem, bokáig érő fekete kabát fekete nadrággal. A hosszú fekete kabát férfiaknál sem ritka. Ez a maszk elrejti, álcázza a viselőjét. Eltávolítja a másiktól, személytelenné teszi. A személytelenné válás egyrészt védekezés a külvilága hangsúlyozása, hogy semmi közöm a másik emberhez. A párizsi metrón minden ember egy kis sziget. Egy másik maszk a század elejét idézi, az akkori színésznőket A váltig érő bodorított haj, a kékesszürkével árnyékolt hosszú szempillájú szem „végzetes tekintete”, rózsaszínű arcbőr, bíborló ajak és körmök, földig érő ruha egy már távoli kort ötvöz össze a mával. Gyakori a nadrág és a nagy elől-hátul térdig érő kendő, mely úgy lebeg a nők vállán, mintha véletlenül került volna oda. Beburkolja és jelenésszerűvé teszi őket. A virágfűzéres hip- py-kosztümöket még színházban is látni. A maszikok persze cserélhetők az élethelyzet, napszak, a partner, vagy a hangulat szerint. Egy elegáns cég titkárnője nappal az irodában hosszú ruhában ül, este a színházban barátai körében színes rövid szoknyában jelenik meg, és ehhez alakítja az arcfestést is. Más szituáció, más ember. Ez a fajta maszk-cserélgetés leginkább a fiatalabb generáció képviselőinél észlelhető. Játék is ez, mint a jelmezbál, de az egyéniség keresésének egyik fajtáját is jelzi. Mert a fiatalok egyéniségek akarnak lenni, s ezt ott éreztetik, ahol tudják. Van közöttük, aki megformálja, kialakítja az egyéniségét, mások viszont m»g- zavarodnak. s a sok szerep között célt tévesztenek és mindig csak jelmezbálban érzik magukat. immmwgg „Doktor Juliska” még ma is őrzi az egykori tálnak használt fateknőt, meg a vizeskannát A tizenhárom sebesült katona éppen csak hogy elfért a földbevájt kis bunkerben. Az özvegy nagy kerülővel indult vissza a faluba. Útközben még egy emberre bukkant: egy magyar katona feküdt törött lábbal egy gödör fenekén. Nagy István Sízakaszvezető, a frontról szökött hazafelé. Szolnokra, a családjához Az asszony őt is gondjaiba vette, oda vitte a bunkerhez, ahol az oroszokat bújtatta. „Aztán ne bántsátok egymást.. értitek?’’ Tizennégy ember szorongott éjszakákról nappalokra a földbevájt kunyhóban. Az asszony minden dél körül megjelent; átkötötte a sebeket, vígasztalé szavakat mondogatott. Közben kicsempészett hozzájuk pokrócot, egy fateknőt — tányér helyett — és kanalakat. És minden nap 10 literes vizeskannában)/ vitte a bablevest, a paprikáskrumplit, a főzeléket hússal, a gulyáslevest. Még jó, hogy anyjáékkal közösen vágott egy kis malackát. a fele disznó neki jutott. Abból táplálta a tizennégy éhes szájat két héten át. A kukásokéi szerzett dohányt még bort is kétszer, éjszakánként sütött kenyeret. Egyszer a németek kis híján elkapták... „A gyerekeimnek viszem az ennivalót, túl a Tiszára” — hazudta. „Ott laknak a szőlőben". a németek azt mondták; „Jó, de akkor hozzál nekünk szőlőt”. Egy öregembertől vásárolt egy csomó gyümölcsöt. s a németek már azután hittek neki, szabadon járkálhatott Sőt, még két húskonzervet is kapott tőlük, amit másnap kicsempészett a betegeinek. Egy nap az oroszok parancsnoka megsimogatta az asz- szony kezét: „Doktor Juliska, szpassziba... nye boj- sza. vojna kaput..” Nagy harcok után végleg felszabadult Rákőcziújfalu. Az orosz parancsnokság még éppen csak berendezkedett, amikor egy fekete fejkendős asszony kopogott be: „Van nálam tizenhárom orosz meg egy magyar sebé- sült elbújtatva, vigyék őket kórházba”. A parancsnok először nem hitte, egy csomó katonával, felcserrel vele ment. A bunkerból egymás után bújtak elő a megsápadt emberek. A parancsnok nem szólt, csak megférj ével együtt Rákóczifalván él: a neve Prónai Sándorné. Elmúlt hatvan éves, várja a gyerekeit haza látogatóba, * az unokáit Miért nem beszélt mindarról, amit 1944- ben tett? Senki nem kérdezte tőle, meg aztán az emberséggel igazán nem kell dicsdkedni. Az ott lakozik a szívünk mélyén, s élég ha csak mi érezzük, hogy gazdagabbak vagyunk általa. Varga Viktória gal szemben, másrészt annak H. Erdélyi Ildikó m mm I« írtat Tabi Lássló — Hajasok i Gócai Mihály \ Pesti utca (Sorstragédia egy felvonásban) Ez a dráma a Visegrádi utca és a Sziget utca sarkán játszódik, fényes nappal, 1945 májusában. Sem máskor, sem máshol nem történhet meg! Feketekalapos (a falhoz támaszkodva áll az utcán). A ruhás (karján egy férfinadrággal el akar menni előtte). Feketekalapos (karonfogja, megállítja): Mit kér? A ruhás: Hagyjon jó ember, nem eladó. Feketekalapos (erélyesen): Nem azt kérdeztem, eladó-e vagy sem. Azt kérdeztem, mit kér érte? A ruhás: Ugyan kérem! Vasalni viszem ide a szabóhoz. (Tovább akar menni.) Feketekalapos (még erélyesebben) : Ne vitázzunk sokat! Négyszázhúsz és kész. A nadrág kopott. Azt hiszi, milliókat ér? A ruhás (ord(t): Nem eladó! Nem eladó! Viszem vasaltatni. Zöldkalapos (jön, megáll): Mit kér érte az ipse? Feketekalapos: Négyszázhúszért nem ada. Zöldkalapos (felháborodva): Négyszázhúszért nem adja? Le kell bunkózni az ilyen gazembert! Ezek miatt van a nyomorúság! (A ruháshoz) Négyszázötven. Na? A ruhás: A ménkű csapjon magukba! Nem értik, hogy vasaltatni viszem? Zöldkalapos: Na és? Azért még nem kell sárokházat szereznie rajta! A ruhás (toporzékol): De én nem adom el. (Sír.) Értsék meg, hogy vasaltatni viszem! Barnakalapos (jön, megáll. Zöldkalaposhoz): Mit kér erte a hapsi? Zöldkalapos: Négyszázötvenért nem adja. Barnakalapos: Micsoda? És maguk nem hívnak rendőrt? Fel kell akasztani az ilyen csibészt! Az első lámpavasra! Ezek miatt van a nyomorúság! Ezek szipolyozzák a vérünket. (A ruháshoz.) Maga piszok! Maga aljadék! (Kiabál.) Rendőr! Rendőr! (Hirtelen nyugodtan.) Négyszáznyolcvan. Na? •\ ruhás: Értse meg... Vo- saltatni viszem, nem el-- adó. (Menni akar.) Feketekalapos (visszatartja). Hallja, maga piszok fráter ... Másnak egy nadrágja sincs, maga meg a karján is visel egyet! Azt hiszi, lehet ezt egy demokráciában? Zöldkalapos: Biztos, hogy nyilas volt! Barnakalapos: Vágj' zsidó! Feketekalapos: Mételye . a társadalomnak! Ki kelj irtani az ilyet! Zöldkalapos: Fel kell koncol- ni! (A ruháshoz.) Azt hiszi, maga senkiházi, hogy Télapó járt a klubban A Tisza cipőgyár} KISZ- fiatalok néhány éve birtokukba vették a művelődési központ házának egyik tágas szobáját Először csak baráti beszélgetések, majd társasjátékok, rádiózás zajlott ott. Aztán a KISZ egy merész ötlettel megrendezte az első szellemi vetélkdőt, a klubban, Követték azt alapszervezeti rendezvények, ötórai tea — kölcsönkért magnóval, s 1969-ben már valóságos hadjárat folyik Martfűn, hogy egy-egy f atal megszerezze az állandó belépőt Most év végén, szánté minden este fény világol az ifjúsági klubban. Rendezvény rendezvényt ér — Vidáman, szépen szórakoznak a cipőgyári fiúk, lányok. A legnagyobb sikere a télapó estnek volt mégis e hónapban; nem más, mint Szabó Attila, a KISZ bizottság titkára volt az ajándékozó. És nem kell többet kölcsönkérni magnót; a KISZ ajándéka egy csodálatos, szép új magnetofon! — só — Időszámítás előtti ezüst pénz ötven filléres nagyságú ezüst pénzt adományozott a nyíregyházi Jósa András Múzeumnak Tudlik Antal helyi lakos. Kertje felásása közben találta. Az érme egyik oldalán Pállasz Athéné istennő feje. másikon Pegasus látható. Tekintve, hogy egyedi lelet, pontos eredetét csak sokoldalú analízissel lehet majd megállapítani Feltehetően az időszámítás előtti korból származó görög pénz, vagv annak barbár utánzata. A nyíregyházi múzeum numizmatikai gyűjteményének ez a legrégibb darabja. szívhatja a dolgozók vérét? A ruhás: De én nem akarok szívni semmit. Viszem a szabóhoz... Barnakalapos: Az a világ elmúlt. Szürkekalapos (jön, megálU- Mit kér érte a pasas? Barnakalapos: Négyszáznyolcvanért , nem acjja. A ruhás: Mert viszem a szabóhoz. Szürkekalapos: Hallja, maga szemét! Azért, mert a szabónak több pénze van? Mert a szabó valutázik? Magának- köszönheti az ország, hogy itt tartunk! Zöldkalapos: Az emberiség salakja! Feketekalapos: Sterilizálni kellene az ilyen hiénákat! (Leköpi.) Barnakalapos: Süljön ki a szeme! (Leköp;!) Szürkekalapos (gyomron vágja). Nesze, te piszok! Majd adok én neked feketézni! Te pióca! Pfuj! (LeWipi i A ruhás (kitépi magát és elrohan). Feketekalapos ég zöldkala pos (ulánarohannak). Bamakalapos (szürkekalaposhoz): I.átia, Amerikában ez lehetetlen ... Ott mest'nrselik az ilyet! A tulai íiön ba'ról. alsónadrágban': Bocsánat, uraim... Rettenetes tragédia történt velem ... A barna nadrágom kint lógót* az előszobában . .. Valaki elvitte . . . Könyörgöm, nem láttak egy embert a nadrágommal? Az én drága szép nadrágommal? B-’rnakalapos (mutatja): Ebben a percben ment el a’-ra. A tulaj (utánarohan): Jaj, Istenem! Barnakalapos: Na? Ehhez mit szól? Lopta és mégsem akarta eladni?
