Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-28 / 276. szám

1969. november 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP a Amíg a Tisza II. vize megérkezik Kedvezményes hosszúlejáratú hitel a szolgáltatások, az építkezések, a szocialista gépimport ösztönzésére Elkészült az úgynevezett „helyzetfelmérő tanulmány- terv”. A Nagykunsági Mező­gazdasági Kísérleti Intézet a törökszenimi klósi Rákóczi Tsz-t alkalmasnak találta a Tisza II. vizének fogadására. Az eddig száraz művelést folytató szövetkezet öntöző gazdaság lesz. Rendkívül nagy dolog ez a szövetkezet életében. A 4100 holdas közős gazdaság szántóterületének felét tudja majd öntözni. A Tisza II. vize 1975-ben jut el a szövetkezet határá­ba. Ám addig még sok a tennivaló: fel keli készülniök az öntözővíz fogadására. A napokban erről tanácskozott a szövetkezet ötven tagú ak­tíva csoportja. Adottságaik kiválóak A mindenáron való öntö­zés káros lehet, ha a talaj­adottságok nem megfelelőek. A Rákóczi Tsz kiváló talaj- és közgazdasági adottságok­kal rendelkezik. Földjei 15 aranykoronásak, határa sík. Terméseredményei állandóan emelkednek. A növényterme­lés hozamai az idén szinte megduplázódtak. A ts#-ben, tavaly 6700 forint volt a ka- tasztrális ho'dankénti halmo­zott termelési érték. A* idén 9000 lesz. Kasza János elnök azt mondja: az öntö­zéssel 11—13 ezer forintra növelhetjük. A szövetkezet állattenyé­szete is megfelelő. Az árbe­vétel 50 százalékát adja. Száz katasztrális holdra vetítve tavaly 131, az idén 140 má­zsa húst értékesítenek. Ez megyei szinten is kiváló. Két­ezer hízott sertést, 260 vágó­marhát és 70 ezer csirkét ad­nak el. Az elnök így összegezd a Tisza Il.-vel kapcsolatos ten­nivalóikat: növeljük az állati férőhelyek számát, s az álló­eszköz állományunkat. Vál­toztatunk a munkaszerveze­ten, s 1975-ig kiképeztetjük a szükséges öntöző szakem­bereket. Öntöző mérnök, technikus és szakmunkás A Rákóczi Tsz-bem öntöző szakmérnököt és két-három szaktechnikust fognak alkal­mazni. S 1971-től két cso­portban harminc fiatalt szer­ződtetnek, a küldenek el Kunhegyesre, az öntöző szak­munkásképző iskolába. Mire a víz megérkezik, a szak­emberek készen állnak. Az anyagi, technikai elő­feltételek biztosítása nagy­arányú beruházást igényel­nek. 1974—75-ig 15 millió fo­rintot kell a fejlesztésre for­dítani. Ennek nagyobbik há­nyada épület, a többi gépi beruházás lesz. A tehenészeti telepen 2x108 férőhelyes te­hénistállót, borjúnevelőt, elle­tő istállót és tejházat épí­tenek. A sertéstelepen 600 férő­helyes süldőnevelőt, fiaztatót létesítenek. Major és gép­szín építése is szükségessé válik, továbbá bekötőút a két majorba. A szövetkezetnek most 16 MTZ traktora üzemel, 25-re akarják majd növelni. Szük­ségük lesz újabb lánctalpas és könnyű univerzális gépiek­re is. Gépesíteni akarják a cukorrépa és a kukorica be­takarítását. Az utóbbihoz viszont szárító berendezés is kell. Vajon győzik-e a beruhá­zásokat? Hogyan teremtik elő a szükséges összegeket? — Leczki Rozália főkönyvelő válaszolt erre. „Évenként egy millió forint az amortizációs, 2,5—3 millió forint a fejlesz­tési alapunk. Ügy véljük: 1975-ig saját erőből fedezhet­jük beruházásainkat Ehhez állami támogatást is ka­punk”. A szövetkezet évek óta nem vesz fel üzemviteli hitelt Jövőre a beruházási, — hosz. szúléjáratú -*• hitele ia lete­lik. A szövetkezet tehát biz-* fos anyagi alapokra támasz­kodik. A részesedés és a felhal­mozás aránya évek óta 76:24 százalék. Az idén négy mil­lió forint jut a biztonsági alapra is. Az egy tagra jutó részesedés a tavalyi 23 500 forintról az idén 25 ezer fo­rint fölé emelkedik. Az öntözés két lépcsőben valósul meg: 1975—76-ban ezer holdra jut ei a mester­séges csapadék, a szövetke­zetiek tudják, hogy a víz­hez több szerves és műtrá­gya is kell. Ezért a jelen­legi 500-ról 800 holdra nö­velik a szerves, illetve zöld- trágyázott területet évente. A műtrágya holdanként! ha­tóanyagát 75 kilóról 130, majd 200 kilóra növelik. A növekvő állatállomány több takarmányt igényel. Ezért az öntözött terület fe­lén takarmányt termelnek. Arra számítanak, hogy a ku­korica holdanként! átlaga a mostani 22-ről 30 mázsa fölé emelkedik. A tanulmányterv kész, most már hozzáfognak a ki­vitel!, majd az üzemelési terv elkészítéséhez is. a szö­vetkezet hasznosítja a tudo­mány eredményeit. — m. I. — Közös az érdek A túléld ellen — A szabad szombat melleit Október 1. éta négy brigád dolgozik a korábbi há­rom helyett a Tisza Bútoripari Vállalat szolnoki gyár­egységének szereldéjében. Mi tette szükségessé az új kol­lektíva megszervezését, és. mi jellemzi az azóta végzett munkát? Urbán László technológiai csoportvezető és Szilágyi Ferenc főművezető válaszolt az ezzel kapcsolatos kér­déseimre. Elsődlegesen azt bogozgattuk: miért és miként teremtették meg e fontos üzemszervezési változtatás élö- feltételeiti Több ok is volt rá ben egyesek „lazítanak”, ki­lógnak a sorból. Azért sem, mert az ilyenek fegyelmezet­lensége miatt az ő kerese­tük is csökkent, miközben a tervlemaradás is rossz fényt vetett a kollektívára. Más­felől viszont: a napi munka­idő becsületes ledolgozása után senki sem túlórázott szívesen. — Az év első felében jó­részt exportra termeltünk — kezdte Szilágyi Ferenc. — Viszonylag kevés volt a bel­földi megrendelésünk, így hát az export igényeknek akartunk az első hónapok­ban eleget tenni. S ezt jól megoldottuk három munka- csoporttal, illetve brigáddal is. De már ez idő alatt lát­tuk, hogy a kelleténél vala­mivel többen dolgoznak egy- egy szerelőszalag kiszolgálá­sán: az élő- és végszerelésen, mindkét műszakban. Ezért lehetőség adódott a lógásra, csellengésre is, amit viszont a szorga'mas dolgozók nem néztek jó szemmel. Termé­szetesen ml. az üzemrész ve­zetői sem. — Mit tettek, e lazaság megszüntetésére ? — A célravezető megoldást az élet diktálta. Pontosabban az a körülmény, hogy az export után hazai szükség­letre kezdtünk gyártani. Idő­közben ugyanis a hazai ren­delésállományunk annyira megnövekedett, (több pót­igény teljesítését nem is vál­lalhattuk el), hogy nagy gondban voltunk: miként te­hetünk eleget megsokaso­dott feladatainknak. Ehhez a harmadik negyedévben már jó néhány túlóra felhasználá­sára is szükség volt, ez vi­szont agaoda’rnakat keltett mindannyiunkban. Ötszázan — egyként — Miért? — Több ok miatt is. Má­jus elsejétől dolgozunk csök­kentett munkaidőben; azóta van kéthetenként szabad szombatunk. amelyhez az "gész gyáregység dolgozói, mind az ötszázan, egyként -aga'zkodunk. A negyven- egyórás munkahét beveze­tése után, a korábbinál lé­nyegesen több túlóra-felhasz. nálás pedig — mint ismere­tes — azzal a veszéllyel jár, hogy a felettes szervek „vér tót” emelnek ellene, s el­rendelhetik a negyvennyolc órás munkahét visszaállítását is. Akkor p>edig „fuccs” a szabad szombatnak. — Ezt nyilván senki sem kíván*a az üzemben. — Ügy van. De, mint em­lítettem. a szorgosabb mun­kások már előbb sem nézték jó szemmel, hogy a szereidé­ine gtalálták a kiutat — Hogyan találtak kiutat? — A vezetők számára nyil­vánvaló volt. hogy csak egy negyedik brigád szervezésé­vel érhetünk célt. Miután ennek a feltételeit körvona­laztuk egy tanácskozáson, csoportértekezletre hívtuk műszakonként a dolgozókat, akiknek elmondtuk javasla­tunkat, s kértük, szóljanak hozzá. — Ml volt a munkások vé­leménye? — Többen azt kérdezték: lesz-e mind a négy munka­csoportnak mit dolgoznia. Nem volt nehéz bizonyítani, hogy lesz. Mások pedig na­gyobb kereseti lehetőséget reméltek az átszervezéstől, azért értettek egvet vele. Ez­után már csak össze kellett „hozni” az új brigádot, amely részben az említett fölös létszám, részint más üzemrészben dolgozók átirá­nyításával meg is szervező­dött. Magyar István Tájékoztató a hitelpolitika irányelveiről Somogyi Lajos, az MTI fő- munkatársa jelenti: A kormány legutóbbi ülé­sén határozatot hozott a hi­telpolitikai irányelvek kiegé­szítéséről, illetve módosítá­sáról és az 1970. évi beruhá­zási hitelkontingensről. A Magyar Beruházási Bank tájékoztatása szerint az 1969. január 1-én életbelépett hi­telpolitikai irányelvek meg­határozatlan időre szólnak, s azok lényegében 1970-re is érvényben maradnak. To­vábbra is azokat a beruházá­si hitelkérelmeket részesítik előnyben, amelyek a leg­gyorsabban megtérülnek, s igy mind az ország, mind a vállalat számára a leggazda­ságosabbak. nincs változás a kamatpo­litikában, a kamatfeltéte­lekben sem. Mivel a beruházási piac helyzete lényegében változat­lan, a kereslet és a kínálat közötti különbség nem nőtt, de nem is csökkent, — így 1970-re is az ideihez hasonló hitelkontingest szabott meg a kormány. —- A beruhá­zások összege jövőre na­gyobb lesz az ideinél, a hi­tel részarányát azonban — éppen a piac egyensúlya ér­dekében — nem volna helyes emelni. — Hosszúlejáratú beruházási hiteleket jö­vőre is csak a kormány ál­tal meghatározott úgyneve­zett preferált, vagyis sajáto­san előnyös célokra lehet nyújtani. Ennek elvei és gya­Az 1850-es években lezaj­lott Komárom megyei perek anyagával gazdagodott az Esztergomban székelő megvei levéltár. Az érdekes doku­mentumok — amelyek a korszak számos társadalmi kérdéséről is számot adnak — szlovákiai levéltárakkal folytatott csere útján kerül­tek Magyarországra, s a ta­tai járásbíróság, valamint a budai császári-királyi orszá­gos törvényszék tatai és ko­máromi járásra vonatkozó ítéleteit tartalmazzák. Az egyik legvaskosabb iratcsomó az a 2400 oldalas per, amelyben egvéves tár­gyalássorozat után 1855. de­cember 29-én holott íté’etet a budai törvényszék. Ifjú Simovits József és 8 társa ellen gyilkosság és betöréses lopások miatt emeltek vádat. A vádirat többek között így szólt: „Tata mezőváros lakos* korlata azonos az ideivel, azzal a különbséggel, hogy a kedvezményes hitellehetősé­geket néhány újabb terület­re kiterjesztették, llymódon az eddiginél is hatékonyab­ban kívánja támogatni a kormány azokat a vállala­tokat, amelyek a lakosság jobb ellátása érdekében hiányzó vas-műszaki cik­kek gyártását, vagy külön­böző szolgáltatásokat akar bevezetni, bővíteni. A szolgáltató vállalatok nem­csak kedvezményes hosszúle­járatú hitelben részesülhet­nek, hanem indokolt esetben adó és egyéb kedvezmények­kel hitelképességüket is fo­kozzák. 1970-ben az építőipart is erőteljesebben kívánja támo­gatni a kormány kedvezmé­nyes hitelekkel, mégpedig olymódon, hogy nemcsak az építőipari, hanem az őket kiszolgáló vállalatok számára is hozzáférhetővé teszi a kedvezményes hosszúlejáratú hitelt. Ezzel is az eddiginél stabilabb hátteret kíván biz­tosítani az ország számára rendívül fontos ágazatnak. — Kedvezményes hosszú­lejáratú hitelt kaphatnak tehát az építőanyagipari vállalatok, továbbá azok az üzemek, amelyek különféle berendezéseket, szerelvénye­ket szállítanak az építőipar­nak. Elsősorban az építkezé­sek és az építőipart kiszol­gáló üzemek gépesítésére, — sága számos évek óta foly­tonos rettegésnek vott kitéve. Megtámadtatott itt a békés polgár lakásában éjnek ide­jén és elraboltatott tőle sok évi fáradozásának gyümölcse, megf osztatott kényelmétől, szóval üldöztetett az erkölcs­telenség legallasabb fajai ál­tal... Mindenki feje felett érezte itt a vészt, mely kö­vetkezményeiben a legirtóza­tosabb lett...” A gyilkosságot egy háznál követték el. ahol kiszemelték, mikor maradt otthon egye­dül a gazda. Maid a banda tagjai álarcot öltöttek, s éj­nek idején hatoltak be. A zsákmányon: 5 forinton meg­osztoztak. A vádlottak közül kettőt halálra ítéltek, a töb­bit 4 hónaptól 15 évig terje­dő büntetéssel sújtották. A főhűnösnek klvégeztetése előtt végig kellett néznie társa kivégzését, technológiájának fejlesztésé­re folyósítanak hiteleket. A hitelpolitikai irányelvek módosítása azt is lehetővé teszi, hogy kedvezményes hosszú- és középlejáratú hi­teleket, sőt kamatkedvezmé­nyeket is kapjanak, azok a . vállalatok, amelyek fokozni akarják a gépek importját a szocialista országokból. A feltétel tehát nem egyszerűen a gépvásárlás, hanem az, hogy a baráti államokból az eddiginél több gépet hozza­nak be, mégpedig olyanokat, amelyek megfelelnek az új technikai követelményeknek, s lehetővé teszik a gazdasá­gos termelést. A hitelkeretek 1970-re sem nagyobbak ugyan mint az idén, az irányelvek azon­ban mégis aktívabb, ár­nyaltabb hitelpolitikát fe­jeznek ki, amely lehetővé teszi, hogy még inkább a népgazdaság számára legfontosabb célokra fordítsák a rendelkezésre álló összegeket. A bankok természtesen már a kormányhatározat előtt ismerték a hitelpoliti­kai irányelvek módosításá­nak és kiegészítésének terve­zetét, így kellő időben fel tudtak készülni az igények­re, a hitelkérelmek intézésé­re. A hitelkérelmeket folya­matosan bírálják el és már is jelentős hitelösszegeket engedélyeztek 1970-re. AZ ELV MIATT ? — Nem azért a tíz fillérért; az elv miatt! — fűzte némi éllel rek­lamációjához a vevő az egyik nagy csemegében, öt tojást vett, s 10 fo* rint tíz fillért kellett volna fizetnie. Nem stim­melhetett a dolog, mert óvást emelt a vezetőnél, aki igazat adott neki. s csak tíz forintot fizette­tett a pénztárnál. A vevő magyarázatul még a fen­ti megjegyzést tette, s útiára ment. Természetesen igaza volt. joggal reklamált „az elv miatt”. Jómagam, aki mögötte álltam sor­ba, már darabonként 2 | forintért kaptam a to­jást: a csomagolására használt papírzacskóért nem kel’ett külön tíz fil­lért fizetnem. A boltvezető haladék­talanul kioktatta a ..vét­kes” kiszolgálót: nehogy mégecvszer felszámol ia a zacskópénzt. Azalatt ke- rü’tem sorra, míg ez a kioktatás tartott, s a másik kisanlCT^i^, n“kem „csak úev” megemlítette: kartárcnőie nemrég ke­rült oda. azért tévedett. A kéretlen megjegy­zés viszonzásául azt mondtam- én mír hosz- szahh ideio jtt látom a kartársnőjét; mikortól is doVottk z ..Csak bús vét óta” — hangzott a válasz no­vember huszon-va’aha- nyadikán. — Az bizony, ha jól tudom, már hosszabb ideje volt — mondtam, mire ő; ..Hát Igen... szóval” (Szóval hümmö- gött; adós maradt a mondanivalóval. De mit is mondhatott volna? Az is elv — mégpe­dig sarkallatos —. hogy munkatársainkat nevel­jük, figyelmeztessük a munkájukkal kapcsolatos hibák elkerülésérej M miff n-e Hétszer volt eddig hazánkban a világ „közepe * A „világ közepe" tulajdon­képpen mindig ott van, aho­va a térképészek a 0 jelzésű délkört, azaz a kezdő meri­diánt rajzolják; ettől keletre és nyugatra növekvő szám­jegyeikkel következik a többi délkör, hogy a Föld túlsó oldalán, a 180-as száminál összetalálkozzanak. Ilyen ér­telemben dr. Irrnédi Molnár László professzor búvárko­dásai szerint a XV. század közepétől kezdve eddig leg­alább hét ízben volt hazánk­ban a világ közepe. A kezdő meridián 146o körül a Vitéz János által alapított nagyvá­radi csillagdán haladt át. Eu­rópa asztrológusai évtizede­ken át használták a hely­meghatározáshoz az erre a kezdő délkörre alapozott ta­bulae varad-' ensest — a nagy­váradi táblázatokat. 1467-ben pedig már az esztergomi csillagvizsgáló is hasonló sze­reppel büszkélkedhetett. A későbbiekben Buda négy­szer „adott szállást” a világ közepének. Az első budai kezdő délkör Mátyás király palotájának legmagasabb Pontján vezetett keresztül, a másodikat valószínűleg Hell Miksa „alapította” 1770. kö­rül, amikor Mária Terézia ide helyezte át Nagyszom­batról az egyetemet. A leg­utolsó két budai — ponto­sabban az 1. és a 2. gellért­hegyi kezdő délkör már a múlt században, 1815-ben, Il­letve 1861-ben született. Közben azonban 1735-ben Pozsony is feliratkozott a listára. Tulajdonképpen ez nyitotta meg azoknak a ma­gyarországi kezdő délkörök­nek a sorát,, amelyek már nem csillagjóslás, hanem az igazi tudomány céljait szol­gálták. Ezt a kezdő délkört Mikoviny Sámuel vonta meg a pozsonyi vár egvík ttomván keresztül, amikor Bél Mátyás tervezett földrajzkönyvéhez kellett tér l'ón-m el ’ ékleteket késztenie. Mikoviny kitűnő munkát vén-zett: például Po­zsony és Bécg között általa Viszímított távolság — a 70 152 méter — csak elenyé­sző mértékben tért el a va­lóságtól. 2400 oldalas per

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom