Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-03 / 280. szám

1969. december 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP rSjLVASÖlNK Diákok — Vietnamért kon, a többiek sárosan-vizesen érkeznek meg. A nagyon korán munkába induló szülők erre nem vállalkozhatnak. Bosszantó az is, hogy az utcákat, a felüljárót hajnalban elfelejtik kivilágítani. Olvasónk azt kérte: menjen ki munkatársunk, győ­ződjön meg az ottani helyzetről. A Meggyesi-telep, ille­tőleg a Kisgyep lakói alig-alig tudják megközelíteni a fe­Október 12-én vietnami vasárnapot szerveztünk. Két törökszentmiklósi termelőszö­vetkezet — az Aranykalász és az Alkotmány — biztosított számunkra munkát. Az első­osztályosok paradicsomot szedtek, a felsősök naprafor­gófejet, illetve hagymát Az iskola 480 tanulója kö­zül háromszázhuszonöten szorgoskodtak a tsz-ek föld­jein, Tanáraink példamutatá­sának js köszönhető ez a szám, hiszen valamennyien részt vettek a munkában és az irányításban. Figyelemre méltó, hogy bár a KISZ szer­vezte az akciót, sokan, szer­vezeten kívüliek is szívesen lemondtak a vasárnapi szó­rakozásról. Munkánkért a pénzt — 8364 forintot — ezen a héten kaptuk meg és fizettük be a szolidaritási csekkszámlára. Talán ez indokolja késői be­számolónkat. Szöllősi Zoltán Törökszentmiklós Bercsényi Miklós Gimnázium A külvárosban nem kell újság? A szolnoki, legforgalmasabb külvárosi autóbuszmeg­állóban, három-négy hónapja megnyílt egy újságárusitó pavilon. A környék korán kelő lakói szívesen vásároltak ott napi- és képeslapokat. Az árusító viszont — ahogy jöttek a hideg napok és a sötét reggelek — panaszkodott. Igaza volt: reggel hatkor elemlámpa fényénél, pokrócokba burkolva szolgálta ki vevőit. Villanyt és melegítőt csak ígérgettek neki. És ezen a héten, hétfőn a törzsvendégekre üres pavi­lon ásított. Ablakán kis cédula: „A Bőripari Ktsz-nél árusítok. Biztos, hogy nem marad üresen a pavilon. (Bár ki tudja, hátha kitalálja valaki, hogy külvárosban nem kell újság.) S ha új árus jön? Félő, hogy ilyen postai gondos­kodást tapasztalva ő is hamar elbúcsúzik. B. L.-né Szolnok Szegény vidékről bejáró tanulók! Például a martfűi gyere­kek. akik Szolnokra utaznak naponta gimnáziumokba, technikumokba. Több mint húsz tizenéves — féllábon, piaci kosarak között töltik a bejárók napi másfél-két órá­ját. Miért csak ml, szülők vesz- sziik észre, hogy elkelne már rég egy diákjárat Martfű és Szolnok között? Az AKÖV- nek csak a bérleti díjak pon­tos befizetése, a bérletek ke­zelése a fontos? Az másod­lagos hogy milyen helyet biztosít ezért? Miért nem segítenek a diákokon? D. István Martfű Nincs marhasó? „Emberi fogyasztás céljára alkalmatlanná tett, csupán állatok táplálására való konyhasó, amely por vagy pré­selt tégla alakban kerül forgalomba.” — E meghatározás olvasható a Magyar nyelv értelmező szótára IV. kötetében a marhasó szó alatt. Nos, amint az egyik törökszentmiklósi olvasónk leve­léből kiderült, a marhasó is „feliratkozott” a hiánycikkek listájára, „...megyek a háztartási boltba, marhasót kérek, a válasz: nincs, nincs. Ha tíz helyen kérem, vagy tízszer kérdem — a válasz mindig ugyanaz... Ez olyan fontos a jószág számára... szabályosan rágcsálják az istálló falán a tapaszt...” — írta többek között olvasónk. Valóban nincs marhasó, vagy csak elfelejtették meg­rendelni kereskedőink? Host már hiányzik a vattakabát Augusztus 26-án adtam be férjem vattakabátját a Pa­tyolat Vállalat karcagi II-es üzletébe tisztításra. Két hó­nap eltelte után mentem ér­te. de a kabát a mai napig sem érkezett meg. Három ajánlott levelet és minden héten — a szállítóautóval — szóbeli üzenetet küldünk Szolnokra, de még válaszra sem méltattak. A kabátra pedig most már igazán nagy szükség lenne. A férjem szabadban dolgo­zik ... Szeretném, ha segíte­ne a szerkesztőség, hogy a kabátot megkapjuk. Virág Sándorné Karcag Rosszak, sárosak a járdák Az Április 4 utcáról szeretnék írni. Kissé szomorúan vesszük tudomásul az ostrom állapotokra emlékeztető ut­caképet. Sajnos, a városunkra jellemző nagyarányú fejlő­dés az Április 4 utcára nem vonatkozik. Az elmúlt évek során felépültek ugyan itt a szép, földszintes, kertes csa­ládi házak, de a járda olyan siralmas állapotban van, hogy azon közlekedni — különösen az esti világítás mellett — egyáltalán nem biztonságos. A körülbelül 400 méter hosszú utcának csak mintegy fele burkolt. Sáros időben a járművek félkerékkel a jár­dán kénytelenek hajtani. Ennek az a következménye, hogy a gyalogjárón is annyi a sár, mint az úttesten. Előfordul, hogy a sár miatt a szemeteskocsi sem tud behajtani az utcába. Csömör István Szolnok ☆ A szolnoki Szarvas utcából (Meggyesi-telep) négy alá­írással érkezett panaszos levél: „...Tavaly novemberben a tíz elöntötte az utca közműves oldalát. Kijöttek és meg­ígérték; az idén megcsinálják. De ez eddig csak ígéret r.aradt... Rucsai Sándorné ugyancsak a Meggyesi-telepen, a Zöldfa utcában lakik. A szerkesztőségben elmondotta töb­bek között: a környékről mintegy háromszáz gyerek jár iskolába, nagy részük a Délibáb úti általánosba. A kiseb­beket ölben, háton viszik át a legkritikusabb útszakasza­iul járót a sár miatt, a Thököly út járdái is kritikán aluliak. Munkatársunk helyszíni szemléjére ezúttal nem volt szükség. (Tavaly ősszel több alkalommal is megtette ezt az utat és beszámolt a lapban a látottakról. Ügy látszik, eredménytelenül!) Olvasónk cipője (bokáig sáros volt) el­árulta: most is tűrhetetlenek a járdaviszonyök. Amint el­mondta, szégyell ilyen cipőben a munkahelyén megjelenni, a városban járkálni. Kutyaszorítóban Az Ady Endre út—Móra Ferenc utca—Harcsa utca ha­tárolta területen bekerített (szabálytalan) háromszög áll­ja útját a szolnoki honpol­gárnak. Építkezés miatt ke­rítették el ezt a részt nem­régiben. Építkeznek, szépítik a vá­rost — ez rendjén is volna eddig. Csak a gyalogosokkal bánnak eléggé mostohán. A a gyalogosok Tabánban és környékén lakó rengeteg ember kissé körül­ményesen jut el mostanában a piacra, a Ságvári körútra. A szűk járdán jóformán csak egyesével lehet elmenni. A másik baj, hogy a járda he­pehupás, itt-ott egy-egy tég­la. Sáros, esős időben életve­szélyes ott a közlekedés. Cs. I. Szolnok Szűkszavú válaszok „Ráfizetés” címmel közöl­tük lapunkban Nagy László szolnoki lakos panaszát aki a szó szoros értelmében rá­fizetett — jóhiszeműségére és segíteniakarására. A téve­sen neki címzett fizetési fel­szólítással felkereste a szol­noki városi tanács pénzügyi osztályát: kutassák tovább az adóst. S ahelyett, hogy fáradozását megköszönte vol­na az illetékes ügyintéző, tő­le vonatta le a fizetési meg­hagyáson szereplő 800 forin­tot. „Az 1969. október 22-én megjelent .Ráfizetés’ c. cikkükkel kapcsolatban köz­löm, hogy az abban foglaltak a valóságnak megfelelnek. Az ügyben eljárt dolgozó felelősségrevonása megtör­tént Nagy Lászlót is egyide­jűleg értesítettem” — közöl­te szerkesztőségünkkel szűk­szavúan a szolnoki városi ta­nács pénzügyi osztályának helyettes vezetője. Szerettünk volna olvasni arról, tettek-e valamit annak érdekében, hogy Nagy László a tőle jogtalanul levont pénzt soron kívül vissza­kapja? A szűkszavú válasz a jász- szentandrási ÁFÉSZ-tól ér­kezett: „Az 1969. november 12-én megjelent ,Ügy érzem, becsaptak’ c. cikkükben el­hangzott bírálatot köszönet­tel vettük. A panaszos és az fmsz vezetősége között az ügy elintézést nyert” — ír­ták. Az érdekelt panaszos, Sza­bó József leveléből idézünk: „Köszönetét kell mondanom a Szolnok megyei Néplap szerkesztőségének mert elin­tézte az én keserves szén­ügyemet. Most ki tudtak jön­ni megvizsgálni a szenet... Miért nem lehetett mindezt elintézni olyan sok panaszos­levél megírása nélkül?.. Szünetel a A Törökszentmiklósi Já­rási Tanács V. B. szervezési osztálya vezetőjétől kaptunk választ Magyar Imréné fegy­vernek! olvasónk levele alapján közölt cikkünkre: ,,A Szolnok megyei Nép­lap 1969. június 25-i számá­ban .Negyven család pana­sza’ címmel megjelent cik­kel kapcsolatban közlöm az alábbi ak at: A járási állami közegész­ségügyi járványügyi felügye­lő a bejelentést a helyszínen fejgyűjtő kivizsgálta és megállapítot­ta. hogy a környék lakosai­nál: panasza jogos. Tekint­ve, hogy a tejgyűjtőt fenn­tartó kenderesi Vörös Cse­pel Termelőszövetkezet a ko­rábbi felszólításoknak nem tett eleget, illetve a szenny­víz elvezetéséről és elhe- 1 vonóséról nem gondoskodott. 1969. november 17-én kelt 340—f/1969. számú határoza­tával a tejgyűjtő működését azonnali hatállyal felfüg­gesztette... Á kisipari működési engedélyekről A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány ta­valy megjelent határozata szükségesnek tartja, hogy a magánkisipar az eddigieknél nagyobb mértékben járul­jon hozzá különösen a lakosság javító-szolgáltató igényei­nek kielégítéséhez. Azokon a területeken és szakmákban ahol a lakosság érdekében szükséges, a kérelmezők meg­kapják a kért iparjogosítványt, ha annak törvényes elő­feltételei fennállnak. A kisiparosak ipargyakor­lásáról szóló 1964. évi 22. tvr-rel módosított 1958. évi 9. sz. törvényerejű rendelet lehetőséget ad arra, hogy öt­ezret meghaladó lélekszámú községekben egyes képesítés­hez kötött iparok kisipari működési engedély alapján is gyakorolhatók legyenek. A megyei tanács vb ipari osz­tálya indokolt esetben enge­délyt adhat kisipari műkö­dési engedély kialására öt­ezer lélekszámon felüli hely­ség külterületeire is. Kisipa­ri működési engedély alap­ján gyakorolható képesítés­hez kötött iparok a követ­kezők: Asztalos, bognár, kádár, bádogos, bőröndös, bőrdísz­műves, szíjgyártó, cipész, csizmadia, papucskészítő, cserépkályhakészítő, .ernyő- készítő, építőipari javító, fe- hémeműkészítő, férfiszabó és fiúruhakészítő, fodrász (férfi- és női), gumijavító, kalapos (férfi- és női) sapkakészítő, kárpitos, késes és köszörűs, kovács, lakatos, műszerész, női szabó és leánykaruha­készítő, órás, szobafestő, címfestő, mázoló, fényező, üveges, vegytisztító, villany­szerelő, rádió- (televízió) szerelő épületburkoló, gáz­vezetékszerelő, kőfaragó, be­ton- és műkőárukészítő, központifűtés szerelő, kút­ásó, tetőfedő, vízvezetéksze­relő. Az iparjogosítvány kiadása iránti kérelmet az illetékes I. fokú iparhatóságnál írás­ban kell előterjeszteni. A kisipari működési engedély kiadásához mesterlevél nem kell csak annak igazolása szükséges, hogy a kérelmező legalább két évi szakmai gyakorlatot folytatott. Mun­kaviszonyban álló személy, vagy ktsz-tag részére is ki­adható ipar jogosítvány, ha azt a lakosság szükségletei­nek jobb kielégítése indo­kolja, és ahhoz munkáltatója, illetve a szövetkezet vezető­sége is hozzájárul. Az említett kormányhatározat alapján a SZOT Tár- salalombiztosítási Főigazgatósága a kisipari működési en­gedéllyel rendelkező nyugdíjasok nyugdíjának tovább- folyósítására utasítást adott ki, melynek fontosabb ren­delkezéseit az alábbiakban ismertetjük: Az 1968. évi május hő 1- től korlátozás nélkül kell fo­lyósítani bármely jogsza­bály alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjat, valamint e nyug­díjakra vonatkozó rendelke­zések szerint folyósítandó egyéb nyugellátást; továbbá a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek tagjainak kötele­ző kölcsönös nyugdíjbiztosí­tásáról szóló jogszabályok alapján megállapított öreg­ségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadékot annak a nyugdíjasnak, aki javító­szolgáltató tevékenységre kapott működési engedélyt, s Budapest területén kívül javító-szolgáltató kisipari te­vékenységet folytat. Ez a mentesség azt a nyugdíjast is megilleti, aki működési engedélyét a kormány ha­tározatának megjelenése előtt kapta meg. Ha az előző bekezdésben említett nyugellátás folyósí­tását 1968. áprilisát követő­en kisipari működési enge­dély alapján Budapest terü­letén kívül folytatott javító­szolgáltató tevékenység miatt szüneteltették, a nyugdíjas kérelmére a szü­neteltetett nyugellátást a kérelem benyújtását megelő­ző 3. hónap első napjától korlátozás nélkül kell folyó­sítani. A nyugdíj korlátozás nélküli folyósítását, a Nyug­díjfolyósító Igazgatóságnál kell kérelmezni. A kérelem­hez a Kisiparosok Országos Szervezetének illetékes járá­si szerve által kiállított iga­zolást kell csatolni arról, hogy a nyugdíjas működési engedély alapján folytat ja­vító-szolgáltató tevékenysé­get. Dr. Cs. I. Komámasszony, itt az ára ... Lapunk november 19-i szá­mában közöltük Kácsor Jó­zsef kengyeli olvasónk pana­szát „Komámasszony, hol az óra?” címmel. A Szolnok Megyei Tanács Vasipari Vál­lalata órajavító részlegénél július 29-én javításra be­adott óráját kereste, rekla­málta ebben olvasónk. A vállalat illetékeseinek válaszából megtudtuk: Ká­csor József sérelme jogos volt, az órás részleg dolgozói mulasztást követtek el, amiért a felelősségre vonás megtörtént. Az órát is meg­javították, amely bizonyára olvasónk karján ketyeg már. Éppen ideje! FONTOS! FONTOS! FONTOS! A szociális létesítményeknek megfelelő öltözőszekrény ellátása elengedhetetlenül szükséges. Szükségletét leg­előnyösebben ÁRENGEDMÉNNYEL közvetlenül a gyártóműtől elégítheti ki. Megrendelését érdeklődését várja az ország legnagyobb volumenben öltözőszekrényt gyártó vállalata a Miskolc! Vasipari Vállalat rövid szállítási határidők! Ajánlati áraink háromajtós 1800x1200x500 mm méretű fém öltözőszekrényekre: 1—100 db megrendelés esetén 970,— Ft 'db egys.áron 101—200 db megrendelés esetén 960,— Ft 'db egys.áron 200 db feletti megrendelés esetén 950,— Ft/db egys.áron 1970. évre csak a december 25-ig feladati megrende­lésekre tartjuk fenn ajánlatunkat. Címünk: MISKOLCI VASIPARI VÁLLALAT. Miskolc, Baross Gábor u. 13—15. ügyintéző: Vincze Mihály telefon: 13—555. 1 As&ü&töity postájából ES,ue™K^«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom