Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-16 / 291. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. december 16. Régi vendég­fogadás A néhai Magyarországon nemzeti becsület dolgának számított a vendéglátás. Bu­dán újév és farsang idején dívott az a szokás, hogy újév napján az ország küldöttségei megajándékozták a királyi párt, amit az — nagy vem- dégelések közepette — ugyancsak ajándékokkal vi- szomzott. Farsang utolsó nap­ján a középkori uralkodók Buda város polgárságát ven­dégelték meg. 1519-ben Alvi- se Bon velencei követ írja haza: Esztergom sem marad Buda mögött vendégszeretet dolgában; az érseki aula ka­puja tárva-nyitva áll. Min­denkit szívesen látnak s el­látnak itt, ha fél évig marad, akkor is. Vidéken is, való­sággal fogták a vendéget! 1599-ben Thurzó György ná­dor írja haza, Vág-Biccsére feleségének: „hallottam, hogy Nádasdyné Bittse felé tart, bátyjához, Báthori Istvánhoz utaztában... Ha arra megyen, kérd meg, térjen bé hoz­zánk... A szomszédokból is hivass bé akkor...” Előbb tehát fogták, aztán fo­gadták a vendéget s az útonjárót! Erdély a XVII. században „olyan emberséges ország vala, hogy egy pénz nélkül is keresztül, lehetett utazni azon. Nem 'vala ek­kor még híre holmi vendég- fogadóknak!” 1690 körül — mint Apor Péter írja — cső. dálkozva nézték a kolozsvári Közép utzában az első erdélyi vendégfogadó cégeiét. PIRAMISOK FÖLDJÉN V. KÉT ARC Az az élmónytömeg, mely egy ilyen úton az ember nyakába zúdul, lehetetlenné teszi, hogy mindenről be­számoljunk később. Hisz az élmények sokszor csak han­gulatokban, villanásokban érik az embert, s a legnehe­zebb dolog ezeket az élmé­nyeket, hangulatokat re­konstruálni, s ha sikerül is, már nem ugyanaz, nem eredeti. Mégis ellenállhatatlanul csábít a lehetőség, hogy leg­alább kettőt ezek közül megkíséreljek megfogalmaz­ni, megrajzolni azok közül az arcok közük akikkel a szerencse, a véletlen össze­hozott abban a furcsa, izgal­mas, érdekes világban, amit Egyiptom jelent annak, aki először járt ott, s naívul azt hitte, hogy az olvosmányai jelennek meg előtte a va­lóságban. A virágárus Egyiptomban az ún. tár­sasági élet este kezdődik, a kellemes hűvösben, vagy a majdnem hűvösben, úgy nyolc—kilenc óra körül. Így egészen természetes, hogy meghívásoknak is eb­ben az időpontban kell ele­get tenni. Viszont rendkí­vül nagy udvariatlanságnak számít, ha valaki nem tisz­teli meg a ház asszonyát egy csokor virággal. Érthető, hogy a napidíj­ból gazdálkodó kiküldöttnek az erre a célra szolgáló ösz- szeget valóban ki kell gaz­dálkodnia, s nem mindegy, hogy mennyiért jut egy cso­kor virághoz. Viszont az is érthető, hogy aki elad ja a virágot, az a legmagasabb árat szeretné elérni. Ebben van tehát a konfliktus, és így kezdődik az alku. Álljon itt tehát egy vá­sárlás párbeszéde. — Az a csokor kellene nekem. — Örömmel, csak önnek 50 piaszterért. Mindez az utcán, menet közben történik. És hadd je­gyezzem meg, hogy a kért összeg mintegy kétnapi mun­kabérnek felel meg. — Ügy vélem, nem jól értettem — válaszoltam te­hát. — Mennyit mondott, húsz piasztert? — Lehetetlen, hogy annyit mondtam volna, én úgy em­lékszem, hogy harmincat említettem. A félreértés azérü lehetett, mert nem tudom jól a francia nyelvet — mondta, kézében az ál­talam kinézett csokorral, mi­közben kísért az utcán. — Lehetséges, hogy félre­értettem, de ahogy gondol­Báli ruhában a levegő akrobatái Nemzetközi galambkiállítás Kőbányán A kőbanyai vásárváros fe­lett ismét zászlók lobognak: a galambászok nemzetközi színe a kék és fehér zász- lószámyakba kap bele a decemberi szél. A kék és fe­hér zászlók közt pedig nyolc nemzetiszín lobogó: nyolc nemzet hozta el legszebb ga­lambjait a budapesti nem­zetközi galambkiállításra. A kőbányai megnyitón 5300 galamb „fogadta” a ven­dégeket. E szép sportnak sokezer szerelmese van s még több a természet, a madárkedvelő, aki ugyan nem tenyésztő, de vendég, látogató. Külföldről társas- utazásokat szerveztek a ga­lambászok kiállítására, kü­lön buszok, vonatok futottak be a megnyitás napján az NDK-ból, Csehszlovákiából, Romániából — és nem a ki­állítók, a tenyésztők — ha­nem a látogatók. A galambsportnak nálunk majd 7000 hivatásos műve­lője van. Ki gondolná, hogy Budapest szívében, például a Szófia utcában „Fehér kerin- gők” kerengenék a Hunya­di tér felett? Lelkes galam­bászok jóvoltából nem egy pesti bérház padlásán ga­lambok költenek. A hazai mezőny teljes: 94 fajtából közel 4200 magyar galambbal mutatják be a galambtenyésztés mai szín­vonalát. Milyen ez a színvo­nal — kérdezem a szövet­ség egyik vezetőjét. Az idei röp-rekord — Vegyük például az idei röp-rekordokat, A „Buda­pesti magasszálló” (ez a faj­ta neve) egy-egy falkája 20— 24 darab egyszerre röppen fel és mint könnyű, puha felhő körbe-körbe, spirál alakban emelkednek a ma­gasba, míg el nem tűnnek szem elől. A versenybizott­ság pedig stopperórával és távcsővel nézi a röptűket. Az idei rekord: 550 perc. Turbékolás, pergés, brugás fogadja a látogatót és a ga­lambok „báli ruhája”. Azért is rendezik télen a nemzet­közi versenyeket, mert a nyári vedlés után őszre öl­töznek át a galambok s tél­re lesz legszebb, legfénye­sebb tollruhájuk. Ének, sze­relmi vallomás nem hallat­szott, majd csak tavasszal zendítenek rá. De tollruhá- zatuk már a tavaszi rande­vúkra készen áll. A szegedi kiskontyosok Láttunk az „Egri kék”-ből egy párt — ezekből az ezüst-nyilakból —: kivesző­ben lévő fajta, kevesen te­nyésztik, pedig a világ leg­sebesebb repülői. A ga­lamb legnagyobb ellensége ugyanis a sólyom, s essek az Megjelent a Jelenkor decemberi száma Változatos tartalommal, érté­kes szépirodalmi és tanulmány­anyaggal jelent meg a pécsi iro­dalmi és művészeti folyóirat új száma. A versrovatban többek között Csorba Győző, Nyerges András, Rózsa Endre és Simor András költeményeit olvashat­juk. Bertha Búcsú interjú-soro­zatában ezúttal Thiery Árpáddal ismerkedhetünk meg. A prózaíró regényrészlete mellett Sobor Antal és Pál Rita új elbeszélése képvise­li a szépprózát. A képzőművészeti **ovatb"n Szabó Iván művészetéről írt me­leg hangú méltatást Rétfalvi Sán­dor. Megismerkedhetünk emel­lett a Romániában élő Nagy Al­bert festészetével. Az irodalmi tanulmányok so­rában figyelmet érdemel Loránd Imre szellemes elmélkedése a kritika és a közönség viszonyá­ról, Várkonyi Nándor új Kalei­doszkópja és Bajomi Lázár End­re esszéje a Quartier Latin írói­ról. Az új szám képzőművészeti ii- lusztrác’óit Szabó Iván és Nagy Albert műveinek fotóiból állí­totta össze a szerkesztőség. Egriek — közel a Bükk, sok a sólyom — a légi kalózok­kal is felveszik a versenyt repülésben. A Budapesti zöldnyakú keringők a ma­gasság rekorderei. A piló­ták már többször találkoz­tak velük hatezer méter ma­gasságban is. Több szép „Keleti pergő”-t is láthat­tunk, ők a levegő akrobatái. Fölszállnak a magasba és peregve, bukfencezve szédü­letes sebességgel peregnek alá. Aztán hirtelen kitárják szárnyukat, lebegnek, mint­ha várnák a tapsot s aztán ismét zuhannak. A vendégek sok szép ősi magyar fajtát is láthatnak. Például a Szegedi kiskon- tyosokat. A külföld keresi őket; nyolc-kilenc órát is fennmaradnak a levegőben és nem mint a többi ma­gasrepülő, rajban, csapatban; ők csak párosával, kettesben — fiú és lány — szállnak a felhők fölé. Egy legendáról lgaz-e a mondás: „Ügy él­nek, mint a galambok...” Nem szakmai kérdés ez — furcsállják is a kérdést e ko­moly kiállításon a vezetők, de egyikük így válaszol; — Az úgy élnek, mint a galambok csak legenda. A galamb szerelmes természe­tű madár, de nem hűséges. Nekem volt egy galamb-pá­rom, kilenc évig csak együtt éltek, a tojó nem fogadta el más hím udvarlását. A hím sem udvarolt másfelé. De ez az egyetlen eset, amit a ga­lambok hűségéről tudok. Pe­dig 42 éve vagyok már ga­lambász. Tavasszal a párosí­tásnál vigyázni kell a te­nyésztőnek, hogy a hím ne tépje meg, szemét ne verje ki a tojónak. Ezért mielőtt összeköltöztetné őket, a kant­jaikat — garzonlakásaikat — egymás mellé kell tenni, hogy előbb rácson át néze­gessék, szokják meg egy­mást. K. Gy. I ködöm, az a csokor már nem is tetszik annyira. — Uram. Ne tegye, hogy vásárlás nélkül elmegy! Higgye el, három feleségem és négy gyermekem várja az estét. íme, odaadom húszért. Az alkuban itt meg kell állni. Ilyenkor érkezik el az a pillanat, amikor a valósá­gos árat kell határozottan megajánlani, amit ő vi­szont miután belátta, hogy illetlenül magas haszonra nem tehet szert el is fogad majd. — Hét piasztert adok — mondom, s nézem a szemét. Villan egyet a tekintete, s látszik rajta, biztos benne, hogy a következő általa mondott összeget megkapja. — Tíz. S a csokornak a ház asz- szonya, amikor átadtam ne­ki, nagyon örült A boy Doaiiestique — mondja ró­la a szálloda tulajdonosa. Azaz, közli vélem, hogy a szimpatikus arcú, alig 16 éves fiú egyszerű szolga. Kedves arca van, gyerekesen félénk, és szolgálatkész. Vi­szont nem lesi a baksist. Szeret jót tenni a szálló vendégeivel. Mégis, észrevettem; el­képzelhetetlennek tartja, hogy őt valaki a vendégek közül egyenrangúnak ismer­je el. Én viszont elképzelhe­tetlennek tartottam, hogy az úr és szolga viszonynak megfelelően kezeljem. Erre vonatkozóan kevés ta­pasztalat jutott nekem osz­tályrészül, s valószínűleg'na­gyon ügyetlen lennék ebben a szerepkörben. így hát valahányszor tett valamit, én megköszöntem, sőt ha magam megtehettem, akkor megelőztem. Egy ap­róság például. A szálló az ötödik emeleten volt, a lift modern, hivható. Ha látta, hogy távozni készülök, azon­nal szaladt a liftajtóhoz, s ha kellett, felhívta a liftet. Többször sikerrel előztem meg, de ha nem sikerült, minden esetben megköszön­tem szívességét. így alakult lassan kettőnk viszonya, s egy hét múltán már mert visszamosolyogni, sőt hogylétem felől is meg­kísérelt érdeklődni. A har­madik hét vége felé már jó barátok voltunk. Amikor elutaztam. leste indulásomat. Sikerrel meg­szerezte csomagjaimat, se­gített levinni az utcára. Ta­xit szerzett. Búcsúzáskor, amikor kezet fogtunk, tíz piasztert akar­tam belopni a tenyerébe. Nem fogadta el. Elhárítot­ta. mondván: ő örül, hogy segíthetett, és barátságból tette. Végül a szokásos arab kö­szönés mellé még hozzátette: — Au revoir, monsieur! Bevallom, szívesen ta1 ál­koznék vele még egyszer, valamikor. Vége! SzöUösy Tibor Csehszlovák atomerőmű 150 megawatt kapacitása lesz annak a kísérleti atom­erőműnek, amelyet a Szov­jetunió műszaki segítségével — szovjet dokumentáció alanián és kivitelezéssel — építenek Csehszlovákiában. A tervek szerint húsz éven belül a csehszlovákiai új villamoserőművek többsége atommeghajtással fog mű­ködni. Aláírták már a meg­állapodást a másod’k szov­jet segítséggel épülő cseh­szlovákiai atomerőműre is. Mi okozza a migrént? Nagyanyáink idején a migrén divatbetegség volt, s alig volt sikeres regény, vagy színdarab, ahol a hős­nő ne szenvedett volna fél­oldali fejfájásban. Ma már többet tudunk a migrénről, többek között azt is. hogy bizonyos formáinak kiindulópontja a nyaki ge­rincoszlop. A csigolyák, a porckorong, az izomzat har­monikus összjátéka teszi le­hetővé, hogy az ember egye­nesen járjon, s az, hogy eközben fejét is egyenesen tartsa, a nyaki gerincoszlop feladata. A mai ember egészen más­fajta körülmények között él, mint elődei, s izmait és ide­geit is egészen másfajta ha­tások érik. A traktor, a mo­torkerékpár vagy az autó­vezetés, az irodai vagy egyes üzemi munkák olyan egyoldalúan veszik igénybe a szervezetet, hogy a hátge­rinc ennek könnyen kárát láthatja. Különösen érzékeny embereknél azután az ebből adódó túlfáradás, a kialvat­lanság vagy túlságosan nagy testi megerőltetés már ki­válthat migrént. A legtöbb beteg arról, pa­naszkodik, hogy ez a beteg­ség krónikusan jelentkezik, s mindig lökésszerűen lép fel. A tarkó táj ékről kiinduló fájdalmak azután a szemek felé nyomulnak előre, a fülzúgással, szédüléssel jár­Kétéltű traktor nak együtt. A kedvetlenség, a szorongás és a depresszió amúgy is gyakori jelenség ennél a betegségnél. Lénye­gében a tarkó izomzatúnak megfeszüléséről és vérkerin­gési zavarokról van szó. s mégis, a röntgenfelvételek gyakran állapítanak meg csontkinövéseket a csigolyák­ban, vagy más elváltozáso­kat. Az is érdekes, hogy a fájdalmak és a nyaki ge­rincoszlop elváltozásai nem mindig állnak arányban egy­mással. Előfordul, hogy nagy fájdalmakról panaszkodó be­tegeknél semmiféle elválto­zást nem találnak, s jelentős gerincváltozásokkal nem tár­sulnak erős szimptómák. A gyógyszeres kezelésnek a szimpatikus idegrendszer izgalmi állapotát, a nyaki izomzat megfeszülését, a vérkeringési zavarokat és a fájdalmat egyaránt figyelem­be kell vennie. Rövidhullá­mú és galvanizációs kezelé­seket is szoktak alkalmazni, egyes készülékek otthoni használata is lehetséges. Nem haszontalanok a gimnaszti­kái gyakorlatok sem. s főleg az, ha a migrénben szenve­dő beteg kerüli azokat a testhelyzeteket, amelyek a fejfájást kiválthatják, hiszen az orvos egyedül nem tudja gyógyítani a migrénnek ezt a nyaki gerincoszlopból ki­induló fajtáját. A Szovjetunióban a faúsz- tatásnál úszó traktort alkal­maznak. A hemyótalpas két­éltű jármű 9 km/óra sebes­séggel halad előre a vízben. A traktor kabinjában három személy fér el, tetején vész­kijárat van. A kétéltű trak­tor kitűnően kormányozható a szárazföldön is. Hat se­bességváltóval rendelkezik és különösen a meredek vízpar­tokon bizonyul kitűnőnek. Jégtörőként is kipróbálták. Mire képes a műanyag... A sziámi Bangkokban tu­dományos tanácskozást tar­tottak a műanyagok és kü­lönböző szálas anyagok szak­értői. A tanácskozás részt­vevői bemutatták a kemény fa előállításának legújabb módszereit. Gyenge minősé­gű puha fából, szalmából, nádból készült masszát kü­lönböző műanyagok oldatai­val telítettek, majd atomre­aktorban sugárzásnak vetet­ték alá. Ezzel az eljárással teljesen új anyag jött létre, amely a nemes trópusi ke­mény fafajtákra emlékeztet. Metróépítés a Szovjetunióban Eddig már öt szovjet vá­ros — Moszkva, Kijev, Tbi­liszi, Baku és Leningrad — kapott elsőrendű földalatti vasutat. Harkovban, Ukraj­nának ebben a nagy ipari és egyetemi központjában, már folyamatban vannak a föld­alatti vasút építési munká­latai, s több más szovjet vá­rosban is készülnek a ter­vek. Októberben Leningrádban az öt szovjet város fő1 dalatti vasúti ának képviselői közös konferenciát tartottak a földalatti vasutak tervezé­sével, építésével és techni­kai berendezésével foglalko­zó tudománvos intézmények­kel. Anatolij Lugovcov. a földalatti vasutakat tervező és építő intézet főmérnöke, a sajtó képviselőinek kije­lentette: — A szovjet földalatti vasutak sok tekintetben fe­lülmúlják a külföldieket. Az állomások arhitekturájáról nem is beszélve, nálunk na­gyobb a metró átbocsátó ké­pessége, gyorsabban halad­nak a szerelvények, jobb a földalatti helyiségek szellőz­tetése. A metró a városi közleke­dés nagy távlatokkal ren­delkező ága. A tervezés az­zal a számítással folyik, hogy a metró vezető szerepet foglaljon el a személyszállí­tásban. A forgalom gyorsa­ságát és kényelmét, rend­szerességét tekintve, egyelő­re a városi közlekedésnek nincs olyan ága. amely ver­senyre kelhetne a földalatti vasúttal. A városok fejlődé­sével kapcsolatban a jövő­ben még nagyobb lesz a metró szerepe. Ami a jövő metróját illeti, én úgy képzelem, hogy e’ég hosszú ide’g megőrzi jelen­legi arculatát. A változások elsősorban a gördölőáRc- mányt fogják érinteni. A ko­csiknak még gyorsabbakká kényelmesebbekké és nem utolsó sorban zajtalanná kell válniuk. Életmentő pontonok Az amerikai Goodrich Mű­vekben elkészült annak a speciális mentőberendezés­nek a próbaszériája, mellyel a tengerentúli polgári légi­forgalomban résztvevő Boe­ing—747 típusú személyszál­lító repülőgépeket látják majd el. Az új mentőberen­dezés lépcső és ponton sze­repét tölti be egyszerre. Egv pontonon 40 embert lehet elhelyezni abban az esetben. ha a repülőgépnek kényszerle­szállást kell végreh"jtania a tengeren. A pontonok 90 má­sodperc alatt töltődnek mer gázzal (nem sűrített levegő­vel) és rádióadóval varrnak felszerelve. amelvek meg­szakítás nélkül SOS-jelet adnak. „Nyugalmi” állapot­ban a ponton-lépcsők mérete nem haladja meg egy nagy bőrönd méretét. Az új Moszkvics próbája A Szovjetunióban számos próbának tették ki az új Moszkvics 412 szernél vgínko- csi-modellt. Kirrőhélt'k egyebek között hegvi utakon is. A Moszkvics 412 volt az első olyan személyautó, amely sikerrel kiállta a Te-szkop faluba vezető út próbáját. A falucska az E'brusz hegység oldalában, 3500 m magasan fekszik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom