Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-20 / 295. szám

1969. december 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A négykerekű bálvány íme a világ- első gépjárműveinek egyike, amellyel 200 évvel ezelőtt Nik. Joseph Cugnot, a jármű gazdája és alkotója 4 km óra rekordsebességgel utazott Ez pedig a japán autóipar egyik 1870-re tervezett új­donsága, a Datsun 2000-res, amelynek utazósebessége al­kalmas útviszonyok között elérheti az óránkénti 180 km-t is Furcsa bálvány ez. Kiuta­lásra adják, várakozni kell rá, s fizetni érte. Valameny- nyi négy kereken gurul, dö­cög, suhan, száguld. Ahogy éppen motorja, típusának évjárata, tulajdonosának ve­zetési készsége vagy felelőt­lensége engedi s hajtja. Va­lamennyi négy keréken fut, de mégsem egyformák. Fürge kicsik, méltóságteljes nagyok, s a kettő közötti átmenetek követik, előzik egymást az ország betonból vagy csupán zúzott kőből formált érháló­zatán. A huszadik században gépkocsira ült, illetve ül a világ. Majd nyolc évtizede, 1892-ben nyolcezer gépkocsi pöfögött a világon, gyalo­gost, fiákerest rémisztve, lo­vat vadítva. 1907-ben „már” 125 ezer géperejű jármű fu­tott a kontinenseken, 1921-ben 12,6 millió. A gyors térhódí­tást még inkább igazolják a további adatok. 1939-ben 46, 1950-ben 63,2, 1960-ban 117,7 millió gépkocsi gurult, vág­tatott, tülekedett a világon. Számuk 1968-ban meghaladta a 220 milliót... Hazánkban 1900-ban jelent meg az első, a géperejű jár­művek közlekedését szabá­lyozó rendelet, amely ki­mondta: a jármű vezetőjének menet közben állandóan tül­kölnie kell, hogy idejében fi­gyelmeztessen mindenkit a közeledő veszélyre. A kö­vetkező esztendőben, 1901- ben már 38 kocsinak adtak ki rendszámtáblát, s még ennél is többen, negyvenkilencen szereztek hajtási bizonylatot, azaz jogosítványt... 1914­ben ezer magánautót „vonul­tattak be” — a fővárosi Vérmezőn volt a gyülekező- hely ■— a hadseregbe... 1969 januárja és szeptembere között 18 729 személygépko­csit hoztak be az ország­ba... Múlt és jelen. Múlt: m©~ solyogtató, ködbe vesző em­lék. Jelen: igények, lehető­ségek, adottságok csatája. — 1950-ben összesen annyi sze­mélygépkocsi volt az ország­ban, amennyit tizenöt eszten­dő múlva, 1965-ben, egyet­len év alatt importáltak. Mégis: kevés a kocsi. Ezért annyira áhított, már-már ön­álló „személyiséggé” avatott holmi. Bálvány. 1950-ben összesen 13 054 személygépkocsi Volt hazánk­ban. Közülük csupán néhány tucat — művészek, csodacsa­tárok, professzorok — ma­gánszemélyek kezében. 1960- ban 31 268-ra gyarapodott a személykocsik száma, s kö­zülük már 18 499 viselt C, azaz „maszek” rendszámot. Az utakat megtöltő, ben­zinkutak előtt türelmetlen­kedő, s sajnos, nam egyszer egymásnak rontó kocsiáradat­ból a vidék mondhat magáé­nak többet: 106,5 ezer sze­mélygépkocsit, ebből 95,4 ezret C-vel kezdődő rend­számmal. A fővárosban 56 ezerből 45,5 ezer a magán­kocsi. Nem vigasz azoknak, akik csak 1970-ben vagy 1971-ben várhatják áhított Trabantjukra a kiutalást, de ebből a típusból fut a leg­több : 34 ezer. Az ország­utak kissé lenézett, de köz­kedvelt vándorát a legelter­jedtebb kocsitípusok sorrend­jében a Moszkvics követi, 28 ezer van belőlük, őket a Skoda, majd a Wartburg, de található néhány tucat rit­kaság is a kocsifolyamban, negyven esztendős, fakaros­szériás Mercedes — a mű­szaki vizsgán is simán át­ment —, háború előtti Aus­tin, s a legújabb japán Toyota... Ha egyik oldalról nézzük: típusok, köbcentik, pénztár­cák vetélkedője. A másik ol­dalról: hasznosan szolgáló "s köz sokak munkájában, úr-zást, hazát és világot megismerni könnyítő négy kerék. Bálvány? Nem az, :sak vannak, akik azzá avat­ják. Ma már eltűnőben a legújabb típusú, külföldi rendszámú „csatahajók” cso­dálóinak csoportja, s mind több mosolyt arat a kocsi­ját szent áhítattal emlegető, azzal minduntalan büszkél­kedő ember is. Mert ahogy egyre több lesz a négykere­kű vándorból — márpedig egyre több lesz, hiszen ép­pen a közelmúltban került nyilvánosságra, hogy a ne­gyedik ötéves tervben 340 ezer kocsit importálnak —* úgy oszlik el a ritkaságával kiérdemelt - ■ misztikusságának köde is. A gépkocsi piac 1972—73- ra várható viszonylagos te­lítettsége leemeli majd a négykerekű bálványt vég­képp talapzatáról. Leteszi a — földre. Pontosabban: az utakra. S ez az, ami már a több gépkocsi után követke­zik. Az utak állapota, kiépít tettsége, a töltőállomások, szervizek hálózata, a javí­tás, alkatrészutánpótlás meg­szervezése, a parkolási, ga- razsirozási lehetőségekről már nem is beszélve. Ne­héz, mert bonyolult, s nagy anyagi áldozatokat követelő gondok ezek. A Miniszterta­nács közelmúltban hozott —■ a szolgáltatások egészére vo­natkozó — határozata kez­dete lehet egy átfogó, s megnyugtató rendezésnek: a gyorsan gyarapodó gépkocsi- állomány célszerű, zökkenő- mentes üzemeltetésének. (M. O.) írtat Tabi László —Rajzuk s Gáesi Mihály Csodálatos vállalkozás Egy lelkes sportember Pestről Budára akart átmen­ni. „Semmitől sem riadok vissza” — mondta a Ludas Matyi munkatársának. Amikor belépünk a szerény Epe-utcai ház kapuján, izga­tottan beszélgető csoportba ütközünk. Igen, persze, róla van szó, Nyuszek Emilről. A házbeliek fejcsóválva tár­gyalják a dolgot. Még min­dig nem akarják elhinni, hogy Nyuszek most, télvíz idején akar menni Budára. — Telefonálni kellene a rendőrség életvédelmi osztá­lyának... — mondta egy hölgy idegesen. Mások leintik Valaki azt magyarázza, hogy mártírok nélkül nincs haladás. Néze­getik a kapualját, hova sze­gezik majd fel a márvány­táblát. Szemtől szembe Nyuszekka! A földszint 5-ben lakik. Amikor belépünk, éppen egy hatalmas térkép fölé hajolva találjuk- Iránytű barométer, oxigénpalack hever szana­szét. Lekötelező szívélyesség, gél áll rendelkezésünkre. — Mi az indoka elhatáro­zásának? — tesszük fel a kérdést. — Vállalkozásom — mond­ja szerény mosollyal — de­monstratív jellegű. Meg aka­rom mutatni a világnak a magyar rátermettséget, élni- akarást. — Bízik a sikerben? — Igen. Shackleton és Amundsen példája lebeg a szemem előtt. Körülnézünk. A kályha mellett egy kisírt szemű fia­talasszony ül: Nyuszekné. Két zokogó gyermekének fe­jét simogatja. Megható kép. Komoly előkészületek Magától értetődő, hogy egy ilyen útnak nem lehet csak úgy nekivágni. Arról fag­gatjuk Nyuszeket, milyen előkészületeket tett. TÉLI SZÜNET Hosszú téli szünetük lesz a diákoknak. A szülők — különösen ha az anya dol­gozik, és nem is napközis a gyerek — bizony félnek ezektől a hetektől. Mit kezd­jenek most fiaikkal és lá­nyaikkal, amikor az évvégi, éveleji munkák miatt min­den munkahelyen a legnehe­zebb szabadságot kapni. Fa­luhelyen persze könnyebb Kezdjük azzal, hogy a téli szünet nem olyan mint a nyári. Akkor vége a tanév­nek és csak szeptemberben kezdődik az új, most pedig semmi sem fejeződik be, a szünet után nem lesz semmi lényegesen új. Ebből pedig mindenekelőtt az követke­zik, hogy a nyári szünettel ellentétben most vigyázni kell arra, hogy a gyerekek ne essenek ki teljesen a ta­nulásból. Ezért a téli szü­netre általában házi felada­tot is adnak a tanárok. Hi­ba. ha ezt úgy fogják fel a szülők, mint a diákok pihe­nésének a megzavarását. En­nél talán csak az rosszabb, ha a szünidei feladatokat — egyetlen napon elvégeztetik a gyerekekkel, hogy túl le­gyenek rajtuk. Ezeknek a leckéknek éppen az a szere­pük, hogy a hétköznapokra elosztott 20—30 perces házi feladatokkal „formában tart­sák” a diákokat. Ennél több időt nem kell a tanulással A televíziózásnak és a mo­zilátogatásoknak is időt kell hagyni. A szünidőben dél­előttönként matiné lesz a ív­ben, jó ha ezt megnézik . a gyerekek, mert ismereteket gyűjthetnek, élményeket sze­rezhetnek. Délutánonként — vagy kora este moziba is el­mehetnek, de arra vigyázni kell, hogy ilyenkor, a téli szünet alatt se engedjük to­vább nézni az esti műsort. Általában ügyelni kell arra, hogy ne azonos szórakozási formák töltsék ki az egész napot, mert ez éppúgy fá­rasztó lehet — gyakran még jobban isi — mint az iskola. a helyzet — már ami a gye­rekek elhelyezését, felügye­letét illeti — de ott is gond, mégpedig legalább olyan nagy, mint városon a sza­badidő jó és hasznos eltöl­tése. Mert azt már minde­nütt tudják, érzik, hogy nem mindegy, mit csinálnak a gyerekek a következő hetek­ben. Érdemes hát néhány dologra felhívni a figyelmet. tölteniök sem a jó, sem a gyengébb tanulóknak, hiszen a kiválóknak felesleges, a « gyengébbeket meg esetleg még jobban elidegenítenék a tanulástól. S mit csináljanak a szün­idő többi részében? Pihenje­nek! Ez azonban nem azo­nos a tétlenkedéssel. A nö­vekedőben lévő gyerek moz­gásigénye meglehetősen nagy, a tanítás alatt ezt nem tud­ják kellően kielégíteni, tehát még akkor sem szabad tét- lenkedéssei tölteniök a téli szünidőt, ha egyébként erre hajlamosak lennének. Nekik pihenésnek számít minden mozgás. Ezért mindenekelőtt játsszanak, mégpedig elsősor­ban a szabadban. Szánkózza­nak, korcsolyázzanak, hógö- lyózzanak. Aztán segítsenek a házkörüli munkákban, a bevásárlásokban. És segítse­nek a takarításban, a moso­gatásban is, tehát szinte mindenben, ami egy család­ban előfordul, s ami megfe­lel életkoruknak. A reggeli felkelés és az esti lefekvés idejét nem taná­csos lényegesen megváltoz­tatni — kivéve a bejáró ta­nulókat, akik egyébként a tanítási időben túlságosan korán kelnek. Karácsony után időt kell adni az ajándékokkal való foglalkozásra is. S itt kell szólnunk az ajándékokról. Nálunk, különösen faluhe­lyen, még mindig gyakori, hogy karácsonykor elsősor­ban használati cikkeket — kesztyűt, sálat, harisnyát, különböző tanszereket aján­dékoznak a gyerekeknek. — Tehát olyan holmikat, ami­ket egyébként is meg kel­lett volna venni. Az ilyen ajándékozás elfogadható a felnőtteknél, de nem elégíti ki a gyerekeket. Ez a szokás még abból az időből való, amikor oly kevés volt a pénz, hogy két legyet kellett ütni egy csapásra, amikor nem tellett külön használati tárgyakra és egyéb ajándé­kokra. Ma viszont, ahogy ja­vul a szülők anyagi helyze­te, olyan mértékben kell gondolniok más ajándékok­ra, sportszerekre és köny­vekre is. A könyv csodákat tehet S még egy dolog: milyen könyvet vegyünk, s kinek? Kapjon-e ajándékkönyvet a rossz tanuló is? A válasz egyértelmű: igen, kapjon. A könyv, ha jól választják ki, csodákat tehet. Ha valame­lyik gyerek hadilábon áll például a földrajzzal, a jó útleírások megkedvel telhe­tik vele ezt a tárgyat is. Ha pedig nagyon szeret egy-egy tantárgyat, akkor meg az is­meretek elmélyítéséhez, a tanulási kedv tartóssá téte­léhez járulhat hozzá a könyv, És ma már szinte minden iskolai tantárgyhoz lehet kapni jó, a gyerek számára izgalmas ismeretterjesztő, — vagy szépirodalmi műveket. Csak ne sajnálják a szülők azt az időt — e most már a könyvtárból kölcsönzött könyvekre is gondolunk — amit a gyerek olvasással tölt, mert az nem haszontalan dolog. Rossz szokás az is. hogy a nyári szünettel ellentétben, télen nem nagyon engedik el a szülők a gyerekeket a rokonokhoz, a nagyszülők­höz. Pedig a környezetválto­zás nagyon fontos! A téli szünetben tehát a legfőbb követelmény a vál­tozatosság. A monoton, sű­rűn ismétlődő elfoglaltságok — legyenek azok önmaguk­ban a legkitűnőbb szórako­zások, kikapcsolódási lehető­ségek — nem pihentetnek, hanem elárasztanak. Pedig az erőgyűjtés szükséges, — mert a tanév neheze még hátra Van. (T. L.) A kiesés ellen Tabu az esii műsor — Gondosan áttanulmá­nyoztam az északsarki ex­pedíciók történetét. Állan­dóan hallgatom a rádiót, hogy mikor melyik híd van lezárva. Látja ezt a nagy térképet? — Igen­— Ezzel bélelem ki a ci­pőmet, Két liter rumosteát seket adjak le, ha eltévedek. Utam célja a Szilágyi-tér Ha elérem, leszúrom a zász­lómat, hogy örök időkre hir­desse az emberi kitartást és leleményt. Részletes útiterv Nyuszek elmondja a to­vánja megtenni. Nyolc sarki kutyája van már. A sarkon fogta valamennyit. Szívós dögök, talán kibírják a Szi­lágyi térig. Hogy merre megy, még nem tudja Az azonban elhatározott szán­déka, hogy útjának történe­tét két kötetben megírja. — A közönség aggódása büszkévé tesz. Sokan állan­dóan lebeszélnek. Különös büszkeségem, hogy a közle­kedési minisztérium is min­dent elkövet, hogy utamat lehetetlenné tegye. Én azon­ban semmitől sem riadok vissza. o • Unnepélyés indulás Mielőtt távoznánk, még át­adja a fényképét lapunk szá­mára s elmondja, hogy ün­nepélyes külsőségek között holnap délután indul útnak. A házmegbízott kisebb be­szédben fogja búcsúztatni s egy gyerekkőrus elénekli a „Fel-fel vitézek” című in­dulót. Elbúcsúzunk a lelkes sport­embertől, hogy ne zavarjuk előkészületeiben. Még meg­mutatja prémmel bélelt alsó­nadrágját s aztán távozunk. A másik szobából áthallat- szik a sarki-kutyák csaho- lás®; ☆ A Magyar Távirati Iroda jelenti, hogy Nyuszek Emil tegnap délután 4 órakor el­indult a Szil agyi-térre. A Margit-hídnál még látták, izóta nincs hír róla. (Folytatjuk) viszek termoszban. Ezek itt rakétapisztolyok, hogy jelzé­vábbiakban, hogy az út nagyrészét kutyaszánon ki»

Next

/
Oldalképek
Tartalom