Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-04 / 256. szám

1969. novemer 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Gecse Árpád gyűjteményes kiállításán CSÁKI ISTVÁN Elvtársnak az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága első titkárának Szolnok város fasiszta megszállás alóli felszabadulásának 25. évfordulója alkal­mából forró üdvözletünket küldjük önnek és a megye lakosainak. Az elmúlt 25 év­ben a szocialista gazdaság építése, a kul­túra terén elért nagyszerű eredményeiket Tallinn város lakosai megismerték. Mi szív­ből örülünk az önök sikereinek. Őszinte szívvel kívánjuk, érjenek el újabb sikereket a szocializmus építésében, a béke megszilárdításáért folytatott harc­ban, baráti kapcsolataink további fejlesz­tésében. > Elvtársi üdvözlettel: Vajno Vjaljasz és J. Unduszk A MARXISTA SZOCIOLÓGIA FELADATÁNAK KÖRÉBE TARTOZIK, HOGY A LEGKORSZERŰBB VILÁGNÉZET TALAJÁN ÁLLVA TUDOMÁNYOS IGÉNY- NYÉL VIZSGÁLJA AZ EMBEREK KÖZT KIALAKULÓ ŰJ VISZONYOKAT, AZ ŰJ ÉLETFORMA, ERKÖLCSI ELVEK ÉS MAGATARTÁS FEJLŐDÉSÉT. HOGYAN ALKALMAZZA EGY NAGYÜZEM VEZETÉSE A MARXISTA SZO­CIOLÓGIA EREDMÉNYEIT ÉS MÓDSZEREIT? ENNEK TAPASZTALATAIT KE­RESTÜK ÉS TALÁLTUK A NAGYALFÖLDI KUTATÓ ÉS FELTÁRÓ ÜZEMBEN. A műszakiak helyzete az üzem szociológia tükrében Újdonságok Üj műsorsorozat kezdődött hétfőn a Kettőtől-hatig ... keretén belül, a méltán nép­szerű kívánságműsor, a „Száz- harminckilenc-hatszázhatvan” kiegészítőjeként. Levélben érkező kéréseket is teljesít a havonta hétfői napokon je­lentkező új műsorforma. El­ső adásában jól vizsgázott a műsorvezető Vértessy Sán­dor, és a két riporter társa, Fikár László és Kovalik Ká­roly. Könnyedén és szelle­mesen (de nem közvetlen­kedve!) vezették ezt „ való­ban legjobb riporteri erénye­ket kívánó műsort, melynél a mértéktartás talán a leg­fontosabb. A tudományos közéletnek teremt fórumot a rádió hét­főn kezdődő új sorozatával. Az első adásban a tudo­mány szabadságáról volt szó a beszélgetés résztvevő} kö­zött. Dr. Eke Károly, szer­kesztő-riporter házigazdái szerénységgel tette fel be- szélgetésbe-fűződő, érdekes Válaszokat provokáló kérdé­seit. Ez az adás is bizonyí­téka annak, hogy bonyolult tudományos összefüggések alapvető lényegét közérthető formában is meg lehet fo­galmazni. így a műsor a hall­gató érdeklődő figyelmét nye­ri meg, hiszen ma a tudo­mány közvetlenül, vagy köz­vetve valamennyiünk életét befolyásolja. Üjdonság a vasárnap esti szovjet rádiójáték is, a Februári szél Ezzel a hangjátékkal in­dult „A szovjet hangjáték he­te” műsora a rádióban. A bemutatásra kerülő további 4 darabbal együtt ez a rádiójá­ték is eleve rádióra írt drá­ma. Korlátja, de egyben eré­nye is, hogy csupán a hallha­tóra, a hangra épül. Eszköz­tára ' mégis széles, minden emberi érzés kifejezésére képes. Andrej Vejcler első hang­játéka két ember kibékíthe- tetlennek látszó konfliktusa. A börtönőr, akinek az apját is szökő foglyok ölték meg, elindul egy bolsevik fogoly- lyal a tajgán keresztül, hogy új börtönébe kísérje. A bör­tönőr arra készül, hogy meg­bosszulja apját, saját fog­lyán. De a durva felszín mö­gül kiütközik mégis az em­berség mert a börtönőr is paraszt, aki földet, házat, asszonyt szeretne. A játék jóformán e két ember izgal­mas dialógusa, az emberség és forradalmiság egymásra- találása. Madaras József börtönőre meggyőző, de játéka egyenet­len és csak a darab utolsó harmadában talál teljesen önmagára. Így P börtönőr bel­ső alakulásának rajzát nem kapjuk hiánytalanul. Szersén Gyula meleg emberséggel, szimpatikus egyszerűséggel állítjp elénk a bolsevik fog­lyot. Török Tamás atmoszfé­rateremtő feszes, eszközök­ben mértéktartó rendezése so­kat segít a játék alapvető megértéséhez. Kitűnően old­ja meg a két főszereplő bel­ső monológjának egymásra felelgető, izgalmas egy befű­zését. — trömböczky — Szolnok megyei siker országos szavalóversenyen Vasárnap, Budapesten ren­dezték meg a KPVDSZ sza- tgalóverseny országos döntőjét f IX. Kulturális Napok záró- fendezvényeként. Füzesi Irén, I jászkiséri ÁFÉSZ dolgozója flzécsi Margit: Virrasztók cí­mű versének előadásával el­nyerte a közönség díját. Elismerésünk a Haza­fias Népfront jászberényi el­nökségének, hogy helyet biz­tosított a 69 esztendős Gecse Árpád festőművész gyűjte­ményes anyagának. A két sűrű sorban elhelyezett, egy egész élet munkásságát elénk táró kiállítás képei azonban óhatatlanul nagyobb helyiség­be kívánkoznak, levegősebb elrendezést, és egy-egy kor­szakra vonatkozóan bősége­sebb válogatóst igényelnek. Így többek között a művész igazán jelentős művésztelepi korszakából csaik néhány képpel találkozunk, vala­mint a legutóbbi évek mű­vészi felfogását is csak né­hány munka képviseli. Ennek ellenére örülünk a tárlatnak és a megyénkben élő, dolgo­zó művészek megismerése, munkásságuk figyelemmel kí­sérése szempontjából szorgal­mazzunk minél több gyűjti menyes kiállítást. Gecse Árpád a századfor­dulón született Alattyánban. S hosszabb kerülőt téve a nagyvilágban visszatért szü­lőfalujába, hogy a jászsági vidéket, a jász parasztember hétköznapjait és ünnepnap­jait fesse. A Képzőművészeti Főiskolán Balló Ede és Rud- nay Gyula tanítványa volt. Két évig a bécsi Akadémián Jungwirth professzort hall­gatta, majd tovább tanulmá­nyozta a szépművészeteket Olaszországban. — Hosszabb időt töltött a római Accade- mia déllé Belle Arti-n, Vin­cenzo de Stafani mesternél. Rómából útileveleket, rajzo­kat küldött . különböző ma­gyar lapoknak. Ebből az idő­ből származnak a kiállításán szereplő „Ostiai kapu”, a „Nápolyi öböl”, „Velencei templom” képei. Hazatérve megpályázta és elnyerte, a szolnoki Művésztelep tagsá­gát. Nem érdektelen szá­munkra, hogy Fényes Adolf, Aiba-Novák Vilmos, Szüle Péter, Szlányi, Zádor, Zom- bory. a két Pólya testvér munkássága idején a telep dicsőséget és elismerést je­lentő tagságát két fiatal fes­tőművész nyerte el, Gecse Árpád, és a Művésztelep je­lenében legismertebb festő­művész, Chiorvini Ferenc. Gecse Árpád művésze­tében ekkor jelentős korszak kezdődött. Ez az időszak ér­lelte meg expresszív realista portréit, valamint a Művész­telep környezete, napsütötte fákkal teli parkja inspirálta az azóta is művészete fő vo­nalát jelentő plein-air táj­szemléletét. Kezdetben port­réinál a sötét háttérből ki­emelkedő karakterisztikus fo­galmazás jellemző, „Öregasz- Bzony”, „Nő kesztyűvel”, tá­jait is a mély és vilá.gos színek ellentétére építi. Té­máit ennek megfelelően válo­gatja, leginkább naplementé­ket. őszi angulatokat fest. A Művésztelepen dolgozva, a környezet és kollegáinak ha­tására színei kivilágosodnak. A jászberényi kiállításon is szereplő „önarckép plein- airben”festményén már a fény-árnyék festésének biztog kezeléséről tesz bizonyságot valamint a Szlányit idéző „Falusi utca téli napsütés­ben” és „Téli utca” képein, 1926-tól dolgozik a szol­noki Művésztelepen, a kö­vetkező esztendőben már résztvesz a Műcsarnok szo­kásos országos seregszemlé­jén. 1928-ban, a negyedszá­zados jubileumi telepi kiállí­táson 20 festménnyel fogadia az évforduló alkalmából mű­termébe látogatókat. s a Mű­vésztelep Műcsarnokban ren­dezett jubiláris kiállításán 5 képpel szerepel. (Köztük a már említett önarcképe is. valamint a „Puszta” című munkája, amelyet megvásá-, rolt a Fővárosi Képtár.) A húszas évek végéig dolgozik a Művésztelepen, majd haza költözik Alattyánba. Meg­építi műtermét, amelyben azóta is dolgozik. A felsza­badulás után röviddel ismét megindul a Műcsarnokban az időszakonként megrendezésre kerülő, országos képzőművé­szeti kiállítások sora, s a II. Magyar Képzőművészeti Ki­állításon már találkozunk Gecse Árpád „Proletáranya” képével. Az eltelt évek mun­kái hűen tükrözik a művész örökifjú optimizmusát. Témái a körülötte zajló életről ta­núskodnak, meleg szeretettel ragadja meg egy pirospozsgás menyecske kézimunkázó ke­zének fürge mozdulatait, a permetező munkás napi mun­kájának egy pillanatát, egy fésülködő nő karcsú hajlatait. De ugyanilyen gondos figye­lemmel időz el két foltos bor­júnál, vagy egy jászolhoz kötött ló puha-barna fényes színeinél, az alattyáni táj egy-egy részleténél, jóismert utcáinál. Az lltobbi években a festőművész ismét visszatért régi, művésztelepd korszaká­nak kedvelt világos-sötét el­lentétére épített kompozíciós módszeréhez, csak összefogot- tabban, sommázottabban, a konstruktivitás irányában fo­galmaz. Üjabban egyre több művei között a könnyed, vázlatos ecsetkezelésű, lírai munka Gecse Árpád azonban nem­csak a festészet, grafika esz­közei ved fejezi ki mondani­valóját, több szobra, plakett­je, dombormunkája szerepel a megye területén. így Tár­nái Alajos, a Jászság műdal- költőjének bronz dombormű­ve díszíti a jászberényi Lehel gimnázium falát, a Jász Mú­zeum őrzi Lehel vezérről készített plakettjét. Alattyán­ban pedig egy I. világhábo­rús hősi emlékműve áll, ame­lyet még 1933-ban készített. Gecge Árpád az az ember, akiről találóan mondhatjuk; az alattyáni, a jászsági em­berek festője. Szinte kama- szos érdeklődés, lelkes kíván­csiság hajtja az emberek, napi mukájuk megismerése felé. Természetes, hogy azok értik meg leginkább művé­szetét, akikről, akikhez szól. Ennek bizonyítéka legutóbbi, 1963-as gyűjteményes kiállí­tásának sikere, valamint az a tény, hogy az Üj Élet Tsz és az alattyáni községi tanács több képével dicsekedhet. Az ember iránti szere­tet nyilvánul meg Gecse Ár­pád közéleti tevékenységében, a község életében vitt kultu­rális-társadalmi tisztségei­ben. A művész elismerését, megbecsülését pedig szépen példázza jelen kiállításának meleg fogadtatása. Egri Mária örömmel teli ünnepnapo­kat élnek most a szolnoki cukorgyár dolgozói. Tegnap jubilált üzemük, amely 1944. november 3-án estére felsza­badult a szovjet katonák Szolnokért vívott harcai ré­vén a német-fasiszta és ma­gyar-nyilas gyárbitorlók ural­ma alól. A negyedszáz?dós évfordu­lón — mint hírül adtuk — ünnepi eseménysorozat és a SZOT, KISZ KB felhívása kapcsán jubileumi verseny- hónap kezdődött november 1-én 3 cukorgyári szocialista brigádok indítványára. Szom­baton a gyár 25 év előtti eseményeinek emlékidéző ün­Párizsbcm az operaház balett-társulata A Magyar Állami Opera­ház balettegyüttese és zene­kara Lukács Miklós igazgató vezetésével hétfőn reggel a Ferihegyi repülőtérről Párizs­ba utazott. A társulat négy alkalommal a Spartacus-elő- adást mutatja be a Theatre des Champs-Élysées színpa­dán. Az együttes első, keddi előadásával veszi kezdetét a, párizsi nemzetközi balett- fesztivál eseménysorozata. — Baalbek után ez lesz a Ha- csaturján-tánc játék Seregi László-féle koreográfiájának második külföldi bemutatója. Az előadásokon Pál Tamás, illetve Fráter Gedeon vezé­nyel, a főbb szerepet Fülöo Viktor, Róna Viktor, Kun Zsuzsa, Orosz Adél, Havas Ferenc, Sipeki Levente és Dózsa Imre táncolják. — Az üzemvezetés elkép­zelései, igényei szerint igye­keztük megtervezni a vizs­gálatot. Próbafelméréseket végeztünk, megszerkesztet­tük a kérdőíveiket, vigyáz­tunk, ne sértsük meg a kér­dezés szabályait — magya­rázza Szili József, az üzem- szervezési osztály vezetője. Mezősi József, az üzem igazgatója irányította a mun­kálatokat. Levél kíséretében küldte szét az íveket a kér­dezetteknek. „A kérdőívet azzal a céllal bocsátjuk út­jára, hogy a kapott válaszok alapján az üzem vezetősége Az, hogy ki milyen szív­vel s lélekkel dolgozik, nagy­ban függ attól, szakmáiéban mire képes, munkájával ho­gyan azonosul, milyennek érzi tevékenysége elismerését. Ké­pezi-e önmagát, milyen lég­kör veszi körül, ha jól vagy ha rosszul dolgozik? _ Az üzemhen végzett fel­mérések során kitűnt: a mű­szakiaknak több mint fele megfelelőnek tartja munká­jának anyagi elismerését. A műszaki gárdának csaknem Kiderült az is, hogy egyál­talán nem öncél a szakmai felemelkedés szándéka a mű­szakiak körében. Az előreha­ladást munkával, önképzés­sel s a munka hatékonyságá­nepségét rendezték meg az akkori munkások — szemta­núk — valamint a két és fél évtized alatt a gyárban ve­zetőként dolgozó, s időközben más területre vagy nyugdíj­ba került dolgozók tisztele­tére. A gyár mai kollektívá­jának tagjai tegnap tartották jubileumi ünnepségüket, — amelyen Takács János, az MSZMP cukorgyári csúcsve­zetőségének titkára mondott emlékbeszédet. Ma délután kerül sor az új — 7 millió nyolcszázezer forintos beruházással létesü­lő — szociális és irodaépület­ben a négyszáztíz személyes öltöző-fürdő felavatására, megállapíthassa, és a rendel­kezésre álló anyagi lehetősé­geken belül megszüntethesse azokat az objektív és szub­jektív akadályokat, amelyek a műszaki dolgozók munká­jának jobb elvégzését és to­vábbfejlődését gátolják” — olvashatjuk a levélben. Az üzem igazgatója az úgynevezett „kényes” kérdé­sekre is őszinte választ kért. Az íveket — névtelenül — borítékban kellett visszakül­deni. Végül is a műszakiak 61 százalékára terjedt ki a felmérés. egynegyede „semmi pénzért” nem válna meg a vállalattól. Kétszáz forint fizetéstöbble­tért is alig néhányan. Fel­figyelt viszont a vállalat ve­zetése arra, hogy a műsza­kiak 44 százaléka négyszáz forint keresetnövekedés ese­tén már elhagyná az üzemet. A műszakiak egyes rétegei úgy érzi; ennyi hiányzik megelégedettségükhöz. (A soronkövetkező bérrendezé­sek során ezeknek a rétegek­nek a bérét „rendbe tették”.) nak növelésével képzelik el. A jobb munkáért várnak anyagi és erkölcsi elismerést. Ugyanakkor, ha az adott munkakör még a meglevő szakképzettséget és képessé­amelynek birtokba vétele méltán nagy öröm a gyár munkásainak. Az eddig oly sok bosszúsággal, kényelmet­lenséggel szolgáló munka­helyi szükségöitözők után a tökéletesen civilizált elrende­zésű, minden egészségügyi követelményt ideális színvo­nalon kielégítő, fekete-fehér öltöző-fürdő használata emlé­kezetes változást jelent a 310 férfi- és száz nő dolgo­zónak, akik az épület föld­szintjén, illetve első emele­tén jutnak higiénikus öltöz­ködési-, fürdési lehetőséghez műszak előtt és után. (m—r—n) geket sem igényli, s nem te­rem anyagi és erkölcsi meg­becsülést valahol a jól vég­zett munka, akkor „szinte el­képzelhetetlen, hogy a dol­gozó további előrehaladásá­nak értelmét lássa” — álla­pítja meg a felmérést érté­kelő tanulmány. Az üzemegységvezetők, a vezetőgeológusok és osztály- vezetők körében általában egybeesik a szakmai ismere­tek és az elvégzendő munkák követelmény-szintje. Az olaj- niérnököik, geológusok és geofizikusok 67 százaléka vi­szont szakképzettségét jelen­legi beosztásában nem tudja megfelelően hasznosítani. Márpedig ez a réteg „az üzem műszaki gárdájának gerincét képezi.” Miért fontos e jelentkező ellentmondásokkal foglalkoz­ni? Azért, mert „fel kell is­mernie mindenkinek az üzemben, hogy a szakismere­tek és képességek kihaszná­latlansága — a dolgozók személyes ambícióinak csök­kenésén túl — az üzemet is sújtja”. Sőt; sérti végső so­ron a népgazdasági érdeke­ket is. A munkahely jó légköre az üzem és a népgazdaság számára anyagi hasznot hoz. Hiánya pedig rontja a gaz­dasági munka hatékonyságát. Ezért a felmérés tájékozódni igyekezett: zavarja-e valami a munkahely légkörét? Egy-egy kisebb közösségen belül — derült fény most erre is — eluralkodhat a protekció. Ugyanakkor ráirányította a felmérés az üzemvezetők fi­gyelmét arra is, hogy eg vés szakmákban a fejlődés üte­me eltérhet egymástól, s ez sokféle ellentmondást reit magában. Korábban kiala­kult egyensúly viszonvo'-at bonthat meg. vagy jöhet lét­re feszültség mindaddig, rríg új egyensúlyviszonyok ki nem alakulnak. Száz szónak is egy a vége — Igen, a konkrét társada­lomkutató és elemző v:_- gálatok — ha azt a tudomá­nyok . eredményeinek és mód­szereinek felhasználásival végezzük, az élet. a társadal­mi vakság . s-’avát” közve­títik. A valóságét, amelyet mindenkor gond'1- - tanul­mányoznunk kell. s amely­nek talajától soha el nem szakadhatunk — mondták W’itóbb a fel”r'”’',íst s az etonvmst 'résző kollektívá­nak tagjai, Császtvai István A cukorgyáriak örömére Ma avatják a négyszáztíz személyes öltöző-fürdőt Elégedettek-e a műszakiak munkájuk anyagi és erkölcsi elismerésével ? Mi serkenti a dolgozókat jobb munkára és önképzésre ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom